Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-08 / 32. szám

4 Péntek, 1980. február 8. postaláda társszerzőnk az olvasó Sorokban „Elöregedett* megye a miénk, tudjuk jól a különböző statisztikákból. Jelentésekből. A számok mögött azonban küzdelmekkel tele egyéni sorsok rejtőznek, amelyek egyikéről, másikáról tudomást szerez hozzátartozó híján a szomszéd, a körzeti orvos s jó esetben eljut a hir a társadalmi gondoskodás megtestesítőjéig: a tanács szociálpolitikai szakemberéig és a gondozókig. Pedig a figyelmesség, a segítés nem pusalán egy ember, egy intézmény jóakaratán kellene, hogy múljon. Az lenne a megnyugtató, ha mindennapjainkat. az élet minden területét át- meg átszőné a törődés, a gyermeknevelésben, munkában megfáradt idős emberekkel való tettekben megnyilvánuló együttérzés. Hogy hány és hány lehetőség kínálkozik erre, és hogy mennyire létszükségletük ez az öregeknek, számos. Postaládánknak címzett levcl is bizonyítja. Szavak és tettek összhangja Egyik szemem sír, a másik meg nevet, miközben Gallai József né (Hajnóczy utca 9.) sorait olvasom. Köszönő levélnek vélem, hisz, mint ir!)a, megilleti a hála o Vidia KISZ-szervezetének tagjait, amiért részvétükkel és tanácsukkal segítségére voltak a beteg, idős házaspárnak. Elmentek hozzájuk és fölajánlották szolgálataikat. „Talán ezért is jár köszönet De kérem, üzenem, máskor jobban gondolják meg, és elhamarkodottan senkiben se keltsenek reményt." Ügy tűnik, az első találkozást nem követte több, az ígérettől pedig elmaradtak a tettek. Mi ez a levél, ha nem segélykérés? Akár özvegy G. J. -né (Francia u. 4.) hónapok óta hozzánk küldött sorai. Jól ismerjük, tövlröl-hegylre a rossz szomszédság okait, föl is hívtuk erre a városi tanács illetékeseinek figyelmét. akik úgy tudjuk, intézkedtek is. A háborúskodás azonban még mindig tart, és a levelek is jönnek egyre. Hatáskörünk nincs, csak szavak az eszközeink, hogy vigasztalni tudjuk idős olvadónkat, akinek idegeit felörli az átkos rossz szomszédság. Mint írja, gyakran elmegy otthonról, hogy lányánál ebédeljen. Szeretnénk, ha ott keresne és találna vigasztalást, megnyugvást. S ha működne már Szegeden a lelki segélyszolgálat — amely hónapok múlva indul —, bizonyára ott is azt mondanák olvasónknak: egyetlen rossz szomszéd sem ér annyit, hogy miatta „kilépjen az életből". Nemrégiben már foglalkoztunk Posluládánkban a mozgássérültek panaszával: miért nincsenek padok a villamosmegállókban. Ezúttal ítadnai Gyula (Sándor u. 47.) juttatta el hozzánk az ezért ugyan nem járó köszönetet, majd ezt írja: „Magam is már több év óta leszázalékolt rokkantsági nyugdíjas vagyok. Meglehetősen nehezen járok, és bizony sokszor nem tudok mibe kapaszkodni az tttcán, nem tudok leülni a villamosmegállókban. Föl kellene mérni azt a sok, városban élő, hátrányos helyzetbe került mozgássérültet, csökkent járóképességű és idős embert, akinek sokat segíthetne a biztonságos közlekedésben a városgondnokság és a tanács építési és közlekedési osztálya." „Mutassák meg, hogy a aaj tóban hangoztatott szavak: segítsük az öregeket, segítsük a rokkantakat, adjunk nekik öreg korukra életkedvet... stb. — mind Igazak." — kezdi levelét Mészáros István százszázalékos rokkantsági nyugdíjas, az Alföldi utca X. szám alól. Borsos hangú levelében, amelyhez csekket, 6zámlát, levélmásolatot is csatolt, az IKV eljárását nehezményezi Olvasónk lakásában az őezszel kicseréltette — az IKV engedélyével — a kádcsaptelepet, valamint a W. C.kagylót. A vállalattal való elszámolás körül azonban nézeteltérések adódtak. Mindezt nem részletezzük, helyesebbnek látjuk, ha a levelet elküldjük vizsgálat céljából a vállalat igazgatójának. Az eredményről természetesen mi is várjuk az értesítést. A lakásfelújítások, a berendezési tárgyak cseréjének lehetőségét, az árak megtérítésének módját jogszabályok írják elő, amelyekben a szakemberek kell hogy jártasak legyenek. Tehát Övék a döntés Joga. Azt azonban nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy olvasónk sürgős reklamációjára az egy hónap elteltével nem válaszolt a címzett. Ez akkor Is kötelessége lenne, ha ar levél végén, az aláírás alatt nem olvasható tisztán: „100 százalékos rokkantsági nyugdíjas". Fazekas Márta (Budapest, Bartók u. 61.) néhány napos szegedi tartózkodása alatt megfigyelte, főként a 4-es vonalon, hogy a villamosvezetők szívesen beszélgetnek munka közben. Az utasok és a gyalogosok nevében egyaránt helyteleníti ezt a szokást. Hiába kereste a táblát: „Menet közben a vezetővel beszélgetni tilos!" A Károlyi utca 4. számú ház lakói körülbelül 150-en, de főként a felsőbb emeleteken lakók amiatt panaszkodnak, hogy az utóbbi időben szinte naponta javítják ugyan a liftet, de az naponta el is romlik. Így aztán a nyugdíjasok, betegek, rokkantak kénytelenek bennmaradni a lakás rabságában, ha nem akarnak, illetve nem tudnak emeletet járni. Kilencszintes az épület. Érthető, ha sürgős intézkedést kérnek. Ifjú Szántó Lászlóné (Kiskundorozsma, Erzsébet u. 29.) öt darab piros-kék színes ceruzát vásárolt kislányának. öröme, mármint, hogy egyáltalán kapott ceruzát, nem sokáig tartott: ugyanis sorra elfogytak hegyezés közben. Törött volt a ceruzabél. „Ki és milyen magyarázatot tud erre adni?" — kérdezi a levél írója. Dr. I. L. korábban írt már levelet szerkesztőségünkbe a Prometheus Vállalatnál vásárolt olajégő hibás automatikijáról, s azóta a vállalat válaszát is közöltük. Ezúttal olvasónk újabb leveléből idézünk: „A vállalat panaszomat orvosolta. Tárgyilagos és segítőkész intézkedésével bebizonyította, hogy a vevő számára nem a bürokrácia útvesztőjébe göngyölt Jog a garancia, hanem a felelősségteljes munka" Kovács Sándorné (Topolya sor 1.) levelét továbbítottuk a városi tanács egészségügyi osztályára. Kónya Sándor (Duna utca 22.) megfogadta, több levelet nem ír a közlekedésről. Január 28-án délután 6 óra 10 perckor azonban olyasmi történt vele, ami tollhegyre való. A GM 02—36-os forgalmi rendszámú, 22-es jelzésű autóbusz váratlanul tolatni kezdett, miután a végállomáson minden utas leszállt. Olvasunk is gyanútlanul sétált el mögötte, amikor meglátta a hátrafelé, 30—40 kilométeres sebességgel haladó buszt. Szerencsére elugrott előle, így aztán az ijedségen kívül más baja nem esett. Olvasónk szerint helyes lenne, ha körforgalmat alakítanának ki, nem kellene az autóbuszoknak össze-vissza közlekedniük a Fő téren. Ezzel elejét lehetne venni a baleseteknek is. Egyéb megjegyzései még: Petőfitelepen nincsenek fölfestve a gyalogátkelőhelyek, pedig a közeli intézmények: üzletek, óvoda, iskola, Indokolnák ezt. Aztán van a Fő téren egy tábla, amely Jelzi, hogy a buszok merre mennek, csak sajnos az irány nem helyes. Tápét Üjszeged felé mutatja, eszerint a Tisza meg fölfelé folyik. A telepieket ez már nem zavarja meg, de az odalátogató idegent