Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

4 Szombat, 1979. szeptember 1: fiatalokról immmam—mmmm—mmmmmm I^fiataloknak Odesszai látogatás Több mint egy évtizede létesített kapcsolatot egymás­sal az Ukrán Komszomol Odessza területi és a KISZ Csongrád megyei Bizottsága. Az utóbbi öt évben rendsze­ressé váltak a két ifjúsági szövetség vezetőinek kölcsönös látogatásai. Az elmúlt héten, augusztus 21-e és 25-e között Bódi Györgynek, a megyei KISZ-bizottság első titkárának vezetésével ifjúsági delegáció járt Odesszában. — A tavaly megkötött két évre szóló együttműködési megállapodás eddigi végrehajtását értékeltük, tárgyaltunk a kapcsolataink további bővítéséről, ezenkívül üzemlátoga­tásokon vettünk részt és Ismerkedtünk az odesszai fiatalok életével. — tájékoztatott a delegáció vezetője. — Hallhatnánk részletesebben a programról? — Jártunk egy úttörőtáborban a Fekete-tenger part­ján, amely méreteiben a mi zánkai úttörővárosunkhoz ha­sonlít. Fölkerestünk egy kolhozt, ahol nagyon sok fiatal dolgozik. Érdekessége, hogy nemcsak dlsco klubja, hanem önálló iskolája és vidámparkja ls van. A fiúknak, amíg katonai szolgálatukat teljesítik, a gazdaság félreteszi a fi­zetésük 30 százalékát, amit aztán leszereléskor kézhez kap­nak. Voltunk egy Komszomol védnökséggel épülő vegyi­kombinátban. melyet francia, nyugatnémet, angol, ameri­kai berendezésekkel szerelnek föl, s ahol 2200 ember fog­lalkoztatnak majd. Iljlcsovszk kikötővárosban megnéztük a világ legnagyobb szovjet teherszállító hajóját, beszélget­tünk a tengerhajó-javító vállalat fiataljaival. — Milyen benyomásokkal tért haza a küldöttség? — Valamennyiünket lenyűgözött az egymillió lakosú Odessza sokszínű kikötői forgataga. Ottjártunkkor csaknem ugyanannyi turista tartózkodott a városban, mint ahány lakója van Odesszának. Észrevettük, hogy az ukrán embe­rek végtelenül szeretik gyerekeiket, s nagy gondot fordí­tanak hazafias nevelésükre. Az üzemlátogatásokon tapasz­taltuk, hogy a munkaverseny élenjáróit mennyire megbe­csülik. A termelési feladatok teljesítésén túl náluk is a minőségi követelmények kerültek előtérbe. A Komszomol­nak megkülönböztetett helye és szerepe van a társadalom­ban. — Miben állapodtak meg az ifjúsági szövetség odest­ssat vezetőivel? — Folytatni fogjuk az úttörő-táboroaók cseréjét, fotó­és gyermekrajz-kiállításokat rendezünk, barátságvonatokat Indítunk egymás városába. Bővíteni szeretnénk az üzemek, intézmények. Iskolák, valamint az egyetemi ifjúsági szer­vezetek kapcsolatait, illetve a KISZ és a Komszomol ve­zetőképző Iskoláinak együttműködését. Sor kerül építőtá­borozók cseréjére is. A következő két évre szóló megálla­podást jövő tavasszal az odesszai Komszomol bizottság képviselőinek látogatásakor írjuk alá. Tábori krónikák Soha eriiiyi fiatal nem je­lentkezett a KISZ építőtá­boraiba, mint ebben az év­ben. Június 17. és augusztus 25-e között mintegy 80 ezer — elsősorban középiskolás — fiú és lány vett ré6zt ön­kéntes nyári mezőgazdasági, építőipari munkán, köztük 4 ezer Csongrád megyei diák. Kevéssel a kapuzárás előtt két központi és egy megyei táborba látogattunk