Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

8 _ vr MAGAZIN Vasárnap, 1979. szeptember 9. 11 baka István Ősz A szürke szerzetescsuhás krumpli bebújt a földbe, és rozsdás páncélban kísért bogáncsként Don Quijote. Milyen rontás vetkőztetett sorstalanná, bokrok, füvek? Égik — Merlin csontujja ír a vízre varázsgyúrűket? Esik — ezer Szent György hajít dárdát a sárkány-diófára. Esik — a pokol köreit rajzolgatja a pocsolyákra. A pocakos krumpli-barátok horkolnak már a föld alatt, és dideregnek bogáncssisakban, ami jó belőlünk maradt A

futballcsapat tagjai, alig várták, hogy az edző szíve megessen rajtuk, és véget vessen a délutáni edzésnek. Mikor aztán felharsant az érces hangja, egymást félrelökdösve rohantak az öltözőbe, hogy kimossák tagjaikból az edzés görcseit Egyedül Karika maradt kinn a pályán, szorgalmasan rótta a köröket bombázta az üres kaput és cselezett a láthatatlan védőfal között Becenevét hihetetlenül görbére sikerült lábalnak köszönhette, melyek közt egy labda kényelmesen átsétálhatott Karika nagy focista akart lenni, s ennek érdekében mindent alárendelt karrierjének. Külön edzéstervet állított össze magának, melyet minden edzés után még külön végigcsinált. Fanatikusan hajtotta magát az edzéseken, s ez bizony nem minden esetben tetszett a többieknek, de ő nem törődött velük. Kacér délibábként lebegett előtte a cél, melyet mindenáron el akart érni. Szorgalmával, lelkesedésével nem is volt baj, hanem hiányzott egy apróság, ez pedig a tehetség volt, amely állítólag szintén szükséges a labdarúgáshoz. tgy aztán legnagyobb bánatára csak a fakóban rúghatta néha-néha a bőrt. Amikor már a tartalékcsapat edzője nem bírta tovább nézni szomorú arcát, betette a csapatba egyegy félidőre. Ilyenkor aztán Karika úgy körbe száguldozta a pályát, mintha szárnyal nőttek volna, nem törődött vele, hogy egyáltalán ott van-e a labda a közelében, vagy sem. Ha véletlenül elakadt az eltévedt labda lábaiban, nem maradt sokáig nála, hamar megfosztották tőle. Teljesen veszélytelen volt az ellenfél számára, ezért aztán azok is hagyták, hadd szaladgáljon, mutogassa magát a pályán. A közönség kedvencévé váK. Mérkőzés végén zúgott a „Szép volt, Karika!", s 6 büszkén futott az öltözőbe, | feledte a játékostársak és az A tizenegyes edző véleményét a tehetségéről, a labdaérzékéről. Szentül hitte, hogy csak az irigység beszél belőlük, mert felismerték benne az igazi tehetséget és féltékenyek rá. Rossz napok jártak a csapatra, sorra sérültek le a standard játékosok, s ezért a fakóból kerültek át az egybe, így érkezett ei Karika, számára is a várva várt nap. Közben persze a szakosztály vezetés is lázas munkába kezdett. nem bízva semmit sem a véletlenre, hogy elkerüljék a kiesést Elérkezett a mindent eldöntő, utolsó mérkőzés. Az ellenfél a szomszéd város, szintén gyengélkedő csapata volt. Bonyolult számítások után rájött a két szakosztály vezetése, hogy egy békés döntetlen mindkét csapat bennmaradását eredményezi, míg ha valamelyikük netán győzne, az a másik sorsát pecsételné meg. Jobb hát a békesség elvén, nagy titokban megegyeztek a mindenkit boldoggá tevő döntetlenben. A vezetők meghányták-vetették a dolgot a játékosokkal, kiknek mondanom sem kell, tetszett az alku, semmi kedvük sem volt az utolsó fordulóban táltoskodni. Nem szóltak az egyezségről Karikának, mondván 6 úgyis csak a kispadot koptatja. Csendesen zajlott a mérkőzés, a közönség halálra unta magát az őszi napsütésben, nem vették észre a játéktalan játék mögötti szándékot, ugyanis a többi mérkőzés is hasonló iramban zajlott. Karika tettre készen, aggódva leste az edzőt, ugyan mikor küldi már be a pályára, hiszen utolsó lehetősége ez a mai! Történt, hogv az egyik csatár megfeledkezett magáról, és veszélyes cselezésbe kezdett, melyet az ellenfél hátvédei nem néztek jószemmel, kitették a csatárt a salakra. A csatárt úgy megviselte az eset, hogy kérte az edzőt cserélje le. Az edző végignézett a kispadon gubbasztó játékosain, megakadt a szeme Karika lázban égő arcán, könyörgő tekintetén, s úgy döntött, őt küldi be, úgysem tud ártani az eredménynek, egyébként is csak 10 perc van hátra. Karfka, ha lehet, még lelkesebb volt most, mint máskor. Hátára vette a pályát, rohant, cikázott, az unatkozó társak között messze kilógott az összképből. A mérkőzés vége előtt két perccel történt az emlékezetes eset Az egyik csatár Karika beadását a tizenhatoson belül kapta, s ez megijesztette az ellenfelét, mert az szépen felvágta. A bíró is felocsúdott az unalomból, határozottan a 11-es pontra mutatott. Elhűlt a vér a két csapat vezetőiben, játékosaiban, a nem várt fordulat láttán. Nem nagyon tülekedtek a 11-es elrúgásához a játékosok, ugyanis hazai pályán kihagyni nem bocsánatos bűn. Karika látva társai tétovázását, melyet ő úgy értékelt, hogy a felelősség súlya miatt van, elhatározta: megpróbálja. Leállította a labdát a 11-es pontra, komótosan felmérte a távolságot, miközben a csapat vezetőinek a hátához tapadt az ing. — Hiszen ez a szerencsétlen nem tud semmiről, mi lesz ha véletlenül berúgja? — rémüldözték. Most már bizony késő, nem lehet szólni neki, így csak a remény maradt, hogy nem rúgja be. Csakhogy Karika is tudta, most rajta a világ szeme. Feszülten koncentrált, nekifutott a labdának. egy testcsel balra, és a labda már ott táncolt a jobb sarokban a hálóban. Döbbent csend a pályán, a kispadokon, csak a közönség ünnepel. Újrakezdéshez nincs idő, a bíró lefújta a meccset. Lehorgasztott fejű játékosok, vezetők vonultak az öltözőbe, míg a pályán Karika ünnepel, mit sem tudva az alkuról. TÓTH MÁTYÁS Megbolondult telefon A

mikor először kérték Zsófikát a telefonhoz, udvariasan közöltem, családunk egyetlen nőtagja sem hallgat erre a szép névre. Nem történt semmi, mondtam, mellékapcsolt a központ, tessék újra tárcsázni. Még örültem is a hívásnak, mert aznap olvastam az újságban, hogy megint elnémult ötezer készülék. Félóra múlva rendeltek nálam egy születésnapi tortát, tizennyolc gyertyával. Dél tájban háromszor keresték Némethéket, egy nő pedig arra kért, szóljak le a műhelybe Faragó bácsinak, mert a fia várja a portán. Miközben a hívásokra válaszolgattam. sanda gyanúm támadt: az ötezer telefonból néhány megjavított vonalat tévedésből hozzánk kötöttek be. Másnap reggel hétkor értesítettek, Lola nénit elvitte a mentő, rohanjak a kórházba, látni akar. Miután tisztáztuk, hogy nem tartozom Lola néni népes családjához, erélyes női hang utasított: lépjek ki a vonalból, mert kapcsolja a hatvani cukorgyárat Később átszóltak az expedícióból, hogy megjöttek a konténerek, lehet rakodni. Amikor Zsófikát másodszor keresték, a feleségem vette fel a telefont, s hiába bizonygatta, hogy kérem itt nem Zsóflka beszél. megint mellékapcsolt a központ, a hívó fél lelketlen bestiának nevezte őnagyságát Hét végén napokig csend volt, de aztán kezdődött minden elölről. Megkérdezték, hány percet késik a kanizsai gyors, mennyit fizet a totó, s jöhetnek-e a bútorokért Kemény férfihang szólt rám: azonnal hívjam a telefonhoz Balogh főhadnagyot, a laktanyaügyeletest. Te jóságos ég, sóhajtottam magam elé. a telefonvonalunkat lefoglalta a honvédség, lehetséges, hogy perceken belül a Varsói Szerződés Egyesített Parancsnoksága is jelentkezni fog? Zsófi kát aznap csak az esti órákban keresték. — Mondja, kije magának ez a Zsófika? — kérdeztem, miután sikerült lecsillapítanom a mérges telefonálót — A menyasszonyom. Szombaton lett volna az esküvőnk, de előtte nap karamboloztunk, és Zsófikának eltört a lába. Az esküvő elmaradt s azóta az apja nem enged be hozzájuk. — Mit tud tenni? — Nem tudom. — Szöktesse meg! — Nem rossz ötlet köszönöm. Egy hétig még bírtam cérnával: minden hívásra udvariasan válaszoltam, hogy kérem, ez magánlakás, mellékapcsolt a központ. tessék újra tárcsázni. Aztán beleuntam. Az udvariasság lekopott rólam, hazardírozni kezdtem: — Kárpáti elvtárs házon Idvül van, nem tudom őt kapcsolni, német brikettre csak elseje után veszünk fel rendelést. a főmérnök kartárs tökrészeg, vállalati kocsin vitték haza, maga nekem ne tegyen ajánlatokat nem hallja, hogy férfi vagyok, forduljon a nemibeteg-gondozóhoz, ne szidja az anyám, árva gyerekként nőttem fel, jaj, már maga ismét Zsófikát keresi, mellément mit csináljunk, van ez Így! Tegnapelőtt hajnali háromkor megint a telefon ébresztett: — őrnagy elvtárs, jelentem, az alegységet riadóztattam, kérek engedélyt a feladat végrehajtására! — hangzott a vonal túlsó végén. — Az engedélyt megadom! — válaszoltam pedig legszívesebben azt mondtam volna, gyerekek, feküdjetek viasza az ágyikótokba, tévedés az egész, különben is béke van, miért kell egymást bosszantani ilyen kora hajnali órán??? És most az a rémlátás gyötör, hogy valahonnét elindult egy katonai alegység és menetel, menetel egyfolytában azóta is. mint Rejtő Jenő idegenlégiós hősei a sivatagban. Miközben e rémképeket próbálom magamtól elhessegetni, ismét cseng a telefon. — Apa, te vagy? — Igen — mondom gépié, sen, mert már nem tudok figyelni, ki miért hív, mit akar. —- Nagyon haragszol? — Haragudnom kéne? — Hát hogy megszöktem hazulról, és Petivel összeházasodtunk. — Szent ég, Zsóflka, maga az? — kiáltom, de hirtelen kattan a készülék. Letette. Ezek 6zerint Zsófika már boldog, férjhez ment. Csak én vagyok dühös erre a nyomorult telefonra. De nincs idő a meditálásra. Ojabb hívás, újabb parancs: menjen kl • repülőtérre, Oszkár bácsi megérkezett Kanadából. Megyek. Addig se kell telefonálni! KISS GYÖRGY MIHÁLY A

ki a mai muzulmán országokat járva sok barátra tesz szert, előbb-utóbb meghívást kap az egyik legnagyobb családi ünnepségre is, ahol a család legkisebb fiát avatják, ünneplik, siratják. A circumcisió, vagyis körülmetélés hazánkban sem ismeretlen dolog, hiszen a vallásos izraeliták rendszeresen végzik a kis műtétet templomokban. zsinagógákban, de hogv a Földközi-tengertől délre, keletre fekvő országok mindegyikében mennyire elterjedt hagyomány, az kevésbé köztudott Ma a muzulmán világ összes fiúgyermeke átesik ezen a tűzkeresztségen. ami bennünk, európaiakban, némi jó érzést kelt tudniillik, hogy nem oda születtünk. ahol ez ma is hagyomány. Azokban az országokban. ahol ma még nem vezették be az ingyenes orvosi ellátást — és a kórházak önellátó gazdálkodást folytatnak —. szigorúan meg van tiltva, hogy kórházon kívül bárki elvégezze ezt a beavatkozást A sebészeti osztály egyik műtét nélküli napjára hívnak be 50—100 jelentkezőt, és két-három orvos két óra alatt elvégzi a munkát. Ha kérik a szülők, altatásban, ha nem, akkor érzéstelenítő injekciók után. megfelelő sterilitással. De az ünnepség tulajdonképpen „Öltözz a legszebb ruhádba!..." jóval korábban kezdődik. Először Is a tehetősebb családok száz, nyomtatott meghívót készíttetnek gyermekük körülmetélés! ünnepségére. A meghívottak már déltől kezdődően gyülekeznek a vendéglátó házánál, és ott eszegetnek-iszogatnak. várják a kis ünnepelt indulását Az édesanya tisztára fürdeti az 1—12 éves fiút — általában ennél későbbre nem halasztják egy családban sem a beavatkozás időpontját —, és a legszebb ruháját adja rá. Gyakran nem Is a szokásos öltözék kerül a szépen fésült barnára sült gyerekre, hanem egy alul dúsan aranyozott szegélyű kaftánszerűség. ami praktikusabb viselet ha figyelembe vesszük, hogv a nadrág csak fájdalmat okozna az ünnepeltnek. A szegényebb családok a legtisztább ruhát vétetik fel az áldozóval, és nagy kalapot tesznek a fejére. A kórházakba rendszerint nemcsak az édesapa, hanem a közelebbi rokonság férfitagjai is elkísérik az avatandót. Miután a magánkórházak gazdasági osztálya az első állomás, itt be kell fizetni az általában 500—800 forintnak megfelelő összeget A kórházaknak egyik leggazdaságosabb vállalkozása ez a szinte következmények nélküli, befektetést nem igénylő orvosi munka. Nem véletlen, hogy a tiltás ellenére, számce helyen kuruzslók is foglalkoznak helyben, házilag végzett műtétekkel — és bizony az urológus szakorvos is nehezen tudja helyrehozni, amit a pénzsóvár felcser egyszer levágott Természetesen, a legkíméletlenebb klímájú, sivatagos területeken több tízezer emberre sem jut egy orvos. így itt jobban megfigyelhető a hagyomány, amely e népi-vallási szokás velejárójaként a mai napig is épen fönnmaradt. A homokra épült sátrak, vályoglabirintusok vidékén is szakember végzi e megtisztító műtétet, és az sem mondható, hogy kellő gyakorlat hiányában. Ahol a születési aránv háromszorosa hazánkénak — és nagyon sok fejlődő országban még ennél is nagyobb —. ott a gyermekáldás nem ritka dolog Ünnepelni itt is szeretnek. És mi lenne nagyobb ünnep a születésnél, a körülmetélésnél és a házasságkötésnél? Mint a tévében is jól látni gyakorta. a 10 év körüli fiút körülveszik a siránkozó. imádkozó családtagok a szabad ég alatt, és ünnepien feldíszített kunyhók, sátrak mellett Ezen az aktuson az asszonyok is részt vehetnek, különben még a templomok hajójába sem léphetnek be számos vidéken. Az idősebb vallási vezető, pap. vagy egyéb gyakorlott „szakember" kiveszi földre tett zsákjából a piciny, szoros gumigyűrűt amit az álló — és egyáltalán nem ijedt — kisfiú fitymájára húz. Egy határozott mozdulattal, a homokból felvett ollóval. levágja azt a részt, amit sikerült áthúznia a gumigyűrűn. A zsákból valami fehér fertőtlenítőpor kerül az erősen vérző testrészre, és az asszonyok örömhujjogása közben, eldördülnek a férfiak nagyöbű vadászpuskái. Mindenki ujjong, csak a lelkileg jól előkészített kisfiú nyüszít, a váratlanul heves fájdalom következtében. Mert mondanom sem kell. a Szaharában nincs érzéstelenítés. A kisfiú nagy kalapja körbejár a vendégsereg között és mindenki dob bele kisebb-nagyobb fémvagy papírpénzt. Gazdag kereskedőcsaládoknál ez bőségesen fedezi a most következő eszem-iszom költségeit, szegény embert ág is húzza, elég, ha annyi összejön, amiből egy öltözet ruhát tudnak venni a kis áldozatnak. Ha figyelembe vesszük, hogy délen mennyire lenge öltözetben járnak a gyerekek, ez bizony egyáltalán nem sok. Érdekes, hogy azokban az években, amikor a gyarmati viszony még fennállt, a legnagyobb európai imperialista hatalmak „jogállamában" természetes, hogv nem tették lehetővé a muzulmán vallás államvallássá alakulását a tengerentúli megyékben. tehát, bizonyos mértékig, hanyagul bántak a helyi hatóságok is a hagyománytisztelettel. Ennek következtében bizonyos generációknál a szülők már-már kezdték elhanyagolni a régi szokásokat, köztük a körülmetélési ünnepség sem tartatott meg mindenütt Amikor a felszabadulás után az iszlám újra hatalomra jutott számos felnőtt férfi jelentkezett a kis műtétre, hogy ne különbözzön semmiben hitsorsosaitól. Ezeket a titokban végrehajtott, pótlólagos műtéteket természetesen a legnagyobb tapintat mellett, otthon végezték. Szégyellte a jelentkező, hogy 6 eddig nem volt teljes értékű muszlim. NÁDOR ISTVÁN I