Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-09 / 33. szám

» 8 Szombat, 1980. február 9. Á zongora fejlődése Mini mikroszkópok Á radar a meteorológia szolgálatóban A* 1960-as évtized nagy ifttaiakulást hozott a meteorológiai tudomány módszereiben. A világszervezet irányítása mellett felvirradt az nz időszak, amelyet a meteorológia elektronikus korszakának szokás nevezni. Ez u kifejezés azt Jelenti, hogy n meteorológusok ez Időtói (kezdve teljes mértékben kiíiknáznl igyekeznek azokat a technikai eszközöket, amelyeket az elektronika kínál a tudomány számára. Ilyen mindenekelőtt az elektronikus hírközlés: rádióazondákat bocsátanak fel mindennap a földkerekség sok száz poriján a légkör felső rétegeiben rennáiló hőmérsékletnek, légnyomásnak és légnedvességnek a megmérésére. Az elektronika azt is lehetővé teszi, hogy az időjárási jelenségek térbeli elhelyezkedését feltüntető kész térképeket lehessen naponta többszőr is továbbítani egyik országból a másikba. Az elektronlika egy másik fontos alkalmazása a radar. A radarkészülék segítséget nyújt ahhoz, hogy száz-kétszáz kilométeres körzeten belül észleljék az esőket éa zivatarokat. Sok száz megíigyelőállomáet helyettesíthet egy központi radarállomás, amely késedelem nélkül megmutatja az ország területén bekövetkező összes változásokat: az esőzésu zónák megjelenését, továbbfejlődését, haladási irányát és feloszlását. Ugyancsak a radar teszi lehetővé, hogy biztosan meg lehessen különböztetni a nagy jégszemeket tartalmazó felhőket (amelyek jégesővel fenyegetnek), azoktól a felhőktől. amelyek nem hoznak ilyen veszedelmet. Ennek az eljárásnak alapvető Jelentősége van a jégeső elleni mesterséges beavatkozások — rakétakilövések — alkalmazásában. Az elektronfka további Jótéteménye a meteorológiai számitógép. Vannak olyan egyenletek, amelyeknek a segítségével az időjárás jövőbeni alakulását számítás útján meg lehet állapítani. Ezek a számítások olyan hosszadalmasak és terjedelmesek, hogy emberi erővel való elvégzésükre sokáig nem lehetett számítani. Az elektronikus számítógépek viszont ma mér könnyedén megbirkóznak, ezzel a feladattal. • A zongora szó a nyelvújítás korában keletkezett, azelőtt ezt a billenytűs-húros hangszert klavimak nevezték. így találjuk számos régebbi szépirodalmi műben is. A zongora indirekt hangszer; megszólaltatására többé-kevésbé bonyolult mechanika szolgál, amely btllenytűk kö7.vetítésével hozható működésbe. A billentyű leütése után a hang nem árnyalható, ezért a hangképzés végső finomsága tekintetében hátrányban van a vonós vagy pengetős hangszerekkel szemben. A zongora elvileg azonos folyamat révén jött létre, mint amilyen korábban az orgona keletkezésekor lejátszódott. A mai ún. kaJapácszongorn keletkezési Idejére az 1709-es évet adják meg. A húrok megszólaltatás! módja: ütés knlapáesszerkezet segítségével. Két, eltérő kalapácsszerkezet alakult kl. Az egyiknél a kalapácssor a billenytfiktől függetlenül helyezkedik el, «z elvben azonos a mai ún. angol mechanikával. A másiknál minden egyes kalapács egyegy btllentyükarra van felszerelve. és azzal egységet nlkot: ez mint bécsi mechanika ismeretes. A klaviatúra a kezdeti 5 októvtól kiindulva a ma szokásos 7 oktáv terjedelemig bővült az Idők során. A mai pedálok helyett kezdetben reglsztergombokat, majd térdnyomókat alkalmaztak. A mai zongora méreteinek, mechanikájának és hangerejének kialakulására Liszt Ferenc és iskolája volt döntő hatással. Ez. a szerkezeti fejlődés a XIX. század közepén zárult le. Az eredetileg világos, csengőhangszínt sötétebb, tompább, felhangszegényebb váltotta fel, de hangerőben a zongora most már felvehette a versenyt a modern zenekar teljes együttesével. Mozart, Beethoven. Schubert, Weber vagy Chopin fennmaradt zongorát a maiakhoz képest lényeges eltérést mutatnak hangszínben és hangerőben. A mikroszkóp sok tudományágban és a műszaki élet számos területén nélkülözhetetlen segédeszköz. A modern mikroszkópokkal meg lehet közelíteni a fizikai törvények szerinti maximális felbontóképességet is. A nagy felbontóképességű mlkroszkópok azonban meglehetősen nagyok és súlyosak. így — bár kiválóan alkalmazhatók laboratóriumokban —, nehezen szállíthatók. Emiatt csak korlátozott mértékben használhatók laboratóriumokon kívül, holott Igen sokszor célszerű lenne a mikroszkópos vizsgálatokat a helyszínen elvégezni. Ezt tudva egy angol cég olyan mikroszkópokat hoz forgalomba, amelyeknek a súlya kisebb 25 dekagrammnál, és nagyságuk hasonló egy zsebrádióhoz. A méretek nagyfokú csökkentéséhez a lencsék újszerű elrendezése adta meg a lehetőséget. A mini mikroszkópokat elemmel működő lámpával is ellátják, így azok a külső világítástól függetlenül használhatók, és 200— 400-szoros nagyításra képesek. Egy angol professzor még ennél l« tovább ment, amikor a különleges mini mikroszkópot elkészítette. Ez az, említettnél Jóval nagyobb, mintegy ezerszeres nagyítást ad. A hasáb alakú műszer 127x76x25 mm méretű, tehát a zsebben nyugodtan elfér. Benne tükrök segítségével derékszögben két helyen törik meg a fénysugár irányát. A kis mikroszkóp fókuszálása majdnem teljesen önműködő, a kép egyenes állású, és az objektív sohasem érintheti a tárgylemezt. Mivel a mikroszkóp burkolata műanyagból készült, súlya még a beépített kis fényforrással együtt sem haladja meg a 20 dekát Lánc az autóban Szauna — télen Világszerte tért hódit a szauna, amelynek lényege a íorró gőzfürdő és a hidegvizes lehűtés. A köztudatban B szauna fogalma összefonódott Finnországgal. Ez igaz is, de,már a finnek előtt ismerték az ókori népek is B szaunát, sőt az aztékok, az amerikai indiánok és még az eszkimók is használták. A középkori Görögországban és Rómában is maradt fenn egy-egy változata, de a vikingektől kezdve egészen a régi «,iávokig kedvelték ezt a fürdőzést A modern szaunázás vita ra legtöbb okot adó része, a befejező szakasz, a lehűtés. Sok helyen a gőzből kifutnak a hóba hemperegni, hógolyózni, vagy a jég között ús7,kálmi. A finnek leggyakrabban például egy közeli lóba ugranak, esetleg úgy, hogy előbb léket vágnak. Sokan felteszik a kérdést.: nem káros-e ez a szervezetre? A sportorvosok szerint nem, megfelelő edzéssel minden ártalom nélkül szaunázhatunk. Felesleges az aggodalom, a szaunától nem kell félni. A félelem legfőbb oka, hogy a közhiedelem szerint a szaunázónak felhevülten kell a hideg vízbe ugrania, vagy a hóban hemperegnie. Valójában pedig nem felhevült, hanem megizzadt a szaunázó, és ez merőben különböző dolog. Orvosilag bizonyított, hogy a szauna kiváló gyógyszere a reumának, jó hatású a neurózisok valamennyi válfajára, a magas vérnyomásra, az érbetegségekre, és használható álmatlanság ellen. És természetesen véd minden meghűléses betegséggel szemben, de csak kellő edzés után. A szauna világméretű elterjedésében a sport játszotta a főszerepet. A stockholmi olimpián a flnmek már használták a szaunát A későbbi olimpiákon már mások is ki próbál táik a finn fürdót. A világ egyik legnagyobb futótehetsége és rendszeres szaunázója. Nurmi mondta: „A kimerítő küzdelem után fájdalmasan megkeményedett izmaimat a szaunázás azonnal rendbe hozta, és feloldotta az esetleges depressziót. Csodálatos újjászületés megy végbe a forró deszkákon." Képünkön: Mozart egyik zongorája a prágai Bcrtramka Emlékmúzeumban, ahol egykor lakott A gépkocslmotor vezéri 6mflvének az a feladata, hogy a hengereknek azokat a nyílásait — a szelepnyílásokat —, amelyeken át a friss keverék beáramlik, illetve az égéstermék a szabadba kiáramlik, a megfelelő Időpontokban nyissa és zárja. A szelepeket a vezértengely a rajta kiképzett bütykök által mozgatjá. Tudvalevő, hogy a bütykök elhelyezése szabja meg a tftbbhengeres motoroknál a működési sorrendet. Mivel egy-egy munkafolyamat (4 ütem) alatt mindegyik szelepet csak egyszer kell nyitni és zárni, ezért a dugattyúkkal kapcsolatban álló főtengely két körül forgása alatt a vezértengelynek csak egyet kell fordulnia, tehát a kettő között az áttétellé. A főtengely és a vezértengely között fogaskerékpár, vagy lánchajtás révén valósítják meg a kapcsolatot. A hazánkban oly nagy számban forgalomban levő Lada (Zsiguli) gépkocsikban — konstrukciós okokból — az utóbbi megoldást, a lánchajtást alkalmazták. A lánc hajtás mindaddig zajA szem és a sebesség Képünkön: Sportolók — szauna után A Tátásnak a közlekedésben elsőrendű szerepe van: a gépjárművezető döntéseinek. cselekedeteinek mintegy 90 százalékát az határozza meg. amit lát. Kísérletek tanúsága szerint az átlagos gépkocsivezetők a nagyobb távolságot csak jelentős hibaszázalékkal tudják megbecsülni. Kisebb távolság esetén — mintegy 50 méterig — viszont a becslés majdnem megegyezik a tényleges távolsággal. Például a 100 méteres távolságiit 110—120-nak, a 200 méteres távolságot csaknem 300nak vélte a kísérleti vizsgálatokban részt vevők nem kis hányada. A sebességbecslős vonatkozásában sem jobb a helyzet. A saját és a szemben közlekedő jármű sebességének megítélésében egyaránt általános jelenség az alábecslés. Ezt persze a környezet is befolyásolja: szűk utcában haladva a járművezető túlbecsült a sebességet. széles, sík terepen viszont a valóságosnál kisebbnek vé]l (ez utóbbi érvényes rossz látást viszonyok esetére ts). Egy kísérletsorozat alatt nem volt ritkaság, hogy a 130 km/óra sebességgel szemközt haladó jármű tempóját 80—90 km/óra értékűnek vélték az autóvezetők. A problémát tovább bonyolítja, hogy a sebességnövekedésével csökken az a látómezőzóna, amelyre a figyelem összpontosul. Belátható teháf, hogy az elözéses balesetek gyakorisága annak köszönhető, hogy az emberi szem sem csalhatatlan. Aki tehát előzésbe kezd, gondoljon a defenzív vezetés alapszabályára: ha valami miatt kételye támad, előzzön-e vagy sem, akkor cselekszik helyesen, ha a nem mellett dönt! A helyes távolság- és sebesség becs; és persze nemcsak az előzésnél lenne fontos. hanem a közlekedés sok más mozzanatánál is. így például a követésnél. Az úgynevezett „ráfutásos" balesetek a világon mindenütt sok gondot okoznak. Egy svájci felmérés szerint az autópályákon az összes balesetek több mint 20 százaléka a követési távolság helytelen megválasztásából adódik. Ebben az esetben az emberi látás egy másik gyengéje is szerepet játszik, az, hogy az előttünk menő vagy mögöttünk érkező autó haladását nem eléggé „térhatásúan" látjuk. Erre már meglehetősen régen rájöttek, s éppen ezért találták kl. tették kötelezővé a féklámpát. Így azután már egy újabb tényező is felhozható a balesetek magyarázatául, a rossz reakciókészség. amiben a szemnek már csak másodlagos szerep jut. A helyes követési távolság megválasztása és „beállítása" az egyes sebességi értékekhez tartozó fékutak ismeretében — Jó szemet kívánt és sok-sok tapasztalatot). Talán nem lesz haszontalan feleleveníteni, hogy a lakott területeken megengedett 60 km/óra sebességgel haladó jármű féktávolsága száraz úton 18, csúszós úton pedig 36 méter (a csúsBÓsság foka, a gumik állapota és több más tényező persze még erősen módosíthatja ezeket az értékeket). Akiknek rossz, a távolságés sebességbeeslő képességük, azok számára a követési távolság időegységben való „felmérését" Javasolják a szakemberek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy legalább annyinak kell lennie a követésj távolságnak, mint. amennyit az autónak — az adott sebességgel — 2 másodperc alatt kell megtennie. A minimális követési távolságot tehát 2 másodperc körül kell megválasztani, ami némi gyakorlással könnyen elsajátítható. . K. I. talan. amíg a lánc a kopások folytán meg nem nyúlik. A megnyúlást, a láncfeszítővel lehet ellensúlyozni. ami a Lada gépkocsiknál nem tartozik az autó legsikerültebb alkatrészei közé. A láncfeszítést ugyanis a konstruktőrök — egyszerűbb megoldásra törekedvén — nem fogaskerekes vagy görgős, hanem csúszópofás szerkezettel valósították meg, amellyel meglehetősen sok gond adódik. Már maga az ls kellemetlen. hogy a csúszólánc f eszítő szerkezet könnyen fellazulhat. s ilyenkor a motor csörgő-daráló hanggal jár. A meglehetősen nehezen hozzáférhető láncfeszítő csavar fellazítása, majd újbóli meghúzása révén' „le lehet csendesíteni" ugyan a vezérmüláncot, de csak bizonyos kopáshatárig. A kellemetlen zaj oka nemcsak a láncfeszítő szerkezet fellazulása lehet, hanem a vezérműlánc megnyúlása is, amely 10 ezer kilométerenként 1.5 mm szokott lenni. Ez annyit jelent, hogy a Lada gépkocsikon legalább 40 ezer kilométerenként cserélni kell a vezérműláncot, a megengedhető legnagyobb nyúlás ugyanis nem lehet több 6 milliméternél. Mivel ilyenkor — az együttkopás érdekében — a lánckerekeket is ajánlatos kicserélni, ez nem is olyan olcsó szórakozás, különösen. tudva azt. hogy görgős vagy fogaskerekes láncfeszítök esetén a lánc élettartama jóval 100 ezer kilométer fölött vanl A megnyúlt vezérműláncú motorral közlekedni nemcsak a zaj miatt kelLemetlen. hanem azért is, mert a lánc megnyúlása a motor teljesítményére ls kihat. A vezérlés parányi változása az elveszett, egy-két lóerőn kívül a benzinfogyasztás növekedésében is szerepet játszik. A vezérműlánc cseréjét nem ajánlatos házilagosan elvégezni. Ha mégis magunk hajtanánk végre a cserét, ügyeljünk arra, hogy a láncot csak a megfelelőén beállított helyzetben szabad ráhelyeznünk a főtengely, Illetve a vezérműtengely végén levő lánckerekekre. valamint az olajszivattyút és a gyújtásmegszakítást hajtó lánckerékre. Előfordulhat, hogy nem ^ lánc megnyúlása, hanem a láncfeszítő csúszósarujánalc az eltörése okozza a csattogó vagy zümmögő zajt Sajnos, ennek kiszereléséhez és cseréjéhez is meg kell bontani az egész elülső motorburkolatot.