Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-12 / 213. szám

Szerda, 1979. szeptember 12. 3 Talajszigefelő filc Korábban tőkés importból beszerzett, textil alapanyagú talajszigetelő anyagok gyártására tért rá a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat. Üj cikküket elsőként vasúti pálya építkezéseknél alkalmazták — sikerrel. Ezt követően több tízezer négyzetméteren a Hungarocamion egyik telephelyén, az altalaj teherbírásának javítására használták fel. A vizenyős, mocsaras terület gépjárművekkel egyébként járhatatlan lenne, a talajszigetelő filc fölé terített kavicsos homokrétegen viszont huszonhat tonnás munkagépek is dolgozhatnak. A műanyag filc újabb fontos felhasználási területe az Ml-es autópálya Bicske— Tatabánya közötti szakasza. A hegyet átszelő bevágásban a kedvezőtlen ialaj, illetve vízelvezetési viszonyok miatt a munka feltétele az út felépítményének elválasztása az altalajtól talajszigetelő anyaggal. A vállalatnál nagy teljesítményű, szovjet gyártmányú, úgynevezett tűzöttnemezgyártó berendezéssel szövés nélküli technológiával készülnek a talajszigetelő textilanyagok. MeyleziÉlt a diósziiret A szokásosnál csaknem tíz nappal korábban megkezdődött a diószüret Borsodban. A megye termőtálain, a Tisza mentén, az abaúji és a zempléni tájon Szinte valamennyi falusi portán megtalálható a dió. Az idén mintegy ötvenezer fa termését takarítják be, köztük a Tyéh környékén telepített nagyüzemi dióskertekét is. Az idei termés a korábbi évekénél jobb, mert a tavaszi fagyok nem tettek kárt. (MTI) ci tűzben Szabálytalan riport egy különös üzemből Kiállítási napló Szintézis, analízis TÓTH MENYHÉRT MÖRAIIALMI KIÁLLÍTÁSÁN eszembe jutott egy néhány évvel ezelőtti emlék. 1976 nyarán Moszkvában Valerij Dmitrjuk festőművész, a Gyetszkaja Literatúra művészeti vezetője lelkendezve mutatta a Művészet az évi márciusi számát, mely bő terjedelemben elemzi Tóth Menyhért sajátos művészetét. Zseniális, csodálatos, eredeti — ezek voltak leggyakoribb jelzői. S egyáltalán nem véletlenül. Tóth Menyhért majd 70 évpsen, 6zinte robbanásszerűen tört be a magyar képzőművészetbe. Legalábbis a képzőművészeti közéletbe. Mert Tóth Menyhért fél évszázados miskei magányában is építette életművét. Következetesen, tudatosan, a szintézis igézetében. Éppen, mert még egy évtizede sincs, hogy Tóth Menyhért méltó helyére került művészetünkben, érdemes néhány szóval bemutatni őt. 1904. január 2-án született Mórahalmon (mostani keresztmetszet-tárlata a mórahalmi művelődési házban a 75 éves művész tisztelgése szülőhelyén), ötéves korától a 70-es évek elejéig a Kalocsa melletti Miskén, szülei községében élt, a főiskolai éveket leszámítva megosztva életét a paraszti munka és a festészet között. Visszavonulásához sokminden közrejátszott; alkati tulajdonságai éppúgy, mint az a tény, hogy fiatal korában lábát amputálni kellett, az, hogy megélhetéséért földművelő életmódot kellett folytatni, az, hogy miközben csodálatos képeket alkotott szobafestést vállalt a környéken, s húzta a tangóharmonikát az ismerősök lakodalmán. Bár rendszeresen küldött képeket a helyi kiállításokra, a siker mégiscsak a hetvenes évek elején szegődött társául. Azóta elnyerte Baja váro6 által alapított Nagy Istvándíj második fokozatát a Munka Érdemrend ezüst fokozatát és megkapta a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze kitüntető címet. Megrendezték életműkiállítását és egyre több helyen szerepelnek festményei, grafikái, szobrai. Most éppen szülőhelyén. Mórahalmon. Tóth Menyhért művészi pályáját három, aránylag jól elkülöníthető korszakra szokták osztani. Az első a negyvenes évek közepéig tart. Erre az időszakra esik első és a hatvanas évek közepéig egyetlen önálló kiállítása. — 1941-ben, Budapesten, a „Műbarát" galériában —, mely nem kapott éppen kedvező kritikát. A mórahalmi kiállításon is látható ebből a korszakból jó néhány darab: modellek, naturalisztikus tanulmányraizok, indulatos aktok, kubisztikus-szerkezetes kompozíciók. És található jó néhány kemény-kegvetlen. szarkasztikusan torzított arcmás. Mintha saját keserűségét is belesűrítette volna a vulkáni módon kavargó színekbe, d"zzadó alkokba, fölnagyított orrlikakba, ádáz tekintetekbe. Nem esendő bohócfejek ezek, hanem kegyetlen, torz, alattomos rémek. Mintha ijesztgetni akarna velük álkotójuk. Mintha maga köré testőrséget állítana ezekből a figurákból. Bánszky Pál Tóth Menyhértről írott pályaképében' ezeket az évtizedeket egy remete aszkéziseként és meditáló magányaként jellemzi. A második korszaka a felszabadulás utáni évektől a hatvanas évekig terjed. Ezeket az alkotásokat mintegy bevezeti a Felszabadítónk című tipizált portré, mely a lehető legtermészetesebben köszön ti-üdvözli a szovjet katonát. A későbbi képek egyre idegesebb hullámzásba kezdenek, a figurák elvesztik kontúrjaikat, a hideg kékek-zöldek vibrálásában fölsejthető a bizonytalanság, a talajveszteség. Tóth Menyhért művészete harmadik korszakában teljesedik ki. ö maga nagyon pontosan fogalmazza meg szándékait: „A teljesség. Ez az én legnagyobb álmom. A teljesség ábrázolása. Elkezdtek munkáimban megjelenni a kerek formák. Mert én a kerekdedségben valami teljességet érzek... A fehér a színek szine, minden más szín benne fogjaltatik. Az én fehérem a humánum, a szintézis és az aktivitás eredménye, egyben szímbőluih... Az ártatlanság, a béke és olykor a gyász színe is a fehér. A nagy mindenséget egybetartó sugárzás színe. A fehér izzás a legfokozottabb izzás, nekem a kifejezések kifejezése, a legvilágosabb világosság ... Van egy nem látható valóság is, amit mindenki magában hordoz. Az érzelem valósága, az értelem valósága, az ember valósága ... Én rájöttem, hogy nem az emberen kívül, van ez az értékes sugárzó központ, hanem az emberből sugárzik." Tóth Menyhért világos és egyértelmű programot teremtett magának. Ezt meg is valósítja. Fessen portrét, repülőgépből szemlélt vizuális élményt, parasztház ablakába tett egyszerű csendéletet, fessen állatokat vagy tengert, mindegyikben egyetemes gondot és felelősséget fogalmaz meg. Képeit először színesre festi, azután oldja a fehéret ködével fátylával, párájával. „A fehér a színek summája, aktivizálásuk legnagyobb foka. mit a színkorong gyorsuló forgása a • csúcspontján ér el." Ennek képviselői a mórahalmi tárlaton a Paprikafűzők, a Pingáló, a Párnahím. zők, a Pásztor, a Forgószél a Föld és tenger, a Fej, a Mámor, a Keletkezés. Az a ritka pillanat érhető tetten Tóth Menyhért képei előtt amikor az élet mozaikjaiból a művész szintézist terem t Természetesen sokan állnak n-teg értetlenül e festmények előtt. De gondollunk Tóth Menyhért főiskolai mesterének. Vaszarynak .szavaira amikor az. egv évi önkéntes hallgatásba menekült mű. vészjelöltet így védte meg: „Lehet, hogy néki van igaza .. ." DÉR ISTVÁN „MINIATÜRAL" a Közművelődési Palota kupolájában várják az érdeklődőket. A szegedi festőművész hatvan kisméretű alkotást mutat be: vázlatokat, színjátékokat, ötleteket, tanulmányokat, hangulatjelentéseket, képes jegyzeteket. Nagyszerű ez a tárlat, színes és gazdag bepillantást enged a művészek sokszor lefüggönyzött műhelyébe. Ez a* tárlat színesebb és tematikailag is gazdagabb, mint azt Dér István utóbbi évekbeli jelentkezéseiből gondolhattuk volna. A parányi ikonok és miniatúrák élménye-hatása épp úgy fölfedezhető ezeken a munkákon, mint nagyméretű festményeinek előtanulmányai. Dér Istvánt az ember és a természet Icapcsolata izgatja elsősorban: beszélni tud az emberekkel, a fákkal, a vizekkel, az állatokkal. Tenyérnyi ikonokat láthatunk (Kis ikon. Vörös fa, Kék fa): a festékfoltok faktúrájából néhány ecsetvonással konkretizált hangulatokat (Tél, Patakpart. Virágok között); előtanulmányokat (Ember báránnyal, Tavaszvárók, Törött szárnyú madár, Örök halász); egy téma variánsait (Jégvirágos ablak előft, Fájdalom). Az alföld! táj ihletésében született képek között olyan klasszikus alfödli hagyományokhoz köthető képekre lelhetünk, mint a Gémeskút vagy a Szárkúpok és olyan kócos-borzas, a lélek viharait tükröző „feljegyzésekre", mint a Tópart és a Tápéi Tisza-part. Az emberábrázolás is közvetlenebb ezeken a kis méretű képeken, mint az utóbbi évek nagy kompozícióin. Elsősorban önön vonásait és legközvetlenebb hozzátartozóinak arcmását örökíti meg (Pirók Apa és fia. Anyám). Az állatok is fontos szerepet kannak művein, elsősorban a lovak nemes tartása, szén formái ragadják meg (Küzdelem. Fehér ló. Legelő lovak. Pusztán). S fölfedezhető két új lehetőség is: a Tárt kapu csukott ablak nagyszerű konstruktivizmusa szinte már Barcsav szellemet idézi s az Álmodó finom festőis^. gén pedig oldódni látszik Dér István kemény, határozott vonalkultúrája. _ Tandi Lajos — Jó munkát! — Van. Főzök. — Mit? — Tollat. — Nyolc órán át ezt csinálja? — Nem én. Máma főztem vért is, meg csirkebelet. — Hogy bírja? — Mit hogy? — A bűzt. — Hallja-e, nem a drogériába jöttem én dolgozni! Ezt is kell valakinek csinálni, nem? Aki itt van, vállalja. Különben is, megfizetik. Harminc százalék veszélyességi pótlékkal kijön az öt-hatezer. * ATEV = Allatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat. Az 'országban kilenc gyára működik, s ezek hivatottak a környékükön keletkező vágóhídi hulladékot, baromfi-feldolgozókból szállított maradékot, elhullott állatokat feldolgozni. Munkájukról nem sok szó esik, s a hétköznapi életben sokkal inkább a rossz tréfák céltáblái. pedig hasznos tevékenységet végző gyárak. Ide nem özönlenek a • repi-látogatók, viszont van egy előnye. Nem szállnak ki a népi ellenőrök, ha azt hallják: ott valami bűzlik. Gyártják az állatifehérje takarmányokat, húsból, csontból, belsőségből. Az ÁTEV hódmezővásárhelyi üzemébe az egész Csongrádból, Békés megye déli feléből szállítják a feldolgozó üzemek hulladékait, s mindkét megye teljes területéről a dögöket. Évente 30 ezer tonnát dolgoznak fel, R lesz belőle 25 százaléknyi csont- és húsliszt, 10 százalék mennyiségű zsír. Százhetvenöt dolgozó segítségével évente 100 millió forint termelési értéket állítanak elő. Ha ugyanazt az anyagot külföldről kellene beszereznünk, csaknem háromszor ennyit fizetnénk érte dollárban. Importkiváltó a húsliszt, csontliszt, exportcikk, a zsír. Belgiumba, Olaszországba viszik — hozza a valutát. Most tagadja valaki a régi igazságot: a pénznek nincsen szaga! * Az emeletmagas nyitott szín alatt heverő disznók, egy bivaly, tehenek. Ezek már nem kérnek enni. Egymáson hevernek. Komótos mozdulatokkal fejti a férfi egy. feketetarka borjú bőrét. Nézem a nyúzó embert. Arcomon a kívülálló csodálkozása, „milyen nyugodtan dolgozik a puffadt jószágok közt". Visszanéz, arcán csodálkozás: „Mit tud ez a koma ilyen ijedt képpel bámulni!" Feni a kést, indul a bivalyhoz, amely akkora már, mint egy elefánt. — Egyébként elefántot is dolgoztunk már fel. A közeiben megdöglött egy vándorcirkusznál — mondja az üzemvezető. Sáfár György agrármérnök. Egy másik üzemben pedig volt jegesmedve és fóka. Menjünk tovább. A főzőberendezések közelében a földön ... na, nem, mindent nem írok le, szóval abból is fehérjetakarmány lesz. Egy tó a telep végében. Vízfelület csak hosszas kutatás után tűnik szem elé, az is csak tenyérnyi foltokban, Amit nem terveztünk a riportban: munkában a tűzoltók Szellemi export A jugoszláviai Kanizsán épülő majolikagyár gyártástechnológiai know-hqwjának szolgáltatására, a dolgozók betanítására és a termelés beindítására vállalkozott a Finomkerámiaipari Művek, amely a Tescóval együtt kötött szerződést erről a csaknem 400 000 dollár értékű szellemi exportról a jugoszláv partnerrel. A megbízás alapján jugoszláv berendezések felhasználásával tervezik meg a gépsort, amely évente 100 tonna majolika edényt és dísztárgyat készít hasonló minőségben, mint a mintául vett magyar üzem, az Alföldi Porcelángyár majolikagyáregysége, mely a világszínvonalon álló termékeinek 90 százalékát nyugati megrendelőknek szállítja. s ha a legkevésbé sem válogatós sirályok nem csapnának le időnként, a nagy földszínű foltokkal borított terepre, besétálni volna kedve a kíváncsi idegennek. Kár volna, mert húslében merülne el. A feltöltésre váró hektárnyi erőleves kétszeresen is a múlté: feltöltik, s a helyén tovább épül az üzem, de nincs többé utánpótlás, mert az eddigi melléktermékekként keletkező — még mindig sok tápanyagot tartalmazó oldatot —felhasználják a gyár legújabb készítményéhez, a húspéphez. Nemrégiben írtunk erről az értékes rakományról, nem is részletezem, csupán az üzemvezető megjegyzését írom le. — Elméletileg, ha minden nyersanyagot húspépnek dolgoznánk fel, kétszer enynyit tudnánk fogadni. Gyorsabb is, olcsóbb is az előállítása. Persze ettől függetlenül a szárított árura szükség van, s nem is hagyjuk abba a termelését. A húspépgyártás viszont lehetővé teszi. hogy a korábbi gyakorlattól eltérően sem elküldeni, sem megsemmisíteni ne kelljen a beérkező fölösleges mennyiségű anyagot. Az új termék gyártásához sem beruházási, sem fejlesztési hitel, s még agvonszervezett tervdokumentáció sem kellett, csupán néhány ügyes műszaki ember. Lakatos, esztergályos, villanyszerelő, hegesztő, akik két Hét alatt varázsoltak tízezreket érő berendezéseket elfekvő tartályokból, keverőüstökből. Két hét bizonyltja: ég a kezük alatt a munka ... — Tűz van! — Valami ég. Sisteregve lobban lángra egy villanyvezéték a földszinti főzőhelyiségben keletkezett tűztől, s mint egy gyújtózsinóron, szlszegőn fut végig rajta a láng. körbe a fal mentén. A görögtűz látványának döbbenete megbénítja a mozdulni kész kezeket, futásra lendült lábakat, de pillanatnyi dermedtség után poroltóért, fecskendőért rohannak a gyári önkéntesek. — Állj meg! Nem szabad vízzel oltani! — Aramtalanítva van! Add a vizet. Tűzoltók érkeznek. Az emeletre csapó lángok füstgomolyagokat eregetnek a padlás résein. Vastag ködsugár a tűznyelvekre, lent elfújja percek alatt a porágvú. Padlás. A sugárcsővel felkapaszkodott tűzoltó támad a tetőszerkezetet fenyegető tűzre. Elviselhetetlen hőség, patakzik róla a víz, alig lát a kitóduló füstben, szinte íuldoklik. Levegő után kapkodva leszédülök a lépcsőn, némi büszkeséggel: én is úgy köhögök már, mint egy igazi tűzoltó. — A szelepeket! Az üstök felrobbanhatnak. Pár perc múlva csend, s a tűzoltók a tömlőt papírra cserélik. Jegyzőkönyv lesz. Valaki hegesztett nemrég, keressék meg, tud-e az esetről valamit. * Az irodában, megérkezésem után pár perccel az üzemvezető arról beszélt, hogy a vállalat legelavultabb üzeme a vásárhelvi. Fzt hiszem most már el akkor ls, ha — mint a tűzoltó mondta — a tűznek semmi köze sincs hozzá. A gyárkapu előtt teherautó, rajta embléma: DÉLÉP. A nagyvállalat megkezdte a fehérjefeldolgozó új üzemének építését. Igriczi Zsigmond Magyar tévésorozat a környezetvédelemről A fejlődő országokban forgatják A fejlődő országok környezetvédelmét elemző filmsorozat forgatását kezdi meg a hónap közepén a Magyar Televízió stábja. Az ENSZ környezetvédelmi program igazgató tanácsa kezdeményezésére készülő 13 részes sorozat egyenként 30 perces epizódjait Argentínában, Bolíviában, Ecuadorban, Egyiptomban, Indiában, Kenyában, Nepálban, Pápua-ÜjGuineában, Peruban, Szudánban és Tanzániában ve. ?zik filmszalagra a tv munkatársai, akik a napokban utaznak az első helyszínre, Ecuadorba. Az 1980 májusáig tervezett munkát alapos környezetismeret előzte meg. A forgatókönyv megíráséhoz szükséges tapasztalatok megszerzéséért Balogh János akadémikus és Rácz Gábor rendező másfél évig ismerkedett a területtel, s konzultációkat folytatott a térség szakembereivel A további epizódok közül négy film foglalkozik az erdők szerepével. Így — két adásban megismerhetik a nézők az őserdőkkel kapcsolatos problémát, továbbá az úgynevezett trópusi esőerdők szerepét, s a tűzföldi erdőt, mint a világ legdélibb erdejét. Két sivatagi film készül: ezek az „elsivatagosodás" okozta gondokat elemzik Bemutatják a Szahara szudáni részét, amely az utolsó 15 esztendőben több mint 120 kilométert húzódott előre; olyan területeket „elfoglalva" amelyeken korábban állattenyésztés folyt (MTI)