Délmagyarország, 1980. május (70. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

Vasárnap, 1980. május 25. 31 Monológ Két tojás nn Az egypetéjű ikrek — Medve János és Ferenc — tökéletesen egyformák voltak. Ennek ellenére Jánost Nagymedvének, Ferencet K isméd vének hívták pajtásaik. 1928-ban születtek, tehát 1944 elején, mikor leventébe kezdtek járni, alig múltak tizenhat évesek. Ap.iule, idősebb Medve János a Láng Gépgyárban volt lakatos. anyjuk, született Molnár Gizella, a Weil-féle szőrmegyárban takarítónő. A Göncöl utca egyik soklakásos földszinti házában laktak, egyszoba-konyhás lakásban. Az idősebb Medve műhelybizalmi volt. a Szociáldemokrata Párt tagja. Barátja és lakószomszédja, Laczkó Bertalan már 1943-ban bekapcsolta a kommunista mozgalomba, de erről még Medvéné se tudott Jancsi hároméves korában megbetegedett; kiderült hogy kanvarós. Feri már hetek óta anyai nagyanyjánál volt Apostagon. de ugyanaznap rajta is jelentkeztek a kiütések. Iskolába a iVáci útra jártak. Az 1939-es tanév karácsonyi szünetében Nagymedve a felöntött iskolaudvar jegén korcsolyázott a Laczkó bácsitól kapott korcsolyával. Elesett és kificamította a bokáját Kismedve nem ment haza vele; fölcsatolta a korcsolyát: öt perc múlva ő is elesett, és ő is kificamította a bokáját. Legjobb barátjuk Szász Józsi volt velük egy idős. de náluk fél fejjel nagyobb fiú. Hármasban jártak a Nyugati pályaudvarra szenet lopni. Apjuk nem tudott a hasznos csínyről, anyjuk igen. de elnézte. Egy nap az Aréna őt környékén lógtak; az ikrek és Józsi. Az egyik házba éppen tüzelőfát hordtak. Mint mindig, most is náluk volt a zsák. megtömték, s már indultak, amikor egy rendőr észrevette őket. Megbújtak a Szépművészeti Múzeum kertiében, aztán eldobták a zsákmányt, s a rácsokon ki-be ugrálva, háromfelé szaladtak. Jancsi belerohant a rendőr karjaiba, erre Feri odasomfordált. Mindketten egy-egy pofont kaptak, s rájuk parancsoltak: szedjék össze a fát és vigyék be az őrszobába. Ott nekik kellett a fával befűteniök a kályhába. Mielőtt elengedték őket búcsúzóul Feri még kapott egy pofont. — Én is kérek — állt oda Jancsi a rendőr elé. Megkapta. E 1942-ben Medve János egy büntetőszázaddal a keleti front felé vonatozott Felesége a két gyereket Szász bácsi (Józsi apja) lakatosműhelyébe adta be tanoncnak. Józsi húga. Etike gyakran hozta apjának az ebédet Az ikrek szerelmesek lettek bele. De megtárgyalták: Etákén nem lehet megosztozni, ezért esküt tettek, hogy mindketten lemondanak róla. Egy borotvapengével belevágtak kisujjuk hegyébe, s a kibuggyanó vért egy bádog doboztetőben fogták föl. Ez volt az eskü hitele. Apjuk századából többen hazajöttek. Medvéről nem érkezett hír. Föltehető, hogy szovjet hadifogságba esett. Laczkó bácsi, akit béna jobb lába miatt nem hívtak be. 1944-ben azt tanácsolta az ikreknek; ha mint leventéket el akarnák vinni őket szökjenek meg. <3 szerez iratokat; középiskolás diákokat csinál belőlük. 1944. október 15-én. a délutáni foglalkozáson — az Andrássy-laktanvában — egyszerre bezárták a kapukat s közölték a leventékke]: mától kezdve a királyi maKSjt honvédség tagjai, s feleskették őket Szálasira. Valódi puskára cserélték kl a fapuskát. Senki se mehetett haza. Jancsi és Feri se tudta értesíteni az anyját. Még éjszaka, az újpesti vasúti hídon át kerülővel, elindították őket Óbudára. A bécsi úti téglagyár Perényi úti szárnyában szállásolták el őket 4. Másnap hajnalban egy árpádsávos fiatal hadnagy (civilben az egyik kerületi elöljáróság hivatalnoka) állt eléjük. — Fiúk. magyar leventék! A judeo-bolsevista banda tanácsára Horthy, az áruló ott akarta hagyni nagy szövetségesünket, a német bajtársakat. Egyedül vagyunk. senkiben se bízhatunk. A katonák Horthyra esküdtek föl annak idején. Ti szüzek vagytok, a Nemzetvezető mocsoktalan csapata. Most bebizonyíthatjátok hűségeteket Ez lesz a tűzkeresztségetek. Nyilas pártszolgálatosok felügyelete alatt férfiak, nők érkeztek: azonnal a fal mellett sorakoztatták föl őket. Riadtak, bizonytalanok. értetlenek, hunyorgók voltak. Négyes sorokban állították föl velük szemben a leventéket A vezényszóra a kivégzendőknek csak egy része esett össze. Előre lépett a következő négyes leventecsoport; ők is lőttek. Jancsi és Feri a negyedik sorban állt Mikor ők lőttek, már az is térdre hullott volt aki előbb még állva fogadta a sortüzet Egy másik udvarra vonultak át a gyerekek. Feri a földre ült, és hányt Jancsi melléje kuporodott hogy megvigasztalja, de neki is hánynia kellett Nem tudták: ők is élőkre lőttek-e. vagy már csak halottakra. E Később megjelent közöttük a hadnagy. — Fiúk! Most már igazi katonák vagytok, felnőtté váltatok. A Nemzetvezető új feladattal bíz meg benneteket Ti vagytok a Kárpát-Duna-Nagyhaza jövendő hősei. Az előbbiek zsidók voltak. De akikre most kerül sor. még rosszabbak: árulók. A Nemzetvezető úgy döntött hogy megtizedeljük őket Tudjátok, mi a meg tizedelés? — Igen — felelték a buzgóbbak. — Halljuk! — Ha a felsorakoztatott kivégzendök közül minden tizediket kiállítjuk — mondta a legeslegbuzgóbb fiú. — Helyes. És mit teszünk ezután? — Ezeket agyonlőjük. — Kiket? — Akiket kiállítottunk. — Barom! Ez így volt régen. Ml megváltoztattuk a szabályt Mi őket engedjük el. és a többi kilencet lőjük agyon. Föl! — kiáltotta el magát s a gyerekek fölálltak. 6. Az új csoport — csupa férfi — a másik udvaron sorakozott föl. Minden tizediket előreléptették, s elvezették. Szemükben rémület ült. a többiek föllélegeztek. Előttük fölállt a leventeosztag. Elhangzott a vezényszó. Jancsi és Feri is elsütötte a fegyverét, de anélkül, hogv megbeszélték volna. körülbelül két méterrel a kivégzendők feje fölé céloztak. A hadnagy észrevette. — Te meg te kiáll tok — s oldalra tereltette őket. Jancsi és Feri lehajtott fejjel megállt a fal előtt Fegyverüket leengedték, s megfogták egymás kezét. Foguk vacogott és sírni kezdtek. A hadnagy néhány szót váltott egy géppisztolyos őrmesterrel. Az odament hozzájuk, és elvette a fegyverüket. Akkor elébük lépett a hadnagy. — Ti miért lőttetek a fejek fölé? A két fiú hallgatott. — Értem. De nincs semmi baj. . Ügy látszik, még nagvon fiatalok vagytok. Nektek még nem megy az éleslövészet. Más dolgunk van. de egy kis gyakorlásra még van idő. Hátralépett és magához hívta Jancsit Kezébe adta az egyik fegyvert. — Az ott, úgy látom, az ikertestvéred. Olyanok vagytok, mint két tojás. Céloztál már a vurstliban táncoló tojásra? Ez könynyebb. mert nem táncol. Tessék! A vezényszóra eltalálod a tojást. A vezényszóra Jancsi Feri feje fölé lőtt két méterrel. — Ejnye. Ezt még gyakorolni kell. Na. állj csak most te oda. Magához intette Ferit, s most az ő kezébe adta a fegyvert. A vezényszóra Feri Jancsi feje fölé lőtt két méterrel. — Ejnye. Ez, úgy látszik, nem megy. Na. sétálj csak te is a testvéred mellé. Elvette Feritől a fegyvert. Intett az őrmesternek, az fölkapta géppisztolyát, s egy rövid sorozattal lekaszálta Nagymedvét és Kismedvét. NEMES GYÖRGY N

em fogja' elhinni, amit most mondok, de ebben a helyiségben, ezen az estén én vagyok az egyetlen ember, aki nem vezet félre senkit!... Ugye, csodálkozik? Akarja, hogy bővebben kifejtsem?... Nos, nem lep meg az érdeklődése. Az első perctől fogva láttam, hogy tapasztalt és mélyen gondolkodó ember, akiből nem hiányzik az a humor és bátorság, hogy olykor felülvizsgálja az ismereteit, illetve egyszerűen: befogadjon. Mitfől láttam? Természetesen a tekintetéből. És higgye meg, nagy adomány ez bizonyos koron túl!... Hogy öregnek tartanám? Ó, nem. Csak egyszerűen túl van azon, amikorra végképp hozzáíormálódunk ahhoz az életszerephez, amely nélkül már nem tudnánk biztonsággal mozogni. Mire gondolok? Nos, talán éppen a méltóságra, ami tetteink elvi megalapozottságából fakad. És ez, bizony, sokunkat jóvátehetetlenül késszé tesz, uram! De, ha megbocsát egy percre: szót kell váltanom valakivel!.., 4.. Már itt is vagyok. Tehát, mire alapozom állításomat — erre kíváncsi? Nézze például azt a csöndes fiatal házaspárt Amint látja, egymással sem beszélnek. Némán, elegánsan hallgatnak, derűs fölénnyel figyelik a többieket és ebben az a félrevezetés uram, hogy — félnek! Mindenekelőtt attól félnek, hogy valaki netán észreveszi rajtuk azt a halálos és kétségbeejtő unalmat amit egymás társasága jelent számukra. Fél évvel ezelőtt sokéves ismeretség után házasodtak össze, majd a bolgár tengerparton töltötték nászútjukat amelynek során bebizonyosodott, hogy soha, de soha semmiféle örömük egymásban nem lesz. Csakhogy a házasságot a négy szülő szorgalmazta, és a lány apja, aki művezető és amolyan „ezermester" is, szobát rendezett be nekik a házában, és ebből a szobából nem hiányzik sem a bárszekrény, sem a vasból készült könyvállvány, sem a Videoton tévékészülék. A másik oka. hogy félnek: a gépkocsi. Tudniillik, mivel gyűjtenek rá, pontosan kl van számítva, hogy napjában hány forintot és hány fillért költhetnek el, s az a nyomasztó érzés ül rajtuk, hogy ezt most valaki észreveheti a viselkedésükön. Honnan tudom mindezt, ugye? Természetesen a tekintetükből, uram, azaz főként onnan, de ha megengedi erre később térek rá. Vegye szemügyre inkább azt a beszélgető csoportot az ablaknál! öten vannak: három nő, két férfi. Nem olyannak tűnnek, mint akik most éppen becsapják és kijátsszák egymást; igaz? Pedig, bizony, ez történik — kacagás ide. felhőtlen csevegés oda. Elmondom, miért. Az egyik férfi, a szőke, harminc körüli, kopaszodó, titokban viszonyt folytat a tőle balra ülő tizennyolc körüli lánnyal, aki — az unokanúga! Mármost a felesége, a tőle jobbra ülő vörösesszőke nő. mint látja, féktelen jókedvet színlel, hogy elleplezze ambivalens érzéseit miszerint gyanakvás gyótri a mondott viszonnyal kapcsolatban, másfelől viszont rendkívül erős érzéki hatással van rá férje ismerőse, a tőle jobbra ülő, hatalmas termetű, kiöregedett vízilabdázó, aki mellesleg épp élménybeszámolót tart, és most — érthető okokból — különös ihletettséggel pufogtatja begyakorlott poénjait. S végül: az a vakító szőke asszony, az öreg csatár és a barna kislány között... nos, neki egyikükhöz sincs köze. Azzal csapja be a többieket, hogy feltett szándéka megközelíthetetlen és titokzatos kívülállónak látszani, holott minden gondolatát leköti a göndör csatár, valamint az, hogy jókora örökséggel és egy alig észrevehető testi hibával rendelkezik. A pólózót — ha tudna róla — ez aligha hagyná hidegen. Gyermektartási pert akasztottak a nyakába, s most — az emberi természet különössége! — azon töpreng, hogy megvendégeli az egész társaságot. A kislány kimondhatatlanul unja. sőt gyűlöli ezt az összejövetelt, azt hiszem, különös tekintettel a nagybátyjára, és ezért szünet nélkül ez utóbbi feleségének hízeleg, ki tudja — ő maga legkevésbé —, hogy miért!... Hogyan?.., Ö, elnézést egy percre! ...Tehát: hol tartottunk? További bizonyítékokra kíváncsi: nemde? Ki érdekli? A festett hölgy, esetleg, aki most leült a zongorához? ... Kérem. A lehető legnyilvánvalóbb eset. Ami engem illet, már előre tudom, hogv mit fog játszani. Ősrégi, nyúzott sláger jön — már kezdi is... No, mit mondtam?!... Vagy arra az úrra kíváncsi, aki vezérigazgatói méltósággal szemlélődik a kecses szemüvege mögül? Megmondom önnek, ahogy van: könyvelő. Pár esztendeje özvegyen maradt, s most valójában társaságot keres; igazság szerint fiatal feleséget szeretne maganak. No, persze, sohasem lesz fiatal felesége. O, látom a kérdést. Azt szeretné tudni, hogy ön vajon mivel vezet félre mindannyiunkat, igaz? Nos, hát, uram, bevallom, ön az egyetlen eset. akinél nehéz erre válaszolnom. Azt hiszem, hogy ön elsősorban önmagát vezeti félre!.., Hm... hát nem tudom egészen biztosan. Bocsássa rnega mosolyomat, és kérem, ne értse félre, de... meggyőződésem, hogy ön maga sem tudja, hogy miért ül itt. Talán magányos ... Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy önnek itt semmi keresnivalója! És mégis itt ül, már a második este. Figyeltem!... Persze: hogy honnét tudom mindezt! Uram, nekem több mint harmincéves tapasztalatom van a szakmában. S ha azt mondom — nem dicsekvésből! — hogy, én itt ma sem csaltam meg senkik akkor el kell hinnie, mert nem érdekem félrevezetni önt. Ha nem veszi rossznéven, sokkalta több tapasztalattal rendelkezem önnél, és belelátok az emberekbe. Mellékgondolatoktól mentes, becsületes kapcsolat itt ma csak velem alakulhat ki! íme, a szakmám!.., A számláját? Parancsoljon, uram! Lássa, elkészítettem. Két vodkája, és egy üdítő.itala volt... ismétlem: bízhat bennem. Kis idő múlva nyugdíjba megyek: megszereztem már. amire szükségem lesz a hátralevő idő alatt Engem már csak az embere'- érdekelnek, hisz nyito't könyvek számomra ... Köszönöm uram! És térjen be máskor Is, ha már így összeismerkedtünk!.., MUNKÁCSI MIKLÓS Hriszto Fotcv Elégia Most pedig elfeledlek — és mindörökre. Mindörökre megmentelek magamnak. Magamba mentelek így... Nem az emléknek. Nem a szánalmas, szomorú, eldeformálódott emléknek — amellyel bosszút esküszünk, megbocsátunk, megváltoztatunk, elveszítünk... Örömmel feledlek el. Légy az emlékezetem fölött, mint ott. a meztelen fák idején, oltalma alatt az esőknek .,. Emlékszem rád [a fellegekből. Légy a levegőnél is erősebb. Lerombolhatatlan. sugárzóan gyönyörű. Sehonnan se jöjj — sehova se vezess engem ... Légy hatalmasabb mindig tőlem — a bánatomtól — és kínomtól. Légy örök — és könyörtelen. Akkor szemeddel — esős kezeddel • - és akkori záporos kezeddel. Lábaddal, mely hajlékonyabb a dagálynál. Emlékezetem fölött légy mindig. Hétköznapi hablom fölött... Te lerombolhatatlan. sugárzóan gyönyörű. Kezeddel lábaddal, szemeddel. És vállaiddal — emlékezőn a néha, szárnyakért... (Utassy József fordításai) Ivari Canev Ház — Szervusz.- meleg otthonom, szervusz. Látom, lélegzel — füstöt ont a kémény. Megállok itt. fáradt utamnak végén. s szólítalak: „Piros tüzecske. zúgj. amíg szemem ki nem hamvad, te égj. égj!" — Szervusz, meleg otthonom, szervusz. — Szervusz, szervusz, én fényes otthonom. Látom, ragyogsz — a gyermekkori napnak sugaraitól tündököl az ablak. Közeledem hozzád hallgatagon. ahogy a könnycsepp árkain az arcnak. — Szervusz, szervusz, én fényes otthonom. — Szervusz, csöpp házikó, szülőhelyem. Látom, te sírsz — küszöbön áll mamácska. és nyújtja reszkető kezét a drága. Istenhozott vagyok itt szüntelen még akkor is. ha koldusbotra szánva iövök hozzád, otthon, szülőhexy m. Maju* 24-én émlékertelc meg Ctrtllről és Metódról, a szláv írásbeliség megalapítóiról. Ez a nap Bulgáriában a Kultúra., a művelődés és a sajtó ünnepe. E