Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-29 / 75. szám

2 Szombat, 1980. március 29. Hz MSZMP XII. kongresszusának határozata fFolytatás az 1. oldalról.) C Pártunk a lenini nemzetiségi politi­ka érvényesítését változatlanul fon­tos feladatnak tekinti. A nemzetiségiek ha­zánk egyenjogú állampolgárai. A nemzeti­ségi szövetségek fontos politikai és kultu­rális feladatot látnak el. A hazánkban élő nemzetiségek és a szomszédos országok­ban élő magyarság jelentős mértékben hozzájárulhat népeink barátságának és együttműködésének elmélyítéséhez. A nemzetiségi kérdés internacionalista meg­oldásának fontos eleme a kétnyelvű, kettős kultúrájú állampolgárok szabad fejlődése. Z Társadalmunk kiegyensúlyozott hely­w* zetét tükrözi az állam és az egyhá­zak rendezett viszonya is. Az állam az al­kotmány szellemében szavatolja a lelkiis­mereti szabadságot és az egyházak auto­nóm működését. Az egyházak tiszteletben tartják ólljmunk törvényeit, támogatják az országépítő munkát. "7 Társadalmi fejlődésünknek nélkülöz­" hetetlen erőforrása szövetségi politi­kánk megfelelő érvényesülése. Rendszeres eszmecserével és meggyőzéssel igyek­szünk megnyerni mindenkit az együttes cselekvésnek. Szocialista céljaink a dolgozó osztályoknak és rétegeknek, a párttagok­nak és a pártonkívülieknek. a marxisták­nak és más világnézetűeknek, az ateisták­nak és n vallásos embereknek mindjobban szélesedő összefogásával valósulnak meg. O Javult az állami Irányítótestületek, szervek és a tanácsok tevékenysége, korszerűsödött az államigazgatás. A meg­növekedett követelmények azonban szüksé­gessé teszik, hogy tovább javítsák munká­jukat. gondosabban elemezzék a belső és külső társadalmi, gazdasági folyamatokat és ideiében intézkedjenek. Az országgyűlés széles körű. nyilvános vitákra támaszkodva a társadalmi, gazda­sági fejlődést segitő számos törvényt alko­tott Fejlődjék tovább az országgyűlési bi­zottságok munkája. Fokozódjék a képvise­lők aktivitása a választókerületükben és az országos kérdések megoldásában. Váljék szorosabbá kapcsolatuk választóikkal. Erő­síteni kell az államigazgatás népképvise­leti ellenőrzését. Meg kell szüntetni az állami és társa­daltni szervek munkájában tapasztalható párhuzamosságokat, a túlszabályozást. Az ügyintézés váljék egyszerűbbé és gyorsab­bá. határozottan fel kell lépni a bürokrá­cia ellen. A tanácsok emeljék a hatáskörükbe tar­tozó szervek irányításának színvonalát. Él­jenek bátrabban a különböző intézmények és eszközök közös hasznosításában rejlő le­hetőségekkel. fokozzák ez irányú szervező, koordináló tevékenységüket. Fordítsanak még nagyobb figyelmet a lakosság ellátá­Á népgazdaság az V. ötéves terv idősza­kában tovább fejlődik. Bővülnek és kor­szerűsödnek a szocializmus anvagi-műsza­ki alapjai. Gyarapodik a nemzeti vagvon. A nemzeti jövedelem növekedése teljes egészében a munka termelékenységének az emelkedéséből származik. Az ötödik öt­éves terv főbb előirányzatait nem tudjuk teljesíteni, ennek ellenére az elért eredmé­nyek jelentősek. A külső gazdasági feltételek, a nemzet­közi ár- és értékesítési viszonyok az utób­bi években a számítottnál ls kedvezőtle­nebbül alakulnak. Gazdasági nehézségeink nagvobbrészt ebből adódnak. Ugyanakkor nem megfelelő ütemben bontakoznak ki a külső feltételekhez és az Intenzív gazda­sági fejlődés követelményeihez igazodó bel­ső folyamatok. A gazdaságirányítás nem elég következetes a gazdaságpolitikai cé­lok. a gazdasági feltételek és eszközök összehangolásában, a végrehajtás szerve­zésében A szükségesnél és a lehetségesnél lassabban korszerűsödik a termelési és a termékszerkezet, nem javul kielégítően a hatékonyság, a minőség. Mindezek együt­tes hatására a nemzeti jövedelem növeke­désének és ennek következtében az élet­színvonal emelkedésének az üteme kisebb a tervezettnél. 1 A nemzeti jövedelem a VI. ötéves terv idején — 1981 és 1985 között — olyan mértékben növekedjék, hogy össz­hangban a fejlődés minőségi tényezőivel, a termelés nemzetközi versenyképességé­vel, segítse a népgazdaság külső és belső egyensúlyának javítását. A növekedés tel­jes egészében a munkatermelékenység emelkedéséből, a hatékonyság javulásából származzék. A nemzeti jövedelem elosztá­sának javítására. Az állampolgárok ügyei­nek érdemi, gyors intézésével is szélesítsék tömegkapcsolataikat. Az állami szervek szorosabban hangol­ják össze ellenőrző tevékenységüket. Foko­zottabban támaszkodjanak a munkahelyi közösségekre, a népi ellenőrzési bizottsá­gokra. a társadalmi ellenőrzés más formái­ra. és hasznosítsák jobban tapasztalataikat. O A XI. kongresszus határozatának megfelelően szélesedett az üzemi de­mokrácia. Erősödött a szövetkezeti de­mokrácia. formái fokozatosan igazodnak a megnövekedett üzemi méretekhez. Aelért eredmények ellenére még nem kielégítő a szocialista demokrácia eddigi szintje. A párt változatlanul alapvető fel­adatnak tekinti a dolgozók szélesebb körű bevonását a közügyekbe. A demokratikus fórumoknak fontos szerepük van a külön­böző érdekek feltárásában, egyeztetésében, a nézetek megvitatásában, az egész társa­dalom alapvető érdekeinek érvényesítésé­ben. Pontosabban kell meghatározni a ve­zetők beszámolási kötelezettségét. Az ipar­ban és a népgazdaság más területein az érvényes rendelkezések alapján, illetve ezek továbbfejlesztésével biztosítani kell a dolgozók érdemibb beleszólását a vezetők kinevezésébe, munkájának véleményezésé­be és ellenőrzésébe. A szocialista demokrácia elmélyítésének fontos feltétele a lazaságok felszámolása, az állampolgári fegyelem erősítése, a jogok és a kötelességek együttes érvényesítése. A felelős vezetők következetesen lépjenek fel a szocialista normákat sértő magatartás különböző megnyilvánulásaival szemben. E jelenségek megszüntetése a legtöbb esetben nem központi döntéseket igényel, hanem azt, hogy a kollektívák, a becsületes dol­gozók — élve a szocialista demokrácia ad­ta lehetőséggel — határozottan elítéljék és visszautasítsák ezeket. •4Q Hazánkban szilárd á törvényesség. A párt-, állami és társadalmi szer­vek őrködjenek továbbra is a jogrend, a törvényes rendelkezések megtartásán, a közélet tisztaságán, és lépjenek fel a ha­talommal való visszaélés minden megnyil­vánulásával szemben. Váljék egységesebbé a jogalkalmazás, csökkenjen a szabályo­zások száma. Fontos feladat a társadalom­ellenes magatartás visszaszorítása, a bűn­cselekmények,, megelőzése, leleplezése^ - a közvagyon gondosabb kezelése, a társadal­mi és a személyi tulajdon védelme. jj A Magyar Népköztársaság feeweres * erői és testületei méltók népünk bi­zalmára. A dolgozó tömegekre támaszkod­va. szövetségi rendszerünk keretében meg­bízhatóan védelmezik szocialista vívmá­nyainkat. népünk békéjét. Erősödjék to­vább a fegyveres erők és testületek jó együttműködése. sa tegye lehetővé a termelés bővítéséhez és korszerűsítéséhez nélkülözhetetlen be­ruházásokat, az elért életszínvonal meg­szilárdítását, valamint a további fejlődés­hez szükséges feltételek megteremtését. A VI. ötéves tervidőszak egyik legfon­tosabb feladata a külkereskedelmi és nem­zetközi fizetési mérleg egyensúlyának ja­vítása. Ebben alapvető szerepe van a belső egyensúlyi tényezők megszilárdításának, s ez különös figyelmet érdemel. Következe­tesebben kell folytatni a termelési és a termékszerkezetnek adottságainkhoz igazo­dó korszerűsítését, a költségek csökken­tését, a minőség és a jövedelmezőség javí­tását. Mindebben nagyobb mértékben kell támaszkodni az egyre inkább termelőerő­vé váló tudományra. Tökéletesíteni kell a tudományos eredmények alkalmazásának gyakorlatát, gyorsítani az új, korszerű ha­zai és külföldi technológiák bevezetését. Az eddiginél határozottabban kell támo­gatni az újító kezdeményezéseket. A hazai szükségleteknek megfelelő és a nemzetkö­zileg versenyképes, gazdaságos termelés di­namikusabban fejlődjék. A gazdaságtalan, tartósan veszteséges termelést a társadal­mi érdekekkel összhangban, a munkaerő és az eszközök tervszerű átcsoportosításá­val gazdaságossá kell tenni, vagy fokoza­tosan meg kell szüntetni, gondoskodva azonban a lakosság megfelelő ellátásáról. A területfejlesztésben is jobban érvénye­süljenek a hatékonyság követelményei. 2 Az iparnak elsősorban azok az ágai * fejlődjenek, amelyek gazdaságos ex­portnövelést, importmegtakaritást, nagyobb népgazdasági jövedelmet tesznek lehető­vé, illetve kevésbé anyag- és energiaigé­nyesek. A szocialista országokkal együttműködve gazdaságunk fűtőanyag- és energiaellátása hosszabb távon is biztosítható. Ennek fel­tétele a tudatosabb, határozottabb és taka­rékosabb energiagazdálkodás. Megépítjük a Paksi Atomerőművet. További erőfeszí­téseket igényel a hazai energiaforrások — szénvagyonunk. kőolaj- és földgázkészle­tünk — feltárása, kiaknázása, gazdaságos hasznosítása. Folytatni kell a geológiai ku­tatásokat Az alapanyaggyártásban fő feladat a megkezdett fejlesztések mielőbbi befejezé­se. A feldolgozóipar fejlesztését az eddigi­nél jobban alá kell rendelni a hatékony­ság és a külgazdasági egyensúly követel­ményeinek. A gépiparon belül kapjanak nagyobb súlyt az elektronikai és vákuumtechnikai termékek, az energetikai, mezőgazdasági, élelmiszeripari és szerszámgépek, a köz­úti járművek, az orvosi műszerek gyár­tásának egyes területei. Növekedjék a magasabb fokon feldolgozott alumínium termékek aránya, fokozódjék a gyógyszer­ipar versenyképessége. A könnyűipar nö­velje a jövedelemező, korszerű, jó minő­ségű, magasabb fokon feldolgozott áruk arányát. Kiemelten kell fejleszteni a gaz­daságosan exportálható élelmiszerek ter­melését. Az építő- és építőanyag-iparnak, vala­mint ezek háttériparának termelése a nép­gazdaság előtt álló feladatokhoz és a la­kosság igényeihez igazodva növekedjék. Ű Hazánk természeti adottságai indo­kolttá és lehetővé teszik a mezőgaz­daság kiemelt fejlesztését. A mezőgazda­ság és az élelmiszeripar termelésének bő­vülése biztosítsa a kiegyensúlyozott belföl­di ellátást és a gazdaságos export fokozá­sát. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben a fő teendő a hatékony­ság és a minőség javítása, a hozamok nö­velése, a költségek csökkentése, a termé­szeti feltételek ésszerűbb kihasználása. To­vább kell fejleszfeni a mezőgazdaságunk­ban meghatározó jelentőségű gabona- és kukoricatermelést. Nagy gondot kell for­dítani az állattenyésztés színvonalának eme\^re, a híjgte^m'elés növelésére, a ta­karmány takarékos felhasználására, aá anyagok ás a melléktermékek jobb 'hasz­nosítására. Támogatjuk az állami vállalatok és a termelőszövetkezetek gazdaságilag előnyös társulásait, a hatékonyan működő terme­lési rendszereket, az anyagi és szellemi erők ésszerű hasznosítását szolgáló együtt­működési formákat. A kedvezőtlen természeti viszonyok kö­zepette működő üzemeket továbbra is se­giteni kell az adottságaiknak jobban meg­felelő termelési szerkezet kialakításában. Támogatni kell a mezőgazdasági vállala­toknak, a szövetkezeteknek népgazdasági szempontból is hasznos kiegészítő tevéi kenységét. Változatlanul ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését. Elő kell segíteni szorosabb együttműkö­désüket a nagyüzemekkel, valamint a fel­vásárló vállalatokkal és a fogyasztási szö­vetkezetekkel. A Szövetkezetpolitikánkat folytatva a jövőben is arra törekszünk, hogy a szövetkezetek fejlődjenek, eredményesen szolgálják tagságuk érdekeit, javítsák ter­melésük gazdaságosságát, szolgáltatásaik minőségét, kulturáltságát. 5 A közlekedés különböző ágait össze­• hangoltan kell fejleszteni. A távol­sági áru- és személyszállításban növeked­jék a vasút szerepe. A személyszállításban a jövőben is a tömegközlekedés kapjon elsőbbséget. A hírközlés tovább korszerűsödjön, bő­vüljön a telefonhálózat; javuljanak a pos­tai szóigáltatások. / Nagyobb figyelmet kell fordítani a környezetvédelemre, a levegőszeny­nyeződés csökkentésére, a vízkészlet tisz­taságának és minőségének megőrzésére, a lakosság egészségesivóvíz-ellátására. Vál­jék társadalmi üggyé természeti értékeink védelme, a rendezett, kulturált lakó- és munkahelyi környezet kialakítása, meg­óvása. "T A népgazdaság termelőalapjainak ' • műszaki fejlesztését a beruházások mérsékeltebb növelése mellett is szükséges biztosítani. Fokozni kell a korszerű beren­dezések több műszakban történő kihaszná­lását, a régi üzemek rekonstrukcióját. A népgazdasági érdek elsődlegessége alapján mind a termelő, mind a nem ter­melő beruházásokat egyértelműbben kell rangsorolni. Kapjanak elsőbbséget az olyan, gyorsan kivitelezhető és rövid idő alatt megtérülő központi és vállalati beruházá­sok, amelyek a termelési és a termékszer­kezet korszerűsítését szolgálják, az export­képességet javítják, és a hatékonyságot nö­velik. Szigorúan érvényesüljön az engedé­lyező, a tervező, a beruházó, a kivitelező felelőssége. Kormányzati és helyi intézkedésekkel — céljainknak és elveinknek megfelelően — nagyobb összhangot kell teremteni a munkahelyek száma és a rendelkezésre álló munkaerő között. A termelési és a termékszerkezet átalakításával összhang­ban kell megvalósítani a munkaerő üze­men belüli és üzemek közötti körültekintő, szervezett átcsoportosítását, átképzését A gazdasági vezetők mindenütt és minden beosztásban követeljék meg a munkavi­szonnyal járó kötelezettségek teljesítésé', a fegyelmezett és jó minőségű munkát Eb­ben a párt- és társadalmi szervek határo­zottan támogassák őket Gazdasági fejlődésünknek alapvető feltétele, hogy bővítsük és elmélyítsük együttműködésünket a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal. Aktívan részt ve­szünk: a szocialista gazdasági Integráció kibontakoztatásában, a hosszú távú cél­programok megvalósításában. A nemzet­közi gazdasági körülmények és a közös érdekek sürgetően követelik, hogy a KGST-országok gazdaságfejlesztési politi­kája összehangoltabbá, együttműködésük tervszerűbbé, hatékonyabbá váljék, a szo­cialista gazdasági integráció eredménye­sebb legyen. Az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján szélesítjük a gazdasági kapcsolato­kat a fejlett tőkés országokkal. Az árufor­galom bővítése mellett előtérbe helyezzük '— a piackutatásra és a korszerű termelés­szervezésre is kiterjedő — hosszú távú termelési együttműködést. Tovább erősítjük a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat a fejlődő orszá­gokkal. Fontos, hogy szorosabbá váljék a termelés és a külkereskedelmi tevékenység kapcsolata. Növelni kell az arra alkalmas termelővállalatok külkereskedelmi szere­pét, erősíteni a termelő- és a külkereske­delmi vállalatok közös érdekeltségét. Fejlesztjük bevált gazdaságirányítási rendszerünket, a tervezést, a szabályozást, a gazdaságvezetés Intézményeit és a gaz­dálkodó egységek szervezetét, Alapvető feladat mind a központi irányításnak, mind a vállalatok, szövetkezetek önállósá­gának, kezdeményezőkészségének egyidejű erősítése. Az országos feladatok kialakításában és megoldásában is jobban kell építeni a vál­lalatokra, a szövetkezetekre, mert önálló munkájuktól, vállalkozószellemüktől, gaz­dálkodásuk eredményess''"étől döntő mó­don függ előrehaladásunk. Korszerűsíteni kell belső irányítási és ösztönzési rend­szerüket A gazdasági munka magasabb színvo­nalra emelésében, eredményességében meghatározó szerepük van a vállalatok, szövetkezetek vezetőinek. Teremtsék meg a feltételeket a munka megjavítását célzó törekvésekhez. Éljenek bátrabban hatás­körükkel. Az eddiginél jobban kell támo­gatni a kezdeményező, az új Iránt fogé­kony, a felelősséget és ésszerű kockázatot vállaló, a munka színvonalas megszerve­zésére és következetes ellenőrzésére képes vezetőket. A fokozódó követelményekhez igazodva emeljék képzettségük színvona­lát. A gazdasági fejlődésnek fontos feltétele, hogy az árrendszer célszerű gazdálkodásra, megalapozottabb döntésekre és ésszerű fo­gyasztásra késztessen. A termelői árak fe­jezzék ki jobban a világpiac árváltozásait, ösztönözzenek a hatékonyság növelésére, a műszaki fejlesztésre, a minőség javítására és a takarékosságra. A termelői árak moz­gása a jövőben is hatással lesz a fogyasz­tói árak alakulására, tartósan nem szakad­hatnak el egymástól. Az alapvető fogyasz­tási cikkek és szolgáltatások árát — élet­színvonal-politikánknak megfelelően — to­vábbra is központilag kell szabályozni. Az állami és a társadalmi ellenőrzés javításá­val meg kell akadályozni az Indokolatlan áremeléseket, a fogyasztók bármilyen megkárosítását A társadalmi tevékenység minden terü­letén az eddiginél is fontosabb feladat a belső tartalékok feltárása és hasznosítása. Különösen fontos az önköltség, az energia­és anyaghányad csökkentése. Nagy tarta­lék rejlik az irányítás, az üzem- és mun­kaszervezés, a kooperáció javításában, a szerződéses fegyelem erősítésében, a mun­kaidő teljesebb kihasználásában, a fegyel­mezettebb munkában. III. A gazdasági építőmunka

Next

/
Oldalképek
Tartalom