Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-18 / 295. szám

I Kedd, 1979. december 18. Iványi József halálára Nem számított kifejezetten Fzegadi szinésznek, hiszen több vidéki társulatnál ját­szott, hosszabb időn át Pé­csett és legutolsó őrhelyén, Szolnokon, mégis megrendül­ten vettük a hírt Ötvenhá­rom éves korában váratlanul elhunyt Iványi József Jászai­díjas színművész, a Magyar Népköztársaság Érdemes mű­vésze, a szolnoki Szigligeti Színház tagja. Seregnyi nagy drámai fi­gurát keltett életre, Othelló­tól Bánk bánon át Csák Má­téig, a Lear király Kentjéig, n Koldusopera Peacockjáig. Nekünk, szegedieknek azon­ban legmaradandóbbat 1970 tavaszán annak a szovjet tisztnek megformálásával al­kotott amikor húsz év után először (s majdhogynem utóljára) szerepelt Szegeden élő író darabja a helyi teát­rum világot jelentő deszkáin. Mocsár Gábor Mindenki vá­rosának ősbemutatóját érté­kelve Iványi Józsefről ezt írta lapunk kritikusa, ökrös László: „A darab főhőse egy szovjet tiszt, akire felettesei azt a nagyon nehéz feladatot bízták, hogy segítse a város­ban a békés élet megindulá­sát. A szerepet Iványi József játssza. Az alakítás kitűnő, s Iványi eddigi szegedi telje­sítményeihez képest megle­petés, talán az egész idei év­ad legjobb színészi produk­ciója." Ezzel a nem múló em­lékkel búcsúzunk a rokon­szenves, kitűnő művésztől, akinek hamvait holnap, szer­dán délután fél 1-kor helye­zik örök nyugalomra a szol­noki temetőbea mST Gázömlés Szegeden Romániába A Román Kommunista If­júsági Szövetség Temes me­gyei bizottságának meghívá­sára tegnap, hétfőn Temes­várra utazott a KISZ Csong­rád megyei bizottságának de­legációja Bódi Györgynek, a KISZ megyei bizottsága első titkárának vezetésével. A de­legáció tagjai: Tóth Jolán, a KISZ megyei bizottságának tagja és Babikné Simon Gi­zella, a KISZ csongrádi vá­rosi bizottságának titkára. A megyei KISZ-küldöttség három napig tartózkodik a romániai testvérmegyében azzal a céllal, hogy az Ifjú­sági szervezetek jövő évi együttműködésének felada­tait megbeszéljék és a test­vérmegyei kapcsolatokat erő­sítsék. Gondolatok a holnapról Filmsorozat indult amely­nek témája: milyen lesz a holnapunk? A műsor gazdá­ja, Pálfalvi Nándor óvatos duhaj, nem azt kérdi, irti­lyen lesz a jövőnk, az erről való vélekedéseket meg­hagyja a futurológiának és a tudományos-fantasztikus Irodalomnak. így is eleget vállalt. Hiszen ahhoz, hogy a ránk következő napokról valami olyasmit mondhas­son, ami igaz, legelőször föl kell térképeznie a je­lent. Erre tettek kísérletet ez ötrészes tévésorozat első filmjében megszólaltatott tudósok. Nem szorul különösebb Indoklásra, miért hasznos és miért lehet érdekes a kö­zeli jövőnkről 6ZÓ1Ó műsor. Ez az a téma, amely min­denkit érdekel; s melyhez könnyedén kapcsolható azon információk sokasága, ame­lyeknek mindenkihez el kel­lene jutniuk. Elsősorban a természet és a társadalom életének legtágabb össze­függéseire gondolunk. tör­vényszerűségekre. amelye­ket, ha nincs ez az apropó, a holnapkép fölvázolásának igénye, elég nehéz össze­szedni és „emészthetően" tálalni. Márpedig ismeretük nélkül aligha lesz nekünk való holnapunk. Nézzük csak azt az egyszerűnek tű­nő összefüggést, melynek lé­nyege az ipari civilizáció léte és a természetvédelem közötti ellentmondás... Aki nem ismeri e témakör té­nyeit, mindennapi magatar­tását nehezebben képes úgy formálni, hogy azzal a holnapját ls biztosíthassa. És folytathatnánk a sort. Minthogy Pálfalvi műsora képekkel is dolgozik, remé­nyünk lehet, hogy a jövő szempontjából fontos' mai ismereteink jobban rögződ­nek a nézőkben. mintha csak a szó erejére kellene hagyatkozni. Éppen ezért van különös fontossága: milyen képeket válogatnak a tudósok mondataihoz. Az első film. „A jelen csúcsai" a valóban létező csúcsokra is figyelt, mindazokra a tudati és megfogható ered­ményekre, amelyeket eddig produkált a társadalom; de mellettük, hatásosan, kont­rasztosan és figyelmeztetően ott voltak életünk ellenkező előjelű tényei is, mint ame­lyek (és következményeik) a holnapba is elkísérnek. így sikerült ellentmondásos va­lóságunkat nagyjából körül­határolni; olyan reális tab­lót fölvázolni, amelyből már látható, mivé alakulhat jö­vőre. Azért kíváncsian vár­juk, hogy a máról szóló körkép után megtekinthes­sük a holnapi változat rész­leteit, S. E. Tíz perc alatt eltűnő falvak rádiófigyelő Hallgatom a rádiójegyze­tet, s gondolkodom e fura műfajon: a hagyományos publicisztika glosszája, szél­jegyzete, kommentárja mi­iként válik auditív, ráadásul a szerző által azzá tett él­ménnyé. Hihetném, a dolog nem olyan nagy kunszt: a jól megírt glosszát csak vi­szonylag szabatosan, érthe­tően. tisztán „bele kell ol­vasnia" szerzőjének a ké­szülő felvételbe, és már meg is van. Ám, hogy pél­dául Faragó Vilmos vasár­nap ebéd utáni, „ejtőzéses" rádiójegyzeteire, vagy éppen a múlt szombaton szintén étkezés utáni desszertnek hallott Tóth• Benedek-írásra miért kellett hegyeznem fü­leimet — ennek okai már túlmutatnak a műfaii-tech­nikai elmélkedéseken. Tóth Benedek a bekötő utakról beszélt. Tíz percig mindössze. Tíz perc nem nagy idő. Ugyan mire elég? Sebtében bekapott reggelire, színházban, koncerten, sport­eseményen cigarettányi szü­netre. Találkozásnál kölcsö­nösen íelszines helyzetjelen­tésekre. Egy felolvasva tíz percig tartó jegyzetet meg­írni legalább kétszer-három­szor ennyi időbe telik, ha nem jóval többe. Tóth Benedek a bekötő utakról beszélt. S arról, hogy hiányuk vagy rossz minősé­gük következtében falvak tűntek és tűnnek el Magyar­ország térképéről. Továbbá az ország társadalmának va­lóságából, emberek életéből, múltjából, emlékeiből, ér­zelmi kapcsolataiból, hangu­lataiból. Baranya megyénél időzött a szerző, és a már­már híressé vált Gvűrűfű esetén kívül megemlítette hz egyik idei „eredményt", Korpád községet ls. S azt, hogv a kis betonszalagok csodákra képesek, ugyanak­kor vannak emberek, akik a bekötő utakról szólva a drá­gaságot emlegetik. Valaha Gyűrűfűn pedig szőlőtáblák virultak, pincékben ért a bor. A szőlő tönkrement, a pincék üresek. Az emberek messze kerültek, szomorúan, kiábrándultan és úi lehető­ségeket keresve. „Jelkép a bekötő út." Tegyük hozzá: a rádió­jegyzet is. Tíz perc alatt tudatosít szinte mindent. Tíz perc alatt tűnnek el fal­vak és lakóik, tiz perc alatt rajzolódik föl egv szinte al­pesi szépségű táj tragédiája. Azt a 20—30—60 nyomtatott sort, amin az olvasó szem gyakran a rosszakarat vagy a közömbösség legcseké­lyebb jele nélkül, akár ké­nyelmességből is átugorhat olykor, fülünkbe csempészi. Kérlelhetetlen erővel. Igen, jelképek a rádiő­jégyzetek. Figyelő szemek fölhangositott látványai, ag­gódó és változtatni akaró látványszimbólumok. Csak vigyázni kell rájuk is. mint a kiválóságokra általában. Hiszen rádiójegyzet volt az is. amikor egyik fiatal köl­tőnk az irodalmi giccsről beszélt hosszú percekig, pél­dának pedig Kertész Ákos Makráját hozta ... Domonkos László „Vasárnap délután 16 óra SS perckor riasztották a sze­gedi tűzoltókat a Mérey utca Í3/B számú házhoz, amelybe a közelben levő távfűtő veze­ték sérülése nyomán nagy mennyiségű gőz áramlott be, A helyszínre siető tűzoltók, mentek, a biztosítást végző rendőrök rövid idő alatt el­hárították a veszélyt. Az ab­lakokból. erkélyekről tizenöt embert mentettek létrák se­gítségével. Két személy for­lúzásos sérülést szenvedett." Körülbelül ennyi lenne az a közlemény, amelyet a megyei tűzoltóparancsnokság kiadott volna, de, hogy nem ezt tette, annak oka van. Kovács Zol­tán tűzoltó őrnagy, a megyei parancsnok helyettese mond­ja: — Az eset nem annyira a veszélyessége, mint inkább a figyelmeztető tanulsága mi­att érdemel több szót. Itt ugyanis pánik tört ki, s az ijedtség rendkívül rossz ta­nácsadó, meggondolatlan lé­pésekre is készteti az embe­reket. Szegeden 1973-ban a Tarjánban keletkezett tűznél is kis hija volt annak, hogy nem történt végzetes baleset. — A veszélybe került em­ber könnyen elveszti a re­ményt. — Tudni kell, hogy a tűz­oltóság legelső feladáta az életmentés. Amíg az ember­élet veszélyben forog legna­gyobb erőt annak megmenté­sere fordítunk. A Mérey ut­cában is mindenkit kimen­tettünk ... — Az életveszélyből? — Nem életveszély volt, még ha égési sérülések vol­tak is. Ha az alagsorból áramló gőz előtt nem nyit­ják ki az ajtókat, nem tör­ténik baleset. — Mi ad ilyenkor viszony­lagos biztonságot? — Akár erről, akár tűzről van szó, az erkély vagy a tető, ahonnan biztonságba helyezzük a bajbajutottakat. * A Mérey utcai 16 lakásos házat a száz foknál forróbb gőz szinte megfőzte. A házat egyébként gázzal fűtik. Ho­gyan kerül oda a túlhevített, gőz? A Városgazdálkodási Vállalat tegnap délutáni köz­leményéből minden kiderül: A gőztávvezeték Mérey u. 13/B ttzzintes lakóépület bel­ső udvarán levő végpontfán a végperem — eddig még ki nem derített okok miatt — leszakadt, és a kiáramló gőz az épület alagsorán áthúz 'dő esőcsatornán keresztül a lép­csőházba jutott. A rendőrség szakértők be­vonásával folytatja a meghi­básodás okának vizsgálatát. A Szegedi Városgazdálko­dási Vállalat az Ingatlanke­zelő Vállalat szakembereivel együtt megkezdte a hibák íelmérését. és az időjárási körülményekre is figyelem­mel, fontossági sorrendben fogják helyreállítani a kelet­kezett károkat. Közli a lakókkal a Város­gazdálkodási Vállalat vezető­sége, hogy a vállalat magára vállalja a keletkezett karok helyreállításának költségeit. Az üzemzavart követően a gőztávvezeték helyreállítási munkálatai azonnal megkez­dődtek, és tegnap (december 17-én) a kora délutáni órák­ban ismét megindulhatott a zavartalan gőzszolgáltatás, amely a vezeték javítási munkálatai »miatt tegnap délutánig szünetelt." * Galgóczi István őrnagy, a Szeged városi tűzoltóparancs­nok helyettese: — Korábban az épület alatt a gőzt a szomszédos tüdő­gondozóhoz vezették. Amikor azonban az megszűnt mint fogyasztó, a csővezetéket el­vágták, beheggesztették. Ez a vakvezeték tört el, s a használaton kívüli csőcsator­na a ludas, hogy a házat el­árasztotta a gőz. Cső nem volt benne, de a gőznek sza­bad útja volt. — A ház alatt egy fölösle­ges csatorna húzódik. Ami­kor lezárták a benne futó fűtőcsövet, nem kellett volna ezt is eltorlaszolni? Sisák Géza, a vállalat fő­mérnöke: «— Elvileg nem. Semrtii­lyen előírás nem kötelez er­re... De egyébként tervbe vettük egy hónappal ezelőtt, hogy betonfallal elzárjuk. — Ha nincs rá előírás, miért tervezték mégis a le­zárást? — Mindig^ van ezekben a csatornákban víz... De ha felelősság kérdésére akar ki­lyukadni. nem vagyunk vét­aesek. A rendszer felújítás, alatt van. * Tajti Vilmosné a harma­dik emeleten a tetős'ellőzőt akarta kinyitni. A lakásajtóig jutott, ahol a bevágódó gőz derékig összeégette: másod­fokú sérülést szenvedett. La­kásában a szekrény peremén hagyott olló politúrba égett nyoma az örök bizonyíték, milyen forró volt a pánikot okozó gőz. Macskájuk egy emelettel lejjebb megfőtt menekülés közben. — Tudja mi ebben a va­sárnapi ügyben a legszomo­rúbb? Az, hogy ez nem az első eset Többször telesza­ladt már a ház gőzzel. — Jelentették? — Kérdezze a többi lakót! Szögi János: — Már ki­utálnak bennünket az IKV­n.41 a bejelentések miatt. Szögi Jánosné: — Tavaly levelet 'rtunk ugyanoda 16 aláírással. Válasz azóta sem jött. Kocsis Julianna: — Két évvel ezelőtt Szögi nével és Makra Gyulánéval bemen­tünk az ÍKV-hoz. Elküldtek azzal, hogy „érdekes, senkit sem zavar a gőz. csak magu­kat''. Most tessék megmon­dani, kell ahhoz egy baleset, hogy ránk figyeljenek?.,.. Tényleg! Kell? Igriczl Zsigmond látszik: a munkáserzenekar Emlékezés j V„ 1 Kodály Zoltánra A fővárosban vasárnap há­rom eseménnyel emlékeztek meg Kodály Zoltán születé­sének évfordulójáról. A Ko­dály köröndön levő emlék­táblán elhelyezték a magyar, illetve a Nemzetközi Kodály Társaság, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola Kodály Zoltán tudomá­nyos diákköre koszorúit. A Farkasréti temetőben Ko­dály Zoltán síremlékénél tar­tottak megemlékezést. Elhe­lyezték a magyar, Illetve a Nemzetközi Kodály Intézet koszorúját, s a hozzátartozók, a tanítványok és a tisztelők virágait. A Zeneakadémián emlékhangversenyt rendez­tek Kodály Zoltán születésé­nek évfordulóján. Hegalakult a Magyar Népművelők Egyesülete Idén már harmadik évtize­dét kezdte meg a Szeged vá­rosi munkásőrzászlóalj fú­vószenekara. Az együttes 1958-ban alakult, s kezdet­ben — felszerelésre — az el­ső jelentős anyagi segítséget a város munkásai ajánlották föl számukra. Első ízben 1958. október 11-én, Szeged felszabadulásának 14. évfor­dulóján léptek közönség elé, bemutatkozó hangversenyen. Azóta a gyulai és a siklósi várfesztlválokon szerepeltek sikerrel, s részt vettek az or­szágos mlnősitő hangverse­nyeken is, ahol eddig kétszer kaptak ezüstlantot — diplo­mával. ök azok, akik min­den év augusztus 19-én, a Széchenyi .téri városháza tornyából toronyzenét adnak, tavasszal—nyáron pedig tér­zenével szórakoztatják a la­kosságot. I Igényesen előadott, színvo­nalas darabok jellemzik re­pertoárjukat, Erkeltől Offen­bachig, Straussig és Hacsa­turjánig. Heti két alkalom­mal próbálnak a tagok, akik között a munkások mellett pedagógusokat éppúgy talál­ni, mint jogászokat vagy fő­iskola) hallgatókat. Huszonegy év után újabb jelentős eseményéhez érke­zett el vasárnap a harminc­tagú zenekar. A Móra Fe­renc Múzeum hangverseny­termében Tóth-Bacsó Lajos karnagy vezetésével adtak nagysikerű koncertet. Szeret­nék meghonositani, hagyo­mánnyá változtatni az ilyen jellegű fellépéseket. A cél: még jobban megkedveltetni a fúvósmuzsikát a város ze­neszerető közönségével. Az alapszabály és a prog­ram elfogadásával, a 35 tagú elnökség, valamint az ellen­őrző bizottság megválasztá­sával vasárnap befelezte munkáját a Magyar Nép­művelők Egyesületének ala­kuló közgyűlése. Az alakuló közgyűlésen kialakult élénk vitában a hozzászólók gyakorlati ta­pasztalataik alapján az eredmények mellett a to­vábblépést akadályozó gon­dokat ls érzékeltették a töb­bi között rámutattak: sok­helyütt még nem is mérték fel a közművelődésnek az élet minden területére ható fontos 6zerepét, s ezért a népművelők egy részének — főként a kisebb települése­ken — az előítéletekkel, a közömbösséggel is meg kell küzdeniük. Az anyagi javák esetenként túlburjánzó haj­szolása sem szolgálja a tu­dás, a műveltség társadalmi presztízsének erősítését. Az egyesület mind a népmű­velők körében, mind az egész társadalomban to­vább kívánja erősíteni az egységes közművelődési szemléletet. Ennek érdeké­ben szorgalmazza, az anyagi és szellemi energiák össze­hangolását, a közművelődé­si, az oktatási és sDortintéz­mények együttműködésének javítását. Tagjainak fórumot teremt szakmai álláspont­juk ismertetésére, s felka­rolja az új kezdeményezé­seket, az országosan is hasz­nosítható tapasztalatokat, lavaslatokat, kísérleteket. Ezzel is hozzá kíván 1árul­ni a közművelődést érintő állami és társadalmi intéz­kedések előkészítéséhez. A Magyar Népművelők Egyesülete első elnökévé Gyarmati Kálmánt, a Deb­receni Művelődési Központ Állami-díjas igazgatóját vá­lasztották. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Boros Sándor kulturálA miniszterhelyet­tes, aki az alakuló közgyű­lés befejezése után rövid nyilatkozatot adott: — A következő időszak­ban a közművelődési tevé­kenységben még tovább nő a társadalmi erők összefo­gásának szerepe. Ennek egyik jele a Magyar Nép­művelők Egyesületének megalakulása, s az elfoga­dott program, amelv a köz­művelődést szolgáló terve­zői, végrehajtói tevékenysé­get még szélesebb alapra kívánja helyezni. A Kultu­rális Minisztérium üdvözli az egyesület életre hívását, s minden segítséget megad a népművelőket, s rajtuk ke­resztül az egész társadalmat érintő munkához. (MTI) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom