Délmagyarország, 1980. május (70. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-09 / 107. szám

4 Péntek, 1980. május 9. postaláda társszerzőnk az olvasó címezte napilapunknak le- redetten ír a nemtörődöm­veiét. Soraiban azt teszi sző- ségről, a hanyagságról. Ag­vá, hogy az erdők szemete- gódik, hogy a közömbösség sek, az új építkezések kör- miatt életünk sivár, öröm­nyéke elhanyagolt. Elkese- telen lesz. Javaslat a postának Heti összeállításunk bevezető soraiban többnyire azo­kat a gondolatokat szoktuk kiemelni, melyek — a levelek tanúsága szerint — leginkább foglalkoztatják olvasóinkat Az utóbbi napokban szerkesztőségünkbe érkezett levelek jó része környezetünk védelmével kapcsolatban íródott Tu­lajdonképpen örülni kellene annak, hogy a város lakossága évek óta változatlan figyelmet szentel e témának. Örö­münket viszont jócskán megkeseríti, hogy mindig ugyan­abból az okból fognak olvasóink tollat. A tehetetlenség ér­zése, a közömbösség keltette felháborodás készteti őket levélírásra. Mert hiába a sok különböző formában közzé­tett felhívás, hiába a számtalan, környezetünk tisztaságá­ért indított akció, kárba vész rengeteg ember önzetlenül végzett munkája, ha még mindig gátlástalanul szemetel­nek az utcákon, tereken, erdőkben. A városi tanács által kiadott, a Tiszta, virágos Szegedért! összefogásra buzdító plakátok tövében papírzsebkendőket, összegvűrt cigarettás­csomagokat cukroszaeskókat. szalvétákat görget a szél. A múzeum mögötti gyönyörű parkban tndiánoedit játszanak a nagyobb gyerekek, ügyességüket úgy teszik próbára, hogv a tulipánok szárát kővel dobálják. A sándorfalvi er­dőkben valakik szemétlerakatokat nyitottak. Az ócska tűz­helytől a rossz kerékpárokig, a lyukas fazekakig mindent ide hordanak. Levélíróink, amint az az alábbi sorokból ki­derül, még számtalan példát sorolnak az emberi hanyag­ságra. Ügybuzgalmuk talán nem lesz hiábavaló, s egyszer talán megérjük azt. hogy n szemeteink ostorozása megszű­nik összeállításunk örökzöld témája lenni. A város tisztaságáért Aki a Kossuth Lajos su­gárúton halad végig, hiába szeretne újságot vásárolni, mert nincs olyan hely, ahol kaphatna. Ezzel szemben a Belvárosban hat helyen is árulnak újságot. így a re­formátus templom mellett, a Korzó, a Takaréktár és Kárász utca végénél, a pos­ta mellett, a Kárász utca— Dugonics tér sarkán és az Aradi vértanúk terén. Az Izabella-hídtól a városba haladva legközelebb a Marx téri autóbusz-pályaudvarnál lehet újságot vásárolni. Ez sokaknak bosszúságot okozó probléma megoldására az alábbiakat javaslom: a bel­városi hat árudából egyet, például a Korzónak a Ká­rász utca felőli végén ta­lálhatót — mely egyébként alig száz méterre van a posta mellettitől — helyez­zék át a Kossuth Lajos su­gárútra. Jó helye lenne a ruhagyárral szemben, a Cuki presszó előtti kis téren. Vé­leményem szerint az új he­lyen erősen megnőne a pa­vilon forgalma, mivel nincs a közelben konkurrenciája. A lakosság is jól járna, a rókusi városrészben élők könnyebben juthatnának új­sághoz. De az E5-ös úton haladónak is előnyös lenne ez a megoldás. Igénybe ve­hetnék még, új helyén az árudat a ruhagyáriak, a DÉGÁZ központ és a DÉ­MÁSZ Üzemigazgatóság dol­gozói is, csakúgy, mint az új SZTK-rendelőbe igyek­vők — írja Kovács Antal. Járókelők észrevételei A most következő sorok írói Szeged különböző kerü­leteiben élnek. Nyugdíjasok és aktív dolgozók, értei misé giek és fizikai munkások fogtak tollat ugyanazon té­mában. Sz. Gy.-né levélírónk észrevételeit a diákok és szüleik, illetve a pedagógu sok figyelmébe ajánljuk. Közeleg a ballagások ide­je, s ki tagadná, őszülő haj jal is megható a virágfüzé­rekkel feldíszített iskolaka­puk látványa. Nosztalgiát ébreBzt a felnőttekben a vi­rágot szorongató tanulók so­kasága.* Kinek-kinek eszébe jut ilyenkorsaját fiatalsága a ballagást megelőző készülődés izgalma; amikor a diákok szétrajzottak a határban, hogy vadvirággal megrakod­va térjenek vissza az iskolá­ba. Így volt ez nem is olyan reg. de ma már — civilizáci­ós ártalom? — a fiatalok is elkényelmesedtek. Nem gya­logolnak, nem utaznak mesz­szire, villamosra, buszra szállnak, és... A többit mondja el levélírónk. „Néz­ni is felháborító, ami a bal­lagás előtti napokban az új­szegedl parkban tapasztalha­tó. Többször láttam, amint a labdarózsákat, a Jázminbok­rokat, a fehér füzércs virágú bokrokat megtépázzák, s fel­ismerhetetlenné teszik. Így van ez a Vedres utcai házak körül is. A látottakat mind­annyiszor szóvá tettem, de azok a szavak, amelyeket a figyelmeztétesemre kaptam, nem tűrnék el a nyomdafes­téket Milyen szépek és gyö­nyörűek a ml napfényes Sze­gedünk parkjai, mennyi pénz és áldozatos munka árán lettek ilyenek. Jó len ne a diákokat még időben fi­gyelmeztetni, hogy a park virágai nem egyetlen nap díszítésére nyíltak, hanem hetekre, hónapokra, az egész szegedi lakosság és a külföl­di vendégek gyönyörűségé­re." Cs. Gézáné levélírónk örömmel nyugtázta, hogy a Belváros épületeinek felújí­tásakor, a homlokzatok újra­festésekor a munkások féltő gonddal kikerülték a fecske fészkeket. Annál elszomorí­tóbb — írja olvasónk —, ami a Rózsa utca egyik új, sarki házánál tapasztalható. Az eresz alatt látható három fecskefészket évről évre le veri a háztulajdonos. A hasz nos kis madarak fészke pe­dig egyáltalán nem csúfítja az épületet. Tarjánbői érkezett szer­kesztőségünkbe az a levél, melynek írója a Körtöltésnél tapasztalható, a garázsépíté­sekkel összefüggő rendetlen séget teszt szóvá. Levélírónk megérti az autótulajdosok gondjait, tudja, hogy a ga­rázsokra is szükség van, azt viszont jogosan kifogásolja, hogy az építkezésekkel ősz­szefilggően tönkreteszik a parkosított területeket, meg­rongálják a gyalogjáróra le­fektetett kőlapokat. Vajon büntetlenül tehetik? — kér­dezi nyugdíjas olvasónk. Kovács Mihály Dalos ut­cai levélírónk állandó leve­lezője rovtunknak, ö is kör­nyezetünk tisztaságért fo­gott tollat. „Én nem ítélem el a dohányosokat, szívják csak a cigarettát, ha kedvük tartja, azt viszont elítélendő­nek tarlom, hogy amikor jön a v>illamos, ott dobják el a csikket, ahol éppen állnak, sajnálja azt a néhány lépést a szeméttartóig. S ha már a villamosokról szóltam, el­mondanám még, milyen csúf látvány a letépdesett, leszag­gatott hirdetések helye az ablakon, illetve bent a ko­csikban.'* „Irigylem a Honvéd teret és annak parkját, mert na­ponta látom a Bartók Béla teret. Este tíz körül a fut­ballrajongók veszik birto­kukba, éjféltájt és utána a Négylámpás és a Jégkunyhó részeg duhajai lepik el. Az itt lebonyolódó nagy autó­buszforgalom és az átmenő autóforgalom szennyezi a le­vegőt, káros az' egészségre. A kipufogógázok és a por fel­fogásában nagy segítséget jelentenének a lombos fák. De a Bartók Béla tér a szegedi terek egyik legsivárabbja. Sok évvel ezelőtt a futball­pálya körül legalább 60—80 jegenyefát ültettek el. Ezek közül négy-öt ha megvan. A téren levő illemhely építé­sekor kipusztítottak itt há­rom csodálatos hársfát, en­nek már öt-hat éve, de a kitépett fák helyére nem ültettek újakat. A tér köze­pén van három csodálatos kanadai nyárfa, azaz volt, mert az egyik már elpusz­tult. Megbetegedett, és sen­ki nem gondozta. Elkelne a téren a kipusztított ampeop­szis sövény helyett valami­féle bozótos aljnövényzet, hogy a kíméletlen pusztítók ne járkálhassanak keresztül­kasul a parkon. A kitört fák helyére nyírfákat, a futball­pálya köré jegenyesövényt ültethetnének. A szemnek is szép lenne, s a levegőt is megtisztítaná, másrészt fel­fogná az éjjel-nappal vissz­hangzó zajt, elviselhetővé tenné a pihenni vágyó lakók napjait" — írja dr. Gábor PáL B. István budapesti levél­írónk nemrég járhatott vá­rosunkban. Feltehetően ezért Zsótér József arra hívja fel az illetékesek figyelmét, hogy Hattyastelepen az út szélesítése után teledobálták a vízelvezető árkokat föld­del. Az esővíz így nem tud elfolyni. Borbély György nyugdíjas levélírónk jóbarátai, ismerő­sei nevében fogott tollat Nagy bánatunk, hogy a Kor­zó Kárász utca felőli ré­szén, a szovjet hősök em­lékműve környékén hiányoz­nak az évek óta megszokott padok. Márpedig „ml, öre­gek, rendszerint itt szoktunk üldögélni, hogy hátunkat süsse a nap. Az volna tehát a nagy kérésünk, hogy az illetékesek gondoljanak ránk, s tegyék vissza helyükre a padokat". K. M. olvasónk a tarjáni aluljáró ügyében írt levelet szerkesztőségünkbe. Azt sé­relmezi, hogy csak az alul­járót világították ki. míg a lépcsőfeljáró sötétben bal­esetveszélyes. április 24-én egy két kilo­grammos kenyeret vásárolt az ÉLIKER 16-os számú áru­dájában. S most a szokástól eltérően nem elmarasztaló, hanem dicsérő 6orok követ­keznek: „Szép volt, jól kidol­gozott gyönyörűen átsütött a kenyér, héjától a belsejéig etette magát, egyszóval lel­ke volt. Olyan ember süthet­te, mint néhai ismerősöm, Franci bácsi, aki nyugdíja­son is estéről-estére bejárt a munkahelyére, pátyolgatta a kovászhozvalót, s addig igaz­gatta. amíg jónak nem talál­ta. Munka végeztével elége­gedetten, nyugodtan ment haza, mert érezte, fontos em­ber a maga szakmájában." Az OFOTÉRT Lenin körú­ti boltjának eladóit dicséri Molnár Sándorné szegedi le vélírónk. Minden bizonnyal önzetlenül, hiszen a történ­teknek ő csak szemlélője volt: „Járásképtelen, idős né­ni hozta szemüvegét igazítás­ra az üzletbe. Kérésére a dolgozók minden további nélkül kimentek hozzá az utcára. Elkérték a szemüve­gét, t> miután végeztek a munkával, visszavitték a né­ninek. Cselekedetük példa lehet mások számára. Ok bi­zonyára nemcsak hangoztat­ják, hogy az idős, beteg em bereket minden alkalommal segíteni kell." Hol kapható? — cím alatt közöltük nemrégiben egyik olvasónk kérését. A Postalá­da megjelenése után, április 25-én Vass József nyugdíjas olvasónk lakásán négyen is megjelentek, hogy porszívót ajánljanak megvételre. Ol­vasónk gondja így megoldó­dott. Szabó László panaszát nemrégiben közöltük össze­állításunkban. Olvasónk azt sérelmezte, hogy a Jáwa Mustang típusú motorkerék­párhoz nem kapható alkat­rész. A panaszra dr. Kriván Lajos, a DELTA igazgaíóhe lyettese válaszolt. Sorai megnyugtatóak voltak. Még­is miután levélírónk ismét megjelent a Kiss utcai jár­műszaküzletben, kiderült, hogy a motorkerékpárhoz pi­ros szerszámtáska-fedélen kí­vül semmilyen más alkatrész nincs. Válaszol az illetékes A szülők példája Az Iskolákban udvarias­ságra intik a pedagógusok a gyerekeket, igyekeznek őket meggyőzni arról, hogy kö­zösségben élni, boldogulni csak egymás megbecsülésé­vel, figyelmességgel lehet. Az élet legapróbb mozzana­tait hozzák példaként He­lyesen teszik, hiszen a min­dennapi cselekedetek során csiszolódik, alakul az ember. Ám hasztalan a tanítók, ta­nárok intelme, ha a szülők éppen az ellenkezőjére ta­nítják gyermekeiket. E soro­kat, Karácsonyi Józsefné le­vélírónk sorait bevezetendő fogalmaztuk meg: „Április 26-án délután fél 3-kor a zsúfolt 22-es autóbuszon ta­pasztaltam. Az első ajtó mö­götti páros ülésen ült egy fiatal apa. ötéves korú gyer­mekével. mögöttük az anya kisebb, hároméves korú kis­fiával. Az út az esőzés miatt síkos volt. a busz meg-meg­csúszott, kapaszkodni nehéz volt Mint valami bérelt pá­holyban. úgy ült a család a négy széken, eszükbe sem jutott a szülőknek ölükbe venni gyermekeiket. 'Á jól megtermett fiatal apának nem volt kedve arra, hogy felálljon, s átadja helyét a körülötte kapaszkodó idő­sebbeknek. Gátlástalanul bá­mészkodtak, majd a Lugas utcai megállónál elégedetten leszálltak. Vajon utaztak-e már állva, zsúfolt buszon, karjukon tartva gyermekü­ket? Feltehetően nem. Mert udvariasságból. emberség­ből bizonyára mindig kaptak legalább egy helyet, melyen még két gyermek is elfér. Hogy lehet valaki ilyen kö­zömbös útitársai Iránt, ami­kor helyzetéből következően nyilvánvalóan számit mások jóindulatára. Magam is szí­vesen leültem volna, fájós lábú, egyébként is járáshi­bás vagyok. De azért én sem nézem közömbösen, ha szü­lők szállnak fel kisgyermek­kel a buszra. Felállók, át­adom a helyemet. A levelet azért írtam, mert remélem, hogy a házaspár magára is­mer soraimból. S legköze­lebb talán másként visel­kednek." Az érem másik oldala Többször olvastam a Dél­magyarországban, hogy fel­háborodtak azok az utasok, akiket megbüntettek a villa­moson. vagy az autóbuszon. Méltatlankodnak az ellen­őrök viselkedése miatt — így kezdi levelét Koszka Ilo­na újszegedi olvasónk. Majd azt javasolja, nézzük meg az érem másik oldalát is. ne hagyjuk szó nélkül egyes utasok felháborító viselke­dését. „Többször láttam, hogy valaki kezében tartotta a jegyet és nem lyukasztotta ki. Szerintem senki nem hi­vatkozhat arra, hogy hol szállt fel. mert pillanatok alatt érvényesítheti jegyét, ha akarja. Vannak, akik a nagy hanggal meg akarják félemlíteni az ellenőrt. S ami a legfurcsább, olykor még az utasok is a pártjuk­ra állnak. Na. én ugyan nem állnék. Figyelem és többször látom, hogy villognak körül, látják-e az ellenőrt. Mert, ha nincs a közelben, megspórol­ják a jegyet, nem érvényesí­tik." Sorokban Dobó Endréné Partizán ut­cai olvasónk lapunk ápri­lis 29-én megjelent, a DÉ­GÁZ és a DÉMÁSZ szám­láinak összeházasításáról szóló cikkére reagál. Amiatt fogott tollat, hogy sok, hoz­zá hasonló, kispénzű nyűg díjas érdekében kérje, az illetékesek tekitse nek el attól, hogy a fen­ti számlákat egy időben kézbesítsék. Ha levélírónk figyelmesebben olvasta vol­na el az írást, nem aggódna, hiszen az idézett cikkben i6 olvasható, a többek által ja­vasolt megoldás jelenleg még nem aktuális. A sütőipari vállalat figyel­mébe ajánljuk Széllné Husz­ka Mária sorait. Levélírónk Gyűjtsük a hulladékot? címmel, lapunk április 18-i számában közölt írásunkra a Dél-magyarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vál­lalattól érkezett válasz: „A hasznos hulladék gyűjtése valóban népgazdasági érdek, ezért serkentjük a lakosságot a gyűjtésre. Az április else­jén kezdődött hulladékgyűj­tési akciót megelőzően a MÉH átvevőhelyek vezetőit tájékoztattuk a mozgalom je­lentőségéről, célkitűzéseiről. Március 31-én éppen ez ügy­ben tartottunk értekezletet szegedi telepünkön. Átvevő­helyeink emiatt voltak zárva Abban hibáztunk, hogy erről a sajtóban nem tájékoztat­tuk a lakosságot. A Délma­magyarországban megjelent cikkre reagálva felkerestük Balogh Istvánt, aki épp a fent megjelölt napon akarta az összegyűjtött újságokat leadni az egyik telephelyün­kön. Elnézést kértünk tőle, ahogy elnézést kérünk most az egész lakosságtól, mind­azoktól, akik március 31-én hiába keresték fel telephe­helyeinket. Megvizsgáltuk azt is, hogy április elsején ki volt az a dolgozó, aki sze­gedi telepünkön elküldte a levélírót, azzal az indokkal, Ijogy nincs hely 20 kiló új­ságpapírnak. A telep veze­tője a dolgozót felelősségre vonta, s intézkedett annak érdekében, hogy hasonló eset többé ne fordulhasson elő." Április 25-1 Postaláda ro­vatunkban tettük közzé Papp Györgyné panaszos le veiét A sorokra dr. Hovor­ka István, a városi tanács vb mezőgazdasági osztályá­nak vezetője válaszolt: „A Szeged megyei váro6i tanács végrehajtó bizottsága- 1978 június 8-án tartott ülésén hozott határozatával hagyta jóvá Gyálarét és Kiskundo­rozsma községben a hétvégi kertek kiosztását. A terve­zett kiskert-osztásról a la­kosságot a rendelkezésre álló lehetőségek szerint, szé­les körben tájékoztattuk. Tájékoztatásunk a Délma­gyarországban is megjelent. Híradásunkat az 1978. októ­ber 28-i számban közle­ményként, is megismételtük. Ismertettük a kiskertek tar­tós használatba adásának tervét, a Jelentkezések mód­ját és időpontját A bekül­dési határidőig a gyálaréti teriiletekre 515, a kiskun­dorozsmai területekre pedig közel 1100 igénylés érkezett be. Bizonyítva, hogy a la­kosság tájékoztatása megfe­lelő volt A gyálaréti kiskerteket 1979 tavaszán osztották ki, A kiskundorozsmai terület kiosztására viszont — bir­tokpolitikai, rendezési prob lémák miatt — csak ez év második felében kerülhet sor. E területre a jelentkezé­seket tavaly szeptember 15­ig fogadta el a tanács. A kiskertek elosztását egyéb ként a vb által jóváhagyott társadalmi bizottság végzi Az" elosztásnál figyelembe veszik a munkáltató üzemek, az állami, párt- és társadalmi vezetők véleményét is. Így kí­vánjuk biztosítani az elosz­tás igazságosságát­Papp Györgyné olvasónak jelenleg nincs nyilvántartott kiskert igénylése. A dorozs­mai kertekre vonatkozó igénylések feldolgozását a bizottság jelenleg végzi. Az akció lebonyolítása után — az esetleg visszamaradó par­cellákra — a. levélíró be­nyújthatja igényét a városi tanács vb igazgatási osztá­lyára " Busszal Mórahalomra cím­mel április U-t összeállítá­sunkban jelent meg egyik levélírónk panasza. Az ész­revételre Balogh Imre, a Vo­lán 10. számú Vállalat üzem­igazgatója válaszolt: „Aa ügyben a busz vezetőjét és a jegykezelőt függetlenül egymástól meghallgattuk. Megállapítottuk, hogy a be­jelentő az autóbuszon a megállóhelyhez közeledve nem jelzett Időben. A nyo­mógombos jelzőkészüléket, melynek működésbe hozása esetén a gépkocsivezető azonnal észreveszi, ha az utas le akar szállni, csak közvetlenül a megállóhely előtt használta. Mivel a megállóban akkor éppen nem várakozott utas, aa autóbusz változatlan se­bességgel haladt tovább. A gépkocsivezető tovább vezet­te az autóbuszt, figyelemmel kísérve a közúti forgalmat A jegykezelő hívta fel a fi­gyelmét arra, hogy leszállni kívánó utas tartózkodik a járaton. A néhány másod­perc alatt lezajló események miatt, s azért, hogy ne le­gyen szükség hirtelen féke­zésre, az autóbusz két-há­romszáz méterrel elhagyta * megállót, amikor a gépkocsi­vezető leállította a motort. Kérjük, hogy vizsgálódá­sunk eredményéről tájékoz­tassák a bejelentőt Egyben felhívnánk az utazók figyel­mét arra, hogy mindig idő ben jelezzenek, ha leszállni kívánnak." összeállította­Ladányi Zsuzsa *

Next

/
Oldalképek
Tartalom