Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-07 / 261. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! OELMAGYARORSZAG 69. évfolyam 251* szám 1979. r»ovember 7., szerda Árad 1,00 forint AZ MSZMP SZEGED VÁROS I B ! Z O T TS Á G Á NAK L A P J A Vörös tér, 1979 A Vörös tér a Szovjetunió népeinek egyik nagy szimbó­luma, s ilyenkor, november 7-én katonai parádék és pompás felvonulások szín­helye. Itt ünnepli történel­mi győzelmeit a szovjet nép, Lenin mauzóleuma előtt. Ma ismét erre a térre fi­gyel a világ, ahonnan már annyiszor tudtul adták a vi­lágnak a Szovjetunió békés történelmi szándékait. Az évforduló alkalmából a Vörös térről készült képri­porttal is emlékeztetjük ol­vasóinkat a nagy ünnepre. Enyedi Zoltán felvétele f 4. A haladó világ ünnepe A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 62. évfordulója alkalmából Fock 'Jenö. a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságának tagja tegnap, kedden este ünnepi beszédet mondott a radióban és a televízióban. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelmének 62 évfordulóját köszöntjük — kezdte beszédét Fock Jenő. — Ez az ünnep közös ünnepe a vi­lág haladó többségének, közöttük a Magyar Népköztársaság szocializmust építő állam­polgárainak. Valamennyi embernek, akik­ben nemcsak vágyak, hanem tettek is fe­szülnek. akik a Nagy Október példáján tudatosan küzdenek a világ olyan átalakí­tásáért, amelynek eredményeként nemcsak joga van mindenkinek, hanem egyenlően is élhet mindazzal, amit a szabad munka lét­rehozhat ezen a Földön. A győztes szocialista forradalom kezdet­től fogva nem különleges orosz jelenség, nem kelet-európai ügy. hanem a világ fej­lődésének egyedüli lehetséges útja. Ennek az útnak a kezdetén ott van a cári Orosz­ország elnyomott, harcos proletariátusa, amely végrehajtotta a XX. század legna­gyobb történelmi tettét. Ezt a tettet olyan páratlanul hatékony és tudatos szervezet vezetésével hajtotta végre, mint a kommu­nista párt, és amelynek élén olyan géniusz állt. mint Lenin, aki alkalmazva és tovább­fejlesztve a marxizmust, Oroszországot a világfejlödés éLvonalába emelte. Nyomában és hatására, példáját követve indultak el a század forradalmi, nagy társadalmi át­alakulásai és váltak sokszínű, de irányát tekintve egységes folyamattá. A Nagy Október óta — folytatta — a szocializmus gondolata nemcsak eszme, hanem eleven valóság, amelynek nötton-nő tiszta fénye, eligazító jelentősége. Nem le­het azt állítani, hogy a népek, amelyek már a szocializmus útján járnak, bajok és gyötrelmek nélkül, ajándékba kapják a sikereket. A társadalom átalakításának gondját magára vállaló embernek önmagá­nak kell kikinlódnia a közösség és saját maga igazságait és vállalnia az átmeneti kudarcot is. A marxizmus—leninizmusnak, a Nagy Október eszméjének sok millió elkötelezett híve van. Vannak olyanok, akik most is­merkednek vele. mások egyszerű rokon­szenvvel közelednek hozzá. Vannak vitázó ellenfelei és ádáz ellenségei i$. De nincse­nek józanul gondolkodók, akik iránta sem­legesek, közömbösek lennének. Ez azért van, mert a marxizmus—lenülizmus nél­külözhetetlen a kor valamennyi társadal­milag lényeges, új .problémájának értéke­léséhez, megválaszolásához. Nem volt és nincs a világban egyetlen olyan összefüggő eszmerendszer a mienken kívül, amely a világot akár megismerni, akár megváltoz­tatni képes volna, vagy ilyen történelmi fel­adatot és felelősséget magára vállalna. Nemegyszer mondjuk, hogy a mai Euró­pa — melynek területéről két világháború indult ki —. történelmének leghosszabb békeidejét éli. Nem tesszük hozzá minden esetben, hogy ez az állapot mindenekelőtt a létező szocialista világrendszernek kö­szönhető. Annak a világerőnek, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelme. a Szovjetunió erejének példátlan mértékű növekedése nyomán alakulhatott ki. Népünk átérzi azt a roppant felelősséget, amelyet a Szovjetunió vállalt magára az emberiség érdekében, s amely naponta megnyilvánul a nemzetközi enyhülés ered­ményeinek megszilárdításáért, a tartós bé­ke megteremtéséért tett erőfeszítéseiben. Ezek az erőfeszítések összetalálkoznak az emberek száz- és százmillióinak aktív cselekedetekben is megnyilvánuló békeaka­ratával. az egész emberiség legelemibb ér­dekével. a békés élet vágyával. A magyar nép. amikor erejéhez mérten segiti ezt a harcot, egyben építőm unká jának, nyugodt életének legfőbb nemzetközi feltételeinek biztosításához járul hozzá. Az enyhülés, a békés egymás mellett élés a legfontosabbat biztosítja az emberi­ség számára, a világméretű atomkonfliktus veszélyének elhárítását. Bízhatunk a világ különböző veszélygócainak fokozatos fel­számolásában a Közel-Keleten és a Föld más térségeiben. Bízhatunk abban, hogy viseljen bármilyen álarcot, nevezze magát bárminek is egy agresszor, próbálkozásai végső soron kudarcba fulladnak. A szocializmus világának nemcsak lét­érdekéből. lényegéből fakadó óhaja a béke fenntartása, hanem meghatározó befolyá­sa is van a világhelyzet ilyen irányú ala­kulására. A továbbiakban arról szólt, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmé­nek évfordulója a beteljesedés, egyszer­smind a soha meg nem elégedés ünnepe is* A forradalmak — amint Marx mondta — a történelem ünnepnapjai, az emberek tö­megeinek igazi ünnepei. A forradalmak nehéz, keményszavú ün­nepek, testvérei a hétköznapoknak, a mun­ka napjainak. Nagy hibát követnénk el, ha forradalmunkat romantizálnánk, ha el­íeledkeznenk arról, hogy a szocialista for­radalom hatalmat teremtő győzelme után következik a nehezebb. a bonyolultabb munka, az építés, a forradalmi józanság, a forradalmi türelem korszaka. Ezzel a tartalommal, és ezzel az intő törvényszerűséggel tartjuk a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalmat legbensőbb nem­zeti ügyünknek, további előrehaladásunk internacionalista létfeltételének. Tudatában vagyunk annak, hogy 1917 világraszóló, világot formáló eseménye nél­kül nem kerülhetett volna sor 1945-ben hazánk felszabadulására, mely lehetővé tette számunkra az élet gyökeres megúju­lását. A továbbiakban megállapította: A ma­gyar felszabadulástól eltelt harmincnégy év történelmünk legátfogóbb, legmélyebben szántó fordulatát jelenti, olyan minőségi változásokkal, amelyek horderejét. nagysá­gát ma még fel sem tudjuk mérni. Népünk nemzeti kötelességgel és felelős­séggel munkálkodik a fejlett szocializmus építésén, töretlen egyetértésben és közös­ségben a Szovjetunióval, a testvéri szocia­lista országokkal. Őrizzük, fenntartjuk és a változó körülményeknek megfelelően sza­kadatlanul frissítjük forradalmi tevékeny­ségünk folyamatosságát, hogy méltóak le­gyünk azokhoz az elődeinkhez, akik 1919­ben először követték Október példáját. Ez­után így folytatta: — Józanul kell számolnunk a realitások­kal. céljaink kitűzésében nem rugaszkod­hatunk ed a valóságtól. Képeseknek kell lennünk arra. t>ogy felülvizsgáljuk gyakor­latunkat. száműzzük a dogmákat, sémákat, és hogy gondolkodásunk, gyakorlatunk fris­sen kövesse a körülmények változását. Az elvszerü. forradalmi magatartás arra kö­telez bennünket, hogy gondjainkat, örö­meinket a munkásosztállyal, dolgozó né­pünkkel megosztva, tőlük soha el nem sza­kadva haladjunk előre. Ez a magatartás jellemezte pártunkat az elmúlt két évtized­ben. Meggyőződéssel vallhatjuk, hogy ez lesz a meghatározó a párt és a dolgozó nép kapcsolatában a jövőben is. Hazánkban szocialista nemzeti egység, szilárd népi hatalom van. Pártunk egysé­ges. a pártonkívüliek körében erős a szö­vetségi táborunk. Kiegyensúlyozott, konszo­lidált viszonyok között élünk, úgy, ahogy még soha nem élhetett népünk. Ezekre gondolva bizakodással tekinthetünk a jö­vőbe. A jövőbeni még nagyobb eredmé­nyek eléréséhez azonban minden helyen forradalmi tettekre van szükség, hogy to­vább erősödjenek társadalmunk szocialista vonásai, hogy korszerű és alkalmas gaz­dasággal rendelkezzünk, hogy a kultúra és a közösségi morál általános legyen. » L egfontosabb feladatunk, megszilárdí­tani elért eredményeinket, hogy biz­tonságosan továbbléphessünk, a so­ron következő XII. kongresszus iránymu­tatásával pedig még eredményesebben folytathassuk munkánkat. A mi társadalmunk — a szocializmust építő, annak sokszor rögös útját járó tár­sadalmi rendszer — jelene és jövője az emberi szabadságnak, biztositéka a telje­sebb emberi élétnek. boldogságnak. Októ­ber nagy ünnepén az MSZMP Központi Bizottsága, a magyar kommunisták, a szo­cializmus építésén dolgozó magyar nép ne­vében tisztelettel emiékezünk a szovjet for­radalmárokra., akik 1917-ben vezették és győzelemre vitték a forradalom ügyét. For­ró. testvéri szeretette] üdvözöljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom útján tö­retlenül haladó Szovjetunió Kommunista Pártját, a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetségét, a szovjet népet, a szovjet embereket, akik azóta is a legtöbb és a legnagyobb áldozatot hozzák az emberiség ügyéért. Köszöntjük a testvéri szocialista országokat, akikkel együtt küzdünk. Kö­szöntjük mindazokat a kommunista párto­kat. haladó embereket, akik ma még az elnyomás, a kapitalizmus viszonyai között folytatják az 1917-ben megkezdett harcot. Szívből minden jót kívánok Önöknek, mindazoknak, akik ma és a holnapokban, itthon munkájukkal, emberségükkel, öntu­datos helytállásukkal napról napra való­sítják meg a jövőt, a szocializmust. P

Next

/
Oldalképek
Tartalom