Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-11 / 8. szám

Pcntck, 1980. január 11; Munkahelyi olimpia Falak és kettősség óir ol ca rt'in i'itol m ét a morrc/nn J-oí ííilr fciluitncrte Osztályozó Az SZVSE férfi kosárlab­dacsapata miután veretlenül megnyerte a megyei bajnok­ságot, osztályozót játszik az NB II-bc jutasért. Ellenfele a Békés megyei győztes, és­pedig Szeghalom csapata. Az első mérkőzésre ma, ja­nuár U-én, pénteken kerül sor iflegenben. A visszavágó 12-én, szombaton lesz Sze­geden 16 órakor, a Ságvári gimn zium tornatermében. Az év elsó hapjától más „kiírás" kezdődött a munka­helyek sportmozgalmában, merőben új rendszerű tö­megsportmozgalmat hívott életre az SZMT, az OTSH és a KISZ KB. A munkahelyi olimpia elnevezésű „akció­ról" Kozmanovics Endre, az OTSH főosztályvezetője és Bihari László, a SZOT Sport­osztályának munkatársa, tar­tott sajtótájékoztatót csü­törtökön. — A munkahelyi szparla­kiádokat azért szüntettük meg, s hoztuk létre az „olim­piát", mert az előbbi rend­szerben elsősorban a ver­senyzés került előtérbe, s nem a hivatalok, gyárak dol­gozóinak egész éves, rendsze­res testedzése — mondta Kozmanovics Endre. — A munkahelyeken kell megte­remteni azokat a feltétele­ket, amelyek alapján célun­kat elérhetjük, fokozatosan megszüntetjük a íeljutásos rendszerű tömegsportmozgal­makat, ez alól egy ideig csak a falusi szpartakiád lesz ki­vétel. ' A nyári olimpiái játékok éveiben az ágazati szakszer­vezetek rendeznek megyén­ként „olimpiai napokat", míg az olimpiák közötti páros esztendőkben a megyei TSH-k szervezik meg a , sokakat megmozgató . sportnapokat. Az qjimpiák közötti páratlan években pedig a munkahe­lyek rendeznek hasonló ese­ményeket. — Arra törekszünk — mondta Bihari László —, hogy minden részvevő fel­készültségének. egészségi ál­lapotának és szabad idejének megfelelő sportolási lehető­séget kapjon, s szeretnénk, ha a versenyekre történő felkészülés és a mindennapi mozgás megfelelő arányban szerepelne a munkahelyeken. Ai utánpótlás-nevelés gátló körülményei Tenisz Király Kupa Győzelem a Szovjetunió ellen Az új esztendő első hazai jelentő- nemzetközi sport • reményét rendezték meg tegnap, csütörtökön a Fáv uicai Sportcsarnokban: a masvar teniszválogatott Ki­rály Kupa mérkőzésen a szovjet csapatot fogadta. Vlagyimir Boriszov—Be­nyilc János 6:0. 6:4. Taróczy Balázs—Tejmuraz 2:1. Végeredmény: Magyarország—Szovjetunió Kakulija 6:1. 6:2. Párosmérkőzés: Taróczy. Szőke—Boriszov. A Király Kupában a ma­gyar teniszválogatottnak leg­közelebb — vasárnap dél­Kakulifa 7:6 (a rövidítésben után — Győrött Franciaor­7:3) 6:7 (3:7). 6:4. szág lesz az ellenfele. II Az eszemre kellett a hallgatnom... Ismét az NB l-ben a SZEOL AK férfi kosarasai Sikerekben gazdag. de ugyanakkor kudarcoktól sem mentes kilencéves edzői munka végére került pont azzal a döntéssel, hogy a jövőben nem dr. Faragó Jó­zsef Irányítja a SZEOL AK NB l-es férfi kosárlabdacsa­patát. Közel évtizedes tény. kedése során ő és fiai azzal vívták ki a tetszést, hogy most. kerültek negyedszerre a legmagasabb osztályba. Sajnálatos azonban, hogy a feljutást követően szándé­kuk — tartósan az NB I-ben szerepelni — mindhárom al­kalommal meghiúsult, a baj­nokság végén búcsúzniuk kellett. Mielőtt rátérnék a megszokottól eltérő értékelő beszélgetésünkre, a „min­dentudóknak", a „jól érte­sülteknek" csalódást kell okoznom: az edzöcserére nem az említettek miatt ke­rült sor. A Magyar Kosárlabda Szövetség hathatósai). ko­moly formában foglalkozik azzal, hogy a sportág mi­előbb újból helyet követel­hessen magának az európai élvonalban. Ezért fokozott követelményeket támaszt a csapatokkal, ós az azokkal foglalkozó szakemberekkel szemben. Ezeknek az élvo­nalban mellékfoglalkozásban dolgozó edzők aligha tudnak ' eleget tenni, teljes embert kivannak a tennivalók. — Bizonyos idő eltelte után az ésszerűség is azt kí­vánja, változtatni muszáj — mered maga elé a megbán­tottsag legapróbb jele nél­kül dr. Faragó József. — Amikor volt edzőmtől, dr. Kovács Imrétől átvettem a stafétabotot, tudtam. egy­szer nekem is tovább kell adnom. A múlt tapasztala­taiból indulva, már korá'b­l>an jeleztem a szakosztály vezetésének, keressen főfog­lalkozású edzőt, mert a ko­sárlabdázással járó rengeteg elfoglaltságot lehetetlen egyeztetni munkámmá!. Iga­zán nem panaszkodhatom munkahelyemre, nagyon sok segítséget, megértést ' kap­tam, de erre épiteni a vég­telenségig nem lehet. Ha­zudnék, ha azt mondanám, könnyű szívvel mondtam le a vezető edzői tisztről, de mpst nem a szivemre, az eszemre kellett hallgatnom. Ez persze nem jelent sza­kítást sem az egyesülettel, sem az edzői hivatással. Több mint harminc éve kezdtem játszani. 1965-ben fejeztem be az aktív játékot, azóta edzősködöm. Kapcso­latom nem szakadt meg a csapattal, az új szakvezető, Gouth Iván kérte, az első hónapokl>an segítsem mun­káját. Tagja maradtam a szakosztálynak, a jövőben fiatalokkal foglalkozom. Az életben soha semmi nem sikerül egészen úgy, ahogy akarjuk, ahogy re­méljük. Valamivel mindig kevesebbet kapunk annál, amit megérdemlőnk. Vala­hogy így van ezzel dr. Fa­ragó József, az edző is. Gon­dolok itt a csapat „páter­noszter" , szerepére. — Számtalanszor felvető­dött bennem álmatlan éjsza­kákon, mi volt az oka, hogy képtelenek voltunk megka­paszkodni az NB I-ben? Tehetsegben soha nem volt hiány, mást ne mondjak. Láng, Faragó István, dr. Kisteleki, dr. Zöllei. Hézsö, Kecskeméti, Schmidt. Wirth is játszott edzősködésem alatt az első osztályban A nagymértékű hullámzásról sem feledkezhetünk meg. legalább húszra tehető azoknak a száma, akik idő­közben jöttek, maid távoz­tak. Sikerült fiatalokkal pó­tolni őket. de a csapatba építésük időbe telt. s köz­ben vagy az NB 11-es baj­nokság megnyerése, vagy áz NB I-ben való megka­paszkodás volt a cél. Az előbbi mindig sikerült, az utóbbi egyszer sem ... Tar­tós sikerben nem volt ré­szünk. Az ember sohasem — vagy legalábbis ritkán — engedheti meg magának, hogy belső hajlamai szerint éljen. Dr. Faragó József, az edző megpróbálta ... Először mosolyodik el be­szélgetésünkkor, érti mire gondolok. — Nincs mit tagadnom, nagyon jól megvoltam a fi­úkkal. — Talán túlzottan is — szakítom félbe. — Köztu­dott, az emelt hanghordozás, a szigor egyéniségének nem jellemzői. Olykor elnéző, s ezzel bizony nemegyszer visszaéltek játékosai. Nem folytatja azonnal a félbemaradt gondolatsort, keze a feketéscsészét, a ka­nalat matatja. / — A bőrömből én sem tudok kibújni — sóhajt ké­sőbb megadóan. — Közös sikerünkért jóval többet te­hettek volna, ezt elmondtam nekik is. Az NB II-ben azért arattuk sorozatban győzel­meinket. mert többet dol­goztunk ellenfeleinknél. Egy osztállyal feljebb, edzésidő­ben, már nem tudtuk elvé­gezni az eredményességhez szükséges munkát. Maradt az oly' sokat emlegetett ön­képzés. az egyéni kondicio­nálás. Ezekről azonban ..el­feledkeztek'^ játékosaim. Ma mar látom, hiányzott belő­lük a fanatizmus, pedig enélkül most sem iutnak messzire. Okulva ^ történ­tekből. ezután bizonyára másként csinálják. Amikor 1971-ben átvette a csapat irányítását. lehetsé­ges. maga sem hitte, meny­nyi ősz hajszállal, vívódás­sal jár az edzői pálya. Ta­valy gond nélkül telt a bai­noki év. ismét az NB I kö­vetkezik. — Kár lenne túlértékelni az első helyet — hívja fel a figyelmet a sportág máso­dik osztályának színvonalá­ra. — Együtt maradt a ruti­nos gárda, felkészülésünk megfelelő volt, a iátékosok bizonyították — ez nem mond ellent -előbbi állítá­somnak —. alkalmasak ko­molyabb feladatok megoldá­sára. Ha képesek lesznek ál­dozatvállalásra, lemondásra, keményen dolgoznak, véle­ményem szerint bent ma­radnak az NB I-ben! Hogy ez így legyen, szívből kívá­nom, ha óhajtják, teszek is érte. Gyürki Ernő Sokat beszéltünk az utóbbi időben a sport utánpótlásá­nál-: neveléséről. Egészen a kezdettől, a testnevelő taná­rok munkájától, a sport meg­szere/tetesén keresztül, a ki­választás gyermeteg, kezdet­leges módszerein túl a szülök, a serdülő- és ifjúsági edzők felelősségéig, a sportorvosiás gyengeségéig. Ledönthetellen falak me­redeznek. kettősség, a jelen eredményeit lerontó követke­ző fokozat. És sajnos, csak akkor kezdünk el gondolkod­ni, amikor a tegnap még di­csőséges győzelmeket arató sportág máról holnapra el­kezd romlani, a kilátástalan­ság útvesztőjében vegetálni. Kimerülnek a tartalékok, megreked az edzettségi szint további fokozhatósága. Múl­nak az évek. a korábbi vá­logatott szintű sportolók messze a csúcseredmények alatti produktummal is éve­kig a legjobbak tudnak ma­radni, mert nincs fiatalabb korosztály, mely helyet kö­vetelne magának. Aztán ha néhány játékos megsérül, vagy abbahagyja az aktív sportolást, elkezdünk kap­kodni. Ilyenkor jelentjük ki, hogy rossz az utánpótlás-ne­velés. De nem gondoljuk vé­gig. hogy miért. Sikerek éveiben ki figyel oda, hogy az ifjúsági edző milyen szinten végezte a munkáját? Vagy milyen ki­választás lehetett abban a sportiskolában, ahol a 120 centiméteres srác kosárlabda­edzésre járt, a 130 centimé­teres pedig súlyt emelt? Vagy a labdarúgó-szakosztály vezetésében "tevékenykedő édesapa fiacskája annak el­lenére labdarúgónak készült, hogy két év' alatt egy jóízűt nem tudott a labdába rúgni. A szülők felelőssége De kezdjük az elején, még­pedig a szülők felelősségével. Tudjuk, milyen óriási meg­terhelést jelent a ma gyere­keinek az iskolai oktatás. Tudjuk, mennyi lekötöttség­gel járfiak a különórák (zene, nyelv, balett...). Mikor ma­rad idő a sportolásra? Per­sze. gyerekeink készülnek az ÉLET-re! Valamennyien or­vosnak, mérnöknek, kutató­nak, külkereskedőnek stb. (Szép ruhában jávnak-kelnek, lakkcipőben menetelnek.) Futball, tornacipő helyett LEGO, elektromos távirányí­tású, víz alatt is menetelő holdkomp, elemekkel működ­tethető autócsodák kerülnek karácsonykor is a fenyőfa alá. A sportot pedig egysze­rűen elfelejtették a szülők! .Igaz. nem kell már váloga­tottnak, bajnoknak lennie egy fiatalnak, hogy világot • lás­son. Csak egy példa: kislá­nyom a téli szünetben egye­dül maradt. A barátnők (9— 10 évesek) természetcsen •olaszban, svédben, törökben, görögben — mint mondják — töltötték- a szünidőt! A sport szele tehát éppen akkor kerüli el ölcet, amikor arra a legfogékonyabbak lennének! Aztán jön az általános is­kola. A gyerek kitúnö tanuló ugyan (persze ez sem mellé­kes), de a testnevelő tanár tépheti a hajat. Eltelik raj­tuk nyolc év úgy, hogy nem tudnak belerúgni a labdába, nem tudják megfogni a kézi­labdát. Nincs általános isko­lai bajnokság, nincsenek is­kolák közötti izzó hangulatu mérkőzések. De nincsenek a sportágakban olyan szakem­berek sem, akik felderítenék, arra érdemes egyesületbe irá­nyítanák a sport csiszolatlan gyémántjait. A középiskolában már né­hány sportág (kosárlabda, atlétika) versenyeztetése meg­oldott. Nincs viszont tovább­ra sem megfelelő szintű es rendszeres labdarúgás, s ami a legszembetűnőbb, kézilab­da. Pedig éppen a kézitabda­sport profitált a legtöbbet a középiskolákból. Régén a testnevelő tanárok nevelték ki legalább NB Il-es szintre tanulóikat, ma már inkább az egyesületek (ha nevelnek) és innen járnak vissza rend­szertelen, gyenge színvonalú középiskolai mérkőzéseikre! A kiválasztás Alkalmam volt tapasztala­tokat. szerezni, hogyan törté­nik a sportiskolái kiválasz­tás a Szovjetunióban. Kezdő­dik a megfigyeléssel. Aztán kísérleti csoportba kerülnek a tehetségesek, majd különböző méréseredmények, antropoló­giai vizsgalatok után egy év elteltévél üjabb rosta követ­kezik. A terhelést, a izervte­zet.reagációját állandó sport­orvosi ellenőrzés tartja szá­mon. Mégis a két legfonto­sabb alapja a sikernek, hogy állandó, bajnoki mérkőzések szerepelnek az éves program­ban és a legképzettebb edzők foglalkoznak az utánpótlás nevelésével! S hogy miért tartunk mi itt? A magyar egyesülelek elsőcsapal-centrikusak. Az edzők pillanatnyi sikerekre törnek (éppen azért, mert egy-két éves szerződésük alatt mivel is törődhetnének mással, minthogy az clso csa­pat eredményesen szerepel­jen). A testnevelő tanárok nem érdekeltek abban, hogy megtanítsák a gyerekeket a sportág alapjaira, nincs szer­vezett és megfelelő színvona­lú iskolai, ifjúsági bajnokság. (A Volán SC ifjúsági kézilab­dázói a felnőtt megyei clsö osztályban sierépelnek, ahol negyedik helyezést értele el. Az OIK megyei döntőjéről nyolc év óta szinte akadaly­talanul jutnak a teriileli ver­senyekre. Egy héttel czclólt a felnőttek mezőnyében nyer­ték el a ZÖLDÉRT Ku­pát . . .!) • A kiválasztás többnyire ab­ból áll, hogy a jelentkezette­ket megkérdezik, milyen sportágat választanak. Sport­orvosi ellenőrzésük kimerül a vérnyomás mérésében. A he­lyes étrend (úszóknál, súly­emelőknél. labdarúgóknál, birkózóknál, más-más kelle­ne hogy legyen) kialakítása, a terhelés meghatározása már elmarad. Az úttörő, serdülő és ifjúsági versenyzőkkel pe­dig nem a legképzettebb (ha kcpcsitésülc egyáltalán van) edzók foglalkoznak! Megelőzni a bajt! A sportiskolák, néhány ki­vétellel (KS1, Dunaújvaros, Békéscsaba. Debrecen ...) nem töltik be azt a szerepü­ket, melyet elvár tőlük 8 sporttársadalom. Korábbi si­kersportágaink közül töleg labdarúgásban és kézilabdá­bar/ van nagy lemaradás. Hogy labdarúgásunk a jelen­legi színvonalon áll, abban az utánpótlás-nevelés elhanya­golása játssza a főszerepet. De ez a visszaesés várható rövidesen kézilabdában is. Éppen ezért még meg lehet­ne előzni a bajt. Komoly sportiskolái képzéssel, kor­osztályos, folyamatos verse­nyeztetéssel és hozzáértő szakemberek, pedagógiai eré­nyekkel felvértezett edzők irányításával! Bagamcry László r Magyar atléták Uj-Zélandon A hét végén nagyszabású nemzetközi atlétikai verseny­sorozat kezdődik Üj-Zélan­don, amelynek első állomása szombaton Whangarei. Rajt­hoz állnak a tengerentúlra utazott magyar sportolók is, így Németh Miklós, Paragi Ferenc, Papp Margit és Fe­jér Géza, s valószínűleg Sze­keres Ferenc is. 'Új-Zéland vendége a kenyai Henry Ro­no, aki itt szeretné bebizto­sítani a 10 kilométeres távon is olimpiai részvételét, mi­után az 5 kilométeren már jogosult az indulásra. Vízilabda utánpótláskupa Az elmúlt év őszén tár­gyalta a Magyar Űszó Szö­vetség a Csongrád megyei ví­zilabda-szakosztályok helyze­tét. Előbb a Szentesi Vízmű majd a SZEOL AK munká­ja került az elnökség tár­gyalóasztalára. A beszámoló' alkalmából a pozitívumok mellett szóba kerültek olyan nia még fennálló problémák, amelyek a további fejlődés­nek lehetnek gátjai. Ezen a téren is a legfontosabb a két OB l-es vízilabda-szak­osztály utánpótlás-nevelésé­nek helyzete, mégpedig a versenyeztetés oldaláról. Ugyanis nemcsak a szentesi és szegedi fiatalok, hanem a vásárhelyi OB Il-es csapat utánpótlását jelentő együt­tesek is a fővárosban meg­rendezett versenven vehetnek részt. Ez nemcsak plusz költ­séget ró a sportklubokra, ha­nem a gyerekektől rengeteg időt. • fáradtságot követel. Ezt megértette a szövetség el­nöksége. s nem is váratott sokáig a változtatás egyik lehetőségére. Tegnap az MTSH szegedi székházában Dunai Pál, a Csongrád megyei Üsző Szö­vetség elnökhelyettese és Takács János, az MTSH fő­előadója tájékoztatta a sajtó képviselőit arról az új lehe­tőségről, amelyet a szövetség ajánlott fel a Csongrád me­gyei utánpótlás versenyezte­tésének javítására. — A Magyar Űszó Szövet­ség engedélyezte megyénk­nek, hogy az utánpótlás kor­csoportban egy-kétnapcw tor­nát rendezzünk. Az ifjúsági csapatok részére a Csongrád Kupáért január 20-án Szege­den vetélkednek az együtte­sek. míg az úttörők augusz­tus 30. és 31-én, valamint szeptember 6—7-én Vásárhe­lyen mérik össze tudásúkat, míg december 14-én Szente­sen. a serdülők tornájára ke­rül sor. A sportklubok részé­re semmiféle megkötöttség nincs, annyi csapatot nevez­nek. amennyit csak akarnak. A három tornára a Magyar Űszó Szövetseg nemcsak erkölcsi támogatást — tiszte­letdíjat — nyújt, hanem har­mincezer forintot biztosit rendezési költségként. A ma­gyar válogatott például a Görögországban Hotel Krisz­tina címmel meghirdetett versenyen elnyert kupáját ajánlotta fel a győztes csa­patnak — mondotta Dunai Pál. 3átékvezetői tanfolyam A Szeged városi Labdarú­gó-szövetség labdarúgó-játék­vezetői tanfolyamot szervez Szegeden. Kérjük az érdek­lődők jelentkezését postai le­velezőlapon a név és a pos­tai irányítószámmal ellátott pontos lakcím feltüntetésével 1980. január 20-ig elküldeni a városi labdarúgó-szövet­ség címére (6745 Szeged, Szé­chenyi tér 11.'Postafiók: 47 J) címére. A tanfolyam január 22-én kezdődik. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom