Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-10 / 7. szám

2 Csütörtök, 1980. január 10. 5 Afganisztánról SZVSZ-nylIatkozat 0 Párizs (MTI) Giscard d'Estaina és Carter elnök telefonbeszélgetésének másnapján és néhány órával Helmut Schmidt kancellár párizsi villámlátogatása előtt a francia kormány szerdán nyilatkozatban foglalt állást az afganisztáni helyzettel kapcsolatban. Noha a nvilaurozat bizonyos megfogalmazásaiban közeledetj a Fehér Káz értékeléséhez, leszögezi, hogy Franciaország a maga részéről nem kíván lemondani az enyhülés kereséséről. ami kölcsönös érdek, és amelynek alternatíváját a hidegháborúhoz való visszatérés jelentené. 0 Bonn (MTI) A bonni kabinet szerdai Ülésén Ármin Grünewald kormányszóvivő közölte: az NSZK a maga részéről nem tervez az amerikaihoz hasonló gazdasági szankciókat, és — miközben támogatásáról biztosítja Carter elnök politikáját — nem klvanja „minden pontjában" követni Tömegtüntetés Washington szovietellenes lépéseit. Kérdésekre válaszolva a szóvivő haiigsúlyozta: az NSZK a továbbiakban sem szállít fegyvereket Pakisztánnak, vagy a Kínai Népköztársaságinak. & Prága (MTI) A Szakszervezeti Világszövetség az afganisztáni fejleményekről szerdán nyilatkozatot adott ki székhelyén, Prágában. Az állásfoglalás hangoztatja: „A Szakszervezeti Világszövetség támogatja az új afgán kormány intézkedéseit, amelyek célja, hogy megvédjék az ország területi épségét és szuverenitását. A nyilatkozat felhívja a figyelmet: bizonyos körök torz képet adnak a világközvéleménvnck az afganisztáni eseményekről, és „az ország belügyeibe való beavatkozásnaK" próbálják feltüntetni a Szovjetunió által az új afgán kormány számára, annak saját kérése és a kétoldalú barátsági szerződés alapja n nyújtott segítséget. Gyenes András fogadta a PFSZ 0 Budapest (MTI) Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára tegnap, szerdán a KB székházában fogadta a Palesztinai Felszabadítás; Szervezet küldöttségét, amely Faruk Kaddumivnl. a PFSZ végrehajó bizottságának tagjával, a poltikai osztály vezetőjével az élen a Hazafias Népfront meghívására tartózkodik hazánkban A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen az időszerű nemzetközi, kérdések között megkülönböztetett figyelmet szenteltek a közelkeleti helyzet, valamint a térséggel összefüggő legutóbbi fejlemények éltékelésének. Mindkét részről hangsúlyozták elégedettségüket a magyar—palesztinai kapcsolatok fejlődésével, s szándékukat az együttműködés további elmélyítésére. Iránban 0 Teherán (Reuter) Több millióan vonultak fel szerdán az iráni nagyvárosokban az egyik legnagyobb siita vallási ünnep alkalmából. A hivők a mártírhalált halt Husszein síita Imámról emlékeztei? meg. de a legtöbb helyen a felvonulások politikai jelleget öltöttek. Teheránban ls több százezren vonultak fel az ünnep alkalmából. Szerdán úiabb súlyos összecsapásokról étkeztek hírek Tabrizból, Kelet-Azerbajdzsán tartomanyi székhelyéről. A siita vailási hierarchiába második helyet elfoglaló Kazem Sariat-Madari ajatollah hívei — a teheráni rádió jelentése _ szerint — megtámadták a vallási ünnep alkalmából felvonuló Khomeinit éltető tömeget. Az összest űzésnek, amelynek eddigi jeientesek szerint egy halálos áldozata van, az Iszlám gárdisták fellépése vetett véget. MEGBÍZŐLEVÉLATADAS Trautmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke szerdán fogadta Spyros Chrissospathis rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Görög Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. FOLYTATÓDIK AZ ESZMECSERE Moszkvában szerdán folytatódtak a tárgyalások a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Francia Kommunista Párt küldöttsége között. A szovjet küldöttséget Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a francia delegációt Georges Marchais, az FKP főtitkára vezeti. SZAKSZERVEZETI MEGBESZÉLÉSEK A Ghapai Szakszervezeti Kongresszus (GTUC) háromtagú küldöttsége, amely a SZOT meghívására A. M. Issifu főtitkár vezetésével hivatalos baráti látogatást tett hazánkban, szerdán elutazott Budapestről. Megbeszéléseket folytatott a magyar szakszervezetek vezetőivel a Hz asszuáni alku Kommentár ' Kedden kezdődött és előreláthatóan pénteken ér véget Szadat elnök és Begin 'kormányfő csúcstalálkozója. Az Asszuánban folyó izraeli —egyiptomi eszmecsere már azért is figyelmet érdemel, mert Izrael rövidesen kiüríti a Sinai-félszigetet az El ArisRasz Muhammad vonalig, így a félsziget mintegy 75 százaléka kerül vissza egyiptomi fennhatóság alá. Egyidejűleg Kairó feloldja a még mindig érvényben levő korlátozásokat, megnyitja kikötőit az izraeli hajók előtt. Tengeren és a légifolyosókon ls megindul a forgalom Egyiptom és Izrael között. A diplomáciai kapcsolatok felvételét eredetileg február 26-ra tervezték, de a mostani tárgyalások előtt egyes források korábbi dátumot szivárogtattak ki. Szadat és Begin most arról is dönt, milyen létszámmal állítsák fel a nagykövetségeket. Ennél lényegesebb téma a Slnat-félszi rétről Izraelnek szállítandó olaj árának megállapítása — erről egyelőre folyik az alku. Amiben viszont nem várható megegyezés, az a palesztin kérdés. Az autonómia ügyében Kairó és Tel-Aviv nézetei még nagyon messze esnek egymástól, pedig május elején lejár az autonómiáról folytatandó tárgyalásokra kitűzőit egy év. Annál nagyobb egyetértés jellemzi a két államférfit az iráni és az afganisztáni fejlemények megítélésében. Szadat kikötőket, Begin katonai létesítményeket kínált fel az USA-nak esetleges katonai manővereihez. Teljes összhang mutatkozott a két politikus közt a Szovjetunió rágalmazásában is. Az amerikai segélyekért valósággal versenyeztek. Persze nem ok nélkül: Izrael számára a hárommilliárd dolláros Ígéretet Weizman hadügyminiszter washingtoni útja alkalmából kétszázmillióval már megtoldották. Kairó étvágya is alaposan megnőtt. s szeretné a különalku árát minél magasabbra srófolni. Asszuánban eldől: mi kerül a közös Igénylistára? Ugyanakkor a számukra kedvezőtlen közép-keleti események miatt a csúcstalálkozón a kelleténél sokkal kevesebb szó esik az eredeti témáról: a térség közvetlen problémáinak rendeséről. Gyapay Dénes nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről. CARRINGTON KÖRÚTJA Lord Carrington brit külügyminiszter szerdán öt ázsiai országot érintő körutazásra indult és első állomásként, Törökországba érkezett. Carrington utazásának célja az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítség és a következtében előállott helyzet megvitatása. KIVÉGZÉSEK Szaúd-Arábiában szerdán kivégeztek 63 személyt, akiket a mekkai nagymecset ellen múlt év novemberében végrehajtott támadásban találtak bűnösnek — jelentette be Rijadban a szaúdi bel ügyminisztérium. Peking stratégiai árnyéka Jelképesnek is tekinthető, hogy a kínai politikában az 1980-as esztendő nyitányát Brown amerikai hadügyminiszter látogatása jelenti. Függetlenül attól, hogy milyen szólamokat tartalmaznak a tárgyalásairól kiadott nyilatkozatok — a lényeg nincs a hivatalos szövegekben: az, hogy Peking egyik fő célja a meglevő politikai és gazdasági kapcsolatok kiterjesztése Washingtonnal, beleértve a stratégiai-katonai együttműködés fokozását is. Washington mindeddig bizonyos óvatossággal kezelte ezt a kérdést, miután a „kínai kártya" túlságosan nyílt és durva kijátszása kétségtelenül megterhelné a Szovjetunióhoz fűződő viszonyát. Ennek ellenére az amerikai politikában egyre erősebb hangon szólalnak meg azok a szélsőséges körök, amelyek Kínát közvetlen katonai szempontból is az Egyesült Államok potenciális szövetségének tekintik átfogó stratégiai terveikhez. Kína politikáját ugyanis a belpolitikai módszer- és stílusváltozásoktól függetlenül továbbra is az elvakult szovjetellenes irányvonal jellemzi. Peking tehát a jelek szerint készen áll egy ilyen együttműködésre. A kínai külpolitika például — mint az Izvesztyija szemleírója a közelmúltban fogalmazta — „örömmel üdvözölné a szovjet—amerikai SALT-megállapodások kudarcát, és örömmel tartóztatná fel az európai enyhülés folyamatát. Kína arra törekszik, hogy a Szovjetunió körül ellenséges gyűrűt teremtsen, aláásva ezzel a nemzetközi biztonság alapjait". Rendkívül aggasztó tényező az is, hogy az Egyesült Államok és Kína látnivalóan mindent mégtesz e széles körű együttműködés kiterjesztésére, elsősorban Japán bevonásával stratégiai terveikbe. A szigetország a második világháború befejezése óta az amerikaiak legfontosabb távol-keleti szövetségese, Tokió azonban mindeddig óvakodott attól, hogy KínáÚjabb olajkincs ElTigre^ | „nrn fi w-^)*Ciudad JN _ Guyana £ 0] SrafíStt* Bolivár < ,V E N/ E Z U E L A Kőolaj • Kőolaj-vezeték Venezuelában, az Orinocótól északre elterülő 45 ezer négyzetkilométer kiterjedésű területen hatalmas — mintegy 5—700 milliárd barrel (1 tonna = 7,2 barrel) — olajkészletek varrnak. Ez a mennyiség/ pedig megközelíti a Föld 6—700 milliárd barrelnyi — kiaknázhatónak becsült — t?' 'ilékait. A területen mér /ek óta folyik a kitermelés, azonban a készletekről eddig nem voltak adatok. A termelés jelenlegi szintje csak mintegy napi 120 ezer barrel —az összes venezuelai olajtermelés 5 százaléka — az olaj túlnyomó többségét a Maracaiból-öböl környékén hozzák felszínre. Ennek kettős oka van. Az Orinocótól északra elterülő vidék olaja gyenge minőségű, a kitermelés költségei pedig magasak. A venezuelai állami olajvállalat véleménye szerint a kitermelés költségeit csökkenteni lehet (barrelenként 20-r61 10 dollárra), s a gyenge minőség mellett is gazdaságos és szükséges lész a termelés. Ezért a következő évtizedben 20 milliárd dollárt fektetnek be, melynek eredményeként a tervek szerint 1980—1981-ben napi 300 ezer. 1990-ben pedig már 1 millió barrel lesz az itteni olajbányászat termelése. val katonai téren is fejleszsze kapcsolatait. Még a konzervatív politikusokban is volt annyi realitásérzék, hogy felmérjél? egy ilyen lépés hatását a szovjet—japán viszonyra. Ezek a fenntartások Japán részéről ma sem tűntek el teljesen. Sajnálatos tény azonban, hogy Ohira kormányfő decemberi pekingi látogatása egy lépést jelentett a gátlások feloldásának irányába: Tokió jelentős állami hiteleket ajánlott fel, megállapodtak a külügyminiszteri konzultációk rendszeresítésében és májusra tervezik Hua Kuo-feng tokiói viszontlátogatását. Ennek ellenére tokiói kormánykörökben is érezhették, hogy világpolitikailag „vékony jégen" járnak, Ohira szükségesnek? tartotta kijelenteni: a japán—kínai „kétoldalú barátság ápolása nem jelenthet titkos szövetséget". Ez a védekezés azonban még a japán polgári sajtóban sem talált túlságosan sok hitelre és megértésre. „Az amerikai— kínai—japán összefogássál kapcsolatos amerikai és kínai célok láttán Tokio és Peking szoros gazdasági kooperációja is egy szovjetellenes stratégia részeként tűnhet fel" — írta például a tekintélyes Asahi Shinbun. Más nagyságrendben ugyan, de e stratégia részét alkotja a dél-koreai probléma, pontosabban a szöuli rezsim sorsa Pak Csöng Hi diktátor meggyilkolása után. Japán az amerikaiak fő partnere volt Dél-Korea gazdasági alapjainak megerősítésében. A megfigyelők meglepetéssel értesülhettek arról, hogy Pekingben Ohirának kifejtették: Kína és Japán együttműködhetne a szöuli rezsim „demokratizálásában"! Természetesen Ohira tartózkodóan fogadta az ajánlatot — Kína szándékait azonban a kérdés puszta felvetése is jellemzi. Az említett stratégiai tervek érthető módon egyértelmű visszautasításra találnak az ázsiai térségben alapvetően érdekelt Szovjetunió és Vietnam részéről. A Pravda a szovjet—kínai viszonyról írva emlékeztetett: Kína nem hosszabbította meg a szovjet —kínai szerződést, s „ezt a kínai lépést a kísérő nyilatkozatok fényében nem lehet másként tekinteni, mint ellenséges jellegűnek. Vietnam a maga részéről az ENSZközgyűlés elnökének és Waldheim főtitkárnak Irt hivatalos levélben állapította meg: „A katonai készülődés, a fenyegetés és a kínai provokációk nyomán fennáll annak a veszélye, hogy Vietnam ellen bármely pillanatban újabb agressziós háborút indítanak. Ez nemcsak Vietnam és más indokínai országok, hanem egész Délkelet-Ázsia békéjét és biztonságát is fenyegeti." • Hua Kuo-feng, a Kínai Kommunista Párt KB elnöke, miniszterelnök szerdán délután fogadta a pekingi látogatáson tartózkodó Harold Brown amerikai hadügyminisztert A felek „kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről cseréltek véleményt és megvitatták az afganisztáni helyzetet". Az amerikai hadügyminiszter tegnap befejezte kínai tárgyalásait. Salvador Hosszú népi háború? Január elején lemondtak a tényleges hatalommal egyébként sem rendelkező, tetlenségre kárhoztatott salvadori kormány polgári tagjai. A kabinet eddigi intézkedései — például a kávéés a cukorkereskedelem államosítása, az agrárreform bejelentése, az el nem kötelezett külpolitikai irányvonal hangoztatása — dühödt ellenállást váltottak ki az oligarchiából és a hadsereg vele szövetséges tisztjeiből. E körök változatlanul mindent elkövetnek, hogy jobbra kormányozhassák az ország szekerét. Az ötmilliós közép-ameril?ai országban a múlt év őszéig ugyanúgy amerikabarát diktátorok követték egymást, mint a szoszédos Nicaraguában. Az egyre erősödő USA- és diktatúraellenes tömegmozgalmak hatására azonban Washington latin-amerikai politikájának újraértékelésére kényszerült. A nicaraguaihoz hasonló forradalmi változásoktól tartva hajtották végre — amerikai segítséggel — 1979. októberében a „megelőző hatalomátvételt" Salvadorban. A hatalmat Adolfo Arnoldo Majaao és Jaime Abdul Guiterrez ezredes kétszemélyes juntája ragadta kézbe. A demokratikus pártok és szervezetek azonban hamar rájöttek, hogy becsapták őket: az országban nem demokratikus fordulat, hanem palotaforradalom játszódott le. Az amerikai forgatókönyv legfőbb célja világos volt: kifogni a szelet a haladó erők vitorláiból, megelőzni a forradalmi folyamatot. • Salvador latin-amerikai mércével mérve is a földrész egyik legelmaradottabb állama: monokultúrás mezőgazdasága a kávén, a cukron ás a gyapot termelésen alapszik. A lakosság döntő többségét alkotó parasztok földéhségén aligha csodálkozhatunk: a népesség 91 százaléka a megművelhető földte "ületne'< mindössze 23 száza lékával rendelkezik. A többin alig kétezer földbirtokot család osztozik. A tömegek demokratizálási követelésére alakították meg a 22 tagú kormányt A kabinet azonban lényegében semmilyen intézkedést nem hozhatott önállóan: elképzeléseit a tényleges hatalmat kezében tartó öttagú juntával kellett jóváhagyatnia. így a kormány elveszítette azt a csekély tömegbázist is, ame'yet hivatalba lépésekor még magáénak mondhatott. Ezért érthető, hogy egyes szervezetek (mint például a 60—70 ezer követővel rendelkező Népi Forradalmi Tömb (BPR) és annak fegyveres szárnya) a junta által alkalmazott erőszakra erőszakkal válaszoltak. Támogatták a parasztok fóldfoglaló akcióit, laktanyá. kat támadtak meg és rádió, állomásokat foglaltak el. (Aa 5 számlájukra írható a délafrikai nagykövet elrablása is.) A kommunista párt és a hozzá közel álló demokratikus erők nem értenek egyet a gerillaszervezetek erőszakos akcióival, de azokat úgy ítélik meg, mint a tömegek jogos felháborodásának megnyilvánulását, Egyetértenek azzal az értéKeléssel, hogy a tömegek követelését ma már nem lehet ígéretekkel kielégíteni. A közhangulatot egyébként jól érzékelteti, hogy Romero san salvadori érsek (csak névrokona a megbuktatott elnöknek) legutóbbi prédikációjában ismertette a hatalmat kézbentartó katonatisztek bűnlajstromát, s követelte a bűnösök felelősségre vonását. A katonák ezt kategorikusan visszautasították. Ekkor mondtak le a kormány polgári taglal, a Népi Felszabadító Hadsereg — Farabundo Marti (FPL) elnevezésű baloldali mozgalom gerillái pedig elfoglalták a főváros hat rádióállomását. Nyilatkozataikban nemzeti felkelésre, .hosszú népi háborúra" szólították fel Salvador lakosságát. Kanyó András