Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-18 / 65. szám

4 Kedd, 1980. március 18. Bruckner Győző halálára Ma, kedden 14 órakor temetik Budapesten, a Far­kasréti temetőben dr. Bruckner Győző akadémi­kust. Megint elment valaki a Szegedi Tudományegyetem kezdő lépéseinek nagy ta­rul közüL Nyolcvanéves ko­rában elhunyt dr. Bruckner Győző akadémikus, kétsze­res Kossuth-díjas egyetemi tanár. A hazai szerveskémiai kutatók közül azok egyike volt, akire mindenkor oly nagy tisztelettel tekíntet­lünk fel, mert alkotó cse­lekvőképességével dr. Iva­novics György akadémikus­sal közösen (1936-ban) Sze­geden rakták le a hazai peptidkémiai iskola alap­jait, amelyet később Buda­pesten továbbfejlesztve ha­talmas tudományos bázist adott a gyógyszeripar szá­mára. Gazdag életútját 1976. no­vember 12-én, Szegeden, a Technika Házában, a fiatal kémikusok körében Így mondta el. Késmárkon szü­lettem, 1900. novemberében. Édesapám gimnáziumi ta­nár volt, aki hamar meg­szerettette velem a természe­tet, és a természettudomá­nyokat. Vegyészmérnöki ok­levelet 1925-ben kaptam a budapesti műszaki egyete­men, majd 1926. szeptember 1-én, a szegedi egyetem I. sz. vegytani tanszékére ke­rültem, és 1940—1949. kö­zött az itteni szerveskémiai intézetet vezettem. Ezt kö­vetően az ELTE szerveské­miai Intézetének voltam tan­székvezető egyetemi tanára, egyidejűleg az MTA pep­tidkémiai kutatócsoportjának vezetője. Szegedi tevékenységemnek egyik jelentős állomása, amikor izoláltuk a lépfene­bacilus tokanyagát (fehér­je természetű méreganyag), amit később szintetikusan is előállítottunk. Tankönyvírói munkásaá­ga szintén kiemelkedő. Há­rom kötetben és három pót­kötetben irta meg mindazt az ismeretanyagot, amit a szakosoknak a szerveskémiá­ból tudniuk kelL A Kos6uth-díj aranv fo­kozatának (1949, 1955), a Munka Érdemrend arany fo­kozatának (1963, 1970), a svéd Scheele-éremnek volt tulajdonosa. A Halle-1 Leo­poldina akadémiának, az MTA-nak (1949) volt tagja, és minden szakmai terüle­ten a tudomány „napszámo­sa". Magáénak tudhatta az ELTE, a JATE díszdoktori címét Bátyai Jenő Irtják a hínárt a Balatonban Tovább terjedt a hínár a Balatonban. A repülőgépről történt megfigyelések sze­rint a külső beavatkozások, a tóba kerülő szerves anya­gok, és a befolyó kemiká­liák olyan helyeken is élet­teret teremtenek a káros vízinövényzetnek, ahol ko­rábban nem vert gyökeret. Az északi parton már az in­tenzívebben igénybe vett strandokon is tömegesen lát­ni hínárt. Különösen ká­rosnak minősítik a szúrós levélzetű hínár —, a kolo­kán — elterjedését a stran­dokon, Egyidejűleg újabb hínár tenyészhelyek ala­kultak ki a déli part kö­zelében is. A legszembetű­nőbb hínárfoltokat Zamárdi és Balatonszéplak közelé­ben észlelték. A vízinövényzet elburján­zása változatlanul a keszt­helyi és a fűzfői öbölben a legnagyobb arányú. A Jö­vőben ezeken a helyeken még rendszeresebben, és na­gyobb erővel Irtják a tüs­kés kólóként, (MTI) Csak a címke Városról, művészetről A mostanság tapasztalha­tó, Vásárhely felé irányuló művészeti közfigyelem nö­veléséhez jelentősen hoz­zájárul Dömötör János: Vér jósról, művészetről című új könyve, mely a szerző 1963— 1978. között megjelent vá­logatott írásait és elhang­zott beszédeit tartalmazza. Hosszas kutatást Igénylő művészettörténeti tanulmá­nyai és cikkei, valamint a művelődéspolitika, a köz­művelés hatáskörébe tartozó országgyűlési felszólalásai eddig szétszórtan, a közön­ség számára sokszor hoz­záférhetetlenül lappangtak. Mindezek az írások és be­szédek Dömötör Jánosnak, a Tornyai János Múzeum Igaz­gatójának Vásárhely iránti hely- és művészetszeretetét tükrözik, melyekből kitűnik, hogy érdeklődését, erejét, tudását hosszú évtizedeken út Vásárhely kultúrhistórtá­jának, valamint régebbi és mai művészetének tanulmá­nyozására, értékelnek fel­tárósára szentelte. Kétszázhatvan oldalt ki­tevő könyvének Tanulmá­nyokat nyújtó fejezete a leg­tekintélyesebb, a gazdagon illusztrált — színes repro­dukciókkal is ellátott — kö­tetnek több mint a felét te­szi ki Ez a rész summázza Dömötör helyi művészettör­i >neti kutatásait, melynek eredményeként Vásárhely múltbeli festőinek életmű­vébe, Tornyai és Endre Béla hagyatékába csakugyan be­pillantást tesz lehetővé, mint ::hogyan e két nagy alföldi mester napjainkban műkö­dő örökségvállalóinak, Né­meth Józsefnek és Szalay Ferencnek is egy-egy pik­t urális teljesítményét emeli ki. Ha az e fejezetben levő Vásárhely utcaneveiről, vagy a Plohn-gyújteményról ol­vasunk, továbbá, ha a Vá­sárhelyi művészettel kívá­nunk behatóbban megis­merkedni, úgy azt állapít­hatjuk meg, hogy a fontos helyi város- és kultúrtörté­neti dokumentumok rögzítése Dömötör János írásaiban épp úgy szerepet kaptak, mint a vásárhelyt ábrázoló­művészet értékelése, s he­lyének kijelölése a modern magyar művészetben. A Művészportrékat bemu­tató fejezet hat festő és egy szobrász, név szerint: Kohón György. Koszta Rozália, Ku­rucz D. István, Kovács Mári, Németh József. Szabó Iván és Szalay Ferenc pályáját, alkotó törekvéseit, elért ered­menyeit, s íőbb müveit ve­iii * in if»»r untai tftl elénk. A szóbanforgó élő. és a már elhunyt mű­vészek, jóllehet, sok min­denben gyökeresen eltér­nek, azaz eltértek egymás­tól, ami emberi magatartá­suk, 6arsuk és alkotói ki­fejező nyelvezetük eredeti, egyéni sajátosságait illeti. De, amint Dömötör róluk vázolt portréiból is tükröző­dik, ezeket a más-más ka­rakterű művészegyéniségeket alapállásukban az egykori al­földi nagymesterek — Tor­nyal, Koszta. Endre Béla és az érzelmileg ide kötődő Medgyessy Ferenc — által példássá vált szilárd alkotói­erkölcs töltötte és tölti el. A Beszédek című fejezetben — többek között — szó esik közművelődési — és környe­zetesztétikai kérdésekről, to­vábbá a látáskultúrával kapcsolatos tennivalókróL Talán nem is lehetett vol­na jobban időzíteni Dömötör új könyvének megjelenését. Vagyis, azt követően, hogy a hódmezővásárhelyi öszi Tárlatok negyedszázados ju­bileuma alkalmából — ta­valy nyáron — a Műcsar­nokban az országos figyel­met keltő kiállítást meg­rendezték. A város kultu­rális múltjára, pontosabban, az itteni hosszú ívű és ered­ményes muzeológiai fejlődés­re pedig napjainkban törté­nik visszapillantás a Tor­nyai János Múzeum megala­pításának 75 éves évfordu­lója alkalmával. Ezclt mel­lett tudjuk azt, hogy meg­indult egy eszmecsere-soro­zat is, mely a vásárhelyi művészet újabb szemponto­kat figyelembe vevő elem­zésére, a Művészet és a Kri­tika című folyóiratok hasáb­jain kezdte meg kibontako­zását. Dicséretesnek vehető tehát, hogy Hódmezővásár­hely városi tanácsa e tanul­mánykötetet megjelentette. Dömötör János válogatott írásainak, beszédeinek ki­adásával — melyet Pogány ö. Gábor szakavatott elő­szava ls figyelmükbe ajánl —, nemcsak a Vásárhely Iránt érdeklődők széles tö­mege kap hely- és kultúr­történeti, s főleg művészeti vonatkozású tájékoztatót, de a muzeológiai és művészet­tudományi szakterület vala­mint a közművelődési ága­zatok is fontos adatokat, megállapításokat nyernek ál­tala. Szeles! Zoltán Előre megmondom, nem a kenyérről szól most az ének. Ha róla beszélnék, természetesen elmemdanám, hogy szeretteim közé soro­lom, ennél fogva mindenna­pi tisztelettel övezem ak­kor is, ha a végén gálád módon megeszem. Sok szé­pet tudnék mondani róla, igen régi, bensőséges kap­csolataim révén, de akinek megemlítettem most, két kézzel Igyekezett elhessente­ni tőle. A kenyérről pedig vagy jót, vagy semmit, mint ahogy a kenyér is vagy jó, vagy nem kenyér. Ideírom azért, hogy kenyerünk leg­többször jó. Azt ls előre kell monda­nom. hogy nyelvészkedni se akarok, pedig szép szavain­kat is olyan jóízűen for­gatom a számban, mint a friss kenyeret. Azért nem vállalom most a nyelvi fej­tegetést, mert nem teljes az egyetértés közöttünk: mást mondanak hivatalos helyen. A pékségben például — kl tagadná, hogy ebben az ügy­ben ők a leghivatalosabbak? — avval kezdik, tisztázzuk, melyik a friss kenyér. Ha most nyelvészkedni akarnék, elszégyellném magamat, mert lám, kiderült, életem negy­vennégy esztendje teljesen hiábavaló volt. Friss sza­vunk jelentésének fölfogá­sában egyáltalán nem vol­tam friss. Eddig csak azt tudtam, hogy az öregem­ber is lehet friss, ha ko­rán fölkel, de nem tudtam, hogy a kenyér nem akkor friss, amikor friss, hanem akkor, ha a szabványnak megfelel. A szabvány pedig a 72 órás kenyeret is friss­nek ismeri el. Mondom, nem a kenyérről akarok beszélni, de ha ar­ról szólnék egyszer, elmon­danám, hogy jámbor földi lényként szoros kapcsolatot látok a csak szabvány sze­rint friss és a kukában még mindig nagy tömegben ta­lálható, mások szerint nem friss kenyér között. Bajban lennék persze, ha erről be­szélnék, mert előttem a szab­vány is szent, meg a kenyér is az Nagy vlolencla tá­madhat, ha egyik szent el­kezdi ütni a másikat, de ez megint messzire vezetne, akár az, ha valaki megint fölvetné, süssenek végre fél­kilós, vagy hatvandekás ke­nyeret is. Ha erről beszél­nék. elmondanám föltétlenül, a gépi átalakítás egy hé­ten belül biztosan megté­rülne, és ez sem utolsó szem­pont a mai „begyűrűzött" világban, de legnagyobb jó­nak azt tekinteném, hogy nemzeti kincsünket, a száz­szor áldott kenyeret véde­nénk meg a mindennapi gyalázattól. Ilyeneket föl­tétlenül elmondanék, ha ró­la beszelnék. Csak a címke álljon most előttünk, mert az írás, és az írás hitele is szent. Amikor megláttam, ezer ránc szaladt össze a homlokomon, de olyan hirtelen kisimult mind, mintha tavaszi szellő fújta volna el. Eddig hideg víz­ből a melegbe mártogattak, mert egyszer azt mondták, hogy nálunk a munkaerő hiánya. máskor meg azt mondták, nem nagy, most legalább pontosan tudom a kicsi címéből, hogy van fölösleges munkaerőnk. Ha egy ember ráteszi a kenyér­re két keze munkájával a címkét, a másik ember pe­dig szintéin, tulajdon két verítékes munkájával leka­parja, akkor legalább két fölösleges emberünk van a piacon, örüljünk és örven­dezzünk.! Mutatom egynek, látja bár, de nem hiszi. Mutatom másiknak, elcsodálkozik: ezt ilyen finoman ls lehet csi­nálni? Az 6 boltjukban egy­szerűen levágják, ez viszont valóságos, operációs remek­mű. Minden megvan, csak a sütés napját kaparták ki be­lőle, de azt tökéletesen. Hí­vom a pékeket, ők se hiszik először, aztán azt mondják, nem értik a kedves vevő­ket. Döntsük el már. cím­két akarunk enni. vagy ke­nyeret? Az történt egyszer, hogy a tegnapi kenyérre tet­tek mai címkét, a maira pe­dig tegnapit, csupán téve­désből, és mindenki elkezd­te követelni a tegnapit, rá se nézvén a maira. Ha ez sem bizonyíték arra, hogy olykor meg vagyunk kergül­ve, akkor semmi. Máskülön­ben pedig nem kérték föl címkeügyben, társszerzőnek a kereskedelmet, sajnos, tud­nak ők egymagukban is té­vedni néha. hiszen embe­rek. Dicsőségükre legyen mondva, a kenyér körül nem tévednek, az mindig jó, és keresi a kedves vevő. Megyek a kereskedelmi főellenőrhöz. — Mit érdemel, az a bű­nös, aki oklevél nélkül cím­két operál? — Szigorúan büntetendő! Aki az élelmiszeren csal, arra nem lehet mentség. — Csillapodj! Csak a cím­ke. — Szabvány van, de értsd meg végre, az a kenyérre vonatkozik, és az állampol­gári Jogokat egyetlen másod­percre se iktatja kd. Ha be­mész a boltba, jogod van kérni mai kenyeret. A ke­reskedelem nem köteles ad­ni, mert neki a má6ik is szabványos, de neked marad a jogod, hogy elmenj a má­sodik vagy a harmadik bolt­ba is. Ha pedig a címkét meghamisították, téged szé­pen becsaptak. Nem lehet Irgalom, meg kell büntetni, akj erre vetemedik. Nem ér­ted? Itt élelemről van szó! Értem, hogyne érteném. Horváth Dezső Középiskolások tanulmányi versenye Az idei tanévben Is szép számmal jutottak be me­gyénk középiskoláiból az Or­szágos Középiskolai Tanul­mányi verseny második for­dulójába. Az Országos Pe­dagógiai Intézettől kapott értesítés szerint Csongrád megyéből 90 tanuló — ebből szegedi 6(5 diák — ért el olyan eredményt, hogy részt vehetett a verseny követke­ző fordulójában, amely teg­nap, hétfőn kezdődött Sze­geden, a Tömörkény István HAZASSAO Tanács Ferenc és Tari Rozália, Lukács József és Marosán Hona, Dabls Csaba és Gáti Marianna Judit, Zahorán István és Török Ágnes Julianna, Drobnl Sándor és Mulatl Ilona, Gera László és Okrüs Ilona. Pióker Lajos Sán­dor és Fodor Eva Ilona. Kiss Zoltán es Bata Márta. Czernák Jöztef es Antal Zsuzsanna. Tö­rök Ferenc László és Marsi Zsuzsahna Klára, Süli Szilvesz­ter és Csurman Katalin Julian­na, Szabó Lajos László és Kószó Ágnes Márta, Lippai Dezső és Nagy ndlkó , Vlnczc Gyula és Balog Etelka Zsuzsanna, Tóth József és Farkas Zsuzsanna há­zasságot kötöttek. SZÜLETÉS Méhes Tibor Ferencnek és Kövér Évának Adrián, Borbás Sándornak és Kövesdi Piroská­nak Ild'kó, Pipicz Istvánnak és Olasz Klarának Attila, Suller Istvánnak és Molnár Annának András. Magyar Istvánnak és Berkó Piroskának Tamás, zom­bor Gábornak és Lakatos Irén­nek Gábor, Révész Istvánnak és Bozökl Rnzalia Eszternek Sza­bolcs. Balázs Ferencnek és Var­ga Maria Annának Krisztián Ferenc. Molnár Endrének és Árva Judit Juliannának Endre, Szőke Zoltánnak és Kovács Ibo. lyának Krisztina. Thébesz György Antalnak és polezner Ágnes Klárának Gábor György, Klsmárten István 7,ászlónak és Tóth Erzsébet Katalinnak Kata­lin, Rácz Gyula Józsefnek és Pfennlng Ilona Mariának Gyu­la, Blte Lászlónak és Roszkos Ilona Juliannának Krisztina, or­vos Ferencnek és Putlcs Aranka Annának Anita, Kiss Györgynek és Varga Anikónak Anita Eme­se, dr. Náfrádl Józsefnek és Sll­tő Erzsébetnek Balázs, Szabó­Bózsó Jánosnak és veres Anná­nak Anno, Darázs Ferencnek és Családi események Szécsi Irénnek Beatrix Mónika. Freyburger Tibornak és Varga Eva Máriának Eva Lívia. Nasy Lászlónak és Gregus Etelka Má­riának Alexandra Szabina, Tpoly­szegl Isvánnak és Szentandrási Editnek Tamás, Géczi Tibor Pe. temek éa Csikós Juliannának Julianna, Szabó Gáspár László­nak és Berta Máriának Anett, Szűcs Janosnak és Sesbestyén Rozáliának János László. Talla Gábornak és Onsztyány Ildikó Erzsébetnek Mónika ' Tímea, Varga Sándornak és Deme Ju­liannának Péter, Kovács László­nak és Gyenes Erzsébetnek László Zsolt, Sándor Endrérek és Virgoncz Évának Endre, Czlrbus Lászlónak és Balogh Évának Beáta. Pigniczkl Sándor­nak és Gyöngy Máriának Sán­dor, Beteg Józsefnek és Lukács Erzsébetnek Mónika Andrea, Hargitai István Józsefnek és Zsigmond Erikának Norbert La­jos, Fekete Istvánnak és Veszel­ka Erzsébetnek Zoltán, Gera Jó­zsefnek és Börcsök Ilonának Xé­nia Ilona. Király Istvánnak és Juhász Mária Erzsébetnek Zsu­zsanna, Bajor Józsefnek és Kecskeméti Erzsébetnek Helén, dr. Polyvás Csabának és dr. Si­rian Piroskának György. Szabó Józsefnek és Borcsök Alblnnnak Gabriella, Miklós Ferencnek és Szarkai Ilonának Eva, Kovács Jánosnak és Bencze Mária Rozá­liának János, Sitkei András Ist­vánnak és Baksa Melindának Eszter, Acs-Kovács Ernőnek és Farkas Etelkának Marietta, Ré­vész Jenőnek és Nagy Ilonának Renáta. Horváth Ferencnek és Rovó Zsuzsannának Gábor. Sári Dezsőnek és Szentirmai Zsuzsan­nának Krisztián. Krisztin Antal Györgynek és Doták Irénnek Antal nevű gyermekük született. HALALOZA3 Pap Jánosné Gyomai Rőza, Tóth Janosné Füz Terézia, dr. Kovács Imre, Abrahám.Fúr is Imre, Dobsa Sándor, Tóth Mi­hály, Tamás Józsefné Csíkos Julianna, Bujdosó Mihály, Nacsa Istvénr.e Bodó Julianna, vidács Sándor, inhoff Lajosné Nagy­Iván Hona, Kis Péter Pál, Szabó László, Bánfi István, Kovács László. Somogyvárl Vilmos. Kt­ltn Gyorgyné Végn Teréz. Ko­vács József, Piroska Viktória, Kollár Márta, Prágai Béla, Bar­na Józsefné Bakacsi Julianna, Bódi Istvánné Kohajda Julianna, Komjátt János. Pap János, Má­gori sámuclné Vajda Irén Erzsé­bet, Szaszkó Pálné Szóró Etelka, Stgmond sándorné Altay Anna. Gács György, Kovács Mlklósné Juhász Ilona. Bedö Árpád. Mak­ra Andrásné Varga Margit, Su­tya Péter, Dakó Lászlóné Hat­vani Ilona. dr. Kurai Krnöné dr. Steinhübel Etelka, Márta József­né Hronyecz Maria, Gyuris Ala­jos, Sasi Istvánné Rácz Veronika Teréz, Kárász Istvánné Fabók Katalin. Gyuránki Károly, Tem­ko János, Gáspár Ferencné Ma­rót! Matild, Sándor János. Fe. renczi .lenőné Inczédy Margit Anna. Karla Oyuláné Kelemen Irén, Berkes János, Kovács Im­re, Török Jánosné Horesnyl Ho­na, Tóth Jánosné Sánta Anna, Csordás Sándor, Süle János, Szanka Eszter, Menyhárt Sán­dor, Hódi isvánné Somodi Anna, Csaba János Alajos meghalt. gimnáziumban. A továbbju­tott tanulók Csongrád me­gyéből: Magyar Irodalom: Kolláti Éva, Gál Andrea (Radnóti gimnázium), Motzwickler Kálmán (Ságvári gimnázi­um). Történelem: Czeglédl Sándor. Rácz Éva (Hódme­zővásárhely, Bethlen gim­názium). Politikai gazdaság­tan: Goldis Ágnes (szegedi Kőrössy Szakközépiskola), Dudaszeg Ildikó (Hódmező­vásárhely, Frankéi Leó Szakközépiskola). Kémia: Hossó László (Szentes, Hor­váth Mihály Gimnázium), Bende Tibor, Somogyi Éva (Bethlen gimnázium), Csó­kási Pál, Fekete Zoltán, Solymosi Tamás (Ságvári gimnázium), Csahó Zoltán, Franczia Péter, Mátyás Já­nos. Pusztai László, Varga J;' ;os (Radnóti gimnázium). Földrajz: Halmos Gábor (Ságvári gimnázium), Tóth László, Karsai Adrién, Far­kas Cs. Erika, Hézső Mag­dolna (Radnóti gimnázium), Maráezi Margit (Makó, Jó­zsef Attila Gimnázium). Ma­tematika. II. tagozat: Fekete Zoltán. Solymosi Tamás, Ku­rusa Árpád, Tésik Péter (Ságvári gimnázium). Mate­matika, I.: Szemes Gábor, Vecsernyés József (Radnóti gimnázium). Matematika, ál­talános tantervű: Abonyi Zoltán (Bethlen gimnázium), Szabó László (Csongrád, Batsányi gimnázium), Fabula András, Tokaji Zsolt (Ság­vári gimnázium), Ecsert Györgv, Hartung Ferenc, Ne­héz Éva, Schopper János (Radnóti gimnázium). Fizi­ka: Abonyi Zoltán, Barta József. Labádl Mihály (Beth­len gimnázium), Széli Éva (József Attila Gimnázium), Szabó László (Batsányi gim­názium), Balla György, Csó­kás Pál, Fabula András, Hu­di István, Juhász Ferenc, Kurusa Árpád, Pávó József, Tokaji Zsolt, Tóth Árpád (Ságvári gimnázium). Gát­falvi Kristóf. Vecsernyés Jó­zsef (Radnóti gimnázium). Biológia: Balogh Erika. Mar­ta Erzsébet. Simon Erika, Nagy Marianna (Bethlen gimnázium), Vereczkey Zsolt (Tömörkény gimnázium). Nagy Marianna, Bán Mag­dolna, Konti Erika (József Attila Gimnázium), Szilágyi Terézia. Faullk Ecti-, Szabó Ildikó, 3oleman Csaba; Mik­lya Éva, Duró Anrerrária, Nemes Zsuzsa (Ságvari gim­názium). Sümegi Judit, Híd­végi Erzsébet, Csernai Ka talin, Takáts István, Csehó Zoltán. Vereczkey Csaba, Karasz Györgyi, Kiss Rita. Zombori Marianna. Pataki Zsuzsa, Kálmán Éva. Rácz Ferenc. Dux Mária, Sarnyai Zoltán, Nagy AndráJ Füredi Ildikó, Retigeí Antal, szeke­res Gyö -gy, Kriván Márta, Ágoston Anna, Ladányi Györgyi (Radnóti gimnázi­um). te Rövid szárú rozs Néhány év múlva a be­lorusz földeken termelt ga­bonaféléknek rövidebb lesz a szára, és dúsabb a kalásza. Esős időjárás és nagyobb szél esetén a hosszú szárú gabonafélék rendszerint le­fekszenek, mert nem tud; jak hordozni súlyos kalá­szukat. A belorusz tudósoka törpe kalászosok nemesíté­sén dolgoznak. Az első, mintegy 30 centiméterrel rö­videbb szárú rozsfajtát már nagy területeken termelik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom