Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

8 Kofl<i 1 í)S0. márcUni A KEB beszámolója (Folytatás a 7. oldalról.) segenek megőrzése és továb­bi erősítése. Minden párt­tagnak kötelessége a párt eszméit, a párt politikáját, határozatait képviselni és védelmezni. Ez a követel­mény nem zárja ki, hanem feltételezi, szükségessé teszi a kommunisták alkotó vitá­ját. De ennek a vitának he­lye es értelme csak addig van, amíg a döntés vagy ha­tározat megszületik. Azután már csak a végrehajtás módján lehet és szabad vi­tatkozni. A pártfegyelem másik fon­tos eleme a cselekvési egy­ség. Ez azt jelenti, hogy a párt határozatait minden párttagnak egyaránt végre kell hajtania. A párttagok kötelessége az is, hogy ehhez megnyerjék környezetük tá­mogatását. Egyesek még mindig nem látják, hogy helyzetünk kötelező erővel szabja meg a tennivalókat. Nincs idő várakozásra, tépe­lődésre — egységesen tenni keli! A többség igy is cse­lekszik, de még további szemléletváltozásra^ és ha kell, felelősségrevonásra is szükség van. A cselekvési egység erősí­tése számos' tényezőtől függ, de mindenekelőtt az irányító tevékenység jellegétől, mi­nőségétől. Ennek gyengesé­gei. ellentmondásai hátrál­tatják az egységes cselek­vést. A cselekvési egység, a határozatok következetes végrehajtása megköveteli a vezetők példamutatását. A vezetők nagy többsége pél­dásan helytáll, hozzáértéssel dolgozik, megfelel a követel­ményeknek. A vezetőkkel szembeni igények viszont egyre nagyobbak, és tovább növekednek. — Kötelességünk — mon­dotta a KEB elnöke — se­gíteni a politikailag szilárd, a szakmailag jól képzett, al­kotóképes vezetőket, akik szót értenek a dolgozókkal, de megkövetelik a fegyel­met. a rendet is. Napjaink fontos politikai kérdése, hogy a vezetők hiánytalanul betartsák a pártfegvelmet. a szocialista erkölcsi normákat. Legyenek igényesek önmagukkal szem­ben. mert csak fgv követel­hetnek másoktól is fegyel­met. helytállást. A vezetők körében előfor­duló fegyelemsértésekről szólva kifejtette, hogy a leg­súlyosabb a funkcióval és a hatalommal való visszaélés. Ennek minden megnyilvánu­lása kart okoz. A hatalmat — amelyet a párt, a társa­dalom, a nép javára kell gyakorolni — senki nem használhatja fel önös érde­kei céljából. A hatalommal visszaélni súlyos bún, de az is hiba, ha valaki nem él a ráruházott hatalommal. Ma — mutatott rá — fontos té­nyező, hogy minden vezető bátran kezdeményezzen, fe­lelősséggel éljen a hatalom­mal, megalapozottan és idő­ben döntsön. A nagyobb ön­állóság. a több kezdeménye­zés egyben nagyobb felelős­séget igényel nemcsak a ve­zetőktől, hanem a dolgozó kollektíváktól is. Minden vezető kisebb vagy nagyobb hatalommal van felruházva. Ez a hatalom azonban nem más, mint esz­köz a nép szolgálatára. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az ilyen címen vállalt és kapott megbízatás nem örö­kös. Aki érdemtelenné vagy alkalmatlanná vált, az nem maradhat vézető beosztás­ban. Különbséget kell azon­ban tenni azok között, akik becsületesen dolgoztak, de a nagyobb követelményeknek mar nem tudnak megfelelni, és azok között, akik hibáik, mulasztásaik, esetleg vissza­éléseik folytán váltak mél­tatlanná tisztségükre. Aki pedig erkölcsi. politikai, anyagi kárt okozott, annak a továbbiakban erre ne legyen lehetősége. A Központi Ellenőrző Bi­zottság beszámolója rámuta­tott arra, hogy a pártfegye­lem további erősítésében nagy szerepe van világnéze­tünk terjesztésének, a szo­cialista erkölcs és magatar­tás fejlesztésének. — Helyeseljük azt —mon­dotta Brulyó János —, hogy a Központi Bizottság erőtel­jesen fellép a mun'.ta sze­rinti elosztás elvének követ­kezetes érvényesítéséért, a munka nélküli jövedelem­szerzés, a munkával arány­ban nem álló jövedelemfor­rások és az egyenlösdi el­len. A Központi Ellenőrző Bizottság tapasztalatai is alátámasztják, hogy a mun­ka nélküli vagy a munkával nem arányos jövedelemszer­zésnek még nem sikerült teljesen gátat vetni, jóllehet számos rendelet, intézkedés korlátok közé szorította eze­ket. Szemben áll az emberi tisztességgel a munkáért já­ró béren túli külön juttatás, csúszópénz és hálapénz igé­nye. Az egyén-közösség-társada­lom érdekegységében a gya­korlatban olykor az egyén vagy a szűkebb kollektíva érdekei javára billen a mér­leg. Egyes esetekben a nép­gazdasági érdek helyett a csoport- vagy az egyéni ér­dek kerül előtérbe. Tűrhe­tetlen például, hogv az egyik vállalat a másiknak, vagy éppen a vásárlóknak kárt okozzon. Ezután az anyagiasság, a nagyobb lehetőségekkel való visszaélés okozta károkról szólt, majd így folytatta: — A szerénytelenség, a nagy lábon élés idegen a párttól. E téren erősödik az egészséges szemlélet és gya­korlat. De akadnak még olyanok, akik pazarolnak — főleg akkor, ha nem a saját zsebükről van szó. A Központi Ellenőrző Bi­zottság beszámolója a továb­biakban hangsúlyozta: a párt élcsapat szerepéből fa­kad. hogy a kommunisták történelmi küldetése szocia­lista hazánk és népünk ja­vát szolgálni. Ez önzetlensé­get, ügyszeretetet, helytállást igényel a kommunistáktól. A nép odaadó szolgálata fel­tétele annak, hogy a nép is elkötelezetten támogassa a pártot. A párttagok azért élvezik a társadalom meg­becsülését, mert erre nem­csak munkájukkal, hanem társadalmi tevékenységükkel, erkölcsi magatartásukkal is rászolgálnak. A kommunista példamutatásnak hatalmas vonzereje van. hiánya vi­szont árt ügyünknek. A pártfegyelmi büntetések csaknem egyötödében az er-' kölcstclen magánélet, italo­zás játszik szerepet. A ma­gánélet akkor válik köz­üggyé. ha az nem példás, ha kárt okoz a családnak, a kö­zösségnek, a társadalomnak. Aki így viselkedik, az meg­sérti a párt normáit. A továbbiakban a beszá­moló az ellenőrzés fontossá­gáról szólt, ami nemcsak a pártfegyelem erősítésének, hanem minden társadalmi tevékenységnek lényeges fel­tétele. — E téren van bizonyos fejlődés — állapította meg —, de ezzel nem lehetünk elégedettek. Nem mindenütt látják, hogy ez a tevékeny­ség elsősorban segítő szán­dékú, a jó módszerek ter­jesztését, a hibák feltárását és kijavítását szolgálja. Az ellenőrzés gyengéi között szerepel, hogy olykor nem elég tervszerű, összehangolt, nem eléggé segíti a végre­hajtást. a feladatok, a mun­ka számonkérését. Ezután a Központi Ellen­őrző Bizottság jelentette, hogy a XI. kongresszustól kapott megbízatása alapján ellenőrizte a Központi Bi­zottság pénzgazdálkodását. Brutyó János hangsúlyozta, hogy a pártszervek a célsze­rűségi. a takarékossági elő­írásokat figyelembe véve gazdálkodtak, s ez a tevé­kenységük a pártnormáknak, az állami rendelkezéseknek is megfelelt. A párttagok fegyelmezetten teljesítették tagdíjfizetési kötelezettségü­ket. A Központi Ellenőrző Bizottság jelenti a kongresz­szusnak — mondotta —, hogy a Központi Rizottsás pénzgazdálkodása jól szol­gálta a párt céljait. A pénz­ügyi és az elszámolási fe­gyelem szilárd, a párt va­gyonának védelme megfelelő. A Központi Ellenőrző Bi­zottság elnöke a következők­kel fejezte be a beszámoló­ját: — Kemény munkával el­telt időszak van mögöttünk, és tudjuk, hogy még további nehéz küzdelmek várnak ránk. Ezért a Központi El­lenőrző Bizottság úgy látja, hogy a következő években még nagyobb szükség lesz a párttagok helytállására. Ar­ra, hogy a kongresszus ha­tározatainak megvalósításá­ért odaadással dolgozzanak, nyerjék meg hozzá a töme­geket, erkölcsi normáink szerint éljenek és dolgozza­nak. Vita a beszámolók felett A párt Központi Bizottságának beszá­molóját — melyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára ismer­tetett —. valamint a Központi Ellenőrző Bizottság munkáját összegező jelentést — melyet Brutyó János részletezett beszédé­ben — követően megkezdődött a XII. kongresszus tegnapi ülésén a vita a beszá­molók felett. Az. eszmecserében elsőként Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagia. a budapesti pártbizottság első titkára kért szót. (Hozzászólását részletesen ismertet­jük.) Méhes Lajos után Veszprémi István, a Szocialista Munka Hőse. a Tatabányai Szénbányák Vállalat brigádvezető vájára. Komárom megye küldötte emelkedett szó­lásra. Ezután dr. Grübt Lászlóné, marcali ál­talános iskolai igazgató. Somogy megyei küldött felszólalása következett. A Somogv megyei küldött után Takács Imre. az MSZMP Fejér megyei Bizottsá­gának első titkára. Fejér megye küldötte szólalt fel. (A három küldött felszólalását külön ismertetjük.) Méhes Lajos a főváros kommunistáinak felelősségteljes munkájáról A főváros párttagsága a Központi Bizottság kongresz­szusi számadását az elmúlt öt esztendőben végzett mun­káról és az előttünk álló fel­adatokról ' egyetértéssel fo­gadta. A vitában részt vettek pártor.kívüliek' is. Vélemé­nyük egyezik a párttagságé­val. Ezért bátran mondhat­juk: a párt politikája a nép akaratának kifejezése — kezdte felszólalását a buda­pesti pártbizottság első tit­kára. — A párttagok és a pár­tonkívüliek elismeréssel szól­tak róla: pártunk," miközben következetes munkát végez azért, hogy a változó felté­telekhez igazítsa tevékenyee­gét, ragaszkodik politikai íö vonalához, munkastílusának kipróbált, elvi jelentőségű vonásaihoz, őrködik a nép­hatalom szilárdságán, érvé­nyesíti a párt vezető szere­pét, erősíti a szocializmus építésének platformján a dol­gozó nép összefogását. Fej­leszti a szocialista társada­lom termelőerőit, egész tevé­kenysége azt szolgálja, hogy u dolgozó emberek élete és munkakörülményei javulja­nak, békében és biztonság­ban éljünk, gazdagodjék tar­talmában és formájában a szocialista demokrácia, a tu­domány és a kultúra ered­ményei minél szélesebb réte­gekhez jussanak el. A főváros kommunistái — együtt.a varos egész lakos-. ságával — helyeslik a pár„t és a kormány tevékenységét, amelyet a külpolitikában, a nemzetközi munkásmozga­lomban folytat. Ez a politika a magyar nép elemi érdekei­re épül, a béke megőrzését szolgálja, következetesen ra­gaszkodik a proletár interna­cionalizmushoz, hosszú távra szóló elvi politika. Tartópil­lérei : a magyar—szovjet ba­rátság és együttműködés fej­lesztése, a Varsói Szerződés szervezetében és a KGST­ben tömörült szocialista or­szágok kapcsolatainak erősí­tése. Ez a politika biztosítot­ta népünknek a szocializmus építésének békés feltételeit eddig, és ez fogja biztosítani a jövőben is. A budapesti kommunisták egyöntetű kívánsága, hogy a párt több mint két évtizede kipróbált politikájának útján haladjon tovább. Az elmúlt négy évben — folytatta — a budapesti,ipar 70 ezres létszámcsökkenés mellett 16.6 százalékkal nö­velte termeiését. A gazdasá­gos termelési és termékszer­kezet alakításában — ha üte­mével elégedetlenek vagyunk is — az előrelépés a jellem­ző. Tudatában vagyunk a bu­dapesti pártszervezetek fele­lősségének az országos gon­dok megoldásáért, hiszen a fővárosi székhelyű ipar adja az ország ipari exportjának a felét. A külkereskedelmi egyensúly javításában tehát meghatározó a budapesti dol­gozók szerepe. Nagy öröm számunkra.' hogy a világban és hazánk­ban jelentkező és oly sokszor hangoztatott gondok közepet­te ebben az ötéves tervben a főváros építésében még ki­emelkedőbb eredményeket értünk el. mint az eiőző tervidőszakban. Soha nem volt olyan öt esztendő Buda­pest történetében, amikor több lakás, óvoda, iskolai tanterem épült, mint most. Sok mindennel gazdagodott a főváros. Természetesen jól tudjuk, sok a gond is. Is­merve és nem felejtve eze­ket. különös örömmel tölt el bennünket, hogy a város pe­reme, amelyről József Attila oly • megrázóan írt, már nem az, ami volt, és szüntelen változásban élnek ma is leg­nagyobb munkáskerületeink: Angyalföld, Csepel, Újpest, Kőbánya. Folytatódik Kis­pest, Pestlőrinc, Pesterzsébet, Öbuda korszerűsítése is. Természetesen szeretnénk, ha a város dinamikus fejlő­dése folytatódna. Tudjuk, hogy Budapestnek vonzás­körzetével együtt, összehan­goltan kell fejlődnie. Tud­juk azt is, hogy nekünk, bu­dapestieknek az eddiginél többet keil letennünk a nem­zet asztalára ahhoz, hogy vá­rosunk tovább gyarapodjon. Méhes L3jos ezután a nemzetközi politikai cletben és a külgazdasági kapcsola­tainkban bekövetkezett vál­tozásokat elemezte, majd rá­mutatott: A pártunk kongresszusát előkészítő vitában a párt po­litikájával való egyetértés mellett a leggyakrabban e politika következetes folyta­tását szorgalmazták. Ezért volt' pártértekezletünk köz­ponti gondolata, hogy mit kell tennünk e politika kö­vetkezetesebb végrehajtásá­ért. amikor a végrehajtas kö­vetkezetessegét hangsúlyoz­zuk. nem arról van szó. hogv mar nincs szűkség tisztázó, építő vitára. Úgy vélem, ep­pen az egységes cselekvéshez kell világossá termi, hogy meddig fogadhatunk el vala­mit. meddig mehetünk a tű­résben. és hol kezdődik az, ami elien már tiltakoznunk, harcolnunk kell. Most az elért gazdasági vívmányok, az elért életszín­vonal megtariasa és megszi­lárdítása a cél. A jövő megalapozása vé­gett egyei keli érteni azzal, és a parszervezeteknek azt kell támogatniuk, hogy a nemzeti jövedelem elosztásá­nál az első helyet a termelő beruházásom kapják. Egész politikánk követke­zetesebb végrehajtásában el­vi és gyakorlati jelentőségű, hogy az elosztás szocialista elve jobban érvényesüljön. Ehhez világos mércére van szükség, ami nem lehet más, mint a valódi munkateljesít­ményt honoiáló bér- és jö­vedelempolitika és az érték­arányos árrendszer. Az éves bérfejlesztés többségének a hatékony-lob munkára ösz­tönzést kell szolgálnia. A párttagság általánosnak tekinthető igénye, hogy ha­tásosabban küzdjünk a szocialista társadalomtól ide­gen jelenségek ellen, hogv mértéktarló szerénység és ésszerű takarékosság érvé­nyesüljön a munkában, a magatartásban, az élet min­den területén. Arra sarkall­nak bennünket, hogy követ­kezetesebben harcoljunk a munka nélküli jövedelem­szerzés. a pazarlás a bürok­ratizmus. a protekció, a ha­talmaskodás tilen. Elismeiessel beszélt párt­tagságunk arról! hogy meny­nyi szépet, emberit kaptak a művészetek tői. De a párl­rr.mkásokhoz hasonlóan az alkotóművészeknek is szá­molniuk kell azzal, hogy mind műveltebb, igényesebb és ennek következtében kri­tikusabb közönséghez szól­nak. A ma embere igényli s magas színvonalú művészeti alkotásokat. Azt is elvarja. hogy az alkotások róla, örö­meiről, gondjairól, eredmé­nyeiről, tennivalóiról szólja­nak. Gazdasagi. tarsadalmi! politikai céljainkat elérm csak műveltebb, ielelössegü • kel ismerő és vállaló embe­rekkel tudjuk. Kedves Elvtársak! A minisztériumoktól, a fő­hatóságoktól azt kérjük, gyorsabban döntsenek a meg • crett kérdésekről. A budapesti kommunisták, a fővárosi munkások és ér­telmiségiek értik és helyes­lik pártunknak a munkát; paraszt szövetség erősítését szolgáló politikáját. Hazánk 35 esztendős fejlődésére viszi szatekintve, az egyik legna­gyobb változás: a falu és a város közötti ' különbségek csökkenése, a munkásosztály és a parasztság közeledése, összefonódása. Társadalmunk két alapvető osztálya egy­aránt a szocializmust tekinti jelenének és jövőjének. A budapesti dolgozók saját el­látásuk javulásán keresztül is meggyőződtek a párt ag­rárpolitikájának helyességé­ről. A párt agrárpolitikájának egésze: a termelési érdekelt­ség, az állami és szövetkezelt szektor meghatározó szerepe, a nagyüzemékre épülő ház­táji és kisegítő gazdaságok lehetőségeinek teljes kihasz­nálása nemcsak vidéken, ha­nem a fővárosban is egyet­értésre talált. Ez igy van ak­kor is. ha kölcsönös árvitá­ink voltak és lesznek, ha zsörtölődes van olykor!ami­att. hogy a tsz-melléküzem­ágakba elmegy a nagyipar­ból néhány szakember. Méhes Lajos a továbbiak­ban leszögezte: a vezetők­többsége megfelel a ra varé feladatoknak Mégis indokol', hangsúlyozni, hogy azoknak a kádereknek az elölepteteset. szorgalmazzuk, akik az átla­gosnál többre vállalkoznak. S araikor vállaljak a harcol, nern személyes hiúságuk, sa­ját hasznuk, hanem a közös­ség érdekei vezérlik. To­vábbra is harcra kell neve! ­nünk önmagunkat, a párt­tagságot, az ifjúságot. A mai 56 évesek, a*/ én nemzedékem volt a felszaba­dulas korszakának ifjúság--. A munkahelyeken főként ez a nemzedék köti össze az 1919-es és a két világháború közötti nemzedékeket a mai 40 évesnél fiatalabbakkal. Kötelességünk, hogy saját életutunk, munkánk és har­cunk tapasztalataira építve, a nagy öregekhez fűződő sze­mélyes élményeinkkel a szí­vünkben. hittel és meggyő­ződéssel adjuk tovább a ma­gyar munkásmozgalom ha­gyományait, győzzük meg a nyomunkba lepő nemzedéke­ket. hogy erdemes volt küz­deni. érdemes volt a szoci­alizmust tarsadalmi esz­ménynek választani. Es ae« junk annvi bizalmai az ifjú­ságnak. mint amennyit mi kaptunk az idősebb nemz«»­déktől. A budapesti kommunisták nevében egyetértek a kong­resszus elé terjeszteti doku­mentumokkal. Kadar János cJvtárs előadói beszedevel és Brutyó .János elvtárs leleti­lesevel. A songresszust elő­készítő viták bizonyították, hogv a tóvaros kommunistái nemcsak hozzászólni hanem hozzátehm is akarnak a párt politikájához es annak vég­rehajtásához — mondotta be­fejezesul Mehes Lajos. Veszprémi leivén Fokozzuk szénvagyonuuk hasznosítását A felszólaló elsősorban a tatabányai szénbányászok helyzetét, gondjait elemez­te. A XI. pártkongresszus egyértelmű határozatot ho­zott a hazai szénvsgyon fo­kozottabb kiaknázására, majd állami intézkedései; is történtek, ez eocénpn^raiu néven vált ismertté. Sajnos, az elmúlt év nem hozta meg a várt döntése­ket, azt tapasztaljuk, hogy a kezdeti lendület megtor­pant. Tudjuk, hogy a jövő a szénhidrogéneké és az ato­mé. De amiig odáig eljutunk, addig itt van a szen is. Me ­gyénk adottsagaiból fakadó­an is javasoljuk, hogy fo­kozzuk szénvagyonunk gaz­daságos hasznosításai a vú­lamosenergia-termelés es egveb. energiaszükségletek kielegtie.se. valamiül sí rilSM-siáiiiiporl ceokkeiliese céljából. Nem akarom azt a látsza­tot kelteni, mintha nekünk csak gondjaink lennének. Ha lassan is, de épülnek az ui banyák, és ez a legfonto­Mbh.

Next

/
Oldalképek
Tartalom