Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-27 / 277. szám

4 Kedd, 1979. november 27. i 4 Emlékezés Bernáth Andrásra Háztáji kötélhúzás A szegedi forradalmi munkásmozgalom egyik kiemelkedő, markáns egyénisége — Bernáth András —, ha élne, ma lenne 90 éves. 1889. november 27-én született Magyarkanizsán. Már a szülői házban magába szívta a szocialista munkásmozgalom eszmélt, apja szervezett építőmunkás volt. A néigy polgári elvégzése után András fia a cipész szakmában szabadult fel. Ekkor már 19 éves volt. 1909. május 3-én került Szegedre. Gyors felfogású, ügyes kezű szakmunküs volt. A legjobb cipészmesterek műhelyeiben dolgozott, nemcsak mint kézi munkás volt elismert, hanem kvalifikált szakmunkás volt a mechanikai cipőgyártásban ls. Bernáth ebben az időszakban az alföldi munkásÁ mozgalom olyan kiválóságai közé csöppent, mint Heckmann István, Héger Mihály, Marosán Milán, Pestalics István, Deli Károly, Vénig 1/tván, Cseh Imre, Ferenczi József és Lengyel János. 1909. május 7-én belépett a Magyarországi Bőripari Munkások Szövetségének szegedi csoportjába. Tagja lett a Szociáldemokrata Pártnak. Mint ifjúmunkás, kitűnt szervezőkészségével, s nz 1910-es közgyűlésen vezetőségi és szervező bizottsági tagnak választották meg. 1910-ben bőripari sztrájkot szervezett Szegeden, amelynek az volt a célja, hogy a 12 órás munkaidőt 10 órára csökkentsék le. 1911-ben részt vett új sztrájk szervezésében. amely a munkásság bérének Rendezéséért harcolt. 1912-ben néma tüntetés szervezésében vette részt, majd 1913-ban a gazdasági helyzet romlásával egyidejűleg, tavasszal és ősszel ismét bérsztrájk szervezésében jeleskedett. A világháború kirobbanása hamarosan forradalmi erjedést hozott magával. 1915ben Bernáth András részt vett az általánorf' Választójogért vívott harcban. 1916ban Bernáth a gazdasági helyzet romlását használta ki a munkások között folytatott politikai agitáciásmunkája során. A forradalmi erjedésben 1917-ben, a vasúti műhely dolgozói bérsztrájkjának szervezésében vett részt, majd a kendergyári és dohánygyári dolgozók bérmozgalmai idején a dolgozók körött agitált, s a sztrájk mind nagyobb méreteket öltött. Az őszirózsás forradalom kitörése után Bernáth András részt vett a Munkástanács megszervezésében. Hamarösan Belocerkovszkij Antal és Széli Juliska mellett találjuk, a KMP szegedi szervezetének megalakulása után Bernáth András vezetőségi tag latt. 1919 elején, amikor a két munkáspárt harca kiéleződött, Bernáth András a városháza közgyűlési termébe hívta össze a „cipészek szakszervezeté"nek rendkívüli közgyűlését Az egyedüli napirendi pont volt: a szakszervezet a KMPhez, vagy az MSZDP-hez csatlakozik-e? Bernáth Andrásnak — aki elnökölt — jelentős szerepe volt abban, hogy a résztvevők a KMPhez csatlakoztak. A Tanácsköztársaság győzelme után, amikor megalakult a forradalmi végrehajtó bizottság, a direktórium mellett működő nyolc bizottság közül az egyikben — a Közegészségügyi és szociálisügyi bizottságban Bernáth András is helyet kapott. Az 1919. április 17-1 munkástanácsválasztások során a munkásság, Szeged város népe Bernáth Andrást a cipészek között beválasztotta a Munkástanácsba. A Tanácsköztársaság bukását követően egy ideig bujdosott, majd a kibontakozó fehérterror őt is utolérte, 1920 júniusában letartóztatták. Izgatással vádolták, 1921. január 19-ig a szegedi Csillag börtönben tartották fogva. Kiszabadulása után 1921től 1926-ig állandó rendőri felügyelet alatt állt Az üldöztetés nem törte meg Bernáth Andrást, a gazdasági helyzet romlásával, a válság kitörése után indult bérharcokban ő is vezető szerepet játszott Tekintélye nőtt a munkások körében. 1931-ben tagja lett az SZDP Szegedi Szervezete Végrehajtó Bizottságának. 1934től a szegedi bőrösszakszervezet elnöke. Több harcostársra tett szert, egyikőjükkel, a Dachauban mártírhalált halt Dáni Jánossal évtizedekig együtt lakott a Szilléri sugárút 14. sz. alatt. Bernáth András 1938-ban a DÉMA cipőgyárba került dolgozni, ahol egyfolytában — kisebb megszakításokkal — 1944-ig cipészként dolgozott. Itt tovább szervezte a munkásságot Az antifasiszta mozgalom térnyerését mutatta a szegedi rendőrkapitányság 1943. február 22-1 jelentése, amely szerint a szociáldemokrata pártszervezet vezetőségébe „beválasztottak több kommunistának tekintett személyt, köztük Bernáth Andrást, Dáni Jánost, Komócsin Mihályt. Lakó Antalt, Gyólal Istvánt és Müller Lipótot". Hamarosan, 1943. november 27-én Bernáth Andrást azonnali hatállyal, „feLsőbb utasításra" elbocsátották a DÉMA cipőgyárból. A német megszállás ] után, 1944. április 3-án — többedmagával — Bernáth Andrást is Ricsére internál- I ták, ahonnan szeptember 2-án szabadult. A felszabadulás után — mivel azt megelőzően az OTI vezetősége elmenekült —, az OTI irányítását és vezetését vette át az MKP határozatára. A kasszában mindössze 28 fillér maradt. A szovjet városparancsnokkal való megegyezés folytán az összes táppénzjárand óságokat, rokkantsági és öregségi járulékokat 1944 november végére rendezte és az alkalmazottak december 1-ével megkapták illetményüket. A folyósítást mindaddig biztosította, amíg Budapest felszabadulása után a központ újra nem intézkedett. Bernáth 1944. decemberében nemzetgyűlési képviselő lett, s tagja a Szegedi Nemzeti Bizottságnak. Bernáth András 1945. március 11-én, a bőripari munkások szakszervezetének — /elszabadulás utáni első — közgyűlésén Pipicz Józsefnek adta át az elnöki teendőket. A két munkáspárt egyesülési kongresszusa után Bernáth András tagja lett az MDP-nek, 1953-ig. 1953 márciusában koholt vádak alapján letartóztatták, de 1953 augusztusában már szabadon engedték. 1956-ban teljes erkölcsi rehabilitációt kapott. 1956 decemberében — Rékasl Lászlóval — a Szegedi Cipőipari Szövetkezetben ötödmagukkal megalakították az MSZMP pártszervezetét. A letartóztatások során szerzett betegsége, valamint előrehaladott kora megtörték egészségét, s 1957-ben nyugdíjba vonult. A Munka Érdemrend kitüntetést adományozták számára. Megkapta a Tanácsiköztársasági Emlékérmet 1964. szeptember 4-én hunyt el. Az utókornak megadatott, hogy reálisabban, „bölcsebben" mérlegelje a lehetőségeket a történelmi pillanat szereplőjénél. De csak magyarázhat, míg ez választhat és változtathat Bernáth András azok közé tartozott, aki az adott történelmi pillanatban jól választott és változtatott sorstársai helyzetén. Perneki Mihály Tizenegy aláírás erősíti, amit Ács Pál írt Dócról. Katonaidejét tölti a fia. a részére járó háztájiról van vitájuk a Virágzó Tsz-szel. A levét szerint a téesz jünlus elején vetette el a kukoricát a háztájinak kimért táblában. A kukorica hiányosan kelt az aszály miatt, nem fogadták el, kérték. hogy terményben fizesse meg a téesz a háztáji járandóságukat. Nincsenek egyedül a panaszukkal, vagy 80 családnak jelölték ki a háztáji földjét az Alsóréten, nyugdíjasoknak is, dolgozó tagoknak is. Mi károsodhatunk? —' Nem ez az első vitánk a Virágzó Tsz-szel — meséli Acsné. — Hetvennyolcban vonult be a fiunk, a 77-es évre járó prémiumát ig csak bírósági Ítélettel kaptuk meg. — Miért nem vetették el időben a kukoricát? — Áprilisban még állt a viz a táblán. Aztán meg úgy hallottuk, pénzért dolgoztak a téesz gépei az állami gazdaságnak. Amikor elvetették, már száraz volt a föld. Másnap beadtuk írásban, hogy szemes kukoricában kérjük a háztájit, mert ha kikel, akkor sem érik be időben. Írásban válaszoltak, hogy elutasítják. Két hét múlva újra írtak, hogy vezetőségi ülést tartanak erről. — Mi lett a kukoricával? — Nem kapált senki. Jó része csak akkor kelt kl, mikor esőt kapott. — Hagyták veszendőbe menni? — Ha belemegyünk dolgozni. az azt jelentette volna, hogy elfogadtuk. Rendes termés úgysem lett volna rajta, de akkor nem ls kérhettünk volna semmit. — Ígérgettek mindenfélét.- Hogy abban a táblában egy kalap alá vesznek mindenkit. Tizenöt mázsát adnak, azt ígérte az agronómus. De a vezetőségi ülés után nem kaptunk semmi választ. A múlt héten bementem az irodába: azt mondta a főkönyvelő, várjanak még két hetet. Adják elfelé a szemes kukoricát, nem sokáig lesz miből adni. Beadtunk újra egy ajánlott levelet, hogy bírósághoz fordulunk, ha nem kapjuk meg. ami jár. — Aki közelebb ül a tűzhöz, annak már márciusban kimérték a földjét. Paprikát, korai krumplit termeltek. — Miért nem ültettek maguk is paprikát? — Sok a munka vele. Nyugdíjasok vagyunk, nekem érszűkületes a lábom, nem győztük volna. A kukoricát sem júniusban vetették mindenkinek. Olyan falu ez, van, akinek mindent szabad. Adják-veszik a háztáji földet. Az én fiam rakodómunkás, odajárt, késő estig dolgozott, mikor mások már rég gatyában nézték a tévét, mégis velünk bánnak így. Előkerül egy sovány ember, vezetőségi tag, meg a szomszédasszony. — Én nem nyilatkozok — szabadkozik a vezetőségi tag. Sokatmondóan somolyog. A szomszédasszony beszédesebb: — Megfázott a krumpli most is a fagykor, szotykos, kenődik szanaszéjjel, nekünk kell válogatni. — Sok pénz ára kukoricát kl kellene adni annak a 80 embernek. Ügy néz ki, hogy mi károsodhatunk, a téesz nem — mondják Ácsék. Munka nélkül biztos pénzt A Virágzó Tsz irodájában megrepedt a mestergerenda. Két oszloppal kellett aládúcolni. Juhász Árpád elnök azt mondja, a téesz anyagi helyzetétől függ majd, adnak-e" szemes kukoricát a tagoknak. — Termőterületünk 22 százaléka a lőtérre esik. Csak április végén mehettünk be oda. A lőtéren akkor kellett vetnünk, amikorra engedélyt kaptunk. Előtte sem lehetett vetni Alsóréten a viz miatt. Ne higygyen nekem, mutatok papirt is. A Virágzó Tsz cégjelzéses papíron kér lőszünetet apriVicinálisok az álomvárosban Üj társa lesz a Közlekedési Múzeum állandó bemutatóinak, a városligeti, a földalatti történetét bemutató Deák téri gyűjteménynek, a parádi kocsimúzeumnak, a nagycenki Széchenyi kastély kiállításúnak. Pakson a századforduló vasútjának állítanak emléket. Elkészült ugyanis az első magyarországi atomerőműnek otthont adó város új pályaudvara. Az 1896-ban felavatott régi, úgynevezett mellékvonali állomást azonban nem bontják le. Állandó vnsúttörténetl kiállítás nyílik területén. A tervek szerint eredeti formájában restaurálják a forgalmi irodát, a fűtőházat, a távközlő berendezések egykori otthonát, a fordító korongot, a vízdnrut és a hozzá tartozó mini víztornyot. Megőrzik állatrakodó rámpáját is a karúmmal. Ezenkívül egy hajdani vasúti őrházat, népszerű nevén, bakterházat Is ide szállítanak a sokáig nélkülözhetetlen harangmü szelcrénynyel. Az épületek persze nem maradnak üresen. A különféle munkahelyeket ugyanis korabeli egyenruhába öltöztetett életnagyságú alakokkal „népesítik" be. Az indóház előtt mozdonyok, kocsik idézik majd a századforduló vasútjának szerelvényeit és a pályafenntartás hajdani eszközei is helyet kapnak az állandó kiállítás anyagában. Múzeumi tárgy lesz a többi között a pályamunkások nevezetes kézi szerszáma, a krampácsoló kalapács, amelyet régi-régi sínleerősítő szegek, csavarok, csavarmeghúzók társaságában mutatnak be. A látogatók megismerkedhetnek a pályafenntartásra, a forgalom irányításúra vonatkozó hajdani vasúti utasításokkal, ezenkívül a vasút hőskorára utaló rajzok, dokumentumok, biztosító-berendezések gazdagítják a gyűjteményt Legtöbbjük a MÁV pécsi igazgatóságán vár a költözésre. A múzeumjelöltté előlépett vasúti állomás környékén már megkezdődtek a tereprendezési munkák. A tervek szerint a jövő évi vasutasnapra befejezik a Duna-part és a 6-os út közötti terület végleges formájának kialakítását, majd a helyükre kerülnek a vicinálisok korának emléket Cs. B. HÁZASSÁG Dr. Antal András János ás dr. Kertész Annamária. Mák József és Hajzer Rozália, Mracskú József és Barta Gyöngyi Zsuzsanna, Tokai Tibor Ferenc és Tóth Julianna Edit. Blacsl Gábor és Melega Anna, Repkényt János és SzUágyi-Biró Erzsébet. Bile László és Juhász Ildikó íren, JóJárt Mihály és Keller Eva. Rohán János és Daróczl Pinoska Márta, Nylrő Károly és Tóth Gabriella, Füle Antal és Bnrbalics Gabriella. Gál Mátyás és Hegedűs Eva Anna, Vészeli János és Patocskai Margit. Busa Kálmán és Garamvölgyi Anikó. Hujka László István és Mihály Julianna, Klein Dezső és Izsák Ildikó. Lahó Kárqly éa Tóth Ágnes, Nagy Jenő és Bodron Anna. Kertes Béla Gábor és Nagyházi Gabriella házasságot kötöttek, SZÜLETÉS Székelyhídi Miklós Jánosnak éa Vojnár Gabriella Juditnak Judit Zita, Bárkai Imre Józsefnek és Kulcsár Editnek Krisztián. KruzsUc Pálnak és Takács Edit Cecíliának Edit, Száraz János Zoltánnak és Csesznek Ilonának Nikoletta, Száraz János Zoltánnak éa Csesznek Honának Noémi. Zsembéri Istvánnak és Nagygyörgy Teréziának Adél. Sajtos Délának és Szabó Györgyi Juliannának Viktor, Radó Csabának és Dudás Mária Magdolnának Csaba. Varga Lajosnak és Nagy Erzsébetnek Katalin, Nyári Mihálynak és Loós Katalinnak Zoltán Mihály, öze Antalnak és Kátai Amáliának Péter. Soós ftóndornak és Molnár Mártának Szilvia Judit. Kóréh Zoltán Bélának és Szathmáry 'Katalinnak Katalin Ágnes, Perényt Ottónak és Borsi Anikónak Áron. Ambrus Józsefnek és Kövér Márta Margitnak Gábor, Frank Jánosnak és Kiss Margit Annának Attila Pataki Imrének és Mezei Magdolnának Gréta. Száraz Pálnak éa Pano Ilona Máriának Péter. PálfJ Károlynak és Kovács Erzsébetnek László. Bánhelvl László An'alnak és Takács Katalinnak Balázs Szél Józsefnek és Szeles Piroskának József. Szé-ve Imrének és Hegedűs Máriának Róbert. Kovács Sándornak és Vsiner Lucának Erika. Radvánszkl Istvánnak és Farkas Juliannának Krisztina, Varsa Andrásnak és Szabé Erikának Viktória, sárközi Istvánnak és Rabi Klárának Klára Családi események Csányi Sándornak és Apró Hona Irénnek Iluna. Horváth Géza Mihálynak es Kecse Máriának Géza. Faragó Istvánnak és Pigniczki Ágnes MarglLnak Eszter. Módra Istvannak cs Pap Uunanak Sfllvia, Németh Kálmánnak és Korom Katalinnak Orsolya, Pipicz Tibornak és Lázár Piroskának Zsuzsanna, Babilai Istvánnak es Slloczki Anna Ágnesnek Szabolcs, Perényl Mihály f crettenek és Bodor Honának Oábor, Veres Jánosnak es Hegedűs Erika Juliannának János, Nagy Gyulának és Kappantólh Valériának Attila Gyula, Rácz Kaimán Lajosnak és Venkei Angélának Bernadett. Sávolt Mihálynak és Medovérszkl Eva ferzsébetnek Péter András, Tanács Istvánnak és Krizsán Ilonának Gábor, Szepesi Jánosnak és Fűz Ilonának Attila János, Tóth Ferencnek és Rácz Matild Máriának Ferenc. Szabó Lajosnak és Sárai Juliánénak Csilla, Szabó Jánosnak és Gora Katalinnak Dániel János, Haim Istvánnak és Erkl Katalinnak Csaba. Nagy Ferencnek és Rózsa Erika Piroskának Beáta. Vincze Ferencnek és Dani Honinak Henriett. ítacz Ferencnek és Gyuris Magdolnának Endre Marcell. Farkas MJhály Jánosnak és Dudás Eött Juliannának Alexandra Edit, Vincze Györgynek és Kalwa Elke Angelikának Diána. Gárdtán Ferenc Istvánnak és Szálnál Márta Magdolnának Mária Magdolna. Péter-Szabó Zoltánnak és Gánrwis Rozáliának Attita. Törők Latosnak és Podgorni Etelkának Lajos. Márta Józsefnek és Király Piroskának Dávid. Márton Károlynak és Virág Edit Rózinak Krisztina, Kóra Istvánnak és Varsa Erzsébet Ibolyának István, Jernet Józsefnek és Fránvó Juliannának Hajnalka Zsanett, Auth Jánosnak és Fehér M-triónak Adóm. Borks Józsefnek és ÜJvári Máriának Nikoletta, Rutay Istvánnak és Németh Erzsébetnek Péter István. Szűcs Istvánnak es Varga Piroska Erzsébetnek Boglárka Lilla. Nagy Bélának és Szabó Piroska Etelkanak Erika, Strlfler Györgynek és Murányi Erzsébetnek Enikő. Varga Józsefnek és Tóth Évának Eva. Majdán Pálnak és Csóti Erzsébetnek Annamária, Bálint Zoltánnak éa Zsolnai Olzella Rozáliának Zoltán, Ananyodi Imrének és Csetei Erzsébetnek Udlko Mária. György Tibornak és Kovács Erzsébetnek Anikó. Németh Istvánnak és Holló Sára Juliannának Csaba, Bartók Tibornak és Debreczeni Ildikónak Tibor, Papp Károly Ferencnek és Nagygyörgy Etelkának Károly Béla. papp Sándornak és Llszkat Katalinnak Tünde. BozsO Latosnak és Bíró Ilonának Berta. Molnár István Jánosnak és Sőreghy Eva Ritának Olivér Csaba, Jenet Sándor Józsefnek ég C ->dl Klárának Ágnes nevü gjermekük szülelett. HALÁLOZÁS Hódt János. Juhász Pá), dr. Rákos József Pál, Talasz Antalná Oyo7»án Katalin, Fűz Sándor, Dobó Andráané Lakó Margit, Berken Bela János. Kis Mátyásné Takács Anna, Kovács Utván. Puskls Antal, Farkas Fcrencné Kovács Rozália. Rescsik Miklós, Tarl Ferencné Rapcsák Julianna Juhász András. Szabó Vendelné Tóth-S ha Veronika, Kttcsts LaJosne Bagi Mária, Börosök Ferencné Kovács Anna, Tóbiás Bálint. dr. Bánkfalvy Ovula Pál. Csamangó Pál, Szűcs Oorgejyné Juhász Viktória. Temesvári József, tgnácz Jánoané Tóth-Krabót Anna. Kovács Antal. Máté Ferencné AnótJ Mária, Horváth István. Szűcs András Mihály, Sallol tmrené Kittel Verona Mándokt Józsefné strutz Mária Anró Viktória, Káitv Jóga?/ Nagymthály Ferenc Sándor, »'> ezók Ietvánné Matus Hona, «őrefl József, Fekeie Istyón. Mágvar István Szekeres Ferenc, Török létván. Doroat Jtnoiné Szabó Viktória Gaziat Mórla. PetrovaJ Gvuls. Gadeon Klóra Ludónyi István. Nagy Arotnné Pintér Kozólla Csam?->gó Adóm Dóv'd Török József Jlnos. Vazorka Ede. Tóth Ferencné Pan. lógó Ilona, nán József Tokór Gizella TérrVueks Tózs*'r > Sz1lai-Szahó Anna, Dudás László meghalt. lls 10-től május l-ig. A másik papír lőnaptár: itt írták azt ig a téeszben. — Igyekszünk rávenni a tagokat, hogy ne kukoricában kérjek a háztájit. A kézi munka jobb felhasználása érdekében ösztönzzük. hogy zöldséget, fűszerpaprikát ültessenek Inkább. Sokkal nagyobb bevételt biztosit. — A kukoricát sem adják el, hanem megetetik a háztáji állatokkal. — Volt, aki pritaminpaprikát termelt. Negyven-ötvenezer forintot árult belőle. Kukorica terem a közösben, olcsón is adjuk. Aki szeret dolgozni, a paprika árának töredékéből vásárolhat annyi kukoricát, amenynyi a 6 ezer négyzetméteren terem. —• Főleg nyugdíjasok kapták a háztájit Alsóréten. Acs Pál például beteg is— Arról van Inkább szó, hogy nem akarnak dolgozni, kockázatot vállalni. Ez a szemes kukorica nem sok. de biztos pénzt jelentene. A trágyát ls eladják Balástyára. Itt a vendéglő, 120 ezer forintot forgalmaz havonta italból. (Megkérdeztem: a vendéglős szerint több mint 200 ezret.) Aztán meg irigykednek, jelentgetnek— Csak Alsóréten adtak kukoricát háztájiba? — Nem. — Milyen alapon döntötték el. ki kapjon ott. ahol későn vetettek, és kl a jobb helyen? — Ezt a háztáji bizottság döntötte el. — Nem nézett utána, hogy igazságosan, vagy legalább úgy osszák a háztájit, hogu ez ne adjon okot mendemondákra? — Én ebbe nem szólok bele. — Mi igaz abból. hogv néhányan „vásárolják" a háztájit? — Nem hivatalosan. de van, aki harmadából műveli a másnak járó háztájit. Egyébként én arra törekszem, hogy mindenkinek állandó háztáji földje legyen. Az aztán úgy terem, ahogy gondját viseli. Ha nem kapálják, eladják az Istállótrágyát, maga viselje a kockázatot. Kivisznek a téesz terepjáróján. megnézzük a kukoricát. Hiányos, látszik rajta, hogy nem kapálták. A csövek egy része tejes állapotban megfagyott, de van olyan ls, amit kár lenne veszni hagyni. — Ezt majd géppel letörjük — mondja az elnök. Visszafelé két biciklis aszszony küszködik a sárral. Tele zsákokkal megrakva a kerékpár, alig bírják tolni. — Látja, böngészni, ahhoz értenek! Több bizalommal/ Aesék levelét átadtam a TESZÖV jogászának, a kötélhúzás eredményéről informáljuk majd olvasóinkat. Ahhoz azonban nem kell jogásznak lenni, hogy eldöntsük, Ácsék nem hibásak, amiért későn vetette a téesz a kukoricájukat. Az érintett tagokat sem hívták össze, hogy emberi hangonidőben megbeszél lék velük a dolgot. Az elnök szavai nem győztek meg róla. hogy a háztáll területek elosztása IgHzságos mércével történt. Pedig csak a mostaninál nagyobb bizalom lehet az nlania annak, hogv vég. "shaV.sák az elnök egyébként rokonszenves elkénze'éeeH: beltertesabh növ^ny'rultiWk meghonosítását a MztáMhan l«»*tégosan osztott, állandó háztáll te. -ületet, g terményben kiadott háztájinak a közösben ledolgozott napok szerinti 'Ifferenciálását. Tanács István