Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-28 / 74. szám

Kádár János elvtárs vitazáró beszéde (Folytatás a 3. oldalról) kongresszusunk fogadja meg. _ , . , ., hogy ezt a törekvést folytat­nék a javításáért tett. Ami juk. még tovább javítva a eddig tor ént, azt örömmel nők. és különösen az anyák összegezzük, ugyanakkor helyzetét. Az igazi kommunista nem ismeri a rangkórságot Elvtársak! Mind az 57 fel­szólaló tiszteletre méltó alap­állásból, meggyőző erővel be­szélt Minden felszólaló gaz­dagította a kongresszust, de, ha megengedik, néhányukat külön is megemlítem. Azt hi­szem, mindannyiunk számá­ra élmény volt az Ajkai Üveggyárból jött elvtársnő, a pécsi egyetemi hallgatónő, a budapesti tudományos ku­tató és a többi elvtársnő fel­szólalása. Ügy tűnik, hogy kiállásban, elvi szilárdság­ban, szókimondásban és po­litikai bátorságban — itt most elnézést kérek férfitár­saimtól — az elvtársnök vit­ték el a pálmát Ez az igaz­ság. Ezt az egész ország látta és hallotta. Valamit röviden az Idő­sebbekről. A nyugdíjasok helyzete nagy társadal­mi kérdé6. Erről szó volt a Központi -Bizottság beszá­molójában, szó lesz a kong­resszus határozataiban ls. Lankadatlan erőfeszítés kell az idős korúak, a nyugdíja­sok, különösen a régi ala­csony nyugdíjúak helyzeté­nek Javításáért Nem tudom megállni, hogy ne mondjam meg: végtele­nül örülök Andrásfi elvtárs felszólalásának. Láttam, min­denki a hatása alá került Szaval nélkül szegényebb lett volna a kongresszusunk. Egy nemzedék nevében szólt, az idős, veterán kommunisták hangját hallatta. Nekem vég­telenül Imponált és én ezt tartom példás, a kommunis­tákra jellemző magatartás­nak. Gondoljanak csak visz­sza, hogy miről beszélt El­mondta, hogy volt főispán, nagykövet, sok kitüntetésben ls részesült és most nem szégyelli, hanem büszke rá, hogy egy körzeti alapszerve­zetben párttitkár. (Taps) Ez azt mutatja, hogy az Igazi kommunista nem ismeri a rangkórságot, csak az ügyet, amit szolgál, ameddig az ere­jéből telik. (Taps) Én is megragadom most az alkalmat és nagyon köszö­nöm az idősebb kommunista nemzedéknek ezt a magatar­tást, azt, hogy az ügy szol­gálata vezeti őket. Á fiatalságról, a családról Az ifjúságról viszont szinte minden felszólaló beszélt. Azt hiszem, ez először is an­nak tulajdonítható, hogy a párttagság és az egész tár­sadalom felismeri az ifjúság szerepének rendkívüli fon­tosságát. Másodszor, mintha. lelkiismereifurdalásunk is lenne, hogy az Ifjúság neve­lése tekintetében nem tet­tünk meg mindent, amit kel­lett volna. Mély meggyőződéssel egyet­értek a felszólalókkal abban ls, hogy a pártnak, a szocia­lista forradalomnak van utónpótlása. És Jó utánpót­lása van! Ennek a nagysze­rű érzésnek ösztönöznie is kell bennünket, hogy még céltudatosabban és igénye­sebben foglalkozzunk az If­júsággal. A fiatalokról szólva hang­súlyoznunk kell a család nagy szerepét is. Legalább azt az egyet kérjük a szü­lőktől: ne tegyék tönkre a saját gyereküket azzal, hogy mindent, amit szeme-szója megkíván, kétszeresen is megadnak neki, de még az elemi, kis kötelességek telje­sítését sem várják el tőle. Az egyik felsőoktatási in­tézmény rektorától hallot­tuk itt, hogy a fiataloknak tulajdonképpen semmit se adjunk ingyen. Idejében szoktassuk hozzá őket: vala­mit nekik is adniuk kell, legalább tisztességes maga­tartást, tanulást, hogy meg­kapják azt, ami a társa­dalomtól és a családtól jár nekik. Ami a pártot illeti, az ifjúságnak forradalmi eszmét, vezérlő életcélt kell adnia. Ez a cél a szocializ­mus! Ezenkívül konkrét fel­adatokat is adni kell nekik. Sokszor említettem: a leg­jobb pedagógia a példamu­tatás. Ezt most kiegészítem: a feladat is az. A feladat bi­zalmat fejez kL, A ml fiataljaink sok min­denért morgolódnak, néha. olyasmiért is, amiben nincs igazuk. Ez természetes, a korral jár. De a legkomo­lyabb és legáltalánosabb pa­naszuk. hogy ha szünidőben munkát vállalnak —, és nemcsak almaszedés vagy -szüret van —, nem bírnak rájuk komoly munkát. Ezen változtatni keU. Vezérlő eszmét, életcélt kell adni az Ifjúságnak. De annál nemesebb célt, mint a szocializmus, nem tudunk ajánlani. S annál sem tu­dunk jobbat, mint a közös­séggel együtt végzett, tisz­tességes munka. A múltkoriban Bábolnán jártam, s feltűnt nekem két dolog. Az egyik: délelőtt 11 órakor értünk a nagyköz­ségbe. Nézem az utcát, az üzleteket — egy teremtett lélek sem látható sehoL Bá­bolnán három és fél ezer ember él, ötezer ember dol­gozik, de ebben a nagyköz­ségben délelőtt, utcán sétáló, lötyögő embert — se öreget, se fiatalt — nem lehet lát­ni. (Taps) És mégis jól ér­zik magukat az emberek, mert aki jól dolgozik, az jól keres, aki jól keres, az jól éL Talán ebből is lehet va­lamit tanulná A másik: a házigazda üd­vözölt a vezérkarával. Né­zem őket, hát elvtársaim, meg kell mondanom, a „ve­terán" a vezérigazgató volt, a vezérkar tagjainak — igaz­gatóknak és hasonló beosztá­súaknak a legöregebbje 43 éves, a legfiatalabbja 37 éves. Ez ls tanulságos volt: a fiatalokra, a fiatal embe­rekre kell építeni! őket kü­lön is fűti az az ambí­ció, hogy megmutassák: job­ban meg tudják csinálni. En­gedjük hát, hogy megmutas­sák, mit tudnak. (Taps) is hagyják abba a számít­gatást, hogyha csak a ta­valyi elvonás lenne, meny­nyivel több volna az idei nyereségük. A nemzetközi gazdasági környezettel ügy kell számolnunk, ahogyan van. Ilyen a helyzet. így kell élni, dolgozni és boldo­gulni. Az üzemek igazgatóit pedig külön kérem, hogy számítsanak rá: jövőre sem lesz kevesebb az elvonás. (Derültség.) Ha jól teljesítik az idei tervet, akkor eny­nyi marad, ha nem jól tel­jesítik, lehet, hogy még szigorúbb lesz. Néha elgondolkodom raj­ta: miért megy olyan ne­hézkesen egy-egy határozat végrehajtása? Csak azzal vigasztalódhatom, hogy a bibliai legenda szerint Mó­zes már évezredekkel ezelőtt átvette a tízparancsolatot — talán ez volt az első ..párt­határozat" —, de a végre­hajtása még mindig csak folyamatban van. (Nagy taps, derültség.) A szükség ls szorít minket, hogy egy kicsit nagyobb tempóban dolgozzunk. Kongresszusunkon a leg­különbözőbb munkaterüle­teken dolgozók mondtak véleményt arról, hogy mit kell tenni a munka jobb megszervezéséért, a jobb munkafeltételek megterem­téséért. Sokan beszéltek ró­la, a kormány álláspontját is hallottuk erről, és most, a kongresszuson, korábban nem Ismert, nagyszerű em­berek is kifejtették a véle­ményüket, akik közvetlenül a termelésben dolgoznak. A ml célunk a hatékonyság és a minőség javítása, a taka­rékosság. A fiktív számol­gatások helyett a valódi költségeket kell számolni, meg a valódi nemzetközi árat, vagyis azt. hogy mit, mennyiért tudunk beszerez­ni és mennyiért tudunk el­adni. Ennek a követelmény­nek kell eleget tenni. Teljes mértékben csatlakozom ah­hoz a kongresszusunkon vé­gig uralkodó igényhez, hogy a pártnak teljes erejével tá­mogatnia kell a kezdemé­nyező kollektívákat, és a kezdeményező vezetőkel. (Taps.) A termelő és a fo­gyasztói árak összefüggésé­vel kapcsolatos konkrét kérdéseket meg kell vizsgál­ni, magán az árrendszeren azonban nem kívánunk vál­toztatni. Ami pedig a fo­gyasztói árakat illeti: bizo­nyos alapvető közszükségle­ti cikkek árának megálla­pítása továbbra is köznontl kézben van, de ezeknél is szerves kapcsolatnak kell lennie a termelői és a fo­gyasztói árak között. Más­különben képtelenek len­nénk a vásárlóerőhöz meg­felelő fogyasztási alapot te­remteni, pedig ez szántén óriási vívmányunk, amelyet meg kell őrizni. A fejlődési ütem bizonyos fokú lefékeződése szükség­szerű realitás, és nem öröm számunkra. Ugyanakkor le­hetőséget ad és serkent ar­ra, hogy javítsunk a mun­ka minőségén. Sem a sza­bályozó rendszer, sem pedig a csökkent fejlődési ütem senkinek a dolgát sem vég­zi el automatikusan, nekünk kell kiaknáznunk tartaléka­inkat. Nekem mondhatnak a ke­reskedelemről bármit egy régi, még gyerekkoromból való megfigyelésem igazsá­ga egész életemben végig­kísér: ha kevés a hús, a ve­vő köszön, ha sok a hús, a hentes köszön! A fejlődési ütem csökkenése is így. ösz­tönzően hat majd. Most ke­vesebb beruházó nyüzsög az építőipari vállalatok házatá­ján. Azután meglehet, néha a kooperálóknál is rende­léshiány mutatkozik. A ke­reskedelemben sem mindig jönnek sűrű, tömött sorok­ban a vevők. A vendéglátó­Ipar bizonyos osztályú üz­leteiben már mostanában is üresség támadt. Mindez ösz­tönözni fog az igazi gazda­sági munkára. Az árakat is be kell sza­bályozni, és még olyasmi is előfordulhat — elő is kell fordulnia —, hogy bizonyos termelői árak és bizonyos fogyasztói árak nemcsak emelkednek, hanem lefelé is mennek. Mert az árak így is mozoghatnak, ha becsüle­tesen és jól dolgozunk. Al­talános tendencia persze nem lehet, mert a nyers­anyag, az energia drágul. A fejlődési ütem csökkenése és bizonyos feszítések meg­szűnése jó irányba fogja majd befolyásolni a válla­latokat. az ágazatokat és az embereket. Az életszínvonallal kap­csolatban fenntartom, amit a Központi Bizottság be­számolójában mondtunk: a fő erőnket az elért eredmé­nyek megszilárdítására kell fordítani. Bizonyos szerény fejlődés lesz. de a további fejlődés megfelelő feltételeit az előttünk álló években kell megteremteni. Valószí­nűleg nem lesz „össznépi" egység a teljesítménybére­zésben, és annak érvényesí­tésében sem. Ezt is oda so­rolom, elvtársak, ahová jó szó kell. amiért agitálni kell. politikai munkát kell végezni. Meg kell szűnnie az olvan jövedelmek kibocsátásának, helyenként az olyan bérek kifizetésének, amelyek mö­gött nincs teljesítmény. Ha ezt rendesen végezzük. a szocialista építés általános szabálya fog érvényesülni. Ahogyan a szocialista építés előrehalad, úgy emelkedik rendszeresen a dolgozók életszínvonala. De mindenki tanulja meg a munkahelyét is, a munkáját is, a kerese­tét is becsülni. valy, sok év után először, normák akkor is megmarad­javítottunk rajta egy lei esi t, nak, amikor a nemzetközi és már ezt is becsülni kell. fizetési mérleg tovább fog Szerintem ezek a szocialista javulni. Együtt, munkával boldogulunk örvendetes módon — és nemcsak a szakemberek ré­széről — szóba került a köz­oktatás, a képzés, a kultúra, az emberi tényezők szerepe. Gazdasági céljaink elérésé­hez nagyobb tudású szakem­berekre és szinte folyamatos továbbképzésre van szükség. Erre gondolva is üdvözlöm a közoktatás, a tudomány dol­gozóit, a kultúra képviselőit. A tegnapi szünetben volt velük egy kis találkozónk. Kongresszusunkon a magyar szellemi élet színe-java vesz részt, részben vendégként. Itt vannak párton kívüli szö­vetségeseink, barátaink, összetartozunk! Ugyanannak a népnek a fiai vagyunk, egy a hazánk, együtt élünk, együtt boldogulunk, a gond­jaink is egyek. Elvtársak! A feladatok na­gyok, de aki a kongresszus munkáját figyelemmel követ­te, és a határozati javaslatot ismeri vagy tanulmányozni fogja, az látja, hogy nemcsak nagyok, nehezek, hanem vi­lágosak is. Már ez ls jó in­dítás a munkához. Megítélésem szerint a be­számolókat és a határozati javaslatokat nagyszerűen és magas színvonalon egészítet­ték ki a vitában. Ez is egy­séges gondolkodásunkat, pár­tunk erejét, alkotóképességét, a rendelkezésre álló erőt, és a már felsorakozott és idáig jutott utánpótlás tettrekész­ségét mutatja. A pártban egység van, a nép egyetért velünk és kész támogatni en­nek a kongresszusnak a vo­nalát. Most csák annyit kérek a jelenlevőktől, hogy ugyanez az egység nyilvánuljon meg a végrehajtásban is! Mutas­sanak példát, mert az Önök szavának különleges súlya lesz az emberek szemében, hiszen a határozatot is Önök hozzák. A pártban és a népben egyaránt bizakodás és tettre­készség él. Ez logikus kap­csolat: népünk azért bízik, mert kész a cselekvésre, és azért bízhat, mert a tettek alá fogják támasztani opti­mizmusunkat. Bízzunk és cselekedjünk Mi, kommunisták, eleve optimisták vagyunk, mert a világnézetünk is optimista. Ezt a világnézetet választot­tuk. Tiszteletre méltó kor­elnökünk, Hunya elvtárs mindnyájunkat megelőzött, ő hatvanhárom éve tagja a pártnak, a legfiatalabb kül­dött meg alig több mint egy éve. A kommunista mindig bí­zik. Ez is megkülönbözteti a más politikai nézetet vallók­tól. Persze születésekor sen­ki nem hozza a kezében a párttagsági könyvet. A pár­tonkívüli csak később lesz kommunistává, párttaggá. Másik különbség is van. A kommunista azt mondja: szeretnék boldog lenni, sze­retném, ha a családom bol­dog lenne, de nem a másik dolgozó letaposása, kizsák­mányolása árán, nem a ki­zsákmányolnak való hízel­géssel és nem talpnyalással szeretnék boldog lenni, ha­nem a saját munkámmal, a saját jogomon és a saját rendszeremben, osztályos tár­saimmal együtt! A kommu­nista akarja, ami az élettől jár neki, de azt munkával, osztályos társaival együtt akarja. Űgy nem tud boldog lenni, hogy mások nyomorú­ságban és elnyomásban él­nek. Ez a kommunista sajá­tosság, ezt kell megőriznünk. ' A kommunista az eszmé­ben hisz, sohasem adja fel a reményt, s mindig kész cselekedni. Azt kérem: bízzunk és cselekedjünk. És ha Önök úgy döntenek, hogy elfogadják a beszámolókat és a határozati javaslatot, akkor ugyanilyen egységet tanúsítsunk a végrehajtás­ban. (Nagy taps.) Kongresszusunk megerősítette a politikai irányvonalat Á munkabér nem jelenléti díj Gazdasági munkánkról, életszínvonalunkról Van az irányelvek vitájá- már békén őket a nehézsé­nak egy általános tapaszta- S<* fel8°™]ásf™\ 8 nyeJs­nan. anyagproblémákkal, az ár­lata, amit ez a kongresszus robbanással, a kedvezőtlen megerősített. Azt kérik tő- világpiaci árakkal. Hadd lünk az emberek, hagyjuk fűzzem hozzá: az igazgatók Aki dolgozik, az érezze ma­gát biztonságban és legyen nyugodt, mert ezután is bol­dogulni fog. Aki azonban munkaképes korú, egészséges ember létére nem akar tisz­tességgel dolgozni, az csak legyen nyugtalan. Ennek a törekvésünknek a része az is, hogy — amint a beszá­moló is említette — határo­zottabban és keményebben kell fellépni a közvagyon károsítói és az élősdiek el­len. Mi a beszámolóban azt mondtuk: a munkabér vagy a munkadíj nem jelenléti díj. Erre odafigyeltek az em­berek, s őszinte rokonszenv­vel fogadták. Ennek szabály­nak kell lennie. A tőkés sajtó most a kong­resszussal kapcsolatban is felemlegette, hogy a Magyar Népköztársaságnak ilyen­olyan gazdaságpolitikája, irá­nyítási rendszere van, és bátran alkalmazza a kapita­lista módszereket. ök így „dicsérnek" minket. Én erre a világnézetem alapján tudok válaszolni: ezek nem kapita­lista módszerek, ezek szocia­lista módszerek. Először is alapvető kérdés az, hogy a burzsuj javára takarékos­kodnak-e, vagy a nép javára. Ha a munkás a burzsuj ja­vára kénytelen takarékoskod­ni, az burzsoá módszer, ha a munkás a nép javára taka­rékoskodik, az szocialista módszer. Ha kiszámítjuk, hogy hatékony-e a termelés — ez szerintem szocialista módszer. Az, hogy jó minő­ségű munkát kell végezni — szerintem ez a szocializmus követelménye, mert nem mindegy, hogy a kapitalistá­nak termelem-e a jót, a job­bat, vagy a szocialista rend­szernek. A szocialista rendszerben okosan kell gazdálkodni a nép javaival, ezekkel taka­rékoskodni — forradalmi, szocialista kötelesség, a szo­cialista állam normája! Ez nincs összefüggésben a fize­tési mérleg helyzetével, ami­vel most nem dicsekedhe­tünk, legfeljebb azzal — s ez sem csekélység —, hogy ta­— Á kongresszus a pártok történetében mindig különle­ges fontosságú, nagy ese­mény. Benyomásaim szerint ez a kongresszus nemcsak el­végezte, hanem jól és ered­ményesen végezte el azt a feladatot, ami miatt a párt összehívta. (Nagy taps.) Kongresszusunk megerősí­tette a politikai irányvonalat Megjelölte a szocialista tár­sadalom további építésében megoldandó feladatainkat. Megválasztotta a párt Irányí­tó szerveit. Készen állunk a mindennapi munkára. Az összes megválasztott nevében őszinte köszönetet mondok a kongresszusnak a bizalomért. Az 6 nevükben ls kijelenthetem, hogy mind­azok. akiket Önök megbíz­tak, minden tudásukkal, tel­jes erejükkel a megjelölt feladatok megoldásáért fog­nak dolgozni. A kongresszusi ciklus most már elég jelentős Időszakot, öt esztendőt fog át. Ennek következtében, az élet törvé­nyeinek megfelelően, a párt vezető és végrehajtó testüle­tetben eléggé jelentős szemé­lyi változás történt Enged­jék meg. hogy a kongresszus nevében megköszönjem oda­adó és áldozatkész munkáju­kat mindazoknak, akik az újjáválasztott testületekben nem tagok, de közülük nem kevesen, sok cikluson át dolgoztak a párt vezető szer­veinek tagjaiként Tisztelet és megbecsülés illeti meg őket. Ezek az elvtársak kije­lentették. hogy erejüktől, ké­pességüktől telhetően a to­vábbiakban is készek támo­gatni a párt ügyét a nép ügyét, ml pedig kötelessé­günknek tartjuk, hogy ehhez mindnyájuk számára gondos­kodjunk a megfelelő feltéte­lekről. (Taps.) Most. a munka befejezésé­vel szeretnék őszinte köszö­netet mondani a kongresszus küldötteinek, a szervezők­nek. a rendezőknek. , Kongresszusunk nevében külön, őszinte és mély hálá­val szeretnék köszönetet mondani testvérpártiaink­nak. amelyek elküldötték hozzánk kéoviselőiket. akik jelenlétükkel nagymérték­ben segítették kongresszu­sunk munkájának számunk­ra szent, internácionalista jellegét. (Taps.) Kedves Elvtársak! Azt hi­szem, most úgy kellene egy­mástól elköszönnünk, hogy magunknak ls mondjuk és népünknek ls azt üzenjük, hogy előre egységben, a nép­pel összeforrva, nemzetközi osztálytestvéreinkkel, szövet­ségeseinkkel és barátainkkal összefogva, a mi nagy és ne­mes célunkért, a magyar nép boldogulásáért, a szocia­lizmusért. a békéért. Előre a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt XII. kong­resszusa határozatainak vég­rehajtásáért. (Taps.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom