Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-11 / 59. szám

Kedd, 1980. március 11. 5 Vigardák TIGADÖ. A cím után né­mi magyarázkodás, kettős műfajmegjelölés is szüksé­gesnek látszott. Alcímeként írták: Meditáció egy pesti épületről. Aztán: dokumen­tumfilm. Szavunk sem le­het, Horvát János, a mű­sorvezető-riporter meditált ís, dokumentált is. Nem ő lehet róla, hogy lehetetlen volt a Vigadóról valami tiszta műfajban beszélni. Árról sem tehet, hogy né­zői a több mint egyórás műsoridő alatt — követve a különféle esztétikai műsza­vak és hétköznapi tevé­kenységmegjelölések keve­résének azt a szisztémáját, nmellyel az alcímet és mű­fajt adók éltek — esetleg folytatták a sort. Imígyen: televíziós oratórium, film­etűd, riportázs, szociográfia, jeremiád, vicc, nosztalgia, szocialista realizmus, „csak ülök és mesélek", (össz)népi tánc, lírikus epilóg, komé­dia, dráma — és így to­vább. Egy szó mint száz. fokféle formában, módon és olyan sok mindenről szó volt ebben a műsorban, hogy Horvát János is úgy találta, jobb ha megkérdi önmagától: miről ván szó? S válaszolt ls: a VigadóróL Pe ahogy ezt mondta ... Az a műsorvezetői és ri­porteri hangnem, az a sajá­tos stílus, amit Horvát a pénteki késői órákban pro­dukált, alighanem csúcstel­jesítmény. Mert ahogy ki­mondta, az egyetlen szóval és az egész műsorral — a Vigadóról, abból kénytele­nek voltunk megérteni: mindannyiunkról. A műsor egy pesti épület ürügyén nem azt közvetítette (vád­lón, a felsőbbrendű kívül­álló ostobán fölényes, lelep­lező modorában), hogy íme, így építetek ti! Inkább azt: így építünk mi, így élünk mi, ez van. És pontosan olyan hangnemben mondta, ahogy az „ez van"-okat ál­talában mi, valamermyien. Kicsit kesernyésen, a tehe­tetlenséget belátó, belenyug­vó fintorral, de azért belső tartással, reménnyel, hogy megy majd jobban is. hi­szen az „ez van" is valami, amit már elértünk. Bárha aránytalan (anyagi, szelle­mi s embermorzsoló idegi) erőfeszítések árán. de akkor is, így is! A Vigadóban hamarosan ünnepélyes nyitás lesz, leg­először az építőinek ren­deznek benne műsoros es­tet, aztán meghívott vendé­geknek koncertet. Az úisá­gok reprezentatív fotókat közölnek az épület repre­zentatív helyiségeiről, gond­dal válogatott szavakkal igyekeznek érzékeltetni a nemes épületanyagok lát­ványélményét, és célzásokat kockáztatnak meg az elké­szült mű jövőbeni funkciói­ról. A televíziós „megemlé­kezés" pikáns „ez van"-jel­legével kilóg a sorból. Hor­vát János példát szolgálta­tott, hogyan kell egy mű­sort „megemelni", minőséget adni egy műfajegyvelegnek, s adalékokat a kialakulatlan televíziós esztétikán mun­kálkodóknak. „VAN EGY FANTASZ­TIKUS ÖTLETE?..." Az új, szórakoztató műsor cí­meként föltűnt kérdSmon­dat nem lóg ki abból a sor­ból, melyet a televízió szó­rakoztató osztályának gond­jai alkotnak. Csak a legna­gyobb gondot jelzi, azt ugyanis, hogy nincs televí­ziós, akinek lenne ötlete. Azaz: egy mégis volt, ki is pattant, és műsor lett belő­le. Az ötletből, hogy adja­nak ötleteket a nézők, vagy­is szórakoztassák magukat, s vállalják ennek összes kö­vetkezményét. Ügymint: szidják a saját felmenőiket, fanyalogjanak a saját unal­masságuk miatt, gúnyolód­janak a saját szellemtelen­ségükön, sajnálják le magu­kat. Egyáltalán: kínlódjanak egy kicsit a nézők is attól, hogy semmi se jut eszükbe, holott muszáj, hogy eszük­be jusson valami. Hiszen sürgetik őket, türelmetlenül nógatják, százszor elmagya­rázzák, mi az, amit várnak tőlük. Hogy mivé fajul ez az ideiglenes helycsere, még nem tudhatjuk, hisz a két­havonkénti rendszerességűre tervezett sorozatból csak a nyitányt láttuk szombaton. Ebben a tévések előadták fent leírt ötletüket. Ha va­lóban az volt a szándékuk, hogy megkóstoltassák ve­lünk az ötlettelenség kínja­it — a sorozatnyitót sike­resnek kell nyilvánítanunk. Sulyok Erzsébet rádiófigyelő Fantázia téeszre és egyebekre A tavalyi rátóti humor­tesztivál óta látszólag nem tok minden változott. Itthon. Am, ha' a fesztiválon dekla­ralt politikaihumor-megfo­t almazóst vesszük alapul, t-kkor mindaz, amit világ­szerte politikának neveznek, szenvedett bizonyos változá­sokat. Azért szenvedett, mert sz 1980-as év eleje — mond­juk csak ki nyugodtan —, az aggodalom hangjait erősí­tette fel itt és Ott. A politi­kától pedig lehet félteni a humort, a humortól a politi­kát viszont nemigen. Így hát a rádió kabarérovatának El­ső hétfő című műsorát afféle próbatételként is lehetett várni a múlt hétfőn este, a Kossuth-adón. ..A Rádió Kabarészínháza baráti és nem baráti köré­nek nehezen alakuló ülésé­re" invitált a meghívó a ré­dióújságbaa A napirenden pedig baráti és nem baráti tanácsok szerepeltek. Ad­ták: Buda István államtit­kártól a Hernádi Gyula— Jancsó Miklós ikerpáron át, Tóth Dezső kulturális mi­niszterhelyettesig a kulturá­lis és gazdasági élet expo­nált személyiségei. Mit mondhatunk tanácsaikról? Volt közöttük szellemes és kevésbé az, nagyjában-egé­szében azonban — ami a már említett felfokozott vá­rakozást illeti — szokványo­sabb volt annál, mint amit a beharangozó alapján várni lehetett A meghívó szinte csak mellékesen említette meg, hogy a A Ülés szünetében ke­rül sorra a kabarészínház szokásos havi bemutatója, márciusban ezúttal Hajrá, Dózsa!... címmel a dömsö­di Dózsa Termelőszövetke­zettől. (Élt a részt ismétel­ték míg szombaton. Mint kiderült, Jó „Ofral" és arány­érzékkel.) S a meghivóbell mellékes említés — mégis a politikai humor jelenlegi ál­lapotáról adott olyan képet, amire a neves hozzászóló gárda a fennen meghirdetett új föadásban nem volt ké­pes. A szóvivő, Bodrogi Gyula majdhogynem tapintatos volt, szinte visszafogott. Bi­zonyítva: nem föltétlenül ár­talmas az ilyesmi egy kaba­ré műsorvezetőjénél. Mert így majdnem súgva mondott ki olyan „meredek" dolgokat a mezőgazdasággal kapcso­latban, mint például a ked­ves kis példázat a téesz földjéről: „Tudja, hogyan enyém a téesz földje?" — kérdezi egy tag. „Mintha le­vágnák a lábamat, aztán a kezembe adnák: na, Józsi, szaladgálj vele!" Marton Frigyes gárdája — fantáziát készített Dömsö­dön. Fantáziát egy téeszre, a melléküzemágakra, a veze­tőkre, a Washington zárt ajtók mögött mintájára — a téeszelnök-választúsra. Sőt, az aktualitásnak is megad­va ami jár: Kunta Kinte dömsödi eredetére is. Frap­pánsan minősítve is így egy­ben a Gyökereket Mindez szép, mondhatná az akadékoskodó, de hogyan is állunk a legelején kifej­tett próbatétellel? Nos, az megtörtént. A változatlan­ság, a mozdíthatatlanság, olykor — különösen negatív külpolitikai széljárások ide­jén — igencsak jó is lehet. Ez a hallgatott kísérlet ered­ménye. Mert lehet iráni vál­ság, Carter-doktrína, Afga­nisztán és Zimbabwe, mond­hatnak minderről akármit — de hogy a hazai élet egyik, fölöttébb sokakat érintő ter­rénumáról, a mezőgazdaság mai állapotairól egyetlen téeszfantázia révén mit és főleg hogyan mondanak — érhet annyit, mint néhány külpolitikai kommentár. Domonkos László Kabaré Musicalbemutató a Zenés Színházban Szünetben mondta egy Pestre „szakadt" kolléga, mélyet szippantva cigarettá­jából: „Valami átok ül ezen a szegedi színházon. Mióta szurkolok egy igazi, forró si­kerért. Valahogy soha nem jön össze. Pedig sok jó ötlet, dicsérendő nekiveselkedés fürkészhető ki az utóbbi produkciókból, de valahogy mégsem az igazi..." A Kabaré New York-i be­mutatóját és a filmadaptá­ciót „csúcsszuper" jelzőkkel illették, Oscar-díjakkal hal­mozták el. Ám a mi opti­kánkon más a „csúcsszuper" jelentése. Amolyan háztáji. Ám még e „háztáji csúcs­szuperben" is homályba vész a csúcs, s engedménye­ket szenved a szuper. A fiatal Hules Endre har­madik szegedi rendezése, s első zenés vállalkozása köz­tes megoldásokra kényszerül. Mert a Zenés Színház szűkös színpada, no és a sovány pénztárca nemigen engedi szabadjára a látványt igény­lő és arra törekvő fantáziát (Máté Lajos díszlettervező számára a szükség nem vál­hatott erénnyé, bár színpad­képe a lehetőségekhez ké­pest jól funkcionáló, a kü­lönböző tereket frappánsan összekapcsoló, sőt a nézőtér előtti pallósorral ki is tágí­tott — az már nem az ő hi­bája, hogy ez utóbbi alig­alig funkcionál. A jelmezek — Vincze Béla munkája — sokszor szedett-vedettnek tűnnek. Talán csak Sally ru­hái kellően változatosak, színesek, kacérak.). Nemigen hagyatkozhat Hules a musi­cal leglényegesebb építőele­meire : — oz énekre (e műfaj ese­tében elkerülhetetlen az iga­zán kiváló és sokak által is­mert dalok eléneklése. Itt pedig ezeket a nagyszerű slágereket — egy-két kivé­teltől eltekintve — „recsitál­ták") j — a zenére (a zenekar ugyan Pál Tamás vezényleté­vel igazán kitett magáért, hatásosan tolmácsolták John Kander dallamalt, s éppen ezáltal oly mértékben föl­erősödött a zenei hangzás, hogy teljesen elnyomta a bá­tortalan és bizonytalan éne­kesek mikrofonnal is segített hangját); — a táncra (ismét bebizo­nyosodott, hogy egy-két tán­coslány lelkesedése nem elég ahhoz, hogy pótolja a tánc­kar felkészültségét, lendüle­tét, magával ragadó tempó­ját, a kulturált közös mun­kát). De a rendező számára az egyszerűsítés, a visszafogott­ság, a gondolati-tartalmi­ideológiai háttér hangsúlyai­nak fölerősitése, az anti­fasiszta alaptónus erőtelje­sebb kibontása is csapdákat rejteget (a fasizálódó Né­metországban erősödnek a horogkeresztesek csoportjai, Wm l^^Kzmm^m \ •t J ^ jp^m •É f É wmm mHhr msmK&mR hmé py^HKál HMbi Somogyi Károlyné felvétele A Konferanszié (Király Levente) és Sally (Máriása Melinda) Idős emberek az áldozatok között Aligha mondhatták nyu­godtnak a hót végét a sze­gedi tűzoltók, hiszen szom­baton és vasárnap többszőr is riasztották őket. Szomba­ton, 8-án reggel negyed 7-kor Mórahalmon, a Szegedi utca 1. szám alatt lakó Prágai Béla 67 éves szociális gon­dozott szenvedett másod- és harmadfokú sérüléseket azért, mert az ágyban dohányzott A szerencsétlenül járt ember műszálas ágyneműje és há­lóinge fogott tüzet, s a sze­mélyi sérülésen kívül 600 fo­rint anyagi kár is keletke­zett Hasonló baleset történt ugyanezen a napon fél 12­kor Szegeden, a Kossuth La­jos sugárút 82. szám alatt ahol a 77 éves Hágert Mi­hály dohányzott az ágybán, s a cigarettaparázstól kelet­kezett tűz első- és másodfo­kú égési sérüléseket okozott az idős embernek. Ugyancsak ebben az idő­ben Szegeden, az Attila utca 11. szóm alatt lakó özv. Zsigmond Súndorné a fürdő­szobai gázbojlert gyújtotta be, s eközben lángrakapott a ru­hája. Az idős asszonyt har­madfokú égési sérülésekkel szállították kórházba. Az utóbbi időben gyakori eset az Idősebb, gondozásra szoruló emberek esnek a tűz áldozatául, s közülük sajnos, többen halálos kimenetelű sérüléseket szenvednek. Száznyolcvanötezer forint értékű tűzkár keletkezett annál a tűzesetnél, amely Röszkén történt március 8­án reggel 8 óra 50 perckor, a Ifi. kerület 260. szám alatt. Egy 280 négyzetméteres liba­nevelő hőlégbefúvó fűtőbe­rendezése meggyújtotta a fölötte levő födémet. A tűz­ben 2 ezer darab egyhóna­pos kisliba pusztult el, s az ott levő, ugyancsak melegí­tésre használt pébé-gazas hösugárzó radiátorok és inf­ralámpúk is megrongálódtak. Az egyik gázkészülék pa­lackja föl ls robbant: a hely­színre érkező tűzoltóknak két másik készülék robbanását sikerült megakadályozniuk. Március 9-én, vasárnap este öt perccel 9 óra előtte XI. számú AFIT Szeged, Vá­sárhelyi Pál utca 4. szám alatti irodaépületéhez riasz­tották a tűzoltókat.. Az au­tójavító központjában két irodahelyiség bútorzata égett' el. A tűz körülményeinek vizsgálatát a rendőrség és a tűzoltóság szakértők bevoná­sával azonnal megkezdte. ám mindennek hatásai csak a magánélet érzelmes fel­hangjaiban jelennek meg, no és az amerikai író magányos tiltakozásában. De ellenállás, szembehelyezkedés, felvilá­gosítás nincs. Csak kétely.). A karakter helyett maradt tehát a sokszor és jól bevált kompromisszum. Ráadásul az előadás ritmuszavarokkal küszködik, a pergő lendület, a váltások gyakran elnehe­zülnek, néhány jelenet tem­pótlanná sikeredett. Sally Bowles abszolút fő­szerep. A Kit-Kat Club „ezer­százalékos" csacska sztárja a Kabaré „villanytelepe". Má­riáss Melinda láthatóan na­gyon készült erre az alakí­tásra. Érzi-tudja, Sally figu­rája nekivaló. Jól megfigyel­te Llsa Minelli minden moz­dulatát, fintorát, hangsúlyát. Ezért éreztük alakítását kis­sé duplumjellegűnek. Énokel (gyakran kiválóan, néha kis­sé eltorzult hangon, egyszer­egyszer bizonytalankodva, tán legszebben a második felvonás végi ballada széles érzelmi skáláján); táncol (in­kább belülről, indulatosan, mint koreográfiára, minden­esetre letáncolja a kart); szeret (maga sem hiszi el, félve, önfeledten, önmagával küszködve, s önmagát fel­adva); fél (önmagától, Cliff­től, a klubtól, a világtól); naiv („Te írtad a Mein Kamfot?"; „Én különben sem szeretem Párizst"); kacér (két fellépés közül az asztali te­lefonnal hívatja meg magát egy pohár italra, felkínálja magát, ha kell közönséges) és játszik (alakításának leg­nagyobb erénye, hogy tudja: itt egyszerre lehet csúnya és szép, természetes és mester­kélt, gyerekes és kihívó, provokatív és ellenállhatat­lan, egyszeri győztes és vég­zetesen vesztes — kicsit kí­vül is maradva a szerepen). Sallyjének gyengébb pont­jait alakításának egésze fe­ledteti. A Konferanszié a darab másik nagy szereplehetősé­ge. A festett arc mögé rej­tőzködő „arc nélküli" játék­mester figurája, akinek nincs személyisége, aki min­den korban és minden tár­sadalomban arra hivatott, hogy elfeledtesse a valóság nehézségeit, a gondokat és töprengéseket. Hogy hazud­ja a szépet, hogy belénk injekciózza: „Az élet gyö­nyörű, a lányok gyönyörűek, még a zenekar ls gyönyörű." Király Levente Konferan­sziéja lehetne még grotesz­kebb, hátborzongatóbb, ne­gédesebb, tenyérbemászóbb. Akkor alakításában feledtet­né a táncos komikus néhány régi sablonját, és erősítené a figura kínálta lehetőség szarkasztikus vonásait, félel­mes sejtelmességét. Clifft, az élménygyűjtésre érkező és szerelemre lobbanó amerikai írót, a bemutatón Nagy Zol­tán formálta m?g. (Ezt a szerepet Molnár Mózessel váltva alakítják.) Nagy Zol­tán rutinos alakítása kedves és megértő, magányos láza­dása fölépített, az énekbeté­tekben halovány. Ernst: Csizmadia László, aki külö­nösen az első felvonás finá­léjában erőteljes, könyörte­len és félelmetes. Kost kis­asszonyt Lőrinczy £va ját­szotta a premieren (később felváltva Szabó Máriával alak(tják). Honleányivá ideo­logizált prostituáltja hagyo­mányos elemekből épül, ezért csak jelzésszerű. Schneider kisasszony — Egervári Klára (második szereposztásban Déry Mária) és Schultz úr — Marosi Károly kettőse érzelmekben gazdag, mély tükre az embert fájdalom­nak. Valami van, de nem oz igazi — idézhetnénk sokad­szor Rajkin szállóigévé vált mondását Ml lehet ennek a vissza-visszatérő kétkedés­nek a magyarázata? Egysze­rű beidegződések, a megkö­vesedett árnyékvetések, ne­talántán valamiféle előíté­let?! Vajon a valós értékek és a meglevő hibák tárulnak fel, s a színház egészének gondjai szükségszerűen hagy­ják ujjlenyomatukat minden előadáson?! Ügy tűnik, igen. Talán ezért nem igazán jó a Kabaré szegedi előadása sem. Tandi Lajos Pedagógiai ankét A Magyar Pedagógiai Tár­saság vezetési szakosztálya, illetve Csongrád megyei és Szeged városi tagozata Kiss Gyulának, a szakosztály el­nökének vezetésével kétna­pos ankétot rendez Szegeden, a járási hivatal tanácskozó­termében. Ma, kedden és holnap, szerdán a részt vevő peda­gógusok három előadás kap­csán cserélhetik ki vélemé­nyüket. tapasztalataikat. Sze­ged művelődésügyi helyzeté­ről Csanádi Géza, a városi tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője; az Ál­talános tanulmányi felügye­let tartalmi és szervezeti formája Szeged területén című témáról Tóth Ferenc igazgató, általános tanulmá­nyi felügyelő; A vezetőkép­zés rendszere a tanárképzés­ben című kérdésről pedig dr. Gácser József tanszékvezető főiskolai tanár tart előadást A pedagógiai vezetéssel foglalkozó szakemben k hol­nap délután Csongrádra lá­togatnak, ahol a Széchenyi úti általános iskolában az iskola és a társadalom kap­csolatának lehetőségeiről folytatnak eszmecserét

Next

/
Oldalképek
Tartalom