Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-25 / 250. szám

CsfitSrtok, 1979. október 25. Az új híd krónikája Üzenet az építőkről Bő két és fél évvel ezelőtt. 1977. február 10-én lapunk Ismerkedés a tervezői elképzeléssel című cikke fölött láthatták olvasóink először azt az elnevezést, amely azóta is rendszeresen jelzi szándékunkat: krónikási hűséggel megörökíteni Szeged második közúti hídja építésének eseményeit. A krónika lassanként lezárul, még másfél hét, és november negyedikén felütjük az utolsó tiszta oldalt, hogy aztán megtöltse azt a hídavató ünnepségről szóló tudósítás. A krónikás is készülődik, visszagondol a legemlékezetesebb napokra, összegyűjti emlékeit — s közben felfedezi, mi minden maradt ki a krónikából! S amikor arról értesítik, hogy a híd falán emléktáblát helyez el október 25-én Kiss Dezső, a KPM miniszterhelyettese, s a tábla mögött, fémdobozba zárva, megőrzik az utókor számára a tervdokumentáció egy példányát, s a hídkrónikát közlő Délmagyarország aznapi — azaz mai — számát, nos. akkor már tudja a krónikás, arról kellene írnia, ami a krónikából eddig kimaradt Személyes ismerősök Aligha van Szegednek olyan lakója, aki legalább egyszer ne sétált volna ki a Tiszapartra. hogy meggyőződjön róla: igazán olyan dicséretes munkát végeznek-e azok a hídépítőik. Drukkoltunk nekik. ha áradt a Tisza, féltettük őket, ha mínusz húsz fokot mutatott a hőmérő, együtt izgultunk velük, ha kritikus szakaszába ért a munka. Szeged felnőtt lakói — s hadd büszkélkedjünk azzal: az újságolvasók minden bizonnyal — megtanulták, mi is a Larssen szádlemez, milyen cölöpöt készít az olasz SoilMec. hány tonnát emel az Ady Endre-úszódaru, mikor segít, a katamarán, mi a különbség a feljáróhíd és a mederhíd között S talán épp ezzel magyarázható, hogy akadtak néhányan, akik jószándékú laikusként tévedésektől. hibáktól akarták megvédeni a híd építőit. Híre ment például. hogY a bal parti hídgerendák alá azért kellenek a műgumiból készült saruk, mert. elrontottak valamit az összeillesztésnél. Az utolsó acélszerkezeti elem beemelése előtt kereste fel az építésvezetőket egy férfi. Ne vegyék zaklatásnak, de ő előre szól: a záróelem nem fog pontosan illeszkedni, ő ezt szemmértékkel is megállapította... Még a Technika Házában, szakembereknek tartott előadás után is feltették a kérdést: mi lesz. ha nem stimmelnek az előzetes számitások? S hogy a tervek szerinti határidőre elkészül a hid. azt meg éppenseggel sokan vitatták. Még egy-két hónapja is. Az aggályoskodóknak. kételkedőknek hadd idézzünk figyelmükbe két tényt: a kivitelezés megkezdésekor megadott határidő 1979. december 15-e volt, s az építők hibájából a két és fél év alatt összesen 1,354 köbméternyi betont kellett utólag elbontani. S még egy „apróság": a híd építése 627 millió forint beruházási költség-előirányzattal kezdődött el. Az építkezés befejeztével a számla végösszegének helyén ugyanez a szám olvasható. A titok nyitja Mi ennek a titka? Hogy a megvalósításban részt vett vállalatok, intézmények tekintélyes száma ellenére sem kell elhalasztani az avatási ünnepséget; a Tisza gyakori magas vízállása miatt sem ttpllett mentegetőznie senkinek; hogy lehet az. hogy 1979. november 4-e utanra csak a hid belső acélszerkezetének festése marad? A megrendelő, a beruházó. a tervező és a két generálkivitelező szervezeten kívül tizennégy alvállalkozó, bét szállító és hét szolgáltató vett részt a híd építésében. Hogy ilyen eredménnyel, annak. ha van egyáltalán titka, az csakis a gondos szervezés lehet De miért lenne ez titok? Megtanulható, utánozható. Igaz, ahhoz megfelelő emberek is kellenek. Olyanok, mint a kőművesek brigádvezetője. akit az arra menő rendőr munkaidő után is a hídon talált. „Maga mit keres itt? — Dolgozom. És az elvtárs mit keres itt?" Olyan emberek, mint a Ganz-MAVAG doyenje, Kun Árpád, akinek