Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-06 / 4. szám

> MAGAZIN 8 WLDM A három királylány Vasárnap, 19S0. január 6. T •• V f?r * Jovo fai, nőjetek nagyra! Mottó: A mesét az emberek lalalUk ki. Azt hitték, elhagyva a tőidet képzeletükben, csak jobb, szebb világot lelhetnek. A természetfeletti lények: ördögök. hétfejű sárkányok, gonosz szellemek csak azért születtek. hogy a csodás történetek hősei legyőzzék őket. Mert ' a mesében az igazság nem veszthe* Ezért hihetetlen, hogy mindezt az emberek találták ki. B

ergengócia királya három lányát akarta férjhez adni. Ducia kövér volt. mint «•/. ország középhegysége, Ranriia csúfságát irigyelték a környék boszorkányai, szegény Butia eszét oedie legfeljebb édesapjáéhoz lehetett hasonlítani. A' három lányra gazdac hozomány várt: a birodalom harmadrésze. jól fizetett parlamenti többség, és az „éljen a király" köszöntéstől messze földön híres udvari ujjongok sokasága. Az ősz király, Tunyió, nemzetközileg elismert békeszerződésekkel es keményöklü darabontokkal biztosította alattvalói álmát. Zavargások mindössze Rugdénia és Végdia, a főváros két legendáshírű futballcsapatának összecsapásán történtek. Bergengócia természeti kincsért a világ valamennyi térképe jelölte. Gazdag sótelepeit. kimeríthetetlen irutbánváit. hinta- és palintagyárait, nagy túrósairól híres mezőgazdaságát a világ csodáiként emlegették. Külföldi krónikások az országról írva, megjegyezték: csodálatos, hogy a bergengócok mindebből (s milyen jól) megélnek. És ott voltak az iskolák. Bergengócia egyetemeire és főiskolaira közeli és távoli országok királyai küldték tanulni ifjú udvaroncaikat. Smuzia városában például a jövő nyelvészei szerezhettek diplomát, uralkodói talp, kincstárnoki kéz és hadvezéri kard érintéséből. Loonuiban az egyetem mérnök fakultása volt a leglátogatottabb. A többszörös túljelentkezés miatt elő-, alá-, alap-, közép-, fölé- és utófelvételi vizsgákat tartottak. A jövő mér-nökei nem ismerték sem a pint és az akó, sem a desztillált víz és a tiszta szesz közötti különbsécet: tanáraik esztendőkön át csak arra tanították őket, miként különböztethetők meg az egyszerű vendégek az ellenőröktől. A diploma kézhezvétele után a végzősök elfoglalhatták állásaikat. a gebines kocsmák, bárok, eszpresszók pultjai mögött és képesített mér-nökként mérhették kedvük és becslésük szerint a vízben mosdatott alkoholt, betévedt vendégeik poharába. Mikor Tunyió kihirdette, hogy férjhez adja három lányát, mindenki tréfának gondolta a hírnökök harsogását. Tunyió hosszú uralkodása alatt soha nem adott semmit, mindig csak vett, sőt elvett, elképzelhetetlennek tűnt, hogy öregkorára, két gutaütés és három feleség túlélése után jótékonyságra vetemedjék. Bizony, az utca népe még ámulatabol felocsúdva sem mert a leánykérés formaságai után érdeklődni. Ezért a hírnökök (mert ez volt a hivatásuk) maguktól hazudtak. Ecsetelték Ducia karcsú vonalait, Randia szépségét, és Butia szellemességét. Orcájuk néha-néha belepirult a füllentésbe, de a polgárok mindehhez már hozzászoktak. A kérők pedig jötek. A keletiek bízva szerencséjükben, már a gyermekaldasra is gondoltak. Pelenkákat. aDró topánkákat és menteket hoztak magukkal. A nyugatról érkezők hódítani akartak. A geimán lovagok keményen csapták talpukat a trónterem kövezetéhez. A talján vitézek Illatos olajjal kentek hajukat, áttetsző fehérneműt ajándékoztak a bergengóc hölgyeknek, s ráérő ideiükben a csapszékeket, mulatókat látogatták. De érkeztek férfiak az Óceánon túlról is. Mentéjükön hozták az égbolt csillagait, szálukban feher gyutacsot rágtak, kezükben zenélő dobozt himbáltak. Tanácstalanok voltak Tunyió lányai; hogy vaÚsszanak, mint válasszanak. Honnan fűdták volna, hiszen már csak a legöregebbek emlékeztek arra az időre, amikor szabadon választhattak az emberek. A kivétel Matild volt. Matild megjárta a nagyvilágot, kávét és turistát főzött a Via Venuto bárjaiban, helyettes madame-ként dolgozott a Montmartre vöröslámpás házaiban, s most. öregkorára visszatért Rácz Tóni telére, hogy nyugdíjkiegészítésként hajdani mesterségét folytassa. Matild egy reggel munkából hazaiérve betért a birodalom pénzváltó hivatalába. A külföldi tallérokat a haza „semmis"-re cserélte be és félic a pénztárosra. félig a körötte nyüzsgő külföldi lovagokra pillantva mondta: én aztán tudnám,' hogy válasszak közülük. Mindezt mondta pitymallatkor, s lám, már délelőtt ott állt; a három királylány előtt, akik szelíden csillapították a pofozkodni akaró poroszlókat. Először Butia fordult Matildhoz: — Tényleg tudnál tanácsot adni ? Ha már ilyen hülyék vagytok — gondolta Matild, de igy válaszolt: — Természetesen. Egy órára ötszáz „semmis"... Aztán bocsánatkérően a szája elé tette a kezét: — Azaz egy tanács ötszáz „semmis". A lányok csöngettek a kincstárnokért. Matild távozása után a lányok bevonultak apjjfk&Q?., Az öreg Tunyió morcosan fogadta gyermekeit. — A kérők felzabálják a nemzeti jövedelmet. Jönnek, bámulnak benneteket, mint a kutya a Holdat, ti pedig a cipőjük orrát nézitek. Bergengócia tele idegenekkel, mégis sétáltok, nevetgéltek, de férjet nem választotok. — Hiszen azért jöttünk — mondta Randia. — Atyai beleegyezésedet kérjük, hogy a legbiztosabb módszer szerint dönthessük el. melyik férfi való férjnek, és melyik nem. — Na végre! — sóhajtott az agg uralkodó. — Mindent megtehettek, csak alkotmányjogból ne rendezzetek szellemi vetélkedőt. — Egészen mást akarunk — kuncogott Ducia, de nővérei szigorú pillantására elhallgatott. — Szeretnénk kipróbálni, hogy jelöltjeink mennyire ismerik házastársi kötelességeiket — magyarázta Randia. — Minden kérőt egy napig próbaférjként magunknál tartanárik. Így lenne összehasonlítási alapunk, személyes élményünk, és döntésünknél valóban a saját akaratunk érvényesülne. — Nem szeretem, ha másnak is van akarata — dünnyögte Tunyió. Majd látva lányai szomorú arcát, hozzátette: — Persze, ti kivételek vagytok. És naponta jöttek a kérők. Eleinte félénken, később egyre határozottabban. Az udvari strázsák már úgy osztogatták a sorszámot. mint a pekek kenyérsütés napján. Egyesek kétszer sorbaálltak, mások háromszor is. Nős férfiak hazudtak legénynek, özvegynek magukat, hogy egy nappalra és egy éjszakára a királylányok férjei lehessenek. Matildot kolléganői többször megverték, mondván, hogy tanácsa miatt pang a forgalmuk. Elégedetlenkedett az öreg Tunyió is. Évek teltek el, és lányai még mindig csak válogattak., Azt mbndt4k, nem akarják elhamarkodni a döntésüket. Igaz, Ducia karcsú lett, mint a nádszál. Nemrég Triumrhia véle akarta reklámoztatni fó exportkesziünenyet, Randia arcára szépség költözött, Butia megtanult táljánál, germánul, arabul beszélni, olvasni, gondolkodni, és még ki tudja mit, hiszen jártak hozzá csillagászok, pvoíeszszorok és kitüntetett mezőgazdászok. Eljött egyszer az idő. amikor Tunyió végérvényesen lehunyta szemeit. Halála megrendítette alattvalóit és megijesztette gyermekeit. A temetési szertartás után dönteniük kellett, melyiKükrc szálljon a királyi örökség. — Hajadon nem lehet uralkoJ dó — lapozták fel az alkotmányt. — Valamelyikünknek férjhez kell menni — sóhajtotta Ducia. — Te vagy a legidősebb, téged illet a trón — ismerte cl Randia. — Megszűntek a születési előjogok — emelte fel Ducia a hangját. — Butiának kitűnőek a nemzetközi kapcsolatai, én inkább őt ajánlanám. — Ö, én alig ismerem a hazai viszonyokat — szerénykedett Butia. — Randia viszont népszerű a munkások és az értelmiségiek között. — Legkisebb létemre hogy vállalhatnám — tiltakozott Randia. — Dehát akkor mi legyen? ,— tárta szét tanácstalanul a kezét Ducia. Aztán felemelte mutatóujját: ' ,' . — Hát legyen köztársaság! — Köztársaság? — kérdezte ijedten a két nővér. — Köztársaság! — felölte Ducia. — És velünk mi lesz? — Tovább keressük a megfelelő férjet — hajtotta 1c szende fejét Butia. A lányok megkönnyebbülten sóhajtottak fel. — Akkor jó. A köztársaság az új semmis kibocsátásával kezdte meg működését. Kötelezővé tette, majd szabályozta a munkaidőt, betiltotta a borravalót és bezárta a nyilvánosházakat. Mindezeket a változásokat a királylányok is észrevették. Palotájukban ezután is fogadhatták férj-jelöltjeiket, de a munkakötelezettség bevezetésével a kérők már nem tudták egy egész napon át bemutatni legnemesebb tulajdonságaikat. Ezért előbb tizenkettő, aztán nyolc, négy, majd a legvégén egy órára csökkent a lányokkal töltött idő. De mivel a nap továbbra is 24 órából állt, a nővérek éjféltől több jelentkezőt fogadhattak. Az új semmis megjelenése után kíváncsiskodtak. Kérték jelöltjeiket, hogy látogatásukkor hozzanak magukkal mutatóba a köztársaság legújabb érméiből és bankjegyeiből. És mivel külföldön is változtak az államformák, a messziről érkező vendégektől hasonló figyelmességet vártak. Sajnos, az idő haladt. Az egykori kérők megnősültek, elvándoroltak, a fiatalok pedig úgy nőttek fel, hogy nem hallottak Tunyióról és három lányáról. Mit tehetett szegény Randia, Butia és Dücia? Ha a vendégek nem jöttek hozzájuk, ők mentek elébük. Esténként . el-elsétáltak Rácz Tóni terére, ott várva a vidéki és külföldi kérőket. Ez úton kerem a derék bergengóc poroszlókat, ha látják Randiát, Duciát és Butiát. ne zaklassák őket fölösleges kérdéseikkel. Higgyenek szavaiknak, ők valóban azok, aminek mondják magukat: királylányok, s nem tesznek mást. csak keresik az igazit... HORVÁTH' KÁLMÁN Á

fáknak titkaik vannak. Ezeket a titkokat nehéz megfejteni — mondja Tölgyesi Albert a DEFAG erdőgazdálkodási osztályának a vezetője. — Hisz a mi szakmánkban egyegy kísérlet eredménye olykor csak emberöltő múltán jelentkezik. Az ásotthalmi csemetekertbe indultunk, megnézni a parányi tűlevelűeket, egy kísérlet alanyait. Előbb azonban tettünk egy kitérőt és bekopogtattunk az erdészet vezetőjéhez. — A jövő erdeje érdekli? — kérdi Nagy Sándor. — Akkor először hallgassa meg a múltat. Így érti majd igazán a jelenlegi kísérletezéseink jelentőségét. Egy készülő szakdolgozatot tesznek elém. Belelapozok, 200 évvel ezelőtti dolgokról olvasgatok; egykori krónikákból ollózott részleteket, amelyek szólnak aszályról, homokfúvásról és az alföldi erdőtelepítés kezdeti lépéseiről. Az első dátum: 1805, amikor megkezdődött a tervszerű erdőtelepítés a .homokon. 1868—72: az akác egyeduralmának a kezdetét jelentő évszámok ezek. Nézzük, hogyan változott a Szeged környéki erdők fafajtáinak összetétele az idők során: 1911-ben 80—10, 1955-ben 38— 23, 1968-ban 25—48 es 1978-ban 10—73 százalék az akác- és a fenyőfák aránya. A számok híven tükrözik: a homoki vidéken a fenyőé a jövő. Ezt először Kiss Ferenc — Móra Ferenc szavaival: „a magyar erdők atyja" — ismerte fel. Feltételezésével akkoriban sokan nem értettek egyet, mondván: a fenyőfának a hegyvidék és környéke az éltető közege. A harptincas évek második felében kezdődött az Alföld megtisztítása a mocsaraktól. Ez azt is eredményezte, hogy a talajvíz szintje mélyre süllyedt. Az akác, a nyár és több más fa is életképtelenné válik ebben a talajban. Az ásotthalmi erdőben ma már csak mutatóban taláT lünk a mélyedésekben akác-* tölgy- és nvárfacsoportokat. Kiss Ferenc honosította meg, szívós kitartó munkával a fenyőt a homokon. Az ő nyomában járnak a ma erdőtelepítői, akik a jövő fáit nevelik, gondozzák. Autóval járjuk az ásotthalmi erdő 5 ezer 700 hektárnyi területét. Az osztályvezető magyaráz, fákról, erdőkről, tudományokról. Arról, hogy az erdőtelepítés is tudomány, hogy ez itthon háttérbe szorult, holott ebben a tudományágban hazánk a világ élvonalában van. Kiszállunk a kocsiból, csatangolunk az erdőben. Kis híján beleesek egy tekintélyes méretű gödörbe. — Ezt még én ástam, tizenöt évvel ezelőtt — magyarázza az osztályvezető. — Néhai Babos Imre bácsi — az erdőtudományok doktora — fedezte fel akkoriban az itteni fenyőfák különleges tulajdonságait. Ástunk, hogy megtudjuk, a csodafák milyen talajban élnek. Vöröses törzsű tűlevelűekre mutat. — Ezek a kiválasztottak — mondja. Nézze! Lengyelországban a hegyekben láttam hasonló szép fenyőket. Egyenes, karcsú törzs, kehelyszerű lombozat ... a bütykök... az ágak elhelyezkedése... És sorolja. Vagy 17 szempont szerint választották ki a jövő iucsemeléinek a „szüleit''. — Ezeket a fákat tartották érdemesnek a kutatók a szaporításra. — Ennek sem sok jót jósoltak páran — teszi hozzá. — Húsz éve, hogy elvetettünk egy csomó magot a mai csemetekert helyén — emlékezik a kísérletek első lépéseire. A magokat találomra, különböző helyekről gyűjtöttük össze. Az eredmény: a kis fák zöme korcs maradt. Mit mondjak? A prémiumomba került ez a kudarc. És sokan mosolyogtak, lám mi megmondtuk előre, hogy homokban nem lehet fenyőfát nevelni. Nem adtam fel. Hamarosan rájöttem, miért pusztulnak a csemeték. Egy gombafajta volt a ludas ebben. Megtaláltuk az ellenszert és ezután már sikerült bizonyitani. homokon is életképesek a fenyőcsemeték. Babos Imre majd később Solymos Rezső kutatók javasolták először, hogy olyan fákat neveljünk és ültessünk a leendő erdők helyére amelyek 40—50— 60 éves korukban olyan, tulajdonságokkal rendelkeznek majd, hogy ipari feldolgozásokra kiválóan alkalmasak legyenek. Ezért öt éve mi is elkezdtük a plantázsok nevelését. — Plantázs? — Igen. — Figyeljen! Elvetjük az innen-onnan származó fenyőmagokat. A kikelt, életképes csemetéket beoltjuk a kiválasztottak termésével. Ezek a fák háromöt év múlva teremnek; az idő múlásával egyre többet. Leszüreteljük a termésüket, a magokat elvetjük, két év múlva kiültetjük a csemetéket a mezőre. Ezeknek a fáknak ugyanolyan a tulajdonságuk, mint a „kiválasztottaknak". — A „kiválasztottak" magjait is elvethetnék ... — Igen, de gondolja csak meg: körülbelül húsz fa bizonyult továbbtermesztésrc kiválónak. Ezekről alig több mint egy kilogramm magot tudunk leszedni. Ebből körülbelül 30 ezer palánta lesz. Egy hektárra 7 ezer csemetét ültetünk. Évente átlagosan, és csak Asotthalomról beszélek. 100 hektárt telepitünk be fenyőkkel. — Nincs annyi mag — mondja figyelmeztetően. Éa akkor még nem beszéltem arról, hogy a tobozok nagy magasságban vannak, oda fel kell mászni; ezt ki csinálja meg? A plantázsokról meg egy létra segítségével könnyedén le tudjuk szüretelni a termést. Ráadásüla beoltott csemetéknek több a termésük mint az őseiknek. — Persze mással is foglalkozunk — folytatja. Minden egyes szűz területet más és más szempont szerint telepítünk be. Ez nagyon fontos, hiszen az erdőgazdálkodás sem képzelhető el a technikai vívmányok alkalmazása nélkül. A jövő erdői meg méginkább a gépek kiszolgáltatottal lesznek. Próbáljuk megalkotni az ideális erdőt. És mindig újabb és újabb gondok adódnak. Most például egy gombafajta okoz fejtörést. A fenyők gyökereit támadja meg. A negyven év körüli fálcát pusztítja Aztán előkerül egy tavalyi meghívó is. Tudományos konferenciáról tudósít, melynek helye Ásotthalom. — Ez volt az első nyilvános szereplésünk — mondja az osztályvezető. — Eddig vártunk az eredményeink propagálásával. — De nézzük meg a plaiitázsokat! Elkerített terület előtt szállunk kl a kocsiból. Hároméves csemeték ágaskodnak a földből, mellettük karók, azokon számok: a kis fák sorsál az erdőtörténelem számon tartja és számon fogja tartani. A jövő fái között lépdelünk, fenyőfák között. A göröngvös úton, az autóban arra gondolok; kerek e világon Mrcsak mindenki meg akarná fejteni a fák titkait... Hogv ne pusztába kiáltott sző legyen: jövő fái nőijetek-nőhes•setek nagyra! * HOKVAIH ISTVÁN Zalán Tibor Karneváli havazás Nyugtass végre, nyughass te is Csillag, járom nélkül járó, bilincs-törő kedvű! Tél van, gyávaságunkkal cicázó. Szánkázol az éj gerincén, arcod kigyúl tündökölve — rongyom ragyog. Dölyfös ron[tás rántja szivemet ökölbe. Megint hó hull: karneváli. Rézveretes egek alatt álarcba dermedt a világ. Foghoz vaccannak a szavak, betömi a szánkat a szél. Szobor legyek: néma álmú? Asszonytested lobbantson rám lángot, csillag-szabadságú!