Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

A búzatábla aranybánya R

égen tanultuk, hogy aranyat ér a magyar föld acélos bútója, aztán egy darabig elfelejtettük a leckét és nehezen hisszük el, hogy a méltán híres egykori bánkúti búzának vannak olyan mai párjai, amelyek a ridegebb nagyüzemi termesztési körülmények között legalább olyan jók. Sokkal többet teremnek. és lisztjük kiváló. A szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet nemesitől vei és szervezési szakembereivel folytatott beszélgetés közben hallottam, egyik kanadai nagy tanácskozáson bemutatták a világ nyolc legjobb kenyerét, és e magyar közöttük volt. Hozzáértő emberek azt mondják, stratégiai növény lett a búza: a világ számon tartja, akár az olajat Remélhetően nem lesznek nagyhatalmi törekvéseink ebből a fölismerésből, mert időtlenség lenne. Azt a kis előnyt, amit ez a tény nekünk adhat, inkább helyzetünk stabilizálására lenne jó fölhasználni. Annyi biztos, tudunk sokat és jót termelni, és belátható ideig jól el tudjuk adni. Ezt az utóbbi mondatot fordítani is lehet: nem tudunk anynyit termelni, amennyit el ne tudnának adni. Kutatók és termelők közös érdeke tehát, hogy több teremhessen, lehetőleg ugyanakkora területen, lehetőleg nem drágábban. A termelési költségek egyelőre kivédhetetlenül emelkednek, ellensúlyozni is csak több búzával lehet. Bátor előrelátók a század végére megcélozták a hatvan mázsa — hat tonna — körüli termésátlagokat. Akkor lesz hatalmas előttünk ez a szám, ha tudjuk, hogy korábbi rekordokat is figyelembe vevő mostani terveinkben 4,3 tonna szerepel hektáronként Es ha mégis fordul egyet az exportpiac, és azt mondja, nem kér többet? Bár egy időben büntették, aki kenyérgabonát jószágnak adott, régóta nem emberi eledel alapja csupán a búza. Takarmány is, sőt egyre többször ipari nyersanyag is. Bátran hihetjük tehát, ha elérjük a hat tonnát akkor se marad, a nyakunkon. Átlagszámokról van szó, ez pedig azt jelenti, lesznek gazdaságok, ahol a tíz tonnát is elérik, és maradnak olyanok is, amelyekben a három, vagy a négy is nagyszerű eredménynek számit. Annyit beszélünk mostanában a gazdaságtalan termékekről, és olyan egyértelműen mondjuk, ne gyártsuk, ami nem fizetődik ki, azonnal ugrik a kérdés most is: miért termelnek ott búzát, ahol csak ennyire futja a legnagyobb igyekezetből is? Legtöbbször azért mert azokon a területeken más se terem meg jobban, és lemondani- a kevesebbről se .tudunk. A kutatók mai törekvése nehezen fogalmazható meg néhány mondatban, pedig hosszú évekre nyúlhat a hatása annak a munkának. ami Szegeden vagy Martonvásáron folyik. Nem jó az az elképzelés, hogy vessünk jó búzát mindenhová — olyat például ami képes száz mázsát teremni —, és elégedjünk meg kevesebb terméssel, ha gyönge a talaj. Azt szeretnék elérni a nemesitők, hogy mindenütt azt fajtát vessék, amelyik azon a területen a legjobb. Évek óta visszatérő alkalom számomra, hogy nyárhoz közeledvén búzakutatókkal beszélhetek. Belém Ivódott szinte a gondolat, mennyire igyekeznek kinemesíteni a betegségeknek ellenálló fajtákat, hogy kevesebb vegyszerre legyen szükség. Most hallom először, hogy lépésváltás tanúi vagyunk. Hasonlattal mondom a lényeget, hogy érthetőbb legyen. Ha egy kertet zöld bársonyként elborít a. tyúkhúr, biztosak lehetünk benne, más gaz nem nagyon terem meg alatta. Ha kikapáljuk, ezerféle más támad helyette. Arra jöttek rá a gabona szakemberei, minél ellenállóbb fajtát nemesítettek eddig egy-egy betegséggel szemben, annál erősebb nyavalyák támadtak, és végeredményben ott vagyunk, ahol voltunk, vagy még rosszabb helyen, hiszen még erősebb és még több vegyszerre lett szükség. Olyan fajtákkal kísérleteznek most, amelyeken ugyan megte lepszik valamennyire a lisztharmat — csak példának hozunk egy betegséget a sok közül —, de akkor se árt, ha ott hagyjuk. Ha nem kell permeteznünk, sok pénzt — munkát és vegyszert — takaríthatunk meg. A betegséget eltűrő fajták ígérete mellett természetesen számitanunk lehet arra is. hogy az eddig nélkülöz' hetetlen vegyszer egy részét a kártevők természetes ellenségeivel tudjuk fölváltani. Ügy szeretnénk tehát többet, termelni, hogy vele arányosan ne kelljen tovább szennyeznünk környezetünket. A bölcs belátáson kívül óriási lökést adott a kétfajta igyekezetnek az a tény, hogy még mindig emelkednek az olajárak. Eddig az ellenállóképességet szerették volna beleépíteni a sejtekbe, most csak a tűrést. Ha eddig azt mondtuk, a búzánkra nagyon figyel külföld, most hozzátehetjük, nemesítőinkre is. Kutatóink élen járnak, módszereiket máshol is bevezetik. Most ismét egy fordulatról szólhatok. Jó sokáig mondtuk teljes meggyőződéssel, hogy a törpe búza a jobb, mert kevesebb tápanyagot vesz el a szalma, másrészt pedig ezt, diktálja a kombájn. Egyébként is megdőlne a hosszú szárú, csak baj lenne vele. Most azt hallom, kezd divatba jönni a magas búza. Természetesen magyarázatot kérek. A magas növénynek erősebb a gyökere, jobban megél ott is, ahol kevés az eső. Cáfolhatatlan előny. Ha erős a gyökér, a kevés tápanyagból is többet tud fölszívni. nem kell tehát műtrágyából se annyi. És a nagyhatalommá, termelést diktáló erővé előléptetett kombájn? Ha az egyszer nem szereti a magas búzát, kár erőltetnünk. Hacsak a kombájnon nem változtatunk! Miért éppen azon ne lehetne? Tudván tudjuk, módosítottak eddig is rajta annyit legjobban talán az első példányok tervezői csodálkoznának, ha látnák. Szakmaibban szólva mást is mondhatunk. A nagy torkú gépre azt mondják, nagyobb az áteresztő képessége. Gyorsabban dolgozhat, többet le tud aratni. Ha a hosszú szárú búzát oda vetjük, ahol kevés a csapadék, és a tápanyag se sok, jól járunk vele, de nem kell attól tartanunk, hogy olyan sűrű lesz, mint Szentes határában, a kitűnő fö! deken. Ha ritkább, azonnal nincsen akkora áteresztési probléma, a mostani gépek is megbirkózhatnak tehát a hosszú szalmával. Aratások utáni szalmaégetések láttán azonban fölmerül azonnal: megtermeljük a nagyobb szalmát, és azt is elégetjük? Most ott állunk, hogy sok minden történhet vele, csak — remélhetően — a pazarlás nem. Lehet ipari nyersanyag, beleszólhat majd a biogáz fölhasználásába is — egyre többször beszélünk róla, ha kiaknázatlan lehetőségeinkről esik szó —, de elképzelni azt is lehet, hogy a 6zalma fűtési energiájával szárítjuk a búzát. Mennyi új szempont egy régen lezártnak hitt téma fölmelegítéséhez! Minden mezőgazdász , félkézből kontrázhat: de a hosszú szárú búza megdől! Ahová mo6t szánják, ott nem dől meg, mert annyira nem sűrű Vannak persze olyan törekvések is, hogy a törpe búzának adjanak erősebb gyökeret. Ha sikerül, a jó termőföldeken is megváltozhat sok minden. Akármerre forog is a kutató találékonyság, soha nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy növelni szeretnénk a termést, és őrizni a jó minőséget Ha egyszer ott van a kenyerünk az első nyolc között, lehetőleg maradjon is ott. Aranybányának mondjuk búzatábláinkat ez a szép eredmény jó reklám hozzá. Nem szalaszthattam el a lehetőséget azonban, hogy búzáról beszélve kenyerünkről is ne kérdezzek, egy kicsit többet Búzánk kiváló, lisztünk is az, nem lehet mentség -rá. ha egyszer-egyszer nem sikerül a kenyér. Egyre ritkábban fordul elő. Nagy értékek pocsékolása, ha szervezési problémák miatt eleve száraz kenyeret kapunk. Belebeszélünk most más iparág dolgá*ba, de a hazai fogyasztót ez érdekli legjobban. A szervezésen is lehetne változtatni, de lehetne olyan kenyeret is sütni, amelyiknek a többnapos frissességét nem szabályzat garantálná, hanem belső tulajdonság. , Büszkeség tölt el bennünket, ha az első nyolc közé oda teszik a kenyerünket — de érdemes lenne megnéznünk a másik hetet is! Ha a jó a jótól tanulhat, abból rossz ritkán származik. Gazdaságunk jele változatlanul a hófehér kenyér, és sokszor adódik, hogy honvágyunk is hozzá kötődik. Nem biztos azonban, hogy áldott jó búzánkkal — és magunkkal! — jót cselekszünk, ha a mag értékesebb részeit kidobjuk, mert fehér kenyeret akarunk. Nem szeretném, ha félre értenének. Maradjon a fehér kenyér a lehető legfehérebb annak, aki azt szereti, de ha tízfélét tudna sütni az ipar — csak kapásból mondom a számot, lehet az több is, kevesebb is —, és csak egyet látok a pulton, akkor lehetőségeinkhez képest nem szerények, hanem szegények vagyunk. Igénytelenség húzódik meg a gusztusos fehér kenyér mögött is. Étkezési szokásaink ugyan ezt az igénytelenséget erősítik, de egyre többen vallják hogy rendezett anyagcsere nélkül lelki egyensúly se nagyon képzelhető el. Sokan lennének, akik adnának a táplálkozás szakembereinek a szavára, és nem mondanának le a búzában levő vitami noliról és fehérjék nagy részéről. Aki ellenpéldának csak a komiszkenyeret tudja elképzelni, természetesen másra gondol. Van aki almából a pirosat szereti, van, aki a fehéret. Ne döntsük el, melyiknek van igaza, áruljunk inkább fehéret is. pirosat is. Borivók közt egy asztalnál is megfér a piros és a fehér ital is Beszélgető társaim« emlegettek olyan kenyeret is, amelyik nem hizlal, olyat is, amelyik betegnek is jó, és ha reklámra lenne szük ség, olyant is tudnának mondani, amelyikért férfiak állnának sorba. Hittel vallják, a búzánk akkor is aranyat ér, ha magunkra és kenyerünkre gondolunk. HORVÁTH DEZSŐ Dallos Marinka tárlata Az Olaszországban élő, magyar származású naiv művész. Dallos Marinka képeiből a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítási termében nyílt kiállítás. A kepek. sorrendben: Teremtés — Minden estére — Öltöztetés. Verbcczy Antal Egy nagykabát kilógása a szimbólum-rendszerből Egy-egy új ruhadarab megjelenése az osztályban még okot adott a csodálkozásra, a testvérnőtte ruhák viselése volt természetes. — akár a szénszünetek. Öltözékünket a praktikusság jellemezte, egyenkékiével a mackónadrág dominált. Az első nekivásárolt, úi nagykabátban Tulai jött iskolába. A nagykabát ielen esetben felsőruházat. — télvíz ideiére — amiből új [nemigen került ránk. Legyen hát érthető a megdöbbenés [amit Tulai okozott. (Az anakronisztikum ielenlevősége pontosan körülhatárolhatólag még nem [fogalmazódott meg. de az „új kabát" konfliktust teremtő ereiét a csoportban mindannyian érezték) És cikinek éreztük. A legcélravezetőbbnek az mutatkozott, ha a tízperces szünetben felírjuk a táblára: Tulai szerelmes Nagy Mariba Ez így nem is volt hazugság, hiszen akkoriban az egész osztály Nagy Mariba volt szerelmes, ám kiközösítve a táblára mégis csak [bánthatta Tulait. Később valamelyikük lényegretapintóbbá fogalmazta a jelszót: [Tulainak nagy a kabátja! Ez is igaz volt. A nagy beruházást a szülök érthetően nem egy idényre szánták. [így sajnálkozó megértéssel a suttogásunk tovább módosult: Tulait kinőtte a kabátja! Teljen-múljon az idö s a Városmajorban egy nosztalgia-gyanús sörmeccsre hadd jöjjön [össze » banda nem árulok el titkot nem lesz meglepő fordulat némelyikünket sráca kísért rúgtuk a bórt a vesztes állta a cehhet feltöltődtek [a sörpocakok iól kidumáltuk a múltat — kisapám! — [emlékezett Tulai bökte a csőrötöket a Nagv Mari. mi? Hülyeség, de az a nagykabát. akkor. [tényleg nagy volt I