Délmagyarország, 1980. május (70. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-18 / 115. szám

Vasárnap, 1980. május 18 Jogcím r Apáti Miklós Erdő Haránt-úton sUt le a Nap ránk, vigyázz! Oly meredek úton száll le a fény, hogy belejajdul az, akire hulL Sokszor jártál-e itt, vagy ez az első olyan út, mi a sehovába vezet? Szokolay Zoltán Kései akt Ablakunk az éjre tárva fejed alatt fény a párna nézlek nem alszom veled fázol lelked összehúzod szerelmünk a földre csúszott alszol nyitva a szemed Papp Márló i, az Tenyérnyi km. — Tavaszon én főzök először Nagykanizsán saját termésű, zsenge borsóból levest — mondja a ház nyolcvanéves asszonya. — Nyáron a íestóáLlványom, a székem kerül a kertbe. Míg csak hidegre nem fordul az Idő. itt festegetek, a meggyfák alatt. Én ültettem valamennyit. Jól megnőttek. Csendes, árnyas lett a kert , Nagykanizsán, a város központjában, az emeletes épületeknek náttal forduló rövid utcában van ez a kertes ház. Ide költözött Szil bereky Béláné, pedig se rokona, se ismerőse nem volt akkor Nagykanizsán, amikor férjével úgy döntöttek: a főváros zajatói távol, itt élik majd nyugdíjas éveiket. Miért éppen Nagykanizsát választották? Szilberekyné fiatal korában sokat pihent itt, mielőtt a határt átlépte volna. Ugyanis a harmincas években Budapesten az IBUSZ-nál dolgozott Madame Violette de Kossuth, s az. volt a feladata, hogy a Földközi-tenger partján nyaralóknak szállást biztosítson egy-egy turnusra, évadra. Kicsi portáját a környéken kincsesháznak ismerik. A gyerekek, ha találkoznak vele az utcán, gyakran megkérdezik: milyen drágaságokat őriz szobájában? láthatnák? S 6 restelIkedve. de mindig szeretettel fogadja a kíváncsiskodókat. — Restellem, hogy ez a hír terjedt el a környéken. Nincs nekem értékes ékszerem, aranyozást edényem. Csak nekünk kincs az az öreg bútor, egyéb apróság. Iratok, amelyet csaláséin dom bflstíkén őrzött akkor is, amikor félteni kellett, hogy öszszetörik. elégetik, s meghurcolják érte dédapámat. Ibi néni szobája valóban olyan, mint egy múzeum A fő helyen az ablaknál, a rojtos állólámpa mellett vendégmarasztaló fotel. Ebben üldögél gyakran, figyelj a város forgalmát. — A világosi fegyverletétel után, menekülés közben Márlaradnán, Arad mellett, ebben pihent meg, és aludt pár óráit Kossuth Lajos, unokatestvérénél, édesapám nagyapjánál. Kossuth Lászlóéknál. Kossuth László és Kossuth Iejos édesapja testvérek voltak. Meleg barátság fűzte a két rokont egymáshoz. Édesanyámtól hallottam: könny áztatta karfáját azon az éjjelen. Kossuth Lajos búcsúzott nemzetétől, hazájától. Ezért tartatta családunk olyan becsben ezt a fotelt. A komódon csatos fényképalbumok. díszes ládikó és egy pohár. Az albumban a Kossuth és a SzUbereky család tagjainak fényképe az 1800-as évek elejétől. mostanáig. A ládlkóban keresztlevelek, dokumentumok, iratok a két család sorsának alakulásáról. Ebben található Eötvös Károlynak 1904-ben írt nyílt levele is a ..Bujdosó haláláról", amelyet a hozzátartozóknak közvetlenül küldött meg. Ibi néni megfordítja a poharat Emlékezik. Két ember barátságának, szenvedésének egy részét zárták a kristály közé. — Kossuth Lajos tizenkét aranyat és ugyanannyi ezüstöt adott búcsúzáskor Lászlónak. László birtokét az osztrákok elkobozták, ő maga várfogságba került, ahonnan véres csetepaté közepette szökött meg. Később nehéz körülmények között tengette életét, Az aranyakat Olaszországban felélte, de az ezüstöktől nem vált meg. Hazahozta, és Salgótarjánban egy üvegfúvó Ismerőse egy pohár aljába öntötte. Hát ezek az én kincseim. Ebben a korban az ember élete ugye, kiszámíthatatlan? Azért döntöttem úgy már évekkel ezelőtt, hogv a Kossuth Lajossal kapcsolatos tárgyi emlékeket, amelyek családom birtokában voltak. nálam vannak, átadom majd a múzeumnak. A férjem a vasútnál dolgozott. Munkáia elismeréseként, 1952-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették kl Tíz éve halt meg. Azóta. Itt élek egyedül, de sohasem magányosan. A gyerekek. Ismerősök gyakran rám csengetnek. Kép és szöveg: ANDRAS IDA H

a levelet kapunk valakitől, legtöbbször ez áll az első mondatban: régi előfizetője vagyok az újságnak. A másik változat nem arra utal, hogy pénzt ad a nyolc oldalért, hanem arra, hogy érdekli, amit írunk: régi olvasója vagyok lapjuknak. Nem levelészeti gondok vezetnek bennünket, de ilyen szempontból se lehetne halvány kifogást se tenni a hasonló kezdések miatt. Egyébként is, kezdje úgy mindenki, ahogyan akarja. Jólesik tudni, hogy régóta olvassa valaki a Délmagyart. Föltehetően azért mondja, mert olvasás közben néha együtt gondolkodik velünk. Szebb bért újságíró nem kaphat. Életbevágóan fontos nekünk ez a kapcsolat, apróbb-nagyobb jelzések nélkül úgy járnánk, mint az a tüzér, aki nagy lövéséről se tudja meg, talált vagy nem talált. Most azonban másfajta levelet is kaptunk. Írójától elnézést kérünk, hogy első bekezdését idézzük. Íme: „Negyvennégy éve lakom Szegeden, fölmenöim — anyai részről az alsóvárosi plébánián anyakönyvekből az ezerhatszázas évek közepéig kereshetők vissza. Apai ágról csak százötven évnyire vallhatom magamat lokálpatriótának. Mert az vagyok!" Velem egykorú, aki őseire hivatkozik. nem hiszem tehát, hogy kiváltságokra akarna utalni. Fülheggyel hallom ugyan, hányan háborgatják a levéltárosokat mostanában, hogy előkaparhassanak valami nemesi szagot maguknak, noha reméltük, ilyenfajta bolondériókból örökre kikopott ez a korosztály. Majd kimegy ez is a divatból, mint a tikitaki, ezt mondanám legszívesebben, de akkor is érdemes figyelni rá, mert társadalmi értékek fejreállását jelezheti. Olvasónknak ilyen baja nincsen, őseit csak azért említi, hogy elhitesse'mindenkivel, jussa van elmondani véleményét Szeged közlekedéséről A háromszázvalahány éves múlt természetesen fölhatalmazza rá. mint ahogy a fél esztendeje itt lakó is elmondhatja, és az is, aki egyszer akart csak utazni valahonnan valahová, de nem sikerült neki Erről Jutott eszembe, hogy valójában nagy dologról van szó. Jogcímet keresett olvasónk. Jogcím az ls, hogy valaki régi előfizetőnk vagy régi olvasónk. De minek ide jogcím? Rögtön rávágnám, nincsen erre semmi szükség, de ha ennyien úgy tudják, hogy ilyen pofonegyszerű valamikhez is kell nyomatékosító elem, akkor be kell látnom, nem olyan egyszerű ez mégse. Ha valami beférkőzik az ember fejébe, mindjárt társakat keres. Van is- Telefonálunk, napjában hetvenhétszer. Megmondjuk, kik vagyunk, és azt is természetesen, mit akarunk. Ha titkárnővel hoz össze bennünket a sors. biztosra vehetjük, ezt halljuk a kagylóban: honnan keresi? Fültanúja voltam egyszer, rávágta valaki: ml köze hozzá?! Durva a felélet? Az. persze, ha tudván tudjuk, nem saját kíváncsisága hajtja a titkárnőt Többek között ez a dolga. Akkor viszont nem szabadna sértegetni, mert aki elvégzi, amit rábíztak, elismerést érdemel inkább, nem fölhorkanást Bonyolult a história, nemcsak azért, mert a legegyszerűbből is lehet bonyolultat csinálni. Meglehet, azért érdeklődött csak, hogy eligazítsa a hívót, hogy másik asztalnál hamarabb intézik az ügyét, oda kérje magát inkább. Az is lehet, azt akarja csak mondani, most nincs itt, akit keres, de szívesen visszahívja. ha megjön. Ne vitassuk el a Jogát, netán kötelességét se: mérlegelnie kell, a most éppen fontos munkát végzőt szabad-e zavarnia egy súlytalan telefonálóval. Most olvasom valahol, mennyire kizökkenti az alkotót a kerékvágásból egy oda nem illő csöngetés. Ha őt zavarja, az osztályvezetőt ls zavarhatja. Én leülhetek éjfélkor is a gép mel. lé. legföljebb én zavarom az alattunk-fölöttünk lakókat. de engem nem háborgat senki. Az osztályvezető azonban éjfélkor nem osztályvezető, neki nappal kell döntenie emberekről, vagy sok millió forintról. Emberségét feketíti be, vagy állásával játszik. ha rosszul dönt. Nem biz. tos, hogy jól jön neki a telefon, őrt állít tehát. Mondom, lehet, hogy Ilyesmiről van szó nagyon sokszor, de hetvenhétszeres telefonálóként azt gondolom, néha egészen másról. Jogcímről. Mert az nem elég, hogy forintért koptatom az állam telefonját, jogcím kell ahhoz, hogy az állam alkalmazottját is koptassam. Most már két bogár van a fejben. és mind a kettő társak után matat. Tudományos kutatótól hallom, kitalált valamit. Látnivaló, éri a pénzét az ötlet, fogom a ceruzát, hogy fölírjam. Csak azt ne! Miért? Nem tudom, van-e jogom ezt elmondani? Kisebbfajta gubanccá lesz azonnal a jogcím. Kitalálni volt joga. Pénzbe került, a pénzt elkölteni is volt joga, mert megérte. Szó sincs katonai titokról sok ezer emberen lehet segíteni vele. Egyáltalán nem titok, hiszen akkor a főnöke se szólhatna róla egy szót se. Márpedig a főnök epedve várja, hogy nyilatkozhasson. Neki ugyan semmi köze nincsen hozzá, de joga csak neki van a szólásra. Gubancolódik a jogcím. Példát tudnék sorozatban mondani, maradjunk azonban az ártatlanabb fajtáknál, és gondoljuk át még egyszer. A titkárnő akkor ls megkérdezheti, kl gerjeszti a telefont, ha nem osztályozni akarja a hívókat, beengedjem-ne engedjem iátékkaL Biztosan jobb úgy bekapcsolni, hogy rögtön mondja: ez és ez keresi, innen és innen. Belénkgyökeresedik azonban egy meg. győződ és. és ki piszkálni igen nehéz: Kucsera Jakab osztályvezető bizonyos embereknek benn van. másoknak viszont nincs benn. Azt hisszük, a titkárnő azt akarja csak tisztázni, a hívó bizonyos ember, vagy nem bizonyos. Azt is gondoljuk, á nem bizonyos kedvéért nem érdemes benn lennie. Az olvasó is úgy érzi, nincsen Joga minket „háborgatni" panaszával, jogcímet fogalmaz tehát levele elejére, nehogy bal kézzel fogjuk meg, és úgy is kezeljük. A kutató ügy érzi, hogy esze és leleménye szikráztatásával létrehozott új értéke ismertetésére egyedül neki nincsen joga — ha csak ezeket gondoljuk is végig, meg kel! állnunk egy pillanatra. Szívesen mondj uli, mert erős harc árán ment végbe, hogy a különleges jogok eltörlésével a különleges » jogcímek is elkoptak. Ha netán fölerősödnének, nagy baj lenne. Akár hivatal erősíti a maga ügyrendjével, akár néhány olyan ember, aki felelős poszton azoktól irtózik, akikért a székét kifaragták. Jámbor és együgyű példákat hoztam elő, pedig kóresetről van szó. Ha csak a protekciót említjük, akkor is ide jutunk: Kucsera Jakab azt is kérheti, hogy valaki akkor ls elérjen valamit, ha egyébként méltatlan rá. Neki csak egy telefonjába kerül. Ha eddig elforgott a gondolat a fejünkben, akkor már csak egy lépés kell, hogy eljussunk a lényegig. A jogcímek emlegetésé, vei alkalomadtán előjogokat teremthetünk magunknak. Esetleg munka nélkül is, csupán megszokásból. Egészséges közvéleményünk azért háborog, ha ilyet talál, mert tudja, visszafelé igazítja az óráját, aki erre vadászik. HORVÁTH DEZSŐ Várni, csak várni kellett erre az útra. Itt a fény eleven rajzai festik át a rajzot, a lányalakot, a zenét Én itt állok, csak itt. Elevenebbé nem tesz semmilyen napfény, és rajzolat. Hibátlan ez a lét, amíg létezünk. De hiszem: velünk múlik el az, ami minden. Kirajzolódunk egy erdőből, s egy rajzból, arcból, lám: most 6 a másik. Látogatóban Kossuth rokonainál Húsban, lázban, vérben Húsban lázban vérben bennrekedve vétlen vért Izzasztó szélben életem vértjében számolok magammal munkátlan rosszízben nem lehetek tétlen kölcsönverítékben érek észrevétlen gyilkos felnőttségben alkalomra várva halálosan ébren