Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-09 / 262. szám

Péntek, 1979. november 9. 5 postaláda társszerzőnk az olvasó ALIG múlik el hét anélkfil, hogy közlekedéssel kapcsoIilos levél ne érkezne szerkesztőségünkbe. Valószínű, a Módosult autóbusz-menetrend ls az oka, hogy ezúttal feltiinőcn sok olvasónk fordult különböző kérésekkel a Voltához. illetve akad. aki a közlekedési vállalat segítőkészségére számit. Tudjuk, nehéz dolguk van a közlekedés szervezőinek. amikor a meglevő járművekkel, emberekkel „sakkoznak" a városnyi sakktáblán. De nem győzzük — sok ezres olvasótáborunk, a sok ezer utazó nevében — hangsúlyozni, hogy ezek a vállalatok szinte mindenhatók hétköznapi életünkben. Akár akarják, akár nem, pontosságukkal Nagy pontatlanságukkal, dolgozóik kulturált vagy kulturálatlan viselkedésével, előzékeny, segítőkész hozzáállásukkal. a szervezők körültekintéssel, belátással szerkesztett menetrendjével beleszólnak hivatali és magánéletünk hétköznapjaiba. Miközben Időnkkel gazdálkodnak, alkotásra, munkára, gyermeknevelésre, háztartási munkára szánt energiánkkal is ezt teszik. Csak ennyit a közlekedéssel foglalkozó levelek bevezetőjeként. Közlekedés, közkívánatra Térvári, ttezaszigeti, úje/.entiváni, deszki, makói és kübekházi olvasóink, szám szerint 117-en írták alá azt h levelet, amelynek címzettbe a Volán vállalat. Kérésük «-gy mondatban az, hogy az új híd átadásától függetlenül ezután is az eredeti útvonalon közlekedtessék járataikat, tehát a községekből e lindulva a Sportcsarnok, az újszeged! templom, a múzeum érintésével érjenek el n Marx térre. Indokaik: az új útvonal — Sportcsarnok, cipőgyár, Marx tér — 3—3,5 kilométerrel hosszabb, s a menetidőt 8—10 perccel növeli meg. Mindez az utasok " többségét korábbi fölkelésre, ) korábbi Indulásra és későb1 bi hazatérésre ítéli. A kényszerű kétszeri, illetve többszőri átszállások tovább növelik — 20—25 percre — az időveszteséget. Nem beszélve arról, hogy aki n 60, 60/Y járatra akar átszállni, megeshet, hogy föl sem fér, hisz Szftregen általában megtelnek az autóbuszok. Hasonló a helyzet a 17-essel is. Végül olvasóink Indokai közül nem elhanyagolható az sem. hogy jelentős többletköltséggel JAr számukra ez a módosítás. Eddig távolsági buszbérlettel 20—25 perc alatt érték el a Belvárost, most a többszöri átszállás miatt kénytelenek villamosvagy troli, Illetve helyi Járatra érvényes buszbérletet is vásárolni. Olvasóink szerint az ezeken az útvonalakon közlekedő emberek 80—90 százaléka a múzeumnál száll le, s elenyésző azok száma, akik a Marx térre kívánnak utazni. Nehezményezik, hogy az átszállóhelyeken sem fedett, sem félig zárt — illetve semmilyen — várakozóhely nincs. Végűi megkérdőjelezik azt is, vajon Ilyen takarékosságra ösztökélő Időkben nem kerül-e magának a vállalatnak ls több Időbe, tethát több energiába is, az efféle útvonal-módosítás? Most pedig abból a levélből idézünk, amely 54 aláírással érkezett hozzánk. s amely szintén a Volánnak szól. „Sok-sok kisdiák érdekében szeretnénk kérni, hogy a 33, 45. 45/A jelzésű busz menetrendjét úgy állítsák össze, hogy a háromnegyed 1-re, illetne háromnegyed 2-re iskolába induló, illetve este hazajövő gyerekeknek ne kelljen fél órával előbb elmenniük, és este sötétben fél órát ácsorogniuk — a 33asnál 1 óráll — á buszra várva, vagy elindulni gyalog. Nehéz 6—10 éves gyerekeknek Hattyastelepről vagy akár Alsóváros távoli részeiről a 11. sz. gyakorló iskoláig bejönni. Az új menetrend szerint Gyálarétről 12 óra 05 perckor induló busz 12 óra 17 percre ér az iskolához. De mit csináljanak a gyerekek háromnegyed l-ig? Ácsorogjanak az utcán? Esőben, hóban. szélben7 Az iskolába hamarabb nem mehetnek be a délelőtti tanítás miatt. A következő 45-öt járat indul 12 óra 35 perckor, plusz 12 perces menetidő — sorompó nélkül — az 12 óra 47 perc, már késő. Úgyszintén a 45/A járat első délutáni járata, amely Hattyastelepről indul 12 óira 45 perckor, 6 perc menetidő után az iskolához ér 12 óra 51 percre. Értelmetlenül jön a 2 járat 4 perc különbséggel, és közte fél óráig semmi. Hazafelé menet pedig a fél 6-ig tartó óra után, amely általában topább is tart, nem érik el a Bartók térről 17 óra 45 perckor induló buszt, vagy a Szent György térről ugyanebben az időben induló 33-ast. A 45-ös fél óra múlva jön úira, a 33-as egy óra múlna. Es mit csináljanak a gyerekek? Induljanak el sötétben, néptelen utcákon? Minden este7 Az újság hasábjah» arra hivatkozott a Volán illetékese, hogy a járat nincs kihasználva, azért kellett megritkítani. Nem tudjuk, mikor végezhették a bizonyos felmérést, de hogy nem Iskolaidőben, az biztosi" Olvasóink megemlítik azt ta, hogy a sofőrök között akad, főként a 45/A járaton, aki nem áll meg a Centrum Áruház előtt, mondván, ez nincs a menetrendben. Az igazság az, hogy csak ott van Lenin körút megjelöléssel. a valóságban sajnos nem tekintik megállóhelynek. Szeredal Jenő. az ATI VÍZIG dolgozója kételkedik a Volán utaaszámlálásónak eredményeiben. Hogy ml vezette ót eddig a kételyig? A Tisza-parton közlekedő 2-es villamosjárat megszűnésekor — mint írja — elindították a 22-es autóbuszjáratot, szinte az egykori sínekkel párhuzamosan. Az új autóbusz-menetrend szerint azonban az utolsó Tisza-parti megálló a Molnár utcánál van, azután a DEFAG-telepnél Tarján felé kanyarodik, és Petöfitelepen át megy a templomig. ,Az ATIVIZIG gépüzemének és termelési központjának dolgozói most a Molnár utcától egy kilométeren át gyalog jönnek, vagy megvárják a túlzsúfolt 73-ast, és azzal közelítik meg munkahelyüket. A pe_ tófitelepi templomtértói is 500 méternyi gyalogút vár rájuk. Hogy a Volán mikor végzi az utasszámlálást? Amikor az utas vagy gyalog, vagy a 73-as busszal közlekedik. Hogy hányan jönnek a 22-essel az üzembe, nem tudom pontosan. A komplexum több mint 600 dolgozója közül 300 azonban igénybe veszi, s ha jól tudom, a Volán fölmérése alapján kellett munkakezdésük időpontját megváltoztatnunk, hogy a 73-as reggel ne legyen túlzsúfolt." Egy szó mint száz: az ott dolgozó embereknek jobb lenne, ha az eredeti útvonalon közlekedne a 22-es. Dorozsmáról küldött levelet K. Zoltán. Szerinte az autóbusz közlekedésével kapcsolatos panaszok megszűnnének a városrészben, ha csúcsidőn kívül minden óra 15. percében érkezne busz Dorozsmára, és 45 perckor fordulna vissza a városba. Olvasónk ezenkívül részletesen minősíti még a jegyváltó automaták furfangjait, de hát ez már lerágott csont, s a helyzet változatlan... K. L a 4-es villamos egynémely vezetőire panaszkodik. Az Indítás jelzésére szolgáló csengőt gyakran nem rendeltetésének megfelelően használják, hanem az utasok ijesztgetésére, sürgetésére. Idős, lassú mozgású embereknek, gyereket cipelő édesanyáknak nem könynyű pillanatok alatt fölpattanni egyetlen járműre sem, kiváltképp, ha életerős, fürge emberek tömege tolong előttük. Olvasónk gyermekével akart leszállni az egyik megállóban, mögöttük még többen vártak a sorukra amikor megszólalt a csengő parancsoló hangja. A gyerek hirtelen leugrott a villamosról: a feje érte először az aszfaltot... A menetidő betartása mégiscsak az utasok érdekében történjék, és ne ellenük! Ingázó levélírónk — néhány szerinte — könnyen teljesíthető kéréssel fordul az SZKV-hoz. „Megfigyeltem, hogy milyen sokan járunk Tarjánvárosból a Tolbuhin sugárúti üzemekbe és a kórházba villamoson. Nagyon kis jóakarattal sokat segíthetne utunkon az SZKV. Amikor munka után hazafelé jövünk, érthetetlen okból a bejövő 3-as villamos csak a Dugonics tér közepén, a szobor után áll meg. A Tarján felé igyekvők jó 100 méteres síkfutással rohannak át a villamos mögött a „Lófarához". Pontosan a szemközti villamos elé és az autók közé. Csak a vezetők ügyességén múlik, hogy még eddig nem volt baleset. Kicsi a kérésünk: tegyék ugyanoda a befelé jövö 3-as kocsi megállóját, ahol a kifelé menőé is van: a Lenin körút és a Dugonics tér sarkára. a szép várócsarnok elé. Ebben az esetben a közlekedési lámpával vezérelt gyalogátkelőhelyen át kellene rohannunk lényegesen rövidebb úton az átszálláshoz. Csak egy Megállóhely táblát kellene leszerelni — ennyi az egész kérésünk. A másik: a Ságváritelep felől érkező villamos a piros lámpa miatt szinte mindig megáll a Dugonics-szobor mögött. Ha ott lenne a megállóhelye, le sem kellene mennünk a gyalogjáróról és balesetveszély nélkül is átszállnatnánk. Csak egy Megállóhely táblát kellene áthelyezni ide és attól még nyugodtan kerülhetnék egymást a kocsik a LófaránáL Víz, tiszta víz Igaz történet, ezt a címet adta Postaládánknak szánt cikkének Mészáros Margit (Kiskundorozsma, Málna u. 3.). Bevezetőjében elmondja, hogy a volt községnek milyen gondjai voltak temetője rendbentartásávaL Remélték, hogy a közigazgatást átszervezés révén „kapott" új gazda, a városgazdálkodási vállalat enyhít fő gondjukon és lesz víz a temetőben. Sajnos a fenntartási költségek nem voltak erre elegendők, és nem kecsegtettek ígérettel sem a vállalat vezetői. „Ekkor írtam egy panaszos levelet Papp Gyula elvtársnak, a városi tanács elnökének, amelyben közügyre hivatkozva kértem segítségét. A válaszból megtudtam, hogy a lakosság igényét kiemelten kezelik. Utasították az illetékeseket, hogy a temető vízellátását vezetékes hálózat kiépítésével oldják meg. Az idén nyáron a temető bejáratában volt víz. Egyetlen telefonba került, és a városgazdálkodási vállalat igazgatója intézkedett: halottak napján tiszta víz folyt a temető kútjából." Ezért mond a község lakói nevében köszönetet az igaz történet írója. Dr. Zolnay Imréné és az Osztrovszky utca 9. számú ház lakói ismételten kérik — ezúttal lapunk hasábjain — a Vízművek és Fürdők illetékeseit, tegyenek valamit, hogy a vezetékből tiszta víz folyjék csapjaikból. Névtelenül érkezett ugyan ez a néhány sor. a kérésnek, hogy közöljük, mégis eleget teszünk. A jelenség ugyanis említésre méltó, hátha egyedülálló fölhasználható energiatakarékossági módszert kürtölünk ezzel világgá. „E hó 17-én reggel megjelent két nő a tarjáni Csillag téri lakásokban, azzal, hogy megmérik a viz hőmérsékletét Egyik mérte, másik Irla. Negyven fok, minden rendben. ezt írja elő a rendelet. Elköszöntek, s tovább tették a dolgukat. Hogy meddig, ki tudja, annyi azonban tény, hogy délben — és azután is — hideg víz folyt, ha a meleg viz csapját nyitottuk meg, akkor is. Szívesen látnánk sűrűbben a két hölgyet." Aláírás: „Egy pontosan fizető lakó." Egy őrs — egy lépcsőház Az Egy őrs — egy lépcsőház mozgalom ismételt megjelenése az újságban már engem is arra késztetett, hogy vitatkozó szándék nélkül állást foglalj ak a témával kapcsolatban. Első olvasásra úgy véltem, hogy nálam illetékesebbek is felfigyelhetnek a cikkre, s a folytatása nem lesz vita tárgya. A cikkekből, sajnos, nem derül ki, hogy íróik foglalkozása mennyire áll közel a gyerekekhez, úttörőkhöz. A levélírók soraiban is felfedezhető az egész mozgalom problémájának lényege: csak legyen, aki megvalósítja", Igen, ez kérdéses, hogy ki valósíthatja meg. Az úttörők! Meg a pedagógusok, úttörővezetók, a Hazafias Népfront, — jön a kézenfekvő válasz! Nem szeretném, ha levelemet félreértenék, „ironikusnak" neveznék, ezért magyarázatként néhány tevékenységet sorolok fel, amit a közelmúltban úttörőink a tanulás mellett végeztek, így talán érthetőbbé válik, hogy miért nem olyan egyszerű e mozgalomba bekapcsolódni. (Magamról annyit, hogy a Révai József általános Iskola pedagógusa, és 700 fős úttörőcsapatának vezetője, a tarjáni Hazafias Népfront kulturális szakbizottságának tagja vagyok.) Úttörőink szeptemberben az évi úttörőprogramot tervezték, csapatzászló-avató ünnepére készültek. Szeged felszabadulásának körülményeit, építőmunkánk eredményeit kutatták, albumokat készítettek gyűjtő, munkájukból. Űttörőparlamentet rendeztek. A fegyveres erőket köszöntötték a Hazafias Népfrontban. Szeptember 11-ére ünnepi műsorral készültek, akadályversenyeken vettek részt. Mezőgazdasági munkát végeztek, végeznek, ha kell —2, —6 fok körüli hőmérsékleten is. Textil-, rongygyűjtési akcióban vettek részt. Előtte egy hétig zsákok kiosztásában segítettel? szabad szombaton, a begyűjtésben. Idős emberek köszöntése a HNF-ben. Délutánonként, Illetve a tanítással ellentétes műszakban őrsi túrák, kirándulások, sportversenyek. De nem sorolom tovább! Hangsúlyozom, hogy ezeken kívül még igen sok mindent tudnánk mondani, amit elvégeztek, vagy el fognak végezni a jövőben. Mindezek mellett legfontosabb feladatuk a tanulás lenne! Amennyiben a társadalmi elvárások körét tovább bővítjük, igen nagy kérdőjellel kérdezheti bár ki, hogy „mikor"? A munkára nevelés természetesen fontos feladatunk, meg is teszünk mindent, ami iskolai és úttörő keretben tehető, de ez mozgalom már nehezen illeszthető a pedagógus feladatai körébe. Ez a lépcsőház lakóira, a házmesterre vár! Azt viszont bátran merem állítani, hogy olyan különösen indokolt esetben ha idős bácsikat', néniket kellene konkrét tevékenységgel segíteni, biztosan bármelyik úttörőcsapatból lennének segítőkész úttörők, őrsök, mint iskolánkban van is rá példa. Ennek szükségességét bármelyik pedagógus meggyőződéssel hirdetné az úttörők körében, s „mozgalom" jelszó nélkül is várhatnánk eredményt. Bizonyára nem is vitatná senki a munkamegosztást. A lépcsőházak, lakóházak , környékének tisztán tartására pedig felnőtt társainkat kellene segítségül hívni, majd a „jó példa ragadós" lévén a fel nőttektól, szüleiktől a gyerekek is megtanulnák, hogyan kell gondozni a lépcsőházat és a lakóterületet. Addig, míg van olyan felnőtt, aki a lépcsőházban tapossa el a cigarettát, utána kilép a cipőjéből, ha saját lakásába megy be, addig a felnőttek tudatformálásával kellene elsősorban foglalkoznunk. Arra is van példa a korábbi évekből, hogy úttörőink a lakótelepen a Budapesti körút parkjait takarították, a felnőttek nem kis megdöbbenésére, de lényeges • változás nem történt. Jelenleg is gyakran előfordul, hogy a játszóterekről a balesetek elkerülése céljából először az üres és törött italos üvegeket kell a napközis gyerekeknek összeszedniük, amit pedig biztosan felnőtték hagytak ott. Talán, ha előbb ezeken a problémákon gondolkodnánk el, s megtalálnánk a felnőttek, szülők nevelésének eredményes módszerét, mozgalom nélkül is rend, tisztaság lenne minden lépcsőházban, lakóterületen. Véleményemhez egyébként csatlakoztak a Révai József általános iskola rajvezető nevelői és az iskola vezetői is. Talmácsi Istvánné, Szeged, Felsőváros 123/A. IV. 10. Ajándéktévé kerestetik A sándorfalvi Arany János Általános Iskola nevelője, Gáspár Sándorné sorai bizonyára segítőkész emberekre vagy szocialista brigádokra találnak. Mint a kisegítő, gyógypedagógiai osztály vezetője fordult szerkesztőségünkhöz olvasónk. „Iskolánk sajnos nem rendelkezik annyi tömegkommunikációs eszközzel, hogy minden osztálynak jusson belőle. Olvastam hirdetést az újságban, amely arról tájékoztat: új készülék vásárlásakor 400 forintot „letudnak" a régi fejében. Hátha valaki nem él ezzel a lehetőséggel... Egy ajándék televízióval, még ha limlom is volt valahol — nagy örömet szereznének 16 kisegítő osztályba járó kisgyereknek." Válaszol az illetékes Lapunk 29-1 számában Bal- ponti postaépület lépcsőivel esetveszély címmel jelent kapcsolatban. Fábián Pál, a meg olvasói észrevétel a köz- Szegedi Postaigazgatóság igazgatóhelyettese válaszában ezt írta: „A levélíró panaszáról tudomásunk volt. annak megszüntetése azért húzódott eddig, mert a nagyposta korszerűsítését is el kellett halasztanunk. Az újságban felvetett „gumicsík" felragasztása műszakilag nem megoldható a lépcsőfokok nagymérvű kopása miatt. A bejárati lépcsők cseréje folyamatban van, a postát igénybe vevő felek testi épségének megóvása érdekében. Postaládánkban a DÉGÁZ javítószolgálatának ügyeleti beosztását helytelenítette egyik olvasónk. Dr. Varga János igazgató válaszlevelét idézzük: „Nem tartom jogosnak a fogyasztó észrevételét, s ezt a véleményem az alábbiakkal támasztom alá: vállalatunk Szeged, Deák Ferenc utca 24. szám alatt levó Bemutatóterme a hibabejelentéseket hétfőtől péntekig 7 órától este 18 óráig, szombaton pedig 7-tői 12-ig fogadja. Fentleken túlmenően a DÉGÁZ központi telephelyén a 14-31 l-es, valamint a 14-722es telefonszámon éjjel-nappal ügyeleti szolgálatot rendszeresítettünk, ahol vasárnap és ünnepnapokon is szolgálatban vannak dolgozóink." A Dühítő üdítő című olvasói panaszra, amely október 26-án jelent meg, az Utasellátó Vállalat területi igazgatója, Sinkáné Baán Katalin válaszolt. Egyebek között ezt írta: „Vállalatunkra, de a levélben említett Szeged-áHomáson üzemelő egységünkre sem jellemző az. hogy szívesebben látott vendég, aki szeszt fogyaszt. mint aki üdítőt rendel. Említett 'egységünknél csak véletlen eset lehetett, hogy az üdítő italok közül a cola hiányzott. A raktár célját szolgáló hűtőkamrából azonban a vezető rögtön tudta pótolni a pultválaszték hiányát. Elitélendő viszont a vezetőhelyettes magatartása, aki ahelyett, hogy elnézést kért volna a vendégtől, inkább „kioktatta", sőt a vásárlók könyvét sem bocsátotta rendelkezésére. Ezért a szolgálatos vezetőhelyettest szigorú igazgatói figyelmeztetésben részesítettem." összeállította: Clilkán Ágnes