Délmagyarország, 1980. május (70. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-09 / 107. szám

4 Péntek, 1980. május 9. postaláda társszerzőnk az olvasó címezte napilapunknak le- redetten ír a nemtörődömveiét. Soraiban azt teszi sző- ségről, a hanyagságról. Agvá, hogy az erdők szemete- gódik, hogy a közömbösség sek, az új építkezések kör- miatt életünk sivár, örömnyéke elhanyagolt. Elkese- telen lesz. Javaslat a postának Heti összeállításunk bevezető soraiban többnyire azokat a gondolatokat szoktuk kiemelni, melyek — a levelek tanúsága szerint — leginkább foglalkoztatják olvasóinkat Az utóbbi napokban szerkesztőségünkbe érkezett levelek jó része környezetünk védelmével kapcsolatban íródott Tulajdonképpen örülni kellene annak, hogy a város lakossága évek óta változatlan figyelmet szentel e témának. Örömünket viszont jócskán megkeseríti, hogy mindig ugyanabból az okból fognak olvasóink tollat. A tehetetlenség érzése, a közömbösség keltette felháborodás készteti őket levélírásra. Mert hiába a sok különböző formában közzétett felhívás, hiába a számtalan, környezetünk tisztaságáért indított akció, kárba vész rengeteg ember önzetlenül végzett munkája, ha még mindig gátlástalanul szemetelnek az utcákon, tereken, erdőkben. A városi tanács által kiadott, a Tiszta, virágos Szegedért! összefogásra buzdító plakátok tövében papírzsebkendőket, összegvűrt cigarettáscsomagokat cukroszaeskókat. szalvétákat görget a szél. A múzeum mögötti gyönyörű parkban tndiánoedit játszanak a nagyobb gyerekek, ügyességüket úgy teszik próbára, hogv a tulipánok szárát kővel dobálják. A sándorfalvi erdőkben valakik szemétlerakatokat nyitottak. Az ócska tűzhelytől a rossz kerékpárokig, a lyukas fazekakig mindent ide hordanak. Levélíróink, amint az az alábbi sorokból kiderül, még számtalan példát sorolnak az emberi hanyagságra. Ügybuzgalmuk talán nem lesz hiábavaló, s egyszer talán megérjük azt. hogy n szemeteink ostorozása megszűnik összeállításunk örökzöld témája lenni. A város tisztaságáért Aki a Kossuth Lajos sugárúton halad végig, hiába szeretne újságot vásárolni, mert nincs olyan hely, ahol kaphatna. Ezzel szemben a Belvárosban hat helyen is árulnak újságot. így a református templom mellett, a Korzó, a Takaréktár és Kárász utca végénél, a posta mellett, a Kárász utca— Dugonics tér sarkán és az Aradi vértanúk terén. Az Izabella-hídtól a városba haladva legközelebb a Marx téri autóbusz-pályaudvarnál lehet újságot vásárolni. Ez sokaknak bosszúságot okozó probléma megoldására az alábbiakat javaslom: a belvárosi hat árudából egyet, például a Korzónak a Kárász utca felőli végén találhatót — mely egyébként alig száz méterre van a posta mellettitől — helyezzék át a Kossuth Lajos sugárútra. Jó helye lenne a ruhagyárral szemben, a Cuki presszó előtti kis téren. Véleményem szerint az új helyen erősen megnőne a pavilon forgalma, mivel nincs a közelben konkurrenciája. A lakosság is jól járna, a rókusi városrészben élők könnyebben juthatnának újsághoz. De az E5-ös úton haladónak is előnyös lenne ez a megoldás. Igénybe vehetnék még, új helyén az árudat a ruhagyáriak, a DÉGÁZ központ és a DÉMÁSZ Üzemigazgatóság dolgozói is, csakúgy, mint az új SZTK-rendelőbe igyekvők — írja Kovács Antal. Járókelők észrevételei A most következő sorok írói Szeged különböző kerületeiben élnek. Nyugdíjasok és aktív dolgozók, értei misé giek és fizikai munkások fogtak tollat ugyanazon témában. Sz. Gy.-né levélírónk észrevételeit a diákok és szüleik, illetve a pedagógu sok figyelmébe ajánljuk. Közeleg a ballagások ideje, s ki tagadná, őszülő haj jal is megható a virágfüzérekkel feldíszített iskolakapuk látványa. Nosztalgiát ébreBzt a felnőttekben a virágot szorongató tanulók sokasága.* Kinek-kinek eszébe jut ilyenkorsaját fiatalsága a ballagást megelőző készülődés izgalma; amikor a diákok szétrajzottak a határban, hogy vadvirággal megrakodva térjenek vissza az iskolába. Így volt ez nem is olyan reg. de ma már — civilizációs ártalom? — a fiatalok is elkényelmesedtek. Nem gyalogolnak, nem utaznak meszszire, villamosra, buszra szállnak, és... A többit mondja el levélírónk. „Nézni is felháborító, ami a ballagás előtti napokban az újszegedl parkban tapasztalható. Többször láttam, amint a labdarózsákat, a Jázminbokrokat, a fehér füzércs virágú bokrokat megtépázzák, s felismerhetetlenné teszik. Így van ez a Vedres utcai házak körül is. A látottakat mindannyiszor szóvá tettem, de azok a szavak, amelyeket a figyelmeztétesemre kaptam, nem tűrnék el a nyomdafestéket Milyen szépek és gyönyörűek a ml napfényes Szegedünk parkjai, mennyi pénz és áldozatos munka árán lettek ilyenek. Jó len ne a diákokat még időben figyelmeztetni, hogy a park virágai nem egyetlen nap díszítésére nyíltak, hanem hetekre, hónapokra, az egész szegedi lakosság és a külföldi vendégek gyönyörűségére." Cs. Gézáné levélírónk örömmel nyugtázta, hogy a Belváros épületeinek felújításakor, a homlokzatok újrafestésekor a munkások féltő gonddal kikerülték a fecske fészkeket. Annál elszomorítóbb — írja olvasónk —, ami a Rózsa utca egyik új, sarki házánál tapasztalható. Az eresz alatt látható három fecskefészket évről évre le veri a háztulajdonos. A hasz nos kis madarak fészke pedig egyáltalán nem csúfítja az épületet. Tarjánbői érkezett szerkesztőségünkbe az a levél, melynek írója a Körtöltésnél tapasztalható, a garázsépítésekkel összefüggő rendetlen séget teszt szóvá. Levélírónk megérti az autótulajdosok gondjait, tudja, hogy a garázsokra is szükség van, azt viszont jogosan kifogásolja, hogy az építkezésekkel őszszefilggően tönkreteszik a parkosított területeket, megrongálják a gyalogjáróra lefektetett kőlapokat. Vajon büntetlenül tehetik? — kérdezi nyugdíjas olvasónk. Kovács Mihály Dalos utcai levélírónk állandó levelezője rovtunknak, ö is környezetünk tisztaságért fogott tollat. „Én nem ítélem el a dohányosokat, szívják csak a cigarettát, ha kedvük tartja, azt viszont elítélendőnek tarlom, hogy amikor jön a v>illamos, ott dobják el a csikket, ahol éppen állnak, sajnálja azt a néhány lépést a szeméttartóig. S ha már a villamosokról szóltam, elmondanám még, milyen csúf látvány a letépdesett, leszaggatott hirdetések helye az ablakon, illetve bent a kocsikban.'* „Irigylem a Honvéd teret és annak parkját, mert naponta látom a Bartók Béla teret. Este tíz körül a futballrajongók veszik birtokukba, éjféltájt és utána a Négylámpás és a Jégkunyhó részeg duhajai lepik el. Az itt lebonyolódó nagy autóbuszforgalom és az átmenő autóforgalom szennyezi a levegőt, káros az' egészségre. A kipufogógázok és a por felfogásában nagy segítséget jelentenének a lombos fák. De a Bartók Béla tér a szegedi terek egyik legsivárabbja. Sok évvel ezelőtt a futballpálya körül legalább 60—80 jegenyefát ültettek el. Ezek közül négy-öt ha megvan. A téren levő illemhely építésekor kipusztítottak itt három csodálatos hársfát, ennek már öt-hat éve, de a kitépett fák helyére nem ültettek újakat. A tér közepén van három csodálatos kanadai nyárfa, azaz volt, mert az egyik már elpusztult. Megbetegedett, és senki nem gondozta. Elkelne a téren a kipusztított ampeopszis sövény helyett valamiféle bozótos aljnövényzet, hogy a kíméletlen pusztítók ne járkálhassanak keresztülkasul a parkon. A kitört fák helyére nyírfákat, a futballpálya köré jegenyesövényt ültethetnének. A szemnek is szép lenne, s a levegőt is megtisztítaná, másrészt felfogná az éjjel-nappal visszhangzó zajt, elviselhetővé tenné a pihenni vágyó lakók napjait" — írja dr. Gábor PáL B. István budapesti levélírónk nemrég járhatott városunkban. Feltehetően ezért Zsótér József arra hívja fel az illetékesek figyelmét, hogy Hattyastelepen az út szélesítése után teledobálták a vízelvezető árkokat földdel. Az esővíz így nem tud elfolyni. Borbély György nyugdíjas levélírónk jóbarátai, ismerősei nevében fogott tollat Nagy bánatunk, hogy a Korzó Kárász utca felőli részén, a szovjet hősök emlékműve környékén hiányoznak az évek óta megszokott padok. Márpedig „ml, öregek, rendszerint itt szoktunk üldögélni, hogy hátunkat süsse a nap. Az volna tehát a nagy kérésünk, hogy az illetékesek gondoljanak ránk, s tegyék vissza helyükre a padokat". K. M. olvasónk a tarjáni aluljáró ügyében írt levelet szerkesztőségünkbe. Azt sérelmezi, hogy csak az aluljárót világították ki. míg a lépcsőfeljáró sötétben balesetveszélyes. április 24-én egy két kilogrammos kenyeret vásárolt az ÉLIKER 16-os számú árudájában. S most a szokástól eltérően nem elmarasztaló, hanem dicsérő 6orok következnek: „Szép volt, jól kidolgozott gyönyörűen átsütött a kenyér, héjától a belsejéig etette magát, egyszóval lelke volt. Olyan ember süthette, mint néhai ismerősöm, Franci bácsi, aki nyugdíjason is estéről-estére bejárt a munkahelyére, pátyolgatta a kovászhozvalót, s addig igazgatta. amíg jónak nem találta. Munka végeztével elégegedetten, nyugodtan ment haza, mert érezte, fontos ember a maga szakmájában." Az OFOTÉRT Lenin körúti boltjának eladóit dicséri Molnár Sándorné szegedi le vélírónk. Minden bizonnyal önzetlenül, hiszen a történteknek ő csak szemlélője volt: „Járásképtelen, idős néni hozta szemüvegét igazításra az üzletbe. Kérésére a dolgozók minden további nélkül kimentek hozzá az utcára. Elkérték a szemüvegét, t> miután végeztek a munkával, visszavitték a néninek. Cselekedetük példa lehet mások számára. Ok bizonyára nemcsak hangoztatják, hogy az idős, beteg em bereket minden alkalommal segíteni kell." Hol kapható? — cím alatt közöltük nemrégiben egyik olvasónk kérését. A Postaláda megjelenése után, április 25-én Vass József nyugdíjas olvasónk lakásán négyen is megjelentek, hogy porszívót ajánljanak megvételre. Olvasónk gondja így megoldódott. Szabó László panaszát nemrégiben közöltük összeállításunkban. Olvasónk azt sérelmezte, hogy a Jáwa Mustang típusú motorkerékpárhoz nem kapható alkatrész. A panaszra dr. Kriván Lajos, a DELTA igazgaíóhe lyettese válaszolt. Sorai megnyugtatóak voltak. Mégis miután levélírónk ismét megjelent a Kiss utcai járműszaküzletben, kiderült, hogy a motorkerékpárhoz piros szerszámtáska-fedélen kívül semmilyen más alkatrész nincs. Válaszol az illetékes A szülők példája Az Iskolákban udvariasságra intik a pedagógusok a gyerekeket, igyekeznek őket meggyőzni arról, hogy közösségben élni, boldogulni csak egymás megbecsülésével, figyelmességgel lehet. Az élet legapróbb mozzanatait hozzák példaként Helyesen teszik, hiszen a mindennapi cselekedetek során csiszolódik, alakul az ember. Ám hasztalan a tanítók, tanárok intelme, ha a szülők éppen az ellenkezőjére tanítják gyermekeiket. E sorokat, Karácsonyi Józsefné levélírónk sorait bevezetendő fogalmaztuk meg: „Április 26-án délután fél 3-kor a zsúfolt 22-es autóbuszon tapasztaltam. Az első ajtó mögötti páros ülésen ült egy fiatal apa. ötéves korú gyermekével. mögöttük az anya kisebb, hároméves korú kisfiával. Az út az esőzés miatt síkos volt. a busz meg-megcsúszott, kapaszkodni nehéz volt Mint valami bérelt páholyban. úgy ült a család a négy széken, eszükbe sem jutott a szülőknek ölükbe venni gyermekeiket. 'Á jól megtermett fiatal apának nem volt kedve arra, hogy felálljon, s átadja helyét a körülötte kapaszkodó idősebbeknek. Gátlástalanul bámészkodtak, majd a Lugas utcai megállónál elégedetten leszálltak. Vajon utaztak-e már állva, zsúfolt buszon, karjukon tartva gyermeküket? Feltehetően nem. Mert udvariasságból. emberségből bizonyára mindig kaptak legalább egy helyet, melyen még két gyermek is elfér. Hogy lehet valaki ilyen közömbös útitársai Iránt, amikor helyzetéből következően nyilvánvalóan számit mások jóindulatára. Magam is szívesen leültem volna, fájós lábú, egyébként is járáshibás vagyok. De azért én sem nézem közömbösen, ha szülők szállnak fel kisgyermekkel a buszra. Felállók, átadom a helyemet. A levelet azért írtam, mert remélem, hogy a házaspár magára ismer soraimból. S legközelebb talán másként viselkednek." Az érem másik oldala Többször olvastam a Délmagyarországban, hogy felháborodtak azok az utasok, akiket megbüntettek a villamoson. vagy az autóbuszon. Méltatlankodnak az ellenőrök viselkedése miatt — így kezdi levelét Koszka Ilona újszegedi olvasónk. Majd azt javasolja, nézzük meg az érem másik oldalát is. ne hagyjuk szó nélkül egyes utasok felháborító viselkedését. „Többször láttam, hogy valaki kezében tartotta a jegyet és nem lyukasztotta ki. Szerintem senki nem hivatkozhat arra, hogy hol szállt fel. mert pillanatok alatt érvényesítheti jegyét, ha akarja. Vannak, akik a nagy hanggal meg akarják félemlíteni az ellenőrt. S ami a legfurcsább, olykor még az utasok is a pártjukra állnak. Na. én ugyan nem állnék. Figyelem és többször látom, hogy villognak körül, látják-e az ellenőrt. Mert, ha nincs a közelben, megspórolják a jegyet, nem érvényesítik." Sorokban Dobó Endréné Partizán utcai olvasónk lapunk április 29-én megjelent, a DÉGÁZ és a DÉMÁSZ számláinak összeházasításáról szóló cikkére reagál. Amiatt fogott tollat, hogy sok, hozzá hasonló, kispénzű nyűg díjas érdekében kérje, az illetékesek tekitse nek el attól, hogy a fenti számlákat egy időben kézbesítsék. Ha levélírónk figyelmesebben olvasta volna el az írást, nem aggódna, hiszen az idézett cikkben i6 olvasható, a többek által javasolt megoldás jelenleg még nem aktuális. A sütőipari vállalat figyelmébe ajánljuk Széllné Huszka Mária sorait. Levélírónk Gyűjtsük a hulladékot? címmel, lapunk április 18-i számában közölt írásunkra a Dél-magyarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vállalattól érkezett válasz: „A hasznos hulladék gyűjtése valóban népgazdasági érdek, ezért serkentjük a lakosságot a gyűjtésre. Az április elsején kezdődött hulladékgyűjtési akciót megelőzően a MÉH átvevőhelyek vezetőit tájékoztattuk a mozgalom jelentőségéről, célkitűzéseiről. Március 31-én éppen ez ügyben tartottunk értekezletet szegedi telepünkön. Átvevőhelyeink emiatt voltak zárva Abban hibáztunk, hogy erről a sajtóban nem tájékoztattuk a lakosságot. A Délmamagyarországban megjelent cikkre reagálva felkerestük Balogh Istvánt, aki épp a fent megjelölt napon akarta az összegyűjtött újságokat leadni az egyik telephelyünkön. Elnézést kértünk tőle, ahogy elnézést kérünk most az egész lakosságtól, mindazoktól, akik március 31-én hiába keresték fel telephehelyeinket. Megvizsgáltuk azt is, hogy április elsején ki volt az a dolgozó, aki szegedi telepünkön elküldte a levélírót, azzal az indokkal, Ijogy nincs hely 20 kiló újságpapírnak. A telep vezetője a dolgozót felelősségre vonta, s intézkedett annak érdekében, hogy hasonló eset többé ne fordulhasson elő." Április 25-1 Postaláda rovatunkban tettük közzé Papp Györgyné panaszos le veiét A sorokra dr. Hovorka István, a városi tanács vb mezőgazdasági osztályának vezetője válaszolt: „A Szeged megyei váro6i tanács végrehajtó bizottsága- 1978 június 8-án tartott ülésén hozott határozatával hagyta jóvá Gyálarét és Kiskundorozsma községben a hétvégi kertek kiosztását. A tervezett kiskert-osztásról a lakosságot a rendelkezésre álló lehetőségek szerint, széles körben tájékoztattuk. Tájékoztatásunk a Délmagyarországban is megjelent. Híradásunkat az 1978. október 28-i számban közleményként, is megismételtük. Ismertettük a kiskertek tartós használatba adásának tervét, a Jelentkezések módját és időpontját A beküldési határidőig a gyálaréti teriiletekre 515, a kiskundorozsmai területekre pedig közel 1100 igénylés érkezett be. Bizonyítva, hogy a lakosság tájékoztatása megfelelő volt A gyálaréti kiskerteket 1979 tavaszán osztották ki, A kiskundorozsmai terület kiosztására viszont — birtokpolitikai, rendezési prob lémák miatt — csak ez év második felében kerülhet sor. E területre a jelentkezéseket tavaly szeptember 15ig fogadta el a tanács. A kiskertek elosztását egyéb ként a vb által jóváhagyott társadalmi bizottság végzi Az" elosztásnál figyelembe veszik a munkáltató üzemek, az állami, párt- és társadalmi vezetők véleményét is. Így kívánjuk biztosítani az elosztás igazságosságátPapp Györgyné olvasónak jelenleg nincs nyilvántartott kiskert igénylése. A dorozsmai kertekre vonatkozó igénylések feldolgozását a bizottság jelenleg végzi. Az akció lebonyolítása után — az esetleg visszamaradó parcellákra — a. levélíró benyújthatja igényét a városi tanács vb igazgatási osztályára " Busszal Mórahalomra címmel április U-t összeállításunkban jelent meg egyik levélírónk panasza. Az észrevételre Balogh Imre, a Volán 10. számú Vállalat üzemigazgatója válaszolt: „Aa ügyben a busz vezetőjét és a jegykezelőt függetlenül egymástól meghallgattuk. Megállapítottuk, hogy a bejelentő az autóbuszon a megállóhelyhez közeledve nem jelzett Időben. A nyomógombos jelzőkészüléket, melynek működésbe hozása esetén a gépkocsivezető azonnal észreveszi, ha az utas le akar szállni, csak közvetlenül a megállóhely előtt használta. Mivel a megállóban akkor éppen nem várakozott utas, aa autóbusz változatlan sebességgel haladt tovább. A gépkocsivezető tovább vezette az autóbuszt, figyelemmel kísérve a közúti forgalmat A jegykezelő hívta fel a figyelmét arra, hogy leszállni kívánó utas tartózkodik a járaton. A néhány másodperc alatt lezajló események miatt, s azért, hogy ne legyen szükség hirtelen fékezésre, az autóbusz két-háromszáz méterrel elhagyta * megállót, amikor a gépkocsivezető leállította a motort. Kérjük, hogy vizsgálódásunk eredményéről tájékoztassák a bejelentőt Egyben felhívnánk az utazók figyelmét arra, hogy mindig idő ben jelezzenek, ha leszállni kívánnak." összeállítottaLadányi Zsuzsa *