Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-20 / 143. szám

Péntek, 1980. június 20. 3 Újjáalakult Szeged város tanácsa (Folytatás az 1. oldalról.) matnak tekinthető, mint ahogyan a mi várospolitikai tevékenységünkben sincsenek éles határok. Egy új tanácsi ciklus tevékenysége ráépül az előző cikluséra, egy új ötéves terv is folytatása az előzőeknek. — Az előzetes prognosztizáció szerint kijelenthetjük, hogy a tervet globálisan teljesítjük. A város fejlesztésében olyan eredményeket értünk és érünk el, melyei: jó alapot teremtenek a továbbfejlődéshez. — Ahhoz, hogy az V. ötéves terv teljesítése megvalósuljon, az év hátralevő időszakában jelentős erőfeszítésekre van szükség. A feladat elsősórban a kivitelező vállalatokra hárul, hiszen olyan létesítmények megvalósítása van hátra, melyeknél mind az építési terület, mind a kiviteli tervek és az anyagi eszközök rendelkezésre állnak. Minden betervezett építkezés folyamatban van. Ha nem is az eredetileg tervezett konstrukciónak megfelelően, de várhatóan globálisan mintegy 12 ezer 500 lakást építünk, vagyis az eredeti tervet túlteljesítjük. Az V. ötéves terv alatt mindvégig kiemelt feladatnak tekintettük a gyermekintézmények építését. Ennek eredménye, hogy várhatóan itt is túlteljesítéssel zárjuk az V. ötéves tervet. Ehhez még az szükséges, hogy különösen a felsővárosi és a szőregi iskolák építésénél a befejezési munkát a kivitelezők gyorsítsák meg. Tervünkben szerepel a 200 ágyas kórházi pavilon építése, itt is a befejezési munkáknál van szükség jelentős erőfeszítésre. Változatlanul számítunk a DÉLÉP ígéretére, hogy a könyvtár és levéltár objektumot az idén szerkezetkészre szereli. Különösen a, kereskedelmi szolgáltatásban jelent eredményt a Domus Áruház és merjük remélni, hogy ez évben a nagyáruház átadása is megtörténik. Vontatottan halad a kereskedelmi szolgáltatás építése az . Északi városrészben. Várhatóan teljesülnek a tervek a közműépítésben. A legfontosabb az új építési területünkön, Rókuson épülő víztorony és az alsóvárosi főgyűjtő végleges befejezése az átemelővel együtt. Terven felül ez évben — együttműködve a vízügyi szervekkel és a KPM szerveivel — hozzáfogunk a Felső Tisza part, a 'Csongrádi sugárút és a Nagykörút északnyugati szakaszának rekonstrukciójához. — A felújításban elért eredményeket nem sikerült kellően megszilárdítani, ezért mind a lakóház-felújításban, mind az intézményfelújításban az év hátralevő részében nagyon sok a tennivaló. — A központi célok és a helyi érdekek összhangjának megteremtése az új tanácsi ciklusban is egyik legfontosabb várospolitikai feladatunk lesz. Kitűzött céljainknak nemcsak nagyvonalúnak kell lenni, hanem reálisnak is. Ilyen szigorú gazdasági helyzetben az új városi tanácsnak a tennivalókat rangsorolni és súlypontozni kell. Ebben a rangsorban — melyet már a pártértekezlet is és tanácsunk is korábban felállított — változatlanul első helyen a lakásépítés szerepel. A több mint 12 ezer lakásigényló is indokolja ezt, de indokolja az is — és ez most már több ötéves terv tapasztalata —, hogy a lakásépítés a városfejlesztés legfontosabb eszköze és közműszolgáltatás vonzata jelentős és sok minden más városfejlesztési feladatot kikényszerít. Második helyre változatlanul a gyermekintézmények és az egészségiszociális létesítmények megvalósítását soroljuk. Szegeden is egyre növekszik az idősebb nemzedék számaránya és nem tűrhető, hogy a jelenlegi színvonalú szociális ellátással megelégedjünk. Az óvodai és általános iskolai helyhiány mindenki előtt több év óta ismeri és nagyon jelentős eredményeink a városba való bevándorlás és a természetes népszaporodás következtében a szinten tartóst sem teszik lehetővé. Harmadik helyre a felújításokkal való foglalkozást soroljuk. Pártunk és kormányunk programjában kiemelten szerepel a meglevő nemzeti vagyon megőrzése és korszerűsítése. Itt bőven rendelkezünk öt évre szóló programmal. Csak a legfontosabbakat említem: a színház, az úttörőház, a Tolbuhin sugárúti szociális otthon, az életveszélyes iskolák és az elavult lakóházak. — Lehet bármilyen nagyvonalú egy városfejlesztési koncepció — folytatta Papp Gyula —, ha nem jut idó és energia a lakosság mindennapos, úgynevezett kis ügyeivel való foglalkozásra, a nagy ügyeket sem érzi magáénak és a támogatást is csak ímmel-ámmal adja meg. Meg kell tehát találnunk a helyes arányt a hoszszú és rövid távú tennivalók között, mert csak ez vezethet reális várospolitikai eredményekhez. — Az elmúlt évek jelentős eredményei közé tartozik, hogy kibontakozott várospolitikánk sokrétűsége, amíg korábban ' a várospolitikát szinte azonosították a kommunálpolitikával, ma már átszövi a lakosság egész életét a bölcsődei ellátástól áz oktatás, a szolgáltatás különböző ágazatait beleértve, a város kulturális és művészeti életét is. — A tanácsi munkában a fejlesztési és felújítási tevékenység mellett kiemelt feladatnak tekintjük az igazgatási munka szüntelen javítását. Mint ismeretes, 400 ezer körül van évenként a tanácsnál lecsapódó ügyek száma. Hiába végzünk kiváló tevékenységet a fejlesztésben vagy valamely ágazát irányításában, ha a lakosság ügyeinek nem megfelelő intézése miatt rossz véleménnyel van rólunk. Az igazgatás minősége is várospolitikai kérdés. Ügy érzem, az elmúlt években a jó igazgatási munkához az alapokat több tekintetben, de mindenekelőtt az egységes első fok megteremtésével létrehoztuk. Ezek azonban még csak az alapok. A XII. kongresszus határozatai új minőségi igényt támasztanak az igazgatási munkában. A tanácsnál dolgozni nem hatalmat, hanem szolgálatot jelent. Keresnünk, kutatnunk kell az igazgatási munka korszerűsítésének új útjait. — Munkánkban változatlanul kiemelt feladatnak tekintjük a nyílt várospolitika továbbfejlesztését. A XII. kongresszus nagy teret szentet annak a rendkívül fontos kérdésnek, hogy a szigorúbb gazdasági helyzet és a vezetői munka javítása nem jelentheti a szocialista demokrácia visszaszorítását — ellenkezőleg: a nehezebb feladatokat a lakosság egészének bevonásával sikeresebben, eredményesebben lehet megoldani. Befejezésül a tanács elnöke hangsúlyozta: — A XII. kongresszus megerősítette pártunk eddigi politikáját. A politika tehát nem változik, de azt látnunk kell, hogy a feltételek a tanácsi területen is változnak és ezért a mi módszereinknek is változnia kell. Nem elegepdő egy-egy nehéz kérdést általában megközelíteni és főképpen nem elegendő csak róla beszélni, a végrehajtást kell minden szinten javítanunk, mert csak ez járulhat hozzá legfontosabb társadalompolitikai céljaink megvalósításához. Felszólalt a tanácsülésen Török József is. A megyei és a városi pártbizottság, a megyei tanács, és' a Hazafias Népfront megyei és városi bizottságai nevében köszöntötte az újjáalakult testületet, és egyetértését, fejezte ki a tanácselnök által vázolt munkaprogrammal, várospolitikai koncepcióval. Egyúttal felhívta a figyelmet: a tanácstagoknak és a tisztségviselőknek igen nagy személyes felelősséggel kell dolgozniuk, ezzel tudnak méltón válaszolni a június 8-ón kifejezett egyöntetű bizalomra. A munka politikai feltételei kifejezetten jók, a célok világosak. A testületi munkában és a választókerületi tevékenységben egyaránt a közérdek képviselete a legfontosabb. A tanácstagok példamutatásával, jó szervezőkészséggel nagy tartalékokat lehet a várospolitika szolgálatába állítani. Különösen fontos, hogy a város fejlesztése során létrehozott hatalmas értéket meg is védjük, meg is becsüljük. Apró Antal szólt ezután az új tanácshoz. Kifejezte elismerését Szeged lakosságának városszeretetéért és tenniakarásáért. Hangsúlyozta, hogy jelenlegi ötéves tervünk teljesítése most a legfontosabb kötelességünk. A gazdasági egyensúly javításának folyamata eredményes Szegeden' és az országban, s már folynak a hatodik ötéves terv kimunkálásának előkészületei. Ez a terv mérsékeltebb fejlődést ígér ugyan — de minden tekintetben magasabb minőséget. Befejezésül hangsúlyozta: politikánkat megerősítette a nemzet szavazataival, megerősíti munkakészségével is. A folyamatos társadalmi, gazdasági haladás elősegítéséhez adja erejét és tehetségét Szeged megyei város új tanácsa is. Az ünnepi alakuló tanácsülés Papp Gyula zárszavával fejeződött be. Újabb miMörzet Szóregen Életszínvonalunk realitásaink Egy nagyobb és két kisebb, egy jól és két kevésbé jól gazdálkodó termelőszövetkezet vezetői gyűltek öszsze tegnap délelőtt a szöregi Tisza—Maros-szög Tsz irodájában, hogy megalakítsák a szegedi 2. számú mikrokörzetet. A házigazdákon kívül jelen voltak a deszki Maros és a kiszombori Üj Élet Termelőszövetkezet vezetői is. Kómár Györgynek, a ,TESZÖV osztályvezetőjének megnyitó szavai után Dukai Károly, a TESZÖV főmunkatársa ismertette a mikrokörzet legfontosabb gazdasági adatait és az együttműködés néhány konkrét lehetőségét. Az együttműködésre azért is nagy szükség van, mert a természeti adottságok, sőt az ezekre épülő termelési szerkezet is szinte teljesen egyforma, azzal a cseppet sem lényegtelen különbséggel, hogy míg a szőregi Tisza— Maros-szög Tsz rendre tekintélyes nyereséggel zárja a gazdasági éveket, a másik két gazdaságban az utóbbi időben is többször volt szanálás, alaphiány-rendezés. Az alakuló ülés résztvevői is többször hangoztatták, a legfontosabb a termelési tapasztalatok rendszeres cseréje, a szakemberek állandó munkakapcsolata. Az egybegyűltek ezután konkrét javaslatokat tettek a szolgáltatási díjak egységesítésére, egyes gépek közös, jobb kihasználására, majd megszavazták a mikrokörzet megalakulását. P

ontos számokat még nem ismerünk. a VI. ötéves tervről, az életszínvonal előirányzata azonban kirajzolódott előttünk. A külpiac és a belső gazdasági adottságok-lehetőségek képletéből szerény növekedési ütem olvasható ki. Mint ahogy legutóbb a XII. kongresszuson elhangzott beszámoló meg is fogalmazta — az egy főre jutó reáljövedelem 6, a fogyasztás mintegy 8 • százalékkal gyarapodhat a következő öt esztendőben. Okkal merül föl a kérdés — mit ér ez a fejlődés? Hogyan élünk majd a legközelebbi jövőben? Mielőtt azonban megadnánk a válaszokat. pillantsunk vissza lezáródó, évtizedünkre. s ha nem is részletesen, néhány vonással elemezzük helyzetünket. Annyi kétségbevonhatatlan tény, hogy az életszínvonal szempontjából egyik legjobb tízévünk van a hátunk mögött; még akkor is. ha tudjuk, hogy az ötödik ötéves terv 9 százalékos reáljövedelem-emelkedése és 14 százalékos fogyasztásemelkedése nem éri el az eredeti célokat. Ám ezzel együtt — soha ilyen arányú — kedvező — Változáson nem ment még keresztül a fogyasztási szerkezet, általánossá vált a 44 órás munkahét, több mint 450 ezer lakást adtak át tulajdonosaiknak, érezhetően javult az óvodai és bölcsődei helyzet. (S még valami az elmúlt esztendőkről — az egy keresőre jutó reálkereset 1979-ben elérte a 3930 forintot, és ez 5,6-szorosa az 1950. évinek. Mivel az átlagkeresetek növekedése mellett ugyan ez alatt az idő alatt a fogyasztói árak 2,5-szeresre emelkedtek — a reálbér több mint 2,5-szere az 1950. évinek.) Hosszan lehetne még folytatni az átlagokat, mind a munka jövedelmének kézhez kifizetett pénzösszegeiről és a társadalmi juttatásokról is — de erre nincs szükség: a közvélemény csalhatatlanul érzi-tudja. értékeli mai életszínvonalunkat. Amit pedig az egyes ember saját helyzetéről lát — még plasztikusabbá teszi az összképet. Jól éltünk, néha nagyon is jól — legalábbis a körülményeinkhez képest, állapíthatja meg... Erre utal az az elgondolkodtató tény is. hogy miközben ipari munkatermelékenység dolgában a KGST-tagországok között a vége felé kullogunk, lakosságunk fogyasztási színvonala — termelékenységéhez viszonyítva — a világon a legmagasabbak körében foglal helyet. És eppen ez az. amit riem lehet figyelmen kívül hagyni. Hiszen akárhogy is forgatjuk a statisztikák által objektíven jelzett állapotot — csak az derül ki. hogy munkánkhoz képest igen magas az elért életszínvonal. S ha ez így van, akkor önként adódik a két választható (igaz. csak elvileg) alternatíva. Vagy azt tesszük, hogy munkánkhoz igazítjuk (lefelé) az életszínvonalat, vagy hogy az életszínvonalhoz közelítjük munkánkat (fölfelé). Nyilvánvaló — visszalépni, a már egyszer megszerzettet föladni, nem szívesen tennénk. s nem is akarjuk tenni — marad tehát az az egyetlen lehetőség, az értékalkotó tevékenység megjavításával erősítjük meg az életszínvonal-emelés alapjait. Mennyit ér hát a kongresszuson bejelentett G százalékos reáljövedelem-növelés öt évre? Senki nem tagadja, hogv ez igen szerény érték. Szerény, de nem is lehet célunk, hogy méginkább elrugaszkodjunk saját lehetőségeinktől. Ebből a szemszögből vizsgálva e bizonyos 6 százalékot, nem más. mint. aminek a kongresszusi határozat is említi — az életszínvonal megszilárdításának, elért vívmányaink, jólétünk megőrzésének egyetlen lehetséges módja. De re feledkezzünk meg azért- valamiről — az átlagok nem igazak az „egyes emberre", valóságban nincsen átlag magyar állampolgár. Következésképpen — senkinek sincs garantálva a pontosan 6 és 8 százalék. Ez lehet esetenként több is. meg kevesebb is. Amikor az életszínvonat lat elemezzük — s valójában a munkával szembeni igényeket fogalmazzuk meg —. nem hagyhatjuk ki a számításból a differenciálás szükségességét-parancsát sem. Helyesebb tehát az életszínvonal oldaláról szemlélni a dolgot: olyan lesz az. amilyen hatékony a közösség, az ember munkája. Ha valaki olyan vállalatnál dolgozik, ahol sikeres termék készül, azt jó piacokon, haszonnal lehet eladni (tehát hatékony a vállalat és dolgozója is) — ott ama 6 százaléknak kétszerese sem ábránd! Ahol pedig a termelés .végeredményét nem jelzi sem népgazdasági, sem vállalati haszon — könnyen lehet, hogy a jövedelmek egyáltalán nem emelkednek majd öt év alatt sem. A differenciálás követelménye ugyanis azt parancsolja, hogy a haszon, a jövedelem maradjon ott. ahol létrehozzák — méginkább. mint eddig. Nem lehet már azt a receptet alkalmazni, hogy a jól dolgozók bevételeivel időről időre kipótolják gyengébbeket. Nem. mert ez gazdaságilag indokolatlan", s az ember számára — aki az értéket tehetségével, szorgalmával előállítja — igazságtalan is. Mindezt, persze igen könnyű így általánosságban követelményként kitűzni. Ezeregy példája akad annak, hogy az életben nem sikerül igazságosan — munka szerint — elosztani a jövedelmet. Akadályozza ezt a hosszú évek alatt berögződött szemlélet. a reflexszerű egyenlősdi. És akadályozza a még sokhelyütt tökéletlen bérpolitika. a rossz érdekeltségi rendszer, s nem egy rendeletbe rögzített intézmény is. Sokszor ellenállnak a differenciálásnak maguk az emberek — mondván, a szocializmusban nem az ember és ember közötti különbségeknek, hanem az egyenlőségnek szükséges dominálni. Nem árt ezt a meglehetősen elnagyolt, pontatlan nézetet a konkrét esetben alaposan megvizsgálni: nem arra hangoztatják-e. hogy kollektívák, emberek eredményét önkényesen osszák el? S nem azok nyúlnak általában az ilyen meg fellebe ?.hetetlen véleményekhez, akik inkább nyernének ezzel, s nem vesztenének?! ' Akik szinte ráutaltak, hogy másoktól kapjanak, mert maguk nemigen képesek megszerezni a boldogulásukravalót? A

szükségletek szerinti elosztás lehetősége bizony odébb van. Addig nagyon' sokat szükséges dolgozni, s úgy, hogy a szocializmus alapelvét — a munka szerinti elosztást — maradéktalanul érvényre juttassuk. S ez pedig azt jelenti. hogy a legszélesebb teret engedürír annak: ha valaki teljesít — kapja mt* érte a csonkítatlan bérét, honoráriumai, fizetését — még ha a teljesítmény szokatlanul nagy összegeket vonz is. És itt zárul' az a gondolatkör, amelyet elkezdtünk: mit jelent a szerény 6 százalék? Egy átlagot, egy • keretet, amely a társadalomnak gazdaságilag lehetséges aa 1981-től 1985-ig tartó években. De mást is jelent — az átlagon belül az egyénrxs* pont annyit, amennyit munkájával megszerez belőle. A januárban életbe lépett új szabályozók. a XII. kongresszus határozata meggyőznek arról, hogy az alkotó munka jó befektetés mindannyiunknak — s ez a befektetés az életszínvonalban is kamatozik majd. K. S. Egészségnevelési munka Jövőre lesz 100 éves a Vöröskereszt. A centenáriumi programsorozat legfontosabb eseményeként Budapest ad otthont az Európai Vöröskereszt és Vörös Félhold társaságok harmadik regionális konferenciájának. A szervezet nemzetközi tevékenységének elismerését is jelző rendezvényre 1981. május 4—7. között kerül sor — jelentették be csütörtökön Budapesten, a Magyar Vöröskereszt országos vezetősegének ülésén. A tanácskozáson a mozgalom legutóbbi kongresszusa óta eltelt két és fél év tapasztalatait értékelték, s szó esett a további feladatokról is. Hantos János főtitkár beszámolójában egyebek között elmondotta: a humanista segítségnyújtás és az egészségnevelés országos mozgalommá nőtt, szervezete az elmúlt években is tovább • szélesítette tömegbázisát, mind több aktivistát kapcsolva be a közösségért végzett önzetlen munkába. A Vöröskereszt csaknem 15 ezer alapszervezétének 1 millió 121 ezer tagja legutóbb a part XII kongreszszusának tiszteletére vállalt feladatok, akciók során bizonyította sokoldalú segítőkészségét, erejét. A helyi népfrontszervezetekkel közösen országszerte társadalmi munkára mozgósították tagjaikat az alapszervezetek: részt vettek új úttörőtáborok, játszóterek építésében; a környezeti kultúra fejlesztését szolgáló parkosítási munkálatokban; jelenleg is sok ezren segítik a „Tiszta, virágos városért" mozgalom sikerét. A7. Idős emberek gondozásában is jelentős eredményekkel büszkélkedhet a Vöröskereszt. Folyamatosan növekszik a térítésmentesen vért adók szama.