Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

8 Vasárnap, 1979. deeemtier 16. Évszakok változása TAVASZ NYAK Osz Dotáció A

kárhány szótárat fölüthetünk. a dotáció szónak fejőstehén jelentését egyben se találjuk. Hivatalosan nálunk is azt jelenti, hogy valamit az állam fizet, valaminek a létrehozását az állam pénzzel támogatja. Hogyan lesz ebből fejőstehén? Biztosan vannak, akik kitalálták már. Nagy darab homoksivatagba szőlőt akart ültetni az egyik szövetkezet. Avval kezdődik az ilyen munka, laposra borotválják a buckákat. betömik a lapályt, és amikor olyan sima a föld. mint az asztal, annyi trágyát adnak neki, amennyit még eddig soha nem látott. Megszántják olyan mélyre, hogy régi falut kutató régészek járhatnak az eke nyomában, és csak azután teszik bele a gyökeres vesszőt. A legtöbb szövetkezet nem bírná pénzzel, kéri tehát, nyúljon be a zsebbe az állam. Hamar fial a ráfordított pénz. szívesen adja tehát az állam. Csakhogy ebbe a nagy darab földbe azóta se hozták a vesszőt. Meglehet. mire megérkezik, megint kell fordítani, és újra elsoVányodik a föld. Akárhogy nézzük, olyan az egész, mintha lyukas sajtárba fejnék a tehenet: nem lett belőle semmi. Nagy summás állami segédlettel épültek a hűtőházak is. Ez a pénz akkor térülne meg igazán, ha zöldséget vagy gyümölcsöt raknának beléjük. Hogy történt, hogy nem. rászoktatnak inkább bennünket a fonnyadt-aszalt zöldségre, a hűtőházba pedig egyszer ruhát — kabátokat — tesznek másszor meg kristálycukrot. Egyik s£ arra való kísérlet, melyik portéka meddig viseli el a hűtőházat, sőt arra se. hogy az állam meddig viseli. Pár évvel ezelőtt haragost szereztem magamnak. Az egyik rátizetéses termelőszövetkezet 12 millió forint állami támogatást kapott, hogy könnyebb legyen neki lábraállni. illetve azért, hogy egyáltalán mozdítani tudja a lábát. Ez a megoldás legtöbbször elkerülhetetlen. Másképpen fogalmazva: akkor már nincs más megoldás. Az történt, hogy a szövetkezet elnöke, akiben garanciát láttak, hogy ezt a pénzt jóra fordítja. a szövetkezet gépkocsiiával járt haza, oda-vissza naponta majdnem 120 kilométert futva. Ott kezdődött a violencia közöttünk. hogy elkezdtem hangosan számolni. Ha a szövetkezet 12 millió forintot kapott, abban. ugye. az én pénzem is benne van. Durván számítva is több. mint teljes egy forintom. Mint ennek a hazának teljes jogú állampolgára, tiltakozom ellene, hogy az én forintomon más járjon haza autóval. Sokan vannak, akik busszal járnak. vagy ha a kényelmet szeretik, autót vesznek. Engedélyt mutatott az elnök, miszerirrt neki jussa van használni a gépkocsit akkor is. ha kölcsönkenyéren él a szövetkezet Kiderült, azt az engedélyt olyan adta. akinek nem volt joga hozzá. Örömömre szolgált, hogy egy hónappal később újra láttam ugyanazt az embert, akkor is gépkocsival, de a magáéval. Most is azt hiszem, nekem volt igazam. Mmlőtt azt gondolná valaki, hogy a termelőszövetkezetek szívják a legtöbb állami támogatást, illetve azok herdálják a legtöbbet. sietek kimondani, azt hiszem, nem így igaz. Hányszor hallani, hogy udvaron rozsdásodik a nagy értékű gép valamelyik gyárban, vagy késve szerelik be. vagy megöregszik. és korszerűtlenné válik, mire dolgoznának rajta. Nagy ráérősünkben az is megesik, régen kimegy a divatból a portéka, amit gyártani akartunk vele. Az állam adta rá a pénzt. Volt ennek a támogatási rendszernek olyan bökkenője is. hogy aki jól dolgozott, az természetesen kevesebbet kapott. Kevesebbre is volt szüksége. Aki azonban rosszul dolgozott, mintha nagyobb szeretettel simogatta volna azt a központi háztartás fópénztárosa. Asztal mellett is kitalálható a logika következő lépcsője: nem is muszáj nekem jól dolgoznom, csak oda kell tudnom helyezkedni, ahol a tej csorog. Á másikat esetleg a guta ütögeti naponta, mert nehezen dolgozik, én pedig megélek saját könyörgéseilnből. A nagy buktatókat nehezen viselő emberi elme rájön, hamarabb hullajtja a forintot, aki könnyen kapta. és hamar ráfanyalodik a kérdésre: nem kellene jobban megnézni. hová tesszük a forintokat? A hétköznapi diplomácia üres fordulatával azt mondanák erre hozzáé.rtő emberek is. hogy a kérdés jogos. A kényszerűség diktálja, hogy kisebb kanállal mérik majd az állam pénzét, mint eddig. Senki ne gondolja, hogy örömmel írom le. Jó lenne minden hasznos kezdeményezést legalább annyira, támogatni ezután is. mint eddig. Miért kell a lépésváltás? Éppen azért, mert sok pénz olyan könynyen jött. hogy elfelejtett visszatérni a nagy kasszába. Az se nagy orvosság erre a betegségre, hogy most kevesebb jut. Arra a kevésre is úgy kell vigyázni, hogy teremjen a szőlő, ha arra szánták, hűtsön a hűtőház, és ne legyen alkalma megsértődni annak, akitől megkérdezik: a keveset is mire költi? HORVÁTH DEZSŐ Molinó, a zöld Sztanykovszky arcképéhez A

mikor a katona benyitott a fülkébe, és helyet kért, senki nem gondolta, hogy családi forradalmak, de legalábbis kiadós belviszályok okozója lesz. Márpedig azzá vált, akarata ellenére, jóllehet, semmit nem tett érte. Ö csak vetkőzött. Szép lassan, komótosan, vigyázva, hogy a bent vidáman beszélgető két férfi kinyújtott lábába bele ne botoljék, s hogy a libbenő zubbony szárnyával meg ne legyintse szétterpeszkedő útitársait, akik harsány nevetéssel kísért előadáson szórakoztak valami csudavicces aszszonyka jópofaságain. Hogy így, hogy úgy, micsoda pihent agya van, még. hogy ilyen hülye ajándékot ! Mutasd, Józsi!... És Józsi mutatta az ajándékot, miközben a könnyei is potyogtak a nevetéstől. — ... oszt aszondja ... hihi... ez legalább ledörzsöli a disznósörtét a gigádról... haha... ha elfelejtesz borotválkozni, aszondja ... hát meg kell dögleni ennek az asszonynak — mondta fuldokolva, és a zakója alatt benyúlva húzogatni kezdte a barna gumis nyakkendőjét, amely le-föl járva ádámcsutkáján, s azt a látszatot keltette, mintha hirtelen a feje emelkedett volna meg a gallér fölött, akár egy • léggömb. Húzgálta, húzgálta, a többiek vele nevettek kórusban, lám, ez az aszszonv nemcsak figyelmes. de még "humora is van. A javából! — No, oszt — folytatta Józsi — az egészben az a legviccesebb, hogy én lepleztem le idő előtt Ugyanis amikor áramszünet volt a leégett trafó miatt, korábban mentem haza. Benyitok a szöbába, hát látom, hogy az asszony valamit elkezd lázasan dugdosni, gyűrögetni, csomagolni egy újságpapírba. 'Mit csinálsz, kérdezem, mire ő csak mosolydfe. mint Mózes a moslékra. és oldalog a szekrény felé. Áruld már el, én édes jó feleségem, mondom így neki, mi a csudát dugdosol te énelőlem? — mondja Józsi mély átéléssel. — Nagysokára kiböki, hogy karácsonyi ajándék, aztán meg rávágja, nem is az, inkább Mikulásra adja. Adjad akkor, a fene a bokszot, minek várjam én az estét, vágom rá neki, mire kezembe nyomja ezt a nyakkendőt. Ezt a barna gumis nyakkendőt ... hihi... haha ... meg kell pukkadni a nevetéstől, hihi. hát honnan vesz ilyesmit? Most! Amikor már vagy tizenöt éve kiment a divatból! Hihi... A katona pillanatra megállt a vetkőzéssel. A sokgombos katonazakóból félig kibújva igyekezett azt ismét gyorsan magára venni, s amint a gombokkal kapkodott, ujjai beleakadtak a nyakkendőjébe, amely egy hirtelen mozdulat nyomán csúzliként kifeszítve, hangos csattanással vágódott a fiatalember frissen borotvált állához. A mesélő mellett ülő cimbora felfigyelt, és abban a pillanatban felordított: — Gumis! Te Józsi, látod ezt? Hát van még! Ez is gumis, te Józsi! — Aha, gumis — mondta gépiesen Józsi, még mindig mosolyogva. de egy pillanattal később képére merevedett a halvány vigyor. — Gumis nyakkendő, a szentségit, barna, gumis!! Megállj, Jolán! Érjek csak haza!! — Te Józsi, csak nem?? Sűrű, döbbent csend lepte el a fülkét, majd itt-ott elfojtott bevetés buggyant elő az összecsípett ajkakból. A katona az egyébként százszor látott dögunalmas táj iránti érdeklődés védőbástyái mögé sáncolta el magát, s lábait felhúzva, keresztbe téve egymáson, igyekezett észrevétlenné válni. Hasztalan. Minden szempár őt, a nyakkendőjét figyelte, majd nemsokára a szabályzat előírta téli viselet spenótszínű kellékeként a nadrágja alól előkandikáló zöld molinó alsón állapodtak meg a vizslató szemek. Mert ennek is oka volt. — Megállj. Bözsi! — dördült ugyanis bele a csendbe a sarokban eddig csendesen szemlélődő, nevetgélő atyafi. — Megállj. te szélhámos! Felbolydult a fülke, mindenki a megvadult új főszereplőre bámult: — Ide nézzetek! Zöld. Istenemre, zöld hosszú gatya! Értitek, emberek? — Mi történt? — Hat nem egy cafat? Nekem meg, a Bözsi zöld jégeralsót „vett ajándékba"'. Két hónapja. Ászondja, a tizenkettő és egynegyed éves házassági évfordulónkra. Zöldet. Hogy ez a divat. A zöld molinó! Megállj, Bözsi!) IGRICZI ZSIGMOND TÉL H

árom levelet kaptam november 25-i írásomra, amelyben Sztanykovszky pibornak. a Tisza-gyilkosság résztvevőjének. a fölszabadulás utáni Szeged rendészeti vezetőjének további sorsa felől tudakozódtam. Iskolatársam, dr. Szabó Emil 1940 őszétől ismerte Sztanykovszkyt és családját, ö megerősítette, amit a Délmagyarország korabeli tudósításai. Harímann Mihály és Szász Ferenc interjúi nyomán közöltem. Neki a házaspár maga mesélte el regényes történetét. Sőt Szabó Emil úgy hallotta tőlük, hogy a leveleket a börtönből a vendéglőbe és onnan vissza — egy macska hozta-vitte! Romantikus história, ha nem igaz is. jól volt kitalálva. Dr. Lökös Zoltán, a Magyar Nemzet helyettes főszerkesztője, a Délmagya. ország agy kori főszerkesztője kiigazítja a korateli tudósítások nyomán közölt adatot: Sztanykovszky nem mindig a Csillagban töltötte büntetését. ,Mi ugyanis 1935-ben vagy 36-ban költöztünk a Béke utca 15. számú házba. E mellett volt a 13. sz. kis magánház, mellette pedig a 9—11. szám alatt a katonai börtön. A mi lakásunk folyosójáról be lehetett látni a börtönudvarra, ahol a rabokat sétáltatták. Emlékszem, beszélték a lakók, s mutatták egymásnak, hogy ott van — mint ök mondták — Tisza Pista gyilkosa." Lökös Zoltán emlékezett még arra is. hogy 1945-ben Sztanykovszky a dorozsmai járás rendőrkapitánya lett. S már ő is utal arra. hogy e tisztségéből fegyelmivel váltották le. özvegy Szántó Jánosné. akit levele nyomán fölkerestem, ezekről a visszaélésekről, Sztanykovszky hatalmaskodásáról személyes emlékei nyomán bőven beszélt, Ó is említette, amit Magya-rka Ferenc december 9-i cikke. hogy dr. Szebenyi Endre jött le a fövárósból kivizsgálni Sztanykovszky viselt dolgait, hivatali hatalommal való visszaélését, fosztogatásait. amellyel lejáratta a demokratikus rendrrség tekintélyét. Állítása szerint, amikor őt mint tanút, sőt sértettet. Szebenyi kihallgatta. Sztanykovszkyt bilincsbe verve hozták be. A fővárosba vitték. Szabó Emil úgy tudta, hogy utóbb valahová a Dunántúlra került. ahonnan svábokat telepítettek ki. Magyarkával egybehangzóan Szabó Emil és Szántóné szerint is most 84 éves. ha még él. Szántóné szerint két gyermeke volt: Wanda 1940-ben. Tibor 1942ben született. Szántóné kért. nehogy ..nemzeti hőst" csináljunk Sztanykovszkyból. Első cikkemnek sem volt ilyen célja, sem hangütése. Am azzal sem értek egyet, hogy — mint. Magyarka megvetően írja — érdektelen számunkra, mi lett SztanykQvszkyval. Az ember nem angyal és nem ördög; mindanynyian aranyból és sárból vagyunk összegyúrva. Sztanykovszky arcképét is fényeivel és árnyékaival együtt lehet csak hitelesen megrajzolni. Mert Sztanykovszky a történtek ellenére is történelmi személyiség. Nem elsősorban mint a Tisza István elleni merénylet egyik részese. (Szántóné szerint Sztanykovszky ezt előtte is tagadta: ott volt. úgymond, de nem vett részt a gyilkosságban Ez igaz lehet, hiszen utóbb akár érdemként is beállíthatta volna.) Hanem kisebb részben mint a fölszabadulás utáni hónapok szegedi történelmének jellegzetes közszereplője, és így Szeged történetéből kihagyhatatlan figura de nagyobb és fontosabb részben: az 1913. októberi poigári demokratikus forradalom jelentős szervének, a budapesti katonatanácsnak alapító tagja. * Söt: krónikása. Koronatanúja. Történeti kútfője. Tessék kézbe venni a Magyarország története 1976-ban, az Akadémiai Kiadónál megjelent vaskos 8 kötetét. Két helyen is. a 68. és az 1289. lapon hivatkozik Sztanykovszkynak a katonatanács megalakulásától, történetéről szóló visszaemlékezésére. Ez az emlékezés 1958-ban jelent meg az MSZMP Párttörténeti Intézetének gondozásában. Lányi Ernőné szerkesztésében. a Kossuth Kiadó kiadásában. a Nagy idők tanúi emiékéznek című gyűjteményben. Tíz nyomtatott lapon át ad forrásértékű leírást a katonatanács létrejöttéről és tevékenységéről. A Tisza-gyilkosságról is megemlékezik. de itt a szerkesztő három ponttal jelzi, hogy a részleteket kihagyta. A hozzá fűzött jegyzetben pedig ezt mondja: „Sztanykovszky Tibort, a Forradalmi Katonatanács tagját, a Tanácsköztársaság után. gróf Tisza István meggyilkolásával vádolva letartóztatták. Halálra ítélték, majd az ítéletet tizennyolc és fél évi börtönre változtatták. Sztanykovszky a teljes büntetést letöltötte." Sztanykovszky visszaemlékezéseit így fejezte be: ..Amikor megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, én is beléptem. Majd mint vöröskatona harcoltam a proletárdiktatúráért." Nem egyedül Sztanykovszky volt. akinek a fölszabadulás utái, a hatalom a fejébe szállt, visszaélt vele. lejáratta magát. Ez a történetírás számára csak bonyolultabbá teszi árnyalt, hiteles arcképének megrajzolását, de nem teszi fölöslegessé. Változatlanul izgat tehát nemcsak engem, hanem mindenkit, aki Magyarország és Szeged múltja iránt érdeklődik, hogy hová lett Sztanykovszky? PÉTER LÁSZLÓ I