Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

5 A kongresszusi irányelvek olvasása közben Állandóság és rugalmasság L

assanként huszonöt esztendeje lesz már, hogy a nagy megrázkódtatás után a marxizmus—leninizmus szilárd elveire építkezve alakította ki politikáját a mi pártunk és ehhez azóta is következetesen és szilárdan tartja magát. Kongresszusról kongresszusra visszatekintve tapinthatjuk ki a politika állandó, folyamatos elemeit, s odafigyeléssel a politizáló ember szinte maga is megérzi ezekből a természetes és logikus folytatást. Ezért lepett meg egy olyan vélemény, közvetlenül a XII. kongresszus irányelveinek megjelené• se közelében, hogy: „Nincs ebben semmi különös ..." Hiszen e megítélésben még mindig élni látom a régi reflexet. Magam viszont—, s gondolom, meg beszélgetésekből. gyűlésekbről, közéleti mozzanatokból ítélve mások is így vannak ezzel: igen magasra becsüljük az irányelveknek azt a tulajdonságát, hogy nem lepte meg a nemzetet semmi olyasmivel, ami idegen lenne népünk várakozásaitól. Nem él és nem dolgozik ugyanis a lelkekben olyan indulat vagy várakozás, ami idegen lenne társadalmi fejlődésünkben az előzményektől. Szimpatikus nekünk ez a nyugalmat kölcsönző politikai gyakorlat, hiszen egyszerre sugározza a tudatosságot, azt is mondhatnánk: a tudományos megfontoltságot, a bölcs előrelátást, a stabilitást és méltányolja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket népünk e politika jegyében fejtett ki az elmúlt évtizedekben. Könn.yű ugyanis belátni, hogy á pátt politikájának ezek az állandó jegyei nemcsak a társadalmi közérzetet határozzák meg. hanem a családi és egyéni hangulatokat is. Magam ezért nemcsak aláhúztam, hanem a margón fölkiáltójellel is megjelöltem az irányelvek negyedik bekezdését: •„•A Központi, Bizottság javasolja, hogy a XII. kongresszus hagyja jóvá az elvégzett munkát, erősítse meg a párt eddigi jő politikai irányvonalát, és a programnyilatkozatban megfogalmazott távlati célokkal összhangban, valamint az elmúlt időszak tapasztalatait is figyelembe véve jelölje ki a fejlett szocialista társadalom építésének további feladatait". Jól emlékszem még azokra az időkre is, amikor az emberek nemhogy fordulatokat vártak volna a politikában, hanem, inkább így fogalmazták meg elképzelésüket és a jövővel szembeni igényeket: „Csak így maradjon!..." Ez nem sokkal a politika „kiegyeli esi tése" után volt; azoknak az első tapasztalatoknak az örömében, hogy vari törvényesség, demokrácia, munka, kereset, áru, emberméltóság, egzisztenciális biztonság, arányos és ütemes gazdasági fejlődés ... Az MSZMP politikájának nagy nemzeti elismerése volt már akkor is ez a fogalmazás, jóllehet, az ilyen ítélkezésben nehéz volna felfedezni az előre mutatót. De hát, akkor ennek is örültünk, mert kifejezte a párt politikája iránti bizalmat és a közelmúlt* eredményeinek megbecsülését. Végül is az emberek a szocializmus biztonságára vágytak, ettől a társadalomtól, ettől a párttól várták boldogulásukat. S számomra igen frappáns folytatása ennek a folyamatnak. hogv a csütörtöki lapokban a legmagasabb hazai tudományos fórum, az Akadémia elnökségének az irányelvekről folytatott vitáját így tudósították a lapok: az irányelvekben megfogalmazottak megerősítik az MSZMP csaknem negyedszázada követett helyes politikája iránti bizalmat. Ezt mondja a nép. ezt mondja a magas tudomány, ezt érzi az egyes ember — én is' ezzel tudok válaszolni arra a fe-, lületes és elkapkodott véleményre. hogy „nincs ebben semmi különös". Nem lehet eléggé nagyra beesülni pártunk politikájának ezt a vonását: az állandóságot, a folyamatosságot; azt a nyugalmat, amit életünk és munkánk szervezésében jelent a párt következetessége. Az elmúlt hónapokban annyi, de ann^i találgatással, buta