Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-23 / 300. szám

Vasárnap, 1979. december 23. 7 Szókimondók fóruma Országszerte ezekben a betekben kezdődtek a falu­gyűlésék: 1971 óta törvény kötelezi a tanácsokat hogy ily módon is tájékoztassák a lakosságot a település eredményeiről, gondjairól, a fejlesztési elképzelésekről. Általában nemcsak az úgy­nevezett közös tanácsú köz­ségekben tartják meg a ta­lálkozókat — ahogy azt a törvény előírja —. hanem minden egyes faluban. A falugyűlésnek ugyanis, mint kiderült vonzása, különle­ges légköre van; az emberek tudják, itt mindenki szót kaphat ki-ki elmondhatja akár a falu első emberének címezve is, ami a lelkét nyomja. Kár. hogy a szű­kös terem, sok helyütt ha­tárt szab a résztvevők szá­mának. Az aprófalvas me­gyékből helyenként 50 szá­zalékos megjelenést árulnak el a statisztikák. őszintén szólva kezdetben a tanácsi vezetők nem fo­gadták osztatlan lelkesedés­sel az új fórumot attól tar­tottak, hogy nehezen állják majd a próbát ha a fejükre zúdul a panaszok, kérések, bírálatok áradata. Van ahol így is történt: ott ahol igye­keztek megkerülni a kényes témákat, a feszítő gondokat Másutt meg számokkal tele­tűzdelt végeláthatatlan be­számolót tartott az elnök, úgy, hogy már bóbiskolni kezdtek a jelenlevők. A kö­vetkező évben aztán Itt is, ott ls elmaradt a közönség. Idővel mindenütt rájöt­tek, hogy ezeknek az eszme­cseréknek akkor van — köl­csönösen — hasznuk, ha a lakosságot közvetlenül érin­tő-érdeklő ügyek kerülnek p középpontba. Ha a tanács­elnök reálisan tárja fel a helyzetet, ekkor nem a kö­vetelőző hang. a panaszára­dat uralkodik el. hanem a közérdekű kérések, sőt ja­vaslatok kerülnek előtérbe. A szókimondó, nyílt légkör­ben gyakran éppen a falu­gyűlésen mutatkozik meg a cselekedni akarás. Mert az emberek megértőek, ha ala­posan és őszintén tájékoz­tatják őket, tudják. hogy szinte minden egves forint­nak előre megszabott helve van már a tervekben, fő­ként a több anvagi erőt Igénylő beruházásoknak szabnak határt a lehetősé­gek. így aztán gyakran emel­kednek fel a karok, munkát, pénzt megszavazva a lakó­helyért. Elsősorban a kör­nyezet szépítésében nyilvá­nul meg a tenni akarás, mert a legfontosabbakra még csak jut valahogy a közös pénztárcából, de ját­szótérre, parkra, sportpályá­ra már nemigen. Ezért aián­lották fel segítségüket nem­régen például a tiszapzalkai­ak és a kocsordiak, hogy a falubeli fiataloknak legyen klubhelyisége. Fehérgyarma­ton sportpálya építésére, Nyírbátorban parkosításra „gyűjtöttek" társadalmi munkát, * És folytathatnánk a sort: Bács-Kiskun megyében pél­dául tavaly egyenként több mint ezer forint értékű munkát vállaltak a lakók, és az üzerhi dolgozók (ők vezetik egyébként az orszá­gos listát), s igazolták, hogy sokszor a legszükségesebbek­hez is a helybeliek adnak lendítőerőt Törökszentmik­lóson például igy gyarapo­dott négy tanteremmel az egyik általános iskola. Ti­szajenőn ötvenszemélyes óvoda épült, összefogással. És említhetjük az egészen új példákat: Győr-Sopron és Komárom megyében — idén fik a legfrissebbek — szinte minden egyes falu­gyűlésen vállalások is el­hangzottak. Tápon. Bányrét­alapon a résztvevők sürget­ték a tanácsot, jelöljön kl arra alkalmas területet ját­szótérnek, fik majd elvég­zik a továbbiakat Nem akarjuk csct&k tengerével untatni az olvasót de Ide kívánkozik a tokodi esemény is: a nyolcezer lakost szám­láló, nagyjából három rész­re tagolódó település népe valósággal kikövetelte, hogy mind a három helyen külön­külön tartsanak falugyűlést Mert a gondok sem egyfor­mák: a bányászok lakta ré­szen az avult kolónlaéoüle­tek felújítása, korszerűsíté­se a leggyakoribb téma. az üveggyári lakótelepen egye­bek közt az elégtelen közvi­lágítást tették szóvá, az ős­településen az iskola. az óvoda nőtte ki épületét. Ám mindhárom helyütt a lakók maguk is részt vesznek kör­nyezetük javításában: eddig 350 ezer forintot tettek le az asztalra, óvodára, iskolára, s járdát, gyalogátjárót, parkot építenek. • Á falugyűlés persze a tár­sadalmi munkára való moz­gósításon túl sok egyébre is Jó alkalom. Az emberek el­mondják kéréseiket, javasla­taikat, amit a tanács figye­lembe vehet a település gya­rapodását szolgáló új ter­vekben. A véleménvek ak­kor is hasznos jelzések, ha megvalósításukra még jó ideig nincs anyagi lehetőség. De gyakran nem is annyira pénzre van szükség a bajok orvoslásához, mint embersé­ges szóra, türelemre. A falugyűlésekre meghív­ják az ellátásban, a szolgál­tatásokban közreműködő vállalatokat. szövetkezete­ket: derüljön kl hol kevés az üzlet, hol hiányos a vá­laszték, hol nem igazodik a nyitvatartás mondjuk _ a munkába járók szabadidejé­hez. így közvetlenül ismer­jék meg, értesüljenek a köz­véleményről. A falugyűlések sokféle célt szolgáló jellege lehet a nyitja a vonzerőnek, a szé­les körű részvételnek is: a falu népe érzékelheti, köz­vetlen beleszólása van a la­kóhely dolgaiba. Palkó Sándor Á természet szerelmese G yerm ekin tézm ények Ma már alapkövetelmény, hogy a településeken, váro­sokban, falvakban gyermek­és ifjúsági intézmények há­lózata segítse az új nemze­dék nevelését Moszkvában, a Központi Tudományos Ku­tató és Tervező Intézetben a bölcsődéktől a felsőoktatási intézményekig különböző va­riációkban készítenek terve­ket, mivel a Szovjetunió vál­tozatos klimatikus viszonyai megkövetelik, hogy az azo­nos nevelési célokat különbö­ző módszerekkel érjék eL A távoli északon zárt ját­szóudvarokon töltik el idejük egy részét a gyerekek, míg Közép-Ázsiában a tágas ud­varok felett nagy fényvédő tetőket alkalmaznak, és a nyitott lépcsőket, galériákat élénk zöld színekkel festik ki. Egy mai modern csecsemő­otthonban mintegy 5—600 gyereket helyeznek eL Ezek­nek az otthonoknak a meg­tervezése is igen bonyolult mérnöki feladat, de a ter­vezőasztalokon már megta­lálhatjuk a holnap óvodáját A falak mozgathatók — így megnő az épületek belső te­rének funkcionális kihaszná­lási lehetősége Nehéz belenyugodni, hogy Homoki Nagy István filmíró, filmrendező és operatőr, a természet szerelmese nincs többé! Dunántúlon, Csákváron, s a Vértes-hegységben talál­koztam vele, a már akkor is híres, Kossuth-díjas termé­szetrajongóval ... . Ügy érzem, hogy egy ki­csit élőbbről kell kezdenem, s gombolygatnam az emlé­kezés fonalát Csákváron ve­lem együtt tanított Szabó László tanár és ornitológus, a későbbi Hortobágyi Nem­zeti Park természetvédelmi főfelügyelője, természetimá­dó barátom, akit itt is nyu­godtan nevezhetek a továb­biakban Szabó Lacinak. Szabó Laci már közel 20 évvel ezelőtt 5 napos tanítá­si héttel tanított. Pénteken, tanítás után felhúzta a tu­ristaöltözéket, hátára vette a hátizsákot, benne az el­maradhatatlan famászóci nő­vel, nyakába akasztotta fényképezőgépét, s elindult gyalog, s mikor hogv — or­szágot járni, de hétfőre min­dig előkerült Nála ponto­sabb tanárt alig ismertem. Járta a hegyet, a völgyet is­mert és ismeretlen helyet és helyeket, figyelte a madarak életét, s folyton fényképe­zett, s' így összegyűlt neki már akkor több mint 10 ez­res diafilmgyűjteménye... Egyszer megáll az iskola előtt egy hatalmas Cadillac, majd egy kicsivel később, utána egy hatalmas teher­autó, rajta baromfiszáilitó ketrecekkel. Homoki, feleségével együtt bejött az iskolába. Szabó László tanárt kereste, s el­mondta, hogy a Duna mel­letti kis faluba mennek, ahol élővarjú-vadászatot kíván­nak rendezni. Éppen taní­tási órán volt Szabó Laci. s így beszédbe elegyedtünk. Az ember élőben ritkán lát Kossuth-díjas művészt, fő­leg olyat, akinek annvi hí­res és kitüntetett fllmie lenne, melyért gyermek és felnőtt úgy rajongott vol­na ... A beszélgetésből kitűnt, hogy a kicsi varjúk befo­gásra, beidomításra és film­szerepre várnak maid egy leendő filmben. Az ismeret­ségből egy egvszerű, de nagyszerű, szerény, megelé­gedett, biztonságot és hatá­rozottságot sugárzó ember portréja bontakozott ki. Az órának vége lett. Sza­bó Laci is előkerült s kide­rült hogy nemcsak beszélni akarnak vele, hanem ma­gukkal is szeretnék vinni, mert az már előkészítette lenn a Duna mentén a var­júvadászatot... Mit volt mit tenni — Sza­bó Laci elment Hamokiék­kal, én pedig bementem La­cit helyettesíteni — egy feltételiek hogy majd, ha hazajön, elmeséli a varjú­befogást. S így is történt.: — Mire leértünk a Duna melletti kis faluba, akkorra éppen vége lett a tanítás­nak. Az iskola tanulóinak apraja-nagyja nagy rival­gással várt bennünket Min­den gyermek hazament Megebédelt átöltözött s szatyorral, garabollyal. icis zsákocskával hamarosan, futva meg is érkezett az er­dő szélére, ahol már min­den készen várta, hogy kez­detét vegye a varjúvadászat. Volt ott rendőr, tűzoltó, or­vos és mentő.... no és Ho­mok iék személyzete. Egy varjú befogásáért 10 forintot kaptak a gyerme­kek, s azok, a még önálló­an enni nem tudó kisvarjak is a gyermekeké lettek, me­lyek nem voltak alkalmasak arra. hogy filmsztárt nevel­jenek belőlük. Homoki min­dent filmre vett. A felesé­gével együtt kiválasztották a jól mászó gyermekeket; azok választottak maguknak olyan társat, akik a fészek­ből kipottyanó kisvarlút vagy a levegőben elkaoiák, vagy a földre esés-szállás után addig zavarásszák, amíg meg nem tudják fogni. A gyermekek csatasorba állva megrohamozták az erdőt A mászók rázták a fát — fenn a legcsúcson, a varjúfészkek alatt A kis­varjűk egymás után potyog­tak ki a fészkekbőL A fo­gók elkapták őket. vitték a ketrecekhez, s nevük mellé odakerült a strigula. A film­szerepre nem alkalmas, kis fekete madarak belekerül­tek a szütyőkbe és garabo­lyokba... Le a fáról — fel a fára! Az ég fekete volt a károgó­csapkodó, a fiókákat féltő öreg varjúcsapattól. Homo­ki kamerája pörgött és kat­togott égre nézve vette film­Szeged a hazai lapokban 1979/51* KÖVESDI Pál: PIRI ka a szegedi tanárképző főiskolán. Fizikai Szemle, augusztus. Bemutatjuk. — Pongráez Lajos. Repülés, november. (A szegedi repülőklub tagja. Fényképpel.] KŐHEGYI