Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-22 / 17. szám

4 Kedd. 1980. január 22. Kibulizó Valójában moeolyognivaló csalafintaságnak ls felfoghat­nám, de miután már rég el­múltak az arcizmaimat „ép­pen úgy" mozgató ingerek s még mindig eszemben jár az eset, aligha hihetem, hogy csak annyi volt, amennyi egy nevetés kiváltásához szükséges. Nos. nézzük, mi ért akkor egy több mint mo­solyt? A szerelő szakavatott moz­dulatokkal húz elő a táská­jából egy vadonatúj és Igen hosszú, szép piros telefonzsi­nórt, amely a szokásos fali csatlakozóval ellátva éppen alkalmas arra, hogy a ké­szüléket akár a szoba legtá­volabbi csücskébe is átvigyék a mostani helyéről, az író­asztalról, vagy, ha a telefo­nálónak kedve támad, le s íöl sétáljon a kezébe kapott telefonnal, hogy beszéd köz­ben született indulatait leve­zesse a könnyű ki mozgás­sal. Megbűvölve nézik a szo­bában levő telefontulajok a zsinórt és a rendkívüli fon­tossága tudatában matató szerelőt, aki úgy méricskéli az egyébként nyilvánvalóan egyetlen lehetőséget a bekö­tésre, mintha valami több­esélyes bonyolult hadművelet mozzanatalt tervezné meg agy repeszt ő gondolkodása kö­zepette. A megbűvölt és né­mileg értetlen pillantások nem annyira a műszaki szakértelem tökéletes hiányá­val magyarázhatók, mint in­kább azzal: a kutya se kér­te. hogy a telefonkészülékhez ruhaszárító kötél helyett is használható kábelmadzagot csatlakoztassanak. Ml a csu­dának kellene, hiszen hely ls alig van. no meg ha a hosz­szú zsinórnak örülve átvin­nék a legtávolabbi sarokba, nem sokban különbözne a helyiség a gyalogsági botló­drótos akadálypályától. így hát csak bámulják a fontos­kodó buzgó embert, s vár­ják az akció végét. Az azonban nem úgy feje­ződött be, ahogyan indult, nevezetesen a fölösleges tar­tozék „üzembe helyezésével", amely után valami bürokrá­cia kitermelte a jegyzőköny­vet, munkalapot (bármit, ami egy kicsit is Indokolttá te­szi az értelmetlen műveletet) kellett volna aláírni. Nem, hanem az történt, hogy az imént tüsténkedő szerelő munkáját félbehagyva oda­súgta az értetlen képpel néző egyikének, aki — micsoda véletlen! — épp a helyiség­ben. a mozi üzemvezetői iro­dájában a legilletékesebb, az üzemvezető volt, szóval azt mondta a jóember: * „két Jegy kéne az estire", s azzal már feledi ls imént még oly fontos foglalatosságát, s mo­hón lesi a természetesen be­leegyező választ („Ekkora szemtelenséggel mit lehet kezdeni?") Az már természetes, hogy a jegyszerzés sikerét felvil­lantó első minutától kezdve a telefonzsinór dugóstul, sze­relékestül éppoly kevésbé volt fontos akár az, hogy mi­lyen színű kilincs van a mo­ziajtón. Amelyen immár a sorbanállást elkerülve „kibu­lizott" jeggyel besétálhatott a furfangos néző. A filmnek is. a vászonnak is mindegy, ki nézi két órán keresztül, s a mozi műsorje­lentésében sincs külön rovat az ügyeskedőnek fenntartva. Minden néző egyforma. Egy a sok közül. Az is, aki tele­fonzsinórral. az is aki az el­hunyt funkcionárius vagy aki az élő magas pozícióban levő személy nevét felhasz­nálva kerüli meg a sort, s a statisztika lapjain az is csak az egyetlen strigulát jelenti, aki tisztesség szerint végig­áJlja sorát a mozijegyért. Most mozijegyért Holnap a méltányos elbánásért hiva­talban. áruért az üzletben, elismerésért munkahelyen. S mert ők vannak többen a sorba állók, a sorbanállók, a megértők, a másra is te­kintettel levők, nem véletlen, hogy egyre inkább, s egyre kevésbé titkolt érzékenység­gel vesszük észre és egyre kevésbé „díjazzuk" a WbüH­zók mégoly mosolyogtató mesterkedéseit, ilyen-olyan Indokkal támogatott előny­szerzéseit. Aki elítél! a hétköznapi „trükkösök" apró. de bosszan­tó mesterkedéseit, jogosan tesz*, ha felemell hangját, korántsem biztos, hogy a vétkes egyébként helyénvaló megbélyegzésével máris ered­ményesen vette fel a harcot az elvtelenség, a meg nem szolgált érdemek, a jogtalan előnyök szerzése ellen. Egy barátom azt mondta egy be­szélgetés alkalmával, ez a piti-protekcionizmus egy „magasabb szintű" korrupci­ós jelenség valós vagy vélt eseményeiből táplálkozó tár­sadalmi vadhajtás. S való igaz. amíg előfordul, hogy egy név hallatán akkor is nyilik ajtó, kiskapu, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy a név viselőjének abban a szituációban jog szerint sem­miféle hivatalosan elismert vagy elismerhető előnye nincs. Nincs, de van. Mert amíg van, aki ezzel visszaél, s van, aki (lehet, hogy a rossz tapasztalatokból?) hagy­ja, hogy visszaéljenek, vajmi kevés a remény rá, hogy ne ügyeletes hősnek, s a szélhámossághoz való de­mokratikus jog tulajdonosá­nak érezhesse magát, aki — mondjuk — három méter ál'ami telefonzsinórt, használ fel saját külön útja biztosítá­sára. Ki lopott telefondrótot, ki saját vagy mások címét, rangját veti be. S minap magam sem mer­tem ismerősöm jószándékú, túlbuzgó, lekenyerező segít­ségét elvhűségem fegyverze­tével visszaverni, miután ajánlkozott, segítségemre len­ni a klinika szigorú portásá­nak megengeszte 1 ésében, mondván, ő aztán ismeri a dörgést, tudja, kire kell hi­vatkozni, meglássam csak, felengednek a kórterembe. Mit mondjak, jól esett. Oda­ment, szólt, hivatkozott, győ­zött, ragyogott az örömtől, sugárzott róla Valakiségének teljes tudata, s olyan mozdu­lattal, s úgy terelt be a ki­nyílt ajtón, mint a mesebeli király a kincseskamrájába a megjutalmazandó pásztor­fiút Ezt kibulizta nekem. Hálás voltam, bementem, s lám, a portás sem nyelt le. Ismerősöm boldogabbnak látszott mint az esküvőjén, de érthető, hisz most már ó is áttörhette a tilalmak tör­hetetlennek hirdetett falát. Azt hiszem, most már nem is árulom el neki, hogy egyébként látogatási nap volt Igricrl Zsigmond Sl rendszerben nem „dekázunk" HÁZASSÁG 'Szépfalusi Zsolt és Dobronyal Erzsébet Zsuzsanna, Hcrbák Jó. •/sef István és Slnoros-Szabó Ildikó. Mónzc Isiván Ferenc és Molnár Erika, Kis Ferenc és Kúti Eva, Bénák István és Fa­zekas Márta, Jenei Ferenc Gé­za és Micslk Mária házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Gyurik Ferencnek és Vecser. hyés Máriának Ildikó, Temesvá­ri Gyulának és Horváth Gizel­lának Gyula, Császár Gézának es Naszádos Margit Rozallának Géza Ferenc. Lajtár Kornélnak es Lehotai Erzsébet Rozallának Líviusz, vidéki Bélának és Da­ni Erzsébetnek Róbert, Kónya Lászlónak és KuU Ágnesnek Anett, Gál Ferencnek és Dobó Lvának Ildikó. Gál Ferencnek es Dobó Évának Mónika, Papp Gézának és Kálmán Erika Er­zsébetnek Nóra, Csiszár István, nak és Jójárt Mária Katalinnak Katalin. Muest Károlynak és Tö­rök Máriának Krisztián József. Boros Bélának és Talpal Valéri­ának Gábor, Kiss László Sán­dornak éa Lukács Ágotának Ré­ka. Brücher Mártonnak és Tóth Rozáliának Bernadett Nóra, Szél] Mátyásnak és Kálty Klá­rának Judit. Pásztor Imre Jó­zsefnek es Tóth Julianna Mári­ának Petra Julianna, Sánta Já­nos Józsefnek és Kocsis Rozáli­ának Gábor. Benkő Bélának és sárközi F.milia Erzsébetnek Ág­nes. Kothencz Istvánnak és Gyenge Juliannának Edit, Géczl József Péternek és Tóth Mária Juliannának József, Rik Ferenc Istvánnak és Véeh Erikának László, Sári Józsefnek és Kop­pány Erzsébet Katalinnak Ba­lázs, Dlmovles Ferencnek és Dlmovlce Borbálának Orsolya, Erdélyi Zoltánnak é- Vágási Margitnak Zoltán. Hajdú Imre Istvánnak és Lantos Máriának Szilvia Nóra. Petrt Kálmánnak és Balda Erzsébetnek Balázs, Jenel Sándor Frlgvesnek és SL pos Márta Honának Zoltán. Pa­tik Józsefnek és Mák Erzsébet Irénnek Máté. Kerekes Ferenc, nek és Fodor Máriának Klaudia Tbolya. Petó Jánosnak és BUó Máriának Péter, Lakó Mihály, nak és Szabó Olgának Zója, Kunylk Imre Jánosnak és Gé­mes Évának Gábor, Nagy Zol­tánnak és Bíró Máriának Niko­letta, Kuklls Jenő Józsefnek és Dávid Ágnesnek Renáta Ágnes, Családi események Makra Istvánnak és Tombácz Emmának István. Tóth László, nak és Rakonczal Máriának Gá­bor Zoltán, Dörmó Gézának és Szalma Irénnek Zsolt, Szabó Imrének és Bakalty Magdolná­nak Diána Terézia, Tar Endré­nek és Sári Máriának Annamá­ria, Szkokk Istvánnak és Juhász Magdolnának Csilla, Imre Csa. ha Mihálynak és Nógrádi Évá­nak Alexandra, Török Ferenc­nek és Szabó Hona Margitnak Szilvia. Halász Jánosnak és Tóth Hona Piroskának Anett, Tamaskó Lászlónak és Zatykó Juliannanak Júlia, Kovács Györgynek és Nagy Máriának Zsolt. Lénárd Mihálynak és Mó­ricz Teréziának Zsanett, Vlneze Lászlónak és Radaslcs Erzsébet­nek Virág. Juhász Árpád Jó­zsefnek és dr. Zvolenszki Ani­kónak Csaba, Sárközi Dezsőnek és Sándor Ilonának Katalin, Lé­vai Csaba Lászlónak és Kálmán Máriának Gabriella. Dobó Gézá. nak és Ördög Márta Magdolná­nak Róbert. Ráez Imre András­nak és Fazekas Sárának Imre András, Taneslk Tibornak és ördögh Etelkának Tímea, Mol­nár Pálnak és Koszó Etelkának Zsuzsanna, Kuczora Ernőnek és Ofella Rozáliának Tímea. Seres Istvánnak és Nagy Mártának Szilvia, Fekele Györgynek és Ráez Matildnak Anita. Pető Lászlónak és Radics Katalinnak Melinda Hajdú Károlynak és Langó Évának Eva Zsuzsanna, Harkni Mihálynak és Engl Etel­kának Beáta, Kovács János Gyulának és Lueosl Idának Melinda, Miszlai Sándornak és Tompa Juliannának Péter Sán­dor, Naev Zoltán Imrének és Tanács Franciska Máriának Tí­mea, Bakó Lajos Józsefnek és Veres Máriának Lajos, Le. hoczkl Györgynek és Kálmán Irénnek Ágnes. Nagy László Jó­zsefnek és Molnár Évának Ber­nadett Éva. Timár Gyulának és Dosztig Ildikónak Krisztina, Hó­di Gyulának és Fövenyes Judit. na* Zoltán Gyula. Bánfl Fe. rencnek és Balogh-Szabó Erzsé­betnek Timea, Molnár Károly­nak és Balogh Mária Emőkének Krisztián, Tóth Sándornak és Vida Annának Zoltán, Mező Györgynek és Radics Annának Timea Rozália, Balogh Antal Ist­vánnak és Kertész Etelkának Levente. Simon Lászlónak és Kószó Katalinnak Virág, Kardos Gábor Józsefnek és Szabó Ilo. nának József Gábor, Halustyik Istvánnak és Papp-Kovács Zsu­zsannának István, Fodor Ven­celnek és Kudász Máriának At­tila, Lajtár Jenő Ferencnek és Tanka Ildikónak Adtna,' Kis. Molnár Istvánnak és Forrai Ro­záliának Andrea nevd gyerme­kük született. HALALGZAS Sebők Józsefné Kovács Etelka. Lipcsei Mihály. Döme Sándorné Laurent Aimée Paule, Gallal Ferenc, Tóth Ferenc. Suti Ist­ván, Szélpál Antalné Csonka Rozália, dr. Szóké Dezső. Hat­tayer István. Márki Nándor. Nagy István, Boros.Gyevl Ferenc, Tóth Pál, Szűcs Ferenc, Kovács Sándor. Molnár Sándorné Csor­ba Mária, Hegyközi Károlyné Lovászi Hona, Török Pál, Pász­tor Sándorné Acs-Kovács Er. zsébet, Miskolczy István, Bozó. ki Mihály, Csikós Pálné Káity Julianna. Nacsa János, Vass Ká­roly, Bende Gyula. György Sándorné Petrovics Katalin, Lá­zár Mátyás, Csanádi Jánosné Bozó Rozália, dr. Nagy László Béláné Bakai Gizella, Juhász István. Rohonczy József, Máté Antalné Soki Julianna, Lajkó Mihály, ördög László Nándorné Ladányi Piroska, Farkas Andor. Pálfi István. Szabó Mihály, Pann Lajos. Hirschl Gyula, Varga István. Kószó József, varga Ist­ván. Prjevara Istvánné Szarka Karolin, dr. üjvári István, dr. vánagv Ferenc. Stattner-Városl Ferencné Darvas Klára, Bálint Antal, Tóth István. Enri József. Szilágyi István, verebélyl Gvu. la András. Égető István. Dávid Pál,. Tar Géza, Kovács Melinda. Tőrök Antal. Bányai István. Dékány István, Magvari Ferenc. Nagy Józsefné Csehók Erzsébet, Klspéter Ferenc. Laikó Ferenc­né Kovács Julianna, Szekeres József, Tombácz Ferencné Vass Rozália Keszelty Sándor Józset, Jójárt Szilveszter, Trájer Pálné Abuch Mária, Zelenák András­áé Beznoczky Rozália meghalt. Mértékrendszerünk janu­ár 1-től változott, nálunk is bevezetésre került a Sl-rend­szer, amely olyan berögző­dött elnevezéseket iktat ki tudatunkból, mint a deka, a mázsa, a lóerő, a kalória, a karát és az atmoszféra. Ezzel egyidejűleg az első hallásra szokatlan mérési fo­galmakat kell megtanulnunk, mint a newton, watt, pas­cal, joule, kelvin, mól, kan­dela. Legtöbbünk számára maga a SI jelentése ismert Az S systeme — rendszer —•, az 1 betű az internatio­nal — nemzetközi — 6zó kez­dőbetűje. Sokan úgy vannak a szá­munkra szokatlan kifejezé­sekkel, hogy a SI-egységek csak a műszaki-tudományos szakemberek ügye. Ez azért sincs így, mert a kormány­rendelet engedélyezi egy sor, a Sí-egységeken kívüli, ko­rábban használt mértékegy­ségek alkalmazását, másokét csak egy ideig, néhány to­vábbiét pedig meghatározott szakterületeken. Az általános műszaki haladás eredményei­ként viszont egyre több mű­szaki-tudományos fogalmat kényszerít ránk a minden­napi élet. így mind gyakrab­ban érintkezünk a techniká­val és a természettudomá­nyokkal. Az új rendszer egvébként sem újkeletű, 1960-ban hagyták jóvá Párizs­ban. Óriási jelentőségű tény, hogy szinte az egész világon egyszerre vezették be. és a főcél az, hogy a világ a méréstechnika területén, mi­hamarabb egy nyelven be­széljen. A Sí-rendszer hét alap­egységet ismer: a hosszúságé a méter lm), a tömegé a kilogramm (kg), az időé a másodperc (s), az áramerős­ségé az amper (A), a termo­dinamikai hőmérsékleté a kelvin (K), az anyagmennyi­ségeké a mól (mol) és a fény­erősségé a kandela (cd). Két kiegészítő egység tarto­zik még a rendszerbe: a síkszögé a radián (rad) és a térszögé a szteradián (sr). Ezekhez aztán csatlakoznak az alap- és kiegészítő egysé­gek hatványainak szorzatai vagy hányadosai, amelyeket származtatott egységeknek is nevezünk. Az átállás számunkra gya­korlatilag azt jelenti, hogy az üzleti mérlegeket, vér­nyomásmérőket, benzin­kutakat, laboratóriumi mű­szereket, táblázatainkat, szakkönyveink adatait és sok képletünket a nemzetközi mértékegységhez kell igazí­tanunk. Azonban azzal is számolnunk kell, hogy a most élő generációk jobbára a ré­gi mértékekben gondolkod­nak a jövőben is, mert ne­héz lesz megszoknunk, hogy 10 deka szalámi helyett 100 grammot kérjünk, és a lóerő helyett sem használjuk má­ról-holnapra a wattot vagy a joule-t. A Sí-rendszer legfőbb jel­lemzője az egyszerűség. Eddig az atmoszférát hasz­náltuk a gyakorlatban nyo­másegységként Ennek az új rendszerben kereken 100 ezer pascal felel meg. Ugyan­akkor használjuk az ezer­szeres, milliószoros, az ezred és a milliomod alapegysége­ket is. Így a mega pascal (MPa) milliószoros, megfend a korábbiakban használt egység, az atmoszféra tíz­szeresének. A továbbiakban is hasz­náljuk majd a Sí-egységen kívüli egységeket, mint a li­tert, szögmérésre a fokot, a tonnát, a wattórát, a Cel­sius-fokot és az időegysége­ket, a fényévet az elektron­voltot, a hektárt. Az ár, a karát, a deka, a mázsa, a kilopond, az atmoszféra, a kalória és még néhány tár­suk az új évtől kezdődően majd lassan kikopnak a tuda­tunkból, mint az angoloknál a yard, a láb stb. A Sí-rendszer bevezetésé­vel. a kormány a jövő nerrv­zedékére gondolt, amelyek­nek életében ezek a szavak, fogalmak még nagyobb sze­repet játszanak majd. Gyer­mekeink majd így tanulják. Ezért is, meg a nemzetközi elterjedés miatt is az egysé­ges szemléletet és írásmódot kell elfogadnunk. Az új tudományos fogal­mak és kifejezések, ezek rövidítései valamint haszná­latuk megkönnyíti gazdasági, műszaki és tudományos kap­csolatunkat a világhoz, hogy ezzel is gyarapodjon éle­tünk, egy nyelven beszélve a „mértékeszperantót". Bátyai Jenő Korszerű építőipar Könnyűszerkezetek nehéz sorsa Ha megkérdezzük egy építőipari szakembertől, hogy mi a véleménye a könnyű­szerkezetről, cikkor valószí­nűleg annak előnyeit kezdi el mondani. Ezzel a techno­lógiával, a hagyományoshoz fele idő alatt, harmadnyi emberi munkával építhető fel az épület. Hogy a könnyűszerkezet használatával sikereket ér­jenek el, ahhoz meg kell teremteni a feltételeket. Ez neim kis feladat, hisz a vál­lalat megszokott termelési rendjének megváltoztatásá­ról van szó. Ismerve a ha­zai gyakorlatot, ez nem valósul meg máról holnapra, és bár hosszú idő alatt tör­ténik az átszervezés, ered­ménye alig van. Ráadásul sok építőipari cég más okok miatt is „fázik" a könnyű­szerkezetes építéstől. Hogy miért? Találóan jegyezte meg egy konferencián az egyik felszólaló: számos or­szágban már milliméterben számolnak a kivitelezők is, akkor amikor itthon néha még a centiméterben való gondolkodás is gondot okoz. Itt szükséges egy kis ki­térőt tenni. Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy an­nak idején milyen nagy re­ményeket fűztek szakembe­reink az alagútzsaluzatos technológiához. Joggal, hi­szen külföldön óriási siker­rel alkalmazták. Itthon még­is kudarcra kárhoztatták. S éppen azért, mert az ezzel a technológiával való épít­kezés hallatlanul precíz munkát igényel. Ellenkező esetben bekövetkezik az, amit szakembereink nagyon diplomatikusan így tálalnak: a hazai építőipar sajátossá­gai miatt nem vált be az alagútzsalu használata. Vagyis: korszerű a technoló­gia. Csak éppen a magyar építőipar nem tud vele mit kezdeni ? A könnyűszerkezet is csak akkor válhat be. ha végre megtanulunk „milli­méterekben gondolkodni". Hisz ez az építési mód a panelszerelésnél is sokkal nagyobb pontosságot kíván. Az acél- és alumínium ele­mek különböző üzemekben készülnek. Könnyen belát­ható, milyen káoszt okoz, ha az előregyártó telepek mun­káját nem hangolják össze kellőképpen. Tételezzük fel, hogy olyan elemeket kell összecsavarozni, amelyek különböző üzemekben ké­szültek. Elég. ha az egyik helyen egy miliméterrel ar­rébb fúrják a lyukat, mint ahogy az a tervben megvan jelölve, ez máris akadályoz­za a helyszíni munka folya­matosságát. Holott a köny­nyűszerkezet éppen azzal nyert csatát, hogy boszorká­nyos gyorsasággal lehet ve­le építkezni. A helyszíni munka folya­matosságának más gátja is van. A tizenegy típus mind­egyikének van egy-egy gaz­dája; egy olyan vállalat, amelyik koordinálja az or­szág területén az illető tí­pussal való építkezéseket. Ezek a cégek a tervezéstől a kivitelezés befejezéséig, sőt az utólagos javításokig, m: n denféle tevéke nységet összehangolnak. Kérdés, hogy ezt mennyire tökélete­sen csinálják, illetve az ele­meket gyártó és szállítóvál­lalatok hogyan tesznek ele­get kötelezettségeiknek. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy e területen még eléggé szervezetlen a munka. S ehhez nagymértékben hozzájárulnak az építtetők is. Elkészíttetik a terveket, aztán kezdődik az alkudo­zás, mert a könnyűszerke­zettel körülbelül 30 száza­lékkal drágább az építkezés, mint a hagyományossal. A huzavona egyenes következ­ménye. hogy a gyártó válla­latok csak a tervezett idő­pontnál később foghatnak hozzá az elemek gyártásá­hoz. S már ekkor felborul az egész szervezés. Ad lük hozzá, hogy a kivitelező sem tudja időben elkezdeni a munkát, meg azt, hogy az előregyártott elemek —ezek után érthetően — nem min­dig a megfelelő időpontban érkeznek az építés helyszté nére. A végeredmény egy­értelmű ... • A könnyűszerkezetek meg­alkotói feltételeztek egy spe­ciálisan képzett szakember­gárdát is. Ez természetes, hiszen minden technológiá­nak megvannak a maga sa­játosságai; aki kiválóan tud téglából házat építeni, aa nem biztos, hogy panelból is kitűnő épületet produkál. A legkorszerűbb építési módokat kevéssé ismerik szakembereink. Elég meg­nézni a közép- és felsőfokú iskolák tanrendjét! A tan­könyvekben ugyan fellelhe­tők a különféle típusokról szóló ismertetők, ám ezek felületesek. így a szakmai tudást nem gyarapítják. Ezekután hogy várható el aa iskolapadból kikerülő szak­emberektől, hogy valóban értsenek is az acéllal és alu­míniummal történő építés­hez? S ha érdekli is őket a könnyűszerkezet, a munka­helyen olyan közegbe kerül­nek, ahol — a már említett okok miatt — nem sok esé­lyük van az ilyen ismeretek megszerzésére. A szerelő jellegű építés­hez nélkülözhetetlenek a jól képzett szakmunkások. Hogy a könnyűszerkezettel való építésnek milyen fogá­sai vannak, azt szinte kizá­rólag továbbképző tanfolya­mokon tanulhatják meg. Igenám, de ki fogja elmon­dani nekik a tudnivalókat? A gyakorlat az, hogy egy­egy tanfolyamra meghívnak olyan előadókat, akik való­ban ismerik a könnyűszer­kezetes építés csínját-binját, előadják a tananyagot, az­tán elmennek. A hallgatók magukra maradnak a gond­jaikkal. Hiszen sok esetben a vállalati termelésirányítók sem tudnak hathatós segít­séget nyúitani szerelőiknek. A kör bezárult: belül van a könnyűszerkezetes techno­lógia, kívül pedig a szak­emberek jó része. A felada­tok közben egyre na evobbak lesznek... Horváth István A

Next

/
Oldalképek
Tartalom