Délmagyarország, 1980. május (70. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-13 / 110. szám

Kc'dd, 1980. május 13. 5 Egyfelvonásosok a Kisszínházhan Arkosi Árpád rendezésében két egyfelvonásos drámát mutat be a Szegedi Nemzeti Színház prózatársulata holnap, szerdán este 7 órától a Kisszínházban. A lengyel Tadeusz Rozewicz A szemtanúk avagy A mi kis stabilizációnk című darabját Cservenits Jolán fordításában eleveníti meg Fekete Gizi, Nagy Zoltán, Bagó László és Vass Gábor. Edtoard Albee-nek, a Millert és T. Williams-et közvetlerül követő amerikai írónemzedék legjelentősebb képviselőjének 1958-ban készült, s első világsikert aratott darabját, a Mese az Allatkertrólt pedig, Elbert János fordításában, Király Levente és Kovács Lajos viszi színre. Mindkét darab diszlet- és jelmeztervezője vendégművész: Antal Csaba, s ugyancsak vendégművész a kísérőzene szerzője, Mártha István. A szerdai bemutatóra a Juhász Gyula-bérletek érvényesek. Tudományos ülés A Szegedi Orvostudományi Egyetem tudományos ülést rendez ma, kedden délután 4 órakor dr. Boda Domokos egytemi tanár elnökletével a SZOTE oktatási épületének tantermében és társalgóiban. A tudományos-szakmai információ újabb módszere című bevezető előadáshoz húsz demonstrációs poszterbemutató csatlakozik, majd 17 óra 20-tól a módszer vitáját rendezik meg. Tóth Béla Megtakarított energia A kohászati és gépipari bői 7500 tonnát, tüzelőolajvállolatok az év eleje óta ból 1300 tonnát, villamos több mint 74 millió forintnyi energiából csaknem 18 ezer energiát takarítottak meg, megawattórát takaritottak zömét, az év első negyedé- meg, s fűtőolajból a megtaben. Ez a megtakarítás az karítások értéke az egész évegész évre vállaltnak 41 szá- re vállaltak több mint 9U zaléka. Egyebek között szén- százaléka (MTI) öt évvel ezelőtt jelent meg Balogh Elemér kisregénye, az Üsszatok, halacskák. Vékony kis könyv, zsebben elfér. Ott is lenne a helye. Céltudatos (vagy annak hitt) jövés-menéseinket, lótás-futásainkat ez. meg sirnaz után, a „magunkat, meg a világot utolérni" — hajszáinkat megcsillapíthatná néha. Elö-elővennénk, belenéznénk, meglátnánk ma gunkat Eltöprengenénk egy percre: mivégre is, homan is élünk? Jól csináljuk? Az Ússzatok, halacskák r.zért olyan megtorpantó, lelki földrengést okozó olvasmányélmény, mert alapvető, létélményünkről • beFzél. 86 éves öregemberét, Mátics Rafaelt. 10 éve „duglak be" a szociális otthonba. Nem valami különös rosszindulat, gyűlölködés, érzéketlenség okán. csak ugy. a hétköznapi praxis diktátumára, élő, gyakorlatias törvényeink szerint, mert öreg már, hasznavehetetlen, akadék. Neki is jobb, na nem botlanak bele folyton, ha a helyére kerül, ahova a természet és társadalom bevett rendje parancsolja. Tíz év után. mint a börtönből, szökve indul az öreg, haza, az unokáihoz, mert emlékezik, hogy a gyerekek szerették. Csakhogy a világ megváltozott. Mátics bácsinak minden megmaradt életenergiájára szüksége van az akkllmatizációhoz, s mikor sikerül, mögötte van a lidérces-lázálmos és védekező reményekkel megtett út hazáig, akkor válik végérvényessé: nincs otthon, nincs már „valahol lenni a világban", az öregnek nincs helye a Nap alatt. A ház üres, a vejét és az unokákat kiröpítette az élet, elköltöztek. Utolsó erejével fellobbantja még magában a csalfa reményt, eszelős akarattal várakozásra kényszeríti magát Aztán megszűnik minden. csak embervoltának utolsó szikrája izzik föl még egyszer, megrendítő, vakító ragyogással: lázasan kapálni kezdi az udvart borító dudvát, mert „ha nem jönnék is, az udvarban rendnek kell lennie". A végső lobogás a patakparton hal el: ott játszottak az unokák, utánozva a halacskákat s ott érti meg Mátics RáfaeJ, ellramlottak visszahozhatatlanul, Itt hát a vége élete küszködéseinek. Makláry Zoltán élte meg az öreg Mátics utolsó napját á regény tévéfilmváltozatában. A színész