Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-08 / 32. szám

4 Péntek, 1980. február 8. postaláda társszerzőnk az olvasó Sorokban „Elöregedett* megye a miénk, tudjuk jól a különböző statisztikákból. Jelentésekből. A számok mögött azonban küzdelmekkel tele egyéni sorsok rejtőznek, amelyek egyi­kéről, másikáról tudomást szerez hozzátartozó híján a szom­széd, a körzeti orvos s jó esetben eljut a hir a társadalmi gondoskodás megtestesítőjéig: a tanács szociálpolitikai szakemberéig és a gondozókig. Pedig a figyelmesség, a se­gítés nem pusalán egy ember, egy intézmény jóakaratán kellene, hogy múljon. Az lenne a megnyugtató, ha min­dennapjainkat. az élet minden területét át- meg átszőné a törődés, a gyermeknevelésben, munkában megfáradt idős emberekkel való tettekben megnyilvánuló együttérzés. Hogy hány és hány lehetőség kínálkozik erre, és hogy mennyire létszükségletük ez az öregeknek, számos. Postaládánknak címzett levcl is bizonyítja. Szavak és tettek összhangja Egyik szemem sír, a másik meg nevet, miközben Gallai József né (Hajnóczy utca 9.) sorait olvasom. Köszönő le­vélnek vélem, hisz, mint ir­!)a, megilleti a hála o Vidia KISZ-szervezetének tagjait, amiért részvétükkel és taná­csukkal segítségére voltak a beteg, idős házaspárnak. El­mentek hozzájuk és fölaján­lották szolgálataikat. „Ta­lán ezért is jár köszönet De kérem, üzenem, máskor job­ban gondolják meg, és elha­markodottan senkiben se keltsenek reményt." Ügy tű­nik, az első találkozást nem követte több, az ígérettől pedig elmaradtak a tettek. Mi ez a levél, ha nem se­gélykérés? Akár özvegy G. J. -né (Francia u. 4.) hónapok óta hozzánk küldött sorai. Jól ismerjük, tövlröl-hegylre a rossz szomszédság okait, föl is hívtuk erre a városi ta­nács illetékeseinek figyel­mét. akik úgy tudjuk, intéz­kedtek is. A háborúskodás azonban még mindig tart, és a levelek is jönnek egyre. Hatáskörünk nincs, csak sza­vak az eszközeink, hogy vi­gasztalni tudjuk idős olva­dónkat, akinek idegeit felörli az átkos rossz szomszédság. Mint írja, gyakran elmegy otthonról, hogy lányánál ebédeljen. Szeretnénk, ha ott keresne és találna vi­gasztalást, megnyugvást. S ha működne már Szegeden a lelki segélyszolgálat — amely hónapok múlva indul —, bizonyára ott is azt mon­danák olvasónknak: egyet­len rossz szomszéd sem ér annyit, hogy miatta „kilép­jen az életből". Nemrégiben már foglal­koztunk Posluládánkban a mozgássérültek panaszával: miért nincsenek padok a vil­lamosmegállókban. Ezúttal ítadnai Gyula (Sándor u. 47.) juttatta el hozzánk az ezért ugyan nem járó köszönetet, majd ezt írja: „Magam is már több év óta leszázalé­kolt rokkantsági nyugdíjas vagyok. Meglehetősen nehe­zen járok, és bizony sokszor nem tudok mibe kapaszkod­ni az tttcán, nem tudok le­ülni a villamosmegállókban. Föl kellene mérni azt a sok, városban élő, hátrányos hely­zetbe került mozgássérültet, csökkent járóképességű és idős embert, akinek sokat segíthetne a biztonságos köz­lekedésben a városgondnok­ság és a tanács építési és közlekedési osztálya." „Mutassák meg, hogy a aaj tóban hangoztatott sza­vak: segítsük az öregeket, segítsük a rokkantakat, ad­junk nekik öreg korukra életkedvet... stb. — mind Igazak." — kezdi levelét Mé­száros István százszázalé­kos rokkantsági nyugdíjas, az Alföldi utca X. szám alól. Borsos hangú levelében, amelyhez csekket, 6zámlát, levélmásolatot is csatolt, az IKV eljárását nehezményezi Olvasónk lakásában az őez­szel kicseréltette — az IKV engedélyével — a kádcsap­telepet, valamint a W. C.­kagylót. A vállalattal való el­számolás körül azonban né­zeteltérések adódtak. Mind­ezt nem részletezzük, helye­sebbnek látjuk, ha a levelet elküldjük vizsgálat céljából a vállalat igazgatójának. Az eredményről természetesen mi is várjuk az értesítést. A lakásfelújítások, a be­rendezési tárgyak cseréjének lehetőségét, az árak megté­rítésének módját jogszabá­lyok írják elő, amelyekben a szakemberek kell hogy jár­tasak legyenek. Tehát Övék a döntés Joga. Azt azonban nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy olvasónk sürgős rekla­mációjára az egy hónap el­teltével nem válaszolt a cím­zett. Ez akkor Is kötelessége lenne, ha ar levél végén, az aláírás alatt nem olvasható tisztán: „100 százalékos rok­kantsági nyugdíjas". Fazekas Márta (Budapest, Bartók u. 61.) néhány napos szegedi tartózkodása alatt megfigyelte, főként a 4-es vonalon, hogy a villamosve­zetők szívesen beszélgetnek munka közben. Az utasok és a gyalogosok nevében egy­aránt helyteleníti ezt a szo­kást. Hiába kereste a táblát: „Menet közben a vezetővel beszélgetni tilos!" A Károlyi utca 4. számú ház lakói körülbelül 150-en, de főként a felsőbb emelete­ken lakók amiatt panasz­kodnak, hogy az utóbbi idő­ben szinte naponta javítják ugyan a liftet, de az napon­ta el is romlik. Így aztán a nyugdíjasok, betegek, rok­kantak kénytelenek benn­maradni a lakás rabságában, ha nem akarnak, illetve nem tudnak emeletet járni. Kilenc­szintes az épület. Érthető, ha sürgős intézkedést kérnek. Ifjú Szántó Lászlóné (Kis­kundorozsma, Erzsébet u. 29.) öt darab piros-kék szí­nes ceruzát vásárolt kislá­nyának. öröme, mármint, hogy egyáltalán kapott ceru­zát, nem sokáig tartott: ugyanis sorra elfogytak he­gyezés közben. Törött volt a ceruzabél. „Ki és milyen magyarázatot tud erre ad­ni?" — kérdezi a levél írója. Dr. I. L. korábban írt már levelet szerkesztőségünkbe a Prometheus Vállalatnál vá­sárolt olajégő hibás automa­tikijáról, s azóta a vállalat válaszát is közöltük. Ezúttal olvasónk újabb leveléből idézünk: „A vállalat pana­szomat orvosolta. Tárgyila­gos és segítőkész intézkedé­sével bebizonyította, hogy a vevő számára nem a bürok­rácia útvesztőjébe göngyölt Jog a garancia, hanem a fe­lelősségteljes munka" Kovács Sándorné (Topolya sor 1.) levelét továbbítottuk a városi tanács egészségügyi osztályára. Kónya Sándor (Duna utca 22.) megfogadta, több levelet nem ír a közlekedésről. Ja­nuár 28-án délután 6 óra 10 perckor azonban olyasmi tör­tént vele, ami tollhegyre való. A GM 02—36-os forgal­mi rendszámú, 22-es jelzésű autóbusz váratlanul tolatni kezdett, miután a végállo­máson minden utas leszállt. Olvasunk is gyanútlanul sé­tált el mögötte, amikor meg­látta a hátrafelé, 30—40 ki­lométeres sebességgel haladó buszt. Szerencsére elugrott előle, így aztán az ijedsé­gen kívül más baja nem esett. Olvasónk szerint he­lyes lenne, ha körforgal­mat alakítanának ki, nem kellene az autóbuszoknak össze-vissza közlekedniük a Fő téren. Ezzel elejét lehetne venni a baleseteknek is. Egyéb megjegyzései még: Petőfitelepen nincsenek föl­festve a gyalogátkelőhelyek, pedig a közeli intézmények: üzletek, óvoda, iskola, Indo­kolnák ezt. Aztán van a Fő téren egy tábla, amely Jelzi, hogy a buszok merre men­nek, csak sajnos az irány nem helyes. Tápét Üjszeged felé mutatja, eszerint a Ti­sza meg fölfelé folyik. A te­lepieket ez már nem zavarja meg, de az odalátogató ide­gent igen. Válaszol az Illetékes Enyém, tied, övé... Ragozni, lehet, hogy meg­tanultak a következő két le­vél ismeretlen „hősei" is, de, hogy nincsenek tisztában e * szavak jelentésével és er­kölcsi érzékük is hiányos, az biztos. Zs. J. bosszúsan, ám ki­csit kárörvendöen írja le mindazt, ami február 1-én % történt vele a 20-as autó­buszon. Délután, a fél 6 előtt 5 perccel induló Jár­műre szállt föl olvasónk a Dugonics téri megállóban, két csomaggal. A könnyeb­bet az ölébe vette, a nehe­zebbet az ülés mellé rakta. A Kálvin téren nagy volt a sürgés-forgás, le-, s fölszálló utasok... A Lugas utca előtt készülődött a levél írója ls, de hiába kerestcg a másik szatyrot, hűlt helye volt. „A tolvajt talán most az egyszer csalódás érte, mivel a nagy fogásra számítva 5 fcilpflyi feürfiüütóí .talált a sportszatyorban. üzenem, hogy további pályafutáséban ennél nagyobb sikere ne le­gyen az életben. Bízom ben­ne, hogy majd csak utóiéri az Igazságszolgáltatás keze." Nagyobb „halra" bukkant az az ugyancsak ismeretlen enyveskezű egyén, akiről a néhány hónapos Márton Gabika (Hunyadi János su­gárút 75. D épület) szülei ír­tak. Január 29-én, délután 1 és 4 óra között ugyanis va­laki elvitte a babakocsi tá­rolóból Gabika piros NDK­gyártmányú, panorámás ba­bakocsiját. Emiatt aztán egyelőre szó se lehet sétáról, levegőzésről, hiszen éppen elég egyszer megvásárolni egy ilyen „járművet". A szü­lők abban bíznak, hátha mégis véletlenül vitte el va­laki a kocsit, s ha nem, a környék lakói talán tudnak róla valamit Január 11-én tettük közzé „A 22-es csapdája" címmel egyik olvasónknak a 22-es busszal kapcsototos panaszát, melyre Sebők Imre főosz­tályvezető, a Volán 10. sz. Vállalatának Igazgatóhelyet­tese, dr. Benedek Tibor vá­laszolt „Az 1979. december 5-én életbe lépett új helyi autó­busz-vonalhálózat menet­rendjét összességében úgy alakítottuk kl, hogy rövid várakozási idő után biztosí­tottak legyenek az átszállási lehetőségek. Előfordul, hogy csúcsidőn kívül az egyéb utazási Igényeket lebonyolító járatok esetében egy-két vo­nalon közvetlen csatlakozást nem tudtunk biztosítani, mi­vel a járatok nagy százaléka ezen Időszak alatt 20; 30; il­letve 60 perces követési idő­vel közlekednek az utazási igény nagyságának megfele­lően. Csúcsidőben a járatok követési idejével biztosított a közvetlen átszállás. A bejelentésből nem tű­nik ki, hogy a levélíró mely megállóhelyen kívánja a 22­es Járatot igénybe venni. Ja­vasoljuk, hogy ha Újszeged­ről utazik, akkor a 14-es vo­nal Járatalt a cipőgyári meg­állóhelyig vegye Igénybe, csúcsidőben 3 perc, csúcs­időn kivül 13 perces várako­zás után biztosított az átszál­lás a 73-as vonal járataira a kérdéses irányba. A Belvárosból való uta­zásnál a Kálvin térről a 10 percenként közlekedő 10-es járattal a II. kerületi tanács elnevezésű megállóhelyen át­szállás a 73-as járatra, a me­netidő mindössze 3 perc, vagy a postától a 17-es, 70, 71-es járattal a Marx térig, és ott átszállás a 73-as járat­ra. Véleményünk és tapasz­talatunk szerint mind Újsze­gedről, mind a Belvárosból való egyszeri átszállással, va­lamint a legkedvezőbb át­szállási lehetőség kiválasztá­sával rövid várakozási idő után biztosított az utazás." Január 18-i Postaládánk­ban Üres polcok címmel kö­zöttünk észrevételt a ma­gyarcsanádi 301. számú ABC-áruházról. A Maros menti Általános Fogyasztási Értékesítő és Beszerző Szö­vetkezet kereskedelmi főosz­tályvezetője, Benkő Béla nem ért egyet a levélíróval. „Szövetkezetünk áruháza ezerény, de ünnepélyes ke­retek között — a közös ösz­szefogás eredményeként — nyílt meg Nyitáskor csak a lakosság Jog06 öröme volt, dínomdánom nem. Az új bolt megnyitásával valóban komoly előrelépés történt a község áruellátásának szín­vonala terén, és a lakosság­nak régi jogos Igénye telje­sült ezzel. Valótlan a cikkíró állítása, miszerint hús rit­kán, mirelit áru egyáltalán nem, míg kávé és cigaretta csak két-háromféle kapható az egységnél. Ezt bizonyítja a saját belső vizsgálatunk, és döntően bizonyltja a község­ben tartott szövetkezeti tag­értekezlet ie, ahol több mint százan vettek részt és mond­tak véleményt erről. Előfor­dult olyan eset, hogy egyik nap hiányzott a boltból egy áru, de másnap már volt, de emiatt ellátási gond nem merült fel. Nagyon jó, hogy megépült ez az ABC, mert szüksége van rá a lakosság­nak, és azóta sokat javult az áruellátás. Jogos viszont az az észrevétel, hogy mosópor­ból nincs kellő választék. Ez ügyben intézkedtünk, kértük a szállító nagykeres­kedelmi vállalatot, hogy a folyamatos elKtás érdeké­ben minden esetben szállít­sa kl a megrendelt árut OTP-kŐlcsönének törleszté­sével kapcsolatban írta meg panaszát Hódi Ferencné, amely Vevőszolgálat címmel Jelent meg Január 23-1 la­punkban. Az OTP megyei igazgatóságtól a követke­ző választ kaptuk: „Ügyfelünk igazgatóságun­kat személyesen felkereste, amikor is befizetései teljesí­tésének időpontjáról, a pénz beérkezéséről tájékoztattuk. Közöltük, hogy az általa alá­irt kölcsönszerződés alapján törlesztési kötelezettsége minden hó első napján ese­dékes, melynek eleget kel-: Drága szigorúság Közismert, hogy az öreg kocsikat szétszerelik, a jónak mondható al­katrészekből háztáji kocsit szerkesztenek, (melyet általában egy Pannónia motorja hajt. Ezek a jármüvek, pon­tosabban munkagépek vizet húznak, szánta­nak, terhet hordanak, deszkát fűrészelnek, behozzák rajta a disz­nót a városba eladni, kiviszik rajta a tápot és a fóliát, fűrészpo­rért, mészért, gázola­jért, építőanyagért Jár­nak a városba. Sajnos ismét kötelező a háromszögletes mun­kagéprendszám. Ezt megszerezni nagy tor­túra és mondhatni fe­lesleges, mert semmi értelme nincs. Először összeépítés! engedély kell. Aztán több példányos műsza­ki rajz. Jóváhagyás. A műszaki rajzot 2—3 ezer forintért adják. Néhány' típus forog közkézen, lestencllez­ve. Vizsgázott hegesztő aláírja, hogy felei a hegesztéseltért (+2000 Ft). Útvonalengedély, vizsgadíj. Aztán mérik a fékerőt, a gumi re­céjének mélységét, és mindent, amit egy ko­csin mérnek. Ezután engedélyt kap 5 mázsa szállítására. 20 kilomé­teres sebességgel. Ha lovas kocsi volna, semmilyen engedély nem kellene, és dupla terhet vihet bármilyen sima gumival, fék nél­kül is. A jelenlegi gaz­dasági helyzet kihat az egyes emberekre is. Ezt a drága szigorúságot félre kellene tenni. Ha egy ház értéke 400 ezer forint, ebben a fuvar 20 százalék, azaz nyolcvanezer fo­rint. Ennyit tud egy munkagép belesegíteni az építkezésbe, miköz­ben a gép is megma­rad. Ha a munkagépe­ket újszerű gumikkal és tartozékokkal szerel­jük föl 20 kilométeres sebességhez, ez luxus. Éppen az benne a jó, hogy öreg gépegysége­ket lassúbb sebességgel tovább dolgoztassunk. Miért kell egy ilyen, gyakran egy helyben dolgozó, szivattyúval is felszerelt háztáji kocsi­ra rendszám? Kend­számmal egyenesebben fűrészeli a deszkát? Ezeket a háztáji masi­nákat ki-ki maga csi­nálja saját részére, és maximálisan mindent belead, hogy jó legyen. Bármihez fog az em­ber, minden igényli a fuvart. Ezt a Volán nem tudja kielégíteni. Szerintem bőven ele­gendő lenne a munka­gépekre a Munkagép felirat, és a sebesség­korlátozás, számban kifejezve. Befizet az ember egy összeget, és dolgozik a géppel. Mi történik, ha valaki el­adja a levizsgázott munkagépét? Az új tu­lajdonos ismét fizet, a masinát le kell újból vizsgáztatni — kezdő­dik minden elölről. Ha a régi tulajdonosé ma­rad, sosem kell vizsgá­ra vinni többet. Aki le­vizsgáztatta a kocsi­ját, mehessen vele gyorsabban. Aki még nem vizsgáztatta le, legalább lassú sebes­séggel engedélyezzék a mellékúton való közle­kedést. A háztáji gazdaság a termékek jelentős ré­szét termeli. Kocsi nélkül nem lehet ol­csón termelni, mert a fuvaroztatás mindent megesz. Fodor Károly Csuka utca 1. lett volna tennie. Az ügyfél mindig később, és postai úton teljesített. Kölcsönét mind a takarékpénztárnál, mind valamelyik postahiva­talnál befizetheti , de az utóbbi hely választása ese­tén, az ottani késedelmes feldolgozás miatt a számlá­jára történő könyvelést csak a tényleges beérkezéskor vé­gezhetjük el. Jelen esetben az 1979. március 13-i törlesz­tés április 10-én és az 1979. április 13-1 befizetés május 8­án érkezett a takarékpénz­tárhoz. így egy-egy havi ké­sedelme keletkezett, amely 62 forint összegű kéedelmi kamat felszámolását ered­ményezte. A késedelem miatt két esetben az ügyfél felszólító levelet kapott, ezért 6 forint összegű levelezési költséget kellett felszámolnunk. Az ügyfél személyes ittlétekor kifogásolta, hogy a felszólí­tó leveleket nem kapta meg. Ez ténylegesen így is lehe­tett,. mivel a kölcsön felvé­telekor Szeged. Gábor Áron utca 35. sz. alatt lakott, ahová a felszólító leveleket küldtük. Lakcímváltozást (Szeged, Bimbó u. 7/A) vi­szont intézetünkhöz nem je­lentett be. Az igaz, hogy kölcsönét összességében két hónappal hamarabb fizette ki, de a már hivatkozott kölcsönszer­ződés szerint csak 3 havon­kénti törlesztési idő csökken­tésekor kaphatott volna 1 százalék kedvezményt, ami a két havi késedelmet kom­penzálta volna. Az ügyfelet kértük, hogy J. jövőben postán történő befi­zetés esetén is vállalt köte­lezettségének minden hő 1­én tegyen eleget lehetőleg — az esetleges anyagfeldolgo­zást késedelem elkerülésére — valamelyik takarékpénz­tárban." * Ha az OTP közvélemény­kutatást végezne, kiderülne, hogy a hitelre vásárlók leg­többje úgy tudja: elegendő, ha a fizetésosztást követő napokban, tehát 3-a és 10-e között fizeti be OTP-törlesz­tését. Arról se hallottunk ed­dig. hogy a posta „anyag­feldolgozási késedelme" mi­att az ügyfelet Illeti a bün­tetés. Az illetékes válaszából úgy tűnik az OTP változtatott ed­digi fizetési föltételein. S ha ez így van, alapvető köteles­sége lett volna, hogy időben tájékoztassa erről ügyfeleit, és ne késedelmi kamatok fölszámolásával figyelmeztes­se őket kötelezettségeikre. Ettől függetlenül szabad­jon megjegyeznünk: aligha felel meg bármelyik részlet re vásárló, bérlők és fizetés­ből élő embernek az OTP ál­tal szigorúan megszabott dá­tum: ugyan kinek van min­den hónap első napján tör­lesztésre szánt pénze? Azt se hisszük, hogy igazán óhajta­ná az OTP: mindén hónap­ban, elsején végeláthatatlan sorok kígyóznának saját pénztáraik előtt. Egy szó, mint száz: hosz­szabb terminust kellene meg­jelölnie az OTP-nek. Ügy hisszük, a lakossággal kiala­kított eddigi jó kapcsolatá­nak megőrzése megéri ezt az engedményt. összeállította: Chikán Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom