Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

Ásotthalom — lépésben ! Budapesti levél Kerényi Grácia, a neves kóltő és műfordító a szegedi Kereuyi* Károly professzor leánya. Kerénvi professzort, az európai hírű klasszika-fiologusi és egy háztörténészt én annakidején a De) ma­gyal ország munkatársaként kerestem fel katedráján, abból az al­kalomból, hogy Tomas. Mann háláját tolmácsolta neki azért a sok­ezernyi adatért, amit Kerényi professzor eljuttatott hozzá nagy­szerű tetralógiája megalapozására. Hogy a leányával most, négy évtizeddel apjához fűződő isme­retségem után hogy kerültem össze, annak külön érdekes törté­nete van. Felfedezett engem ilyen hosszú idő után hollandiai uno­katestvérem: Eliza beth van der Sman, édesanyám legidősebb nő­vérének leánya. Ö küldött Gráciához, akivel együtt szenvedett an­nakidején a fasiszta Németország egyik halállá borában. Kerényi Grácia az Élet és Irodalom egyik legutóbbi számában érdekes es jelentős történelmi megvilágítású költői levelet írt egy színésznöhö?: Jobba Gabihoz. Kerényi Grácia írása elsősorban ar­ra világít ró, hogy a nosztalgia nem valamiféle ügyefogyott tapo­gatózás a múltban és korántsem a kegyetlen, embertelen második világháborús idők elmebeteg viss/.akívánása. hanem egyszerűen honvágy. Talán valami múltbahalkult, az időtávolság által meg­szépült esemény, érzelem, hálaérzés felidézése ... Kerényi Grácia mint 18 éves kislány a nyilas tobzódás idején egy folyosón volt bebörtönözve Karády Katalinnal. Abból az al­kalomból, hogy Karády nagylemeze közvetlenül karácsony előtt bombasikert ért el, (Budapesten az utcán álllak sorba az emberek, hogy megvásárolhassak, és nemcsak az idősebb korosztály tagjai, hanem igen nagy számban a fiatalság is!) Grácia elmondta, milyen jóérzéssel gondol mindig Karády Katalinra, aki a börtönben es­ténként, ha úgy esett, légiriadó alatt, bombarobbanás kíséretével énekelt cellája nyitott ajtajában fogolytarsainak. Az Élet és Iro­dalom kolumnás interjút csinált a következő számában Karády Katalinnal Amerikában. Karády elmondotta, -hogy . amiért a nyi­lasok többször megkínozták, fogait kiverlek, a haját kitépték stb., csak annyi voll. hogy ember volt az embertelenségben. És emié­kezett a kis Gráciára, aki aranyszínű mackóját is' bemutatta neki a nyilasok börtönében. Jó érzéssel gondolok magam is Karády Katalinra. Jól ismer­tem őt. Pályakezdésétől fogva figyelemmel kísértem fejlődését, emberi és művészi értékeit; színes, érdekes egyéniségét. Mint szín­házi kritikus és riporter több interjút csináltam 1940—1944-ig a Délmagyarország és a Magyar Nemzet részére Karádyval. Előadó­estjeiről, filmszerepeiről is esetenként beszámoltam a Délmagyar­országban akkor, amikor a fasisztoid, erősen jobboldali sajtó ál­landóan támadta és bojkottálta öt Magyarországon azidót nem volt olyan város, ahol a rajongó fiatalság — mint Kerényi Grácia is emiitette. — ne alakított vol­na Karády-klubot. Fellépései mindenütt zsúfolt nézőiért vonzot­tak, fényképei, hanglemezei rekord-mennyiségben keltek el. Karády Katalin volt az első modern értelemben vett sztár Magyarországon. A Karády-rejtély kulcsa szerintem abban rej­lett, hogy Kati. aki nem túlságosan művelt, egyszerű származasú, nem is egetverő tehetség volt, nagyon józan, eszes és egyenesleikű ember volt. Természetes esze arra ösztönözte, hogy mindig azokra hallgasson, akik irányítani tudták, akik leiismerték idószerii ér­tékeit. Ez volt Karády Katalin népszerűségének rejtélye annak­idején... És különleges hangjának búgó remegésén túl máig ható, felejthetetlen embersége az embertelenségben. M. CSANY1 PIROKK-A Jelenünk és múltunk pillérei Asotthalom az utóbbi évtized­ben annyit változott, hogv a régi­ek rá se nagyon ismernek a te­rebélyesedő, lassan már terpesz­kedő településre. Gombamód emelkednek az új házak, évente átlagosan 25 esni ad épít magának S7ébb és kényelmesebb hajlékot. Nemreg kaptak iskolát, vízmű­vet. benzinkutat az átokházi, a rokabötevösi. a halasteleki homok megsze líditói. * Falujárásra induljunk az isko­lábnl! Zentai Antal igav-gató szerint vonzó a rengeteg erdő. Öt és családját már 24 éve kápráztat­ja el kincsével a természet. Mást te említ: — Eljutott a víz az iskolába, az óvodában, a napközibe. Ezelőtt a szomszédból hordták. Ugyanak­kor a házakba is bekötötték, ami megadta az alapot a kulturált éleihez. Lénveges. hogv a buszok ió utakon járhatnak, könnyebben bejutnak a gyerekek a tanyáikról az iskolába. — Van még tanyai iskolája a falúnak? — Tanítunk a Gátsoron. Kis­soron és Bogárzószélen,' ötven gyerekünk van. — És a községben? — Ide. az újba pontosan J35 fölsős, a régi iskolába pedig 190 alsós jár. — Mérhető már a haszna? — Még nem, de két-három év múlva biztos. Addigra nyoma kell. hogy legyen a szaktanter­mes oktatásnak. — Sok a tanya, mit tesz az. iskola a hátrány ellen? — Nagyon sok a szakkörünk, a továbbtanulóknak középiskolai előkészítőket szervezünk. A kö­zösség formáló erejével számo­lunk. A családlátogatások is se­gítenek. — Kijárnak a nevelék a ta­nyákra? — Ahogy idejük engedi. — És ott mit tapasztalnak? — Elképednek sokszor, milyen körülmények között élnek embe­rek. Asotthalmon húsz éve még 1663 tanya volt. az idei fölmérés után alig több ezernél. Többségé­ben ég a villany. Ezelőtt 1200 gyerek lakott tanyán, most a fele. Nyolc tanyai iskolát bezár­tak. — Ki volt mérve a hely a ta­nyaközpontnak, az utolsó ház volt a mienk — mondja Kissoron Katona Ignácné —, aztán húsz­huszonötünket megbüntettek. Ti­zenkilencezer forintot fizettünk. — Miért? , — Nem tudjuk, nem is érdek­lődtünk. — Engedély nélkül fogtak atc építkezésbe? — Mérnökök voltak kint. Sze­gedről. azok verték le a karó­kat. Mi anyukáék udvarán épí­tettünk. Két szobában két gye­rekkel nem lehetett férni, lát­tuk, ' hogy mások is haladnak. Két évig semmi baj sem volt, csak amikor jött a paoir. már nem érte meg széjjelbontani. ben­ne volt a villany: inkább kifi­zettük. — Belenyugodtak? — Mit tehettünk volna, hallot­tuk. hogv Mórahalmon is sok­nak fizetnie kellett. Itt nem messze a sarki fordított házért 24 ezer forintot törlesztettek részletre. A mienk kevesebb volt. Kissor különben Asotthalom „erősebb fele". Az emberek meg­találták számításukat az Alkot­mány Szakszövetkezetben. Zár­számadáskor nyereséget osztottak. Többen kertészkednék, nagy fó­liasátrak fénylenek a tavaszi ha­tárban. Sokuknak udvarán autó áll. Szakboltot épüenék a ma.ior­hoe, hogy legyen fólia, műtrágya és permetnek való méreg. Az ott lakok nem is annyira Asottha­lomhoz. inkább Mórahalomhoz tartozónak mondják magukat. Az irodában Galgóczi Antalnc köny­velő. Sárkány Iboiya bárelszámo­ló segít eldönteni, miért jobb az egyik, mint a máink. Végül aztán abban maradnak, hogy egyikük se menne a városba, mert falun jobb élni. — Hová jár szórakozni? A fiatalasszony sorolja. — Be a faluba, öttőmósre. Rú­zsára. — Magának tetszik Ásottha­lom? — Szebb mint Móra, mert ott egy erdő sincs. — A másik, a fiatalabb védi Mórahalmot, nemcsak azért, mert egyforma távoL esik Kíssorhoz mindkettő, hanem azért is, mert oda húzza a szíve. Végül aztán Kazi Istvánné mondja meg az igazat. — Én itt születtem, oda jobb volt a közlekedés. Melyiket sze­ressem, nem is tudom. Talán mindkettőt. Börcsök Szilveszter nyugdíjas párttitkára Asotthalomnak. Sokat tud a községről, osztozik örömé­ben-bánatában Ott volt minden jelentós eseményen. — Nagy tanyaterület kapcsoló­dott be a község életébe. Emele­tes iskolát, vezetékes vizet, új könyvtárat kaptunk, két tanyai rendelőnk van. ahol hetente négy­szer rendel az orvos. Az új há­zasságkötő teremben negyvenen kötnek /házasságot évente. Több tanyai bolt épült, sokat fölújí­tottak. Úszni tanítjuk a gyereke­ket. nemcsak az ásotthalmiakat, hanem a környező községbeiie­ket is. — mondja a változásra. Sáigi János tanácselnöktől a gondokat is megtudhattuk: mi nyomja a lelkét a csaknem 30 kilométer átmérőjű falunak. Ha­talmas a tan vari lá ga. Lassan épült a vízmű, ahogy elkészült már fúrni kellett a kutat. Négy kilométer vízvezetéket kell le­A hogy az idő múlik, az ifjú­ság mind közelebb jöin; formákat ölt, ami akkor még formátlan volt, megkapják az események végleges értelmü­ket, minden a helyére áll. beil­leszkedik a történelem folyama­tába. Aminek még nincs időtálló je­lentősége. az el is halványul az emlékezetben, elfelejtődik, kihull a rostán. — Az a tavasz, a fényes szellők emlékével is pezsdítő tavasza — istenem, hamincöt éve — szá­momra ma már klasszikus hár­mas pillért kapott, azon a há­rom pilléren szilárdan köti össze a múltat s jövendőt. A spontán és közvetlen népi hatalom — az önkéntes új had­sereg — és a földreform. * Ahogy a front átvonult, maga után hagyva a temetetlen halot­takat, a romokat, a kilőtt tanko­kat és ágyúkat, repülőgépek égett roncsait. — mindenütt megterem­tette a nép. s napok alatt, a ma­ga önkormányzatát, az ideiglenes helyi hatalmat a hatalomnélküli­ség állapotában. Semmi tétovázás, semmi inga­dozás. Ez a válasz legelső mondata arra a mai fiatalok által is még gyakorta megfogalmazott kérdés­re. hogy forradalom volt-e. vagy csak egv. a történelem véletlen szeszélyéből felszabadítóvá lett hadsereg kergetett ki egv másik megszálló hadsereget, Az iskolá­ban a háborút oly felületesen, s közhely-bélyegekben megtanult fi­atalok megannvt vizsga után is sokszor értetlenül maradnak a kérdés előtt. Nem felesleges ne­kik elismételni. A magvar történelem utolsó saját szava a Tanácsköztársaság volt Az egvesült euróoai burzso­ázia fegyveres erői verték le s ültették rvakun.kba az önereiéhől erre képtelennek bizonyult úri ellenforradalmat. s a.-. etofltolta 8 helytartó szerepet. Az ő hábo­rúba sodródásuk — két évtizedes rakni Egv orvosra 1 e/.er 700 be­lóg jut. Tizenkét éve nem épült óvoda, most rakták le a/, alapot az újnak, az iSkoia mögé. Aduig a volt tanyai iskolába hordták a kicsiket — muszájból. Kicsi a művelődési ház. hozzá kellett, fog­ni a föl újításához... — Miből fizet a falu? — A megyei tanáccsal közös beruházásokhoz körülbelül négy­millió forintot adunk mi is köz­ségfejlesztésből, adókból. Az ötezernél több lakosú Ásott­halomnak alig több. mint egyne­gyede él a faluban. Van. kocs­májuk. vendéglőjük és presszó­juk. Ez utóbbi a víztorony köze­lében őzike nevet hirlel. Két fi­atal — Márki Erzsébet és Szik­szai Ibolva — a könyököl a pul­ton. A délelőtti forgalom — mint bárhol másutt — igen gyér. Egy ráérő ember újságot böngész. Nem zavaró, ha beszélgetünk. — Esténként van zene? — Itt nincs, csak a vendéglő-v ben. — Maguk járnak diszkóba? — Nem. van itt zaj elég. — Egyáltalán nincs is a falu­ban. ahol a fiataloknak táncolni lehetne? — Csak a tée.szben volt. de meg­tiltották, mert összetörték a szé­keket és beverték az ablakokat. — Milyen a KISZ-élet? — Biztos van. valamit biztos csinálnak. — Magukat nem érdekli? — Sok a dolgunk. Asotthalmot még mindig gúzs­ba köti a múlt. Bár fölmérhető, jól látható a fejlődés, de amint Forgó Mihályné matematika-ta­nárnő is mondta — néha előfor­dul. hogy eljut az ötödik osz­tályig olyan gyerek, akinek egy­szer négy az öt. Ha pedig ilyesmi — még ha ritkán is — megesik, könnyen úgy járhatnak Ásotthalmon, mint az egyszeri sietős ember. Hiába lépett nagyokat — nem haladt előbbre. MAJOROS TIBOR terror utón — a magyar népnek csak újabb vérébe, szenvedésébe került, s semmiképpen nem vál­lalhatja a neki szánt, sokáig és so­kat emlegetett „Hitler utolsó csatlósa" szerepet. Ennek a legvilágosabb bizonyí­téka a fényes szellők tavasza. 'Amikor a magyar nép újra azt tehette, amit akar, évszázadok óta és újrakezdett forradalmait folytatta, s részben fejezte is be. A földreformmal. Hiszen A közvetlen népi hata­lom jellegét nem pusztán az mu­tatta, hogy létrejött. Hanem az, hogy mit tett. Nemcsak temetett, takarított, rendet rakott, élelmet gyűjtött, hanem már küldte is szabadságharcos osztagait az új csatamezőkre, már készítette is elő a földreformot. A tizennyolc­tizenkilences két forradalom ve­teránjai. az ellenforradalmi kor­szak ellenzékének itthon elrejtő­zött. vagy hazaszökött harcosai, illegális kommunistáktól, szociál­demokratáktól Bajcsy-Zsilinszky kisgazdáiig, polgári humanista ér­teimiségiekig összefogtak, hogy újrakezdjék a nemzet életét, bi­zakodva, hogy lesz magyar újjá­születés. * Az iffazán nvomatékos és látvá­nvos bizonyíték az. hogy úgyszól­ván minden fegvverfo"ható férfi — öreg szökött katonáktól az ép­pencsak pelvhedző suhancokig —, akit ez a lehetőség már otthon talált, azonnal fegyvert kért kö­vetelt. Nem rajtuk múlott, ho?v mire kiértek a harctérre, már alig-alig vehették ki a részüket a fenevad me^cpmmisítéséből. De még mennyi hőst áldoztak: a — a.knamf——g* tete­mei. » vasútépítők de hozzájuk kell számítanunk azokat, akik el­estek Francai országban. Jugoszlá­viában, Szlovákiában más népek fiai között, akik hadifoglyokként partizánnak jelentkezve harcol­tak Ukrajnában, vagy leugrottak ejtőernyővel Magyarország felett, s elestek csendőrgolyóktól. Ha mind összeszámoljuk, nem szé­gyenkezhetünk. * Minden felhívás és jeladás nél­kül alakultak meg az első föld­ieénylő bizottságok. Lehet-e per­döntőbb bizonyítéka annak, hogy a népnek, még a legalacsonyab­baknak. sötétségben tartottaknak sem volt egy pillanatig sem két­ségük az iránt, hogy forradalom kezdődik, s hogy ők ennek a for­radalomnak természetesen és ele­ve harcosai. Alig alakult meg Debrecenben az Ideiglenes Kormány, már ér­keztek is a küldöttségek az or­szág addig felszabadult részeiből, hogy sürgessék a földreformot. A forradalmi módom létrejött népi önkormányzat mellett — a szintén történelmi szerepű üzemi bizottságokat is megelőzve —. a földigénylő bizottságok alkották a népi demokratikus forradalom lelrkes. szenvedélyes, harcos ro­hamcsapatait. A nemzetgyűlés és a kormány — melyek korántsem voltak olv egységesek — kénytelenek voltak velük lépést tartani. A földreformtörvémy egv-két napot szépített történelmi dátuma már­cius tizenöt. Hogy igazán szent lezyen. Itt és ekkor, a „földosztásban" ismertem meg a gyakorlatban a „dolgozó nép okos gyülekezeteit", mennyire okosok, bölcsek, ho­gyan dolgoznak. Az ő példájuk tette nevetségessé bennem a szik­kadt dogmatikus okoskodást: a magyar nép nem érett a rternofc­p-áciara. nincsenek demokratikus hagyományai. Dehogy nem érett, dehogy nincsenek! Történelmi feladatot, ekkorát, talán még soha sehol a történe­lemben nem oldottak meg'ilyen viharos gyorsasággal, néhány hó­nap alatt, ilyen szakszerűen, ilyen demokratikusan és hibátlanul. A feudalizmus sok évszázados bástyái, a grófi, főpapi (meg a velük oly gyorsan harmóniát ta­lált rész vén v ta rsasági) birtokok hetek alatt omlottak össze a for­radalmi nép kérlelhetetlen csapá­sai alatt. Történelmünk aztán — sajnos — nem úgy alakult, ahogyan alakul­hatott volna. Voltak rossz kité­rők is. Ha évfordulókon visszaemléke­zünk, azt hiszem mégsem az keli, hogy eszünkbe jusson, mennyilel könnyebb is lett volna az utunk a rossz kitérők nélkül, s mennyi­vel gyorsabban folytathattuk vol­na haladásunkat a fényes szeílök töretlen szárnyán. Hanem arra kellene gondol­nunk. mit hasznosíthatunk még mindig, még ezután is az akkori tapasztalatokból. Mit használha­tunk fel. hogy könnyebben megr küzd.iünk mai nehézségeinkkel. Valahogy hasonló módon' kelle­ne feladatokat rónunk a dolgozó nép okos gyülekezeteire. Nem sajnálkoznunk kellene a demok­ratikus tapasztalataink hiánya miatt, hanem arra törekednünk hogy kibányásszuk és felelevenít­sük a valóságosan és tevékenyen működő demokráciánk ma is fel­használható tapasztalatait. * Adjon nekünk ma is erőt. -se­gítséget — történelmünk sok egvéb dicsőséges emléke mellett, arra. hogy első március tizenötö­dike mellett is — a bizonyos ér­telemben összes történelmi ta­pasztalatunk csúcsán fújó fényes szél, a negyvenötós tavasz méy mindig feltámasztható szele. MOLNÁR ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom