Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-14 / 215. szám

4 Péníe!:, 1979. szeptember 14. postaláda uBMHwmMHaaw társszerzőnk az olvasó > A levelek egyhangúságára igazán nem panaszkodhat a Postaláda mostani összeállítója. Változatos témák foglalkoztatták e héten olvasóinkat, többen személyes gondjaikat osztották meg a szerkesztőséggel, mások többeket is érlnlő észrevételeiket Írták meg —, ahogy az már-már természetes Is. Arra törekedtünk tehát, hogy lehetőleg minél teljesebb terjedelemben jelentessük meg a közérdekű leveleket, de azért helyet adjunk azoknak az olvasói kéréseknek ls, melyek inkább „magántermészetűek". Vipera vagy sikló? nyítsam be, hogy a kakaó nem az én hűtőszekrényemben romlott meg? És hogy vigyem vissza a savanyú folyadékot, miután már gyanútlanul kitöltöttem a bögrémbe, és éppen kortyolgatásához készültem? Így, többnyire annyiban hagyom a dolgot" — irja Szönyi György Endre. Olvasónk levelére nyilvánvalóan a Csongrád megyei Tejipari Vállalattól kapunk majd választ. Annyit azonban máris megjegyeznénk: a kakaó megsavanyodásáért szerintünk nem a tejüzem. hanem az élelmiszerüzletek „hűtőtárolói" a felelősek, amelyekbe vagy belefér a kiszállítás után minden zacskó, vagy nem... S még valamit engedjen meg levélírónk a Postaláda mai összeállítójának, aki ugyancsak mindennapos fogyasztója a félliteres csokoládés tejnek. Jómagam évek óta nem találtam savan; ú csokis tejet, igaz, a sovány kakaóról nem nyilatkozhatom, azt nem próbáltam. De hát, olvasónk mindkettőről írt... Ami pedig a visszavitelt illeti: ha az üzlet eladói biztatják, hogy vigye vissza a savanyú kakaót, akkor bizonyára nem fognak bizonyítási eljárást folytatni arról, hogy kinek a hűtőjében romlott meg az általuk forgalomba hozott áru. Együtt, egymás ellen Gyálaréten kaptam földet késő tavasszal. Részben bevetettem, másik résziének művelését megakadályozta dagadt bokám. Hetekbe tett, mire kijutottam, hogy rendet teremtsek. Sűrű, ágas-bogas gazerdő fogadott. Teljes erőbedobással nekiestem az irtásának kislányom segítségével. Hol rángattuk, hol kapáltuk, mikor melyik módszer volt alkalmasabb. Egy ilyen nehezen kihúzott tereliélyes gyom mély gödrében ült és nyújtogatta felém hosszú nyelvét egy sárga íollos parlagi vipera. Valósággal világított az éles napfényben. Amit éreztem, azt nehezen tudnám ecsetelni, a sóbálvány hozzám képest fürge gyík lett volna. Gyökeret vert a lábam. A sziszegésre mégiscsak magamhoz tértem, és egy nagyot sikítva elrohantara. Futás közben eszembe Jutott, hogy a ruháim a közelben vannak. Erre visszaóvakodtam, és láttam, hogy a farkánál fogva visszacsúszik a földbe, mint egy giliszta. Zaklató szívvel, lázasan gondolkodni kezdtem: visszaadom a kertet, mérgeskígyókat nem termelek, örülhetek, hogy nem a kislányom akadt rá. Egy találkozása már úgyis volt a lakásban egy patkánnyal. A rosszul záródó fülkeajtón jött be, a csöveken keresztül. Azóta is fél egyedül otthon. Azután fontolgatni kezdtem, hogy ilyen előnyösen nem jutok mégegyszer kerthez. Közel ls van, jó föld, a gyerekeim ls szívesen jönnek ki. Mégsem adom vissza, hátha nem is vipera volt. A kert másik végében tovább folytattam a munkát. Egy idő után körülnéztem, mennyire haladtam, amikor a lábam előtt a villámnál is gyorsabban beiramodott egy hasonló jelenség a sűrűbe. Ott felágaskodva lesett viszsza rám. Ijedtemben átugrottam a szomszéd földjére, onnan meredtem az újabb meglepetésre. Ügy véltem, ez a tigris felesége lehet. Elhatároztam. hogy végére járok a dolognak. Kislányommal felkerekedtünk, és elmentünk a múzeumba. Oft azonban csak egy sötét bőrű vízisiklót láttunk. Régről ismerem, nincs támadó szándéka. A budapesti Nemzeti Múzeumban viszont ráakadtunk a mi foltos bőrű, állatkerti jószágunk egy mására. Bizony, parlagi vipera volt. Nem rézsikló, ahogy mondták a szomszédok, mert azon gomboetűfejnyi világos pontok vannak, és a síklók fejformája szelíden ovális, az enyémnek meg egyenlő szárú háromszögalakja van. Most aztán megint itt a nagy kérdés: visszaadjam a földet? Ne adjam? Nem hiszem, hogy csak egyedül én találkoztam parlagi viperával az idei osztásban. Azt sem tudom elképzelni, hogy a régi művelők sosem látták volna. És akkor miért nem hívták fel a figyelmünket, hogy óvatosak legyünk. Még jó, hogy lusta fajzat, s amikor rángattam a feje fölül a tetőt, nem bújt ki valahol, és nem harapott a lábamba. Kérem. segítsenek, nagyon tanácstalan vagyok — kéri Darvasi Mihályné. Állatrendszertani kérdésekben nem lévén járatosak, a JATE ökológusától dr. Gallé Iászlótól kértünk tanácsot. (Az ökológus az élő szervezetek és a környezet kölcsönös viszonyát tanulmányozza.) Szerinte nagy ritkaság lenne Szeged határában a parlagi vipera, a kutatók tudomása szerint ugyanis Szegertiez legközelebb Bugacon honos a parlagi vipera. Valószínűbb hát, hogy siklóféle volt levélírónk földjének lakója. Bizonyosat azonban csak akkor tudnának mondani, ha látnák az „illetőt", amelynek befogása persze óvatosságot, elővigyázatosságot követel, még a hozzáértőktől is. ök általában villás rúddal szokták a fejét a földhöz szorítani, s jól záródó dobozban szállítják. Levélírónknak persze nem ajánlhatjuk, hogy megpróbálja ezt a megoldást, mert ha mégis, messziről idekeveredett parlagi vipera volt, nem vállalhatjuk a felelősséget. Inkább azt tanácsoljuk: Brehm Az állatok világa cini ű könyvében keresse meg a látogató képét, s bizonyára dr. Gallé László is készséggel vállalná, hogy a továbbiakban útbaigazítsa aztán. Kónya Imre, Debreceni utca 18/A szám alatti lakó olvasónk egy nyolc éve húzódó üggyel kapcsolatban kérte szerkesztőségünk segítségét. Arról van szó, hogy a Bihari utca 19. szám alatti házban 9 sertést, 4 lovat tart a tulajdonos, annak ellenére, hogy már többször felszólították: szüntesse be az állattartást. A felszólításokat a tanács illetékes osztályán szövegezték, ám hiába: az utcákat elárasztja a trágyaszag a legkisebb szélben is. Olvasónk személyesen kereste fel szerkesztőségünket, az erélyes felszólító leveleket meg is mutatta. Érthetetlen hát, hogy a kilátásba helyezett büntetések hatástalanok, illetve az állattartó háztulajdonos kifizeti az ötszáz forintot, s minden marad a régiben. Igazán nem lehetne hatásosabb szankciót alkalmazni? Mert így a szomszédok együttélése inkább egymás elleni harccá változik idővel. A Mátyás téri szociális otthon egyik lakója — nevét nem írta meg — azt panaszolja, hogy pihenésüket, zavarja néhány lakótársuk hangos rádiózása, tévézése, beszéde. Idős emberekről, nyilván megromlott hallású gondozottakról van 6zó, megértésen kívül mást nem kérhetnek bizonyára a közösség lakóitól a gondozók sem. Azon azonban bizonyára lehet segíteni, hogy a televíziót. rádiót a hálótermektől jobban elkülönítsék, a hangoskodókat szép szóval lecsendesítsék, közösen, mindenki nyugalmáért. Hiánycikk? Röviden Torin Jánosné saját kárán okulva óva inti olvasóinkat attól, hogy magánautósok ajánlkozását elfogadva „maszek taxival" utazzanak. A Kiskórössy csárdából — Tarjánon át — az Április 4. útjáig nekik 150 forintba került a fuvardíj. Bizony, jobban jártak volna, ha vendégeikkel végigsétálnak aTisza-parton. „. Egyik névtelen levélírónk foglalkozása pénzbeszedő, s attól fél, levele miatt lakókörzetében majd megharagszanak rá ügyfelel. Nos, mi úgy véljük, hibáztatni inkább azokat kellene, akik a Benczúr utca rendbe hozott úttestjére hordják ismét a szemetet, s a petőfitelepi templom környékét is szeméttel és törmelékhalommal éktelenítik. Mindezért azokat kellene felelősségre vonni szerintünk, akik szemetelnek. s nem azokat, akik „nem gondoskodnak az elszállításról." Mert, azt mégsem lehet elvárni tőlük, hogy naponta végignézzék a város közterületeinek minden négyzetméterét. nincs-e valami elVinnivaló... Lapunk szeptember 12-i, szerdai számában fényképet közöltünk az Északi városrész második ütemének beépítési tervéről, illetve e terv modelljéről. Olvasóink nehezményezték, hogy az utcák feliratát nem lehetett a képen elolvasni. Ezért most írjuk meg, hogy az újabb építkezés az Északi körút, Csongrádi sugárút, Körtöltés, Agyagos utca közötti területen kezdődik majd el. Kocsis Istvánné (Olajbányász tér 1. magasföldszint 10.) gyermeke óvodai elhelyezése ügyében kért segítséget. Három gyermeke közül ugyanis megnyugtatóan, csak a bölcsődés és általános iskolás korú sorsa rendeződött, a középső gyereket csak a ságváritelepi óvodába vették fel, ami naponta kétszer szülői kíséretet feltételez. Ugyanakkor a tarjáni egyes számú óvodába olyan gyereket is felvettek. akinek szülője munkahelyén óvoda van. Óvodai kérdésekben nem szoktunk segíteni, vége-hossza nem lenne ugyanis a kéréssorozatnak, a levelet azért ismertettük csak röviden, mert tanácsunk megértéséhez ez szükséges volt. A tanács pedig: fellebbezéssel próbálkozzanak levélíróink. Nagy András régi levelezőnk, ezúttal is érdekes, humoros hangvételű levelet küldött, melynek közlésétől most — terjedelme miatt — eltekintünk ugyan, de üzenjük: panaszát továbbítottuk a Szegedi Elektromos Szövetkezethez. amelv a 15 centiméteres karcolással elcsúfított, s „rosszabb, mint volt" magnetofon ügyében bizonyára segítségére lesz. Szeptember 3-án a délutáni órákban, pontosabban 16.30-kor a víztorony térnél én is beálliam a sorba, hogy bérletet váltsak első osztályos unokámnak. Voltunk vagy ötvenen. 17.30-kor kiszólt a bérletet osztó hölgy, hogy ne álljanak ilyen sokan, mert csak 18 óráig tart a munkaideje, és 6 tovább nem hajlandó bérietet adni. (Ezt alá is írom, de: általában mindenki a hónap 5. napjáig megváltja a bérletet, miért nem lehet meghosszabbítani erre a pár napra a nyitvatartási? Miért nem kap segítséget a bérletkiadó? És aki fél 5-ig dolgozik, és nem tudja máshol megváltani a bérletét, csak a Víztorony téren, mert ntiég össze kell szednie a gyermekeit az óvodából?) Hozzá kell termem, hogy nagyon sokan bementek hozzá a fülkébe és soron kívül adott bérietet, mi meg csak álltunk sorba, mint a birkák és türelmesen vártunk a sorunkra, mert hátha mégis sorra kerülünk 18 óráig. Mire majdnem sorra kerültem, nagy vitára lettem figyelmes. A vita témája az volt, hogy „megmondtam időben, ne álljanak sorba, mert elfogyott a nyomtatványom! Nem tu. dok új bérletet kiadni!' Hát először is, korábban nem ezt jelentette be, a másik dolog pedig: mi az, hogy elfogyott a nyomtatvány^ Miért nem ad ki a Volán eleget? Talán ezt is a hiánycikkek listájára kell írni? Aligha hihető! Kérem, mi van akkor, ha én másnap reggel — ésraj.tam kivül még igen sokan — kifogok egy ellenőrt, el fogja-e nekem hinni, hogy „én kérem akartam tisztességesen bérletet váltani, de a jegyirodában elfogyott a nyomtatvány?". Ugye nem? Miért csak az utasokat ellenőrzik, hogy megváltották-e a jegyet, a sa ját dolgozóikat miért nem ellenőrzik? Kis Kálmán, Víztorony tér 1. Uszodában A rádióban szeptember 10-én, reggel a tudósító elismerően számolt be arról, hogy a szegedi Járásból több községböl Szegedre Jártak be az általános iskolás tanulók úszásoktatásra. Valamit azonban elfelejtett megjegyezni a tudósító. Azt ugyanis, hogy aSZUEban, a reggel 7 órakor kezdődő csoport gyermekeit nem engedték be az öltözőkbe, ezért a szabadban vetkőztek-öltöztek. A nagyobbacska fiúk, lányok a WC-kbe vonultak öltözködni. A kísérő tanárok és szülők hiába kérték az uszoda személyzetét. Nem engedték! Az eredmény: a második héten a gyerekeknek körülbelül egyharmada megbetegedett, és nem Járt be. A befizetett 200 forint tandíj persze elúszott. Ha már írok, azt is megemlítem. hogy a szegedi gyerekeknek 150 forintba került a kéthetes tandíj (ha jól emlékszem, éppen a Délmagyarban olvastam), a járásiaknak —, akiknek pedig egyéb költségük is volt — 200 forintba. Ezt nem értem, de nem kifogásolom különösebben. Persze, a kísérő szülőktől és tanároktól is beszedték • látogatási belépődíjat, holott tudták, hogy ők nem fürdenek. Ez sem jelentős. de érthetetlen. Ám, hányan tanultak meg úszni? Nincs adatom, de ahogyan egy csoportot figyelemmel kísértem (érdekelt voltam, az unokám is részt vett benne) nem sokan. Talán a nagyobbak, az úszás elemeit. De hát, persze, nem elég két hét (napi 1 óra) a 6—8 éveseknek. F. M. Válaszol az illetékes Savanyú kakaó „Bár a gyermekkoromból kinőttem már, sok honfitársammal együtt nagyon szeretem a kakaót. Mióta a magyar üzletekben megjelent a zacskós csokoládés tej, azóta csak azt reggelizem. Sajnos. azonban —, évek óta figyelem —, a szegedi kakaó minőségével mintha valami baj lenne. Idén nyáron alapos összehasonlításra nyflt alkalmam. Pécsett, Egerben, majd Budapesten nyaraltam, s mindhárom helyen kitűnő minőségű reggeli italt vásárolhattam, függetlenül attól, hogy csokoládés tejet, vagy sovány tejes kakaót kaptam. Szegedre visszatérve korábbi gyanúm beigazolódott: az itteni kakaó és csokoládés tej elviselhetetlenül rossznak, vizizű löttynek bizonyult az ország más részein árusította khoz képest. Kérdéseim: tudják-e. hogy a szegediek terméke a .legrosszabb az országban? Országos normák szabályozzák-e a tejtermékek minőségével kapcsolatos előírásokat? Ha igen, hogy lehet, hogy Szegeden évek óta nem javul a minőség? Mit szándékoznak tenni a jobb minőség elérése érdekében? Mit lehet tenni a kakaó gyakori megsavanyodása ellen? Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban jegyzem meg, hogy hetente legalább egyszer savanyú kakaót találok a zacskóban. A boltban, ahol vásárolok, készséggel ajánlgatják panaszomra: vigyem vissza a romlott árut, ők kicserélik Persze, hogy bizOr. Szeptember 7-én A lift nem működik címmel megjelent panaszra a Tabán lakásépítő szövetkezet elnöke, Branyiczki Imre válaszolt: „Szövetkezetünk a liftek biztonságos üzemeltetése érdekében több mint két éve karbantartási szerződést kötött minden felvonójára a Szegedi Magas- és Mélyépítő Vállalattal. E szolgáltatásért évenként és liftenként fizetünk a vállalatnak. Tettük mindezt azért — Jóllehet, anyagi erőinket^nagyon megviseli —, hogy ezt a nélkülözhetetlen alapvető szolgáltatást mindannyiunk megnyugvására és a tagok megelégedésére rendezettnek tudjuk. Sajnos —, noha pontosan fizettük a szerződésben megállapított összeget — a vállalat korántsem teljesítette olyan lelkiismeretesen kötelezettségeit. Ezt több alkalommal reklamáltuk is a vállalatnál, de igen kevés eredménnyel. Nyár elején kénytelenek voltunk ellenük panaszt tenni a városi tanács vb építési és közlekedési osztályánál is. Szükség volt erre azért is, mert az ÉMI felülvizsgálataiból is kitűnt, hogy a felvonók meghibásodása jórészt az elhanyagolt karbantartási munkákból ered. Ennek kapcsán július 26-án egyeztető tárgyalást is tartottunk, mely az SZMMV kérésére jött létre. Ezen a tanács képviselője is jelen volt. Az SZMMV hibáinak kisebb részét elismerte ugyan, de nagyobb részt anyaghiányra hivatkozott. A kérdéses — 320-as épület — felvonóját június 20án állította le a vállalat azzal, hogy a hajtómű meghibásodott és annak kijavításáig a felvonó nem üzemelhet. Június 29-én a 320/A személyfelvonó javítási munkáját külön levélben rendeltük meg a vállalattól, melyben tekintettel, hogy a felvonó 40 családot szolgál, kértük mielőbbi megjavítását E megrendelésünkre július 12-én válaszolt a vállalat, azt írta: a 320/A épület felvonóhajtóműjére vonatkozó megrendelésükre a Ganz-MAVAG felvonógyáránál a szükséges Intézkedést megtettük. Ezen az épületen a kiírt hiányosságokat a hajtómű hibájának kijavítása után szüntetjük meg. Bár korántsem feladatunk, de az ügyet elősegítendő, mi magunk, a szövetkezet nevében is levélben fordultunk a Ganz-MÁVAG vezérigazgatójához. és kértük a hajtómű mielőbbi szállítását, ugyancsak hivatkozva a 40 család érdekeire. A cég minderre egy telefonbeszélgetésben reagált, és jobb híján ígéretet tett, melytől természetesen a lift még nem működik. Nem áll szándékunkban az ez ügyben folytatott levelezésünket részletesen — magunkat igazolandó — felsorolni, de úgy érezzük, hogy a magunk részéről a felvonó mielőbbi üzemelése érdekében a szó legszorosabb értelmében mindent megtettünk. Tagtársaink panaszával a legmesszebbmenőkig egyetértünk, mindössze azt kérjük a szerkesztőségtől, hogy mielőtt ilyen ügyekben cikket szándékoznak közzétenni, igyekezzenek arról pontosabban tájékozódni. Mi a nyilvánosságot nagyon szeretjük, olyannyira, hogy annak örülnénk, ha a szerkesztőség — akár országos lapokban is — ennek a gondunknak hangot adna, hogy a jövőben hasonló huzavonától mentesüljünk." Köszönjük a lakásszövetkezet levelét, a részletes választ, így nyilván az érintett lakók is megértik: liftjük működőképessége most már a felvonógyáron múlik. Anynyit azonban hadd jegyezzünk meg a válaszlevél utolsó két mondatához kapcsolódva: ha ilyen ügyekben levélírók fordulnak hozzánk, nem feltétlenül tartjuk szükségesnek az „alapos tájékozódást"! Az olvasói levél tényeket tartalmazott, s „információéhségről" tanúskodott. Ha a hivatalos „érdeklődési utat" jártuk volna be, talán még el sem jutottunk volna a felvonógyárig... Szóval: így gyorsabban csillapítottuk levélíróink kíváncsiságát. Ami pedig az országos lapokban megjelentethető cikkeket illeti, sajnos, valamennyi lap munkatársai tudnának saját környezetükből hasonló példákat venni, hasonló témájú cikkeket írni... Augusztus 10-én az üllési autóbuszok Bordány és Szeged közötti zsúfoltságáról volt szó a Postaládában, A Volán megvizsgálta a panaszt, s különösen a munkaszüneti napok esetében jogosnak találta, A segítség módja: mentesítő járatok indítása, ha az igények ezt teszik szükségessé. A vállalattól most kaptuk a hírt, hogy a vonalon szolgálatot teljesítő személyzet és a forgalmi szolgálattevők figyelmét felhívták rá, hogy indokolt esetben mentesítő járatta] enyhítsék a zsúfoltságot összeállította: Pálfy Katalin