Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-06 / 81. szám

/ Vasárnap, 1980. április 6. 3 Fegyveres erőink díszszemléje (Folytatas az 1. oldalról.) A Szovjetunió hős hadserege három és fél évtizeddel ezelőtt — internacionalista küldetését teljesítve — felszabadította szeretett hazánkat a fasiszta megszállók és magyar csatlósaik gyűlölt uralma alól. Megnyílt népünk előtt a nemzeti, társadalmi felemelkedés útja. Népünk jól hasznosította BOk évszázados szabadságküzdelmeinek tapasztalatait, a három és fél évtizeddel ezelőtti korszak kedvező történelmi lehetőségeit. Forradalmi pártunk vezetésével győzelemre vitte a szocializmus ügyét hazánkban; megteremtette és megszilárdította a dolgozók hatalmát. Munkásosztályunk. parasztságunk, értelmiségünk, egész népünk szoros politikai egységben, mély meggyőződéssel dolgozik pártunk programnyilatkozatában megfogalmazott — a XII. kongresszus által megerősített — célkitűzések megvalósításán. — A Magyar Népköztársaság fegyveres erői és testületei, a dolgozó néppel összeforrva, egymással jó együttműködésben, becsülettel teljesítik szocialista hazánk, népünk iránti megtisztelő kötelességüket. Hiszünk ügyünk győzelmében — mondotta végül Czinege Lajos —, mert együtt haladunk a Szovjetunióval, a testvéri szocialista országokkal, a haladás, a béke minden hívével. Felcsendültek a Himnusz hangjai, és eközben a Városligetben elhelyezett lövegek díszössztüze — 16 díszlövése — köszöntötte hazánk felszabadulásának ünnepnapját. Kisvártatva — az Ajtósi Dürer sor irányából — megkezdődött a Magyar Néphadsereg fegyveres erőinél szolgáló legjobb harcosok és parancsnokaik jubileumi ünnepi seregszemléje, a díszegységek — történelmi katonai indulókkal kísért — felvonulása. Katonák, határőrök, munkásőrök sokasága nagyszerű, fegyelemről és harci technikai eszközök kezelésében elsajátított magas fokú szakértelemről tett tanúbizonyságot a mintegy háromnegyed órára programozott látványos díszszemlén. A díszszemle eseményei párhuzamosan folytak a földön és a levegőben. Páratlan élményt jelentett a kétszeres hangsebességgel suhanó elfogó vadászgépek bravúros teljesítményű műrepülő bemutatója. Három gép kis magasságban érkezett a Felvonulási tér felé, azután függőleges irányba fordulva, majd háton repülve rózsr alakot formáltak pár píll" natig az égboltra, s több eméter magasra röppenve tűntek el a felhők között A földön sem volt egy pilanatnyi szünet sem, a Dózsa György út kövezetén a légvédelmi rakétatüzér, majd honi légvédelmi rakétatüzér díszezred gördült végig. A Pajzs '79 gyakorlaton már megismert T—55-ös, valamint az ennél is korszerűbb T— 72-es típusú harckocsik zárták a harcjárműveken felvonulók sorát A jubileumi katonai díszszemle a Magyar Néphadsereg 400 tagú egyesített katonazenekarának — ezüst díszöves, fehér kesztyűs zenészeinek — díszelgésével ért véget, átadva a teret a fiatalok felvonulásának. A díszszemle végeztével Kádár János üdvözölte a díszegységek parancsnokait, gratulált a nagyszerűen sikerült katonai parádéhoz. Dologidő Fiatalok felvonulása Képünkön: Kádár János a budapesti fiatalok felvonulását szemléli; Méhes Lajos köszönti az ifjakat Nyomban azután, hogy befejeződött Budapesten a fegyveres erők díszszemléje, a Gorkij fasor bejáratától ezer úttörő szaladt a Felvonulási térre, jelezve, hogy a katonai parádé szigorú fegyelmét ünnepi vidámság, Budapest ifjúságának felszabadulásunk évfordulóját köszöntő nagyszabású demonstrációja váltja fel. „Éljen április 4-e, hazánk 1 elszabadulásának 35. évfordulója!" ,JJicsöség a felszabaditóknak!" „Éljen szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság!'' — hangzott fel a legifjabbak köszöntése, s mindjárt utána éneke: Pajtás daloljunk.., Közben újabb r.égyezer pajtás érkezett a iérre: a ..virágsapkás" gyerekek valóságos virágoskertet vontak társaik köré. Mindkét irányból megnyílt a zászlófüggöny: kezdetét vette 80 ezer fővárosi ifjúkommunista impozáns feli onulása. Néhány percre elcsendesült \ tér. Pásztor György, a KISZ oudapesti bizottságának titkára lépett a mikrofonhoz, s a főváros, valamint az ország ifjúkommunistái, fiataljai nevében köszöntötte a párt és a Kormány vezetőit, a vendégeket, a főváros ünneplő lakóit. Ezután Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára mondott beszédet. — Az MSZMP Központi Bizottsága és budapesti bizottsága, valamint kormányzatunk nevében örömmel köszöntelek benneteket hazánk felszabadulásának 35. évfordulóján, a magyar nép történelmének legnagyobb ünnepén — mondotta bevezetőben Méhes Lajos, majd megállapította: Mi bennetek köszöntjük a tavaszt, saját ifjúságunkat, s bennetek köszöntjük a jövőt. A fiatalok nagyszabású politikai demonstrációja, — amely nyílt állásfoglalással juttatta kifejezésre a felszabadító Szovjetunióval való testvéri barátságunkat, a fiatalok elkötelezettségét, szocialista céljaink, az ország előtt álló feladatok megvalósításában — az Internacionálé hangjaival ért véget. Fogadás az Országházban Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából pénteken este az Országházban fogadást adott a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A fogadáson részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Lázár György, a Minisztertanácselnöke, Aczél György, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. Ott volt a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége, a termelőmunka számos kiváló képviselője, továbbá a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja is. A szívélyes, baráti hangulatú fogadáson Losonczi Pál köszöntötte a megjelenteket. E

gy perccel kési le valaki a gyorsvonatot. vagy fél órával, majdnem mindegy. Nála nélkül megy a csatlakozó vonat is. És ha a vonat késik? Várni már egyre tizenkét órát is, terven fesokadmagammal. öt országon ment át, épzelni se tudtuk, hány csatlakozó szemelvényt „vert" útközben. Vegyünk példának egy olyan nagy építkezést, ahol akár harminc vállalat is dolgozik sok emberrel és sok géppel. Elkezd késni a betonvas az elején, ezért vagy azért, aztán a beton, és attól kezdve minden késik. Egyik vállalat a másiknak adja át a késedelmet, mert ha menet közben akarja valamelyik behozni, gyorshajtás, kapkodás lesz a vége, és igen nagy kockázat. Harminc vállalat kénytelen magyarázatokat írni kötetszámra, fölszámítva minden veszteséget, ami várakozás közben érte. Pedig megeshet, annyi volt csak a baj, akkor jött a sör Kőbányáról a sarki kocsmába, amikor a vasasoknak dolgozniuk kellett volna. Valaki nem dolgozott dologidőben. Amikor a kis körutat átépítették, néztem egy darabig az emberek kínlódását A kanyarsíneket fordítgatták izomrogyasztó erőlködéssel. Vele jár a munkával, mondhatná akárki. A munkások viszont azt mondták, aki a szállító kocsira föltette a görbe sínt, annak mindegy volt, hogyan fordítja. Kezében is volt a terv. erre a sarokra ilyen kell. Azt is tudta, hányszor fordul útközben a kocsi, melyik vége merre néz, ha oda ér. ahová küldték. Minden kívülálló azt mondja rá, ennyi legyen a mi legnagyobb tévedésünk, hiszen az is ember, aki rakodott, csak a keservesen fordító munkások szidták folyamatosan, tetőtől talpig. Pedig a két görbe sín időben érkezett. Ha munkásokkal beszélünk, olyanokkal, akik dolgozni is akarnak, nem azt nézik csupán, hogy a nap teljen, sokszor panaszkodnak. Bár kezd eluralkodni itt-ott az a vélemény, hogy sok nálunk a dologkerülő, a jó fizetésért rosszul dolgozó, a célprémiumért lazsáló, sokkal több az olyan, aki többet dolgozik inkább, de kevesebbet soha, ha rajta múlik. Sajnos, ez a többség is rákényszerül néha, hogy lógassa a lábát, vagy látszatmunkával töltse ki a napot. Ha tavaszra készül el az a paprikaszárító, aminek ősszel már működnie kellett volna, nyárra az az üvegház, amelynek előző karácsonyra már zöldséget kellett volna teremnie, a kár kiszámíthatatlan. Van egy olyan téveszménk, hogy némely nemzetek precízek, pontosan szerveznek mindent, de mi nem tartozunk közéjük. A szervezés magasiskoláját elfelejtettük kijárni, más is a mi vérmérsékletünk, a katonás fegyelmet el nem tudjuk viselni — és ki tudja, hány mentséget nem termelünk magunknak ráérő időnkben. Három éve épül egy társasház. Több mint egy hónapig állt egy toronydaru a telken, mielőtt az első kapavágást megtették volna. Azért, mert a mi nemzetünknek más a vérmérséklete? Pedig azt a darut súlyos ezrekért adják óránként. Nem baj, majd a kedves lakó megfizeti, hiszen valós építési költségről van szó. Ha valaki azt mondaná erre, hiányzik az az egy ember a munkafolyamatból, aki tudja percre. mikor mit kell csinálni, akkor szereznénk hamar egy íróasztalt, és mellé ültetnénk. Csakhogy nem erről van szó. Hetvenhét tervegyeztetés előzi meg a daru útnak indulását. Vasúti menetrendek nem készülnek pontosabban, beleértve a csatlakozásokat is, mint egy építési program. Nincsenek szervezőink? Senki ne mondja, mert nem igaz. Legföljebb nem szerveznek. vagy nem úgy szerveznek, ahogy kellene. Aki a kaszanyelet faragószéken vonókéssel faragía, megszervezte a maga munkáját. Gondoskodott róla. hogy legyen nyélnek való fája. legyen faragószéke, vonókése és köszörűköve is. Az ipari termelés új szervezeteket hozott létre, vannak előkészítők, kézbeadók, és — sajnos — lettek megmagyarázók is. Most azért nem készült el. mert beleesett egy hajszál a levesbe, a hajszál viszont azért esett bele, mert nem lehet kendőt kapni, kendő pedig azért nincsen, mert eltörött a kendőszövö gép csappantyújának a bal pöcke. Az ács ráüt a szekercével a szögre, és a szög tövig beleszalad a fába. Ha hiányzik a szög a szarufából, könnyű kitalálni, hogy az ács nem ütötte be. Ha az előkészítő szervezetekben valaki mellékalapál, annyira bonyolult a játék, meg se keressük, ki a hibás. Azt írják a jelentésben, azért nem működik ez vagy az a berendezés, mert külföldről nem kaptunk hozzá ilyen vagy olyan alkatrészt. A mentség telitalálat. háborút nem indíthatunk külföld ellen egy alkatrészért. Azt már alig bogarásszuk, hogy megrendelhettük volna három évvel ezelőtt, de két hete még nem írta alá valaki a megrendelőt Tudtuk, hogy kell, de ráérünk arra még. Azért mert mi olyan nemzet vagyunk? Azért, mert dologidőben valaki valahol nem dolgozott. Megveszi a háziasszony a vasárnapi levesbe valót a hentesnél, és átmegy a zöldségesbe. Kéri a zöldséget, a sárgarépát, a zellert, és vesz egy aprócska káposztát, fizet érte ötvenegy forintot Számolgat Ja, igen, a sárgarépa 18 forint Hogy lehet a sárgarépa 18 forint? Azfrt. mert kevés termett? Néhány éve viszont annyi volt, hogy sírt a kereskedelem. Vigasztalhatná magát, lesz még drágább is, mire az új megérkezik, de inkább dühöng. Sárgarépát termelni nem nagy kunszt, nagyjából ki ia lehet számítani, mennyi fogy el belőle egy év alatt Amikor a szerződéseket kötik, ezt a számot kellene csak figyelni. Ha most kérdezünk valakit, miért drága, megmagyarázza olyan tisztán és olyan világosan, hogy mindenki megértheti. A háziasszony nem tudja, hogy az elmúlt évtizedben minden esztendőben viharos pillanatok támadtak. amikor egy-egy felelős tanácskozáson a szerződéses fegyelemről volt szó. Meg tudjuk magyarázni a sárgarépa toronymagas árát de most se halásszuk elő azt az egy-két embert, aki nem képes tisztességes szerződést kötni a termelőkkel, é azt a termelőt se veszi elő senki, aki nerr tartja be a saját akaratából aláírt szerződést. Elfogadjuk, azért drága a sárgarépa mert most éppen magas az ára. Mert 'm nem tartozunk a jól szervező nemzetek közé. Képesek vagyunk ezt mondani, pedig föltehetően arról van szó. hogy a kereskedelemnek is. termelőnek is több hasznot hoz a tizennyolcforintos sárgarépa, mint a három. Végeredményben tehát gyönyörűséges szép szervezésről van szó. Sajnos, sokmillió dolgozó idegeinek a borzolása árán. H

allgattam a kongresszust. amikor közvetítették, mindig. Nem számoltam össze, hányszor esett szó arról, hogy nehéz a mostani helyzetünk, és kilépni belőle csak kemény munkával tudunk. Egyetlen hozzászóló nem hozta elő azt a babonát, miszerint mi olyan nemzet lennénk, amely nem tud precízen szervezni. A másik végletet se mondta senki, a katonás fegyelem nem a hétköznapok kitartó munkájához való. Sokszor hallhattuk viszont azt, hogy a tisztességes emberek munkáját tisztességesen kell megszervezni. Az előkészítést, a gyártást és a piacot is. Rugalmasan kell igazodnunk mostani és későbbi lehetőségeinkhez. A rugalmas mentségek, a mindenre jó kifogások, a felelősség felelőtlen tologatása remélhetően kevés lesz ahhoz, hogy valaki megéljen belőle, akár anyacsavart kellene gyártania, akár sárgarépát termelnie. Üj dologidő kezdődött. Attól nem várhatunk több munkát. aki eddig is beleadta minden erejét, igyekezetét és képességét. Meglehet, azoknak sem kell mindig többet végezniük, akik kéz alá dolgoznak, akik megszervezik mások munkáját. Azt az energiát kell csupán más kerékre kapcsolni, amit eddig a mentségek keresésére, az időhúzás megmagyarázására fordítottak. Ha igaz. hogy más országban percre pontosan tudnak dolgozni az emberek, akkor gondoljunk rá, nekünk bal kezünkön is ott a karóra, és a közép-európai időt mutatja. Arra pedig egyszerűen nincs időnk, hogy lekéssük a vonatot Horváth Dezső A tervezettnél több műszer A Magyar Optikai Művek zalaegerszegi gyáregységében számítástechnikai perifériákat és geodéziai műszereket készítenek. A gyáregység kollektívái az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére tett felajánlásuk révén — a munkaverseny keretében — háromszázötven műszerrel többet készítettek a tervezettnél. A versenyt folytatják. (MTI) Április 7-ón Egészségügyi világnap Hallgassunk a jó szóra, és most már tényleg erős akarattal reagáljon mindenki a vészjósló orvosi felhívásra: „Dohányzás vagy egészség — válasszon!" Ezt a fölöttébb „fekete-fehér" jelmondatot írta zászlajára a Magyarországot is tagjai közé soroló Egészségügyi Világszervezet (WHO) erre az esztendőre. A valamennyi kontinens minden országára kiterjedően kezdeményezett antinikotinista kampány csúcspontja lesz az idén az április 7-i egészségügyi világnap — tájékoztatott erről dr. Hutás Imre egészségügyi miniszterhelyettes. — Mindenki hallott már arról — mondta —, s csak aki nem akarja, az nem hiszi, hogy egészségromboló civilizációs „passzió" a dohányzás! E tekintetben a cigaretta, a szivar, a pipa — egykutya. Dicstelen adatai statisztikánknak, hogy hazánkban mintegy négymillió ember vallja magát rendszeres dohányzónak. »