el, hogy érdeklődjünk a fiatalok munkájáról, hangulatáról. A sátrakban katonás rend, sarkosra hajtogatott pokró­cok, zsinórba állított cipők. A domboldalon 79 Csöng, rád megyei lány dolgozik. Etyeken, Fejér megye észak­keleti részén a borgazdasá­gok exportvállalata, a Hun­garovin helyi célgadasága üzemeltet először az idén építőtábort. A munkaidő reggel 6-tól déli 12 óráig tart, a feladat: szőlőtörzskö­tözés. A norma napi 200 tő­ke. — A teljesítményekre nincs különösebb panasz —mond­ja Nyíri Irén táborvezető, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola másodéves hallga­tója, akit hol Irén néninek, hol táborvezető elvtársnak szólítanak a diákok. — A munkafegyelem betartatására hatékony módszert találtunk. Az ellátás kitűnő, jó a me­nü, van hideg-melegvizünk, a kulturális programok vál­tozatosak. Esténként együt­tesek, vendégművészek ad­nak műsort, a tábor mellé sportpályát építtetett a gaz­daság. Kirándulásokat ls szervezünk a környékre, legközelebb egy helybeli művészházaspár műtermét látogatjuk meg. Az a hfr jár ja, hogy a ki­lenc brigád közül a leglel­kesebb az 5-ös számú. Va­lamennyien Hódmezővásár­helyről jöttek. Általános is­kolások. nevük szinte min­dennap elhangzik az érté­keléskor. Vezetőjük, Molnár Erzsike melegítőben guggol egy szőlőtőke tövében éspa­takzik homlokáról a veríték. Megfogadta a szülői taná­csot, Jól felöltözött, mert hűvös volt az előző éjszaka. Ráadásul a meteorológiai előrejelzés ls becsapta. Per­zsel a nap, távolabb fürdő­ruhás gimnazista lányok se­rénykednek. Ügy látszik, ők nem hallgatták a rádiót. — Nekem jól esik a mun­ka — mondja Erzsike. — Büszkék vagyunk mindnyá­jan a teljesítményünkre, öröm hallani a dicséretet. Hanem Bacsa Piroskának, aki nótafává való kinevezése óta rekedtre énekelte a tor­kát, valami panasza van: — Nincs elég kétforinto­sunk — suttogja. — A fa­luba a zenegép tele jó szá­mokkal és nyeli a kettese­ket. Bodajk. Három éve kezd­ték itt építeni a Fejér me­gyei tanács és a megyei KISZ-bizottság napközis és úttörőtáborát. A létesítmény nagy része már elkészült. Ottjártunkkor 800 úttörő va­kációzott a dombokkal kö­rülölelt völgyben. Ötszázöt­venen a szó szoros értelmé­ben üdültek. 250-en pedig az örsvezetőképző tanfolyamon szereztek új ismereteket. A szomszédos építőtáborban 100 középiskolás dolgozott az üdülő bővítésén, 51-en Csong­rád megyéből. A csatorná­zástól kezdve a pályabeto­nozásig többféle építőipari munkába kóstolhattak bele a fiúk. Lajkó Ferenc, Franczla Pé­ter és Adányi Attila Sze­gedről, a Radnóti gimnázi­umból • érkezett. Mindhár­man harmadikba mennek most szeptemberben, kémia­szakosok. A bemutatkozó esten megcsillogtatták tudo­mányukat: látványos tűzijá­tékkal bizonyították vegyta­ni jártasságukat. A Derko­vita brigád tagjai, — nevük jó munkájuk folytán — sokszor fölkerültek már a tábori faliújságra, ök nyer­ték a szellemi árverést is. A radnótisok közül a leg­termelékenyebb a Vlctor Ja­ra brigád. Tudják, hogy Bo­dajkon nemcsak iskolájukat, hanem egyben Csongrád megye tanulóifjúságát is képviselik. Ugyanez nem mondható el viszont a Rad­nóti nevét viselő csoportról. Igaz, az első héten szépen dolgoztak, később azonban megmakacsolták magukat. Szerintük azért, mert baj van a tábori demokráciával: úgy vélik, akárhogy hajta­nak, az értékeléskor részre­hajló a táborvezetőség a fehérváriak javára. Kissé elfogult persze ez a kijelen­tés. hiszen a másik két rad­nótis brigád helytáll. Okét nem „nyomják". A jutalmazás egyébként differenciált. A hétvégi eredményhirdetéskor 50-től 600 forintig prémiumot kap­nak a legjobbak. Táborzá­ráskor pedig a három első helyezett prigádnaK a zász­ló mellé ezerforintos utal­vány jár. A szabadidős fog­lalatosságok közül íme né­hány: tábori tízpróba, csel­gáncsbemutató, filmvetítés, pol-beat. A legemlékezete­sebb a múlt heti autóbusz­kirándulás Nagyvázsony— Badacsony—Tihany útvona­lon. Emlékül minden részt­vevő egy-egy filckalapot és emblémás trikót vihet haza. No, meg a két hét élmé­nyét: sok új barátságot, s egy kis fizikai „állóképessé­get". Személyenként 120 kiló a kicsiknek, 140 a nagyoknak, őszibarackból. Ennyi az el­várt napi teljesítmény Al­sópélen, a Vámos Ica építő­táborban, melyet az Alsó­tengelicl Állami Gazdaság üzemeltet Tolna megyében. Az utolsó turnusban 24 gim­nazista, 14 szakközépiskolás, 9 szakmunkástanuló és 56 nyolcadik osztályos Csong­rád megyei lány dolgozott a gyümölcsszüretelésen. Szabadidős tábornak ne­vezik. Nyolc tanárképzős di­ák tölti itt kötelező nevelési gyakorlatát, akik munka után a fiatalok kulturális programjairól gondoskodnak. Késő délutáni tábori idill, nem sokkal vacsora előtt. Tollaslabdázó lányok, a konyha felől mákostészta­illat. Kérdések a hangszóró­ból: melyik Ázsia leghosz­szabb folyója? Hány kilós volt a világ legnehezebb embere? A helyes megfejté­sért csoki, dinnye jár. Az egyik sátor bejáratá­nál kavicsból kirakott jel­szó: Barátság. Korecz Mó­nika, a 3-as számú brigád vezetője, a szentesi Horváth Mihály gimnázium tanulója az ágyon üldögél, és papírra írja a szellemi totó tippjeit. Egyenesen a KISZ-iskola egészségügyi titkárképzőjé­ből csöppent Ide Alsópélre. — Alföldi ember vagyok — mondja. — Tetszik a kör­nyék, kellemes a hegyvidéki levegő. A szüleim megszok­ták már, hogy nyaranta tá­borról táborra járok. Érde­mes jól dolgozni, mivel a három győztes brigád a KISZ KB egyhetes velencei kirándulására mehet. Nagy János, az állami gaz­daság alsópéli kerületének igazgatója mondja: — Két éve Tolna, tavaly Bács-Kiskun megyei gyere­kek dolgoztak nálunk. Elé­gedett voltam velük ls, de a Csongrád megyeiek mesz­sze túlszárnyalják az ő tel­jesítményüket. Köszönet a lányoknak a munkájukért R. I. Kezdődik... Somogyi Károlyné felvétele Hétfőn Ismét megszólalnak az általános- és középiskolák­ban a csengők: megkezdődik an idei tanév Másfél évtizede született csupán hívéé mégis nagykorúnak tartják. A magyar popzenéről van szó, mely az idén ünnepli — igen csöndesen — 15 éves jubileumát. Kedvelői között ma már nemcsak tizen­évesek. hanem felnőttek is akadnak. A műfaj tehát tárt hódított. Az élvonalban jegyzett kimagasló egyéniségeit elismerte a kultúrpolitika, s nem zárkóznak el nép­szerűsítésüktől a tömegkommunikációs eszközök sem. Gondoljunk csak Presser Gábor Erkel-, Koncz Zsuzsa Liszt-díjára, a Fonográf együttes és Kovács Kati KISZ­dílára, vagy a tévé és rádió mind hosz­szabb műsoridőt betöltő könnyűzenei adá­saira. No de hagyjuk most a szakma ki­válóságait, akik időkőzben profikká vál­tak. Beszéljünk inkább azokról, akik ta­lán már örökre amatőrök maradnak. Aldk ha kell. százszor újrakezdik. Zeneszeretet­ből. lelkesedésből. Mint például az oros­házi amatőr popfesztiválon második he­lyezést elért szegedi Watt együttes tagjai. Tápé, Juhász Gyula Művelődési Otthon, délután öt óra. Az elfüggönyzött színpa­don az egymásra pakolt székek gyűrűié­ben a zenekar gyakorláshoz készülődik. Ez most csöndes próba lesz. csupán az öt­venwattos Laney-t kapcsolták be „negyed­gőzzel". Mind a négy csatornájára jutott terhelés: három hangszer, plusz a magnó. A basszusgitárt Molnár Sándor — bece­nevén Sutyi — kezeli. Eredeti foglalkozása szakács, jelenleg raktáros a városgazdál­kodási vállalatnál. Alapító tagja volt a Mák együttesnek, megfordult többek kö­zött a ma is létező Fortunában, sokáig játszott a Fantiban. És még jó néhány más zenekarban, melyeknek már a nevére sem nagyon emlékszik. Ülünk a szabadon maradt három négy­zetméternyi területen. Sutyi hangolja a gitárját, a reflektor vallatólámpaként vi­lágít a szemébe. Harmincegy éves. Több mint egy évtizede pengeti a húrokat. Zeneközeiben — Ez a muzsika nem függ össze a kor­ral — mondja. — Tinédzser korunkban született vele együtt nőttünk föl. s vég­érvényesen a miénk marad. Nekem ez je­lenti a szórakozást Drága szórakozást persze. Szél Andor, akinek a ritmusgitáros sze­repkör jutott emellett énekel ls, szintén ezen a véleményen van. ö huszonnyolc éves. civilben az ATIVIZIG elektromű­szerésze. Most kissé rekedt hangszálai még nem pihenték ki az elmúlt vasárnapi rúzsai fellépés fáradalmait Legnagyobb sikerei közé sorolja az 1974-es amatőr ze­nekarok fesztiválján a Max együttes szí­neiben szerzett ezüstdiplomáját, s termé­szetesen a legutóbbit De szép emléked maradtak a Travellers és a PRT-korszak­ból is. Példákat említ hány szegedi ze­nész hagyta abba, akikkel együtt indult — Belefáradtak az örökös bumlizásba — summázza. — Sajnos olyanok is. akik tényleg tehetségesek voltak. — Aki nem elég kitartó, ne járjon a fellegekben! Andor ettől indulatba jön. — Igaz — mondja. — Csakhogy az nem fellegjárás, ha egy zenekar próbahelyet szeretne kapni. Ez létszükséglete. Mi összetehetjük a kezünket, hogy nem sze­nespincében vagy nyárikonyhában kell gyakorolnunk. Pontosabban megköszön­hetjük a tápéi művelődési héz igazgatójá­nak. Kerekes Andrásnak a személyes jó­indulatát amiért beengedett bennünket ide Sutyi közbeszól: — Bent Szegeden, a régi bandával több hetes utánjárásunkba került míg nagyne­hezen bekéredzkedhettünk egy „próba­lyukba" a Ki mit tudra való felkészülésre hivatkozva. A művelődési házak, az ifjú­sági klubok közben konganák az üresség­től. A statisztikájuk persze szép: az eről­tetett álprogramokat nem nehéz admi­nisztrálni. Itt kapcsolódik a beszélgetésbe Losonci György, a harmadik gitáros, aki a zene­kar szellemi vezetője, s egyben menedzse­re. Számos együttesnek volt oszlopos tag­ja. Huszonöt éves, postaműszerész. — Mi azért letettünk már valamit az asztalra. De mit ér egy országos fesztivá­lon elért helyezés, ahol a zsűriben a pop­és dzsessz-müfaj legjobb szakértői pon­toznak? —• Mutatja. — Hiába bizonyítot­tunk a hozzáértők előtt, a szerződéseket nem velük kötjük. Orosházára, a döntőre egyetlen kultúrigazgató sem Jött el. hogy legalább fölmérje a választékot. — Pedig ebből a zenéből van a legna­gyobb bevételi forrásuk — különösen a vidékieknek — mondja Andor. — És ez a muzsika lendítette föl valaha a klub­mozgalmat, erre özönlöttek a fiatalok. Volt idő.' amikor a KISZ is vérmes re­ményeket táplált vele szemben. Legalább­is ami a nagy tömegek mozgósítását illeti. — Aztán jött a diszkó. Ugyanolyan tö­meg tolong a lemezlovasok műsorain. Mi­ért bántjátok ti a kultúrlgazgatókat? — Nem őket támadjuk, hanem azt a szemléletet, amit képviselnek — folytat­ja Andor. — Nem elsősorban ők tehetnek róla. A popzene, hiába kiáltjuk ki nagy­korúnak. továbbra is a kulturális élet mostohagyereke. Pláne e másodosztályba sorolt popzene. Egyvalamit viszont elfe­lejtenek az állítólagos hozzáértők. Azt. hogv a diszkó alapanyagát élő zenekarok csinálják. Kérdezem én. mi lesz az után­pótlással? Húsz év múlva pocakos, ko­pasz beat-muzsikusok játszanak majd hú­szon inneni rajongóiknak? — Minket vádolnak azzal, hogy a pop­műfaj elanyaglasodott — teszi hozzá Lo­sonci Gyuri. — Egy jobbfajta erősítő, ami mostanság a tisztességes hangzáshoz nélkülözhetetlen. 30 ezer forint Szorozzuk be ezt néggyel — átlagos zenekari lét­szám — és adjuk hozzá a szintén har­mincezres dobfelszerelés, a mikrofonok, meg a' tízezres gitárok árát. S még szó sem volt a több mázsás szerelés szállítá­sáról. ha történetesen vidékre megyünk. A diszkós pedig egy erősítővel, egy magnó­val, egy lemezjátszóval megoldja a dol­gát Ráadásul nem zavar sehol, mert 6 nem gyakorol. Ami pedig a bevételnél do­minál. ő az egyszemélyes zenekar, tehát a legolcsóbb. —- Ti mit tesztek népszerűsítésetekért, zenétek „fogyasztóiért", a közönségért? Irtok például saját számokat? Sutyi válaszol: — Igen, de minek? Á közönség nem igényli a mi szerzeményeinket, csak a me­nő slágereket, amiket megszokott mert a fülébe mászott, állandóan hallja. Akár­hogy kerülgetjük a témát ismét a támo­gatás hiányánál kötünk kl. Kellene egy önálló klub, ahol a zenekar megszerettet­hetné magát. Van akt azzal utasítja el a popegyüttesek patronálását hogy muzsi­kájukkal rendbontásra késztetik a fiata­lokat. Itt valami tévedés van, mivel a diszkóba ugyanazok Járnak, mint a zene­kari bulikra, a mi is szinte ugyanazokat a számokat játszuk. mint a lemezlovasok. A közönséget nem érdekli, mi folyik a kulisszák mögött A „bullzóknak" az a fontos, hogy Jó legyen a talp alá való mu­zsika, lehessen rá ropni a táncot De mi történik addig, míg összeáll a repertoár? Mennyi áldozattal jár. hány verejtékes órába kerül, amíg összecsiszolódik egy­egy szám? Ez mostanában a munkaadó­kat. a legtöbb kultúrház-igazgatót sem iz­gatja. Rózsa Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom