Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-06 / 260. szám

8 i Kedd, 1979. november 6. Éjszakai utazás Gelman-bemutató a Kisszinházban A szegedi színpadon Gelman vonata. Egyszerű és közhelyszerű lenne jelképnek, csupán a szocializmus vonatának fölfogni a színpadképet, bár ez sem volna véletlen, indokolatlan. De inkább annak a művészi fejlődésnek következménye, melynek során Gelman az Egy ülés jegyzőkönyvének sokszereplős, több szálú világából eljutott egy koncentráltabb színpadi közegbe, a publicisztikus vitadíámétól egy jó értelemben teátrálisabb drámai szöveghez. S ehhez jó terepet talált egy, az éjszakában száguldó expresszvonat fülkéiben. A vasúti kocsi szűkössége, fülkéinek zártsága, világra tekintő ablakai, kisebb-nagyobb kényelmetlenségei, váratlan helyzetei sűríteni képesek mindennapjaink apróbb-nagyobb stresszhatásait. Valerij Leventálnak, a Moszkvai Nagyszínház tervezőjének díszletvonata Varga Mátyás megvalósításában nagyszerű keretet teremt a játékhoz:.a mozgatható ajtók-falak révén jól bonyolítható a cselekmény. megteremthető a ritmus, a mozgalmasság, jól funkcionáló lesz a tér, szűkösségében és kényelmetlenségében ls hasznára van az írói mondanivalónak. A színészeket ugyan még zavarja a nagy koncentrációt kívánó, mindig mozgő-változó csiki-csuki díszlet, de ^éhány előadás után kellő rutinnal ezek a bizonytalanságok kiküszöbölhetőek. Ez a vonat, illetve a vasút, s különösen annak hivatalos közegeinek „egy ágy, egy utas" áldemokráciája, kis konfliktusai, a bürokrácia és a humánum összefeszülése előlegezi egy szélesebb társadalmi tabló írói mikroszkópon át kinagyított, ellentmondásokkal terhes látleleteit Miről te van szó Gelman drámájában? Egy kenyérgyár átvételére kirendelt bizottság a sok hiányosság miatt nem írja alá a jegyzőkönyvet. Dolguk végeztével hazafelé tartanak, s a mellettük levő fülkében az építkezés fődiszpécsere, annak felesége és az osztályvezető utazik. Azzal a nem titkolt céllal, hogy a vonaton minden eszközt felhasználva, alá kell iratéi a jegyzőkönyvet! Vagy mégsem? Mielőtt valaki is azt hinné, hogy a rossz emlékű termelési drámák reneszánszának lehetünk tanúi, sietek leszögezni, nem elsősorban a kenyérgyár átvételének ügyéről szól Gelman. Sokkalta inkább mindennapjaink ellentmondásairól, az érdekek és ellenérdekek bújtatott küzdelméről, társadalmi koordinátarendszerünk feszültségeinek okairól, a hatalom tisztaságáról és torzulásáról, a közösség és az egyén konfliktusairól, s a kettő közé ékelődő „szocialista maffiákról", az embernek önmaga megvalósításáért folytatott törekvéseiről és zsákutcáiról, szóval mindarról, amit „mi, alulírottak" naponta átélünk, elszenvedünk, amiken gyötrődünk, amik fölborzolják idegeinket, ellopják álmainkat. Gelman darabjának politikai élestöltete van. A fejlett szocializmus bonyolult gazdasági-társadalmi viszonyai között keresi és mutatja föl azokat az indítékokat, gerincroppantó és derékhajlító érdekellentéteket, azokat az összefonódásokat. amelyek gáncsot vetnek fejlődésünknek, melyek csapdát állítanak közösségi és egyéni boldogulásunknak, melyeknek fékhatásait egyre nehezebb leküzdenünk. Gelman közéleti felelősséggel, önkínzó nyíltsággal, kíméletlen kritikai éllel és magas művészi fűtöttséggel szegezi nekünk felkiáltójel érvényű kérdéseit: egyetlen igazság van, MárkapaSackozó A hálókocsi fülkéjében: Menszátor Magdolna, Kátay Endre, Vass Gábor, Barta Mária, Kovács János vagy mindenkinek van saját igazsága?; minden döntésnél figyelembe kell-e venni a régi érdemeket és a holnapi dicsőséget, valakinek a valakiét és a valamit valamiért fölvetését?; miért élnek viszsza elveinkkel, miért manipulálnak vele?; igaz-e, hogy vezető és rendes ember nem lehet egyszemélyben ?; odaadó, hű emberek nélkül kilövőpálya-e a vezetői szék, szövetségesek kellenek, vagy talpnyalók?; a vándorzászlók mögüli, elrohasztott bársonyszékből csak fölfelé lehet bukni?... Az igazi főszereplők meg sem jelennek a színpadon. Háttérből, magasabb beosztások arc nélküli, hatalmi pozíciójából mozgatják előretolt marionettfiguráikat, forrósítják föl az egymásnak feszülő indulatokat. Egyikük, Grizsiljuk, az építkezés vezetőjéből lett trösztigazgató, aki Ivan Ivanovics területi elnökhelyettes bűnös szövetségével akarja erkölcsileg megsemmisíteni utódját, a „falusi építészet megszállottját", a munkájának élő, talpig tisztességes Jegorovot. A szereplők valamennyien a hozzájuk fűződő kapcsolataikban vallanak szint. Jellemük az indítás vígjátéki szerepjátszásától a leleplezés-lelepleződés pengeélvágásán át teljesedik ki az élveboncolás drámai pillanataiig. Akkor derül ki, hogy az elveihez végsőkig következetes Gyevjatov és a fiatal, eszményeiért makacsul kitartó, s azt mindenáron igazolni igyekvő, még kialakulatlanborzas Lonya Singyin mellett, mindenkinek van vaj a fején. Alla, Lonya felesége, nagyobb lakásra, telefonra vágyik, elege van férje „amatőr lelkesedéséből", vágyainak teljesítéséért erkölcsi botlásra is hajlandó. A hűvös professzoméről, Nujkináról kiderül, hogy eleganciája mögé rejtette megvesztegethetőségét ; az italozó, felszínes vagány, Szemjonov róka ravaszsággal szimatolja, mérlegeli, kitől mit remélhet; Maliszov pedigsimulékonyságával lavíroz, tudja, kinél van törlesztentvalója. De ha van két tisztességes és gerinces ember a darabban, mi kudarcuk oka? Miért nem talál egymásra Lonya makacs kitartása, ösztönösen tiszta lelkesedése és Gvevjatov kérlelhetetlen elvhűsége? Miért nem tudnak összefogni a fölismert összefonódások ellen az igazság kiderítéséért? Hiszen egy sínen vannak. Igaz, más-más fülkében... Léner Péter kellően nem méltányolható érdeme, hogy szokatlan gyorsasággal vállalta a darab műsorra tűzését, s nagyszerűen illesztette be abba a bátran politizáló vonulatba, melyet az utóbbi időben Maróti Lajos Közéletrajza, vagy legutóbb Csűr ka István Házmesterstratója jelez. Léner Elbert János, a fordító nagyszerű közreműködésével sajátos viszonyainkhoz idomította a darabot. Rendezésében jelentős teret engedett az első rész vígjátéki helyzeteinek, fölerősítette a darab humorát, így aztán még erőteljesebben kettévált a lelepleződés előtti és utáni szituáció. A szerepjátszás oldottabb, a klasszikus bohózat felé közelítő játékstílusa így árnyékot vetett a második rész gondolati gazdagságára, fűtött vitáira. Hanem is oltotta ki, de halványította húsba vágó erejét. Ez nyilván tudatos rendezői fogás, s talán ennek a következménye a címváltoztatás is. Nekem személy szerint az eredeti, a Mi, alulírottak cím szimpatikusabb, köze- j lebb áll Gelman közéletiségéhez, publicisztikus hevületéhez. s már a cím olvastakor kénytelenek vagyunk bekapcsolódni áramkörébe. Az Éjszakai utazás viszont romantikusabb hangvételű, áttételesebb. A fiatal fődiszpécser szerepében a színház új tagja, Vass Gábor mutatkozott be a szegedi közönségnek. Debütálása vegyes benyomásokat keltett. Szerepformálása nem elég árnyalt, túl zilált, darabos, sokszor indokolatlanul harsogó. Olyankor is kiabál, amikor meggyőznie kéne, s ebben az állandó öngerjesztésben elveszti súlyát, gondolatainak tartalmát az általa képviselt alak. Ellenpontja — és mint kiderül, a tisztességben társa —, a Gyevjatovot megformáló Kovács János, aki ki tudja, hanyadik pozitív elvtársában is képes új színekre, eredeti gesztusokra. Legnagyobb játéklehetőséget Kátay Endre kapta, aki ugyancsak válogatott gazdag eszköztárából. Kicsit talán túl is karikírozta Szemjonov alakját, olyankor is előtérbe furakodott, amikor csak jelen kellett volna lennie. Nem biztos, hogy ez elsősorban az 6 hibája, hiszen alakítása összecseng a rendezői elképzeléssel. Állát, Lonya feleségét vendégként alakította Menszátor Magdolna — szép, érett, de kicsit hűvös, érzelemszegény nőt formál. Király Levente (Maliszov) viszszafogottan, vasalt simulékonysággal, Barta Mária (Nujkina) hűvös eleganciával, Zámori István (Kalauz) a demagógiát iskolásán citálva kapcsolódott a megvalósításhoz. Gelman az előadás előtt azt mondta viccesen, hogy ha rá lenne bízva, a kultúra következő ötéves tervében csak olyan dráma születhetne, amely nem végződik happyenddel. önmagához mindenesetre következetes. Tükrét akár tetszik, akár nem, magunkkal Visszük. S jó lenne, ha minél többen és minél többször belenéznénk. Mi, alulírottak. Tandi Lajos Ünnepélyes keretek között vágták át a szalagot tegnap, hétfőn délután Szegeden, a Dél-alföldi Pincegazdaság új. Márka üdítő italt gyártó és palackozó üzemében, a Fonógyári úton. Az ünnepélyes átadáson részt vett Papdi József, a megyei pártbizottság osztályvezetője. dr. Csonka István, a városi pártbizottság osztályvezetője, dr. Bozó Sándor, a megyei tanács vb titkára. Nagy László. a Borgazdasági Vállalatok Trösztje felügyelő bizottságának elnöke. Ábrahám Vince. a TESZÖV területi szövetségének elnöke és Borsodi Miklós, a borgazdasági vállalatok vezérigazgatója. Az új palackozóüzem a tröszt három legnagyobb beruházásának egyike, 105 millió forintba került — emelte ki ünnepi beszédében Király László, a Dél-alföldi Pincegazdaság igazgatója. Tervezése 1975-ben kezdődött. s a következő évben láttak hozzá a kivitelezéshez. Építésében a DÉLÉP. a Láng Gépgyár, a Villanvszerelőinari Vállalat és a Szegedi Építőipari Szövetkezet működött közre, de ezenkívül még számos vállalat munkáját dicséri az üzem. A mű szaki átadást a tervezett időben megtartották, és ekkor beállították a gépeket, amelyek kivétel nélkül szocialista importból származnak Elkészült a 200 személy befogadására alkalmas szociális létesítmény is. Az üzem szomszédságában már_ régebben működött a szőlőfeldolgozó és a musttároló. így az új üzem elkészülte után zárt rendszerű technológiával állítják elő az üdítő italt, amely messzemenően megfelel a higiéniai előírásoknak. Az átadást követően 1979. június 5-től 1979. augusztus l-ig tartott a próbaüzem. A számítások szerint évente 45 millió üveg üdítő előállítására képes a felavatott gépsor, és 92 százalékban hazai alapanyagot dolgoz fel. Szőlő-, meggy-, málna-, alma-. narancs- és ribizkemárkát palackoznak, és Szolnok. Csongrád és Békés megyébe szállítják. Nyáron három műszakban, télen pedig két műszakban dolgoznak a gépeken. Azt tervezik. ha igény lesz rá. bekapcsolódnak a Balaton környékének ellátásába is. A tágas raktár 3 millió márkásüveg befogadására. tárolására alkalmas, és remélhetőleg ez elegendő lesz arra. hogy folyamatosan biztosítsa az utánpótlást. A palackozóüzem ünnepélyes átadásán a kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok is részt vettek. Az ő közreműködésükön is múlik, hogy az üzem átadását követően javul-e az üdítőital-ellátás Békés, Szolnok és Csongrád megyében. Az uj Marka pa.ackozó üzein Szovjet könyvek ünnepi hete Hétfőn Budapesten és vidéken megkezdődött a szovjet könyv ünnepi hete. Az immár hagyományos eseménysorozat programjában kiállításokon, irodalmi rendezvényeken újabb és újabb olvasókhoz, széles tömegekhez jutnak el a szovjet-orosz irodalom, tudomány, művészet kiemelkedő alkotásai. Budapesten szovjet irodalmi alkotásokat, ifjúsági, képzőművészeti, ismeretterjesztő és politikai műveket bemutató kiállítás nyílt a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Ebből az alkalomból Borisz Zsuldibin, a Szovjetunió kereskedelmi képviseletének vezetőhelyettese mondott ünnepi beszédet. Fiatal nőgyógyászok tudományos fóruma Fiatal nőgyógyászoktatók tudományos fóruma Kezdődött tegnap Szegeden, a SZOTE női klinikáján. A megnyitón jelen volt dr. Várdi Pál, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője, dr. Zoltán Imre professzor, a Magyar Nőorvos Társaság' örökös tiszteletbeli elnöke, valamint a budapesti, a pécsi, a debreceni intézetvezető professzorok is. Dr. Szilágyi Imre, a szegedi klinika KISZtitkára üdvözlő szavai után dr. Sas Mihály professzor, a Magyar Nőorvos Társaság elnöke, a klinika igazgatója nyitotta meg a tanácskozást. Dr. Földes Vilmos, a SZOTE általános orvoskari ^dékánja és Szántó Tivadar, a városi pártbizottság osztályvezetője méltatta a fiatal nőorvosok kezdeményezését, végül Vastag Györgyi városi KlSZ-titkár szólt a fórum mozgalmi jelentőségéről. Immár ötödik alkalommal találkoznak az ország orvostudományi egyetemein dolgozó ifjú szakorvosok — ezúttal városunkban —, hogy beszámoljanak tudományos munkásságukról. A kétnapos tanácskozás nemcsak arra ad lehetőséget, hogy a fiatalok is elmondják kutatási eredményeiket: a f.órumon megismerik egymást, speciális érdeklődési körüket, és ez utat nyit későbbi szakmai, tudományos kapcsolatoknak is. Csaknem 90 fiatal oktató 56 előadást tart a két nap alatt. Játékok Vitray Tamás játékai az egyik oldalon — játék Déry Tibor művészetével a másiu kon. A múlt hét műsorát ezeken kívül a vasárnap befejeződött amerikai filmsorozat, a Washington — zárt ajtók mögött határozta meg, minthogy ez kitűnő sorozat volt, rossz szavunk se lehet a heti programra. Űj még a telefonos társasjáték is, mostanában kezdünk rákapni (egyre gyorsabban kapcsolni), de Vitray máris még újabb programmal jelentkezett. A „Sok van mi csodálatos..." című sorozat arra a korántsem vadonatúj gondolatra épül, hogy „ az embernél semmi sem csodálatosabb". Így hát: portrék készültek, az úgynevezett egyszerű emberekről. És megint megtörtént, ami annyi Vitray-műsorral már: lement az első ré6z pénteken, szombaton mindenki, buszon, utcán, munkahelyen — az úszó fiúról beszélt. Vajon mj a titka Vilraynak? Miért, hogy az az érzésünk: pillanatnyilag ő az egyetlen ember a Magyar Televízióban („tévés személyiség"), aki képes kitalálni, hogy miféle műsorok szórakoztatják (és már mikor nem szórakoztatják) a nézőket? Van talán maszek kommunikációs kutatóközpontja? A kérdésekre sajnos nem tudok okos, hangzatos feleleteket fogalmazni. Csak sejtem, hogy mi van a dologban. Azért kezdjük már-már csodálni ezt a „tévés személyiséget", a „Vitray-jelenséget", mert nincs több. Pontosabban: végre látunk egy embert, aki a helyén van, akinek megadatott (vagy kivívta magának), hogy azt csinálja, amihez ért. Éá ez a jelenség, amit szintén nem észlelhetünk olyan gyakorisággal, hogy figyelmünket magára ne vonja. Vitray játékainál sokkal kevésbé tetszett Kari Mária forgatókönyvíró, Szántó Erika dramaturg és Zsurzs Éva rendező játéka. Déry Tibor művészetével — mondtuk fent, éspedig a következők miatt: Déry elbeszélése A tengerparti gyár annyira nem ugyanaz, mint a Tengerparti gyár című tévéjáték, hogy nem értjük, miért került a cím alá, irta: Déry Tibor. Ha elhatározzuk, hogy nem törődünk a formaságokkal — a játék akkor sem tetszik. 1936-ban sztrájkolnak egy francia gyár munkásnői. Közéjük kerül a párizsi szakszervezeti ember, és ők csodálkozva hallgatják életidegen, merev, mozgalmi zsargonját. Aztán egyikük szenvedélyes érzelmek hatására lepuffantja a gyár egyik vezető tisztviselőjét. Körülbelül ennyit láttunk (és még néhány jó színészi alakítást, például Molnár Piroskáé t. Szemes Mariét) a képernyőn. Egy régi külföldi munkássztrájk, mint téma, nekünk ós most alighanem teljesen érdektelen. Déry témája — kételyei a mozgalom és a valóság akkor bevett összefüggéseit, egymásra hatásait illetően — talán nekünk és most ls érdekes lehetett volna. Csakhogy abból sem, abból különösen nem rendezhetett volna Zsurzs Éva ilyen vaskosan realista képekkel operáló, mesemond ós kedvre valló, csip-csup epizódokra szakadozott tévéjátékot. S. E.