Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-29 / 23. szám

Kedd, 1980, január 29. 3 Milyenek az építőanyagok? ( Az egész országra kiterjedő hálózattal és figyelemmel dolgozik az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet, melynek egyik tllomása Szegeden működik, s Bács, Békés és Csongrád megyében végzi ellenőrzési feladatait. A szegedi állomás Vedres István szocialista brigádja korábban azzal az ajánlattal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy összefoglaló cikksorozatban ismerteti egy év vizsgálati tapasztalatait. A három részből álló sorozat témái: Milyenek az építőanyagok? — A kivitelezés gyöngeségei. — Mit tehetnénk a minőségért? Az ÉMl-doesziét az építőknek és az építtetőknek ajánljuk. Az Építésügyi Minőségellenőrző Intézetnek folyamatos áttekintése van a magyar építőipar és építőanyag-gyártás valamennyi szektorának munkájáról Megítélésünk szerint a minőség ábécéje az építőanyag-gyártással kezdődik. A kivitelezés folyamata ugyan semmivel sem egyszerűbb és könnyebb, a minőség mégis ott kezdődik: milyen anyagok állnak rendelkezésre az építéshez? Az épületszerelő már nem szabhatja újra a panelt, a kőműves nem keverheti •meg újból a maltert vagy a betont, olyan szigetelőanyaggal, csempével, palával és nyílászáróval kell dolgoznia a kivitelezőnek, amilyet a keze alá adnak. Nem beszélve arról. hogy ez épftőmunkásnak. a technikusnak, az építésvezetőnek már leginkább csak érzékszervei és esetleges tapasztalatai alapján van le. hctősége az anyagok minőcégének megítélésére. Az ÉMI ellenőrzéseit egyrészt hivatásszerűen végzi másrészt megrendelésekre dolgozik, együttműködve a tanácsokkal a kivitelezőkkel, a beruházókkal, s gyakran bíróságokkal ls. ha a beruházó és az építő, a gyár és a kereskedelem, a vevő és a forgalmazó között per támad. Az építőanyagok vizsgálatai. során a szegedi állomás igen sok pozitív tapasztalatot szerzett, s ezeknek arányában a hibák legfeljebb árnyékolják a tűrhetően jó bizonyítványt, de nem rontják le. Hogy mégis ezekről lesz sző elsősorban, annak az a természetes oka, hogy mi főként a javítanivalót keressük, és kívánjuk felmutatni Mégis élre kívánkozik, hogy vizsgálataink szerint általában ió a hazai hagyományos tégla, beton- és vb. elem. cement, csempe, betonacél és köagyagburkoló minősége, ám sok a baj a nyílászárókkal, a parkettával, a járdalapokkal és a szőnyegpadló egyes fajtáival. A megbízás alapján végzett vizsgálataink statisztikája a következő képet mutatja: Egy év alatt állomásaink megvizsgált 797 Csongrád megyei betonkocka-sorozatot. Ebből megfelelt a szabványnak, illetve a tervezett minőségnek 614 sorozat — nem felelt meg 183. Acélból 101 sorozatot vizsgáltunk, jó bizonyítványt; kapott 73, elégtelent 28. A Csongrád megyei tégla- és cserépvlzsgálatok mérlege a következő volt: 40 mintából megfelelt 34. nem felelt meg 6 minta. Meglehetősen sok a baj a betonadalékanyagokkal mivel alig kevesebb a vizsgálati eredmények negatív tétele az 50 százaléknál. A betontechnológiai ellenőrzések során 11 vizsgálatból 7 volt pozitív, s csak a cementet találtuk minden esetben hibátlannak. A vasbeton panelok vallatása során kiderüli hogy méretpontosságuk gyakran nem megfelelő. Olyan méreteltérések nincsenek, hogy ezek megakadályoznák a szerelési mert a kapcsolatok így is kialakíthatók, de az már azért jelez valamit, hogy a pontosság az előző évhez képest is romlott valamicskét. A „szépséghibák" sem ritkák a házgyári elemeknél, s ezeknek egyik tipikus esete a sarok- vagy elcsorbult homlokzati elemek. Számos későbbi hiba rejlik abban is, hogy a térelemek pévécé burkolatának felhajtásai gyakran hibás sarokkiképzéssel készülnek, és emiatt a csatlakozások nem megfelelően vízzárók. Általában anyaghibákra vezethető vissza a nyílászárók minőségének elégtelensége. Számos esetben találkoztunk azzal a jelenséggel, hogy ezek készítésénél felhasználnak repedt nyagot is s nincsenek figyelemmel az épületasztalosok a kieső göcsökre, a ki nem égetett gyantatáskákra. Hibás termék került ki megyénk egyik ipari szövetkezetétől Két alkalommal is vizsgáltuk 20x20-as mozaik lapjukat — s nem volt megfelelő minőségű sem több színű mintás mozaiklapjuk, sem a szürke nagyszemcsés mozaiklapjuk. A tanács megbízása alapján adtunk szakvéleményt szabványos vizsgálatok után a karcagi téglagyár 6 centiméteres válaszfaltéglájáról. s ez sem állta a próbát Tulajdonságaival a szabványban előirt követelmények alatt maradt A vásárhelyi a makói és a szóregi téglagyár viszont minden esetben jó bizonyítványt kapott, miként a FIM Alföldi Porcelángyár csempéi és kőagyagburkoló lapjai is. Egy vásárhelyi építkezésről behozott parketta viszont messze túlhaladta a megengedett nedvességtartalmat: 12 százalék helyett 25—33 százalékot tartalmazott. Nem állta a szükséges próbákat a nyergesül falui eternitgyár hullámpalája (IP 7) sem alakméretével, sem hajlítószllárdságával. Az importált pala sem kapott „díjat" — a szabványban előírt követelményeknek nem felelt meg Per is támadt egy algyői lakásépítkezés körül. A szőnyegpadló miatt mentek bíróságra az építtetők — s nyertek! A megvizsgált piros szönyegpadlóminták anyaghibásak voltak, ezért kicserélésüket javasoltuk. Más esetben is előfordult a szőnyegpadló túlzott kopása, ezért az alapanyag megvizsgálását kellett kérnünk a KERMI-től. A Csongrád megyei építőanyag-gyártásról az az általános tapasztalatunk, hogy a korszerű technológiát alkalmazó üzemek a névleges minőségnek megfelelő termékeket állítanak elő és hoznak forgalomba, s minőséghibás anyagok inkább kisebb üzemekből és megyén kívüli vállalatoktól kerülnek az építőkhöz és a vásárlókhoz. A minőség tanúsítása körül viszont sok a hiba. Az építési tevékenységet folytató szervezetek a szabványokban, műszaki előírásokban meghatározott vizsgálati kötelezettségüknek nem minden esetben tesznek eleget Az építőanyagot felhasználó vállalatok a hibás, sérült anyagokat is átveszik és beépítik, a gyáraktól minőségtanúsítást nem követelnek. Ezzel a forgalmazó vállalatok is gyakran adósak maradnak. Vagyis: a minőség ábécé, jét nem mindig az első betűnél kezdik... Csikós Istvánná Megyei művészklub alakult Régi igénye a megyében élő alkotóművészeknek egy olyan fórum léte, ahol a különböző művészeti ágak művelői találkozhatnak egymással, rendszeresen fölmérhetik feladataikat, tájékozódhatnak legfontosabb gazdasági, társadalmi, kulturális kérdéseinkről. A néhány évvel ezelőtt megalakult, a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottsága mellett működő Művészeti Tanácsadó Testület szűk köre miatt csak részben láthatja el ezt a feladatot. Éppen a Művészeti Tanács ülésein merült föl a gondolata egy megyei múvészklub igényének. A művészeti szövetségek helyi csoportjainak vezetői vetették fel a gondolatot, melyet aztán fölkarolt a megyei és a városi pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya. Tegnap, hétfőn este a Sajtóház klubjában tartotta alakuló összejövetelét a megyei múvészklub. Az eseményen részt vett dr. Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára, Szabó C. László, a megyei tanács elnökhelyettese, Bányainé dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese, dr. Dobóczky Károlyné, az SZMT titkára. A megyében élő és alkotó képzőművészek, építészek, zeneművészek, írók, költök, színművészek és a kulturális intézmények vezetői előtt dr. Sebe János, a megyei pártbizottság osztályvezetője szólt a megyei művészklub életre hívásáról, céljáról és feladatairól Kiemelte, hogy művelődésikulturális-müvészeti életünk feladatalt csak összefogással, a kulturális élet irányítóinak, a művészeti szövetségek helyi vezetésének és az alkotóknak együttműködésével lehet megvalósítani Az elmúlt öt év fejlődését pozitív eredmények jelzik, de az általános előrelépés mellett több gonddal is meg kellett küzdeni, jó néhány nehézség is felvetődött Ilyen például, hogy a művészeti szövetségek helyi vezetése és a kulturális élet irányítói között a munkakapcsolat nem tudott felnőni a mai követelményekhez, nem serkentette ez a kontaktus lényegesen a megyében folyó alkotótevékenységet. Már az MSZMP KB 1977-es művészetpolitikai állásfoglalása megfogalmazta, hogy mind nagyobb szükség van a művésze ti, kulturális élet eszmei-tartalmi gazdagítására, a különböző művészeti szövetségek helyi csoportjai közötti kapcsolat elmélyítésére. Az is mind nyilvánvalóbb, hogy megnőtt a fontossága a müvészértelmiség politikai tájékoztatásának, informálásának. Ezek a jelenségek és a mind erőteljesebb igények nyomán határozta el a megyei és a városi pártbizottság, hogy létrehozza a megyében élő alkotók művészklubját. Bízva abban, hogy művészeti életünk reprezentánsai és a kultúra irányítói között élő, eleven kapcsolat alakulhat ki, fóruma lehet ez a klub a szakmai-esztétikai vitáknak éppúgy, mint az ideológiaipolitikai információcserének. A programokért, a tematikáért a megyei, illetve a szegedi városi tanács művelődési osztályai a felelősek. A megyei művészklub nyitott fórum, összejövetelein, előadásain részt vesznek a kulturális élet helyi irányítói, vezető szakemberei, a művészeti szövetségek választmányának tagjai, illetve témától függően meghívót kapnak egy-egy rendezvényre, előadásra egy-egy műfaj művelői. A tegnap megalakult művészklub minden bizonnyal jól kapcsolódik az MSZMP KB kongresszusi irányelveiben megfogalmazottakhoz, ahhoz tudniillik, hogy: „Széles körben kell tudatosítani a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődés egységét... Az irodalom, a művészetek sokoldalú fejlődése érdekében következetesebben kell alkalmazni kulturális politikánk alapelveit és módszereit... A párt kulturális politikájának megvalósítása fokozottabb követelményeket támaszt a párt-, az állami és társadalmi szervekkel szemben... Az alkotóműhelyek és helyi szervek továbbra is kívánatos önállósága párosuljon nagyobb felelősséggel." A művészértelmiség üj fóruma jól egészíti ki azt a sort, amelyet a SZAB éa az MTESZ klubjai indítottak el Szegeden. A megyei művészklub első találkozóján dr. Komócsin Mihály tartott előadást A kongresszusi irányelvek gazdasági életünk helyzetéről ét fejlesztésének feladatairól címmel. Előadását konzultáció követte. Alul a víznek árja... irT^n IMOJ 'WD Van talán már tizenöt éve is, hogy a következő történetet hallottam: megy, mendegél a kis vicinális a szegedi átrakó pályaudvarról Asotthalomra. Egyszer csak megáll. Mi az, miért álltunk meg? Egy tehén van a síneken. Mennek tovább, egy idő után újra megáll a kisvonat. Ml van már megint? A, hagyjátok, ez ugyanaz a tehén. Utolértük... A viccekről tudjuk: többnyire a közösséget erősen érintő, igen jelentós dolgokról, eseményekről szólnak. Gyakran olyasmikről, amik valamilyen Intim közvetlenségben vannak a sokasággal, amik kedvesek, hozzánk nőttek, megmosolyogtató hiányosságaikkal — mint például a kisvasút 8—10 kilométeres óránkénti sebessége — együtt. Nem tudom, volt-e az egykori Szeged környéki vicinálisnak neve — mint a Debrecenből járónak. Azt ugyanis kifürkészhetetlen okból Zsuzsinak nevezte el a tanyai nép. tgy hívta, amíg (szegedi sorstársához hasonlóan) meg nem szűnt 1977. augusztus 31-én. Erről a pontról indított a Kossuth adón a múlt héten hétfőn este (ismétlésben ugyanezen a programon szombaton délelőtt) Taar Ferenc dokumenturnjátéka. a Zsuzsi nélkül, amit Török Tamás rendezett, Lóránd Lajos dramatizált s amelyhez a hangfelvételeket Kosárszky Péter, Papp Tibor m Srauko Orsolya készítette. S amely mintaképe lehetett a felelősségteljes, mélyen humánus, szakmai szempontból ítélve igazán profi módon elkészített nagyszerű riportmüsornak is. Hatalmas erdőség húzódik Debrecentől keletre a Nyírségig. Ügy 50 kilométer hoszszan az erdŐ6 puszták tanyavilága az, amit két műút fog közre, de mindkettő elég távol a településektől. Közöttük, átszelve a tanyavilágot járkált a Zsuzsi mintegy száz évig. Aztán rájöttek: nem fizeti ki magát a hölgyvasutacska, magyarán gazdaságtalan, évi 4—5 milliós ráfizetéssel pöfög és duruzsol a keleti végeken. Elméletileg minden rendben is lenne. A tanyaik sírva, kalaplevéve búcsúztatták. Később káromkodtak, leveleket írtak, igazságukat keresték, őket ugyanis az utolsó percig senki sem értesítette, senki sem kérdezte, s most, Zsuzsi nélkül, amúgy is hátrányos helyzetük még roszszabbra fordult. A buszok zsúfoltak, menetrendjük vitatható, gyakran meg sem állnak, az áruszállítás gyakorlatilag lehetetlenné vált. „Bár fölül a gálya, alul a víznek árja..." — Petőfi után hozzátehetnénk, hogy „az árt", a sorsfordulót előkészítő megyei bizottság emberei eléggé sorsára hagyták. Az pedig megindult... A dokumentumjáték pártossága pillanatig sem volt kétséges. Időnként megrázó erővel, a tömegkommunikáció minBeszédes sorozatok den találmányát teljes morális felelősséggel állította az elesettek, a kijátszottak ügye mellé. Közben pedig a hallgató informálódhatott közéletünk egyik nagy gondjáról: az igen gyakori — döntésképtelen döntésekről. Hiszen egy idő múlva újra elterjedt a hír: megint megindul a Zsuzsi, tgy is lett. Csak egy kicsit másképp. Turistáknak való úttörővasút lett belőle, mindössze 17 kilométeres, a régi Zsuzsit csak csekély mértékben pótló, körülbelül annyira, mint a buszok. Értesítés, felvilágosítás — ezúttal sincs. Aki tud, költözik a városban, keserűen, kiábrándultan. S elmondhatja, hogy neki a paraszti élet volt mtndene, az állatok, a tanya, a friss i levegő, a nyitott, szabad térség. S most úgy érzi, mint akinek kezét-lábát levágták. 1 Példaképnek neveztük a j Zsuzsi nélkül című dokumentumjétékot. Az egyértelműen elköte|ezett rádiós teljesítmény példaképének. Ara még ennél is többet mutat eZ a háromnegyedórás illusztráció. Azt, hogy mindez egy héten kétszer ls han got kaphatott a Magyar Rá dióban. Hogy változatlanul vannak tisztességes szószólói az olyanok ügyének, akik he lyett valakiknek — mikrofonnal, magnetofonnal — beszélni kell. Vagyis — hogy azért a víz az úr. Domonkos László Négy sorozat első műsorait láthattuk a héten. Bár különböző televíziós műhelyekben készültek, különböző célokkal és műfajokban, mégis akad közős jellemzőjük, s ez a címben jelzett beszédesség. Ügy értjük: böbeszédűség, sokbeszédüség. A két zenei műsorsorozat közül a könnyűzenével foglalkozó Pulzus alkotóipak lehetett nehezebb dolga, hiszen ez a vállalkozás előzmények nélküli. Lehet hogy ezért is kellett egyszerre két műsorvezető-szerkesztő; hogy bátorítsák egymást. Ha egyikük elfelejti, mit kell mondani, legyen aki kisegíti. Azért gondoljuk, hogy párosításuknak ilyesmi indoka is lehetett, mert még így, kettesben is meglehetősen elfogódottaknnk látszottak. Ki tudja, a vállalkozás úttörőjellege, avagy a nagysága (a könnyűzene számos éga „érdekességeinek, újdonságainak, olykor gondjainak bemutatását" vállalták) nyomasztotta-e inkább Módos Pétert és Sztevanovity Dusánt? A pénteken sugárzott első adásban (ezentúl havonta jelentkezik e könnyűzenei hiradó-magazin-panoráma) mindenesetre sok beszéddel igyekeztek palástolni bizonytalanságot, elfogódottságot, meghatottságot miegymást, amit ugye a műsorvezetői illemkódex szerint — ha már megvan — legalább tagadni ülik. Bármennyire kísérletes, kiforratlan jellege volt azonban az első összeállításnak, örülünk, hogy megszületett. Biztosan fejlődik, formálódik még, s remélhetjük, hogy később több (könnyű) zenével igazit el bennünket • könnyűzene világában. Vagy mégiscsak szóból ért az ember? Antal Imre ezt gondolhatta. A Triangulum című komolyzenei vetélkedősorozat müsorvezetőjeként eleinte háromszor-négyszer (aztán, hogy jobban belejött, már csak kétszer-háromszor) tómételte el a feladványokat — a budapesti és a pécsi versenyzőknek, illetve a szegedi kibiceknek. illetve nindannyiunknak. Nem szeretnénk értelmetlen vetélkedést szítani a két heves vetelkedómüsor-vezetó, Antal és Vitray között, de a legutóbbi Vasárnap délelőtt programját nézve az volt az érzésünk, Vitraytól még mindig lehet tanulni — kevés szavú, frappánsan szellemes műsorvezetői fogalmazásmódot. Bár tudjuk, Liszt Ferenc életéről és munkásságáról nehezebb vetélkedni, mint a divatról, azért nem biztos, hogy nehézkesebben kelL Sokszavú, beszélgetns-mesélös műsorrá kerekedett a szegedi stúdió új programja, az Alföldi antenna tt. A második műsorban helyet kapott „helyi érdekű", Bács, Békés és Csongrád megye tévénézőinek szórakoztatásáért készült stúdíóbeazelgetéseket igyekeztek ugyan oldani-illusztrálni tánccal, papuccsal bábbal, a sorozainyitó műsor mégis nélkülözte az effajta szórakoztatás hangulati kellékeit A könnyedséget fesztelenséget természetes közvetlenséget Nyilvánvaló, nincs nehezebb, mint „kezdő" műsorral ilyen hatásokat teremteni. De talán nem vagyunk maximalisták; hisz a stúdió eddigi legjobb programjai alapján is állithatjuk a mércét Főcímében — Televíziót mesék felnőtteknek ' — is mesemondást ígér Rajnai András sorozata, amely Swi/t szatírájának modern technikával feldolgozott változatával kezdődött, s szintén havonta jelentkezik majd Gulliver az óriások országában jóval többet beszél, mint bármelyik eddigi Rajnai-hős, hogyne, hisz ő azért megmaradt Swift hősének, és a forgatókönyvíró, Altonai L. Lajos dicséretére válik, hogy majdnem olyan hatásosan leplezik le szavai a korabeli Angliát mint Swtftnél. S amikor a királyné vitorlásán áUva kétségbeesetten kiáltja világgá: „A béka'! A béka!" — a néző fejében kattanás; rádöbben ugyanis, hogy Rajnainak mégis sikerült, tmmár lenyeltük a békét minden Jel arra mutat, hogy illő áhítattal nézzük ezután egzotikus meséit, őskrlmiket, 6egyiptomi paplrusztekercseken ránkmaradt törtéketeket inka drámát, polinéz teremtésmítoszt, sci-fit. . Sulyok Erzsébet « < (