Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-02 / 282. szám

5 Vasárnap, 1979. december Z. A

konferencián Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának első titkára mondott Kegnyitó beszédet. A munkakultúra és politikai tudatformálás napjaink és általában a szocialista építés fontos kérdése, hiszen annak jelentős segítője a munka kulturáltsága. A szocializmus építése tudatos tevékenység. Az emberek politikai tudatának formálása nagy szerepet játszik a szocialista építőmunkában. Látható tehát a témakör szoros kapcsalata naDjaink feladataival, egyben távlati célkitűzéseinkkel is. Ma fontos követelményként áll előttünk • munka hatékonyságának növelése. Ennek eszköze a munkakultúra szintiének emelése, melynek ösztönzésében pedig a politikai tudatformálás szerepe felbecsülhetetlen. A munkakultúra fejlődésében, a munka hatékonyságának növelésében kétségkívül befolyásoló tényező a munkavégzés kulturáltsága. a termelési eszközök korszerűsége. A munka eredményére jelentősen kihat. a dolgozó emberekre pedig visszahat a korszerű gének, berendezések jelenléte, alkalmazása. De hasonló momentum a megmunkálandó anyag minősége, vagy éppen az annál alkalmazott technológiai eljárás. Ezek ugyan valóban fontos feltételei a termelőmunka kulturáltságának, ám önmagukban sem azt. sem a munka hatékonyságát nem biztosíthatják. Sok-sok példával bizonyítható, hogy önmagában sem egy korszerű gén. sem egy korszerű technológia a problémát nem oldja meg. ha a gépet kezelő. a technológiát alkalmazni hivatott dolgozók nem rendelkeznek megfelelő szakmai kulturáltsággal A legmodernebb technika és technológia sem tud csodákat művelni, ha/ az azt alkalmazó ember kulturáltsága nincs vele szinkronban. A fejlett technika és technológia hatékony alkalmazáséhoz szakmailag jól képzett dolgozók. magasan kvalifikált termelésirányítók kellenek. A szakmai műveltség és ennek állandó továbbfejlesztése, a lépéstartás a műszaki fejlődéssel, a tudomány eredményeinek hasznosítása a termelésben: mindez csakis a szakmai ismeretek, a szakműveltség állandó bővítésével lehetséges. A korszerű szakmai műveltség nem korlátozódhat a munkafogások, a gépek és berendezések kezelésének, a megmunkálandó anyagok szűk ismeretére. Szükséges, hogy a szakmai ismeretek párosuljanak a műszaki és természettudományi — adott szakmához kapcsolódó — ismereteinek rendszeres elsajátításával. Rendkívül fontos tehát, hogy a kulturált dolgozó fogalmához a szakmai műveltség kiegészítőieként a műszaki, a természettudományos műveltséget is hozzászámítsuk. Ugyanakkor hangsúlyozni szükséges, hogy a munkakultúra olyan fontos területei. mint a munkavégzés, a munkahelyek, a dolgozó ember kulturáltsága, nem csak az általános oktató-nevelő, hanem a politikai-ideológiai nevelőmunkának is jelentős színterei. Hátnunk kell tehát a dolgozó emberre, fejlesztve politikai öntudatát, társadalomtudományi műveltségét. Felkelteni kulturálódási igényét általános műszaki és természettudományos műveltségének fejlesztésére. És nem utoisósorban: ösztőnoznt műveltségének 1ó hasznosítására — konkrét feladataink szolgálatában. Berend T. Iván. a. Marx Károly Közgazdáságtudományi Egyetem tanszékvezető tanára ..Gazdaság, műveltség, társadalomtudomány" címmel tartott előadást a konferencián. A termelési viszonyok tudatos fejlesztése nem egyszerűen közgazdasági feladat. Egy-egy közgazdasági lépés tucatnyi társadalmi összefüggésben jelentkezik, s a közgazdaságilag „önmagában" jó társadalmilag visszájára fordulhat. Ezt csakis a társadalmi-politikai összefüggések alapos szociológiai. filozófiai elemzése, a történéti folyamatok pontos felmérése és nem utolsósorban a szociálpszichológiai hatások figyelembe vétele ellensúlyozhatja. Ha azt mondjuk tehát hogy a társadalomtudomány is termelőerővé válik, akkor ez korántsem a társadalomtudomány egyik vagy másik ágára igaz. hanem a társadalomtudomány egészére. A gazdaság, s különösen mai. fejlett bonyolult rendszere, amikor szolgáltatási szektorainak jelentősége egyre inkább előtérbe kerül; amikor a termelés folyamatos irányítása egyre komplikáltabbá válik; s amikor a technika hasznosítása (éppen fejlődési gyorsasága révén) folyamatos társadalmi elemzéseket követel — az új és új he' ,'zetek. a tennivalók társadalmi követelményeinek meghatározását —. akkor a társadalomtudományok számára is mindennapian érezhető igazsággá válik a baconi felismerés, amit ő a ma"a korában még csak a természettudományok összefüggésében fogalmazott meg: „Ne a tudás kedvéért tudjunk, hanem hogy cselekedhessünk" s ezért „... minden tudományt vissza kell tudni vezetni a hasznosságra és a cselekvésre". De a szemlélődő arisztotelészi tudáseszményt, mely a társadalomtudományokat az új korig végigkísérte, már Marx meghaladta, amikor a baconi igazságot a tátsadalomi.ia! foglalkozó tudományokra 11. kiindulásnak tekintette: nem az a feladat, hogy csak magyarázzuk a világot. hanem hogy megváltoztassuk, fogalmazta m«.-g híres Feuerbach-téziseiben. S a gyakorlatilag hasznos, valóságot közMunkakultúra és politikai Mint lapunkban már htrt adtunk róla. november 22-én' és 23-áa propagandisták országos elméleti tanácskozására került sor Szegeden — „Munkakultúra és politikai tudatformálás" témakörrel -. az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya, valamint az MSZMP Csongrád megyei Oktatási Igazgatósága rendezésében. A tanácskozás nyitó és záró plenáris ülésén hat előadás han—ot el. majd a résztvevők két szekcióban számos — a témakörhöz kapcsolódó — korreferátumot vitattak meg. A konferencia anyagát a közeljövőben a Kossuth Könyvkiadó önálló kötetben ls megjelentett. összeállításunk a tanácskozás hat előadásából idéz - elhangzásuk sorrendjében -, terjedelmi korlátok miatt teljességre nem törekedhettünk. Szándékunk szerint azt kívántuk elérni, hogy előadásonként egy-egy tárgykör felvillantásával Ízelítőt adjunk az elhangzottakból, egyben természetesen az átfogott tematika teljességére ls utalva. (A Szerk.) vetlenül befolyásoló társadalomtudomány igénye a legutóbbi évszázadban ugrásszerűen nőtt. Áthatja a mindennapokat. A mi esetünkben rendkívül plasztikusan tükrözik ezt az MSZMP 1969-ben kiadott tudomány, politikai irányelvei, amelyek a társadalomtudományok esetében „egyik legfontosabb" kérdésként éppen a politika és a tudomány kapcsolatát a „gyakorlati következtetések érvényre jutásában" jelölték meg. Ami a társadalomtudományi oktatást illeti: napjainkban megújult, a hagyományokhoz képest rendkívül kibővített társadalomtudományi oktatásra van szükség, hogy ezzel társadalmunk műveltségének új rétegeit alapozhassuk meg, és eleget tehessünk a kor — vagy még pontosabban a ]övő — gazdasági-társadalmi igénveinek, hogy összhangot teremtsünk a gazdaság, a műveltségi szint és a tartalom között, hogy utóbbi az új fejlődési sza',faszban is hatóereje lehessen az előbbinek. Mindebben egyre fontosabb szerepe van az egymásra ható úi integrációs utakat kereső társadalomtudománynak. Huszár Tibor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának tanszékvezető tanára a tanácskozáson „Erkölcs és politikai tudatformálás. Érdek és érték" címmel tartott előadást. A munkaerkölcs, a munkakultúra vizsgálata nem korlátozódhat a munkavégzéssel kapcsolatos társadalmi normák, az eszményi munkástípus vizsgálatára. Már az erkölcsi tudat szintjén is legalább két síkot kell megkülönböztetnünk. 1. A szocilista társadalom intézményei által irányadónak tartott — s a tulajdonviszonyok jellegéből következő — értékek, nermék rendszerét, amelyele a tulajdonhoz és a munkához való új viszony jelentőségét, az öntudaton alapuló fegyelem jelentőségét hangsúlyozzák. 2. Továbbá azokat a szűkebb vagy szélesebb rétegekben jelenlevő normarendszereket, amelyek a patriarchális-paraszti vagy polgári világnézet kövületeként — a szocialista társadalom ellentmondásai által is kondicionáltan — magatartás-szabályozó erővel rendelkeznek, és az egyéni tudat síkját, amelyben a különböző normarendszerek sajátosan kombinálódnak s mozaikjává válnak egy — korántsem mindig tudatos és rendszerezett — világképnek. A munkaerkölcs. a munkakultúra vizsgálata szempontjából azonban nem kevésbé jelentős a magatartás, a deklarált elvek realizálódási folyamatának vizsgálata S itt ú.iabb módszertani nehézségekbe ütközünk. Az. erkölcsi gyakorlat, az emberi kapcsolatokat átszövő erkölcsi viszonyok sajátossága abban van. hogy sohasem tisztán jelentkeznek. Az emberi magatartás egyrészt függvénye a cselekvést ösztönző és behatároló realitásoknak, amelyek az indítékok legváratlanabb kombinációit • hozzák létre, másrészt az erkölcsi viszonyok az anyagi, politikai, jogi viszonyokba „beleolvadva". ' azok elemeként hatnak. E jelzett sajátosságok következtében a munkaerő-vándorlásból, a munka ritmusának változó intenzitásából, a folyamatos munka viszonyából, vagy a magas selejtszázalékból korántsem lehet közvetlenül visszakövetkeztetni a dolgozók erkölcseire. A gazdasági magatartás — az eredmény oldaláról tekintve — következménye az érdekeltségi viszonyoknak, az anyagellátás folyamatosságának. • a szervezettségnek vagy 'a szervezettség hiányának és sok más tényezőnek, amelyek együttes ismeretében válnak csak értékelhetővé a munka jelentőségével kapcsolatos megnyilatkozások. A szocialista erkölcs magába építheti mindazon pozitív elemeket, amelyeket a munka és mesterség megbecsülését illetően a néni közvélemény magáénak vallott. Az erkölcs szocialista iellegét és hatékonyságát azonban csak a szocialista közösségek kiépülése és egyetemessé válása biztosíthatja. A szocialista erkölcs logikai tengelye, vonatkozási pontja ugvanis a közösség. A tágabb a társadalom, a szocialista nemzet; és a szűkebb a evár. a termelőszövetkezet. a brigád s minden más olyan emberi társulás — politikai szervezet társadalmi egyesület vagv kulturális közösség —. ameLy a szocialista társadalom céljait szolgálja, eszményei jegyében szerveződik. Vitányi Iván. a Népművelési Intézet igazgatója előadásában utalt rá. hogy az érték fogalma több tudományágban ls szerepet játszik. Legmarkánsabb természetesen a közgazdaságtanban, illetve a politikai gazdaságtanban, azonkívül azonban a filozófiában, szociológiában, pszichológiában is. A kérdés az. hogy ezek a tudományok ugyanazt a fogaimat használják-e? A polgári felfogás azt állítja, hogy nem: teljesen más a közgazdaságtan értékfogalma. mint a filozófiáé. A közgazdasági érték forrása a múlt (vagyis a befektetett munka), a filozófiai-szociológiai értéké, a jövő. azt nevezzük értéknek, amit az ember el akar érni, amit a jövőben meg akar teremteni vagy meg akar őrizni. Az ellentmondás azonban látszólagos, csak a polgári gondolkodás nagyítja ki. Valójában a filozófiai-szociológiai értéknek is a munka, az emberi tevékenység a forrása, csak azt tarthatjuk a jövő számára értéknek, amit — vagy legalábbis aminek az alapjait — az emberi társadalom a múltban már megteremtette. Ilyen módon egységes értékfogalomhoz jutunk, amely az ember egész életét munkáját viselkedését áthatja. Ennek alapja a marxi értékelmélet, amely megfelelő általánosítással alkalmas arra. hogy a filozófiai-szociolpgiai-pszichológiai értékelméletnek is alapja legyen. Következik ebből egy egységes kultúrafogalom is. Azok a polgári felfogások, amelyek különválasztják a gazdasági és a szellemi értékeket, rendszerint különválasztják az anyagi és a szellemi kultúrát vagy más szóval: a civilizációt és a kultúrát is. Ha azonban egységes értékíogaiomból indulunk ki. amelyben az érték mindig az emberi tevékenység tárgyiasult terméke, tehát objektiváció. akkor egységes kultúrafogalornhoz jutunk. A kuitúra eszerint — legáltalánosabban fogalmazva — az értékhez, az objektivációhoz való viszony. . A kultúra ágazatait az értékek fajtái szerint különböztetjük meg: eszerint van anyagi, társasérintkezésbeli és szellemi kultúra. A mindennapi nyelven azonban gyakran csak az utóbbit nevezzük kultúrának; így beszélhetünk a kultúrának egy szűkebb-mindennapi és egy tágabb tudományos fogalmáról Mi a kettő egymáshoz való viszonya? Mindenképpen dialektikus, amit közelebbről az egész és a rész. az alap és a csúcs viszonyával jellemezhetünk. Az anyagi; a társas és a szellemi kultúra egyaránt része az egész kultúrának, együtt alkot tehát egységet. Ezen belül az anyagi kultúra úgy viszonylik (a társas kultúra közvetítésével) a szellemi kultúrához, mint az alaphoz a csúcs. Az alap szélessége határozza meg a csúcs magasságát (legalábbis biztonságos magasságát), de a csúcs visszahat, meghatározza az alap kiszélesítésének lehetőségét. Van egy szemlélet, amely az anyagi termelést úgy tekinti alapnak, hogy a szellemi kultúrát hozzá képest rögtön elhanyagolhatónak ítéli. EzZel szemben az igazság az. hogy a termelés fejlesztéséhez is kultúra kell. szellemi kultúra is. Ez szükséges a termelékenység növeléséhez, a szervezettség fejlesztéséhez — amik pedig gazdasági fejlődésünk nélkülözhetetlen feltételei. Makó István, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának munkatársa „Politika, politikai műveltség, tudatformálás" címmel tartott előadást. Az egyén sokoldalú, e sokoldalúság lényegét azonban korunkban politikusi mivoltában találjuk, ami a szocializmus osztálytartalmából. politikai meghatározottságából fakad. A korszerű személyiség — forradalmár, tehát szocialista, tehát politikus. Műveltségszükségleteit, tudatosodott formában pedig müveltségigénveit szélesebb értelemben vett társadalmi igénvei szülik és alapozzák meg. a kor az osztály szükségletei által inspiráltán, nálunk ezeket fejezik ki a párt által megfogalmazott követelmények. Ez az igény és szükséglét természete szerint politikai a cselekvés tartalmát illetően nem tárgyi, hanem érdekeket, társadalmi viszonyokat, intézményeket érintő, s jellegét illetően mozgalmi. közösséget igénylő és szervező. E társadalmi ügyeket érintő cselekvés hozzáértést igényel — azaz kultúrát, m Iveltséget — a társadalom ügyeihez, mindenekelőtt tehát politikai műveltséget. A politikai műveltség elméleti, ideológiai tudást feltételez. A politikai művelte ség nem egyszerűen tartalmánál fogva az. hanem mint ideológiai tudás, elsősorban annak következvénye, hogy a valós politikai szükségletek által szelektált elméleti ismeret, általános tájékozottság és társadalmi tapasztalat, a konkrét érdekíéleségek általánosított formában történő megértése. átélése és érvényre juttatási törekvése. Ez utóbbi összefüggésben a politikai tudat egyik sajátossága, hogy jelszóvá sürítőtíve a politikai tudás cselekvésre mozgósít. lényegre irányuló. Politikai kultúra, politikai műveltség, politikai tudat — nem azonosak. A kultúra: objektivált szellemiség; mely stílusban, hagyományban, intézményben stb. testesül meg. előző nemzedékek és saját korábbi tevékenységünk eredménye. melr eleven szellemiségünk által. szubjektív adottságaink révén életrekelthető, kimeríthetetlen tartalék. A műveltség: az egyének osztályrésze, részesülés eme objektivált szellemiségből a közösség által támasztott követelmények szerint, képesség a megszerzett ismeretek mozgósítására, igény- és tzlésrendszer. értékorientáltság. tudás és stílus. A politikai tudat: cselekvésrehangoltság. részben az előbbiekre épülve, részben élményekhez kapcsolódva és színvonalát azonos mértékben határozza meg (akár egyén, akár közösség tudatosságáról beszélünk) a megszerzett — feldolgozott és szelektált — ismeretek mennyisége és minősége. valamint a gyakorlat', amelynek talaján alakult és amelybe beépül. A politikai műveltség sokoldalú, szervezett közösséget kíván és teremt, mozgalom formájában hasznosul és virágzik, tehát eleven cselekvés része és intézményi feltételeket kíván, mert azok hordozzák és akkumulálják annak gyarapodó elemeit. A konferencia záró plenáris ülésén Koncz János, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának titkára mondott beszédet. A magyar munkásmozgalom történetének folyamatában mindvégig nyomon kísérhető a munkakörülmények javításának, a munkakultúra megteremtésének Igénye, követelése. A Tanácsköztársaság ebben a tekintetben is példamutatót produkált Pártunk hat évtizedes harcában is jelen van a kezdetektől ez a problémakör. 1945. a felszabadulás a munkakultúrát illetően is határkőnek számít, fordulópontot jelenteti A munkakultúra, kiteljesítése. megvalósítása immár évtizedek óta része. alkotóeleme fejlődésünknek, a maga komplexitásában azonban az utóbbi tíztizenöt esztendőben került az érdeklődés homlokterébe. . ' • Kivívtuk, megvédtük, megszilárdítottuk a nén hatalmát, megteremtettük a ' teljes foglalkoztatottságot, kiszélesítettük a szocialista demokráciát, fejlesztettük a tudományt — elősegítve annak termelőerővé váiasát —. az oktatási felismertünk és a megoldás sínjére tettünk olvan fontos problémákat mint a munka- és üzemszervezés. a termékstruktúra átalakítása. a mennyiségi munkaerő-gazdálkodásról a minőségire való áttérés: mindez egyben a munkakultúra kibontakozásának is előfeltétele és lehetősége. Pártunk XI. kongresszusának határozata hangsúlyozta: az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket kell tenni hogy hazánkban is gyorsabb ütemben bontakozzék ki a tudományos-technikai forradalom és párosuljon a szocialista társadalom előnyeiveL Hiszen köztudott, hogy a munkakultúra, mint az emberi személyiség kibontakoztatásának egyik hatékony lehetősége, csakis a szocialista építés meghatározott fokán merülhet fel mint létező valóság. Kiteljesedése — amely emberöltőket átfogó folyamat — csak ilyen körülmények között lehetséges. Ugyancsak a XI. kongresszuson fogalmazódott meg: túl vagyunk a „miből?" élés kérdésén. A „hogyan?" éljünk kérdési köre van napirenden. Szélesedik a szocialista életmód igénye, gyakorlata. A munkakultúrát a legátfogóbb értelemben a szocialista életmód szemszögéből lőhet és kel] megközelíteni, melynek három szíéráia van: a szűken vett munkavégzési, a kózösségi magatartás és a család. A „hogyan éliünk" realitása tulajdonképpen ott kezdődik: hogyan dolgozunk? A munkakultúra tárgykörének behatóbb vizsgálatát, a politikai tudatformálás jelentőségének hangsúlyozását — nem valamiféle külső tényező kényszerítő hatása tűzte napirendre, hanem a velük való foglalkozásban társadalmi fejlődésünk belső törvényszerűségei a meghatározóan alaDvetők. "A munkakultúra igény- és követelményrendszerének teliesítésében nagv eredményeket értünk el. ám az előttünk álló feladatok is rendkívül nagyok. Propagandánk feladata: szolgálni e nagy társadalmi célkitűzés megvalósítását. Hozzájárulni, hogy eljuthassunk ahhoz a társadalomhoz, amelyben — a költő. Juhász Gyula szavat szerint — ..nem boldogul más. csak aki alkot aki munkás".