Mihály: Mórától Mó­ráról. — A kötetet összeállította: Megyer Szabolcs. Forrás, decem­ber. (Könyvismertetés.) Javultak az orvosképzés felté­telei Szegeden. Orvosegyetem, dec. 3. [AIBERT Márfal fa. m.): Sze­ged. — Anna Bolena. Pesti Mű­sor, dec. 12—19. IDonizetti operá­jának előadásáról. Fényképpel.! Gj víztorony Szegeden. Magyar Hírlap, dec. 13. IA rökusl város­részben.1 Szeged. — KOJAL-központ épüL Magyar Hírlap, dec. 14. (Újszege­den.) DEÁK András: Az alkoholról — a nagyfal tanácskozás után. — Beszélgetés dr. Gajdócsi István­nal. az országgyűlés Jogi bizott­ságának elnökével. Népszava, dec. 14. Automatikusan húzzák kl a gyulát. . . Népszava, dec. 14. [A Szegedi Gyufagyárról.) 1GELLERT József) G. J.: Ki­lencvenéves a szegedi .Hazánk" munkáskórus. Magyar Vasutas, dec. 15. HEGEDŐS Ferenc: A vonatfé­kező fia. Magyar Vasutas, dec. Iá. (Domonkos János, a szegedi szemle Igazgatóság műszaki főlntézője. Fenyképpel.) Szegeden. - Egyszemélyes szín­ház. Esti Hírlap, dec. 17. (Dorfer és Zettel: Josef Láng, cs. és kir. hóhér c. monodrámáját Kovács János adta elő.) Szegeden ls. - Büntetik a „köz­Ivókat". Hétfői Hírek, dec. 17. (Tilos a közterületen való italo­zás.] Tanácskozás Szegeden. — A me­zőgazdaság Jövő évi feladatai. Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, dec. 18. Zsákok Szegedről. Magyar Hír­lap, dec. 19. [A kenderfonógyár­ból.) Dolgozik a szegedi olalmező számitóközpontja. Népszabadság, Magyar Nemzet, dec. 19. HALASZ Miklós: Szeged. ­Bánk bán. Pesti Műsor, dec. 19— 26. (Az Erkel-opera előadásáról. Fényképpel.) Raktárban a IUMIS - eMröff a szegedi paprika. Magyar HAr­lep, dec. 28. [Három hónap alatt befejeződött a paprika száritá­sa.1 VAGÖ Judit: A dorozsmai nagy család. Képes Cjság. dec. 22. [A tizenhat gyermekes Farkaa csa­ládról. Fényképekkelj HÁZASSÁG Berkő Tibor János és Szabó Elizabeth. Szántó Lajos Zoltán és FUák Mária Terézia, Kenéz György és Kovács Erzsébet Ju­lianna. Caamangó János Ferenc és Török Eva Katalin. Békési József és Joó Aranka Hona, But­tás Béla László és Karácsonyi Mária Veronika. Fekete András és Szatmári Rozália Erzsébet. Fa­zekas András és Furján Margit, Terhes József és Berta Eva. Ko­mócsin István és Ságvári Gabri­ella. Parti Gyula és Vlncze Gyöngy! Miklós János és Szálai Olga, Csamangó Ferenc és Laka­tos Klára Katalin. Babos Ferenc József és Daday Gyöngyvér há­zasságot kötöttek. SZÜLETÉS Dr. Láng Jenő Józsefnek és Szalóki Ágnesnek Dóra Virág, Zsórt Péternek és Szabó Máriá­nak Tünde. Horváth Sándornak és Ormös Katalinnak Andrea, Suti Istvánnak és Kazán Aran­kának Szlmonetta. Táborosi Zol­tánnak és Dobó Évának Attila Zoltán. Buknicz Istvánnak és Ipacs Katalinnak Attila. Gyön­gyösi Mihály Györgynek és Öcsai Évának Rita. Szőke Lajosnak és Bánáti Mártának Rita. Ball Eze­klelnek és Takács Magdolnának Edina Éva, Pataki Ferencnek és Bús Erzsébetnek Dávid Miklós. Ruttkay Lászlónak és Fűz Idá­nak Marianna Ágnes, Hajdú Ist­vánnak és Komóczl Rozáliának Hajnalka. Lévai Tibornak és Mol­nár Erzsébetnek Szilvia, Szirovi­cza Bélának és Pópity Mária Margitnak Gábor István, Zádorl Ferenc Antalnak és Vlncze Ju­liannának Róbert Ferenc. Molnár Sándornak és Lovas Erika Rozá­liának Erika. Hannus Istvánnak és Szendi Zsuzsannának Márton, Sitkei Józsefnek és Szakái Ro­záliának Ágnes Edina, Tanács Károlynak és Bartcz Andrea Ani­kónak András Zoltán. PC völgyi Péter Jánosnak és Hódi Veroni­kának Rita. Király btvdanak és Hévért Gyöngyinek Gyöngy! Ko­vák Ferenc Imrének és Juhász Máriának Mariann. Köröm Sán­dornak és Gedai Máriának Zita. Széli Lukácsnak és Varga Erzsé­Családi események bet Ilonának Ágnes. Csete Ká­rolynak és Komlósi Erzsébetnek Erzsébet. Zsarkó Imre Józsefnek és Hegyes Zsuzsannának Eszter, Zsoldos Ferencnek és Nánásl Ibo­i lyának Ferenc, Engelbrecht Mik­lósnak és Vészelovszkl Éva Mag­dolnának Miklós, Süli-Zakar Sándornak és Vidács Juliannának Zita. Balog Levente Gézinak és Fodor Máriának Edina Gerda, Rácz Sándornak és Károlyi Zsu­zsannának Sándor. Kasza Ben­jáminnak és Gulyás Ibolyának Mó­nika, Juhász Jánosnak és Csor­dás Máriának Mónika, Forgó Lászlónak és Fábián Mária Ho­nának Klaudia Grácia. Joó Fe­rencnek és Selmecrt Saroltának Ferenc. Végh Lajosnak és Kor­mos Katalinnak Izabella, Paragl Lászlónak és Palócz Annának Anita, Túrzó Gábor Tibornak és Major Ágota Katalinnak Angéla Eva. Katona János Mátyásnak és Papdf" Erzsébetnek Zoltán Péter, Táborsi Mihály Lászlónak és ' Árendás Máriának Mariann. Bar­na Ferencnek és Maróti Rózsá­nak Ferenc Dávid. Borbély Já­nosnak és Kozma Anna Julian­nának János, Martonosl István­nak és Bakó Honának Éva, Nagy Lászlónak és Nagy Edit Máriának Tamás Gábor, Székelyi Ferenc Lászlónak és Tuska Honának Zsolt. Pálvölgyi Mátyásnak és Varró Ágnes Erzsébetnek Szil­via Mónika. Panyor Istvánnak és Bende Etelka Erzsébetnek Krisz­tina. Balla Jánosnak és Horváth Katalin Klárának Zoltán János. Szépíalusi Gyulának és Ignóert Honának László Gyula. Vajda Pé­ternek és Veres Almának Anita, dr. Fekete Mátyásnak és Szántó Mária Izabellának Csilla. Papdl Imrének és Gazsi Katalin Honá­nak Noémi. Ábrahám Imrének és Komócsin Zsuzsannának Judit, Farkas Ferencnek és Szemes Ilonának Ferenc. Harsányl Bélá­nak és Stricz Mária Zsuzsanná­nak Barbara. Temesvári Sándor­nak é6 Faragó Mária Csillának Zoltán Péter, Bajusz Lajosnak és Makra GizeUának Edina. Ko­pasz Szilveszter Antalnak és Ta­nács Hona Hdlkónak Zsolt. Sze­keres Antalnak és Hajdú Iloná­nak Zsuzsanna. Slsák István Sán­dornak és Kiss Terézia Veroniká­nak Csaba Róbert. Deli István Jánosnak és Kiss Magdolnának Mónika. Csemus Sándornak és Tóth Annamáriának Dóra Ildikó, Nagyfejeő Lászlónak és Galam­bos! Anna Veronikának László. Ralsz Attilának és Kis Éva Sá­rának Péter nevű gyermekük születet! HALÁLOZÁS Muth Ferenc Kálmán, Tóth Im­rén é Tóth Anna. Morva y Vilmos­né Juhász Etelka. Csurgó Mi­hály, Kovács Béláné Komáromi Anna. Gárdái Lajosné Hegyesi nona Márta, Búkor Menyhért. Tóth Mihály. Horvai Rudolfpé Mélykúti Matild. Pataki József. Farkas Jánosné Páskuli Erzsébet, Jarlabka Istvánné Mlinkó Er­zsébe! Fodor Mihályné Rls­nyovszky Etelka Éva. Németh Imre Dezső, Bóka János, Kardos Jánosné Laezik Erzsébet Bitó István, Vajas Ferencné Csiliga Anna, Győri József, Hunyl Ró­beftné Hruszik Mária. Balla László. Zombory István Jánosné Szatmári Hona, Karlócai Béláné Heim Katalin. Németh János. Varga Lajos, Herédi Géza. Dó­czl Pálné Jászberényi Sarolta. Kis Györgyné Hamza Hona. Pap Jánosné Varga Veronika. Mosz­helm Imréné Frankó Mária. LaJ­kó Mária. Almási Lajos. Kecskés József. Kálmán Ferenc. Hardl­Szabó Jánosné Kormányos Ma­tild. Nagy János. Révész József­né Révész Julianna. Lele József­né Boldizsár Rozália. Bernát Má­ria. Kiérti András, Antal Mihály­né Jakss Veronika. Mózes Imré­né Fodor Viktória, Fruzsa Tlva­darné Csiszár Rozália, Mészáros Károly né Rózsa Rozália meghalt. szalagra a gyermekek hábo­rúját a varjúkkal, a varjú­kért. Szakadt a nadrág, tűrt a gally, potyogtak, szálldostak a fekete, esetlen kis mada­rak — némelyik néhány szaz méter után ért csak földe! s a földi fogó fejét magasba tartva — szemével követve az áldozatot — solrezor has­raesett, gallyban, gyökér­ben megbotolva... ötszáz varjúra volt szük­ség a filmhez, de 700_at fog­tak be — számítva arra is, hogy amelyik megütötte ma­gát, s amelyik gyenge és makacs ... nem kerül kame­ra elé újra ... Mire esteledett a vidám gyermekcsapat befejezte a filmsztárjelölt-fogást Hosz­szú sorban álltak az erdő széli pénztárnál — kócosan, szakadt ingben és gatyában, mezítláb, de mosolyogva. Homoki egy-egy gyermek fejét meg-megsimogatta, akik boldogan gyűrték zseb­be a varjúvadászatért kapott forintokat Aztán még szintén eredeti helyszínen, a Vértes hegyei között játszódó „Sasfészek" című filmje forgatásánál ta­lálkoztam vele, a végtelen türelmű, optimista ember­rel, aki az állatok nyelvét is oly jól értette, mint az emberekét aki rajongott a természetért s szinte imád­ta azt, nem tudott nélküle élni. Ki ne látta volna a „Vaá­vízország"-ot a „Kék vér­csék erdejében"-t, a „Gyöngy­virágtól lombhullásig"-ot?! Ki ne zárta volna szívébe a Pletykát és a Fickót a vér­csét a solymot, az égő ná­dast, a rohanó bivalycsor­dát a pákászó balatoni ha­lászt. a rókát... és a mind­azt-mindazt amit Homoki Nagy István idomított-taní­tott, szelídített a kamera elé. hogy oktasson, tanítson, ne­veljen, megszerettesse a ter­mészetet — igazi és háborí­tatlan valóságában... Nem muzsikál többé a kamera Homoki kezében, mely napokig, órákig, majd csak percekig néma maradt mert a vértesi sast idegesí­tette a kamerazaj, de ké­sőbb megszokta, s tűrte, hogy egy láthatatlan szemű szörnyeteg vegye film- és hangszalagra azt a 30 méte­res, imbolygó állvánvtorony tetejéről, amit ez a kegyet­len és óriás madár mivel, de mint szülő végtelen szeretet, fel neveli gyermekeit... Homoki Nagy István, mint művész, mint ember sokat tett a természet megszeret­tetéséért hisz* megszállott módjára szerette azt F. Rácz JSándor Pályatársai, tisztelői és hoz­zátartozói kísérték utolsó út­jára tegnap, szombaton, a Farkasréti temetőben Homoki Nagy István Kossuth-díjas érdemes művészt, a magyar természetfilm egyik megal­kotóját, a műfaj nemzetköri tekintélyű mesterét. A Kulturális Minisztérium filmfőigazgatósága, a Magyar Film- és Tévéművészek Szö­vetsége és a Magyar Film­gyártó Vállalat nevében György István, a Magyar Film- és Tévéművészek Szö­vetségének szakosztályveze­tője mondott búcsúbeszédet. A sírnál az egykori pálya­társak nevében Schuller Imre operatőr búcsúzott az el­hunyttól. Hamokj Nagy Ist­ván sírját elborították a ke­gyelet virágai Jiddis népdal­gyűjtemény népdalgyűjteményt a Berlini Új Zenei Jiddis adott ki a Kiadó. A gyűjtemény — André Asriel feldolgozásában — 16 szerelmi dalt tartal­mas. A kiadó tervei között szerepel ugyancsak jiddis iparosdalok, majd gyermek­és bölcsődalok sorozatának a közrebocsátása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom