Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-07 / 286. szám

I Péntek, 1979. december 7." postaláda ammmmmmmmmmmmmmmmmmm társszerzőnk az olvasó Ismerős témák Mennyi idő telik el egy panasz első megfogalmazásától addig a pillanatig, amikor az érintett elveszti bizalmát, vagyis feladja egyszemélyes harcát, és segítőtársakat kezd keresni? Hetek? Hónapok? Panasza, s embere válogatja. A Postaládához címzett levelek egy részét ilyen „társkereső" • óllal írják olvasóink: amikor már nincs reményük arra, hogy egyedül is célhoz jutnak, a meghallgatás. a közreműködés reményében szerkesztőségünk, rovatunk munkatársait keresik fel. Olykor talán túlzott bizakodással, azt hivén, liogy a nyilvánosság előtti közlés természetes velejárója a panasz gyors orvoslása lesz. Nos, megvalljuk, kevésbé bizakodva, de azért készséggel adunk helyet az effajta leveleknek ls. Tesszük ezt azért, mert megértjük panaszosaink „reményvesztett" lelkiállapotát, amelyben már az ls vigasz lehet, hogy elmondhatták, ml bántja, mi foglalkoztatja őket. Mielőtt ezekre a levelekre irányítanánk az olvasó figyelemét, szóljunk néhány derűsebb témáról. Gratuláció, köszönet így december elején rendre befut az első panaszos levél a távfűtés „gyengéiről". Borossebesi József és a Murányi utca 4/A és 4/B-ben lakó társai hosszú levelének lényege: nagy utat jártak be, mire november 29-ére úgy-ahogy megoldódott fűtési panaszaik javarésze — egyes lakószobákban azonban még mindig nincs megfelelő hőmérséklet. Levelek, telefonok, személyesen előadott panaszok utón kérik tehát olvasóink: arra az időszakra, amikor akadozott a fűtés, mérsékeljék a díjat, Illetve, ha lehet, az egyenetlenül melegítő fűtőtestek betegségeit is próbálják orvosolni — azzal a segítőkészséggel, amely eddig is érezhető volt. November 23-án Béres Ferenc kérdezte, hol találja meg elvesztett nyugdiját. Most ifj. Ábrahám Ködmen István (Fürst Sándor utca 12.) írta le azt a kálváriát, amelyet édesanyja októberi és novemberi nyugdíját kutatva bejártak. Rövidítve is hosszúra nyúlna e történet ismertetése: inkább a lényeget tömörítjük. Levélírónk többszöri érdeklődés, reklamálás, levelezgetés után sem kapott érdemi választ a nyugdíjat folyósító igazgatóságtól. És édesanyja sem kapta meg kéthavi nyugdíját. „Ha legalább karácsonyi ajándékként megjönne végre a pénz!" Üzenetek „Engedjék meg, hogy gratuláljak Szeged Hild-érméhez. A város megérdemelten jutott hozzá, és én csodálom azt az energiát... Es azt, hogy ott. Szegeden — többek közt — még a panelházak is gyönyörűek. A legnagyobb sajnálatomra haza kellett jönnöm, és így várom a jövő nyarat, hogy rijrra csodálkozhassam: a város úgy fejlődik, hogy leözben emberközpontú maróid.' A gratulációt ezennel átadjuk mindenkinek, akit Illát. s Pálházy Éva (Budapest, Bartók Béla út 16.) soraihoz még csak annyit teszünk hozzá: szabad-e remélnünk. hogy panelházainkat egyszer mi magunk is gyönyörűnek látjuk majd?! A szőregi nyugdíjasklub vezetősége és 130 idős tagja köszönetet mond az ottani takarékszövetkezet József Attila brigádjának a klub támogatásáért — frta levelében Vörös Mihály klubvezető. aki arról is szólt: a Bartók-napok keretében a nyugdíjasklubok találkozóján is részt vettek. Ml lehet a szórakozása. Időtöltése a lakáshoz kötött, idős Halász testvérpárnak? A televízió műsora. Am. ha a készülék javíthatatlanul elromlik, vége az egyetlen unaloműző szórakozásnak, ami 74 éves korban, szociális gondozottként nem is csupán szórakozás. Levelükben arról számolnak be olvasóink, hogy házi szociális gondozónőik november 20-án este — László Endre és felesége (Üjszőreg, Sarkantyú u. 77.) ajándékként — egy működő tévékészülékkel állítottak be hozzájuk. „Ennél szebb névnapi ajándékot még nem kaptam az életben" — írja Halász Erzsébet (Szántó Kovács János utca 43X Szabó Józsefnek, a Zöldfa utcába üzenjük: a jugoszláv televízió második műsorának vételi lehetőségei valóban romlottak a szentesi nagy teljesítményű, új adó üzembe helyezésével. A Magyar Postának azonban a hazai műsorok továbbítása a feladata, s nem tehet arról, hogy a magyar 23-as és a jugoszláv adó 24-es csatornája szomszédos. Az egyes országok ugyanis a genfi nemzetközi egyeztető tárgyalásokon kapják meg, melyik csatornán továbbíthatják műsoraikat. Szentesnek a 23-as jutott... Olvasónk tehát, sajnos, hiába indítványozza: keressenek másik, kevésbé zavart csatornát a posta dolgozói, mert, úgymond, elég hosszú a skála... Papp Évának üzenjük: Igaza van. Az egyméteres fenyőfa régi és a nyolcvan centis karácsonyfa új ára között valóban 2 forint 89 fillér a különbség. Háromméteres fa esetében a különbözet már tényleg nagyobb: 17 forint 70 fillér. Köszönjük H. I. figyelmeztetését, gyorsan tovább is adjuk. Óva intjük tehát olvasóinkat, hogy egy magát Béla néven bemutató férfitól szomszédjuk nevére, címére szóló csomagot átvegyenek, ráadásul pénz ellenében. Az illető ugyanis ezzel a trükkel állítólag már többeket rászedett. Molnárné Papdi Ágnesnek szóló üzenetünk egy cím: a Bútorértékesítő Vállalat munkaügyi osztályának ír'on (Budapest, IX., Közraktár utca 32. Telefon: 170118), ha az épülő Domus áruházban szeretne dolgozni. Antal Péter és munkatársai fogadását eldöntheti a szegedi Totó-Lottó Körzeti Iroda vezetőjétől kapott Információ: ha a héten nincs óttalálatos szelvény, a pénzt a négyesek között osztják szét. Ezért nem örülnek a négytalálatos szelvények tulajdonosai, ha ötöst is találnak a kiértékeléskor... Róvó Istvánnénak szóló válaszunk pedig: az új híd két végén levő lámparendszereket akkor hangolják össze, ha a KPM a Nagykörút korszei-űsitését folytatja majd — várhatóan 1981-ben. A városi tanács illetékesei egyébként a VI. ötéves terv előkészítésekor megvizsgálják, miként lehetne a Szent Miklós utca földes szakaszát járhatóvá tenni. Garbósztori Válaszol az illetékes Tájékoztatásra várnak ArpádfaM Istvdnné (Dorozsmai út 36.) levelének fontosabb részleteit Idézzük most, a bevezetőben írottakra hivatkozva: „Levelemnek azt a címet ls adhattam volna: Mi van a munkáslakasokkal? E kérdésre, úgy érzem, első olvasásra csak kérdéssel lehet válaszolni: miért, ml lenne? Mindenki úgy érzi, minden rendben van ezen a területen. Sajnos, a legfrissebb tapasztalatok azt mutatják, hogy vagy megelőzi az építés ütemét az akció szervezése, vagy az építés üteme marad el az igényektől. A tényekről röviden: az eddigi gyakorlat alapján minden évben adtak át munkáslakásokat, mindenre kiterjedő, alapos mérlegelés után. Legutoljára 1978-ban. Az igényeket a lakáshivatal a vállalatok javaslatai alapján az előző év október 30-ig begyűjtötte, majd a kővetkező év március—áprilisában kijelölte a leendő tulajdonosokat, és még abban az évben lakáshoz jutottak az érdekeltek. Az 1979. évi munkáslakás-akcióról ugyanez nem mondható el. Ezt 1978-ban kezdték szervezni a már Ismertetett módon, és 1979 augusztusában meg is kaptuk a várva várt értesisét, miszerint a címzett az 1979. évi munkáslakás-akció keretében lakáskiutalást kap. Közöltek egy időpontot, hogy a szükséges okmányokkal Itt és itt jelenjünk meg. Körülbelül 200 — boldog — igénylöt hívtak össze. Közölték velünk, azért jöttünk össze, mert lakásszövetkezetet kell, hogy alakítsunk. Ezután jött a második meglepetés. Kifüggesztettek egy térképet, a Rókus 1/B ütem tervével, és precízen elmagyarázták, ki-ki lakásIgényének megfelelően melyik házban fog lakni, ha az felépül 1980 végére. Itt már mindenki sápadozott, de még nem volt vége. Az OTP képviselője ismertette a lakások árait, majd nagy levegőt vett, és a következőket mondta: egy igen sajnálatos eseményt kell közölnie: a DÉLÉP a megbeszélést megelőző nap délutánján lemondta az 1980-as év végére szóló visszaigazolást Az építkezés befejezésének várható új határideje 1981, és természetesen nem a mai áron. Ezután feltett egy szónoki kérdést: nem is tudom, most minek vagyunk itt? Ugyanis árak nélkül, visszaigazolás nélkül, lakás nélkül mire egyezkedjünk? Jelen pillanatban senki nem tud semmit, sem árban, sem befizetési határidőben, sem az építkezések kezdési időpontjában. Ez a probléma a vállalatoknak is feladja a leckét: az 1979-ben erre a célra tartalékolt összeget nem valószínű, hogy a következő évre is tudják biztosítani, vagy ha mégis, azt már a következő munkáslakás-akció sínyli meg, amit már Ismét szerveznek. Ezek azok a gondolatok, amelyeket szerettem volna továbbítani azzal a reménynyel, hogy a valós helyzetről a várakozókat tájékoztatják. Hozzáteszem: ismerjük a lakásépítés nehézségeit, a lakásra várók igen magas számát, s hogy józan mérlegelésre van szükségük a türelmei len lakásigénylőknek is, ezért nem csodát várunk, csak folytatását a már hagyományos és népszerű munkáslakás-akqiónak." Lapunk november 2-án megjelent „Elcserélt porszívó" című cikkére a GELKÁtól érkezett válasz: „Az utóbbi hónapokban igen nagyszámú porszívót vettek fel szervizeink javításra a lakosságtól. Sajnos, azokat a készülékeket, amelyek motorhibásak voltak, anyaghiány miatt nem tudtuk megjavítani, s ezért kénytelenek voltunk javítatlanul ügyfeleinknek visszaadni. A cikkben említett zöldzsinóros porszívó is ezek közé tartozott. Levélírójuk a porszívó átvétele után körülbelül 3 hét múlva visszahozta azzal, hogy az nem az ő porszívója. Kirendeltségünk műszaki ellenőre azonnal megvizsgálta az esetet, személyesen beszélt több alkalommal az ügyféllel, vállalatunk a felragasztott címke és a munkalap adatai egyeztetésével bizonyította igazát, ügyfelünk pedig szóban ragaszkodott ahhoz, hogy ez nem az ő porszívója. Méltányosságból és vevőszolgálati érdekből felajánlottuk, hogy egy általa mondott összeggel kártalanítjuk, ezt nem fogadta el. Továbbá kértük, hogy a BÁVnál válasszon ki egy porszívót. amelyet mi részére megvásárolunk, ezt is visszautasította. Időközben nehézségek árán tudtunk motort szerezni, s így a — négyéves korát tekintve — esztétikailag kifogástalan porszívót megjavított állapotban ügyfelünk átvette" — írja Kakuszi Géza, a GELKA kirendeltségvezetője. „Katona Istvánné november 12-én az 5-ös trolibuszra szállt fel gyerekkocsival, és benne alvó. kisgyerekével. A vezető felszólította, hogy a kocsiból vegye ki a kisgyereket, egy esetleges baleset megelőzése végett. A panaszos ennek nem tett eleget, mire a járművezető nem indította el kocsiját. Némi vita után a panaszos a gyerekkocsival együtt leszállt a trolibuszról. A vállalat és annak helyszínen tartózkodó képviselője — jelen esetben a trolibusz vezetője — felelősséggel tartozik az utasok balesetmentes elszállításáért. Ennek egyik, a KPM által jóváhagyott előírása, hogy kisgyermek gyerekkocsiban nem szállítható, csak felnőtt kezében, illetve ülve. Váratlan, gyors fékezéskor ugyanis elég magának a felnőttnek kapaszkodnia a trolibuszon, nemhogy még a meginduló gyerekkocsit 'is fogja. Az felborulhat, és az alvó kisgyerek kieshet belőle. Ebben az esetben pedig olyan sérülés is történhet, melyet sem panaszosunk, sem más hasonlóan gondolkodó utasunk nem kíván. Gyerekkocsi egyébként csak összecsukott állapotban szállítható. A nagyobb hibát valószínűleg a többi utas követte el, akik közül senki nem adta át az ülőhelyet a kisgyermekkel utazó szülőnek, hogy biztonságosan utazhasson, s gyermekével együtt ülőhelyet foglalhasson el. Ezúton is kérjük az utazóközönséget, hogv az érdekükben hozott intézkedések betartásával segítsék gépkocsivezetőink felelősségteljes munkáját" — olvastuk Csuka Zsigmondnak, az SZKV forgalmi osztályvezetőjének levelében. „A szerkesztőségnek a Vadas Márton utca lakói közérdekű bejelentést küldtek, amelynek tárgya az utca közútjának helyreállítása. A Szegedi Vízművek és Fürdők kérelmére osztályunk burkolatbontási, illetve közterülethasználati engedélyt adott a Vadas Márton utcában a GerIxnádok vásárolni, de mostanában semmi ilyen jellegű szándékom nem volt. főleg pénztárcám lapossága miatt. Kolléganőm azonban bebizonyította férjének, hogy nincs ,.egy vacak rongya sem", s ő megszánta némi pénzzel. Egy ebédszünetben ebéd helyett vásárolni hívott. „Tudod, szeretem, ha valaki látja még, hogy mit veszek meg, különben bízom is az ízlésedben." Rendben van, megyek. Korgó gyomorral, de a vásárlás izgalmától felhevülve csörtettünk egyik boltból a másikba. Gyönyörű kötöttáruk, egész csinos szoknyák, szokatlan árubőség, állapítottuk meg. csak hát kicsit drágák. Üjabb üzlet, gyors körülpillantás ..Odanézz, garbók" — ujjongott kolléganőm. Valóban. és mennyi színben — tettem én hozzá higgadtan, tudva, hogv számomra pillanatnyilag mindent a szemnek. semmit a havi kosztpénz rovására. „Azt a sárgát szeretném megnézni" — szólt ő az elárusítónőnek. Máris előttünk hevert a ritkaszép sárga színű garbó. „MII ven olcsó, egy százasba sem kerül, és milyen finom anyag! Ezt megveszem" — s tudta, hogy most ió üzletet csinált. Sóvár pillantásokat vetettem én is a ritkaszép sárga garbóra, bár gyanítottam, hogy a kettes méret nekem nagv lesz. Sajnos, kisebb számban nem volt. ennek ellenére meginogtam. Olcsó is, ritkaSzép is, ezt nem lehet kihagyni! Szívverésem felgyorsult, Izgatottan kértem én ls egyet. Fizettünk, boldogan távoztunk. Kolléganőm további vásárlásait most már teljes objektivitással tudtam szemlélni. Pillantás az órára, futás vissza, az ebédidő lejárt. Jókor érkeztünk, már mindenki visszatért. Kis csomag, nagy csomag — kolléganőink kíváncsi pillantásai. Meg kell mutatni, mit vettünk. „Jaj, de szép. hol vettétek, popt Ilyen kellene nekem is! Vedd fel. nézzük !" Felvettem a ritkaszép sárgát. Úristen! Túl hosszú az ujja, a válla könyékig ér, alul a térdemet verj. Már nem vagyok boldog, összeroskadok. „Vedd le. vedd le, nekem biztosan jó. már meg is vettem" — s már fizet is. Csriódott v-gyok, de igyekszem megnyugtatni magam: nem baj, valójában nem is hiányzott ez nekem. Azonban mégsem hagy nyugodtan a dolog. Másnap reggel vidáman érkezem, lelkesen dolgo. zom. Ma sem fogok ebédelni. Délben irán^ a garbósbolt. Kell. hogy legyen még abból a csodaszép zöldből! Ám most már okosabb vagyok, csakis az egyes méretet kérem. Még olcsóbb, mint a sárga, és micsoda szép zöld! Fizetek, rohanok vi6sza dolgozni. — Vettem egy zöldet, idenézzetek — terítem kíváncsi kolléganőim elé. „Felpróbáltad?" — kérdezik a szkeptikusok. — Ugyan, ez egyes méret, ez tökéletesen jó rám. „Vedd csak fel. hadd lássuk!" Felveszem. Megfordul velem a szoba. Az ujja éppolyan hosszú, a válla éppúgy könyékig ér. és ez is a térdemet veri alul, mint a sérea. Megőrülök! „Gyönvörű" — visít fel egv másik kolléganőm — „de te ebben elveszel. Vedd le. már fizetek ls! Ez aztán megérte, még olcsóbb is. mint a sárga"! ö boldog, én vigasztalhatatlan vagyok. Becsaptak — sziszegem —. mitől egyes az egyes méret, ha akkora, mint a kettes! Fel vagyok háborodva. Miközben én háborgok, előző napi kolléganőm is Itt feszít egy szép zöld garbóban, mert neki is hoztam egyet. Még reggel megkért. hogyha úgyis megyek, nozzak neki is egv zöldet, mert annyira megéri. Mindenki az általam felhaitott garbóban jár. Mindenkinek van azokból a ritkaszép, olcsó garbókból, csak en állok itt mesfürödve, kosztpénzzo! teli buavellárissal. de garbótlanul. Heccelnek. „Kérlek, holnap feltétlenül hozzál nekem is egvet. hiszen annyira megéri. és isteni szép, és még el sem kell mennünk érte. és te már úgv belejöttél ebbe, és legfel iebb nem mégy ebédelni. És megőrzöd a karcsúságodat.. .* Bozsó Klára le sortői a Göndör sorig hálózatépítésre. A helyreállítás végleges időpontját az igénybevétel előtti állapotnak megfelelően 1979 június 30-ában jelöltük meg. A határidő lejártával, júliusban helyszíni szemlét tartottunk, és megállapítottuk, hogy a vállalat a határozatban előírtak szerint a helyreállítási elvégezte. A lapban megjelent közérdekű bejelentés megjelenése után a Vízművek és Fürdők illetékesével ismételten helyszíni szemlét tartottunk, s megállapítottuk, hogy a végleges helyreállítás határidejét követően a burkolatbontás nyomvonala nem süllyedt meg, tehát másodlagos helyreállítás előírása indokolatlan. A vállalat a kivitelezés befejezése után a közúton a szükséges kátyúzási munkákat elvégezte, az út állaga jelenleg sem rosszabb, mint általában a földes burkolatú utcáké, melyeken közúti forgalom van" — válaszolta Vágvölgyi Sándorné, a tanács vb hivatalának illetékes osztályvezetője. A DÉMÁSZ-tól három olvasói levélre érkezett válasz. Temesvári Lászlóiknál rá. zott a fürdőkád. „A panaszt megvizsgáltuk: a hiba az áramszolgáltatot nem érinti. Ennek ellenére szerelőink a Temesvári László lakása alatt levő lakásban a csillár zárlatos szigetelésű vezetékét kikötötték, és ennek eredményeként a berendezések feszültségmentesek lettek a Temesvári-lakásban. Komoly Pál bejelentése nyomán a Jóslka utca 45. számú ház falához és a Ságvári utca 9/B számú ház tetőszerkezetéhez erősített lámpát november 23-án foglalatcserével megjavítottuk. Torin Jánosné észrevételée —, hogy a Máramarosi és a Barifai utca sarki közvilágítás többször meghibásodott — közöljük, hogy a hibát november 22-én elhárítottuk. Kirendeltségünk megállapította, hogy az eddigi javításokat végző szerelők figyelmét elkerülte az a tény, hogy a lámpa éjjel-nappal üzemelt. A gyakori kiégést ez eredményezte Fogyasztónk elnézését kérjük, hogy e hibára csak többszöri bejelen, tése után derült fény." A Szegedi Postaigazgatóság osztályvezetője, Ács Sánta Sándor válaszolt Sárkány Bélának, a Postaládában október 20-án megjelent észrevételére. „Újszegeden jelenleg is üzemel már utcai nyilvános távbeszélő-állomás az Odeszszai körút 36. számú ház előtt, a Csanádi utcában az ABC-áruház előtt, Odessza I. épület lépcsőházában, s az Odesszai körúti hírlappavilonnál._A Bérkert utca—Szövetség utca sarkán, az Erdélyi téren és a Zsil utca 6. számú ház előtt pedig újabb nyilvános távbeszélő-állomások létesítését terveztük. Azonban olyan pénzbedobó készülékkel, mely utcán is elhelyezhető, jelenleg nem rendelkezünk. Amint lehetségessé válik, felszereléséről az illetékes Csongrád megyei távközlési üzem intézkedik." összeállította: Pálfy Katalin 1 t