Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-03 / 79. szám

Csütörtök, 1980. április 17. 5 Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója Munkájukért garanciát vállalnak A gyermekek odaadó nevelői Mire a legnagyobb, közéi hatvankilós padlószőnyegekkel az ötödik emeletre jutnak, szemöldökük megfakul a panel falak közt kerengő portól. Homlokukat a veríték csíkjai szalagozzák. Fél napjuk, háromnegyed napjuk is eltelik térden. A leterített szőnyegeket éles szikékkel szabják méretre, szigorú koreográfia szerint, egymásnak háttal körbetérdepelnek négyen-öten, és simítják-nyomják a szőnyeget a szélei felé. Gyűrődés abban, levegő alatta nem maradhat. A térdízületekben hónapok múltán felgyülemlik a vizenyő, a szőnyegen futó, vastagodó kérgű tenyerek minden alkalommal fölparázslanak. A szó szoros értelmében Is igaz; ég a kezük alatt a munka. Az Enesei Ernő vezette Béke szocialista brigád tizenöt tagú közösségének munkaszeretete lassan fogalommá válik a Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál. Közülük hatan a kimagaslóan jó munkáért járó legmagasabb kitüntetésben, Állami díjban részesültek. A több mint egy évtizedes helytállást koronázó elismerésnek már a hírét is sokféleképpen lehet köszönteni, sokféleképpen lehet fogadni. A brigád, híven eddigi hétköznapjaihoz, nem is köszönthette másképp, mint munkával. Tették a dolgukat. — A szakmát az Országos Szakipari Vállalat melegburkolóitól lestük el 1966ban — mondja Enesei Ernő, térdepléséből fölegyenesedve. Hüvelykujjának bögye a kezében tartott szike élével játszik. — Minek köszönhetik a magas elismerést? A brigádvezető kérdően néz a köréje csoportosult társaira. Nehéz arról beszélni, ami számukra kézenfekvő, ami az életük. — Talán annak, hogy ném nagyon számoljuk a túlórákat. Ha úgy határozunk, szombaton-vasárnap is dolgozunk. A feleségem már megszokta.,« . Megtudom, hogy azok a térdízületeket, gerincet próbáló hétvégék évente átlag huszonöt vasárnapot, negyven szombatot jelentenek, nem szólva a számolatlan túlórákról. Teljesítményük 110—120 százalékos rendszeresen, munkájuk minőségéért garanciát vállalnak. A háromszoros aranykoszorús kiváló brigád címeit, a munkaverseny-mozgalomban elért sikereiket, a balesetmentes munkavégzésért, a kiváló szakmunkáért tett erőfeszítéseket és eredményeiket hoszszan lehetne sorolni. A munkaversenyben vállalt feladataik magas szintű" teljesítésének a brigádban hagyományai vannak, amit az 1975ben elnyert kongresszusi oklevél, az MSZMP Központi Bizottságának elismerése is tanúsít. A brigád tagjai: Enesei Ernő, Czirok Dömötör, Kormányos Béla, Sötét Ferenc, Szűcs István, Urbán István. Azok közül valók, akik tudják: dolguk van a világban. B. R. Nincs egy éve, hogy a nap, szerdán a Parlamentcsongrádi Síp utcai általá- ben átvehetett — a nagy nos iskola diákjai, nevelői teljesítményekért járó ela DÉLÉP által rekordidő ismerés Bánfi Mihályné, alatt összeszerelt új.korsze- Boldog Mihályné, Gál Larű épületbe költözhettek. A josné, Hatvani István, LanDomokos Rókus nevét fel- tos Pálné, Tamás Józsefné, vevő intézmény most a leg- Turi Istvánné és Virág Fájóbb feltételeket nyújtja a josné rendszeres napi tevárosban az oktatáshoz, tndőik mellett felkarolták megkönnyítve az itt dolgo- és sok sok többletmunkával zó 33 pedagógus helyzetét, tanították, segítették a hátA tantestület „törzsé", akik rányos körülmények között 15—20 éve kezdték a pályát, élő, sőt veszélyeztetett hely-, másféle időkre ls emlékez- zetü gyermekeket, nek. Egy generáció nőtt fel Az ide beíratottak 95 száa kezük alatt, most az akko- taléka ma. is munkás- és ri gyermekek bízzák gond- parasztszülők utóda. Több jaikra a csemetéiket mint egyharmaduk a kiterAz Állami-díj - amit a tanyavilágból jár be „ , „.. ..... naponta — regen gyalog, Domokos Rókus altalanos szánkón kerékpáron; ma iskola áyöTc pedagógusa teg- jobbára busszal. Még vannak, akik petróleumlámp« mellett tanulnak etthon. Mint sokgyermekes családok szülöttei, jó néhányan kedvezőtlenebb anyagi feltételek mellett nőnek lel — elsősorban talán a szülők Igénytelensége miatt. Az ingerszegény környezetben vannak, akik a családban nem kapják meg az iskolába lépéshez szükséges szellemi mmimumot sem. A hátrányuk tehát nem elsősorban társadalmi, sokkal inkább szubjektív okok következménye. Ilyen helyzetű gyermekeket kell formálniuk az iskola pedagógusainak, s ők vállalják is a feladatot, nagy odaadással és eredménnyel. Sz. Gy. irdemes művészeink Barta Mária Csak kérni szoktam ... — Kezdjük egy rövid életrajzzal. Hogyan lett vízügyes dr. Simády Béla? — Véletlenül. Tudom, azt illene mondanom, ez volt a gyerekkori vágyam. De mit tegyek? Véletlen volt. Az egyetem után a vasúton dolgoztam, a szentesi építésvezetőségen. Ott járt a vízügytől a csongrádi szakaszmérnökség vezetője, aki a vasúthoz akart átjönni Szentesre. „Tudod mit — mondtam —, cseréljünk!" Így aztán 1962-ben csongrádi, 1965-ben pedig szegedi szakaszmérnök lettem, 1966-ban pedig termelési igazgatóhelyettes az ATIVIZIG-nél, 1971-ben pedig igazgató. — És mi vonzotta a vízügyhöz? — Szegeden szúlettem, Csongrádon nevelkedtem. Szerettem a folyót Szerencsés véletlen volt... — A Tiszát sokan szeretik. De hivatásból? — Hivatásból is lehet. Az ember szereti legyőzni az ellenséget — Ellenség? — Az is. Nincs olyan hónap, hogy a világból valahonnan ne érkezne hír árvízkatasztrófáról. Nincs abszolút biztonság. Nálunk a mérkőzés most döntetlenre áll... — Döntetlenre? — Magasságban a védművekkel már a legtöbb helyen elértük a tiszai árvizek lehetséges maximumát, az 1050 centit. Ilyen magas vízállás valószínűsége egy ezrelék. Vagyis ezer évenként fordulhat elő. De a töltések földből vannak. Romlanak a bioeróziótól, átáznak a tartósan magas vízállástól... Szóval döntetlenre állunk. És a biztonság? Talán az a legnagyobb eredmény, hogy a lakosság oda sem figyel a munkánkra. Természetes lett a biztonság. És nem is vállalhatunk rizikót, nem törekedhetünk valamiféle gazdaságossági optimumra. Csak a kiváló minőséget és a maximalis biztonságot fogadhatjuk el munkában és építményekben egyaránt. — És mire büszke? — Például a szegedi partfalra, amely elsőként épült erőregyártott elemekből a világon. És a szegedi tudományos eredményekre, amit például az előrejelzésben dolgoztunk ki. Mert az árvízvédelem is önálló tudománnyá lett, amelyben a hidrogeológiától a meteorológiáig, a számítástechnikától az építészetig sok mindent fölhasználunk. És talán az elődök munkájára. Sokat emlegetik Hollandiát, a tengertől elhódított mélyföldeket. És azt nálunk is kevesen tudják, hogy a Tisza szabályozásával kétharmad Hollandiányi területet hódítottunk el valaha a mocsárvilágtól... — A kitüntetés indoklásában szereplő kiemelkedő tevékenység ... — Én is olyan mérnök vagyok, mint a többi. Csapatmunka a miénk. Az elődöké és a mostani munkatársaké. A kitüntetés nyilván mindannyiunké, hiszen én sem csináltam mást, csak végeztem a dolgom. — Mi a dolga az igazgatónak? — Mindent meg kell adni az embereknek, hogy nyugodtan dolgozhassanak. Hiszen minden rajtuk múlik. Gépek vagy tudomány nélkül végső esetben még lehet védekezni. Ember nélkül viszont nem. Ezt a munkát csak fegyelmezett, munkáját szerető és hivatásának érző szervezettel lehet elvégezni. Nálunk természetes a fegyelem, a hivatásérzet következménye. Csak kérni szoktam, nem parancsolni. De itt mindenki tudja, hogy egymásra vagyunk utalva. GátŐr, mérnök és munkás ... Sz. L Ahhoz a Szegedhez még köthető-kötődő színészgenerációhoz tartozik, konok hűséggel, hűséges konoksággal, mely a szebb napokat megélt prózai színjátszásunkból maradt hírmondónak. Neki még megadatott, hogy klaszszikusok árnyékában fürkéssze a szakma oly nélkülözhetetlen mesterségfortélyait: Bajor Gizi és Tímár József mellett startolt a Nemzetiben. Volt már vidéki színésznő és fővárosi, megjárta Miskolcot, a budapesti Madách Színházat, Kaposvárt (időközben külföldet is), mire 1964-ben Szegedre vezérelte szerencsecsillaga. És persze férje, Bozóky István, akit e hasábokon aligha kell bemutatni, hisz annak idején főrendezőként dolgozott nálunk, s akivel Barta Mária emlékezetes előadásokon kóstolhatta az őszinte siker ízeit. Aztán egy időre úgy tűnt, megfeledkeztek róla. Mígnem évtizedes szegecíiségét látványosan ünnepelhette: Sándor János rendezésében Witkíewitz kamaradarabjában, az Anyában játszott címszerepet az akkor még létező stúdiószínházban. Igazán azóta kezdtek megint figyelni rá. S kapta sorozatban a testhezálló figurákat. Ranyevszkaját a Cseresznyéskert ben, Pantyelejmonovnát a Háztűznézőben, Mária Teréziát az Egy válás történeté ben, két karaktert a Közéletrajzban, főszerepet a Házmestersiratóban. S valamennyiért tegnap az1 Érdemes művész kitüntető címet — megérdemelten. N. L Németh József Az utóbbi idők egyik leg- változásait, megörökítette izgalmasabb kiállításán, a azt, ami ebben a tájban és Műcsarnokban most is lát- az itt élő parasztságban ható Művészet és társada- maradandó. Már az 1966-os lom 1945—80. című bemu- Vásárhelyi Madonnával kitatón a Hódmezővásárhe- törölhetellen helyet vívott lyen éló Németh József ki magának felszabadulás festőművész három képpel utáni képzőművészetünkis szerepel. Három fest- ben. Egész sorozatot szenménnyel. melyek az elmúlt telt a szerszámos ember húsz esztendő történelmi, alakjának, s ezzel mintegy társadalmi változásainak, el- megteremtette a paraszti visősorban a paraszti élet lág típusainak arcképcsaralakulásának képzőművé- nokát. Ember és természet szeti summázatai. S egyben kapcsolatának lehetőségeit Németh művészi pályája- keresi, maradandó értékeit nak kiemelkedő darabjai. mutatja föl. Ezért sugallAz ötvenéves művész a ják festményei a teljes emdunántúli dombok közül in- beri élet ünnepeit, dult s a Képzőművészeti Munkásságáért több díFöiskola elvégzése után jat, elismerést kapott. Az Hódmezővásárhelyt, a ma- elmúlt évben a Szolnoki gyar képzőművészet alföldi Galériában, majd a hódmeközpontját választotta lakó- zővásárhelyi Tornyai Jáhelyül. Megismerte ezt a nos Múzeumban sorakoztat- . tájat és az itt élő embere- ,a fel az utóbbi másfél évket, nvomon követte, mű- tized termésének javát. A ^lyát honorál veivel végigkísérte életük mostani Érdemes művészi T. L.