Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-08 / 5. szám

38 Kedd, 1980. január 8. Ellentétes a béke érdekével A TÁSZSZ közleménye Carter beszédéről 0 Moszkva (TASZSZ) James Carter amerikai elnök január 4-i televíziós beszédével kapcsolatosan a TASZSZhírügynnkségct felhatalmazták az alábbiak ktelésérc. A Szovjetunióban csakúgy, mint sok más országban az Egyesült Államok elnökének ez a nyilatkozata figyelmet keltett A beszéd nagy részét frázisok és a „hidegháború" szeHeme hatották át A benne foglalt politikai értékelések és az amerikai kormánynak nemzetközi téren előirányzott gyakorlati lépései kiegyensúlyozatlanságukkal tűnnek kl. valamint azzal, hogy figyelmen kivül hagyják a béke, a nemzetközi enyhülés, a szovjet—amerikai kapcsolatok konstruktív fejlődése alapvető, hosszú távú érdekeit Ez a beszéd semmiképp sem egyeztethető össze azzal a felelősséggel, amellyel az Egyesült Államok, mint nagyhatalom tartozik az általános béke fenntartásáért, a néoek biztonságának és az. államok közötti kölcsönösen előnyös, békés együttműködés kiszélesítésének szavatolásáért. Az Egyesült Államok elnökének beszéde azon amerikai körök szenvedélyét szítja fel. amelyelmek már régóta nincsen ínyükre az enyhülés politikája. Egyáltalán nem olvan személy beszédére emlékeztet, aki az Egyesült Államokban » legmagasabb állami tisztet tölt! be, Inkább olyanéra; aki jelölt erre a tisztségre, és aki választási harc újabb fordulójába kezd bele. A választási jelleg, a soviniszta körökhöz való szólás — az egészből Ítélve — nem jeBrown tárgyalásai Pekingben 0 Peking (MTI) Harold Brown amerikai hadügyminiszter vasárnap Pekingben elhangzott beszélőében élesen támadta a Szovjetuniót. Ha az Egyesült Államok és Kína .közös érdekeit veszély fenyegeti, akkor e két ország egymást kiegészítő akciókkal válaszol a védelem és a diplomácia területén egyaránt" — mondotta egyebek között Brown azon a díszvacsorán, amelyet Hszü Hsziang-csien kínai honvédelmi miniszter adott tiszteletére. Tegnap, hétfőn két alkalommal tárgyalt egymással Keng Píao kínai miniszterelnök-helyettes és Harold Brown amerikai hadügyminiszter. Az amerikai küldöttségtől származó értesülés szerint Keng Piao és Brown több órás megbeszélésen azzal ls foglalkoztak, hogy az Egyesült Államok milyen formában és feltételekkel szállítson katonai jellegű technikai felszerelést Kínának. Megfigyelők ezzel kapcsolatban rámutatnak, hogy amerikai elektronikus ellenőrző és felderítő eszközök eladásáról van szó. Kína ugyanis északi határa mentán, vagyis a Szovjetunió közvetlen köze, lében az íránban leszerelthez hasonló, az Egyesült Államok által szállítandó elektronikus felderítő és elóre jelző rendszert akar kiépíteni. lentéktelen súlyt kapott az elnök beszédében. A beszéd konkrét tartalma. és az amerikai kormánynak a szovjet—amerikai kapcsolatok terén bejelentett lépései nem értékelhetők másként, mint a béke érdekeivel ellentétes lépések. Figyelmet érdemel, hogy az amerikai kormányzat feje a beszéd fő ürügyéül választotta azokat az eseményeket, amelyek az utóbbi időben ar Afganisztáni Demokratikus Köztársaságban mentek végbe. Minden felelős, józan gondolkodó politikus tudja, hogy csakis az afgán népnek —, és senki másnak — van Joga meghatározni saját belső fejlődésének útiát, és azt, hogy miként fejlessze kapcsolatait más országokkal Az Egyesült Államok elnökének egész beszéde azt a benyomást kelti, hogy hiányzik belőle a politikai egyensúly, a nemzetközi helyzet reális számbavétele. túlértékeli az Egvesült Államok reális lehetőségeit. és bizonyos mértékben alóbecsüli azoknak az országoknak a lehetőségeit, amelyekkel szemben az Egyesült Államok ilyen vagy olyan lén ós re készül. Azonban az Egyesült Államokban senki sem kételkedhet abban, hoey a Szovjetunió kóoes megvédeni törvényes érdekeit csakúgy, mint szövetségesei és barátai érdekelt ls. A Szovjetunió vezető köreiben szeretnék remélni, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok, többek között a béke megőrzését célzó erőfeszítések józan, előrelátó megközelítése végső soron az Egyesült Államokban is felülkerekedik. Odvözlő távirafok 0 Budapest (MTI) Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Heng Samrint, a Kambodzsai Nemaeti Egységfront Központi Bizottsága elnökét, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács elnökét január 7-e, a kambodzsai népnek a Pol Pot—leng Sary-rendszer felett aratott győzelme első évfordulója alkalmából. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa ugyancsak táviratban köszöntötte a Kambodzsai Nemzeti Egységfront Központi Bizottságát Miért lármáznak? Marekais Moszkvában • Moszkva (MTI) Tegnap, hétfőn délután Moszkvába érkezett a Francia Kommunista Párt küldöttsége Georges Marchaisnak, a párt főtitkárának vezetésével. Az SZKP Központi Bizottságának meghívására érkezett küldöttség tagjai között van Maximé Gremetz, a párt Politikai Bizottságának tagja, valamint az FKP több más vezetője. A repülőtéren a delegációt Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja és Borisz Ponomarjov, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkárai és más személyiségek köszöntötték. AZ FKP küldöttsége megbeszélést folytat az SZKP delegációjával az időszerű nemzetközi kérdésekről, beleértve a közel- és közép-keleti helyzetet, valamint a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről, a két párt kapcsolatairól is. INDIAI VÁLASZTÁSI RÉSZEREDMÉNY A Dzsanata Párt tiszteletben tartja a nép akaratát — ezzel ismerte el pártja választási vereségét hétfőn Üj-Delhiben újságírók előtt Surendra Mohán, a Dzsanata főtitkára. Hétfőn a délutáni órákig 171 körzet eredménye vált ismeretessé: 128ban Indira Gandhi Nemzeti Kongresszus Pártja szerezte meg a képviselői mandátumot. A jelenleg kormányon levő Dzsanata eddig mindössze 11 helyet nyert eL ELUTAZOTT AZ NSZK DELEGÁCIÓJA Vasárnap elutazott Budapestről dr. Hildegard Hammbrücher, az NSZK külügyi államminisztere, aki a Német Szövetségi Köztársaság kulturális hetének megnyitására érkezett hazánkba. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Meruk Vilmos, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese és Johannes Balser, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete búcsúztatta. BEGIN ASSZUANBAN Begin izraeli miniszterelnök hétfőn délben népes küldöttség élén a felsőegyiptomi Asszuánba érkezett. ahol négy napig lesz Szadat egyiptomi elnök vendége. A repülőtéren egyiptomi kollégája. Musztafa Khalil fogadta Begint, aki a fogadási ceremónia után Szadat elnökkel folytatandó tárgyalásainak színhelyére, az asszuáni Oberoi szállodába hajtatott. A 15. TAG: MEXIKÓ Az ENSZ-kőzgyűlés hétfőn Mexikót választotta a Biztonsági Tanács 15. tagjává Bolívia helyébe, amelynek megbízatása december 31-én lejárt. Előzőleg Kuba a múlt hét végén, majd később Kolumbia is visszavonta jelöltségét a helyre, amelyet a BT nem állandó tagjai között, a latin-amerikai országok csoportjának tartanak fenn. SCHMIDT MADRIDBAN Hétfőn délelőtt AdolfoSuarez miniszterelnök meghívására hivatalos látogatásra Madridba érkezett Helmuth Schmidt, az NSZK kancellárja. Schmidt karácsony óta Spanyolországban tartózkodott, Palrna de Mallorcán töltötte az ünnepeket, onnan érkezett most a spanyol fővárosba, ahol szerdáig marad. Szörnyen dühösek lehetnek most a washingtoni Fehér Ház lakói. El lehet képzelni azt a rohangálást, ajtócsapkodást, amit a különféle tanácsadók, ilyenolyan szakértők és főokosok művelnek. Már dörzsölgették a kezüket, hogy lám, a dollár ismét megteszi a magáét, és sikerül fölbérelt ügynökökkel, lepénzelt zsoldosokkal Afganisztánt is fölvonulási területté változtatni a Szovjetunió ellen. Csakhogy — hála a forradalmi éberségnek — Moszkvában keresztülhúzták Carter elnök úr számítását azzal, hogv. teljesítve a törvényes afgán vezetők kérését — a nemzetközi joggal egyezően —, katonai segítséget is nyújtottak a kibontakozó népi rendszernek. hogy ez komolytalan dolog. Bizony nem ártana, ha legalább Churchillnek. az egyik legbőszebb háborús gyújtogatónak a szavaira emlékeznének, aki végül is kénytelen volt belátni: ha 1918—19-ben nem tudtak hatékonyan ártani a fiatal, éhező és ezer sebből vérző szovjet államnak, akkor erre gondolni sem lehet többé. S most lármáznak odaát, de nagyon. Ahogyan az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei Í6 rámutatnak: „A kapitalisták, a reakciós körök a bizonytalan politikai és gazdasági helyzetben fokozzák támadásaikat a kommunista és munkásmozgalommal, s más haladó, demokratikus erőkkel szemben." Az Egyesült Államok adminisztrációja hisztériázik, fenyegetőzik, mert kudarcot vallott az a terv, hogy összefüggő stratégiai ívet vonjanak a szovjet állam köré. Az emberi jogok megsértéséről papolnak azok a politikusok, akik a világ négy sarkán a napnak minden órá iában ezerszer lábbal tiporják a legelemibb emberi és szabadságjogokat, akik pár évvel ezelőtt technikától pocakos hadseregüket vetették be a függetlenségét védelmező Vietnam ellen: akik uralomra segítették Chilében a népellenes Pinochetluntát; akik már hajóhaddal vonultak Irán közelébe. s csak azért nem lövik szét a forradalmi tömeget, mert a Szovjetunió határos ezzel az országgá} is. Okosabbat nem tudván kitalálni. Amerikában úifent rázendítettek a régi nótára. Eszerint a béke és az Egyesült Államok veszélybe került azzal, hogy a- Szovjetunió teljesítette szerződésben vállalt kötelességét. Mint annak idején a Bourbonok, az imperialisták sem tanultak semmit a múltból, s megint a hidegháborús eszközöket szedegetik elő, amelyek pedig már az ötvenes évek elején ls hasznavehetetlennek bizonyultak. Az tsten tudja, hogyan képzelik: most akarnak valamit elérni a Szovjetunió ellen, amikor maguk is tökéletesen Msztában vannak azzal, Fölvetődik a kérdés, hogy akkor mire való ez a tamtam? Tényleg azt gondolják, hogy a világ népeit manapság is meg lehet etetni azzal a zöldséggel, hogy a Szovjetunió agresszor, az USA pedig békeangyal? Rendben van, azt megszoktuk már a nemzetközi politikában is, hogy a tolvaj kiált leghangosabban fogd meget — no de ennyire fejveszetten? Mi köze Afganisztánhoz a tőle sok ezer kilométerre fekvő Egyesült Államoknak? A józan szemléletű embereknek csak egy pillantást kell a térkénre vetniük, s máris tisztában vannak azzal, hogy kiket honnan fenyeget agresszió. A Szovjetunió még egyetlen támaszpontot sem épített Észak-Amerika környékén, mert nincs rá szüksége. Ellenben USA-hajóhad ólálkodik a Vörös-tengeren, az Indiai-óceánon, a Földközitengeren, Törökországot NATO-tagállammá szervezték, Pakisztánba törvényellenesen ömlik az amerikai fegyver, s Kína majd megszakad abbeli erőlködésében, hogy támogassa az agresszorok mesterkedéseit.' S most mi történik? Valószínűleg ugyanaz, mint 1958ban, amikor a baráti Szovjetunió nekünk, magyaroknak, s 1963-ban, amikor a csehszlovák szocializmusnak nyújtott' önzetlen segítséget: egy ideig megy a verkli, összehordanak tücsköt-bogarat, szovjet intervenciót emlegetnek, az ő kezdeményezésükre összeült Biztonsági Tanácsban minden elképzelhető módon rágalmaznak, különféle gazdasági szankciókat helyeznek kilátásba. S aztán, ha megunják, ha belefáradnak — abbahagyják. Nyilván közrejátszik ebben a Szovjetunió-ellenes kampányban az is. hogy James Carter ismét elnök szeretne lenni.' s számít a nagytőkések és az úgynevezett héják támogatására. De lehet, hogv rosszul számol. Jól mondják Moszkvában: megfontolatlanság jellemzi a Fehér Ház intézkedéseit, mert a Szovjetunióval kialakult gazdasági és a kereskedelmi kapcsolatok esetleges szétrombolása azoknak az amerikaiaknak árt elsősorban, akiknek jelentős hasznot hajtott az enyhülési politika nyomán alakuló együttműködés. Minden attól függ, honnan nézzük az eseményeket. A felheccelt, félrevezetett és megfélemlített átlag amerikaiak közül máris óvóhelyet, kézi rakétát, harapós házőrző kutyát vásárolnak, hogy megvédjék magukat, úgymond, a kommunisták ellen. Ráérnek, hadd szórakozzanak I Nálunk, ahol a lakosság nincs úgy elzárva a világtól és a tanyán lakó földműves is többet tud a nemzetköz! helyzetről, mint például száz virginiai farmer, ellenkező a reagálás. Olvan emberek is megkönnyebbülten sóhajtottak föl a szovjet —afgán barátság szemléltető megnyilvánulásának hírére, akik különben gyakran elmondják, hogy ők nem politizálnak. S ez természetes. A szovjet segítség már számos országban tette lehetővé a szocialista. Illetve a népi demokratikus fejlődést, valamint a függetlenség megvédését. Ahova azonban az Egyesült Államok betette a lábát, ott — mint Vietnamban is — csak szenvedés és pusztulás lett a osztályrésze. Amerikai vezető körök szemszögéből magától értetődik ez a ribillió. Csupán 1979-ben sorozatos kudarcok érték azt a politikát, amelynek lényege a kizsákmányoló rendszer fenntartása, illetve megvédése, a békés együttélés, az enyhülés nehezítése. Egy esztendő alatt fél tucat diktátort kergettek el az elnyomott országok népei, és a jelek arra mutatnak, hogy a megmozdulásoknak koránt sincs vége. Iránban úgy meggyűlölte a lakosság a sahnárti Egyesült Államokat, hogy oda be nem teheti a lábát Washington képviselője. Megtorlással, háborúval fenyegetőzik az imperializmus, de nyilván maga ls tudja, hogy a háborútól ő maga félhet legjobban. Az egész világ tudja. milyen szégyenteljesen kellett kivonulniuk Vietnamból, mert a legmodernebb fegyverek !s hatástalannak bizonyultak a nép szabadságszeretetével szemben. Maguk az agreszszorok is tudják, hogv egy általuk provokált esetleges világháborúban maradék hadállásaikat is egykettőre elveszítenék, sőt magának az amerikai rendszernek a fentmaradása is kérdésessé válna. S annyira talán nem elvakultak. hogy azt is kockára vessék. F. Nagy István Holtai Imre felszólalása a Biztonsági Tanáss ülésén 0 New York (MTI) A Biztonsági Tanácsnak az afganisztáni helyzettel foglalkozó vitájában vasárnap felszólalt Hollai Imre nagykövet, hazánk állandó ENSZképviselője. Egyebek közt- rámutatott: Mint a múltban Vietnam, Kambodzsa és Irán népe, most Afganisztán népe keIndokínai külügyminiszterek tanácskozása 0 Hanoi (MTI) „A kínai nagyhatalmi terjeszkedés a három indokínai ország közös, legveszélyesebb hosszú távú ellensége" — hangoztatja az a közös közlemény, amelyet hétfőn hoztak nyilvánosságra Kambodzsa. Laosz és Vietnam külügyminisztereinek Phnom Penh-i értekezletéről. Hun Sen kambodzsai, Phoune Sipaseuth laoszi és Nguyen Duy Trynh vietnami külügyminiszter „a teljes nézetazonosság, a testvéri együttműködés szellemében" véleményt cserélt a három országot érintő nemzetközi kérdésekről, a térség helyzetéről, és azokról a lépésekről. amelyek segítik az egyes országok békés építésének, nemzetvédelmének erősítését, a három ország együttműködésének fejlesztését. rült szembe a haladás ellen küzdő imperialista erőkkeL Ezután emlékeztetett arra, hogy a külföldről támogatott aknamunka megakadályozására az afgán vezetők számos alkalommal kértek katonai segítséget a Szovjetuniótól, hogy eredményesen verhessék vissza az Afganisztán Demokratikus Köztársaság megdöntésére törő külső és belső ellenség támadását. Egyetértünk az afgán külügyminiszter által itt. kifejtett állásponttal — folytatta a magyar ENSZ-nagykövet —, amely szerint az afgán vezetők többszöri kérése nyomán nyújtott szovjet segítség teljes összhangban áll az ENSZ alapokmányával és a két ország 1978. decemberében aláírt szerződésével. A történtek kizárólag Afganisztán belügyét képezik és nem tartoznak másra, mint a két érintett országra: Afganisz'ánra és a Szovjetunióra. Hollai Imre néhány adatot 'dézett arra vonatkozóan, hogy milyen magatartást tanúsít a nemzetközi ügyekben az Egyesült Államok, amely most terjeszkedéssel és egy másik ország megtámadásával vádolja a Szovjetuniót. Amerika jelenleg 429 állandó támaszpontot és 3000 egyéb katonai rendeltetésű létesítményt tart fenn a világ 30 országában. A második világháború óta az Egyesült Államok 215 katonai akciót hajtott végre más országok ellen. Á magyar ENSZ-nagykövet figyelmeztette azokat az országokat, amelyek most hozzájárulnak az Egyesült Államok által kezdeményezett hisztériakampány szításához, hogy ezzel a hidegháborús hangok felerősödését segítik elő és veszélyeztetik az elmúlt időszak pozitív eredményeit. Hollai Imre végül a magyar nép és kormány támogatásáról és szolidaritásáról biztosította az országa társadalmi haladásáért küzdő szuverén, demokratikus és el nem kötelezett afganisztáni népet. « *