Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-03 / 231. szám

Szerda, 1979. október 3. 5 — És mi lesz a többiekkel? — Ezentúl nem járnak színházba. — Vagyis nyugodjunk bele, hogy az eddig színházbajáró munkások, a város üzemeiben dolgozók közül körülbelül százan, nem ülnek be többet a nézőtérre? — Ne nyugodjunk bele. — Hanem? Mit csináljunk? Beszélgetésünk Csanádi Józsefnéval — a színház egyik leglelkesebb, legtapasztaltabb közönségszervezőjével — ezen a ponton folytathatatlanná vált. Mindkettőnk tanácstalanságának okait nem lehet másként összefoglalni, csak ha pénzről is beszélünk, amely immár a kultúra fellegvárait is szorosabban köti birodalmához. Tehát: kik is azok, százan, akikről már teljes bizonyossággal tudjuk, nem lesznek az új évadban rendszeres színházlátogatók? Egy kis visszapillantás: 1974-ben a 20 ezer forintos minisztériumi támogatás révén 14 szegedi vállalatnál 266 színházbérletet féláron vásárolhattak meg a szocialista brigádok tagjai. A következő esztendőben tízezerrel megnőtt a központi pénz, 392 kedvezményes áru bérlet találhatott gazdára. 1976 : 40 ezer forintos támogatás, 434 bérlő, a következő két évben 50—50 ezer jutott, 487-en, illetve 472-en (18 üzembői) kaptak féláru bérletet Az olvasó türelmére számítva még egy adat: erre az évadra, amikor a színházi jegyárak 30 százalékkal emelHúsz ország szakembereinek részvételével unkavéíelmi tanácskozás kedtek, a tavalyi 50 ezerről harmincezerre csökkent a szocialista brigádok bérleteihez adott központi támogatás, vagyis a tavalyi 472 helyett csak százhatva hkettőt kaphatnak féláron a termelőüzemek dolgozói (eddig akár a postaigazgatóságiak is részesülhettek a kedvezményben). Miért ez a sok szám? Bizonyára a közönségszervezők is megcsinálták ez egyszerű levezetést, amikor meg kellett magyarázniuk — mondjuk az öntödében —, hogy a tavalyi bérleteseknek miért csak a harmada fizethet — a tavalyi 108 helyet 172 forintot, a féláru bérletért. Másként hogyan nyerhetnék meg például a textilgyári fonónőt (aki a férjével együtt mindenképpen szeretne eljutni az előadásokra), hogy kifizesse azt a 744-et a két teljesáru bérletért? Az az igazság, hogy sehogy se tudták megnyerni. Éppen a textilben ugyanis azt mondták, még az oda jutó húsz darab kedvezményes bérletre sincs pénzük, mert tavaly „becsapódtak". Miért kötnék most le magukat, drága pénzen? Hiszen az elmúlt idényben a vasárnapi előadásokra megvásárolt bérleteiket (minthogy három műszakban dolgoznak, csakis vasárnap van kinekkinek színházbajáró ideje! hol használhatták, hol nem. Mert a színház képtelen volt tartani a műsorrendjét, öszsze-vissza cserélgették az előadásokat. Másutt (tegyük hozzá: a legtöbb üzemben) megnézték a műsortervet, és kijelentették: nem ígér az évad anynyi vonzó bemutalót, hogy érdemes legyen zsebből fizetni a nyolcszázat a családi két bérletért. Hol vannak a vígjátékok? Az operettek? Musical? Jó, azt majd megnézik jeggyel. Ebben maradtak. Ügy véljük, körülbelül fél év múlva nyilvánvalóvá válik, hogy a régi színházjárók, bérletvásárlók valóban válogatnak-e a műsorból, vesznek-e jegyet egy-egy előadásra, vagy inkább otthon marasztalja őket a kényelmesség, meg a nekik érdektelen színházi program. Talán a takarékosságra való nagyobb hajlam is beleszól a dologba. Annyi bizonyos, hogy nehéz volt az évad előtti hajrá, az üzemi közönségszervezőknek. Körülbelül ötvenen vannak. Az első bemutató előtt két nappal kértük a jegyirodától az adatot: a kedvezményes ifjúsági bérleteket is beleértve mindössze ezerötszáz bérletet vittek magukkal, hogy megpróbálják „elhelyezni". Ha sikerül, jól dolgoztak. (Idekívánkozik, hogy néhány vállalatnál — olajipar, Volán, ingatlankezelő, öntöde — a szakszervereti bizottság, bár már megtervezett a költségvetése, odaadta a hiányzó kedvezményt a dolgozóknak, mert úgy találta, nem egészséges, ha hirtelen megvonják az embertől megszokott szellemi táplálékát.) Mégis maradnak sokan — kívül a színházkapun. Sulyok Erzsébet Zenei naptár Napjaink kantaramuzsikája Zenei világnap lévén, rendkívüli adást iktatott be hétfőn a televízió, s a Nemzeti Galériából közvetített hangversenyen (nyilván felvételről, a Rádióújságban közölt műsor szerint) játszott a Liszt Ferenc Kamarazenekar is. Amit ugyanakkor élőben hallhatott a szegedi koncertközönség. a zene ünnepének Tisza-szállóbeli rendezvényén, az idei filharmóniai évad, egyben a Szegedi Kamarazenekari Napok nyitányán — alkalomban tehát nem volt hiány. Hát még. ha hozzátesszük, további fejlécei is akadtak ennek a koncertnek. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a szegedi városi tanács és a filharmónia közösen védnökölte, úgyis mint a Korunk zenéje sorozat immár hagyományos, évente visszatérő misszióját napjaink komolyzenei törekvéseinek, alkotásainak népszerűsítésére, s úgyis mint a szegedi tanács hasonló szellemben fogant mecénás! kezdeményezésének „eredményhirdetését". Ezekre a körülményekre utalt Bányainé ár. Birkás Máriának, a szegedi városi tanács elnökhelyettesének ünnepi beszéde. Jelesül tehát arra a tanácsi vállalkozásra, melynek értelmében Maros Rudolf, Durkó Zsolt, Vántus István, Huszár Lajos, Molnár László és Vaszy Viktor megbízást kaptak kamaraművek komponálására, s (az időközben elhunyt Vaszy Viktor kivételével) teljesítettek : tetsszék tehát eredményhirdetésnek akár a Szegedi Kamarazenekari Napok három estje, ahol egyebeke között e megrendelésre készült művek is elhangzanak. Hétfőre egy jutott. Vántus Eclogája Huszár Lajos Scherzo és adagio című darabját, valamint Molnár László Négy tanulmányát csütörtökön, Maros Rudolf Kontrasztok című művét és Durkó Zsolt Rc/rains-jét október 8-án este hallhatják az érdeklődők ugyanitt Miként a szerzők listája elárulja, nem titok, a meghívásoknál helyzeti előny, a hazai pálya előnye illette a Szegeden élőket (Vaszy, Vántus, Huszár, Molnár), illetve az innen elszármazott Durkó Zsoltot, aki bár ilyesfajta hendikepre aligha szorulna, az elgondolásban még sincs rosszízű manipuláció, hiszen nem árt legalább három koncert erejéig együvé tudni azokat, akik ma, a zeneszerzésnek nem túlontúl kedvező időszámítási periódusban és valamiképpen Szegedhez tartozva élnek, dolgoznak. Vántus István Eclogája (mint a szerző önjellemzi, szólisztikus fontosságú klarinétra, két kürtre, ütőhangszerekre, hárfára és vonós kamarazenekarra) pásztoridill, amolyan elvont zenei disputa az élet szellemi és testi gyönyöreiről. Az elmúlásról merengő hangvétele, nosztalgikusan-fájdalmasan aláhulló dallamvonalai érezhetően az Aranykoporsó című operájának dekadens latin hangulatát idézik föl tömör poézissel, hatásosan. A műsorban még Decsényi Jánosnak hasonlóan az antikvitásra utaló müve, a római császár-filozófus Marcus Aureliushoz címzett Kommentárok- és Szöllösy Andrásnak rendkívül izgalmas és szenvedélyes víziókkal teli Csembalóversenye (Pertis Zsuzsa szólójával) képviselte a mai zenét. Hogy aztán szünet után hangozzék el Bartók zseniális Divertimentója — amit a Liszt Ferenc Kamarazenekar már az érzékenyen és kitűnően dirigáló Gazda Péter nélkül, a hangversenymester Rolla János irányításával szólaltatott meg pregnánsan, álomszép tónusban, élményszámba menően. Én némileg megcsappant publikum tapsaitól kísérve, melyről mindössze annyit tanulságul: napjaink kétségtelenül erősebb szelle-. mi koncentrációt, éberebb kondíciót, figyelmet igénylő műveinek előadásához nem biztos, hogy a hétköznap esti órák a legalkalmasabbak, legalábbis a közönségnek. Napi munka után, másnapi gondok előtt a fáradtabb agy nagyobb terhelésnek kitett annál, ami egy koncert műélvezetéhez még méltányosan beszámítható. Nikolényi István Húsz ország szakembereinek részvételével háromnapos munkavédelmi tudományos tanácskozás kezdődött kedden a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében. A konferenciát a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézete alapításának 25. évfordulója alkalmából rendezték, ennek megfelelően az előadások többsége is a kutatóintézeti munka tapasztalatait összegzi és azt vizsgálja, hogy a kutatók — más szakemberekkel együttműködve — hogyan segíthetik még hatékonyabban a munkakörülmények javítását. A hazai és külföldi beszámolók egyaránt kitérnek a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítására, továbbá arra a kérdésre is, hogy a munkavédelmet érintő jogszabályok megfelelnék-e a mai kor követelményeinek, hol van szükség korszerűsítésekre. Magyarországon a kutatók munkája is erőteljesen hozzájárult ahhoz, hogy az elmült negyedszázadban jelentősen csökkent az üzemi balesetek száma és a foglalkozási megbetegedéseket is nagymértékben sikerült viszszaszorftani — mondotta megnyitó beszédében Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese. — Hazánkban jól működik a munkavédelem szervezete, s munkájára egyre nagyobb szükség van. Sikerült ugyan megszüntetni sok veszélyforrást, az új feladatokkal, új technológiákkal azonban újabb és újabb veszélyeztető tényezők jelennek meg a munkában, s ezek megszüntetése fokozott felelősséget jelent az egész arra hivatott apparátusnak. Hazánkban a munkavédelem a termelés szerves része, ezért a termelés fejlesztése egyben a dolgozók biztonságának növelését is jelenti. Nagy Gyula, a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézetének igazgatója a többi között elmondta, hogy — különösen az utóbbi tíz évben — szoros kapcsolatokat építettek ki az üzemekkel. Sok ezer műszeres munkahelyi vizsgálattal segítették a helyi gondok megoldását, sokfajta egyéni védőeszközt is kidolgoztak, olyan eszközöket is az üzemek rendelkezésére bocsátottak, amelyékkel elejét veszik a gázrobbanásnak. megelőzhetik az ugyancsak tűz- és robbanásveszélyes elektrosztatikus feltöltődéseket. További munkájukban is a korszerű biztonsági eszközök, rendszerek, egyéni védőeszközök kialakítását sorolják az első helyre. Hasonlóim fontos feladatuk a baleseti okok elemzése, olyan egységes koncepció kialakítása, amely segít szilárdan megalapozni az egészséges és biztonságos munkakörülményeket. A tanácskozáson Mihail Cuckov, a Szovjet Központi Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet igazgatója is felszólalt. Elmondta, hogy hazájában folyamatosan javulnak a munkafeltételek és nagy sikereket értek el a balesetek megelőzésében. Ezt a kedvező folyamatot a munkevédelmi intézményhálózat állandó bővülése segíti. Az utóbbi nyolc évben 380-ról 800-ra emelkedett a munkavédelmi feladatok megoldásával foglalkozó tudományos intézetek száma. Évente mintegy 1800 olyan tudományos mú születik, amely a munkavédelem egy-egy fontos kérdését segíti megoldani. Tudományos alapokon folyamatosan egységesítik a termelőeszközök és a technológiák biztonsági követelményeit, s számottevő eredményeket érnek el az értékelési, az ellenőrzési módszerek kidolgozásában is. A tanácskozást ma folytatják. Kiállítási napló Tájképek és épületek évszázadai SZÁZ ÉV MAGYAR TÁJKÉPFESTÉSZETE címmel reprezentatív bemutató került az idei országos múzeumi és műemléki hónap megyei rendezvényeinek élére. A Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában megrendezett , tárlat a Magyar Nemzeti Galéria legszebb darabjait gyűjtötte csokorba. Ha megtekintjük a képtár két szintjén látható értékes müveket, azt tapasztaljuk, hogy mind a múlt század hetvenes éveiben működő mesterek természetábrázolásaiban. mind a mai festők környezetkompozícióiban az adott táj sajátos karakterén kívül ezekbe a képekbe mindig beleszövödik a művészek egymástól néha végletesen eltérő lelkialkata is. így a magányos sorsú Paál László romantikus-realista erdőrészleteiben az ő férfias borongása érződik, míg ennek ellenkezője, a derűs életöröm Szinyei Merse Pál optimista hatású tájképeiben tükröződik. A magyar vidék szépsége iránti szeretet árad Mészöly Géza kiállított vízparti képéből. Tájának finom tónusa. színgazdag koloritúvá erősödik fel a nagybányai művészcsoport egykori vezérének, Hollósy Simonnak plein air festményén. Az alA szovjet dráma szemféje Magyarországon A színházi évad jelentős eseménye a szovjet dráma II. szemléje Magyarországon, ősztől tavaszig több mint 30 orosz és szovjet művet mutatnak be színházaink — mondotta Orosz László, a Kulturális Minisztérium színház-, zene- és táncművészeti főosztályának vezetője kedden a MUOSZ székházában tartott sajtótájékoztatón. A Szovjetunióban tavaly megrendezett magyar dráma II. szemléjének viszonzásaként neves mai szerzők, mint például Gelman, Rozov, Borovics, Vampiloo, Arbuzov, Aljosin és népszerű klaszszikusok: Csehov, Gogol, Puskin alkotásait tolmácsolják. Több művet szovjet rendezők — köztük Ljubimov, Jefremov, Efrosz és Tabakov — közreműködésével állítottak színpadra. Az előző évadokban bemutatott szovjet és orosz darabok közül száma* jelenleg is műsoron lesz. földi mesterek közül a drámai hangvételű Koszta József s kortársa. Nagy István — bár más-más környezetben: Szentes mellett és Erdélyben alkották munkáik nagy részét —. képeit az jellemzi, hogy tájaikban éppúgy benne van a földdel küzdő parasztok magánya, mint a néppel együttérző festők borús-büszke zártsága. Rudnay Gyula falusi utcája azt példázza. hogy a viharsarki mesterek mély érzelmű lírájával van rokonságban, míg Fényes Adolf, a szolnoki művésztelep egykori alapító tagja az oldottabb hangulatú festőkhöz áll közelebb. Az egykori alföldi mesterek mai örökösei közé tartozó, vásárhelyi származású Kurucz D. István és a Tornyai városában élő Hézsö Ferenc festményei a változó dél-alföldi világunk népi hagyományokkal nem szakító, de a megújhodását is éreztető állapotát sugallják. A század elejétől hazai művészetünk korszerűsítését elősegítő modern francia piktúra befolyását mutatja Vaszary János parkjelenetet ábrázoló, könnyed ecsetkezeIésú. színdús képe, csakúgy, mint az atmoszférikus, íénynyel átitatott tájat bemutató Márffy Ödön vászna. Ugyancsak a kolorisztikus érzékenység jellemzi Bartha László behavazott faluját. Kortárs képzőművészetünk nagy öregjei közé tartozó Barcsau Jenő házakat idéző, konstruktivista szellemű kompozíciója sejteti, hogy e jeles mesterre fiatal korában az alföldi festők is hatással voltak. Végezetül említjük meg, hogy a Magyar Nemzeti Galériának e maradandó élményt nyújtó kiállítását a szegedi múzeum néhány értékes, régebbi festményével, illetve újabb szerzeményével tettük teljesebbé. Ügy véljük, a tárlat rendezőjének, dr. Szinyei Merse Anna művészettörténésznek. a Nemzeti Galéria tudományos kutatóiának sikerült az a törekvése. hogy a napjainkig ívelő évszázad tájképeiből összeválogasson egy olyan csokorravalót, mely keresztmetszetet ad. s minden lényegesebb stiluskört bemutat a legnevesebb magyar íestők alkotásainak segítségével. Szelcsi Zoltán CSONGRÁD MEGYE KÖZÉPKORI TEMPLOMAI ÉS MONOSTORAI címmel nyílt szemléltető kiállítás a Közművelődési Palota kupolájában. Néhány esztendővel ezelőtt még az volt a közhiedelem, hogy a Dél-Alföldön szinte egyáltalán nincsenek európai mércével mérhető középkori épületek és szobrok. Ügy látszik, eltűnőben egy fehér folt. Tény. hogy az Alföld tágas síkján Kevesebb középkori épület, templom, monostor állta ki az idők és a történelem viharainak próbáit. Az utóbbi idők kutatómunkája nyomán azonban egyre gazdagabban bontakozik ki a Tisza mentén egykor épült épület- és szoborkincs. Jelentós adalék ez a magyarországi román kor és gótika színképéhez. Az eddig csak kutatók által ismert anyag most — az idei múzeumi és műemléki hónap központi gondolatához kapcsolódva bemutatja az álló. a romokban levő és a feltárás alatti templomokat, monostorokat. Fotók, alaprajzok. kiegészftett-restaurált középkori gótikus szobrok sorakoznak a kupolában. Szer, Szőreg, Óföldeák. Ecser. Csomorkány. KLszomfcor, Tápé, Algyő, Fábiánsebestyén és Szeged ritka, de értékes középkori építészeti és plasztikai emlékei láthatók a kiállításon. Figyelemfelhívás ez a bemutató. A szakmának és a közönségnek egyaránt. Arra, hogy keresse fel ezeket a helyi műemlékeket; arra, hogy mindez nemzeti érték, melynek megmentése. rekonstruálása — tudomásul kell vennünk — napról napra többe kerül, de nem mondhatunk le róluk. hisz nagy idők tanúi, melyek nemzeti önismeretünket is gazdagítják. T. L.