kombinációval kellett az embernek szembenézni. Nehezebb időket élünk, a gazdasági életben valahogy, minden feszesebb lett. De. hogy nem ült fel a közvélemény buta híreszteléseknek, abban legnagyobb szerepe a politika iránti bizalomnak volt és van. Ismét csak azt mondom: a politikára figyelő ember, különösen. ha egy kis közgazdasági ismerettel is megpatkolja magát, különbséget tud tenni reális következmények, szükségszerűik ;gel kopogtató intézkedések és rémhírekbe öltözött ostobaságok között. A politika állandó elemeiből magunk is megítélhetjük prognózisok értékét x Sokunkat megzavar, hogy miközben a politika elvi folyamatossága} és szigorú következetességét hirdetjük, teli vagyunk változásokkal. Némelyek az ellentmondások rangjára emelik az olyan jelenségeket, hogy a tervgazdálkodás tiszteletében megújult a gazdasági élet mechanizmusa; hogy a szocialista gazdálkodás rendjében előtérbe, került, a nyereségérdekeltség ós- a gazdaságosság; hogy az általános szociális és anyagi gondoskodás kereteibe beférkőzött a teljesítmény szerinti megbecsülés e've; hogy az általános és teljes foglalkoztatottság társadalmában napirendre került gazdaságtalan üzemek fokozatos megszüntetése vagy átszervezése ... Pedig, ezek nem beszélnek vissza, nem csorbítják a politika állandóságát —, ezek éppen annak kifejezései, hogy a változó világban és saját változó, fejlődő társadalmunkban ugyanazokat a célokat csak a helyzetekhez rugalmasan alkalmazkodva szolgálhatjuk. Különben éppen a politika lényege vál-, tozna! Az a politika, amely képtelen új kérdések megfogalmazására és megoldására, s nem figyel a felismert társadalmi, gazdasági ós egyéb szükségletekre, hosszú távon nem felelhet meg. Az MSZMP közel két és fél évtizedes múltjában ez az érzékenység* és felelősség sohasem hiányzott. Pedig, nagyon nagy dolgokat vitt végbe népünk ennek a párnak a vezetésével. A vidék iparosítása, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és mai színvonalra fejlesztése, a társadalmi s demokrácia, a szociális és egész. ságügyi gondoskodás méltó rangja, az állampolgár közérzete, a családi és egyéni élet tervezésének erős kapaszkodói csak, következetes politikai vonalvezetéssel és az élet. a munka szervezésének kellő rugalmasságával nyugtázhatok. Áremelések és bérfejlesztések. szabályozórendszer, a társadalom szervezésének mozgékony elemei éppen az állandó és eredeti politikai cél szolgálatában fogannak, s ezt a célt ma is úgy hívjuk: a fejlett szocializmus építése. Büszkék lehetünk rá, hogy országunk külpolitikája tem népünknek, sem barátainknak, sem a világnák nem okozott meglepetéseket. Soha nem bizonytalanodott el népünk az internacionalizmus és a hazafiság határmezsgyéin ; nemzetközi tekintélyünket politikának elvi következetességével és a világhoz szóló szavaink hazai, belső fedezetével gyarapítottuk. Gazdasági építőmunkánkban nem becsültük túl lehetőségeinket és nem óvatoskodtunk többet a józan és szükséges megfontolásoknál, de nem voltunk restek komoly változások elhatározására sem, ha érdekeink. úgy kívánták. Társadalmi viszonyaink alakításában, fejlesztésében arra törekedtünk, hogy ez osztályjelleg.ü különbségek tovább csökkenjenek, s ezzel rendszerünk politikai alapjai folyamatosan szilárduljanak. Az. amit úgy hívunk, nemzeti egység — már a szocialista jelzővel él és hat. A szocialista demokrácia formáinak, fórumainak kialakítása már megtörtént, mind komolyabb és súlyosabb tartalom lendíthet bennünket tovább és magasabbra társadalmunk demokratizálásában. Mindennek ideológiai Vetületét is kell. A közgondolkodásban már igenis a marxizmus—leninizmus eszméi kerekedtek felül, és váltak meghatározóvá. Erkölcsünket, életmódunkat is ez motiválja —, még akkor is, ha időnként és helyenként visszabeszél a múlt öröksége magatartásban, a szocializmustól idegen gesztusokban. Mind nagyobb a közérdek tisztelete és szolgálata; mind gyakoribb a munka szerinti tisztelet és elismerés: s ha a szerzés ördöge el is választ embereket közösségektől, az együvé tartozás, az együttes boldogulás elve egyre nagyobb tiszteletet parancsol. A munka társadalmában ez másként nem is lehetséges. Megtanultuk már, hogy bizonyos dolgokban nincs helye türelmetlenségnek, de tévedés volna azt gondolni, hogy a politika türelme maga az engedékenység. Éppen pártunk ideológiai következetességének és szívósságának köszönhető, hogy vitáink termé• kenyek, s rugalmasságának, hogy tiszteletben tart hagyományokat, szokásokat. Ugyanakkor eszméink tisztasága szent. így lehet elkerülni „hagyományos'' vagy „divatos" téveszmék érvényesülését, hogy mást ne említsünk most a „kísértések" kögíil: a dogmatizmust. a marxizmus korszerűsítésének jelszavával házaló téves áramlatokat, elméleti kérdések helytől és időtől független abszolutizálását, vagy az elmélet lebecsülését,A magamfajta ember nemcsak olvassa, hanem olvasgatja, tanulmányozza az olyan fontos pá'rtdokumentumokat;' mint amilyen a Központi Bizottságnak a XII. kongresszusra szóló irányelvei. Mert. azt már'jó tapasztalatból tudjuk, hogy ennek kollektív bölcsességgel és nemzeti részvétellel megvitatott, véglegeződő szövege á múltunkhoz és jelenünkhöz' való viszonyunkat éppúgy kifejezi, mint ahogyán jövő reményeinket megfogalmazza. S amilyen megnyugtató, magabiztos érzést kölcsönöz a dokumentum olyan értelemben, hogy pártunk ?. bevált, a nép érzelmei-és vágyai által hitelesített, s eredményeinkbor. tükröződő politikájának folytatására készül —, épp olyan ígéretes, hogy sem módszereit, stn stílusát nem kívánja merevíteni. hanem rugalmasan alakítja a továbbiakban is, feladataink természetrajzához illeszkedve. % Hogy most visszatérjek a kiindulási ponthoz: ebben valóban nincsen semmi különös. De milyen jó, hogy népünk számára éppen ez a természetes. SZ.-SIMON ISTVÁN Állam, politikai rendszer, társadalom látnunk Dr. Antalffy György könyvéről n már 1 ' ' ' ö / / A Közgazdasági és Jogi Könv.v' kiadó "gondozásában jelent meg dr. Antalffy Györgynek, a JATÉ Állam- és Jogtudományi Kara tanszékvezető egyetemi tanárának • legújabb munkája. A mű alcíme: Az állam- és jogelmélet és a politológia határkérdéseiről. A mű jelentősége többirányú. Az állam- és jogelmélet tudományán belül az államelméletet erősíti korszerű probléma-ki jelölésekkel. nem feledkezve meg a jogelméleti, elsősorban a jogalkotási. jogalkalmazási vonatkozásokról. Jelentős a mű abból a szempontból is. hogv az államelmélet és politikatudomány legfontosabb közös kérdéseire mutat rá. k végső soron arra a következtetésre jut. hogy az államelmélet és a politikatudomány kölcsönösen kiegészítik egymást. Az államelmélet általában az állam- és jogtudományok. továbbá a politikai rendszerrel foglalkozó tudománv szembenállásának megszüntetésére, vagv legalábbis ezek közelítésére már korábban is jelentkeztek elképzelések: az államelmélet terjessze ki kutatásait a politikai rendszer államszervezeten kívüli elemeire. így az államelmélet tárgyává válnak a politikai rendszer nem állameszervezet-iellegű elemei is. a kutatási tárgy tehát Oűvül. Szerző szerint nem indokolatlan a politikai rendszer egészét kutató államelméletet politikaelméletnek nevezni. A kutatási terület bővülése viszont szükségeság teszi egyéb tudományágak felhasználását, amelyeknek ugyan nem tárgya a politikai Viszonyrendszer. egyes részterületek kutatásához azonban nélkülözhetetlen módszertani segítséget nyújtanak. (Szociológia. statisztika, stb.) A mű ezekre a megfontolásokra épül. nagy tárgyi anyag birtokában vizsgálja a kutatási kör bővülését, ezek a megfontolások határozzák meg a mű szerkezetét ís. A bevezetés ytán hat fejezetet találunk: az első fejezet a szo-« cialista állam történetiségével foglalkozik, a második fejezet az ' állam fogalmi ismérveit tekinti át. a harmadik fejezet a társadalom struktúrája és politikai rendszere összefüggését vizsgálja, a negyedik fejezet a politikai pártok és az állam, az ötödik fejezet a társaduimi szervezetek és az állam kapcsolatát érinti, a hatodik fejezet az állam elidegenedé, se és a döntési rendszer egyes t VASAS KAROLY RAJZA kérdéseit vázolja a szocialista társadalomban. Az állam fogalmi ismérveinek áttekintése után a mű részletesen tárgyalja az állam funkcióit, a fogalommeghatározásnál úi megoldással: a funkció a társadalmi célok elérésének érdekében a szocialista állami szervek által kifejtett tevékenység irányainak főbb csoportjait jelenti. Nagy figyelmet fordít a szerző a szocialista állam szuverenitására: a szuverenitás egyetemlegességet és függetlenséget jelent. de feltételezi a társadalmat. mint a hatalmi viszony objektumát. Az államelméleti munkák nagy része a politikai rendszert a kormánvforma és az államszervezet mellett az államforma harmadik elemeként tárgyalja. A kérdés a politikai rendszer fogalmának a vizsgálatát követően dönthető eb A politikai rendszernek a marxizmus klasszikusai szerint is két fő eleme van. közelebbről az állam és a politikai pártok, mint szervezetek. Szerző úgy foglal állást, hogy a politikai rendszer a társadalom összes politikai intézményét felöleli, az állam pedig csak egyetlen — habár a legfontosabb — ezek közül. A szerző vizsgál ia az érdek kérdését. Az érdek tarsadalmi törvény, általános és lényegi öszszefüggés az ember szociális helvzetével. vagyis objektív helyzetével. szükségleteinek összességével (objektív érdek) és ez tükröződik a tudatban (zsubiektív érdek). Az állami jogi szabályozás az előbbiekre is tekintettel valamely társadalmi viszony rendezése az államot kézben tartó. befolyásoló társadalmi osztályok és rétegek érdekeinek megfelelően. A mű részletesen ismerteti a pártok funkcióit a kizsákmányoló államokban, maid a szocialista államban, s meghatározza a kommunista párt helvét a szocialista társadalom politikai rendszerében, áttekinti a pártirányítás sajátosságait. Részletesen foglalkozik a társadalmi szervezetek és az állam kapcsolatával, s kiemeli, hogv a társadalmi szervezeteken belüli viszonyok, a társadalmi szervezeteken belüli demokrácia fejlesztése nagy jelentőségű az állami szervezetek döntéseinek előkészítésében. meghozatalában, végrehajtásának biztosításában és az ellenőrzésben való fokozottabb részvétel szempont iából. Az állams elidegenedésének, közelebbről a szocialista állam elidegenedésének a lehetősége fennáll, a szocialista állgm esetében azonban a lehetőséget is minimálisra csökkentheti az állami" szervek részére megállapított. döntési rendszer. A döntés alapvető problémája nem az. hogy milyen eljárási körülmények között alakul ki. hanem az. bog'megfelelően . szolgálja-e azt az érdeket, amelyet a tarsadalmiaazdasági-hatalmi viszonyok meghatároznak. Az. erdekektől elkülönült döntési struktúra előbbutóbb' saját maga yalhat a dón tés érdekeltjévé, a döntési. alany és az érdekelt közötti összekötő kapocs szerepéi a döntésre es az ellenőrzésre orientált részvételnek együttesen kell betölteni. A különböző tudományágakban a megoldásra váró kérdések felvetése' legalább olvan fontos, mint a kérdések tudományos igényű megoldása. megválaszolása. Szerző u felvetett kérdéseket széleskörű bizonyítási — egyebek közölt szociológiai, statisztikai. stb. — an'-ag felhasználásával oldja meg. ígv ervénvesen összegező. rendszerező, előremutató kutatási eredményeket ér el. A mű igen jelenté." gazdagítása a szocialista allamelméletj irodalomnak. DR. CSOHANT LAS2LO