Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-10 / 34. szám
Vasárnap. 1980. február 10. 9 A kongresszusi irányelvek olvasása közben írói kísérletezés, írói felelősség A kongresszusi irányelvekben művészeti életünk feladatairól többek között ez a mondat olvasható: ..A jövőben is biztosítani kell a szabad alkotómunka, az előremutató kezdeményezések és kísérletek feltételeit." Nem hiszem, hogy ebből akár a „szabad alkotómunka", akár az „előremutató kezdeményezések" kitetel értelmezése különösebben ellentmondásos lehetne bárki számara is, az irányelvek egészének szövegösszefüggésében taqtalmuk teljesen nyilvánvaló. A ..kísérlet", az irodalmi, művészeti kísérlet fogalma körül azonban elég sok félreértés szokott lenni, még akkor is, ha az „előremutató" jelzőt értelemszerűen erre is alkalmazzuk. Mit értsünk kísérleten az írói munkában? Mi fér be jogosan ebbe a fogalomba, s mi mindent csempésznek bele sokszor indokolatlanul? Mit jelent »z előremutató kiserlet mai, irodalmunkban? Miért kell most egyaltalan hangsúlyozni azt, hogy szükség van a kísérletezésre? Mindenekelőtt ezekről a kérdésekről szeretném elmondani véleményemet a kongresszusi irányelveken elgondolkodva. A válaszadást elég messziről indulva kell megkezdenem. Az utóbbi években nagyon sok vita volt — és van még ma is — a hetvenes évek magyar irodalmának megítéléséről, értékeléséről, s ez teljesen érthető: mind az esztetikai nívóban, mind az írói valosagszemlélet határozottságában ott van a kézenfekvő összehasonlítási alap a hatvanas évek közepének nagy teljesítményeivel, melyeknek csúcsait a legutóbbi évtized irodalma nem érte el. Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy nem ez a döntő szempont a hetvenes évek irodalmának megmérettetésénél. A hatvanas évek közepe táján ugyanis — a szocializmus alapjainak lerakásával — egy nagyon fontos társadalmi fejlődési stádium befejezésekor a már megtett út föltérképezésére és művészi szintetizálására nyílott lehetőség, s irodalmunk ezt a feladatot magas szinten teljesítette is. A hatvanas-hetvenes évek fordulójától kezdve azonban nem annyira a már ki harcol t-elért vívmányokkal való számvetes, hanem jóval inkább az előretekintés. a szembenézés az új feladatok egész sorával lett igazán időszerű. , A mi régebbi történelmünk úgy alakult, hogy telítve volt nagv összeütközések egész sorával. forradalmakkal és szabadságharcokkal — népünk szerenrsetiensegere zömmel elbukott felkelésekkel —, s akkori irodalmunk ezeket a nyílt konfliktusokban (estet, öltő nagy nemzeti sorskerdeseket mélyen átérezve es művészien kifejezve emelkedhetett leR.iobb képviselőivel világirodalmi magasságokba. Az utóbbi egy-másfél évtizedben azónban., maga a magyar valóság, amelyben élünk, egészen más tennivalókat diktál íróinknak: a hagyományos íorradalmártipus, a barikádharcok hőseinek ábrázolása után a hétköznapok forradalmárának megjelenítését. A magyar irodalom történetében teljesen. úi, es raadaaul íróilag 13 „halaüanabb", nehezebb feladat ez. Mert könnyebb es rnü'tatosabb közvetlen párviadalokban megjeleníteni egy emberi — főleg a forradalmárt —, mint látszólag szürke és egyhangú, ám mégis tartalmas köznapi életét megmutatni; könnyebb és íróilag hálásabb egy vakmerő hőstettet végrehajtó katonát megörökíteni, mint egy, a dolgát nagvon tisztességesen elvégző munkás kisember mindennapjainak lényegét megírni. Szokatlansásánál és bonyolultságánál fogva is nagyon nehezen megoldható feladat t.ehat ez, rövid né..ány év alatt átütő sikert várni eleve nem is lehetett S hogy irodalmunk, a hetvenes evek magyar irodalma e viszonylag rövid idő alatt is eredmenvesén birkózik ez.ekkei a gondokkai, annak eizekeitetesere moet egy nagyon fontos tendenciát jeleznék. A hatvanas évek legvégén s a hetvenes évek legelején, amikor a mindennapok forradalmiságának problematikája igazán, eleven lett az. írói tematikában, kezdetben csak nagyon felszínesen jelentkezett: fő képviselői a csellengő, lézengő hősök voltak, akik kocsmából kocsmába és női ágyból női ágyba vetődve éltél át az „úgysem lehet tenni semmit. a nagy tettek ideje lejárt" nihil-érzetét. A fő szólam aztán egyre inkább más lett: megjelent a helytálló, vagy legalábbis helytállni akaró hős. Nagyon jellemző ebből a szem pontból, hogy a hetvenes évek történelmi témájú regényei és drámái milyen tárgykörök felé vonzódtak elsősorban. Múltunk megidéz,ésében leggyakoribbá azok a szituációk váltak, amelyek a legtipikusabban tudták megjeleníteni azt hogy egy viszonyiag sz.ük mozgástérben melyek az értelmes cselekvés legjoob lehetőségei. Dobai Péter könyve, a Csontmolnárok áttételesen éppen azt kérdezi: mit tehet a forradalmai- egy forradalom nélküli korban?; Bem és tarssi erre keresik a választ közvetlenül Világos után, az emigráció kezdetén. Moldova Negyven prédikátorában a főhős soha semmi rendkívülit nem visz. végbe," mindig azt csinálja tehetségéhez mérten a legjobban és legkitartóbban, amit nap mint nap tennie kell. A példák s61.it természetesen sokáig lehetne folytatni. A hetvenes évek irodalma a forradalmiság korszerű érteimezesének más nézőpontból is sok újat adott, Illyés Gyula Testvérek c. drámájában a két, Dózsa-testvér folytonos egymással vitatkozása azt a forradainiáreszményt mutatja fel, amelyei Marx ezekben a jeligékben társított: ..Semmi sem idegen tőlem, ami emberi", és mindjárt ezután: „Mindenben kételkedni kell." György képviseli az. egyik, Gergely a másik elvet úgy, hogy a kettő együttesen érvénves. Sütő András Csillag a máglyán c. művében sok más melleit azt fürkészi, hogy a hatalomra jutott pari és egyen hú marad-e azokhoz az eszményekhez., amelyekreelőbb fölesküdött: s hu nem. miért van ez igy es kinek van igaza? Az. is nagyon szokványos formula ma már. ha arra hivatkozunk. hogy eddig a „miből élni" kérdése volt a lényeges, most pedig má'r a „hogyan élni" a fontos. Ennek a látszólag - elkop. tátott tételnek azonban megint nagyon fontos irodalmi következményei vannak. Mert amíg a „miből élni" élethelyzete volt a meghatározó, addig az. egyes embereket saját létük kényszerűen besorolta egyik vagy másik körbe; ha nem volt „miből' élnie", vagy csak kévésből tudott élni, szükségszerűén alít abba a taborba, amely fellazadt az egyenlőtlenség elten. Ma mar a léthelyzet és a tudat viszonya jóval áttételesebb. Most mindenekelőtt az egyéni tudati-erkölcsi szférában dől el. hogv ki. milyen életet él: a közösség javára bontakoztatja-e ki képességeit, vagy bezárkózik a fogyasztói lét önköi-ű élvezetébe. Jogszabályok csuk arra vannak, hogy nvely határon lúl nem lehet anyagi javakat szerezni, de arra nincsenek és nem is lehetnek, hogy a meglevőkkel ki, hogyan gazdálkodik: ez már etikai kérdés. A hetvenes évek magyar irodalmát azért is nagyra becsülöm, mért ezt a jelenséget nemcsak felismerte, hanem egyenesen középpontba allította; az. életminőség lett szamara a legfontosabb, A tartalmas élet és a silány élvhajhászás közül irodalmunk legjava fenntartás nélkül az előbbire szavazott. Nemcsak újszerű, hanem ráadásul önmagában is nehéz munka az, amely a valóságot faggató irodalmunk előtt áll. Egy csapásra nem oldható meg, és itt jön a kísérletezésnek nemcsak a szükségessége, hanem a felelőssége is. Az előremutató kísérletezést én ma nálunk csak úgy tudom értelmezni, hogy az előzőekben vázolt újszerű valóságfeltárás érdekében történjék, tartalmi cél érdekében végbemenő kísérletezés legyen. A művészi kísérlet nem lehet félvállról vett munka, nem lehet öncélú formalisztikus mególdások menlevele, sem az irodalmi selejtek vagy félkész alkotások létjogának igazolása. Ellenkezőleg : a jól értelmezett kísérletezés csakis egy magasabb minőség érdekében történő útkeresés lehet. A szűkebben vett irodalmi témáról általánosabb kérdésekre áttérve — éppen azért, mert a tudati-erkölcsi összetevő szerepe ennyire megnőtt az emberi magatartások, az életminőség formálásában és irányításában, nagyon szűkre szabottnak tartom az irányelvekben a szellemi-ideológiai szférával foglalkozó részt. Nemcsak a művészeteknek szentelt — véleményem szerint — érdemen alul kis helyet ez az anyag, hanem például a tudománynak és az oktatásnak is (főleg :. felsőoktatásnak, amely csak futólag említődik meg). Én akár szóbvi, akár írásban, ha gondolatmenetembe beleillik, mindig idézni szoktam azt, hogy miképpen értelmezi Marx az emberi gazdagság . fogalmát: „...mi egyéb a gazdagság, mint az egyének szükségleteinek, képességeinek, élvezeteinek, termelőerőinek stb. az egyetemes cserében létrehozott egyetemessége? mint a természeti erők ... feletti emberi uralom teljes kifejlődése? mint az ember teremtő hajlamainak abszolút kimunkálása ... amikor az ember nem egy meghatározottságban termeli magát újra, hanern. a totalitását termeli?" Ebben a totali 1 ás koncepéi ó ba n az anyagi javak gazdagsága és „az emberi benső teljes kimunkálásának" gazdagsága csakis együttesen eredményez igazi emberi teljességet. A szorító gazdasági gondok közepette sem kerülhetnek háttérbe az „emberi benső teljes kimunkálásának". a tudatgazdagításnak. benne a kultúrának azügyei, mert akkor lefékeződik vagy eltorzul a harmonikus emberi kiteljesedés, ami végső' soron aztán a termelésre, a gazdaságra is visszahat. Nagyon örültem az irányelvek ama mondatának, amely ezeket az összefüggéseket tételesen is megfogalmazta: „Széles körben kell tudatosítani a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődés egységét." Biztos vagyok benne, hogy a kongresszus maid erinek szelleméhen végzi munkáját. A ÖRÖS LÁSZLÓ. 3 Tiszatáj főszerkesztője Ópusztaszer hétköznap Ó pusztaszer nagy területen fekszik. A volt sövényházi központon kívül hozzátartozik még Hantháza. Pitricsom, Kiszer környéke és a „telepek". (Erzsébet,' Székel", Kárakás, Heíiner.) Határosak Pusztaszerrel, Bakssal, Dóccal. Balústyával és Kistelekkel. Kocsival is beletelne egy nap, mire valaki bejárná az 5 ezer 951 hektáros térület nagyobb majorjait. Bogár János hant házi születésű, most Pitricsomban lakik: — Cseléd voltam az uradalomban, sokat kellett dolgozni a kapott földön is. meg a téesz ben is. Nem ez a baj, megöregedtek a „csikók" — mutat a lábára —, most már nehezebben mozdulnak. — Beköltözik a faluba? — Kilaktam az időből. Jó nekem. ahol vagyok. Becsei Péterek Csajháton, laknak a bak.sí úi mellett. Messziről virít a házuk. Kupéautó áll a garázsban, a ház mellett szőlő. Ezt, mondja: — Amikor én idekerültem negyvenkilencben, négyen laktak errefelé, Szabados Balázs, Esőtér István, Boda János, meg Vakuja József, most meg már alig győzöm észben tartani, melyik ház kié is. — Mit kérnek most egy házért? — A jobbakért 250—300 ezer forintot, de nem nagyon adják, amelyik kész. Általában magának épít, ha valaki hozzáfog. Persze, nem egyformák az emberek. egyik „meglovagol ja a szerencséjét" és maga kilábal a szegénységből, a másikat a tanács segíti ki, a harmadik ott; marad. ahol volt. elszalad mellette az idő, nem érinti a fejlődés. vV * Ópusztaszemek nem kelt panaszért a s^.gjf).sz,éóba mennie. Másként látják a változásokat az emberek, a fiatalok évek óta keseregnek, jó lenne valahol táncolniuk, szórakozniuk. Se mozijuk. se művelődési házuk, se egy rendes presszójuk nincsen. (Sikerült ugyan a téesztől megkaparintani a do h ányválogatól, de csak ideiglenesen.) Másokat is szeretnének vendégnek, ne csak mindig ők menjenek. Lelkesedésben, akaratban nincs , hiány, és Ópusztaszer a. mai autós fiatalnak éppen a lég jobb helyen épült.. Szegedről. Csongrádról, Kistelekről betonút vezet oda. Néha, amikor vailalkozó kedvű fiatalok diszkót rendeztek az útkereszteződés melletti Árpád bisztróban — vágy a majorudvar betonpajtá.iában —, majdnem a fél szegerii járás fiatalja ott tolongott. A.ki ott cl és a községért él. nincs megelégedve. Nemcsak a HADNAGY CSABA RAJZA fiatalok helyzetével, a község fejlődésével :«m. A falubeliek jelezték évekkel ezelőtt, hogy kicsi a község kútja, nem lesz víz nyaranként. A tanács már kényszerből korlátozta a vízfogyasztási. Másfél éve még 160. most mar csak 30 liter vizet ad percenként a regi kút. Nap mint nap 30—40 laka® marad víz nélkül. Két éve 15, tavaly 19 otthon épült" Ópuszta,szeren. A legutóbbi fölmérés r.,'P;'n 236 hajlek áll a belterületen. Többször fölvetették hivatalé* fórumokon gondjaikat, bajaikat. A megyei tanácsülésen kértek segítséget. Biztatást kaptak legégetőbb gondjukra, s elképzelhető, hogy az Emlékpark tótjaiból jut víz a falunak is. (A Nemzeti Emlékpark nem tartozik a községhez,.) • A régi brigádszállást alakították át iskolának még az ötvenes években. Jelenleg 182 gyerek szorong a tantermekben. Ninm tornaterem, hiányzik a könyvtár. Látták ezt már évekkel, ezelőtt a község vezetői és segítséget kértek az új iskola építésehez. Már a negyedik ötéves te-rv indulásakor tervezték, de kevés pénzzeL nem tudtak hozzáfogni. Ügy mondják a tanácshazán, akkor átadták a pénzüket Kisteleknek, oda jobban kellett . a kollégium. Azóta évről évre ütemezik. Most mar a munkák is elkezdődtek. — Miért, ez a huzavona? — Az első tervet el kellett dobnunk — feleli Kecskemett Gáspár tanácselnök —, mert. nem tudták leszállítani a vazat • gyártók. — Az új tervhez kaptak a n vágót? — Nem. mert időközben módosítani kellett — Éspedig? — Visszatértünk az eredetihez. — Kiderült, hogy mégis az a jó...? — Ekkorra már a járás köasegeiben a szatymazi, az ásotthalmi és a kübekházi iskola erre a modellra készült. — A maguké fölépül az. ider." — Részben — hárommillió forintot kaptunk -—, tárgyalunk a kivitelezővel, a CSOMTET-pel, hogy minél hamarabb készen legyenek. Bizakodunk, hogy jövő őszre átadják. • Szép terveket szőnek az ©pusztaszeriek. Egy helyre hozzák öszsze az eddigi szétszórt közíntézménveket. A központba kerül majd az iskola, az óvoda, az orvosi tanácsadó, az üzletház és a könyvtár, mert a mostaniak egy máshoz' kilométeres távolságra esnek. Kiszáron a. . volt iskolát kultúrteremmé; könyvtárrá ala kftják át. Szorítanak szebat » társalogni vágyó öregeknek es fölmerült a tanvai bolt gondolata is. Régi álmuk, hogy o^szekos sék a két Pusztaszert, a beton bekötő útból még hat kilométer hiányzik. De kihez szóljanak, honnan ts várjanak segítséget? A maga bajával is nehezen bíró .Árpád vezér Tsz-től? Bár sokat' tesznek, megjavítják a földutakat, földet hordanak, ahová kell, autó bus'ivái-ckat építenél*, de kévés. A faluba telepedett KAT•--„ed ÁFÉSZ csak annyira r.yuit barati ikezet', amennyi haszna szármázik belőle.' (Takarmany boltot es felvasarlotelepet. építettek az út. melle, a bisztróval szemközt levő portara.) Ki mástól, mint maguktól, hiszen az utóbbi években annyi ígéretet kaptak .panaszukra innen-onnan, hogy már-már meginogtak a maguk igazában is. Tava Ív több mint 50() ezer forint értékű társadalmi munkával se-uictte a falut a lakosság, korábban is sokan részt vállaltak az óveda építéséből. Majdnem minden, tanyaban e~ a villany, amivé] idővel együtt jár a fejlődés ts. Az embereimaguk igiénj-lik a jobbat, a szebbet. ha mindez a valcsaghoc iga zodik — idővel a ketezernél több lakosú Ópusztaszer bizonyára megelégszik önmagával. MAJOROS TIBOR