Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-12 / 213. szám

Szerda, 1979. szeptember 12. 3 A Szovjetunió az őszi BNV-n X közszükségleticikk-ipar eredményeit és exportkíná­latát mutatják be, a jövő évi kereskedelmi megálla­podásokat készítik elő a Szovjetunió hivatalos kol­lektív kiállításán, az őszi BNV-n — hangsúlyozták a szovjet kereskedelmi kiren­deltség keddi sajtótájékozta­tóján. A szovjet kiállítás igazga­tója, Marlen Okopov beje­lentette, hogy kilenc külke­reskedelmi egyesülés a szovjet vállalatok 1500 ter­mékét mutatja be, az In­tourist pedig az utazási le­hetőségekkel ismerteti meg a látogatókat. A szovjet ki­állítás egyik közoontját a nemzetközi gyermekév je­gyében állították össze, ké­pet adva a felnövekvő nem­zedék életéről, neveléséről, a gyermekekot övező gon­doskodásról. Csaknem vala­mennyi külkereskedelmi vállalat bemutatja a gyer­mekeknek készült terméke­ket. Nagy érdeklődésre számí­tanak az Avtoexport stand­ján. ahol a KGST-tagorszá­gok közreműködésével ké­szült gépjárműveket, a ked­velt Ladákat, a Volgai Au­tógyár remekét, a terepjáró Niva-t, újdonságként az új típusú, nyitott Moszkvics kombit, valamint nagy tel­jesítményű motorkerékpáro­kat és könnyű, összecsuk­ható bicikliket mutatnak t>e. Bősége» választékkal vesz­nek részt a szovjet kiállítók a háztartási gépek árucso­portjában, s a háztartás­vegyipari és kozmetikai cik­kek szekciójában is. Sok, Magyarországon még nem ismert készüléket tár a lá­togatók elé a szovjet hír­adástechnikai ipar. Csomagolás, műanyagba Egyszeri használatra al­kalmas műanyag csomagoló eszközök, poharak, edények és tégelyek gyártási prog­ramját valósítják meg a Borsodi Vegyi Kombinát miskolci műanyagfeldolgozó üzemében. A program első lépcsőjeként 1977-től öt po­hárgyártó gépen évente mintegy tizenhárommillió műanyag poharat készíte­nek, elsősorban a vendéglá­tóipar számára. Most, a program második szakaszában, nagy teljesít­ményű edénygyártó automa­ta gépet helyeznek üzembe, amelyen három nagyságban, negyedliteres, fél- és há­romnegyed literes űrtarta­lommal évente mintegy hu­szonöt-harmincmillió mű­anyag csomagolóeszközt ké­szítenek. A csomagolóesz­köz-gyártási program har­madik szakaszában egy, na­pi ötszázezer tejes-, illetve tejfelespohár készítésére al­kalmas automata gépsort telepítenek. (MTI) A munkaverseny hétköznapjai emben Mire kell a vásár? Megint ősz — megint őszi vásár. Űgy hangzik ez. mint egy reklámszöveg. De vajon, szüksége van-e az őszi vá­sárnak reklámra? És — szükségük van-e az áruknak, a fogyasztási cikkeknek rek­lámra. azaz őszi vásárra? Vé­gű: meg kell-e rendezni egyáltalán a jelenlegi, egy­szerűsítésre, takarékosságra intő körülmények között is az őszi BNV-t? kurrencia kínálatát. A bel­kereskedelemnek pedig va­lóságos „nagyhét" ez az idő­szak — vevőként és eladó­ként olyan közegben mozog­hat, láthat és győzhet is ne­hézségein, amely koncentrál­tabb és sokatmondóbb minden egyébnél. 1. Azért kockáztatjuk meg ezeket a kérdéseket. mert léteznek, és mert a vásár­ral kapcsolatos vélemények, s a gyakorlat is meglehetős tarkaságra utalnak. Persze, nem lenne olyan sokféle vé­lemény. ha nem lett volna olyan sokféle az elmúlt évek­ben a vásárral kapcsolatos munka, és — valószínűleg nem kezdték volna olyan különböző módon az érdekelt vállalatok a vásárt, ha érez­ték volna, hogy érdekeltek. Alighanem itt kell megra­gadnunk az egymásba ka­paszkodó kérdéshalmazt. Köztudott hogy a vállalatok — köztük a fogyasztási cik­keket. gyártó cégek — érde­keltsége a hatékonyabb gaz­dálkodásban mindmáig igen különböző, bár senki sem tagadhatja, hogy a gazdaság­irányítás napjainkban igen nagy erőfeszítéseket tesz a vállalatok úgynevezett „piac­érzékenységének" növelése erdekében. Nos. a vásár, ha valóban komolyan veszik az erdekeltek, és kihasználják az altala nyújtott számtalan le­hetőséget, akkor védeni, pár­tolni. sőt fejleszteni érdemes. mi kétség — nagyon szíve­sen fogad a vevőközönség. Mégis ki kellene végre mon­dani nyíltan: a vásáf- nem valami óriásira méretezett bevásárlóközpont. A fo­gyasztási cikkeket bemutató őszi vásár sem az! Persze, örvendetes, ha a kereskede­lem. akár az áruházak, akár egyik-másik szaküzlethálózat a vásárral egyidejűleg forga­lomba hoznak néhány újdon­ságot. vagy a termelő válla­latok saját, illetve a keres­kedelemmel közös boltjaik­ban azon frissiben igyekez­nek kipuhatolni a vevő rea­gálását. A könnyűipar példá­ul az idén is tesz ilyen kísér­letet. De a vásár sikerének végül is ez nem feltétele! Sokkal inkább az. hogy tény­leg legyen érdemleges be­mutatni való újdonsága a termelőnek, azzal kapcsolat­ban a tárgyalás, tájékozódás, piackutatás és reklám min­den lehetőségét jól használja ki, akár azt is, hogy már a helyszínen vegyen föl akár egyéni megrendeléseket. De aztán állja, amit ígért! Mondani sem kell. hogy a termelő cégek vevőként is érdekeltek a vásárban. A ru­házati feldolgozók például itt szavukon foghatják a texti­leseket, az importőrök olcsón nemzetközi piackutatást vé­gezhetnek. és nem utolsósor­ban: úgyszólván mindenki megismerheti többé-kevésbé alapozottsága lesz. a hazai és a külföldi kon- B. Akadnak aztán külön érté­kei is az őszi vásárnak. Ilyen a játékkiállítás — talán föl­élénkítheti meglehetősen egyhelyben topogó iátékkul­túránkat. De mi főként a barkácskiállítést tartjuk igen fontosnak, annál is inkább, mert ezúttal a házépítés és a lakáskarbantartás munkála­taihoz igyekszik segítséget nyújtani. Ha valóban el le- . hetne érni. hogy az érdekelt 1 belkereskedelmi és építés­ügyi tárca, de továbbmenő­leg mindazok a vállalatok, amelyek barkácsboltokat tar­tanak fönn. ne csupán erre a másfél hétre tennének cso­dát Mennyi feladat, aminek jó elvégzése vitán felül helyezi a vásár eredményességét. És ettől még lehet sok tarka eáemény, látnivaló. eszem­iszom színhelye is a BNV. De igazi vonzóereje, reklám­ja mégis a komolysága, meg­A MAHART tápéi Hajó­javító tizemének kollektí­vája vállalja: „Az egy főre jutó termelési érteket két százalékkal növeljük. Az exportra készülő bárkákat a határidőnél öt nappal ko­rábban adjuk át a megren­delőnek; az ezertonnás bárkák felújítását öt nap­pal hamarabb fejezzük be, mint azt terveztük. Szer­vizszolgálatot hozunk létre annak érdekében, hogy a Tiszán ' közlekedő hajoknak ne kelljen hét végén a ki­kötőkben rostokolniuk sze­relőkre várva." Tápén, amikor elővettem a hajójavító dolgozóinak meg­ajánlását, megkérdeztem. — Sok ez, vagy kevés? Ha egy-egy nagyobb munkát öt nappal korabban be tudnak fejezni, miért nem csinálták, eddig is így? Szöllösi Sándor, Gyárfás Sándor és Seregély Zoltán összedugták a fejüket, miért is... A legfiatalabb, az esz­tergályos, Gyárfás Sándor eszméit leghamarabb: — További vállalások min­dig tehetők! — Miért? — Mert nincs olyan helye ennek az országnrk, szerin­tem, ahol mindenki kihasz­nálja a munkaidőt, végig­dolgozza a nyolc ór„t — Jó ez így, kinek jó ez így? — Nem jó ez senkinek, da ez a helyzet — szól közbe Seregély Zoltán hegesztő. — Mondok én. magának vala­mit, mindenütt van egy cso­mó lógós ember, a munkás­kollektíva meg mindenütt el­ítéli őket, de hiába, mert mennek mindenfelé, aztán megtalálják az igazukat a döntőbizo ttságnál. — A legfontosabb persze — veszi vissza a szót Gyár­fás Sándor —, hogy legyen anyag, szerszám, de ez a ré­sze a dolognak már nem raj­tunk múlik. XJngi Gyula, az üzem ve­zetője elmosolyodik az asztal túlsó végén. — Teljesítjük, amit vállal­tunk- — mondja — most szeptemberben ugyanis már látható, hogy mire képes a gárda év végéig. Nálunk az év kezdete a nehéz mindig, különösen a szabad ég alatt végzett munka miatt... Ha túlságosan zordak a téli hó­napok, késik a tavasz, ez erősen visszaveti a teljesít­ményünket. — És az anyagellátás? — a kérdést Gyárfás Sándor hegesztő teszi fel helyettem. —: Azzal sem lesz most probléma! — Azért vetem fel ezt a kérdést mindig, mert sze­rintem az anyagosztály nincs kellőképpen érdekelve ab­ban, hogy . mindig minden anyag meg is érkezzen, ök elküldik a papírt, aztán ül­hetnek a babérjaikon, azt mondhatják: mi megtettük a kötelességünket.- Elküldtük a megrendelést, hogy nem iga­zolják vissza — nem a mi dolgunk. — Akkor mit kellene csi­nálni? — kérdem. — Érdekeltté kellene ten­ni őket! — Mire gondol? , — Hogy több helyen is ér­deklődjenek, többet használ­ják a telefont meg a telexet. Ungi Gyula bólint. — Az érdekeltségi rend­szernek sajnos, sok más visz­szás vonása, ellentmondása is van — töpreng el —, hadd mondjam elöljáróban a leg­égetőbbet. Az egész szakmá­ra jellemző például, hogy senki sem akar műveztő len­ni. — Miért? — Mert anyagilag rosszab­bul jár, azontúl több a fele­l:s<-ég a vállán és tanulnia kell, technikumot végeznie. A legrátenmttebbek nem vállaiják ed: a szerepet. Hosszú távon ennek káros következményei vannak, azt ugyanis, hogy egy termelés­irányítón milyen sok múlhat, senkinek nem kell bizony­gatni. — De példát lehet hozni rá1 — Persze. A mostani vál­lalás teljesítésének megszer­vezése is példa. Nálunk csa­patmunka van, a forgá­csolók, a lakatosok, a he­gesztők nem boldogulhatnak egymás nélkül, úgy szoktuk mi ezt mondani, hogy a ha­jó csak akkor hajó, akkor kerülhet vízre, amikor min­den munka benne van. Értem én ezt, de mégsem pontosan egészen. Szöllösi Sándor magyarázza eL: — Tudja, egy hajó elké­szültéig a hegesztők megcsi. nálnak több kilométer var­ratot, de akkor, ha a lemezt a lakatosok nem készítik elő tisztességcsen, több időt töl­tenek varratjavítással, mint érdemi munkával. Magya­rán, a lakatos rossz mun­kájával pénzt vehet ki a hegesztő zsebéből. Ezt nem elég felismerni, ezi tudatosítani is kell minden­kiben. Ezt csináltuk mi, ez a gondolat, ez a gondolkodás­mód a mi legfontosabb belső tartalékunk. — A többi rajtunk, vezető­kön múlik — teszi hozzá Ungi Gyula. — Szigorú kö­rülmények között kell gaz­dálkodnunk, hogy mást ne mondjak, jelentősen kisebb költségkeretünk van, mint régebben. Jobban oda kell figyelnünk. Aztán az embe­rek mostanában érzékenyeb­bek a boríték súlyára is. — De még mennyire — tromfol Gyárfás Sándor —. és igazunk is van, meri mondja, látott már maga olyan munkást, aki ha anyag van, szerszám van szóval, ha jók a körülmé­nyek, nem hajt? Nem. Nem láttam. S tu­lajdonképpen ez volt az a gondolat, ami Tápéról haza­felé jövet is motoszkált a fe­jemben. Csapatjáték, vezetők és vezetettek közös gondol­kodása, közösen vállalt fele­lőssége. ez a munkaverseny igazi lendítője a leginkább kihasználható belső tartalék Petrl Ferenc Munkafegyelem ­szénbányákban Á munkafegyelem meg­szilárdítására, a munkaerő ésszerűbb foglalkoztatására számos intézkedést vezettek be az idén a Tatabányai Szénbányáknál. Megszigorí­tották többek között a mun­kásfelvételt: a felvételek­nél a munkára való alkal­masság mellett elsődleges szempont a megbízhatóság. Ezért nem kaphat munkát a szénbányáknál olyan dol­2. Az eladónak, ha vannak új gyártmányai — amelyeket képes is számottevő meny­nyiségben előállítani! —. hogy mérlegelje a bel-, sőt bizonyos mértékig a nemzet­közi piacot, és műszaki, gaz­dasági. kereskedelmi elkép­zeléseiben igazodjék a ta­pasztalatokhoz. Csakhogy ez lelkiismeretes, fölkészült je­lenlétet föltételez az első naptól az utolsóig. Nem elég hangzatos sajtótájékoztatót rendezni, lebonyolítani a protokollbemutatókat és megbeszéléseket; kellően tá­jékozott és bizonyos hatás­körrel is rendelkező munka­társak mindig legyenek a „standon", mert bármikor ér­deklődhet a vevő. Egy ke­reskedelmi vállalat képvise­lője. külföldi üzletember, vagy „egyszerű" vásárlátoga­tó... Itt kell szót ejteni az évek óta firtatott azonnali vásárlási lehetőségről, amelyet minden megnyilvánulásában — sem­Nemrégiben számoltunk be arról, hogy Szeged megyei város tanácsának végrehaj­tó bizottsága elfogadta az Északi város­rész második ütemének beépítési tervét, amely háromezer lakást tartalmaz. A tu­dósításhoz a Szegedi Tervező Vállalat ren­delkezésünkre bocsátott egy modellíőtót, amely egyrészt az új városrész térbeli el­helyezkedését, másrészt megjelenési for­máját illusztrálja. A kép kísérőszövege: ez a látvány fogadja majd az érdeklődőt a hatodik ötéves terv folyamán megvalósuló új városrészben. A keresztirányban húzódó sétányok a lakótelepi életforma új szer­vezési és térképezési lehetőségeit nyitják meg. A tervet a Szegedi Tervező Vállalat (DÉLÉPTERV) Koczor György vezette kol­lektívája készttette. gozó, akinek egy éven belül kettőnél több munkahelye volt. Ezen a címen az idén több új jelentkezőt elutasí­tottak. A szelektív, szigorúbb munkaerőfelvétél eredmé­nye, hogy az év első felé­ben felvett 600 új dolgozó közül csupán 94 távozott el a vállalattól. Az eddiginel szigorúbban bírálják el azokat a dolgozókat, jRkik igazolatlanul műszakot mu­lasztanak. ittasan jelennek meg munkahelyükön, sza­bálytalanul dolgoznak, vagy fegyelmezetlenül viselked­nek. A rendszeresen kima­radozókat — a törvényes­ségi fokozatok betartásával — fegyelmi úton elbocsát­ják. Szervezés a könnyűiparban A könnyűipari tudomá­nyos információs rendszer fejlesztéséről 1 tanácskozik Győrött- ai KGST-országok 1976-ban létrehozott köny­nyűipari nemzetközi tudo­mányos és műszaki infor­.mációs rendszerének — a I Legpronynformnak — IV. ülésszaka. A kedden meg­nyitott 4 napos eszmecserén Csehszlovákia, Bulgária. Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Kuba szak­emberei vesznek részt. Mint a megnyitón utaltak rá, a Legprominform eddigi ülésein szervezési és rend­szerfejlesztési témákat vi­tattak meg. most viszont in­kább az információs szolgá­lat gyakorlati teendőivel foglalkoznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom