Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-05 / 207. szám

2 Szerda, 1979. szeptember 5.1 | RÁDIÓTELEX ÜDVÖZLÖ TÁVIRAT A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság* táviratban köszöntötte dr. Yusuf Mohamed Dadoot, a Dél-afrikai Kommunista Párt elnökét 70. születésnapja alkalmából. FOLYTATÓDOTT A CSÚCSÉRTEKEZLET Kurt Waldhetm ENSZ-főtitkár üdvözlő szavaival és Joszip Broz Tito jugoszláv államfő felszólalásával folytatta munkáját kedden az el nem kötelezettek havannai csúcsértekezlete. Fldel Castro kubai állam- és kormányfő elnökletével folytatódó tanácskozás első felszólalója kedden Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára volt. Az a tény — mondotta —. hogy a mozgalom mostani csúcsértekezletét Kubában tartják, Latin-Amerika fontos hozzájárulása az el nem kötelezett mozgalom egyre növekvő szerepéhez. Ezután hangzott el Joszip Broz Tito felszólalása. A iugoszláv államfő meggyőződését fejezte kl. hogy a csúesértekezlet az egész emberiség számára sikeres és hasznos lesz. A béke és a nemzetközi egyensúly szempontjából az el nem kötelezett mozgalom valós nemzetköz.) ténvezővé vált Jelentősen hozzájárultak az. el nem kötelezettek a békés egvmás mellett élés elveinek érvényesüléséhez. A tagországok energikusan fáradoznak ül, nemzetközi gazdasági rend megteremtésén, ugvennkkor srembeszéllnak az erőszak. Illetve a külföldi befolvás mlndenfattn alkalmazásának potltikátával. Az envhflUs kérdését érintve Tito méltatta az eddig elért eredményeket éa Virn"söl"OTfa a naevhatalnna1' Vfijflnleges felelősségét, üdvözölte a SAT.T—TT. szerződést. CÁFOLAT Az Irán! Kurdisztánban lezajlott ismert események kapcsán néhány befolyásos Iráni személy és sajtóorgánum Teheránban olyan kiJelentéseket tesz, miszerint a Szovjetuniónak „része van" ezekben az eseményekben. A Kayhan International című lap odáig megy, hogy kljelenti: állítólag „szovjet repülőgépek éjszakai berepüléseket hajtottak végre Kurdtsz1*n fölött, és fegyvereket, valamint löszért dobtak le a felkelőknek". A TASZSZ hírügynökséget felhatalmazták arra. hogy határozottan megcáfolja az említett kijelentéseket és a Kayhan International hamis állításét. SZADAT HAIFÁBAN „Azért vagyunk itt, hogy megszilárdítsuk a béke útján már elért eredményeket" — jelentette kl Haifába érkezésekor Anvar Szadat egyiptomi elnök. Hangoztatta, hogy Halfa „új szakaszt" jelent ezen az úton, s „nem lesz többé vérontás és szenvedés". Egyiptom „eltökélt szándéka az Is, hogy kiterjessze a béke ernyőjét a palesztinai népre" — állította Szadat. s „erkölcsi kötelességnek" nevezte a palesztinok bevonását a békefolyamatba. DÁVID KALIFORNIÁBAN A Dávid nevű hurrikán, miután a múlt hét végén ezer embert ölt meg a Dominikai Köztársaságban, hétfőn éjjel Florida keleti partjain söpört végig, és kedden hajnalban éppen csak elkerülte a Cap Canaveral-1 Kennedy űrközpontot. Útvonalát leszakított háztetők, kidőlt fák, pozdorjává tört gépkocsik, letépett vezetékek, és több millió dollár nagyságrendű károk jelzik. KITÜNTETÉS A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kálmán Endrének, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottsága nyugalmazott főszerkesztőhelyettesének a munkásmozgalomban végzett sok évtizedes áldozatos munkája elismeréseként, 70. születésnapja alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Győri Imre, a Központi Bizottság titkára adta át. Megkezdődtek a magyar-NSZK tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) tonai tiszteletadás után a vendégek gépkocsikba szálluk, s a magyar vezetők társaságában szállásukra hajtattak. A Német Szövetségi Köztársaság kormányfője délután a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorúzáson jelen volt Farkas Mihály vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, Tóth Béla ezredes, a Honvédelmi Minisztérium osztályvezetője és Kővári Péter. Ezt követően az MSZMP Központi Bizottságának székházában Kádár János és Helmut Schmidt megbeszélésével megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. Ezzel egyidejűleg zajlottak a partnertárgyalások. Púja Frigyes, Szalai Béla külkereskedelmi államtitkár, Tiromer József, a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára és Márta Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára folytatott eszmecserét az NSZK külügyi, külkereskedelmi, szakszervezeti, valamint tudományos és kulturális vezetőivel. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke délután a Parlamentben fogadta Helmut Schmidtet. A szívélyes légkörű beszélgetésen részt vett Púja Frigyes és Kővári Péter. Ezt követően a szövetségi kancellár szálláshelyén találkozott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának vezetőivel, élükön Sarlós István főtitkárral. Díszvacsora a Parlamentben Kádár János és felesége este vacsorát adott Helmut Schmldt és felesége tiszteletére az Országház vadásztermében. Részt vett a vacsorán Lázár György, Huszár István, Marjai József, Péter János, Sarlós István, Púja Frigyes, Veress Péter, Szépvölgyi Zoltán, Kővári Péter, s politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális és tudományos életünk több más vezető személyisége, valamint az NSZK kormányfőjének kísérete. A szívélyes hangulatú vacsorán Kádár János és Helmut Schmidt pohárköszöntőt mondott. és közös erőfeszítéseket követel. Nagy jelentőséget tulajdonítunk tudományos és kulturális kapcsolataink fejlesztésének. a turizmus bővítésének. A magyar nép, amely szocialista építőmunkát folytat, a népek barátságának híve, szilárd és tartós békét kíván. Ennek megfelelően a Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége egyértelműen és következetesen a béke megőrzésére, a társadalmi haladás szolgálatára, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésére irányul. Országunk külpolitikai törekvéseiben központi helyet foglal el, hogy aktívan hozzájáruljunk a békés egymás mellett élés politikájának kibontakoztatásához, az enyhülés folytatódásához A történelmi jelentőségű helsinki záróokmány aláírása óta nagy utat tettünk meg az európai politikai légkör javításában, az államok kétaldalú kapcsolatainak fejlesztésében. A helsinki ajánlások végrehajtásának meggyorsításához, az európai biztonság és együttműködés megszilárdításához is elengedhetetlennek és egyre sürgetőbbnek tartjuk, hogy konkrét leszerelési intézkedésekkel támasszuk alá a politikai enyhülést Meggyőződésünk, hogy a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának Budapesten tett javaslatai az európai államok közötti bizalom erősítését, a katonai enyhülés előmozdítását célozzák és ezért hasznos lenne azok mielőbbi megvitatása. A Magyar Népköztársaság üdvözöl minden olyan kezdeményezést és lépést, amely a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a konkrét leszerelés elősegítésére irányul. Különösen kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk és üdvözöljük a hadászati támadd fegyverek korlátozásáról szóló második 6zovjet—amerikai szerződés bécsi aláírását Már a ma délutáni első megbeszélésünk is újólag megerősítette, hogy változatlanul kölcsönös a szándék kétoldalú együttműködésünk fejlesztésére. Egy irányban tudunk dolgozni a népeink, s az egész emberiség sorsét érintő nagy kérdésekben. E gondolatok jegyében köszöntöm Önöket Budapesten. Szívből kívánom, hogy látogatásuk magyar földön hasznos és emlékezetes legyen — mondotta Kádár János, majd a magas rangú vendégeket még egyszer köszöntve, a Német Szövetségi Köztársaság népének boldogulását, országaink kapcsolatainak fejlődését, a békét éltetve fejezte be pohácköszöntőjét ádárJános L * I •• •• • Ff" ponarkoszontoje Helmut Schmidt I r I •• • • - rr« ponarkoszontoje A Magyar Népköztársaság vezető testületei és a magam nevében őszinte tisztelettel köszöntöm * körünkben kancellár urat, kedves feleségét, kíséretének valamenynyl tagját, minden kedves vendégünket. öröm számunkra, hogv elfogadták meghívásunkat és ellátogattak hozzánk. Látogatásuk módot ad korábbi hasznos véleménycseréink folytatására. Ugynakkor alkalmat nyújt arra is, hogy viszonozzuk azt a szívélyes vendégszeretetet, amelyben a Német Szövetségi Köztársaságban tett látogatásunk során részünk volt. Megelégedéssel mondhatom, hogy a Magyar Népköztársaság és a Német Szö. vetségi Köztársaság kapcsolatai rendezettek. Együttműködésünk bonni találkozásunk öta tovább bővült. Ez a fejlődés teljes mértékben megfelel az 1977. Július 6-án aláírt közös nyilatkozatunknak és a helsinki záróokmány szellemének. Jelentősen fejlődtek, sokrétűvé váltak politikai kapcsolataink. A törvényhozó testületek közötti közvetlen érintkezés létrejöttén túl a magas szintű politikai találkozók egész sora valósult meg. Meggyőződésem, hogy mostani jó légkörben folyó tárgyalásaink tovább erősítik ezt a folyamatot, népeink és az enyhülés javára. A két ország kapcsolataiban különösen fontos helye és szerepe van a gazdasági együttműködésnek. Az e téren elért eredményeink nem csekélyek. Az árucsere évről évre dinamikusan fejlődik. Nőtt a kooperációk száma és tettünk már kezdeti lépéseket a harmadik piacon való együttműködésben is. Az árucsere kiegyensúlyozottabb fejlődésének biztosítása azonban további — Magam, feleségem és kiséretem nevében köszönetet mondok a szívélyes üdvözlő szavakért és a vendéglátásért. — E mostani találkozás nem csupán a Németországi Szövetségi Köztársaság egyik kancellárjának első látogatása a Magyar Népköztársaságban, hanem egyben első közvetlen találkozásom is az önök országával és a magyar néppel. Ma egyike vagyok annak a több mint ötszázezer honfitársamnak, aki évente Magyarországra utazik. Az önök országa valamennyiünk számára annak az Európának a része, amelyben élni akarunk. Európának, amelynek történelmi, szellemi és kulturális hagyományait magunkénak érezzük. — A helsinki konferencia, amelyen első alkalommal találkoztunk első titkár úr, egyben azt is jelentette, hogy valamennyi európai újra ráeszmélt a közös múltra. És az ön bonni látogatásakor lezajlott második találkozót, valamint az 1977. július 6-1 közös nyilatkozatot, azok az együttes erőfeszítések jellemezték, amelyek az enyhülést és kontinensünk valamennyi országának együttműködését célozták. — Azóta kormányaink és népeik közelebb kerültek egymáshoz. Ma délután nyílt, szívélyes és rendkívül hasznos megbeszélésünkkor a Magyarország és az NSZK között számos szinten és területen kialakult folyamatos párbeszédre építhettünk. Ezt igazolják a találkozások a magyar közélet vezetőivel, a nagyszámú megbeszélés, amelyeken a kíséretemben levő hölgyek és urak részt vesznek. — Az ön bonni látogatása óta gazdasági kapcsolataink örvendetes módon fejlődtek. Különösen örömömre szolgál, hogy ebben az évben a Németországi Szövetségi Köztái-saságba irányuló magyar szállítások jelentős mértékben növekedtek. Ezzel kialakulnak a kétoldalú kereskedelem további növekedésének előfeltételei. Különös jelentősége van az országaink közti kulturális és tudományos cserének — mutatott rá a kancellár, majd nemzetközi kérdésekre rátérve kijelentette: az enyhülési politika sikerei, miként azt a nyugatnémetmagyar kapcsolatokon lemérhetjük, nem hullanak az ölünkbe. Arra van szükség, hogy minden oldalról állandó erőfeszítéseket tegyünk és egymás érdekeit a legmeszszebbmenőkig figyelembe vegyük. — A Németországi Szövetségi Köztársaság továbbra is kitart politikája mellett, amellyel tevékenyen hozzá akar járulni a béke biztosításához. Lehetőségeinkhez mérten síkraszállunk a feszültség enyhítéséért, a fegyverzetkorlátozási tárgyalások sikeréért, az ipari államok és a fejlődő országok érdekeinek összeegyeztetéséért — mondotta. — Különösen szívünkön viseljük, hogy a madridi európai biztonsági találkozó a jövő évben újabb előrelépést hozzon, majd megállapította: a SALT—II. kedvezően hat majd a bécsi haderő-csökkentési tárgyalásokra is. Az öt éve tartó bécsi tárgyalásokon sikerült számos problémát tisztázni és elérni az álláspontok bizonyos mérvű közeledését A tárgyaló* sok sikeréhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy megállapodás szülessék a két oldal fegyveres erőinek jelenlegi konkrét létszámáról. — Ma délutáni megbeszéléseink után biztos vagyok, hogy ez a budapesti — akárcsak a két évvel ezelőtti bonni — találkozó jelentős lépéssel visz közelebb bennünket azoknak a feladatoknak a kölcsönös megértéséhez, amelyeket Európában és a világon külön-külön és együttesen meg kell oldanunk. Örömmel várom megbeszélésünk folytatását Helmut Schmidt Kádár János és felesége egészségére, Magyarország és népe boldog jövőjére, az országaink és népeink közti kapcsolatok fejlődésére. a vacsora valamennyi résztvevőjének egészségére és a békére emelte poharát. (MTI) Dér Endre Jérceviadal 4. Megint délutános volt a menyem, s úgy tizenegy felé elszaladtam hozzájuk, éppen akkor, amikor az utolsó ügyfelemet is útjára bocsátottam, és úgy festett a dolog, a napi forgalmam az ügyvédi munkaközösségben aznapra befejeződött. Természetesen ágyban találtam a menyemet, természetesen égett minden körte a csillárban; a hangulatvilágítás sárgás-vörös színben tündökölt, a mosatlan edények „szerencsére" összegyűjtve a mosogatóban, de most nem álltam neki elmosni őket, a menyem ágyára telepedtem és köntörfalazás nélkül kérdeztem: — Azt hiszem, megcsal engem az apósod. Ideges voltam, ezt a menyem is láthatta, Ilyenkor, ahogy írtam már, kidagadnak az erek a nyakamon, piros foltok lepik el az arcom, és suttogóra fogom a beszédemet. Lehetséges, hogy csak később értette meg kijelentésemet, mert egy kicsit késve válaszolt. Illetve késve kérdezett vissza: — Azzal a „halálfejes" nővel? — Azzal! Itt befejeződött volna a beszélgetésünk, ám én egyáltalán nem voltam biztos, kit ért ő „halálfejes nőn"? — Nagyon méltóságteljesen jár, s mindig sötét kosztümökben, s fehér blúzokban. Figyelni kezdtem a menyem, egyezik-e a személyleírás, de a menyemnek a szempillája se rebbent. Eppencsak elhatározta, hogy lezuhanyozza magát. „Friss vér kezd keringeni az ereiben" — gondoltam, és mitagadás, mérges voltam a menyemre. — Azt kérdezte, képzeld (igaza van a mennyemnek, a kis háromszorelvált lehet a halálfejes nő, hát persze, az volt a különös az arcában, hogy a csontjai erőszakosan domborodtak ki a homlokán, éppen úgy, mint az állánál), a férjem tulajdona-e a numizmatikai gyűjtemény ... Mit fecseghetett össze neki az apósod és minek? Persze nem kötöttem az orrára, hogy a numizmatikai gyűjtemény még az apám tulajdonában volt valamikor, aki egyetemi tanár volt az ókori tanszéken. Azt mondtam neki, hogy a numizmatikai gyűjtemény a férjemé, viszont a jeligésen bankban tartott betétkönyv, — illetve betétkönyvek — közös szerzemény. Nem folytattam tovább a beszámolót, mivel a menyem arcára megütközés ült ki. „Persze, nem számoltam be neki, hogy a bankabn fantázia-név alatt, betétkönyvünk van... Hát ez a hiba" — gondoltam magamban, de a menyem egészen másról kezdett beszélni. Fontoskodva, kérdőre vonó hangsúllyal: — Anyukáék mindenfajta embert meghívnak magukhoz! — Hogy érted ezt? — ültem le váratlanul a fotelbe. — Valamit tudsz erről 'a kis elvált aszszonyról? — kérdeztem mohón, mivel azt hittem, együttérzésből szaladt ki a száján ez a feddő féltésnek is felfogható mondat— Semmit nem tudok az elvált asszonyról! De el iudom képzelni, miféle nő lehet, ha apuka kényezteti... — Kényezteti? Honnan veszed azt, hogy kényezteti? És mért kényeztetné? — Mert a maguk klikkjéhez tartozik! — Miféle klikkünkhöz, megmondanád végre? — Megl De aztán mégsem szólt semmit Megint kiment a fürdőszobába. Én természetesen utánamentem és magyarázatot követeltem. — Nem hozzám jött az a kis nő, az apósod érdeklődik utána, nem érted? — De értem! — Végre! Azt hittem, te fiatal vagy, és tudsz valami magyarázatot mindenre. — Mire például? — Például a férjemmel való kapcsolatomra! — szaladt ki a számon; azt hittem, a menyem most megint magamra hagy, de nem ezt tette. Hallgatott. — Mindent megtettem neki. Érte! Mindent az ő érdekében igyekeztem tálalni, költöttünk vendéglátásra, kapcsolatok szerzésére, az utóbbi években két kibernetikai szakkönyve jelent meg, nem is olyan rossz kiadóknál, egyszóval fut. Ráadásul elfelejti, hogy nélkülem semmire se vitte volna. Egy kis programozó matematikus az ó képességeivel, nem számíthatott volna nyilvánosságra. Embert én faragtam belőle, hírnevet én szereztem neki, és akkor... mintha a sorsot akarná kihívni maga ellen, vagy megmutatni nekem: nem számítok, semmi sem érdekes ami tőlem van, a takarékosságom, az otthon teremtése, semmi, semmi, érted?! Tegnap este megakart szégyeníteni. Parancsolgatott nekem, majd észre sem vett, — a gépírónőjével enyelgett, én pedig kiszolgáltam őket. Vacsorát rendelt. Rendelt, ha mondom. Megkérdezte a szeretőjétől, hogy mit enne a legszívesebben. Az meg azt mondta: flekkent. Apósod kiadta a rendelkezést: „Csinálj flekkent!" És ha történetesen nincs húsom Itthon? — kérdeztem, ö fölnevetett, a gépírónője vele nevetett, percekig heherésztek, még flekkensütés közben ls a nevetésüket hallottam. Azt hittem, elhagy a józan eszem! (Folytatjuk.)