Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-08 / 133. szám

Száz éve egyesült Szeged és Újszeged Újszeged történetére a levéltári források jó adatokat szolgáltatnak. A Maros torkolatánál, a Tisza balpartján fekvő területet — mely a királyi kamarai Szőreg dominium felé terült el — a királyi kincstár 1716-ban a fegyverek jogán szerezte meg, a birodalomból kiűzve a törököket. A szőregi uradalomból leszakított terület először Mária Terézia és II. József idején kezdett benépesülni és Újszeged néven jelöltetni. A kincstár 1781-ben kiárusította uradalmait. A szőregi uradalom 1781. november 1-től számítva 25 évre Szeged szabad királyi város zálogbirtokába jutott. Még a zálogidő lejárta előtt, 1804-ben kérte a város a szőregi uradalom további megtartását, mivel annak értékét időközben megnövelték befektetései. Többek között 1796-ban Újszegedet mezővárosi rangra emeltette, Torontél megyébe tartozóan. Szeged akkori próbálkozásai sikertelenek maradtak. Újszeged megszerzése csak 1836-ban járt sikerrel. Szeged és a kincstár csereügyletet bonyolított le. A csereszerződés megkötéséhez szükség volt Újszeged és Öttömös felmérésére. Az „Újszeged összeírása és becslése" című, igen értékes iratanyag fennmaradt, latin nyelven. Ez a fontos forrás visszatekintést nyújt Újszeged területi kialakulására, határaira, benépesítésére, korábbi szerződéseire. Az összeírás Újszegeden egy járható utat említ, melyet 1786-ban építettek. Ez az út a Tisza és Maros áradásainak idején Szeged várost Szőreggel kötötte össze és fenntartotta a bánáti és erdélyi kereskedelem szempontjából szükséges kapcsolatot. Azok, akiket II. József idején telepítettek Újszegedre, a házi telken kívül dohánytermesztésért úgynevezett lábfőidet is kaplak. Azok, akik később szereztek itt lakóhelyet, háztelket birtokoltak, egy kevés kertet, melynek egy részét szántóföldként művelték. A lakosság száma ekkor megközelítőleg ötszáz volt. Szegednek, mint földesúrnak haszonvételei voltak Újszegeden a korcsma, borkimérés, a piaci taxa beszedésének jogából és . a mészárszékek tartásából. A Maros és a Tisza halászatát is haszonbérbe adta Szeged a városi területek tavaival és állóvizeivel együtt. Szeged azon a címen is jövedelemre tett szert, hogy engedte a hajókat, sajkákat, dereglyéket a Tisza és a Maros partjaihoz kikötni. Földesúri malom ekkor nem volt a Tisza újszegedi partján, de 12 révállomást jelöltek ki a szegedi polgárok hajómalmainak. Két hajóépítőhely az iparág fellendítése érdekében az újszegedi Tisza-parton ingyenes használatú volt, s számos szegedi hajóépítő és kézműves is talált ott jó kereseti lehetőséget. Adójukat Szeged házipénztárába fizették be. A tiszai hajóhíd haszonbére — privilégium alapján — Szeged szabad királyi várost illette meg. Szegednek Újszeged megszerzése magas összegű anyagi megterhelést jelentett. A kincstárnál levő kölcsöntőkéjét is felemésztette, de szükséges volt Újszegedre, a Maros-szabályozás miatt. Ezt a területet ártérül kívánta fenntartani, hogy a Tisza és Marcis felduzzadó vize e széles ártéren lefolyhasson. Ez meghatározó volt mindvégig Szeged és Újszeged kapcsolatában. Az a tény, hogy Újszeged, mint mezőváros, majd község közigazgatásilag Torontál megyéhez tartozott, számos visszásságot, ellentétet teremtett Szeged és Újszeged kapcsolatában, többek között az iskolaügy kérdésében, is. Vitás ügyek, viszályok keletkeztek Szeged város és Torontál megye között a partjogra, révekre, malomállásokra, töltések építésére vonatkozóan is. Szeged város már 1860-tól kezdve lépéseket tett az illetékes kormányhatóságoknál Újszegednek saját törvényhatóságába való kebelezésére. A város 1873-ban ismételten megújította kérelmét. Szegedet erősen megviselték a vízvédelemmel kapcsolatos kiadások. 1855-ben, amikor a korábbi évekhez képest az áradás fenyegetőbbé vált, a város a Maros szabályozási munkálatait a legnagyobb gyorsasággal végrehajtotta. Nagylaktól Szegedig két átmetszés, a Tisza két partján magas hídföljáró készült, és vashíd épült. Az újszegedi part lemetszési munkálatait is elvégezték. A következő években azonban a lemetszés annyira feliszapolódott, hogy a vízáradat lefolyása az újszegedi ártéren kétségessé vált; s várható volt, hogy a város a vész áldozata lesz. A minisztériumi vizsgálat megállapította, hogy nincs veszély, ha a város töltéseit megerősíti és belép a percsorai társulatba. Szegedet e célból kölcsön felvételére szorították, s Újszeged órmentesítését is megoldották ekkor. Ez az újszegedi földek értékét növelte. 1876 február végén ismét fenyegetően magas volt az árhullám. A percsorai vonal védőképessége vitatottá vált, de ekkor még Újszeged biztonságban volt. A város a vízvédelemre újabb kölcsönöket vett fel. 1877 áprilisában a vízvédelem ügyében rendkívüli közgyűlést hívtak öszsze, de a percsorai vonal védelmére a közerő kirendeléséről nem határoztak. Ekkor Újszegedről már komoly veszélyt jelentettek, szorgalmazták a nagyobb erő kirendelését. A védelem erősítését azonban nem rendelték el. 1877. május 6-án ismét rendkívüli közgyűlést hívtak össze, de konkrét határozatok nem születtek. A honvédség a közerővel együtt Toron tál megye felső részét megmentette a csapástól, ekkor a védelmet áthelyezték az újszegedi karikatöltésre, de minden küzdelem hiábavalónak bizonyult. Május 24-én hajnalban Újszeged az árvíz martalékává vált. 111 házból csak 7 nem dőlt össze. Szeged — bár kimerítette a védelem költsége — Újszegedet segélyben részesítette. 1877 júniusában már Újszeged lakossága is szorgalmazta Szegeddel való egyesülését, a belügyminisztériumhoz még küldöttséget ls indítotak, de a lakosság többsége és a községi képviselőtestület mégis ellenezte az egyesülést. A képviselőtestület úgy látta, hogy — noha pénzzavaraik is vannak, ha a község költségvetését tedezni akarják —, még sincs szükségük az egyesítésre. Ismeretesek voltak azon okok is, hogy Szeged város újszegedi birtokai, s a Szegeden lakó adókötelezettek után községi adót nem fizetett. Szeged város törvényhatósági közgyűlése 1879. április 20-i ülésén, már a nagy árvízi pusztítás után, megtárgyalta a város újjáalkotására vonatkozó tervezetét. A fő kérdések között szerepelt az áradások veszélyeinek elhárítása a körtöltés kérdése és Újszeged bekebelézésének ügye, melynek érdekében a város ismét felterjesztést küldött a kormánykörökhöz. Szeged kérését teljesítették. 1880. június 5-én Torontál és Csongrád megye küldöttségei között megtörtént az átadás, illetve átvétel. Újszeged vagyonát a városi vagyonnal egyesítették. Újszeged, mintegy ezer lakosával az országos képviselőválasztás tekintetében a törökkanizsai választókerületből Szeged város első kerületébe került. A közigazgatási kettőség megszűnésével vált lehetővé — Szeged árvíz utáni rekonstrukciós fejlődésével együtt — Újszegednek, mint Szeged városrészének a rohamos fejlődése. KOVÁCS ISTVÁNNÉ levéltáros Erdő mellett nem jó lakni? A régi úton igyekeztem Csengelére. Kistelek már jóval a hátam mögött volt. amikor letértem az E5-ösről balra. Szépséges homoki táj: erdők, gyümölcsösök, szőlőskertek, tanyák és téeszmajorok. A kacskaringós keskeny kövesútnak a közepet kenték föl aszfalttal, amelyen mindössze egyetlen jármű fér el de könnyűszerrel utat engednek egymásnak a kocsik, mert a szegély apró kőzúzalékkal alkalmas a közlekedésre. Az erdőből fácánok sétálnak el 5, nem zavarja őket az autó berregése. Új telepítésű hatalmas szőlős, a sorok tövében fóliacsík húzódik, a szakember azt mondja, hogy elnyftmja a taluckot, Egy éles S-kanyar után a vasút mellett visz az út. A csengelei vasútállomást akkor epitették, amikor a Budapest— "i emesvár közötti pálya készült Jellegtelen, szürke, csúnya épület. Bár valaki megemlítette, hogy hajdanában Csengelére nem vezetett műút de ha akarták volna, a nemzetközi gyorsvonattal könnyűszerrel érnek falujukba, azonban gyorsvonat a csengelei állomáson menetrendszerűen soha meg nem állt. Csak a személyvonat és a tehervonat, de a MÁV döntése alapján már a tehervonat is kajánul átrobog Csengelén. Kár — panaszkodnak a téesz vezetők Vörös Rudolf brigádvezető legutóbb nyilvánosan is szóvá tette az ügyet. Okosan érvelt: — Arról beszélnek mindé, ntitt, hogy takarékoskodni kell az energiával és minden anyaggal A csengelei szövetkezetb 31 több száz vagon indul el megrakva állattal, terménnyel. s ide ugyancsak több száz vagon áru érkezik. Eddig kirakhattuk az érkező árut, s felpakolhattuk az indulót a csengelei vasútállomáson is. Csöngetést, harangütést hallok, és mielőtt átkanyarodhatnék a síneken, lecsukják előttem a sorompót. Leállítom az autó motorját és kiszállok, nézelődöm. Tíz méterre tőlem egy ember kaszálja az erdő széli íüvet. Köszönünk egymásnak. — Honnan? — kérdezi lakonikus tömörséggel. — Szegedről — mondom. — Miért került ilyen nagyot? Jöhetett volna a Pántlika úton is. majd húsz kilométert' megspórolt volna. Visszafelé azon menjen Balástya irányába, még takarékoskodhat valamit. — Köszönöm, arra megyek visszafelé. A csengelei utak érdekesen alakultak és készültek. A koro• nát a Pántlika út tette föl az úthálózatra. Közel tíz kilométeres kerülőt szüntetett meg Szeged felé. Egyenes, széles műút, múlté a hajdani Pántlika, melv kacskaringós csokrot kötött a gidres-gödrös, erdőkkel, bokrokkal. tanyákkal, árkokkal szabdalt vidékre. Francia Jenőné, a községi tanács dolgozója mondta: — Sokat fejlődött az úthálózat de még mindig van tennivaló. Jó lenne, ha aszfaltoznák a kiskunhalasi utat is. javítani aeilene az autóbuszok menetrendjét, a jaratok szamát. Az uj út erdőn tut keresztül. Hatalmasra nőtt tölgy tál;' és zsenge venyigék, óriás nyárfák t-s poros akácok köszönnek az utasnak. Az Erdő-sarki iskola a fák. közül kukucskál ki az új úion elsuhanó járművekre. A környéken ez az Iskola a központ még ma is. A tanyák, mint kiscsirkék a tyúkanyó körül, hol összébb, hol széjjelebb húzódva. De a tanyák kis emberkéi egyre fogynak. Az Erdő-sarki iskolából 48 tanuló most búcsúzott el, autóbusz viszi ókat a faluba. Mindössze tizennyolcan maradtak Bitó Józsefné lanito néni szárnyal alatt. A gyerekek ragaszkodnak tanítója*, hoz, akinek sokat segít munkájában a „Magnó tanító néni", mivel a tizennyolc gyerek negy különböző évfolyam anyagát tanuljet. Bitó József tanár, aki most a belterületi iskola igazgatóhelyettese, hosszú ideig a tanyai iskolában tanított, így (emlékezik: — Valamikor a szemben levő tisztáson rendeztünk minden évben majálist, amelyen hatszáznál több gyere* vett részt, jelenleg 290-en tanulna]; a csen• geiei iskolákban. Most azt tervezzük, hogy -a megüresedett tantermet tanyai klubbá rendezzük be. Gyönyörűen süt a nap. Sétálunk egyet az új úton. nézzük az erdőt. Sok a kifordult tuskó, mázsás faderekak, kar vastagsagú ágak szerte széjjel. Velem tartanak az iskola tanárai, a tanács elnöke és mások. Kérdem, hogy mi lesz a sorsa annak a sok fanak. Nem tudják megmondani. Nem kell a fa senkinek. még ingyen sem. Kordás István valamikor már dolgozott a tanácsnál, majd tizenhat évig a téeszbeh volt, most újból a tanácsnál ő volt az elnök. Följegyeztem rövid kis beszédét: — A községben 1969 volt a változás éve, mivel a téeszek akkor váltak úgy istenigazából közös gazdaságokká. Korábban a szövetkezet nem volt vonzó. Induláskor öt téesz alakult a faluban, magam is arra hailottam, hogy tartsunk fokozatosságot. Két év múlva a két legkisebb egyesült, ennek húsz éve, azóta elnök Gazsovics József — mutatja a messze előttünk sétáló férfit. — Többen megjegyezték az egyesítéskor, hogyha előbb észbekapunk, eleve úgy szervezzük a gazdákat. Ez igaz, de a szétszórtságnak voltak előnyei. melynek gyümölcsét most élvezzük, öt kis szövetkezet volt, tíe öt bekötő utat építettek, öt major létesült és 700 lakott tanyából 460-nak jutott villany. Ezek természetesen állami támogatással létesültek. Akkor nem voltak jó téeszek, a családtagok e,indultak Csengeléről. Reggel, ha fölébredtem első gondolatom azt firtatta, vajon ma hányan köszöntek el. Ma már más a helyzet, kulturáltabbá vált a faiu, gyarapodtak az embereit, sok új ház épült, ,230 személygépkocsi van Csengelén. Húsz évvel ezelőtt a falu lakóinak száma 3570 volt. tíz évre rá ezerrel kevesebb, most 2750 lélek lakja a községet. Négy-öt éve nincs elvándorlás. Heim Józseiné iskolaigazgató sokáig volt párttitkár is Csengelén, most Nagy Lajos a helyi pártszervezet titkára. Heimné az iskolák gondjairól beszélt az erdőszéli séta közben, Nagy Lajos a téeszről és a falu lakóinak életéről. Gondok és örömök sorakozhattak egymás mellé. Az igazgatónő fölsorolta mi volt. es mi van. Javultak az oktatás körülményei. de a tanároknak lakás kellene, elsősorban a kezdőknek, hogy megmaradjanak Csengelén. — A téesz 5600 hektáron gazdálkodik, — mondta Nagy Lajos. — De ebből csak 3200 hektár a szántó, jelentős a legelő és az erdő, szarvasmarhát és baromfit tenyésztenek nagyobb mennyiségben, a magyar-tarka 3270 liter tejet ad évente. A juhállományt kívánják a téeszben is, meg a háztájiban ls gyarapítani. Megéri, 1 kilógramm export minőségű kisbárónyért hetven forint körüli összeget fizetnek az átvevők. Most, hogy Csengele is „közelebb került" Szegedhez. de Félegyháza sincs nagyon messzire, talán érdemes volna zöldségtermeléssel is foglalkozni — meditálgattam hangosan. Nagy Lajos egy pillanatig sem tartotta megjegyzésemet fölöslegesnek. Sőt megemlítette, hogy van a területükön egy lezárt termálkút is. Az olajosok kutatófúrásának hagyatéka. S/ivesen használatba vennék, üvegházakat, fólia sátrakat telepítenének, de nincs aki vállalja a rizikót. — Milyen rizikót? — érdeklődtem. — A mostani árakon számítva 1,2 millió forintot. Az olajosok nem garantálhatják sem a hőfokot, sem a vízhozamot. Azt mondják, lehet 30. de lehet 80 fokos a melegvíz, lehet a hozam percenként 200 liter, vagy 600 liter. A tanács képviselője adatokat sorol. Reggelente hat munkás járat viszi a csengelei embereket Kistelekre, Szegedre és más helységekbe dolgozni. Panorámás buszokkal utaznak háromszáznál is többen. Van olyan különbusz, amely hat emberért jön-megy. A lakóházak közül több az új. mint a régi. s nagyon takarosak, ápoltak. A kertek, az udvarok gondozottak, sokan tartanak jószágot. Francia Jenőné mondta, hogy a háztájiból évente 18 ezer hektóliter tejet, 4 ezernél több hízott sertést, 120 darab szarvasmarhát értékesítenek. A családok jövedelmét ez is szépen tetézi. Hazafelé jövet az űj úton guruit a kocsim. Élvezetes a csengelei erdőn át haladni. Fát uffvan senki sem akar hasogatni, még az erdőgazdaság is nehezen talál favágókat. pedig maeas napszámbért ígér. Mégis kérdőteles°n kelt leírni az ismert nóta kezdő sorait: Erdő mellett nem ió lakni? GAZDAGH ISTVÁN