Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-12 / 35. szám

2 Kedd, 1980. fcfiruár 12. Megkezdődött Varsóban a LEMP kongresszusa Sromiko Indiába utazott (Folytatás az 1. oldalról.) Ezután a kongresszus meg­választotta elnökségét, tit­kárrágát, a mandátumvizs­gáló és a határozatmegszö­vegezö bizottságot, majd úgy döntött, hogy a mai, keddi plenáris ülés után szerdán 18 munkabizottságban foly­tatják a munkát, ezzel több száz küldöttnek adva lehe­tőséget a hozzászólásra. A kongresszus elnökségé­nek soraiban foglaltak he­lyet a testvérpártok küldött­ségeinek vezetői, valamint a Lengyel Demokrata Párt és az Egyesült Parasztpárt el­nöke. Miután a Központi Bizott­ság Jelentését a két kong­resszus között végzett mun­ka értékeléséről már koráb­ban Írásban kapták meg a delegátasok, a megnyitó beszéd és az ügyrendi kér­dések tisztázása után Edward Gierek megkezdte a Politi­kai Bizottság programbeszá­molójának ismertetését. Edward Gierek beszéde Edward Gierek, a LEMP KB első titkára terjesztette elő a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB Politikai Bizottságának „A szocialis­ta Lengyelország továbbfej­lődésiért, a lengyel nemzet sikereiért — az ország 1981 —1985-ös társadalmi-gazda­sági fejlődésének megalapo­zása" cimú programbeszá­molóját. Edward Gierek egyebek közt a következőket mon­dotta: Mintegy 10 évvel ez­előtt pártunk nehéz hely­zetben, a népi Lengyelor­szág meglevő eredményei­i)e támaszkodva kidolgozta uzt a társadalmi-gazdasági stratégiát, amelynek közép­pontjában az ember és szükségletei állnak — mon­dotta Edward Gierek, majd iámutátott: a VI. és VII. kongresszuson a Lengyel Egyesült Munkáspárt által felvázolt stratégia — amely u társadalmi szükségletek­nek a gazdaság dinamikus fejlődésén alapuló fokozott kielégítését tűzte ki célul — kiállta az élet próbáját. Ezt a stratégiát a jövőben is folytatjuk. A továbbiakban az elmúlt tíz esztendőben elért ered­ményekről szólt. Mint hang­súlyozta, 1971-hez képest a lakosság reálbére több mint 50 százalékkal, reáljövedel­me pedig csaknem 75 szá­zalékkal emelkedett. Ez az rélőző évtizedhez képest két és félszeres emelkedést je­lent. A tízéves időszakban az előző évtizedhez képest négyszer annyit fordítottak a ' társadalmi szükségletek . kielégítésére, felemelték az öregségi és rokkantsági nyugdíjakat, s e nyugdíja­kat minden dolgozóra kiter­jesztették, városon és falun egyaránt. A falusi lakosság­ra ls kiterjesztették az in­gyenes orvosi ellátást. Lé­nyegesen meggyorsult a la­kásépítés: a hetvenes évek alatt 9 millió lengyel állam­polgár költözhetett új la­kásba. Javultak a munkafeltéte­lek. tovább fejlődött a tu­domány és az oktatás. E programnak az volt a reális alapja, hogy gyorsan és sokoldalúan gyarapodott a termelési potenciál az iparban és a mezőgazdaság­ban egyaránt Gierek emlé­keztetett arra, hogy mint­egy 450 nagy ipari beruhá­zás valósult meg, s hogy lé. nyegesen növekedett a köz­vetlenül lakossági igények kielégítését szolgáló terme­lés részaránya. — Mindennek eredmé­nyeként a hetvenes években csaknem 85 százalékkal nö­vekedett a nemzeti jövede­lem, az ipar termelése 130 százalékkal emelkedett Harminc százalékkal növe­kedett a mezőgazdasági ter­melés, ezen belül a növény­termesztés valamivel több mint 12, az állattenyésztés pedig csaknem 36 százalék­kal. A hetvenes évek második felében azonban a belső és a külső gazdasági körülmé­nyek lényeges rosszabbodá­sa vált jellemzővé. Mint azt a Központi Bi­zottságnak a VIII. kong­resszusra kiadott tézisei is hangsúlyozzák, pártunk el­határozott szándéka. hogy folytatja a hetvenes évek­nek azt a stratégiáját, amelynek központjában a társadalmi szükségletek mindenoldalú kielégítése áll — mondotta az első titkár, és hozzátette: az országnak megvannak a további fejlő­déshez szükséges tartós alapjai. Ezzel összefüggés­ben hangsúlyozta a szocia­lista országokkal folytatott gazdasági együttműködés in­tenzívebbé tételében rejlő nagy lehetőségeket. Az ország fejlődését ki­egyensúlyozottabbá kell tennünk — hangsúlyozta a LEMP KB első titkára. En­nek megfelelően fokozni kell azokat a beruházásokat, amelyek az energia- és nyersanyagtermelés fejlesz­tését szolgálják. — Azt akarjuk, hogy az 1981—1985-ös Időszakban a reálbér csaknem 9—11 szá­zalékkal növekedjék, to­vábbra is növelni kívánjuk a szociális juttatásokat, mindenekelőtt a rokkantsá­gi és az öregségi nyugdíja­kat — Azt akarjuk, hogy to­vább növekedjenek a pa­rasztság bevételei. — A nyolcvanas évek el­ső feliben 1,7 millió lakás átadását tervezzük. Edward Gierek rámuta­tott: a nyolcvanas évek első felében az életkörülmények javításának fontos előfelté­telévé kell válnia annak, hogy érezhető haladás tör­ténjék a lakossági jövedel­mek, illetve az áruellátás kiegyensúlyozásában. A kor­mánynak olyan árpolitikát kell folytatnia, amely biz­tosítja a dolgozók reáljö­vedelmének tervezett nö­vekedését, mindenekelőtt a legalacsonyabb fizetésűek­néL — Agrárpolitikánkben — amelyet az Egyesült Pa­rasztpárttal együtt dolgoz, tunk kl, és hajtunk végre — alapvető irányvonal volt és marad az a törekvés, hogy a termelés állandó nö­vekedését összekapcsoljuk a paraszti gazdaságok fokoza­tos szocialista átalakításával — mondotta Edward Gierek, majd rámutatott: a nyolcva­nas években, mostani agrár­politikai elveinket fenntart­va, olyan feltételeket terem­tünk, amelyek a mezőgaz­daság valamennyi szektorá­ban kedvezőek lesznek a termelés fejlesztésére. A továbbiakban Edward Gierek kiemelte, hogy a len­gyel népgazdaságnak foko­zottabban kell bekapcsolód­nia a nemzetközi munka­megosztásba, erősítve együtt­működését legfontosabb part­nerével, a Szovjetunióvá, el­mélyítve a KGST tagorszá­gaival való termelési szako­sodást és együttműködést, fokozva az exportot és csök­kentve a gazdaság import­igényét. Beszédének befejező részét elsősorban a külpolitika kér­déseinek szentelte Edward Gierek. Rámutatott arra, hogy a lengyel külpolitika alapvető célja a nemzet biz­tonságának garantálása, a békés alkotó munka feltéte­leinek megóvása. Emlékezte­tett arra, hogy Lengyelország hatmillió állampolgárát vesz­tette el a második világhá­borúban, és e történelmi ta­pasztalat meghatározza állás­foglalását: „Mindig és min­den eszközzel megvédelmez­zük a békében élés jogát." Rámutatott, hogy Lengyel­ország a szocialista országok közösségének szilárd tagja és e közösség ideológiai egysége, politikai epdlttműködése mind erősebb és szorosabb. Emlékeztetett arra, hogy a békéért, az enyhülésért, a különböző társadalmi rend­szerű országok aktív párbe­szédéért és együttműködé­séért folytatott politikában kulcsszerepet játszottak és játszanak a Szovjetunió, és személyesen Leonyid Brezs­nyev kezdeményezései. Az enyhülési politikának egyik kezdeményezője Lengyelor­szág volt, és ezt az irányt változatlanul folytatni, tartó­sítani és elmélyíteni kívánja. Európa háború utáni tör­ténelme egyik legfontosabb eseményeként értékelte Ed­ward Gierek az európai biz­tonsági és együttműködési értekezletet amelynek ered­ményességéhez Lengyelország ls igyekezett hozzájárulni. A továbbiakban kifejtette: az utóbbi időben rosszabbo­dott a nemzetközi kapcsola­tok légköre, hidegháborús kö­rök propagandakampányt folytatnak a szocialista or­szágok ellen. Mindez annak ellenére tör­ténik, hogy a Varsói Szer­ződés szervezete többször is konkrét javaslatokkal kinyil­vánította azt az őszinte óha­ját, hogy reális, valódi lesze­relést kíván. Meggyőződé­sünk, hogy az emberiség nem engedheti meg a hidegháború visszatérését, nem hagyhatja az európai béke fontos szer­kezeti elemeinek megsemmi­sítését — mondotta Edward Gierek. — Az elmúlt évben szövet­ségeseinkkel együtt javasla­tot tettünk európai katonai enyhülési és leszerelési érte­kezlet összehívására. Len­gyelország kész arra, hogy fővárosában e tanácskozás házigazdája legyen. Vélemé­nyünk szerint a jelenlegi kedvezőtlenebb politikai lég­kör nem állhat e fontos kon­ferencia megrendezésének út­jába. Számítunk az európai államok kormányainak poli­tikai realizmusára — emelte kl Edward Gierek. — Örömmel üdvözöltük Af­ganisztán visszatérését az áp­rilisi antifeudális és antiim­perialista forradalom esz­méihez. Ez teljesen megfelel az afgán nép létérdekeinek. Szolidárisak vagyunk az af­gán dolgozó nép, minden af­ganisztáni haladó erő azon törekvésével, hogy véget vessen a külső reakció be­avatkozásának. Végezetül a Lengyel Egye­sült Munkáspárt erejét és tekintélyét méltatta és fel­hívta a figyelmet arra, hogy az új évtized megnövekedett feladatainak megfelelően a pártmunkát is még hatéko­nyabbá, jobbá kell tenni. # Moszkva (MTI) Az Indiai Köztársaság kor­mányának meghívására hét­főn, tegnap hivatalos baráti látogatásra Delhibe utazott Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja. Gromiko megbeszéléseket folytat az indiai kormány vezetőivej a két ország kap­csolatainak továbbfejleszté­séről, az időszerű nemzetközi kérdésekről. Nem első ízben látogat Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter Indiába: a most kezdődő szovjet—indiai tár­gyalások azoknak a találko­zóknak a sorába illeszked­nek, amelyek a két ország közti diplomáciai kapcsola­tok felvétele óta eltelt csak­nem 33 év alatt rendszeres­sé váltak. Különösen érvé­nyes ez 1971. augusztusa óta: ekkor — és éppen Gromiko új-delhi látogatása alkalmá­val — írták alá a szovjet— Indiai szerződést a békéről, a barátságról és az együttmű­ködésről. A szerződésben foglaltakat, amelyek egyrészt a Szovjet­unió békés egymás mellett élésl politikáján, másrészt India el nem kötelezettsé­gén alapulnak, később újabb dokumentumok erősítették meg: a Lconyid Brezsnyev 1973 novemberi indiai láto­gatásakor aláírt szovjet— indiai nyilatkozat, majd az Indira Gandhi 1976 júniusi moszkvai tárgyalásai ered­ményeként elfogadott doku­mentum a két ország közli barátság továbbfejlesztésé­ről. A politikai kapcsolatokkal párhuzamosan egyenletesen fejlődött a gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködés. Az első hosszú távú együttműködési program ne­gyedszázados évfordulóját a közelmúltban ünnepelték. India nagyra értékeli azt a sokoldalú segítséget, amelyet a Szovjetuniótól ipara ki­építéséhez kap. A kereske­delmi kapcsolatok ls örven­detesen fejlődnek a kölcsö­nös előnyök alapján. Gromiko soron következő tárgyalásain a kétoldalú kapcsolatok kérdésein kfvúl nagy helyet kap majd a tér­ségben kialakult feszültség, amelynek fő oka a Pakisz­tánnak és Kínának nyújtott, és India számára korántsem megnyugtató amerikai támo­gatás. MEGBfZÓLEVÉL­ATADAS Losomczi Pál, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn fogadta Ah­med Abdo Rageh rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövetet, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízóleve­lét. CSUJKOV MARSALL KITÜNTETÉSE A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Csuj­kov marsallt 80. születésnap­ja alkalmából a szovjet ál­lam és a szovjet fegyveres erők szolgálatában szerzett kimagasló érdemelért Lenin­renddel tüntette ki. NYILATKOZAT A Kambodzsai Nemzeti Egységfront és a Népi For­radalmi Tanács Heng Sam­rln által vezetett küldöttsé­gének látogatása a Szovjet­unióban véget ért. A kül­döttség látogatásiáról, a meg­tartott tárgyalásokról még a múlt héten Moszkvában nyilatkozatot Írtak alá, amelvnek szövegét hétfőn tették közzé. Mint a nvllat­kozat megállapítja, a Kam­bodzsai Népköztársaság kép­viselőinek látogatása a Szov­jetunióban fontos szakaszát jelentette a két nép közöt­ti testvéri barátság megszi­lárdításában. TÁRGYALÁSOK A VEGYI FEGYVEREK BETILTÁSÁRÓL Hétfőn Genfben felújí­tották a vegyj fegyverek be­tiltását célzó szovjet—ameri­kai kétoldalú tárgyalásokat. A felek a leszerelési bizott­ság elé terjesztendő egyez­tetett közös javaslat előké­szítésével kapcsolatos kér­déseket tekintik át. MUGABE FIGYELMEZTETTE SOAMEST Róbert Mugabe, a Zim­babwe Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) vezetője vasárnap a közép-rhodesíai Fort Vic­torIában egy választási nagy­gyűlésen a leghatározottab­ban figyelmeztette LordSoa­mes brit főkormányzót: ne foganatosítson a ZANU el­len diszkriminációs intézke­déseket, mert az a háború folytatódásához vezethet. Mugabe több tízezer híve előtt elmondott beszédében kijelentette, hogy a brit gyarmati hatóságok „a béke és a háború között választ­hatnak". Perui anziksz 7 Cuzcóban egymástól • azt kérdezzük: mi ez a mámor? Honnan e rosszul­lét? ö miért szédül, neki mi okból lett hányingere? ö, ő és ő miért szedi kapkodva a levegőt, miért érzi azt, mint­ha fulladozna? S engem va­jon mivégre önt el az álmo­sodás ernyesztő bágyadtsága? Háromezer-négyszáz méter magasan vagyunk (és leszünk több napon át). A szervezet tiltakozik. Mindegyik a nrfo­ga módján. Egy perui orvos pusztán a reagálás tüneteiből kiállíthatná valamennyiünk­ről a látleletet: melyikünk­nek alacsony vagy magas a vérnyomása, ki bajlódik a szivével, kinél milyen mér­tékben károsodott a tüdő lé­logzőfelülete és levegőbefo­gadó képessége, melyikünk­nek milyen az érrendszere és minő mérvű az Izomzat oxi­génellátása, ki vergődik gyo­morpanaszokkal? — és így tovább. Néhány órás pihenést aján­lanak, városnézés előtt, afféle akklimatlzációs céllaL De hogy is tudnék ilyenkor nyugton maradni? Kora ifjú­ságomtól vonz, izgat — ol­vasmányélményektől közve­títetten — Cuzco. Most vég­re felhúzhattam a varázs­csizmát és hatalmas ugrás után itt vagyok. Muszáj azonnal nekiindulni. Az Aventda El Sol start­helyem. Nap út Áz inkák — és általában az Indiánok — mindig is különös érdek­lődéssel, tisztelettel, áhítattal, csodálattal fordultak a Nap felé. Hatalmas templomokat emeltek tiszteletére. A leg­szebbet talán éppen itt Cuz­cóban. A túloldal már szikrázó napsütésben. Tizenegy óra, szól sem fúj, így a nap heve trópusi (tiz-egynéhány dél­körfokkal az Egyenlítő alatt vagyunk I). Néhány emeletes ház; * többi csupa-csupa földszintes. A háttérből Ide­sötétlik a környező hegyko­szorú. Körös-körül színes, kisvá­rosi nyüzsgés. Vidékies zsú­foltságé textilüzletelt, szűk eladóterű vegyes kereskedé­sek. Érthető, ha a több milliós lakosságszámúra felduzzadt Lima fejlődése során háttér­be szorította a spanyol múlt emlékeit. Még érthetőbb, hogy ugyanezek Cuzcóban előtérben maradtak, sajátos harmóniába olvadtan az Inka építészet — legalább részben — fönnmaradt alkotásaival és a huszadik század építé­szeti létesítményeiveL A magasfennsík — közelí­tőleg — észak—dél irányban lejtősödik. (Elég meredek eséssel bukik mélybe n Nap út szintje is.) A fennsik-hát legmagasabb részén kaptak helyet egykor az inka biro­dalom nagy létesítményei, az inkák palotái, a Naptemplom, a csodálatos függőkert, ahol mindent aranyból — és egy másik, amelyikben mindent ezüstből — fo-máztak meg. Amit csak tehettek, min­dent szétromboltak az ide érkező spanyol konkvisztádo­rok. Csupán egy valamiben ragaszkodtak a hagyomány­hoz: a legmagasabb p intőn kezdték kiépíteni ők ls főte­rüket. (A kor harcias jelle­gére utal, hogy itt is, ezt is Plaza de Armasnak, Fegyve­resek terének keresztelték.) Szép, persze hogy szép a spanyol barokk. Tetszetősek a finom arányú, magánpalo­ták, a kecses fabalkonok, a szökőkutas-virágoskertes bel­ső udvarok (patlók) hol nap­fényben fürdő, hol félho­mályba burkolt árkadjai, oszlopsorai... Hanem az inka falak! Ezek a kékesszürke, barnásvörös kolosszusok! Néha száz meg száz métereken át húzódva. Többnyire befelé dőlnek — néha furcsamód kifelé is —, síkjukat időnként trapezoid formájú nyílások törik meg. Szabálytalan alakú kövek, milliméteres pontossággal egymáshoz illesztetten. A közhely mondja: „egy kés­pengét se lehet közéjük il­leszteni", olyan teljes egy­máshoz kötődöttségük, még annyi idő után is, még az­után is, hogy valaha meg­próbálták földig rombolni őket. és hogy időnként föld­rengések rázkódtatják meg e ma is nyugtalan vidéket. önálló életet élnek 'ezek a falak. Színük harmonikusan olvad a helyi koloritba, melynek éppúgy eleme a bá­rányfelhőktől tagolt mélykék ég, mint a mézsárga trópusi napsütés. Többhelyt ház épült e fa­lakra, nem is akármilyen: emeletes palota. Máshol in­ka fai a homlokzat. Tetőt húztak fölé, belül részekre tagolták, hátsó frontot tol­dottak hozzá, így lakják. Akinek üzlethelyisége van itt, nyílást vágatott. Ha eny­híteni kívánta a falbontás menthetetlen vétkét, a nyílás trapezoidot formáz. Ha ezzel sem törődött, csak vízszinte­sen keresztül vettetett fölül egy betongerendát, hogy rá ne omoljon a kötéseiktől megfosztott kövek halmaza. Néhol szemölcshöz hasonló dudorok állnak ki a falat al­kotó kövek síkjából. Ezzel, ennek segítségével, az eme­lőt alája feszítve illesztették volna helyükre a köveket? De akkor miért tűnnek fel csak elszórtan, miért nem egyforma gyakorisággal a ha­sonló nagyságú darabokon ? A tudomány itt is nagyon sok­szor sötétben tap> atódzik, és olykor kénytelen beérni tények bizonyítéka helyett a valószínűsített magyarázatok variációival. Szállodánktól — Hotel Do­rado — íhány száz méter­nyire — egy mellékutcában — lelek rá a Ter'.plo dcl Sol maradványaira. Micsoda rsr mek ívelésű ellipszist for­málnak a barnásvörös kövek! Mennyi műgond az alakzat­ban, milyen precizitás a kivi­telezésben! A romok mellett, fölött magasodik a spanyo­lok emelte Iglesia de Santo Domingo. Falai durvának, esetlennek hatnak az Inka falmaradványok mellett. Pe­dig ki tagadná, hogy a spa­nyolok — palotát, templo­mot — nagyon tudtak építe­ni?! Hogy művük mégse áll­ja az összehasonlítást, ebben nem annyira az ő elmarasz­talásukat, inkább az inka al­kotók tehetségének, lelemé­nyének nagyszerűségét kell újra megtapasztalnunk. Az inka falak néha a leg­váratlanabb helyen bukkan­nak elő. Egyszer mint utca­mellvéd, másszor mint ház­alap. Olykor kerítésként vagy egyszerűen csak telek­mesgye-határként funkcio­nálnak. Tekintetbe véve az azóta eltelt időt, a lerombo­lásukra tett meg-megújuló kísérleteket és felbukkanásuk gyakoriságát: közelítő pon­tossággal fogalmat alkotha­tunk az egykori Cuzco (vi­rágkorábe í kelszázezer lako­sa volt) kiterjedtségének mé­reteiről, arányairól, harmó­niájáról. Papp Zoltán (FolytatjukJ •

Next

/
Oldalképek
Tartalom