szeme sugarában lazsálni nemigen lehetett, s tán még akit nem látott egész nap, arról is tudta műszak végén, mit végzett Nagy Lajos-ok és Papp Fereneek, Serkédi Tiborok és Győri Andrások. Haraszti Tamások. Simon Mátyások kellenének ebben az országban minden munkahelyre — s még milyen hosszan kellene sorolni a csaknem három év hétköznapjainak hőseit, példaképeit! Fel kellene idézni nap mint nap azokat az eseményeket amelyek más körülmények között talán hetekre megbénítottak volna egy kevésbé edzett, kevésbé összeszokott kollektívát. Emlegetni kellene a találékonyságot. (A hídkrónika indításának napjaiban hívta fel a szerkesztőséget Apáthy Endre, az akkori főépitésvezető. segítsünk keresni egy olyan műhelyt, ahol a cölöpöző eltört alkatrésze helyett újat csinálnának. És az algyői olajosok első szóra vállalták.) Szólni kellene az elszántságról. (A mederpillér alapozásánál a tizenegyből háromszor jött olyan árhullám, hogy már csak centimétereken múlott, bezúdul-e a Tisza a szádlemezek közé zárt munkaterületre. Húsz ember dolgozott lent. a meder szintjénél mélyebben, mindig csak az utolsó pillanatban voltak hajlandók feljönni a mélybőL A hídépítés legkritikusabb napjaiban egyetlen baleset, még egy körömleütés sem volt. (Pedig máskor, százszor biztonságosabb körülmények között elég volt egy óvatlan mozdulat ...) A Matuzsálem Van, akinek a szegedi híd az első munkahelye, és volt, akinek az utolsó. Dolgoztak itt huszonéves építésvezetők és ötvenes segédmunkások. Szegediek és Kisköréről valók, naponta bejárók és csak szombaton hazautazók. Jöttek ide japánok és franciák tanulmányozni a magyarok munkáját, s jártak itt magas rangú "hazai vendégek és sokszor egymás sarkába léptek az újságok tudósítói. Készült a hídépítésről amatőr-, szakmai, híradó, és dokumentumfilm, rádiós riport és 133 kötetnyi hídépítési napló. A Hídépítő Vállalat kiviteli tervdokumentációjának súlya 47 kiló és 31 dekagramm, a levelezésüké fél mázsa — pedig a Ganz-MÁVAG-ét és az ŰTIBER-ét még meg sem mértük! S mi mindenről nem szólt még ez a hídkrónika! Egyetlenegyszer seim írtuk le azoknak a nevét, akik nélkül pedig a krónika sem születhetett volna meg. Ennek az építkezésnek ugyanis — csodák csodája! — olyan irányítói voltak, akik felismerték Szeged lakóinak jogos tájékozódási igényét. Vagy egyszerűen csak megértették az emberi kíváncsiságot? Mindenesetre a krónikás hároméves adósságát törleszti most, hogy bemutatja őket. az eddig mindig a hattérben maradókat. Hlatky Károlyt, a Hídépítő Vállalat építésvezetőjét, Németh Kálmánt, a szegedi oldal és Körtvényessy Pétert, a bal part munkálatainak irányítóját Azt hiszem. rájuk nem igaz a mondás: nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal... A barátságuk itt szövődött, munka közben, s most. hogy ennek lassan a végére érnek, amaz csak erősödik. Nyilván együtt építik majd a következőt, tán éppen szive-vágyukat, a bajai nagy-dunait — kezdeném mondani, de közbevágnak. Néni tudják még —nem mondják meg azt nekik előre —. hova mennek Szegedről. s hogy együtt-e. Aztán elhessegetik ezt a borulást hozó felhőt s azt magyarázzák, most tudják mar, hogy is kellene igazán a legrövidebb idő alatt ilyen nagy hidat építeni, mint a szegedi. Olyan bölcs az elképzelésük. mint egy sokat megélt Matuzsálemé. De hát majdnem azok is. 87 évesek. Hárman együtt, Pálfy Katalin Somogyi Karolyné felvétele A „Matuzsálem"-trió A megyei NEB ülése Tegnap, szerdán dr. Kakuszi Lászlónak, a Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének vezetésével ülést tartott a megyei NEB. Megvitatták a törtnapi munkaidő-kiesések okairól és mértékéről szóló összefoglaló jelentést. A vizsgálat dr. Horváth Tiborné vezetésével arra a megállapításra jutott, hogy még sok tennivaló van az ilyen jellegű hiányzások csökkentése érdekében. Részint az érintett vállalatoknál, amelyek többségében a jövőben az eddigieknél gondosabban kell ellenőrizni a hiányzásokat, s kompenzációjukról is átgondoltabban kell gondoskodni, részint pedig a törtnapi hiányzások okait kell csökkenteni a hivatalok, üzletek, gyermekintézmenyek, szolgáltató vállalatok stb. munkarendjénetk jobb megismertetésével, illetve, ahol szükséges, megváltoztatásával. » A NEB még megvitatta az újítómozgalom helyzetét és fejlesztésének. lehetőségeit elemző utóvizsgálat anyagát is, amelyet Kónya Károly népi ellenőr, a munkabizottság vezetője állított össze. A tapasztalatok szerint a tavalyi első félévhez viszonyítva a vizsgált vállalatoknál javult az újítómozgalom helyzete. Az érintett vállalatok javítottak a szervezeti kereteken, az újítások elbírálása is meggyorsult Emelkedett a beadott és elfogadott újítások száma, s nőtt az elért gazdasági eredmény is, bár az is megállapítható volt, hogy a mozgalomban meglevő lehetőségek még nincsenek teljes mertékben kihasználva. , Az említett vizsgálatokból adódó fontosabb tanulságokra lapunkban később még visszatérünk. Tanácskozás a termeloszövelkezetekről A mezőgazdasági szövetkezetek számos eredményes intézkedést tettele az idei terméskiesések pótlására, valamint a termelési költségek növekedésének mérséklésére, állapították meg szerdán a MÉM-ben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a TOT és az OKISZ vezetőinek értkezletén. amelyen a tsz-ek helyzetéről és gazdasági tennivalóiról tanácskoztak. Ahol a gazdaságok minden rendelkezésükre álló lehetőséget, kihasználtak a termelés hatékonyságának növelésére, ott — a pótbevételek révén — több lehetőség nyílott a kedvezőtlen hatások ellensúlyozására és a.jövedelem növelésére. A következő időszakban még inkább előtérbe kerül a tartalékok feltárása és termelésbe állítása. Arra van szükség, hogy a rendelkezésre álló erőforrások maximális hasznosításáért legtöbbet tévő dolgozók és kollektívák tevékenységét mindenütt ismerjék el, s a teljesítményeket a munka díjazásában is juttassák kifejezésre. Ma már csak a társadalmilag, gazdaságilag leginkább indokolt esetekben kerül sor az üzemi méretek növelésére. Főleg a néhány hektáron gazdálkodó szakszövetkezetek körében, ahol az ilyenfajta koncentráció indokoltnak és szükségesnek látszik. A mezőgazdasági szövetkezetek ipari és szolgáltató tevékenységéről elmondották, hogy a jogszerűen és a társadalmi érdekkel összhangban folytatott munka kedvezően hat. a mezőgazdasági alaptevékenység fejlesztésére, a bevételek ugyanis sok helyütt lehetővé teszik a mezőgazdasági termelés korszerűsítését. Az értekezleten megtárgyalták a jövő évi mezőgazdasági termelési előirányzatokkal kapcsolatos kérdéseket és körvonalazták, hogy a jövőben a gazdaságilag szilárdabb alapokon álló gazdaságok milyen módon nyújthatnak még hatékonyabb segítséget a gyengébben fejlett üzemeknek. A tanácskozáson részt vett Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Szabó István, a TOT elnöke, Rév Lajos, az OKISZ elnöke és Zsuffa Ervin, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese. (MTI) Nemzetközi konferencia A súrlódástudomány eredményeinek hasznosításáról Évente csaknem két és fél milliárd forint megtakarítás lenne elérhető a tribológiai — súrlódástudomány — eredményeinek hasznosításával, ennek jegyében kezdődött szerdán háromnapos tanácskozás Budapesten, a Technika Házában, a Gépipari Tudományos Egyesület szervezésében. A konferenciNehézipari vállalatok társulása A fővárosban és agglome- gása termelékenységfejleszrációs övezetében működő tési társulásban. Nemrégi nehézipari vállalatok 1.975 ben alakult ilyen a Dunánóta évente 12 százalékkal túlon és a biztató kezdeti növelték a termelékenységet, eredmények ösztönzést adtak Ez a fejlődési űztem 50 szá- a budapesti társulás megzalékkal nagyobb a minisz- szervezéséhez is. tériumi átlagnál, amely A tanácskozás befejezését ugyancsak dinamikusabb, követően került sor a Bumint az ország egész iparáé dapesti Termelékenységi Tar— állapította meg Juhász sUiás megalakítására, amelyedéin . nehézipari államtitkár nek alapító okiratát. 13 vála NIM 45 budapesti es kör- ialat, valamint a NIM iparnyéki NIM-vállalata és gazdasági és üzemszervezési trösztje igazgatóinak és párt- intézetének, a NIM műszaki titkárainak szerdai tanács- dokumentácius és fordító irokozásán. dájának vezetője irt alá. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy budapesti agglomerációban működó NIM-vállalatok 63 százaléka váltotta valóra vagy teljesítette túl az időarányos termelékenységfejlesztési előirányzatot. Egyebek közötti a Dunai Kőolajipari Vállalat 29, az Egyesült Vegyi Művek 17.5, s a négy budapesti gyógyszergyár átlagosan 8,6 százalékkal ért el jobb eredményt az időarányos előirányzatnál. Jelentős még a pótolnivalója viszont a Forte, a KHV és a Taurus vállalatnak. A Magyar Villamos Művek Tröszt erőművei közül a Dunamenti Hőerőmű működik a legnagyobb termelékenységgel. Az élőmunka termelékenysége a Magyar Szénbányászati Trösztnél az utóbbi négy évben átlagosan 3,5, az Országos Kőolaj- és Gázr ipari Trösztnél 8,7, a Magyar Villamokművek Trösztnél 7,8 és a Magyar Alumíniumipari Trösztnél 6,2 százalékkal növekedett. A tanácskozás vitájában többen szóltak arról, hogy a gyorsabb fejlődést segíti a vállalatok önkéntes összefo(MTI) án 10 ország 300 szakembere foglalkozik azokkal a technológiákkal, kenési anyagokkal, olajokkal, amelyekkel a gépekben, motorokban csökhenthetó a működés során keletkező súrlódás, kopás. A tribológia viszonylag új tudományág, az anyag súrlódásával összefüggő — kémiai, mechanikai áramlástani — jelenségek összességét foglalja magában. Hatása a gazdasági élet szinte minden ágában nagy jelentőségű, hiszen egy egyszerű motorban legalább 10—15 alkatrész súrlódik egymáshoz működés közben, ez pedig as energiafogyasztás 7—10 százalékát jelenti. A legoptimálisabb működtetéshez megfelelő kenőanyagokra van szükség, mert — ami a tanácskozás előadásainak egy részéből is kitűnik — jelentós termelesnövelési lehetőség rejlik meg az üzemekben, gyárakban a kenöfolyadékok helyes megválasztásában. A forgácsológépek üzemeltetésénél is nagy jelentőségük van a megfelelő kenőés hűtőfolyadékoknak. A konferencia tapasztalatait kiadványban foglalják majd össze, s ezt a különböző ágazatok szakemberei megkapják. (MTI) Felhívás az agrár szakemberekhez A magyar agrár szakemberekhez való felhívás közzétételével fejeződött be szerdán a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen rendezett kétnapos falufejlesztési ankét. A Magyar Agrártudományi Egyesület azzal a céllal szervezte ezt az ankétot, hogy széles körben megvitassák, milyen módon nyújthatnak segítséget a falun élő agrárszakemberek a falu fejlesztéséhez, az ellátás javításához, a kulturális élet jobbításához. Az ankéton közreadott felhívás kiemeli: az agrárértelmiség, az egyetemek, főiskolák hallgatói a falusi értelmiséggel karöltve vegyen részt „Az agrárértelmiség a szocialista faluért" akció céljainak megvalósításában. Szakmai munkájuk, tanulmányaik mellett fokozottabban kapcsolódjanak be üzemük, falujuk, egyetemük, főiskolájuk politikai, társadalmi, kulturális életébe, a közéleti, a településfejlesztési és közművelődési feladatok megvalósításába. A nagyüzemekben megoldandó feladataikkal párhuzamosan munkálkodjanak a háztáji és kisegítő gazdaságok termelési színvonalának fejlesztéséért. Kívánatos, hogy az érdekelt szakemberekkel együtt megkülönböztetett figyelmet fordítsanak a korszerű falukép, a kulturált major és munkakörülmények kialakítására, a természet- és környezetvédelemre, s tartsák állandó feladatnak a tanyákon, szórványtelepüléseken élő lakosság életkörülményeinek javítását. (MTI)