nem vállalhatott több szerepet Ki dönthetné el, hogy ez a nézői tudat, vagy Makláry hihetetlenül hiteles művészi ereje emelte Inkább a Nemere László rendezte filmet; mindenesetre néhány pillanatában képes volt ugyanolyan megrendítő hatásokat közvetíteni. mint maga a kisregény. Néhány pillanatában, mondjuk, mert bár az írás formai megoldásai első pillantásra filmért kiáltanak, az öreg visszaemlékezései. lázálmai a képszerű kifejezésmódért — megint megtörtént, mint annyiszor: a rendezői gondosság és a regény líraisága iránti affinitás ellenére az irodalmi szöveg sokértelműségét az olvasói képzeletben megelevenedő sokszínűségét és egyediségét egyszerire változtatta, egyszerűsítette a filmes megjelenítés. Sulyok Erzsébet In memóriám Sartre Ismerünk hegy- és vízrajzi, államigazgatási és egyéb térképeket Van azonban egyfajta, mely nem rajzolt, festett vagy nyomtatott, hanem elmékben élő, olvasmányok alapján, képzeletben szemlélhető: ilyet mutatott be vasárnap este a Petőfi adón Boldizsár Iván — a Szellemi térképolvasás című sorozatban. „Európa szellemi térképén minden főváros mellé odaírhatnánk a nevét" —- e mondat hangzott el a tízperces mementó elején annak az emberpek tiszteletére, akit korunk Voltaire-ének is neveztek. S akiről inkább kevesebbet, mint túl sokat mondunk, ha a XX. század legnagyobb hatású gondolkodójának nevezzük. Mert Jean-Paul Sartre valóban örököse volt a XVIII. század szellemóriásának. Az alig egy hónapja elhunyt filozófus és író életművének értékelésekor kulcsszó a humanizmus. Ez az annyiszor és annyit lejáratott, mégis örök és felülmúlhatatlan eszményfogalom, amelyet Boldizsár Iván ls írásának címéül választott: Jean-Paul Sartre humanizmusa. Valóban: tű! kevés, túl leegyszerűsített dolog volna azt mondani, hogy Sartre „csak egzisztencialista" filozófus volt Innen indult el, ám a humanista lényegig jutott, számtalan ellentmondással és azok feloldásával; műve a kor dialektikus architektúrájú, hatalmas építménye. Feltette a kérdést: humanizmus-e az egzisztencializmus? A fasizmussal szembeni ellenállás hatására egy egész könyvvel mondott rá igent. Boldizsár Iván szellemi térképolvasása közben felrajzolódott Sartre, az író arcképe éppúgy, mint a gondolkodóé. Aki konokul, keményen és következetesen küzdött az ember örök reménytelenségével, így vágyódva a legszentebb végcél: a szabadság felé... S a Szabadságot akár életműve másik kulcsszavának is nevezhetnénk. Azzal vádolták sokszor és sokan, hogy individualista, hogy pesszimizmusba hull. Pedig heroikus harca a reményért imígyen az emberi egyéntség kiteljesítéséért igazán európai csúcsteljesítmény: egy tiszta ember életműve. S hogy milyen kollektív elkötelezettséggel, valójában milyen mélyen átélt közösségi szellemmel élt és gondolkodott azt — Boldizsár Iván emlékezetesen szép írásának legvégén hallhattuk: „Egyedül senki sem képes újat alkotni. Egész életemben mindig olyan embereket kerestem, akikkel együtt harcolni tudok." Domonkos László A Délmagyarország körülgondolása (1). Hetven év az egyes ember életében tekintélyes kornak minősül. A hetvenéves ember, ahogy mondani szokás, nem mai gyerek, aki tán rég elhajította a csikófogát. A hetvenéves Délmagyarország, ha a 360. évében megjelenő belga Wekelycke című napilapot hasonlítom hozzá, általános iskolás korú. Majdnem felnőtt, ha a 200 éve megjelenő The Times című napilappal hasonlítgatom. Ám az 1910. május 22-én született Délmagyarország létének első pillanatában érett é6szel, felnőtt beszélni tudással lépett be Szeged város világába, ahol napilaptestvérei, az ötvenegy éves Szegedi Híradó élt, a harminckét éves Szegedi Napló virult, a tízéves Szegedi Friss Űjság harsonázott, a nyolcadik évében topogó Szeged és Vidéke trombitázott, az egyéves Friss Hírek gőgicsélt. Így a Délmagyarország volt a város hatodik, nem várt és nem szeretett lapgyermeke. A laptestvérek nem tudtak örülni az újabb kenyérpusztító megjelenésének. Még a Szegedi Napló legmelegebb szívű munkásai, Tömörkény és Móra sem fogtak tollat az üdvözlésére. P«lig rájuk igazán nem jellemző a szűkkeblűség, hanem a laptulajdonosok tőkés versenyében az a világ nem ismert se irgalmat, se kegyelmet, minden eszközzel igyekezett ledöfni a riválisokat. Ha ezt nem teheti, legalább mélységesen hallgat róla. Mégcsak nem is pocskondiázza, húszén azzal már az életéről 6zólna, és ez hírverés lenne az újszülöttnek. Az ország 158 napilapja közül tizennégyen mégiscsak megszólalnak a Délmagyarország köszöntésére, amiben a szegedi laptestvérek nem sok örömüket találják. A Magyar Estilap így ir: „Délmagyarország címen új napilap jelent meg vasárnap Szegeden, a délvidék központjában. Az új lap, amelyet Róna Lajos szerkeszt, úgy tartalomban, mint kiállításban messze fölötte áll a vidéki nívónak. Minden tekintetben a fővárosban szerkesztett lapok színvonalának benyomását kelti. A kiválóan szerkesztett újság túlnő a szegedi körtöltésen, annak a célnak megfelelően, amelyet maga elé tűzött. Az újság első száma 64 oldalas terjedelmével, gazdag tartalmával, fényes kiállításával nagy föltűnést keltett a kultúrvilágban és egycsapásra foglalta el azt a helyet, amelyet nagyon sok lap hosszú évtizedes kísérletezés után sem érhetett el." Szíven üthette Tömörkényt és Mórát, hiszen máig hívő hittel vallhatjuk, de ők is nagyon jól tudták, hoxy európai szinten írják, szerkesztik, munkálják a nagyon szeretett Szegedi Naplót. S ilyen orcapiritó reklámszöveggel minősítik azt a munkát, azt a lapot, amiben ők nemcsak kenyerüket, de az örömüket is megtalálták. Soha nem volt szokásuk személyes ügyben a nyilvánosság elé rukkolni, ezért nyoma sincsen a fájdalmuknak. Azonban bölcsen tudták, hogy az 1910-es Szeged összlakossága, a külterületeket is beleértve, vékonyan tesz ki 120 ezer lelket. A hat napilap mellett még további öt folyóirat is ennek a lakosságnak az érdekében íródik, ennék a lakosságnak előfizetői táborából él, de eljárnak ide még más vidékek lapjai is, bekopogtatnak a fővárosi napilapok tucatjai a lakások, a vendéglók asztalaira, az állomások és utcák árus standjaira. • Miközben az olvasni tudó lakosság lehet olyan 40 ezer lélek, amelynek fele nem érdéWődfk a panile-v* iránt, a felének a fele nincs olyan anyagi helyzetben, hogy rendszeres előfizető legyen. Mindent összeszámítva, maradhat olyan tízezer szegedi, aki potenciálisan előfizető) olvas, tehát lapéltető lehet, amin megosztozik a Délmagyarország világra születésével hat napilap. Nagy jóindulattal összeszámolva laponként ezer rendszeres előfizető is alig juthat egy fejlécnek. Azért mondjuk feltételes módban, mert az előfizetők számát üzleti okokból titokban tartották. Minden szerkesztőségben három-négy zsurnaliszta és ugyanannyi nyomdász, valamint terjesztő élt. Nagyon erőteljes, szemtelenül merész, tépőfoggal született csecsemőnek kell annak a lapnak lennie, amely erre a gazdasági aszályok között vergődő világra mer ladikázni. Különösen, hogy a már említett laptestvérek patinás írói, újságírói hagyományok útjain jártak, kialakult olvasói gárdával. a Naplót és a Híradót Mikszáth, Gárdonyi. Tömörkény, Móra fémjelezték, mint belső munkatársak. És a külső munkatársak sem kisebbek mint Ady, Krúdy és még sokáig sorolhatnám a jelesebbeket. Az elsőnapos Délmagyarország így magyarázza a létéhez való jogát: ..Engem az egész Dél-Alföld bölcsője ringat, ö kelt életre, mert bölcsen tudja, hogy az elmúlás alól a legszebb zengésű szakállbariton sem ldvétel. ame'v írnrání^'n hol a as párt, hol a 67-es párt, hol a radikális, hol a reakciós párt irányába torzul. A mi lapunk skálája az érlelő idők napsütése és viharai alatt erősödik, szélesedik majd. Hisszük és vállaljuk, hogy ellentétes hangnemekbe sohasem csap át, hanem megmarad az alaptónusnál: a becsületes és szilárd meggyőződésnél. az olvasóközönség lelkiismeretes szolgálatánál." (Folytatjuk.) Több szén Visonfáról A visontai bányászok az év első harmadában csaknem két és fél millió tonna szenet adtak a szomszédos Gagarin Hőerőműnek, 50 ezer tonnával többet a tervezettnél, és ezzel teljesítet ték vállalásuk esedékes részét. Az eredmény különösen azért szembetűnő, mert a visontai szénmezőn a termelést egy ideig ' üzemzavar is nehezítette. Közel 12 ezer kiskereskedő működik az országban Egy év alatt több mint nyolcszázzal növekedett a magánkereskedők száma, folytatódott tehát a hálózat lassú gyarapodása — állapította meg beszámolójában Gyürky Rudolf, a szervezet elnöke, a KISOSZ választmányának hétfői ülésén, amelyen értékelték a magánkereskedelem helyzetét, tevékenységét, meghatározták a központi követelményekhez Igazodó feladatokat. A létszámnövekedés azért A Szovjetunió Magyarországi Kereskedelmi Képviselete, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület kőolaj, földgáz és víz szegedi szakosztálya, valamint a Magyar—Szovjet Baráti Társaság prospektuskiállítással és filmvetítéssel egybekötött előadást szervez holnap, szerdán délelőtt 10 órakor Szegeden, a Technika Házában. Juratovjcs Aladár üzemvezető mérnöknek, a szegedi szakosztály elnökének megnyitóla után Müller József, az NKFV szegedi üzemének energetikusa a szegedi üzem energiaellátásának helyzetéről és problémáiról beszél, majd J. E. Rahimov mérnök, a Tyesmasexport képviselője A kazanyi kompresszorgyár kompresszorberendezéseinek üzemeltetési tapasztalatai címmel tart előadást. A műszaki hónap programjából Ugyancsak a Szovjetunió Magyarországi Kereskedelmi Képviselete, valamint a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület megyei csoportja szerdán délután 2-kor, a Technika Házában propektuskiállítással és filmvetítéssel egybekötött előadást rendez. V.t V. Szuhorukov mérnök, a Tyesmasexport képviselője az SZTB-szövőgépek konstrukciójának és technológiai jellemzőinek továbbfejlesztéséről beszéL Holnap, szerdán a DEFAG szegedi falemezgyárában Dékány János A rétegelt. lemezgyártás szegedi, részleges rekonstrukciójának tapasztalatai címmel tapt előadást, délután fél 3-kor. Szintén fél 3-kor. a Szegedi Ruhagyárban dr. Balogh Tamás lesz az előadó, aki a VI. ötéves tervre történő felkészülés kérdéseit elemzi majd a XII. pártkongresszus határozatainak összefüggésében. A KSZV Szegedi Kenderfonógváróban délután fél 3-kor Pusztai Ferenc vezetésével tapasztalatcserére kerül sor. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei szervezete szerdán délután 3-kor előadást rendez Szegeden, a Technika Házában. Dr. Kapás Pál. a pályaválasztási intézet igazgatója beszél itt a fiatalok 'pályán maradásának és pályakorrekciójának kérdéseiről. is jelentős, mert a magánkereskedők társadalombiztosításba való bevonása után most telt el a nyugdíj megszerzéséhez szükséges 10 év; mintegy kétszázötvenen éltek is ezzel a lehetőséggel. Jelenleg 11 ezer 689 kiskereskedő működik az országban, számuk a családtagokkal és az alkalmazottakkal együtt megközelíti a 20 ezret. A választmány ülésén hangsúlyozták, hogy a jövőben vegyék jobban figyelembe a magánkereskedelem sajátosságát, de gátolják a kiskereskedők kezdeményezéseit azzal, hogy a nagy áruházakkal, üzletekkel azonos követelményeket szabnak részükre. Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettes felszólalásában is jelezte, hogy további döntések vannak előkészületben, a minisztérium a szolgáltatások körének kivánt bővítésére és minőségük javítására javaslatokat dolgoz ki az ösztönzőbb gazdasági szabályozókra, a rugalmasabb szervezeti formákra. A miniszterhelyettes felhívta a figyelmet arra is, hogy a nagyobb lehetőségek egyetlen kereskedőt sem jogosítanak fel szabadosságra, a törvények kijátszására, a rendelkezések mellőzésére.