Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-28 / 253. szám

12 Vasárnap, 1979. október 2í: Gécz/ lános Tolvajlások Hidd. felednélek, s ládd: föl-íölrémlik a behavazott ház, a grádicsok, s abból a szobából a fénv ahogy ajtóréseken átcicáz. Eltűntél — kedves — s velem vagy! miért kell szólanom, velem pihegésed. hangod, a csendes, velem a hídra baktató úton. Váradok másokban téged keresni, újulva szikrázik az a hoeses — s hófehér ingujjaddal ábrákat karistolsz a busz. üvegén Felejtenélek, pillanatra, de szebbnek tűnik arcod e tavolodo jelenben, hogy egyre személytelenebben megismerjelek egy ismeretlenben Szomorúan nézlek s máris szelíden, átsejtődsz bennem; megdöbbenek; hiába-keserű viaskodásom, jönnek nélküled-esték. nélküled-reggelek fgy élek. szépen, a teremtés óta. félálomban; nyugalmat adj nekem te örökös tűnö. örökké hiány, örökkön hajszolt szerelem. A turisták vámszedői Filmfantáziák /. A háromszög Vehemens Emerencia, a Szöveg­gyártó Ktsz díjkönyvelönője ágy­ban van. Ez gyakori nala. Tudniillik Gyakory Balazs a Közeljövő Tsz egyik kivulo dol­gozója. Neves Togykapucitásmérő szakember. Hogy került ide? Ez itt a kérdés. Premier paplan. Régvolth Huba megdöbbent arca. Van kérdésé? — kérdezi Gya­kory Balázs az ágyból kiugorva. — Tegye fel! — teszi hozzá némi ellel. Nadrágjának élét simogatja. Majd felveszi. Egyelőre még nem. Ilegvolth Huba dülledt szemek­kel nez. Totálkép. Totálisan ki van borulva. Ugyanis Kégvolth Huba a férj. Vehemens Emerenciának is csak must jut eszébe. Adunk egy totált az esküvőről ls. A to-tálban minden földi jó, szem-szájnak ingere. Zenebona. Szódabóna. Ezt Régvolth Huba szedi minden pohár bor után. Vissza az ágyjelenethez. — Ne haragudj. Hublkúm, már megint kimentél a fejemből. Ez a Gyakory meg... tudod, olyan agi­lis fiú. Szereti a munkáját huma­nizálni. Régvolth Huba vörös. Mint az anorák nevű állat. Imígy szól: — Minizálni? — Hum-anizálni? Huba a poharakra mered. I«söpri őket. Erkölcsi magaslatról beszél. Egy kissámliról. — Te már Deseö Oszkárral is humanizáltál. A mi időnkben ezt úgy hívták, hogy alkoholizál és szexualizál. Vehemens Emerencia kibontja magát a takaróból. Hó kebléből látható a h. Ahá! Kamera szemérmesen követi. Nem öt A legyet, amely Régvolth Huba orrán botladozik. — Emerenciás uram — fordul a bosz férjhez Gyakory Balázs —, ha úgy érzi, elégtétellel tartozom önnek... Gyakory föláll a kissámlira. Kötél jön lefelé. A mesterge­renda együttérzóen felnyög. — Kirúgjam? — kérdezi Rég­volth Huba. — Rúgja ki — legyint Emeren­cia őnagysága. Legyintés közben elengedi a frottírt. Lehull a lepel. Kamera éteri magasságba kan­csalit.: a kötélhurkot mutatja. Kissámli: szelíden borzong Gya­kory negyvennyolcas lábai alatt. Régvolth Huba. a Közeljövő Tsz elnöke megsajnálja. A kissámli is ember. Ergo: kissámlit nem Túgja ki. Csak Gyakoryt. Az állásából. Vehemens Emerencia szemében feltündököl a neongázpetróleum­lámpa gyertyafénye; Premier plan: fenti fényturmix. Hozzákeverve: kandalló lángja. Harminc hasáb élére állítva. Gyakory Balázs lelombozva: EL. Feje fölött farkas. Háta mögött holló. (Rendező nem erős Petőfi­ből.) Erkölcsi tanulság: újságban nagybetűs hirdetés. „Tehetséges tőgykapacitásmérő szakember ál­last keres. .Gyakorlat' jeligére." Erkölcsi kitanultság: a film vé­gén felirat. Történetünk minden szereplője kitalált Ti. az útvesz­tőből. Ujabb — erkölcsi, majdhogynem etikai ráadás: Na. Azért 1 II. Zanza, a mesterdetektív Fürdőszoba. Kád. Habok. Zanza. az egytizedfejű mester­detektív kiemelkedik a fürdőkád­ból. Feje kicsiny, mintha össze­zsugorították (zanzásították) volna az indiánok. Telefon: óriási irambari közele­dik a mesterdetektívhez. Persze, csörög is közben. Zanza is csörög, de ü. Vagyis ücsörög, tovább, a víz­ben. Telefon: vegyél már föl, megint egy gyilkosság. Zanza felesége: ajtón bekuk­kant. — Kukucs, szivi! Csak azt aka­rom mondani, hogy elmegyek, mert sohse érsz rám. Zanza megpróbálja vízbe fojta­ni a telefont. De tévedésből a fe­leségét nyomja a víz alá. Telefon: tovább csörög. Most látjuk, hogy videofon. A képen látható a rendőrfőnök értelmes lóarca. A közvetlen munkatárs kutyaarca. Egy hulla elmosódott arca. De hiába. Mesterdetektív most nem ér rá. Zanza zanzásított arca meg­megrándul. Nej fölbukkan a ha­bokból: — Ezt hogy fogod össze­egyeztetni a karriereddel? Visszamerül, megfúl Buborék föl, lélek elszáll. Telefon: Zanza nyakára teker­gőzik a zsinórjával. A mesterde­tektív kilép a kádból. Fölveszi a kagylót. — Itt Zanza hadnagy! — Itt meg a Dalai láma. Ide­figyeljen, Zanza. rohanjon lóerő­halálában a Semper Streetre. 28. 11. emelet. Van ott egy szép kis hulla, meg fogja nyerni a tetszé­sét. Zanza: Magának egyszerűen nincs más témája ... Oké. Ott le­szek. Néhai nej: szemrehányóan üve­ges tekintettel nézi. amint özvegy Zanza leteszi a telefont. Idén bizonnyal újra megdont­jük azt a rekordot, amit tavaly állítottunk föl: tudniillik, hány magyar állampolgar jut el hatá­rainkon túlra, ismeri meg a szomszédos és tavolabbi népek kultúráját, étkezési szokásait és érzelemvilágát. Amikor hazaér­keznek a turistacsoportok, minden család öszeül. és a számtalan cso­dálatos felvétel, diapozitív és keskenyfilm levetitése közben szö esik arról is. mi történt Nápoly­ban. Marseille-ben, vagy Paler­móban. De aki eljut a tengeren­túlra, akár Afrikába vagy Ame­rikába. azt vallja: az olaszok ipa­ri tanulók sem lehetnének az ot­tani „mesterek" mellett. Párizs, vasárnap délelőtt Két csalad megy a metró felé. hogy megtakarított pénzükből emléktárgyakat vegyenek a mű­Zanza: kilódítja a fürdőkádból. Dühösen: hát veled meg mit csináljak? Nagylábujjával a zsugorított homlokára bök: megvan. Kilöki a hullát a képből, egye­nesen a Néző lábai elé. Még dühösebben, a Nézőhöz: na, mit bámul!? Maga akarta!! Mo6t már álmodjon vele. Zanza el. Néző el. Ti. ájul. Mire magához tér. Zanza a Semper Streeten. Sajnálatraméltó Hulla a földön. Zanza szolidan be­lerúg a cipőjébe: — Írjátok föl a számát. Ki volt ez? — kérdezi a Harmadzsarutól. — Egy ember — feleli Harmad­zsaru. — Ügy. Alckor nem kár érte. Nevetnek. Mr. Sajnálatraméltó Néhai felül. — Hullajó vicc. mondhatom! — Ez még visszabeszél. Vigyék ki. Ketted- és Negyednyomozó ki­viszi a Sajnálatraméltót Ekkor jön: feleség. — Asszonyom, ön vízbe fojtot­ta a férjét. Sajnos, bármennyire együttérzek önnel, le kell tartóz­tatnom — suttogja Zanza. — S ha elmondom, hogy ön is ugyanezt tette a feleségével? — szól a letartóztatott, és piheg hozzá. — Honnét jött rá? Na, mindegy. Zanza körülpillant, aztán kiha­jítja a 11. emeletről. A hölgy \ azonnal a Néző lábai elé esik. Ott rúgja az utolsókat. Zanza (a Nézőhöz): Magát ls kinyírom. Mindenkit kinyírok, aki tud valamit, akinek köze van eh­hez az ügyhöz. Néző: előveszi fia csúzli ját. rálő a készülékre. Zanza visszalő. Néző meghal. Gyermeke: ugyanolyan részvét­lenül nézi. mint a filmbeli halot­takat. Elvégre is: csak egy ember hullája. Közben Zanzára újabb bűn­ügyet bíznak: ki vette meg a róla készült filmet? És miért? — Soha! — jelenti ki Zanza és felzokog. — Én ezt soha senkinek sem fogom kinyomozni! — De miért? — kérdi az ügyész, kissé elkomorodva. — Mert még a végén megüti a bokáját valaki. Fegyelmi vagy mittudomén. ízléstelenség! eljá­rás; hogyisne! Soha! Soha! Élvég re: humánum is van a világon. Tévékészülék, sóhajjal: de hol? de hol?! (Nagy villogás, kiég o képcsöve.) SIMÁI MIHÁLY vészetek fővárosát soha neglátni nem tudó nagymamáknak, ottho­niaknak. A szerelvényre várni kell. Közben a családfő megszá­molja a félretett pénzt, és pénz­tárcájával együtt nadrágzsebe mélyére süllyeszti. Bezúdul a vo­nat. Talán húsz tinédzser vágódik le róla. és rohannak a kijárat fe­lé. De mintha valami kohéziós erő összefogná őket, a tágas csar­nokban egyetlen képzeletbeli szúk folyoson akarnak eljutni a lép­csőig. Akivel itt szembetalálkoz­nak, azt lökik, tolják, taszigálják. Amikor végre az. utolsó vagány is elment, a magyar családfő nad­rágzsebébe nyul. hogy megtapo­gassa az 1500 frankot,. Pénztár­cával együtt oly ügyesen emelték ki a fiúk. hogy észre sem vette. — Segítség! Tolvajok, bandi­ták! — kiált hirtelen a férfi, ijed­tében eszébe jutott francia szó­kincse ideillő szavait küldve a futók után. de ebben a pillanat­ban egy elegáns megjelenésű, ősz. pakompartos férfi szólítja meg a magára maradt, es futni készülő csaladapát — Mi történt? Miben lehetek segítségére? Mire az áldozat, elmondja, tu­lajdonképpen mi is történt, a tol­vajok messze járnak. Az idős fér­fi sajnálkozik, de amikor a ki­áltásra a szolgálatos metróalkal­mazott jelzésére érkező rendőr közeledik, igen gyorsan szedi a lá­bát. Igyekeznie kell. 0 a hátvéd... Gyorsrakodás, érvágás és a többiek... Aki nagyon szeret gyönyörköd­ni Itália templomaiban, műemlé­kéiben, jó. ha megveszi a napi sajtót, és elolvassa, merre jár az olasz belügyminiszter. A látszólag összefüggéstelen mondatok kö­zött szoros kapcsolat van. Paler­mo, 1979. július 18. Az újságok megírták, hogy a belügyminiszter ezen a napon látogatást tesz Szi­cília fővárosában. Minden rendőr, nyomozó a megadott útvonalat biztosította. A többi utcában ilyenkor szabad a vásár! Egy ma­gyar család a másnap délben in­duló tuniszi hajóra várva, még egyszer körülsétál az ünnepi dísz­be öltözött városban. Egyik temp­lom előtt zokogó svéd házaspár­ral találkoznak. A magyar orvos tud németül, megkérdezi, segít­hetne-e. Sajnos, késő! A házas­pár meg akart nézni egv templo­mot belülről, de a térkép alapján nem ismerték ki magukat, és egv másik, kéttornyú, kereszttel jelölt műemlék előtt állították le ala­posan felszerelt, telitömött és jól lezárt kocsijukat. A főhajóban kezdték keresni azokat a freskó­kat. amiről olvastak, és néhány perc múlva rájöttek, nem abban az imaházban vannak, ahová ete­detileg jönni akartak. Gyorsan indultak kifelé, de már a kapu­ból látták, hogy kocsijuk ajtaja nyitva, és a tetőcsomagtartótól a kesztyűtartóig, mindent kitakarí­tottak. A templomba lépéstől hozzávetőlegesen 3—4 perc alatt. Ettől megszeppenve, a magvar család is igyekezett vissza a fize­tett parkírozóban hagyott kocsi­hoz. A családapa erősebben szorítot­ta hóna alá a kis bőrtáskát mely­nek szíja csuklójára volt erősít­ve. A kis barna táskában minden pénzük, a hajójegyek, útlevelek, kocsipapírok. A parkírozó terére érve. már messziről észrevették, hogv a kocsinak semmi baja. az öreg parkőr épp nekitámaszkodva figyeli az utca gyér forgalmát Ebben a pillanatban a családja mögött haladó apa éles fájdalmat érez csuklójában, és a barna tás­ka kihull a hóna alól. Keze vér­zik. Hátrafordul. Fiatalember fut ellenkező irányba, tán harminc métert ahol egy csettegő kismo­toron várja társa. A futó alak fölugrik a motorra, és máris hűlt helyük. Mint kiderült, éles borot­vával vágta át a flú a túlságosan szorongatott — feltehetően érté­kes tartalmú — bőrtasak szíját (és a csukló feletti bőrt), majd ugyanazzal a mozdulattal hátul­ról kihúzta a megsebzett férfi \ hóna alól a meglovasftandó tás­kát, és illa berek... A rendőrségen aznap este sor­ba kellett állni a panasztevök­nek, mert csak ket férfi jegyző­könyvezte az utcai rablások ese­ményeit. A svedek. amerikaiak, németek, magyarok között bizony szépszámú olasz is akadt aki bő lére eresztette mondanivalóját ezért néha negyedóráig is eltar­tott amíg végeztek ügyükkel. Pszichológusok Remek ötlettel és nem kevés szuggesztiós képességgel megál­dott enyveskezúek ezrei várják a turistákat elsősorban a nagy ki­kötővárosokban. ahol sokkal könnyebb pénztárcákat mint bálákat csöveket vagy lapátot emelni. És kifizetődőbb. Közis­mert dolog, hogy irányhallásupk következtében arrafelé fordulunk, amely oldalról szólítanak bennün­ket. Ha a kocsi hátsó ülése mö­götti peremen észrevesznek vala­mit a gyakorlott pszichológusok, a trükk a következő: odalép egyi­kük a négyszemélyes kocsi veze­tőülésének ablakához, és megkér­dezi a karjára mutatva, hogy. mennyi az idő. A gépkocsi-tulaj­donos lelassított mozdulatai a következők: ránéz a kérdezőre, felfogja szavainak értelmét, órá­jára néz, megállapítja. ,mit. látott, az órára mutat, és nyelvtudása mértékében meg is magyarázza, mit mutat az óra. Ez idő alatt a túlsó oldalon a hátsó ajtót ki­nyitja egy társa, és a bentülők. de balra nézók feje mellett hát­ranyúlva, kiemeli a kis táskát, és már el is tűnt Már-már a burleszk határát sú­rolja az az eset melyet magam sem hiszek, ha nem vagyok szen­vedő alanya. Hárman ülünk ba­rátom 404-es Peugeot-jában. a gépkocsivezető helye üres. mért Gyuri meglátott egy galerit (az ABC-áruház francia neve). és beugrott hogy bevásároljon a vendégfogadásra. Sok pótolnivaló lehetett éléskamrájában. mert három kosárra való gyűlt össze a pénztárnál. Látta, egyszerre nem tudja kihozni a kocsiba. Megkérte a pénztárosnőt vigyáz­zon rá addig, mig megfordul. Az értékesebb holmit az első nagy­alakú kosárba rakva kitolta a kocsihoz, amiben beszelgettünk. ki nyitotta a hátsó csomagtartó fe­delét. berakta az árut és lecsap­ta a tetőt Fordult, újra hallottuk a nyitást, rakodást lecsapást majd újra. Amikor harmadszor jött benézett a kocsiba, és meg­lepetve látta, hogy nincs a lá­bunknál semmi abból, amit 6 korábban hátra rakott Az tör­tént hogy amíg ő visszament a boltba a második kosárért egy élelmes fiatalember kocsink mögé lépett, és szépen kiszedte mind­azt amit Gyurka az imént rakott be. Nem Hihette messzire, mert amikor Gyuri másodszor is visz­szament a boltba, ő újra csak felnyitotta a csomagtartó fedelét amivel elzárta a kilátásunkat hátra. Üjra kiszedte a vásárolt árut és várt valahol a közeli sa­rok mögött. Gyurka azt hitte, mi helyeztük el lábunknál a csoma­gokat nehogy megfeledkezzünk róluk az egyik kiszállásnál. Má­sodszor is ugyanezt vélte. Így a három kosár áruból csupán né­hány mosópor, W. C.-papír és zseblámpaelem maradt meg ne­künk. Meg egy.kiló só. Van védekezés A rendőrség a nyugat-európai országok nagy részében kétségte­lenül igyekszik mindent megten­ni. különösen a külföldi állam­polgárok károsodását követően. A megelőzés azonban mindennél többet ér. Egy osztrák vadász so­ha nem megy nagyobb útra ido­mított vadászkutyája nélkül. Ford Granadáiéban, a hátsó ülés alatt van kiképezve hely a ha­talmas izomzatú kutyuskának. Ha a gazdi kiszáll a kocsiból, a hát­só ajtó egyik ablakát, ajtaját tu­datosan nyitva hagyja. Egv olasz körútja során 14. Marokkóban 32, Tunéziában 17, váratlanul befelé nyúló csukló ragadt a kutya fo­gai közé... Jó a biztosítás, a körültekintő parkírozás, a garázsbérlet, a jól beépített kocsi védő riasztóberen­dezés. de legjobb, ha egy pilla­natra sem feledjük, hogv a világ kevés országában van olyan köz­biztonság ma. mint határainkon belül. NÁDOR ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom