Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

2 • Vasárnap, Í9SÓ. fantiár fS. Továbbra is a béke és a népek közötti barátság politikáját folytatjuk Leonyid Brezsnyev nyilatkozata a Pravdának Társadalombiztosítási ellátás © Moszkva (MTI) Leonyid Brezsnyev, az S/KP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke vála­szolt a Pravda tudósítójá­nak kérdéseire. KÉRDÉS: Hogyan értékeli ón, Leonyid Iljics, a nemzet­közi helyzetet, különös tekin­tettel az amerikai kormány­zat legutóbbi lépéseire? VÁLASZ: Pártunknak a békére, az enyhülésre, a leszerelésre irányuló vonala megvalósítása, az SZKP XXIV. és XXV. kong­resszusán meghatározott bé­keprogram valóra váltása 60­rán sok mindent sikerült el­érni. Ha nagy általánosság­ban fogalmazzuk meg, a leg­fontosabb, amit elértünk, az, hogy sikerült megszakítani, a tragikus körforgást: világhá­ború — rövidlélegzetű béke — újabb világháború. Bonyolultabbá vált a nomxob közi holyzot A hetvenes és a nyolcva­nas évek fordulóján azonban jelenlősen bonyolultabbá vált a nemzetközi helyzet. S a népeknek meg kell tudniuk az igazságot, azt, hogy ki felelős ezért. Kerte­lés nélkül kimondom, ezért az imperialista erők, mindenekelőtt az Egyesült Államok meghatározott kö­rei a felelősek: ,,Azok, akik a feszültség enyhítését aka­dálynak_ tekintik annak út­jában, 'hogy megvalósítsák agresszív elgondolásalkat, há­borús piszichózist keltsenek es beavatkozzanak más né­pek belügyeibe. Már bizonyos ideje tisztán látni, hogy az Egyesült Álla­mok és néhány más NATO­tagország vezetői olyan útra tértek rá amely ellenséges az enyhülés ügyével szemben, amely a fegyverkezési ver­seny megnöveléséhez, a ka­tonai veszély megerősödésé­hez vezet Ennek alapjait még 1978-ban, a NATO washingtoni tanácsülésén rakták le: ott fogadták el a tagállamok katonai költség­vetésének a XX. század vé­géig tartó automatikus növe­lését. Az Egyesült Államfek poli­tikájában meglevő milita­rista tendenciák az utóbbi időben abban is megnyilvá­nulnak, hogy új, hosszú tá­vú fegyverkezési programo­kat erőszakolnak, új katonai támaszpontokat hoznak létre messze, távol az Egyesült Államok határaitól, így a Közel-Keleten és az Indiai­óceán térségében, létrehoz­zák az úgynevezett „gyors­hadtestet", a katonai beavat­kozás politikájának ezt az eszközét. A SALT—n. szerzódesről szólva Leonyid Brezsnyev ki jelen tette: s szerződés megvalósítása nagy lépésnek nyitna utat a leszerelés te­rén. Mint ismeretes, a szer­aődés az egész világon tá­mogatásra talált beleértve az Egyesült Államok NATO­szöveteégeselt is. támogatja azt a nemzetközi közvéle­mény saéles köre is. De mit tett a szerződéssel James Carter kormányzata? Alig­hogy aláírták a SALT—II. szerződést az Egyesült Álla­mokban máris megkezdték annak lejáratását a ratifiká­ciós eljárást pedig a szerző­dés ellenségei — az Egye­sült Államok kormánykörei­nek közreműködésével — ar­ra használják fél, hogy a végtelenségig megnehezítsék a ratifikációt. Carter elnök azeal a döntésével, hogy meghatározatlan időre befa­gyasztják a SALT—XI. zódés kongresszusi vitáját, újabb vonással egészítette ki ezt a káros folyamatot. Mi történt Afga­nisztánban? Az Egyesült Államok kény­szerítene rá NATO-szövetsé­geseire 1979 decemberében azt a határozatot amelynek értelmében több nyugat-eu­rópai országban új közép­hatótávolságú nukleáris fegy­vereket helyeznek el, ami a fegyverkezési verseny új for­dulójához vezet. Washington a szó szoros értelmében tor­kon ragadta azokat a szövet­ségeseit, akik hajlamosak voltak arra, hogy pozitívan válaszoljanak a Szovjetunió konstruktív javaslatára, arra, hogy folytassanak erről a kérdésről tárgyalásokat Ma a béke és az enyhülés ellenségei azzal próbálkoz­nak, hogy az afganisztáni eseményekkel folytassanak spekulációt Valóságos hazug­sághegyeket emelnek ezek körül az események körül, arcátlan szovjetellenes kam­pányt kezdte^ el. Mi történt a valóságban Afganisztán­ban? 1978 áprilisában az ország­ban forradalom ment végbe. Az afgán nép saját kezébe vette sorsának intézését a függetlenség és a szabadság. útjára lépett. Ahogyan ez mindig is történt, a történe­lem során, a múlt erői felso­rakoztak a forradalom ellen. Az afgán nép magától érte­tődően maga is megbirkózott volna velük, azonban a for­radalom első napjaitól kezd­ve szembe találta magát a külső agresszióval, a bel­ügyeibe történő durva külső beavatkozással. Ezernyi és ezernyi, külföldön felfegyver­zett és kiképzett lázadót, egész fegyveres alakulatokat dobtak át Afganisztán területére. Az imperia­lizmus. csatlósaival együtt, a gyakorlatban hadüzenet nél­küli háborúba kezdett a for­radalmi Afganisztán ellen. Afganisztán állhatatosan követelte, hogy szüntessék meg az agressziót, hagyják, hogy nyugodtan építhesse az új életet A külső agresszió­val szembeszállva az afgán vezetés még Taraki elnök idején, majd később is több ízben fordult segítségért a Szovjetunióhoz. Mi, a ma­gunk részéről figyelmeztettük mindazokat akiket ez ille­tett hogy Afganisztánban az agresszió nem szűnik meg, nem hagyjuk cserben az af­gán népet. Nálunk pedig, mint ismeretes, a szavak és a tettek között nincs eltérés. Az agresszorok Afganisz­tán elleni tevékenységét Amin is elősegítette: a ha­talmat megragadva kegyet­len elnyomást indított az af­gán nép széles rétegei, a párt- és a katonai káderek, az értelmiség és a muzulmán papság képviselői ellen, vagy­is azok ellen'* rétegek ellen, amelyekre az áprilisi forra­dalom támaszkodott. A nép a Babrak Karmái által vezetett népi demokra­tikus párt vezetésével felkelt az Amin-féle zsarnokság el­len, végzett azzal. Ma Wa­shingtonban és egyes más fő­városokban megsiratják Amint. A folyamatos fegyveres be­avatkozás, a reakciós külső erők messzire menő összees­küvése azt a reális fenyege­tést támasztotta Afganisztán­nal szemben, hogy elveszíti függetlenségét, imperialista katonai felvonulási területté változtatják országunk déli határát Más szavakkal: el­érkezett az a pillanat, amikor már hallgatnunk kellett a baráti Afganisztán kormá­nyának kérésére, ha másként tettünk volna, lehetővé tet­tük volna az agresszív erők­nek, hogy megismételjék mindazt, amit például Chilé­ben tettek, ahol vérbe fojtot­ták a nép szabadságát. Ha nem így jártunk volna el, az azt jelentelte volna, hogy közömbösen nézzük, hogyan jön létre déli határunkon a szovjet állam biztonsága el­len irányuló, veszélyes fenye­getés tűzfészke. Afganisztán, amikor hoz­zánk fordult, az 1978 decem­berében megkötött afgán— szovjet barátsági, jószomszéd­sági és együttműködési szer­ződés pontos meghatározásai­ra támaszkodott, arra a jogá­ra, amely az ENSZ alapok­mányának értelmében min­den államot megillet, az egyéni vagy kollektív önvé­delem jogára, arra a jogra, amellyel más államok nem­egyszer éltek. Számunkra nem volt köny­nyű az a határozat, hogy szovjet katonai kontingenst küldjünk Afganisztánba. A párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány azonban felelőssége teljes tudatában cselekedett, figyelembe vette a helyzet valamennyi össze­tevőjét, A szovjet erőket tel­jes egészében kivonják Afga­nisztánból, amikor megszűn­nek azok az okok, amelyek az afgán kormányt arra kész­tették, hogy odavezónylésüket kérje. Az imperialista é« a pe­kingi propaganda tudatosan és arcátlanul elferdíti a Szovjetunió szerepét az af­gán eseményekben. Teljes mértékben hazugok azok az állítások, amelyek szerint a Szovjetuniónak va­lamiféle terjeszkedési' tervei lennének Pakisztánnal, Irárt­nal vagy a térség más orszá­gaival szemben. Nem vá­gyunk mások földjére, nem kell nekünk mások gazdag­sága, az olaj szaga a gyar­matosítókat vonzza. Egyszerűen farizeus maga­tartás minden olyan kísérlet, amikor azok kiabálnak a ..szovjet fenyegetésről", azok lépnek fel a nemzetközi er­kölcs védelmezőjének szere­pében, akiknek bűnlistáján ott van a Vietnam elleni „szennyes háború", akik az ujjukat sem mozdították, amikor a kínai agresszorok fegyveresen betörtek a szo­cialista Vietnamba, akik év­tizedek óta katonai támasz­pontokat tartanak fenn Ku­ba földjén az ország népe és kormánya akarata ellenére; akik a forradalmi iráni nép­pel szemben kardcsörtető ki­jelentéseket tesznek. És amit még utolsőnak el kell mondani ezzel kapcso­latban: valóban van beavat­kozás Afganisztán belügyei­be, és erre még az olyan ma­gas és tiszteletreméltó intéz­ményt is felhasználták, mint az Egyesült Nemzetek Szer­vezete. Vajon mi más volt az úgynevezett „afgán kér­dés" megvitatása az ENSZ­ben, Afganisztán kormánya tiltakozása ellenére, mint az afgán állam szuverén jogai­nak durva megsértése? Hidegháborús politika Az amerikai kormány minden olyan lépése, ame­lyet az afganisztáni esemé­nyekkel kapcsolatban tett: a SALT—II. szerződés befa­gyasztása, számos árucikk, köztük néhány megkötött szerződés alapján a Szovjet­unió számára gabona szállí­tásának megtiltása, a kétol­dalú kapcsolatok számos kér­déséről a Szovjetunióval foly­tatott tárgyalások beszünte­tése. és a többi, arról tanús­kodik. hogy Washington is­mét, éppúgy, mint évtizedek­kel ezelőtt, a „hidegháború" nyelvén akar beszélni ve­lünk. Mi természetesen megva­gyunk az Egyesült Államok­kal kialakított ilyen vagy olyan kapcsolatok nélkül is — és általában sohasem erő­szakoltuk azokat, mert úgy véljük, hogy az ilyen kap­csolatok kölcsönösen előnyö­sek és megfelelnek országát ink népei kölcsönös érdekei­nek, mindenekelőtt abban az értelemben, hogy a békét erősíti, KÉRDÉS: Milyenek az ön véleménye szerint az európai helyzet fejlődésének távlatai? VÁLASZ: Az európai hely­zet ma sokkal jobb, mint például a hetvenes évek ele­jéh volt. Washington felelőt­len lépésének következmé­nyei azonban itt is megmu­tatkoznak. Az Egyesült Államok nem elégszik meg azzal, hogy jó­szerével mindent megtesz a szovjet—amerikai viszony megmérgezésére. Meg akarja rontani a nyugat-európai or­szágok és a Szovjetunió kap­csolatait is. Az Egyesült Ál­lamok arra törekszik, hogy aláássa a helsinki záróok­mány szellemét cs tartalmát. Végül Washington a nemzet­közi helyzet kiélezésére irá­nyuló lépéseivel arra törekr szik, hogy maga alá gyűrje az európai országokat, min­denekelőtt saját szövetsége­seit. Pozitív lépéseket az enyhülésért Az európai országok érde­kéi azonban elválaszthatatla­nul az enyhüléshez kapcso­lódnak. ­Európában sok konstruktív lépést lehet tenni a közeli jövőben a béke érdekében. Így például a küszöbön álló madridi találkozó kapcsán és a Varsói Szerződés államai­nak a katonai enyhülés s a leszerelés kérdéseivel foglal­kozó konferencia összehívásá­ra vonatkozó javaslatával kapcsolatban. Mi annak va­gyunk határozott hívei, hogy szilárdítsuk meg, sokszoroz­zuk meg mindazt a pozitívu­mot, amelye/ az európai föld­részen a kis és nagy államok kollektív erőfeszítéseivel az évek során létrehoztak. To­vábbra is a béke és a népek közötti barátság politikáját folytatjuk. Washington je­lenlegi szélsőséges politikájá­val szemben a mi álláspon­tunk az, hogy folytassuk azo­kat a sokirányú tárgyaláso­kat, amelyeket az elmúlt években a fegyverkezési ver­seny korlátozásának céljából kezdtünk meg. Ez természete­sen az európai katonai szem­benállás csökkentésének problémájára is vonatkozik. Tudjuk, hogy « népek aka­rata minden akadály ellenére utat tör a világban annak a pozitív irányzatnak, amelyei az „enyhülés" szó foglal ösz­sze tömören. Ennek a politi­kának a gyökerei mélyre nyúlnak, ezt a politikát is nagy erők támogatják, és minden esélye megvan arra hogy vezető tendencia ma­radjon az államközi kapcso­latokbán. Népünk, országunk szilárd léptekkel halad a kommunista építés útján, tel­jesíti a tizedik ötéves terv­nek a párt által megjelölt feladatait. A szovjet emberek külföldi barátaink bizonyo­sak lehetnek abban, hogy a lenini külpolitikai irányvonal megváltoztathatatlan. Ezt az irányvonalat az SZKP kong­resszusai határozták meg, s ez testesül meg egész külpoli­tikai tevékenységünkben. Ez a? irányvonal összekapcsolja a következetes béketörekvése­ket az> agresszió határozott visszaverésével. Ez az irány­vonal az elmúlt évtizedekben igazolta önmagát, ehhez tart­juk magunkat a jövőben is Erről az irányvonalról senki sem téríthet le bennünket (Folytatás az 1. oldalról.) A kormányzati és szak­szervezeti szervek rendszere­sen figyelemmel kísérik a nyugdíjasok helyzetét, a nagycsaládosok, a gyermekü­ket egyedül nevelő szülők, a csökkent munkaképességű dolgozók életkörülményeit. A nyugdíjasok ügyeinek intézé­sét lényegcsen egyszerűsí­tették: most már több mint 3000 üzemben, intézményben működnek nyugdíjügyi albi­zottságok, a nyugdíjba vonu­lók több mint 50 százaléká­nak ügyeit a munkahelyen készítik elő, ami erősen le­rövidítette az utolsó havi munkabér és az első nyugdíj kézhezvétele közötti időt. * A társadalombiztosítás de­mokratizmusának kiterjesz­tését szolgálta a jogorvoslati fórumok létrehozása, ha va­laki úgy érzi, hogy valamely társadalombiztosítási ügyben sérelem éri, bizalommal for­dulhat a helyi szakszervezeG sfcervhez, illetve társadalom­biztosítási bizottsághoz. Ez­zel érvényesül az az elv, hogy a dolgozók ^társadalom­biztosítási ügyeit ott oldják meg, ahol azokat a legjob­ban ismerik. Az üzemi, vál­lalati tdolgozók 94 százaléka munkahelyén kapja meg a betegségi, anyasági ellátását, a családi pótlékot. A mező­gazdasági termelőszövetkeze­tekben az idén fejeződik be a társadalombiztosítási kifi­zetöhelyek szervezése. Aa ipari szövetkezetekben eddig nehézkesen haladt a kifize­tőhelyek létesítése, de ennek gyorsításáról intézkedtek. A nyugdíjak és egyéb JáJ randóságok folyósításának gyorsítására számítóközpon­tot hoztak létre, s ezt rövi­desen nagyobb teljesítményű számítógéppel bővítfk, hogy a megnövekedett feladatokat is zavartalanul elláthassák. A közelmúltban megtartott országos társadalombiztosítá-' si konferencián az illetéke­sek hangsúlyozták, hogy a társadalombiztosítási szerve­zet továbbra is nagy felelős­séggel tefjeatfi feladatát, megkülönböztetett figyelmei furtHlsa a nyugdíjasokra, | sokgyermekes családokra és a csökkent uwmkaképességű dolgozókra. (MXS RÁDIÓTELEX AMERIKAI ULLEGÁCIÖ BUDAPESTEN « Szombaton rövid látoga­tásra Budapestre érkezett az Amerikai Egyesült Államok kongresszusi képvselöinek egy csoportja Charles A. Vaniknek, a > képviselőház kereskedelmi albizottsága elnökének vezetésével. HAZAÉRKEZETT KANADABÖL AZ MSZMP KÜLDÖTTSÉGE Szombaton hazaérkezett a Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttsége, amely Kovács Antal, a Központi Bizottságának, tagja, a KB osztályvezetője vezetésével részt vett Kanada Kommu­nista Pártja 24. kongresszu­sán. ELUTASÍTÁS Az amerikái kormány el­utasította a volt iráni sah kérését, hogy segítsenek új lakóhelyet szerezni számára — jelentette az ABC rádió­és tv-társaság. Korábbi ér­tesülések szerint Pahlavi távozni akar Panamából, ugyanakkor — az ABC sze­rint — a Carter-kormány nem érzi kötelességének, hogy újabb befogadóországot találjon a volt iráni ural­kodónak. BAHR WASHINGTONBA UTAZIK Egon Bahr, a Német Szo­ciáldemokrata Párt orszá­gos ügyvezetője „tájékozódó megbeszéléseket" folytat Wa­shingtonban. A vezető nyu­gatnémet politikus, akinek nagy szerepe volt az euró­pai enyhülési politika ki­alakulásában. találkozik Vanee külügyminiszterrel, Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadóval, s az ameri­kai külpolitika más irá­nyítóival. TŐRVÉNY AZ ÖNKORMÁNYZATRÓL A spanyolországi Baszk­földön es Katalóniában — ahol pénteken lépett életbe az önkormányzatról szóló alaptörvény — megkezdte munkáját a két tartomány ideiglenes kormánya. Vár­hatóan márciusban megvá­lasztják a két tartomány he­lyi parlamentjét MARCHAIS ELUTAZOTT MOSZKVÁBÓL Szombaton, tegnap eluta­zott Moszkvából a Francia Kommunista Párt küldött­sége, amely Georges Mar­chais főtitkár vezetésével az SZKP Központi Bizott­ságának meghívására tett 'átogatást a Szovjetunióban. A küldöttség megbeszélése­ket folytatott az SZKP Leo­nyid Brezsnyev által vezeá tett delegációjával a kéli párt kapcsolatairól, együtt­működéséről, a legfontosabb! nemzetközi kérdésekről,, a nemzetközi munkásmozgalom helyzetéről, a megbeszélések eredményeként kiadott kö­zös közlemény összegezi az SZKP és az FKP nézeteit ezekről a kérdésekről. KIVÉGZÉSEK Az iráni Tabrizban szom­baton; tegnap kivégezték Sariát-Matlarl"'TS'jato'llah val­lási vezető 11 hívét — kö­zölte az a bíróság, amely a nalálos ítéleteket hozta. A i 1 személy a Sariat Madari ajatollah támogatását élvező Mohamedán Nép Iszlám Köztársasági Pártja ellenzéki szervezethez tartozott.. NEMZETI GYÁSZ Nemzeti gyászt rendelt e! vasárnapra — mohamedán hétköznapra — az Afganisz­táni Demokratikus Köztár­saság Forradalmi Tanácsa; A gyásznap meghirdetésével azokra a hazafiakra és egy­szerű emberekre emlékez­nek, akik az eltelt hónapok­ban törvénytelenségek áldo. zatai lettek. PART- ÉS KORMÁNY­HATÁROZAT A MUNKAFEGYELEMRŐL Az SZKF Központi Bizott­sága, a szovjet Miniszterta­nács és a Szakszervezetek Központi Tanácsa együttes határozatot hozott a mun­kafegyelem megszilárdítását; a stabil munkáskollektívák kialakítását segítő intézkedé­sekről. A határozat megálla­pítja, hogy a munkerőván­dorlás és a munkafegyelem megsértése megnehezíti a népgazdasági feladatok meg­oldását, s az is gondot okoz, hogy az utóbbi időben meg­növekedett a munkaerő el­vándorlása a termelő ága­zatokból a nem termelő aga­ratokba. anélkül, hogy meg­felelően gondoskodtak volna a munkaerőtartalékok ész­szerű elosztásáról. AMERIKAI FEGYVEREK PAKISZTÁNNAK Az ameHkai külügymi­nisztérium egyik magas ran­gú tisztviselője sajtóértekez­letén megerősítette: az USA kész katonai segítséget nyúj­tani Pakisztánnak. A wa­shingtoni döntés szerint „le­vegő—levegő" rakétákat, irá­nyított páncéltörő lövedéke­ket. s más fegyvereket és hadfelszerelést szállítanak Pakisztánnak, összesen 159 millió dollár értékben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom