Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-07 / 261. szám

Szerda, 1979. november 7. Artyom Veszi'olij Gyönyörök kertje Egy elhagyatott, íűvel benőtt mellékutca egyik megroggyant, otromba faházában élte le egész életét egy elaggott tisztviselő, Kazimir Sztanyiszlavovics. Kisebb nyugdíjat kapott a jövedéki hivatalnál töltött negyvenévi szolgálata után. Az élet gondjai-bajai már régóta hidegen hagyták; ki sem lépett az udvarból. A külvilággal — s ez inkább csak a piac volt — élete hű társa, Olimpiáda Vasziljevna tartotta fenn a kapcsolatot. A félhomályos konyhában húzták meg magukat; a napfényes nappalit, de a fikuszszal, szárazvirággal teli másik két szobát is átengedték szárnyas kedvenceiknek. Az ablakdeszkákon homok volt apró etető- és itatóvályúk. tányérkák és csészealjak, hogy bennük fürödjenek a madarak. Kalickák voltak az ablak alatt, a falakon, de a plafon. ról is azok lógtak: alacsony, négyszögletes meg kör alakú kalickák. magasak. kupola alakú tetővel, ülőrudacskákkal és létrává fűzött ülőrudacskákkal; ritkás vászonnal meg olajos papírral bevont kalickák; kalickák az előtérben meg a kertben — elvadult. nyomorúságos kert tartozott a házhoz. A madarak — kivéve, amikor hullott a tollúk — már hajnalok-hajnalán vidám csivitelésbe kezdtek. Először Röppenő, a csengő hangú rigó zendített rá. vagy Varázsló, a kis csalogány, amelynek — úgy tűnt — szikrázva dübörgő trilláitól megrendülnek a falak. Berzenkedve. torkát köszörülve hangolt Petyka. a vén kanári, amely oly jól értette a dolgát, hogy megrendelésre még nótákat is tudott fütyülni. Az ablak előtt sűrűn burjánzó akáclombokon keresztül betűztek az első sugarak a szobába. A kendericék. kékcinegék és isten többi jámbor teremtménye a maguk módján köszöntötték az új napot. A madarak ébresztették az öregeket. Kazimir Sztanviszlavovics csupasz lábaira húzott papucsban. vállára vetett folt hátán folt hivatalnokköpönyegber. álmosan pislogva járta be birodalmát; közben mosolygott és évődve dörmögött. A kékcinegék egymásnak ugrottak a többi ingerlékeny madárral az etetőknél. A pacsirták fürödtek a homokban. Két fiatal pinty — hím és nőstény: egy pár — az egyik ülőrúdról lökdöste le nagy hancúrozással egymást. A nyitott kalickákban tartott erdei pintvek és poszáták légyre vadásztak, és a gerendafalhoz lapu'va pókot kerestek a repedésekben. Kazimir Sztanviszlavovics gvorsan megmosdott. majd csoszogó lépteit szaporázva, kiment a konvhába reggelizni — Mit gondolsz? — kérdezte élete hű társát —. nem kéne Bajánnak még egy rudacskát betenni? Vagy így több helye van? Hm? Olimpiáda Vasziljevna kitöltötte a teát, és szokása szerint hallgatott; Kazimir Sztanyiszlavovics folytatta: — Vadóc valamiért elengedte magát... Még két hete is hogy énekelt. Istenem ... Igazi tehetség... Nem kéne vászonnal behúzatni a kalickáját? Talán maga akar maradni ? — Nem tartok én szövődét apus. Honnét szerezzek vásznat? Nincs egy fölösleges rongy, de még arra sincs, hogy az asztalt letöröljem. — De bökős vagy. Hát hogy visz rá az Isten, hogy ilyet mondj! Szakítsd le az ingem ujját, mosd ki. és tessék, már van is ... Minek nekem az ujja. megvagyok én anélkül is. — Mondta az öreg ragyogva. ós megkönnyebiüten heherészett. — Na. jól van. te sátán — hagyta rá bánatosan, ősz fejét csóválva az öregasszony. Gazdájuk hívó füttyére hozzáröppentek a pirókok, cinkék. kékcinegék; karjára, vállára, fejére telepedtek, és morzsát csipegetve az asztalon zsinatoltak. Néha borízű hangon rázendített valaki az ablak alatt: — Drótozni, fótozni! Lavórt, vödröt, szamovárt javítok! Az meg aztán igazán istencsapása volt, ha vándorkovács ütötte fel a közelben a tanyáját. Kazimir Sztanyiszlavovicsnak ráncba szaladt a homloka; a kalapács szapora csengése és a vas csörömpölése sértette a madarak finom hallását — Sztyepan Perifiliev az. vagy a Gorbil... Látni sem bírom ezeket a részeg disznókat. Hallod-e. Olimpiáduska. ad j neki tíz kopekot, hadd vedeljen be, aztán majd csak elhever valahol. ' v Olimpiáda Vasziljevna isten hírével túladott a kovácson, egy füst alatt a gombozó. snúrozó gyerekeket is elzavarta a ház elöl. Még egv korty híg kávé. és vége a reggelinek. Az Uracs rigó felrebben gazdáia válláról, de aztán megint nekibátorodik, az ujjára telepszik és kezdi kiszedni bajszából a morzsát. Kazimir Sztanyiszlavovics gyengéden megcsippenti Uracs lábát, és átviszi a szobába. Ilyen törődéssel. gonddal teltek a napok, múltak az évek. Az öreg táplálta, fürdette a madarakat, lenyírta töredezett. elvadult karmukat, pucolta a ka'.ickákat Egyszer Olimpiáda Vasziljevna rettenetesen fe1 zaklatva tért haza a piacról. — Apuskám kedves .. Hadat üzentek a németek! — Ugyan, hagyd már. te mindi a Ilyen ostobaságokkal törődsz — legyintett ingerülten az öreg. — Hanem idefigyelj : Szvetlánának görcsbe áll a lába, meggyűlt az egvik karma, biztos szálka ... Húzd be posztóval az ülőrudat... A feketerigó megbetegedett, második napja se nem eszik, se nem iszik. Bodza kellene neki. Vagy foghatnál pókot vagy pincebogarat; ez Jó a szorulásra. — Már hogy fognék! Nem vagyok én veréb. — Akkor vegyél mandulaolajat! Lisztkukacot teszek bele. és ezzel etetem meg. Vagy talán... — Jól van. jól van. sátán... Vasléptekkel átvonult a háború. kitört a forradalom, a városban néhányszor gazdát cserélt a hatalom. Kazimir Sztanyiszlavovics semmiről sem akart tudni. A gyönyörök kertjében hallgatta kis énekeseit, örömükkel örült, bánatukkal szomorkodott. Elmaradt a nyugdíja. Azt is egykedvűen fogadta. Néha gyengéden mosolyogva párja jóságos szemébe nézett, és ilyesmiket mondott: — Ugyan, Olimpiáduska. minek neked a menyasszonyi ruhád? Hisz nem mész férjhez. ha kinyújtóztatom a lábam. Nálam jobbat úgysem találsz. — És ősz bajszával pajkosan megcsiklandozta az öregasszony nyakát. — Minek nekünk a párna, a ládák, holmi vázák, serpenyők. Három éve volt utoljára palacsinta. amikor Perun féltékenységből kikaparta Záoorzó szemét... Záporzó ... 0. hogy tudott az énekelni ... Hogy csattogott, micsoda trillák ... Lstenem 1... — Nagyot sóhajtott. egv nehéz könnycseppet törölt le az arcából... Nincs több olyan csalogány, nem is lesz... Minek neked a nagvkendő? Hisz vénecske vagy már. Hál a jegygyűrű? Hát a székek? Megvagyunk nélkülük. Fillérekért kótyavetyélték el a holmijukat az ócskásoknak. Valahogy eléldegéltek. rongyokon aludtak a padlón, de a madarak, akár eddig, semmiben sem láttak hiánvt: , az etetők tele voltak, a kalickákat tisztán tartották, az akáclombokon keresztül beragyogott a nap. Aztán hatalmas sereg zárta körül a várost. Kazimir Sztanvisz'avovics egétz éjjel macskákkal álmodott. — Mi a csuda, dörög az ég? — kérdezte és kinézett a konyhaablakon. — Az eized tokja sátán ... Hogv dörögne ilyenkor? Ágyúznak. — Kik? Miféle ágyúzás? — Hát te aztán — legyintett Olimpiáda Vasziljevna, és átment a szomszé Iba egv kis lisztért, hogv vn'.nmi íze legyen a koty •aV' nak. Kazimir Sz'anvisz'avovics a kertben kan Ugatott: k 1 acot keresett, amikqr egv lövedék te'ibe találta a izat: a nor/e'hő ó' m l'ng -illant és az ó'ten faéoí ménv egv pillanat a'att lá lebattorult. A rr>' oanáí «. :>•.<• a csalán közé t-u í • ( • - öreget; a döbbenő" i] mé" sem tudott mocnnn táe.M nvílt szeme előtt éget' a hí .. (Bratka László fordítása) 'EBEGYEV: AZ OROSZORSZÁG KATARA* VÉDŐ VÖRÖS HADSEREG ÉS FLOTTA. (PLAKÁT) Egy zászló alatt Nyugat-Kazahsztánban. a Furmanov járásban van az Akkulszkij szovhoz. A szovhoz egyik majorjában áll Wienermann Lajos emlékműve. Itt, kazah földön harcolt a polgárháború éveiben a magyar internacionalista és itt esett el a fehérgárdisták elleni harcban. Április első napjaiban az emlékművet minden évben sztyeppei tulipánok díszítik. Az Emba vasútállomástól nem messze található a Vörös Magyarok kitérő állomás, melyet a forradalom védelméért hősi halált halt magyar huszárok tiszteletére neveztek el így. Kazahsztánban féltő gonddal ápolják ezeknek az eseményeknek az emlékét. 1969 márciusában alakult meg Alma-Atában, szovjet Kazahsztán fővárosában a Szovjet—Magyar Baráti Társaság helyi szervezete. Az alapítók a közvéleményhez fordulva joggal írták, „hogy Kazahsztán és Magyarország lakói között a barátság a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napjaiban született, amikor a magyar internacionalisták fegyverrel kezükben a Vörös Hadsereg soraiban védték a dolgozók államát, részt vettek a szovjethatalom kazahsztáni megalapításában." 1918 kora tavaszán a magyar internacionalisták egyik századát Kusztanajban. Kazahsztán északi részén alakították meg. Ugyanennek az évnek a nyarán a fehérgárdisták elleni súlyos harcokban Aktyubinszk járásban alakították meg a három zászlóaljból álló nemzetközi ezredet. Az első zászlóalj harcosai többségükben magyarok voltak. A fehérkozákok ellen folytatott harcokban Ileckaja állomás védelme során Ak-Bulak falunál különösen kitűnt a szamarai kommunárok nemzetközi egységének politikai biztosa. Sziklai Sándor. Amikor a fehérkozák lovasok Novo-Szergi jevszkij alatt megkísérelték elfoglalni a vörösök tüzérségét. Sziklai Sándor megszervezte a védelmet és géppuskatűzzel verte vissza sz ellenséges rohamot. 1918. május 30-ról 31-ére virradó éjjel ellenforradalmár lázadók egy csoportja megostromolta az észak-kazahsztáni Petropavlovszk város központját. A zendülőket fehérgárdista egységek támogatták. A magyar géppuskás szakasz a konzervgyár körzetében visszaverte az ellenség támadását, ahol a vörösök törzse volt Beszéltünk már egy másik emlékműről, melyet Wienermann Lajosnak állítottak Petlopavlovszktól több száz kilométerre, a kazah sztyeppéken. A kommunista Wienermann Lajos egy nemzetközi zászlóalj parancsnoka volt. Katonái részt vettek a Novouvenszk alatti és az AlekszandrovGajnál folyó harcokban. 1918. okióber 14-én Abisev falunál nalt' hősi hajait a vörös parancsnok. Wienermann Lajos hamvait 1318. október 23-an Moszkvában a Vörös téren, a Kreml falainál helyezték örök nyugalomra. 1919. április 11-én a fehérkozák bandák elfoglalták Aktyubmszket. A Vörös Hadsereg egységei harcolva vonultak vissza és súlyos veszteségeket szenvedtek. A parancsnokság nagy reményeket fűzött az aktyubinszki front egyik támpontjához, egy Temir nevű nagy faluhoz. 1919 májusának elején a helyőrség megerősítésére magyar internacionalisták érkeztek ide. Mihail Rjahovnak a polgári háború veteránjának visszaemlékezései szerint a magyar század bátran küzdött a túlerőben levő ellenséggel. Az internacionalista egységek részt vettek az Emba állomás térségében folyó harcokban, ám a fehérek erősítést kaplak és bekerítették a vörös egységeket. Június végén a fehérkozák bandák kegyetlenül agyonlőttek több mint 300 hadifoglyot, közöttük sok magyart. Amikor e területen végleg győzött a szovjethatalom, az 56-os számú Embához vezető vasúti kitérőt „Vörös Magyarok" kitérőjének nevezték el. E nevet viseli mind a mai napig. Kazahsztán északi részén Petropavlovszkban 1920 februárjában nemzetközi lovasezredet alakítottak, melynek parancsnoka Szabó Ferenc, magyar kommunista lett. 1920 áprilisában Vernij városban, a jelenlegi Alma-Atában magyarokból, németekből és jugoszlávokból nemzetközi különítmény alakult. Ugyanilyen különítményt állítottak fel 1920 tavaszán Szemipalatyinszkben 120 magyar részvételével. 1920. május 30_án az Orosz Kommunista (bolsevik) Párt szemipalatyinszki szervezete magyar és német szekciójának kommunistái 20 társukat indították útnak a nyugati frontra. A magyar internacionalisták nemcsak fegyverrel harcoltak az új életért. 1920. május 22-e és 29-e között a kommunista szombat mintájára „munkahetet" tartottak, e ebben az oienburgi „magyar szekció valamennyi kommunistája részt vett és nagyszerű eredményeket értek el". A magyar szekció kezdeményezésére 1920 őszén Orenburgtól 50 kilométerre megalapították a külföldi dolgozók mezőgazdasági kommunáját. SzovjetOroszország egyik első ilyen gazdasága volt ez, 36 magyar, közöttük fogott hozzá lelkesen az itt található földek meghódításához. Mezőgazdasági kommuna alakításához kértek földet, Csernyajev város (ma Csimkent) magyar kommunistái is. Ez 1921 tavaszán történt. Megkezdődött az új élet, az új földön ... (APN — KS) VASAS KAROLY SZOBRAI: FORRADALOM. 1917 V