igen. Válaszol az Illetékes Enyém, tied, övé... Ragozni, lehet, hogy megtanultak a következő két levél ismeretlen „hősei" is, de, hogy nincsenek tisztában e * szavak jelentésével és erkölcsi érzékük is hiányos, az biztos. Zs. J. bosszúsan, ám kicsit kárörvendöen írja le mindazt, ami február 1-én % történt vele a 20-as autóbuszon. Délután, a fél 6 előtt 5 perccel induló Járműre szállt föl olvasónk a Dugonics téri megállóban, két csomaggal. A könnyebbet az ölébe vette, a nehezebbet az ülés mellé rakta. A Kálvin téren nagy volt a sürgés-forgás, le-, s fölszálló utasok... A Lugas utca előtt készülődött a levél írója ls, de hiába kerestcg a másik szatyrot, hűlt helye volt. „A tolvajt talán most az egyszer csalódás érte, mivel a nagy fogásra számítva 5 fcilpflyi feürfiüütóí .talált a sportszatyorban. üzenem, hogy további pályafutáséban ennél nagyobb sikere ne legyen az életben. Bízom benne, hogy majd csak utóiéri az Igazságszolgáltatás keze." Nagyobb „halra" bukkant az az ugyancsak ismeretlen enyveskezű egyén, akiről a néhány hónapos Márton Gabika (Hunyadi János sugárút 75. D épület) szülei írtak. Január 29-én, délután 1 és 4 óra között ugyanis valaki elvitte a babakocsi tárolóból Gabika piros NDKgyártmányú, panorámás babakocsiját. Emiatt aztán egyelőre szó se lehet sétáról, levegőzésről, hiszen éppen elég egyszer megvásárolni egy ilyen „járművet". A szülők abban bíznak, hátha mégis véletlenül vitte el valaki a kocsit, s ha nem, a környék lakói talán tudnak róla valamit Január 11-én tettük közzé „A 22-es csapdája" címmel egyik olvasónknak a 22-es busszal kapcsototos panaszát, melyre Sebők Imre főosztályvezető, a Volán 10. sz. Vállalatának Igazgatóhelyettese, dr. Benedek Tibor válaszolt „Az 1979. december 5-én életbe lépett új helyi autóbusz-vonalhálózat menetrendjét összességében úgy alakítottuk kl, hogy rövid várakozási idő után biztosítottak legyenek az átszállási lehetőségek. Előfordul, hogy csúcsidőn kívül az egyéb utazási Igényeket lebonyolító járatok esetében egy-két vonalon közvetlen csatlakozást nem tudtunk biztosítani, mivel a járatok nagy százaléka ezen Időszak alatt 20; 30; illetve 60 perces követési idővel közlekednek az utazási igény nagyságának megfelelően. Csúcsidőben a járatok követési idejével biztosított a közvetlen átszállás. A bejelentésből nem tűnik ki, hogy a levélíró mely megállóhelyen kívánja a 22es Járatot igénybe venni. Javasoljuk, hogy ha Újszegedről utazik, akkor a 14-es vonal Járatalt a cipőgyári megállóhelyig vegye Igénybe, csúcsidőben 3 perc, csúcsidőn kivül 13 perces várakozás után biztosított az átszállás a 73-as vonal járataira a kérdéses irányba. A Belvárosból való utazásnál a Kálvin térről a 10 percenként közlekedő 10-es járattal a II. kerületi tanács elnevezésű megállóhelyen átszállás a 73-as járatra, a menetidő mindössze 3 perc, vagy a postától a 17-es, 70, 71-es járattal a Marx térig, és ott átszállás a 73-as járatra. Véleményünk és tapasztalatunk szerint mind Újszegedről, mind a Belvárosból való egyszeri átszállással, valamint a legkedvezőbb átszállási lehetőség kiválasztásával rövid várakozási idő után biztosított az utazás." Január 18-i Postaládánkban Üres polcok címmel közöttünk észrevételt a magyarcsanádi 301. számú ABC-áruházról. A Maros menti Általános Fogyasztási Értékesítő és Beszerző Szövetkezet kereskedelmi főosztályvezetője, Benkő Béla nem ért egyet a levélíróval. „Szövetkezetünk áruháza ezerény, de ünnepélyes keretek között — a közös öszszefogás eredményeként — nyílt meg Nyitáskor csak a lakosság Jog06 öröme volt, dínomdánom nem. Az új bolt megnyitásával valóban komoly előrelépés történt a község áruellátásának színvonala terén, és a lakosságnak régi jogos Igénye teljesült ezzel. Valótlan a cikkíró állítása, miszerint hús ritkán, mirelit áru egyáltalán nem, míg kávé és cigaretta csak két-háromféle kapható az egységnél. Ezt bizonyítja a saját belső vizsgálatunk, és döntően bizonyltja a községben tartott szövetkezeti tagértekezlet ie, ahol több mint százan vettek részt és mondtak véleményt erről. Előfordult olyan eset, hogy egyik nap hiányzott a boltból egy áru, de másnap már volt, de emiatt ellátási gond nem merült fel. Nagyon jó, hogy megépült ez az ABC, mert szüksége van rá a lakosságnak, és azóta sokat javult az áruellátás. Jogos viszont az az észrevétel, hogy mosóporból nincs kellő választék. Ez ügyben intézkedtünk, kértük a szállító nagykereskedelmi vállalatot, hogy a folyamatos elKtás érdekében minden esetben szállítsa kl a megrendelt árut OTP-kŐlcsönének törlesztésével kapcsolatban írta meg panaszát Hódi Ferencné, amely Vevőszolgálat címmel Jelent meg Január 23-1 lapunkban. Az OTP megyei igazgatóságtól a következő választ kaptuk: „Ügyfelünk igazgatóságunkat személyesen felkereste, amikor is befizetései teljesítésének időpontjáról, a pénz beérkezéséről tájékoztattuk. Közöltük, hogy az általa aláirt kölcsönszerződés alapján törlesztési kötelezettsége minden hó első napján esedékes, melynek eleget kel-: Drága szigorúság Közismert, hogy az öreg kocsikat szétszerelik, a jónak mondható alkatrészekből háztáji kocsit szerkesztenek, (melyet általában egy Pannónia motorja hajt. Ezek a jármüvek, pontosabban munkagépek vizet húznak, szántanak, terhet hordanak, deszkát fűrészelnek, behozzák rajta a disznót a városba eladni, kiviszik rajta a tápot és a fóliát, fűrészporért, mészért, gázolajért, építőanyagért Járnak a városba. Sajnos ismét kötelező a háromszögletes munkagéprendszám. Ezt megszerezni nagy tortúra és mondhatni felesleges, mert semmi értelme nincs. Először összeépítés! engedély kell. Aztán több példányos műszaki rajz. Jóváhagyás. A műszaki rajzot 2—3 ezer forintért adják. Néhány' típus forog közkézen, lestencllezve. Vizsgázott hegesztő aláírja, hogy felei a hegesztéseltért (+2000 Ft). Útvonalengedély, vizsgadíj. Aztán mérik a fékerőt, a gumi recéjének mélységét, és mindent, amit egy kocsin mérnek. Ezután engedélyt kap 5 mázsa szállítására. 20 kilométeres sebességgel. Ha lovas kocsi volna, semmilyen engedély nem kellene, és dupla terhet vihet bármilyen sima gumival, fék nélkül is. A jelenlegi gazdasági helyzet kihat az egyes emberekre is. Ezt a drága szigorúságot félre kellene tenni. Ha egy ház értéke 400 ezer forint, ebben a fuvar 20 százalék, azaz nyolcvanezer forint. Ennyit tud egy munkagép belesegíteni az építkezésbe, miközben a gép is megmarad. Ha a munkagépeket újszerű gumikkal és tartozékokkal szereljük föl 20 kilométeres sebességhez, ez luxus. Éppen az benne a jó, hogy öreg gépegységeket lassúbb sebességgel tovább dolgoztassunk. Miért kell egy ilyen, gyakran egy helyben dolgozó, szivattyúval is felszerelt háztáji kocsira rendszám? Kendszámmal egyenesebben fűrészeli a deszkát? Ezeket a háztáji masinákat ki-ki maga csinálja saját részére, és maximálisan mindent belead, hogy jó legyen. Bármihez fog az ember, minden igényli a fuvart. Ezt a Volán nem tudja kielégíteni. Szerintem bőven elegendő lenne a munkagépekre a Munkagép felirat, és a sebességkorlátozás, számban kifejezve. Befizet az ember egy összeget, és dolgozik a géppel. Mi történik, ha valaki eladja a levizsgázott munkagépét? Az új tulajdonos ismét fizet, a masinát le kell újból vizsgáztatni — kezdődik minden elölről. Ha a régi tulajdonosé marad, sosem kell vizsgára vinni többet. Aki levizsgáztatta a kocsiját, mehessen vele gyorsabban. Aki még nem vizsgáztatta le, legalább lassú sebességgel engedélyezzék a mellékúton való közlekedést. A háztáji gazdaság a termékek jelentős részét termeli. Kocsi nélkül nem lehet olcsón termelni, mert a fuvaroztatás mindent megesz. Fodor Károly Csuka utca 1. lett volna tennie. Az ügyfél mindig később, és postai úton teljesített. Kölcsönét mind a takarékpénztárnál, mind valamelyik postahivatalnál befizetheti , de az utóbbi hely választása esetén, az ottani késedelmes feldolgozás miatt a számlájára történő könyvelést csak a tényleges beérkezéskor végezhetjük el. Jelen esetben az 1979. március 13-i törlesztés április 10-én és az 1979. április 13-1 befizetés május 8án érkezett a takarékpénztárhoz. így egy-egy havi késedelme keletkezett, amely 62 forint összegű kéedelmi kamat felszámolását eredményezte. A késedelem miatt két esetben az ügyfél felszólító levelet kapott, ezért 6 forint összegű levelezési költséget kellett felszámolnunk. Az ügyfél személyes ittlétekor kifogásolta, hogy a felszólító leveleket nem kapta meg. Ez ténylegesen így is lehetett,. mivel a kölcsön felvételekor Szeged. Gábor Áron utca 35. sz. alatt lakott, ahová a felszólító leveleket küldtük. Lakcímváltozást (Szeged, Bimbó u. 7/A) viszont intézetünkhöz nem jelentett be. Az igaz, hogy kölcsönét összességében két hónappal hamarabb fizette ki, de a már hivatkozott kölcsönszerződés szerint csak 3 havonkénti törlesztési idő csökkentésekor kaphatott volna 1 százalék kedvezményt, ami a két havi késedelmet kompenzálta volna. Az ügyfelet kértük, hogy J. jövőben postán történő befizetés esetén is vállalt kötelezettségének minden hő 1én tegyen eleget lehetőleg — az esetleges anyagfeldolgozást késedelem elkerülésére — valamelyik takarékpénztárban." * Ha az OTP közvéleménykutatást végezne, kiderülne, hogy a hitelre vásárlók legtöbbje úgy tudja: elegendő, ha a fizetésosztást követő napokban, tehát 3-a és 10-e között fizeti be OTP-törlesztését. Arról se hallottunk eddig. hogy a posta „anyagfeldolgozási késedelme" miatt az ügyfelet Illeti a büntetés. Az illetékes válaszából úgy tűnik az OTP változtatott eddigi fizetési föltételein. S ha ez így van, alapvető kötelessége lett volna, hogy időben tájékoztassa erről ügyfeleit, és ne késedelmi kamatok fölszámolásával figyelmeztesse őket kötelezettségeikre. Ettől függetlenül szabadjon megjegyeznünk: aligha felel meg bármelyik részlet re vásárló, bérlők és fizetésből élő embernek az OTP által szigorúan megszabott dátum: ugyan kinek van minden hónap első napján törlesztésre szánt pénze? Azt se hisszük, hogy igazán óhajtaná az OTP: mindén hónapban, elsején végeláthatatlan sorok kígyóznának saját pénztáraik előtt. Egy szó, mint száz: hoszszabb terminust kellene megjelölnie az OTP-nek. Ügy hisszük, a lakossággal kialakított eddigi jó kapcsolatának megőrzése megéri ezt az engedményt. összeállította: Chikán Ágnes