Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-05 / 207. szám

2 Szerda, 1979. szeptember 5.1 | RÁDIÓTELEX ÜDVÖZLÖ TÁVIRAT A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottság* táviratban köszöntötte dr. Yusuf Mohamed Dadoot, a Dél-afrikai Kommunista Párt elnökét 70. születésnapja al­kalmából. FOLYTATÓDOTT A CSÚCSÉRTEKEZLET Kurt Waldhetm ENSZ-fő­titkár üdvözlő szavaival és Joszip Broz Tito jugoszláv ál­lamfő felszólalásával folytat­ta munkáját kedden az el nem kötelezettek havannai csúcsértekezlete. Fldel Castro kubai állam- és kormányfő elnökletével folytatódó ta­nácskozás első felszólalója kedden Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára volt. Az a tény — mondotta —. hogy a mozgalom mostani csúcsérte­kezletét Kubában tartják, Latin-Amerika fontos hozzá­járulása az el nem kötelezett mozgalom egyre növekvő szerepéhez. Ezután hangzott el Joszip Broz Tito felszóla­lása. A iugoszláv államfő meggyőződését fejezte kl. hogy a csúesértekezlet az egész emberiség számára si­keres és hasznos lesz. A bé­ke és a nemzetközi egyen­súly szempontjából az el nem kötelezett mozgalom va­lós nemzetköz.) ténvezővé vált Jelentősen hozzájárul­tak az. el nem kötelezettek a békés egvmás mellett élés elveinek érvényesüléséhez. A tagországok energikusan fá­radoznak ül, nemzetközi gaz­dasági rend megteremtésén, ugvennkkor srembeszéllnak az erőszak. Illetve a külföl­di befolvás mlndenfattn al­kalmazásának potltikátával. Az envhflUs kérdését érint­ve Tito méltatta az eddig el­ért eredményeket éa Virn"sö­l"OTfa a naevhatalnna1' Vfi­jflnleges felelősségét, üdvö­zölte a SAT.T—TT. szerződést. CÁFOLAT Az Irán! Kurdisztánban le­zajlott ismert események kapcsán néhány befolyásos Iráni személy és sajtóorgá­num Teheránban olyan ki­Jelentéseket tesz, miszerint a Szovjetuniónak „része van" ezekben az eseményekben. A Kayhan International című lap odáig megy, hogy klje­lenti: állítólag „szovjet repü­lőgépek éjszakai berepülése­ket hajtottak végre Kurdtsz­1*n fölött, és fegyvereket, valamint löszért dobtak le a felkelőknek". A TASZSZ hír­ügynökséget felhatalmazták arra. hogy határozottan meg­cáfolja az említett kijelenté­seket és a Kayhan Interna­tional hamis állításét. SZADAT HAIFÁBAN „Azért vagyunk itt, hogy megszilárdítsuk a béke útján már elért eredményeket" — jelentette kl Haifába érkezé­sekor Anvar Szadat egyipto­mi elnök. Hangoztatta, hogy Halfa „új szakaszt" jelent ezen az úton, s „nem lesz többé vérontás és szenvedés". Egyiptom „eltökélt szándéka az Is, hogy kiterjessze a bé­ke ernyőjét a palesztinai nép­re" — állította Szadat. s „er­kölcsi kötelességnek" nevezte a palesztinok bevonását a békefolyamatba. DÁVID KALIFORNIÁBAN A Dávid nevű hurrikán, miután a múlt hét végén ezer embert ölt meg a Do­minikai Köztársaságban, hét­főn éjjel Florida keleti part­jain söpört végig, és kedden hajnalban éppen csak elke­rülte a Cap Canaveral-1 Ken­nedy űrközpontot. Útvonalát leszakított háztetők, kidőlt fák, pozdorjává tört gépko­csik, letépett vezetékek, és több millió dollár nagyság­rendű károk jelzik. KITÜNTETÉS A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kálmán Endrének, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottsága nyugalmazott főszerkesztő­helyettesének a munkásmoz­galomban végzett sok évti­zedes áldozatos munkája el­ismeréseként, 70. születés­napja alkalmából a Szocia­lista Magyarországért Érdem­rend kitüntetést adományoz­ta. A kitüntetést Győri Imre, a Központi Bizottság titkára adta át. Megkezdődtek a magyar-NSZK tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) tonai tiszteletadás után a vendégek gépkocsikba száll­uk, s a magyar vezetők tár­saságában szállásukra haj­tattak. A Német Szövetségi Köz­társaság kormányfője dél­után a Hősök terén megko­szorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorúzáson jelen volt Farkas Mihály ve­zérőrnagy, a budapesti hely­őrség parancsnoka, Tóth Béla ezredes, a Honvédelmi Mi­nisztérium osztályvezetője és Kővári Péter. Ezt követően az MSZMP Központi Bizottságának szék­házában Kádár János és Helmut Schmidt megbeszélé­sével megkezdődtek a hiva­talos tárgyalások. Ezzel egyidejűleg zajlot­tak a partnertárgyalások. Púja Frigyes, Szalai Béla külkereskedelmi államtitkár, Tiromer József, a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára és Márta Ferenc, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főtitkára folytatott eszmecserét az NSZK külügyi, külkereske­delmi, szakszervezeti, vala­mint tudományos és kultu­rális vezetőivel. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke délután a Par­lamentben fogadta Helmut Schmidtet. A szívélyes lég­körű beszélgetésen részt vett Púja Frigyes és Kővári Pé­ter. Ezt követően a szövetségi kancellár szálláshelyén talál­kozott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának veze­tőivel, élükön Sarlós István főtitkárral. Díszvacsora a Parlamentben Kádár János és felesége este vacsorát adott Helmut Schmldt és felesége tisztele­tére az Országház vadászter­mében. Részt vett a vacsorán Lá­zár György, Huszár István, Marjai József, Péter János, Sarlós István, Púja Frigyes, Veress Péter, Szépvölgyi Zoltán, Kővári Péter, s po­litikai, társadalmi, gazdasá­gi, kulturális és tudományos életünk több más vezető személyisége, valamint az NSZK kormányfőjének kísé­rete. A szívélyes hangulatú va­csorán Kádár János és Hel­mut Schmidt pohárköszöntőt mondott. és közös erőfeszítéseket kö­vetel. Nagy jelentőséget tulaj­donítunk tudományos és kul­turális kapcsolataink fejlesz­tésének. a turizmus bővíté­sének. A magyar nép, amely szo­cialista építőmunkát foly­tat, a népek barátságának híve, szilárd és tartós békét kíván. Ennek megfelelően a Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége egyértelműen és következe­tesen a béke megőrzésére, a társadalmi haladás szolgála­tára, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésére irányul. Országunk külpoli­tikai törekvéseiben központi helyet foglal el, hogy aktí­van hozzájáruljunk a békés egymás mellett élés politi­kájának kibontakoztatásá­hoz, az enyhülés folytató­dásához A történelmi jelentőségű helsinki záróokmány aláírása óta nagy utat tettünk meg az európai politikai légkör javításában, az államok két­aldalú kapcsolatainak fej­lesztésében. A helsinki ajánlások vég­rehajtásának meggyorsításá­hoz, az európai biztonság és együttműködés megszilárdí­tásához is elengedhetetlennek és egyre sürgetőbbnek tart­juk, hogy konkrét leszerelési intézkedésekkel támasszuk alá a politikai enyhülést Meggyőződésünk, hogy a Varsói Szerződés külügymi­niszteri bizottságának Buda­pesten tett javaslatai az európai államok közötti biza­lom erősítését, a katonai eny­hülés előmozdítását célozzák és ezért hasznos lenne azok mielőbbi megvitatása. A Magyar Népköztársaság üdvözöl minden olyan kez­deményezést és lépést, amely a fegyverkezési hajsza meg­fékezésére, a konkrét lesze­relés elősegítésére irányul. Különösen kiemelkedő jelen­tőségűnek tartjuk és üdvö­zöljük a hadászati támadd fegyverek korlátozásáról szó­ló második 6zovjet—amerikai szerződés bécsi aláírását Már a ma délutáni első megbeszélésünk is újólag megerősítette, hogy változat­lanul kölcsönös a szándék kétoldalú együttműködésünk fejlesztésére. Egy irányban tudunk dolgozni a népeink, s az egész emberiség sorsét érintő nagy kérdésekben. E gondolatok jegyében kö­szöntöm Önöket Budapesten. Szívből kívánom, hogy láto­gatásuk magyar földön hasz­nos és emlékezetes legyen — mondotta Kádár János, majd a magas rangú vendégeket még egyszer köszöntve, a Német Szövetségi Köztársa­ság népének boldogulását, or­szágaink kapcsolatainak fej­lődését, a békét éltetve fejez­te be pohácköszöntőjét ádárJános L * I •• •• • Ff" ponarkoszontoje Helmut Schmidt I r I •• • • - rr« ponarkoszontoje A Magyar Népköztársaság vezető testületei és a magam nevében őszinte tisztelettel köszöntöm * körünkben kancellár urat, kedves fele­ségét, kíséretének valameny­nyl tagját, minden kedves vendégünket. öröm számunkra, hogv elfogadták meghívásunkat és ellátogattak hozzánk. Láto­gatásuk módot ad korábbi hasznos véleménycseréink folytatására. Ugynakkor al­kalmat nyújt arra is, hogy viszonozzuk azt a szívélyes vendégszeretetet, amelyben a Német Szövetségi Köztár­saságban tett látogatásunk során részünk volt. Megelégedéssel mondha­tom, hogy a Magyar Nép­köztársaság és a Német Szö. vetségi Köztársaság kapcso­latai rendezettek. Együttmű­ködésünk bonni találkozá­sunk öta tovább bővült. Ez a fejlődés teljes mértékben megfelel az 1977. Július 6-án aláírt közös nyilatkozatunk­nak és a helsinki záróok­mány szellemének. Jelentősen fejlődtek, sok­rétűvé váltak politikai kap­csolataink. A törvényhozó testületek közötti közvetlen érintkezés létrejöttén túl a magas szintű politikai talál­kozók egész sora valósult meg. Meggyőződésem, hogy mostani jó légkörben folyó tárgyalásaink tovább erősí­tik ezt a folyamatot, népeink és az enyhülés javára. A két ország kapcsolatai­ban különösen fontos helye és szerepe van a gazdasági együttműködésnek. Az e té­ren elért eredményeink nem csekélyek. Az árucsere év­ről évre dinamikusan fejlő­dik. Nőtt a kooperációk száma és tettünk már kez­deti lépéseket a harmadik piacon való együttműködés­ben is. Az árucsere kiegyen­súlyozottabb fejlődésének biztosítása azonban további — Magam, feleségem és kiséretem nevében köszöne­tet mondok a szívélyes üd­vözlő szavakért és a vendég­látásért. — E mostani találkozás nem csupán a Németországi Szövetségi Köztársaság egyik kancellárjának első látogatá­sa a Magyar Népköztársaság­ban, hanem egyben első köz­vetlen találkozásom is az önök országával és a magyar néppel. Ma egyike vagyok annak a több mint ötszázezer honfitársamnak, aki évente Magyarországra utazik. Az önök országa valamennyiünk számára annak az Európának a része, amelyben élni aka­runk. Európának, amelynek történelmi, szellemi és kul­turális hagyományait ma­gunkénak érezzük. — A helsinki konferencia, amelyen első alkalommal ta­lálkoztunk első titkár úr, egyben azt is jelentette, hogy valamennyi európai újra rá­eszmélt a közös múltra. És az ön bonni látogatásakor le­zajlott második találkozót, valamint az 1977. július 6-1 közös nyilatkozatot, azok az együttes erőfeszítések jelle­mezték, amelyek az enyhü­lést és kontinensünk vala­mennyi országának együtt­működését célozták. — Azóta kormányaink és népeik közelebb kerültek egymáshoz. Ma délután nyílt, szívélyes és rendkívül hasz­nos megbeszélésünkkor a Magyarország és az NSZK között számos szinten és te­rületen kialakult folyamatos párbeszédre építhettünk. Ezt igazolják a találkozások a magyar közélet vezetőivel, a nagyszámú megbeszélés, amelyeken a kíséretemben levő hölgyek és urak részt vesznek. — Az ön bonni látogatása óta gazdasági kapcsolataink örvendetes módon fejlődtek. Különösen örömömre szolgál, hogy ebben az évben a Né­metországi Szövetségi Köz­tái-saságba irányuló magyar szállítások jelentős mérték­ben növekedtek. Ezzel kiala­kulnak a kétoldalú kereske­delem további növekedésé­nek előfeltételei. Különös jelentősége van az országaink közti kulturá­lis és tudományos cserének — mutatott rá a kancellár, majd nemzetközi kérdésekre rátérve kijelentette: az eny­hülési politika sikerei, mi­ként azt a nyugatnémet­magyar kapcsolatokon lemér­hetjük, nem hullanak az ölünkbe. Arra van szükség, hogy minden oldalról állan­dó erőfeszítéseket tegyünk és egymás érdekeit a legmesz­szebbmenőkig figyelembe ve­gyük. — A Németországi Szövet­ségi Köztársaság továbbra is kitart politikája mellett, amellyel tevékenyen hozzá akar járulni a béke biztosí­tásához. Lehetőségeinkhez mérten síkraszállunk a fe­szültség enyhítéséért, a fegy­verzetkorlátozási tárgyalások sikeréért, az ipari államok és a fejlődő országok érdekei­nek összeegyeztetéséért — mondotta. — Különösen szí­vünkön viseljük, hogy a mad­ridi európai biztonsági talál­kozó a jövő évben újabb elő­relépést hozzon, majd megál­lapította: a SALT—II. ked­vezően hat majd a bécsi had­erő-csökkentési tárgyalásokra is. Az öt éve tartó bécsi tár­gyalásokon sikerült számos problémát tisztázni és elérni az álláspontok bizonyos mér­vű közeledését A tárgyaló* sok sikeréhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy meg­állapodás szülessék a két ol­dal fegyveres erőinek jelen­legi konkrét létszámáról. — Ma délutáni megbeszé­léseink után biztos vagyok, hogy ez a budapesti — akár­csak a két évvel ezelőtti bon­ni — találkozó jelentős lé­péssel visz közelebb bennün­ket azoknak a feladatoknak a kölcsönös megértéséhez, amelyeket Európában és a világon külön-külön és együttesen meg kell olda­nunk. Örömmel várom meg­beszélésünk folytatását Helmut Schmidt Kádár Já­nos és felesége egészségére, Magyarország és népe boldog jövőjére, az országaink és né­peink közti kapcsolatok fej­lődésére. a vacsora vala­mennyi résztvevőjének egész­ségére és a békére emelte po­harát. (MTI) Dér Endre Jérceviadal 4. Megint délutános volt a menyem, s úgy tizen­egy felé elszaladtam hozzájuk, éppen akkor, amikor az utolsó ügyfelemet is útjára bocsátot­tam, és úgy festett a dolog, a napi forgalmam az ügyvédi munkaközösségben aznapra befeje­ződött. Természetesen ágyban találtam a me­nyemet, természetesen égett minden körte a csillárban; a hangulatvilágítás sárgás-vörös szín­ben tündökölt, a mosatlan edények „szerencsé­re" összegyűjtve a mosogatóban, de most nem álltam neki elmosni őket, a menyem ágyára te­lepedtem és köntörfalazás nélkül kérdeztem: — Azt hiszem, megcsal engem az apósod. Ideges voltam, ezt a menyem is láthatta, Ilyenkor, ahogy írtam már, kidagadnak az erek a nyakamon, piros foltok lepik el az arcom, és suttogóra fogom a beszédemet. Lehetséges, hogy csak később értette meg kijelentésemet, mert egy kicsit késve válaszolt. Illetve késve kérde­zett vissza: — Azzal a „halálfejes" nővel? — Azzal! Itt befejeződött volna a beszélgetésünk, ám én egyáltalán nem voltam biztos, kit ért ő „halál­fejes nőn"? — Nagyon méltóságteljesen jár, s mindig sö­tét kosztümökben, s fehér blúzokban. Figyelni kezdtem a menyem, egyezik-e a sze­mélyleírás, de a menyemnek a szempillája se rebbent. Eppencsak elhatározta, hogy lezuha­nyozza magát. „Friss vér kezd keringeni az ereiben" — gondoltam, és mitagadás, mérges voltam a menyemre. — Azt kérdezte, képzeld (igaza van a men­nyemnek, a kis háromszorelvált lehet a halál­fejes nő, hát persze, az volt a különös az arcá­ban, hogy a csontjai erőszakosan domborodtak ki a homlokán, éppen úgy, mint az állánál), a férjem tulajdona-e a numizmatikai gyűjte­mény ... Mit fecseghetett össze neki az apó­sod és minek? Persze nem kötöttem az orrára, hogy a numizmatikai gyűjtemény még az apám tulajdonában volt valamikor, aki egyetemi ta­nár volt az ókori tanszéken. Azt mondtam neki, hogy a numizmatikai gyűjtemény a férjemé, vi­szont a jeligésen bankban tartott betétkönyv, — illetve betétkönyvek — közös szerzemény. Nem folytattam tovább a beszámolót, mivel a menyem arcára megütközés ült ki. „Persze, nem számoltam be neki, hogy a bankabn fan­tázia-név alatt, betétkönyvünk van... Hát ez a hiba" — gondoltam magamban, de a menyem egészen másról kezdett beszélni. Fontoskodva, kérdőre vonó hangsúllyal: — Anyukáék mindenfajta embert meghívnak magukhoz! — Hogy érted ezt? — ültem le váratlanul a fotelbe. — Valamit tudsz erről 'a kis elvált asz­szonyról? — kérdeztem mohón, mivel azt hit­tem, együttérzésből szaladt ki a száján ez a fed­dő féltésnek is felfogható mondat­— Semmit nem tudok az elvált asszonyról! De el iudom képzelni, miféle nő lehet, ha apuka kényezteti... — Kényezteti? Honnan veszed azt, hogy ké­nyezteti? És mért kényeztetné? — Mert a maguk klikkjéhez tartozik! — Miféle klikkünkhöz, megmondanád végre? — Megl De aztán mégsem szólt semmit Megint ki­ment a fürdőszobába. Én természetesen utána­mentem és magyarázatot követeltem. — Nem hozzám jött az a kis nő, az apósod érdeklődik utána, nem érted? — De értem! — Végre! Azt hittem, te fiatal vagy, és tudsz valami magyarázatot mindenre. — Mire például? — Például a férjemmel való kapcsolatomra! — szaladt ki a számon; azt hittem, a menyem most megint magamra hagy, de nem ezt tette. Hallgatott. — Mindent megtettem neki. Érte! Mindent az ő érdekében igyekeztem tálalni, költöttünk ven­déglátásra, kapcsolatok szerzésére, az utóbbi években két kibernetikai szakkönyve jelent meg, nem is olyan rossz kiadóknál, egyszóval fut. Rá­adásul elfelejti, hogy nélkülem semmire se vitte volna. Egy kis programozó matematikus az ó képességeivel, nem számíthatott volna nyilvá­nosságra. Embert én faragtam belőle, hírnevet én szereztem neki, és akkor... mintha a sorsot akarná kihívni maga ellen, vagy megmutatni nekem: nem számítok, semmi sem érdekes ami tőlem van, a takarékosságom, az otthon teremté­se, semmi, semmi, érted?! Tegnap este megakart szégyeníteni. Parancsolgatott nekem, majd észre sem vett, — a gépírónőjével enyelgett, én pedig kiszolgáltam őket. Vacsorát rendelt. Rendelt, ha mondom. Megkérdezte a szeretőjétől, hogy mit enne a legszívesebben. Az meg azt mondta: flekkent. Apósod kiadta a rendelkezést: „Csinálj flekkent!" És ha történetesen nincs húsom Itt­hon? — kérdeztem, ö fölnevetett, a gépírónője vele nevetett, percekig heherésztek, még flek­kensütés közben ls a nevetésüket hallottam. Azt hittem, elhagy a józan eszem! (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom