Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-30 / 229. szám

V Mi lenne, ha... ... most ez az asztal hirtelen semmivé, vagy mondjuk, köddé valna. s a négy oldaláról meginduló, tányérokkal, villákkal. késekkel felfegyverzett népes gyülekezet tagjai egymásnak ütköznének a köd leple alatt? Mi lenne, ha ez a gyünyörűen feldíszített terülj, asztalkám egy varázsszóra elillanna. s mi itt maradnának felajzottan, egyre dúsuló gyomornedveinkkel, délelőtt is delet hirdető harangozásunkkal? Vagy ha — mint a mesében — a díszes vörösréz edényben melegített töltött káposzta sós pogácsává válna, a tormás krémmel töltött sonkatekercsből zsíros kenyér, a kaviáros tálból egy tarisznyára való hagyma, a pezsgőből kútvíz a konyákból frissen fejt tej lenne? Hánvan maradnának öt percnél tovább a mesés gazdagságú svédasztal helyett a népmesei egyszerűségű elemózsiás asztal mellett? Sőt. hánvan lennének, akik el sem jöttek volna a megnyitóra, aratásra, átadásra, üzembe helyezésre. ha tudták volna, hogy a nadrágszíjak összehúzásának időszaka érkezvén el. nincsenek többé zselatinkockákkal kevert franciasalátakupacok. libamájszeletek katon;is rendben, ananászkockákkal ízesített, töltött egybesültek. ám van igazi presszókávé. oivaszthatatlan kockacukorral. Pepsi-Cola szigorúan kiszámolt mennyiségben, s van sós rudacska. a Kiváló Áruk Fórumához méltó minőségben? S vajon mi lenne, ha nem képviselnék az ifjúságot az új papfrüzlet nyitásának ünnepségén. nem jelennének meg. mint a szervezett munkásság vezetői, az egyetemi oktatást szolgáló új épület avatásánál, s a társadalom legszélesebb rétegeit átfogó szervezet nevében nem kívánhatnának a szűk szakmai konferencia résztvevőinek hasznos munkát... Az üzletet birtokba vennék csendben a vásárlók, az oktatási központot a hallgatók. a konferencia előadói úgv tartanák meg korreferátumukat. hogy csak a hozzáértők gratulálnának. Szinte felesleges az a kérdés is, mi lenne a képviselettel meg nem bízottakkal. Más dolguk nem lévén, természetesen tennék a dolguk, s déltájban szépen felkeresnék az üzemi ebédlőt, intézményi éttermet, hogy ott a törvényadta fél órában elköltsék a tarhonyalevest, töltött paprikával. Más kérdés persze, mi lenne. ha nem várnák el a meghívók küldői sem. hogy a házi ünnepségnek tekintendő üzletnyitásra. kulcsátadásra, zöldágkitűzésre eljöjjön, ott reprezentáljon. más, fontos munkáját félbe hagyva unatkozzon, aztán rohanjon vissza behozni a lemaradást az. akit meghívtak. Ha eszükbe sem jutna tósztokat mondatni, gratulációkat kikövetelni, elismerő szavakra ingerelni olyan embert, akinek a befelezett munkához semmi köze. aki át sem érezheti az örömüket, aki csak azért megy el. mert illik... Mi lenne, ha egyszer egy építkezés befejeztével azt mondaná a fenntartó intézmény vezetője, hogy azokat a munkásokat hívja meg az ünnepségre, akik az utolsó két hónapban túlóráztak, és hétvégén emiatt nem utazhattak haza a családjukhoz, ha azok között sétáltatná az alkalomra zerződtetett, fehér és vörös bort Kínáló pincéreket, akik munka közben nem ihatnak? Elgondolom, ml lenne, ha az avatandó Intézmény vezetője — ha már annyira akarja — saját otthonába hívná meg a vendégeket. Mi lenne, mi lenne?! A menü egészen biztosan hagymás zsíros kenyér lenne. Mert. „tudják, kérem, igazi házi zsírt, puha kenyérrel már olyan ritkán lehet enni..." FÁLFY KATALIN Az első erdőtörvény A magyar erdészet kiváló művelőinek kezdeményezésére. Bedő Albert, Wagner Károly és Divald Adolf alkotó közreműködésével, lf)0 éve született meg az 1879. évi XXXI. tc.. az első magyar erdőtörvény. A nagyarányú hazai erdőpusztitasok megakadályozására már 1754-ben adtak ki rendtartást az erdők védelmére, amelyet az egész ország területére szándékoztak kiterjeszteni. Ezt követte Mária Terézia 1766-ban kiadott rendtartása, azonban ennek az. volt a nagy hibája, hogy törvényerőt nem jelenteti A hazai erdők hasznosítását országosan az 1791. évi LVII. tc. szabályozta, és ezt az 1807-ben született két újabb nagy jelentőségű törvény követte, amelyek a futóhomok megkötését és továbbterjedésének megakadályozását célozták. A szabadságharc erdővédő törvényét az abszolutizmus semmisnek tekintette. A politikai légkör enyhülésével erdészeink megfeszített erőfeszítéseket tettek az erdők védelmében, és száz éve megszületett az első magyar erdőtőrvény, amely rendelkezett az új erdőtelepítésekről, az erdőrendészet hatósági szervezetéről, gondoskodott a futóhomok és a kopár területek erdősítéséről. Az első magyar erdőtörvény szabályozta erdeinkben a tűzrakást, sőt a növényvédelmet is. Még az ágak, gallyak levágását, letörését is tiltotta. Sok vonatkozásban már száz évvel korábban szolgálta a mai természet- és környezetvédelmi követelményeket. Szeged környéke még a 18. század végén is erdők nélkül, nagy kiterjedésű homokbuckákkal ásítozott. Elsőként Vedres István, a nagy műveltségű mérnökember buzdította a város lakóit az erdősítésre, mindannak pótlására, ami a török uralom alatt kipusztult: a Maty-ér partján volt Fevere-t. a Szilién partján elterült erdőt. Jelentősebb erdötelepítöink között kell megemlítenünük Dugonics András polgármestert és fiát, a tudós és irodalmár Dugonics Andrást. A város 1873-ban közel kilencezer hold erdővel rendelkezett, azonban rossz állapotuk miatt nagy részét kiirtották, illetve örök áron eladták. Szeged erdészetében csak akkor állott be némi javulás, amikor 1886-ban az itteni erdők állami kezelésbe kerültek. Szinte ezzel egy időben került Szegedre Kiss Ferenc (1860—1952). az Alföldfásítás legkiválóbb gyakorlati úttörője, ahogy Móra Ferenc nevezte őt — a szegedi erdők atyja. A Szeged környéki erdőtelepítések során olyan új módszereket honosított meg, amelynek eredményei az 1900as párizsi világkiállításra is eljutottak. A homoki gyümölcstermesztés honositójának is tekinthetjük, hű társával, Fiala Antallal együtt Felismerte a hazai nyár itteni jelentőségét, elterjesztette a feketefenyőt. A húszas évek derekán felújította az elhanyagolt Makkos-erdőt. Működése alatt az akácterület tízszeresére nőtt és 900 hold feketefenyőt létesített Olyan szakember volt Kiss Ferenc, akiről méltán írhatta Móra Ferenc: „őbenne a fák lelke él, amelynek ura és királya .. .*. A szegedi erdőkulfúra további neves alkotói voltak: Kallivoda Andor, Kerkápoly Géza, Fodor Gyula, Vendrő Gyula, Stieber Lajos és még számos névtelen, vagy már elfelejtett szakember, akiknek köszönhetjük a „város tüdejét", a Szeged környéki erdőket Az első korszerű magyar erdőtörvény megalkotásának századik évfordulóján minden elismerés kijár az országfásítás szakembereinek. BÁTYAI JENŐ Küzdelem Életfa Trófea NAGY BANDO ANDRÁS KARIKATÜRÁI Budapesti levél Nemrczihpii cikket kIIJ,ültünk a TJélmagyarorszagban, Levélféle földes Mihályhoz címmel. Pusztai (Plpicz) Józsefnek, a forradalmi munkásmozgalom rési szegedi harcosának tollából. Pusztai József visszaemlékezett írásiban földes Mihályra, mint a Szociáldemokrata rárt eBykori szegedi titkárára. Válaszul földes Mihály levélben irta meg szegedi politikai tevékenységének summáját. Mivel levele számos részletét tartalmaz, az akkori politikai harcokra és viszonyokra, az ezt tartalmazó részletet az alábbiakban adjuk közre. „Amikor... a párt. leküldött Szegedre, hogy a közelgő országgyűlési választások időjére hozzam rendbe az ottani szétzilált pártszervezetet, kaptam Mónustól egy fekete listát, amelyen első helyen Ladvánszky József neve állt, de rajta szerepeltél te is, mint igen aktív és igen veszedel-' mcs kommunista. Mónus a lelkemre kötötte, hogy a listán szereplőktől óvakodjam. Nos. amikor Kéthly Anna társaságában Szegedre utaztam, hogy „beiktasson", ezt a listát megsemmisítettem. nehogy illetéktelenek kezébe kerüljön. Hanem aztán, amit Szegeden tapasztaltam odaérkeztemkor. 1938 októberében, minden képzeletemet felülmúlta. Szörnyen elnéptelenedett a párt. Jóformán csak azok a régi tagok maradtak meg benne, akiket sokan, igazságtalanul. „vaskalaposok"-nak nevezgettek; és azok a baloldaliak, akik ott maradtak a kommunistákkal együtt Nagy volt akkoriban a jobboldali ricsaj Szegeden. Uralta a terepet a kormánypárt, az egész klérus támogatásával. Működtek óriási hangerővel a zöldek. a munkaközpontosok, a hivatásszervezet jezsuitái (páter Töhötöm és páter Kerkai), elöntötte a várost a jobboldali szenynyes áradás, amit aztán a politikai rendőrség gyarapított Nem sokkal az én megérkezésem előtt a szegedi politikai rendőrség és a def iszonyú pusztítást végzett a szegedi ifik soraiban. Túlzás nélkül elmondhatom, az SZDP szegedi szervezete romokban hevert. Dr. Valentiny Ágoston, a szervezet elnöke, igen őszintén tájékoztatott erről. Sok párttag megrettent a jobboldali lármától és elmaradt Még többen voltak olyanok. akik munkanélküliségük miatt nem tudták fizetni a tagdíjat, és lemondtak a Népszava előfizetéséről. Szegeden igen kemény volt az 1938—1939-es tél. Sok volt a munkanélküli, és ezekre nem csekély hatással voltak a zöldek, de a páterék nemkülönben. Lájernek, a meghalt párttitkárnak nagy része volt abban, hogy különös viselkedésével -sok párttag elszakadt a szervezettől. Dekonjunktúrája volt a helyi összszakszervezeti bizottságnak is, amelynek ex offo, szintén felügyelő titkára voltam. Csakhamar fény derült Lájer pénzkezelő „hanyagságaira" is. Központi vizsgálatot kértem. Lejött Kéthly Anna és Szeder Ferenc. Ezek a hanyagságot valóban megállapították. Jelentős összegekről volt szó. de Kéthly és Szeder jobbnak látta Lájer disznóságait eltussolni. Azt mondták, ártana az ügy a pártnak, és éppen a közelgő országgyűlési választások idején. Voltak óráim, amikor a teljes csődtömeg szörnyen elkedvetlenített. Ezt Száva István útján megüzentem Szakasitsnak — aki barátom volt. ö így írt nekem (levelezésben magázódtunk. „hivatalos" hangot használtunk): „Nagyon jól tudom, hogy milyen súlyos helyzetben van ön és milyen nagy áldozatokat kíván a szegedi mozgalom ügyének vezetése, de talán nem is árt, ha ezekkel a nehézségekkel meg kell küzdenie. Későbbi mozgalmi tevékenységére nyilván nem marad ez hatástalanul. Amikor ismét arra kérem, hogy viselje el türelemmel a helyzet okozta nehézségeket. biztosíthatom önt őszinte baráti érzelmeimről." (Szakasits leveleit és egyéb, számomra fontos dokumentumokat megőriztem.) A politikai nehézségek mellett súlyos gondot okozott nekem az a tény is. hogy a Hétvezér utcai pártház adósa volt az Angol— Magyar Banknak. Ekkor jöttem rá. hogy Ladvánszky tagja — sőt. elnöke — a pártház-szövetkezetnek. Ez kapóra jött nekem, kapcsolatot teremtettem Ladvánszkyval. Négyszemközt a végletekig őszintén elmondtam neki. mi a helyzet, és rajta keresztül a kommunisták segítségét kértem. Ladvánszky figyelmesen végiglialigatott. de meglátszott rajta, hogy nagyon meglepi az a nyíltság, ahogyan feltártam előtte az SZDP szegedi helyzetét. Azzal érveltem, hogy az előretörő jobboldal igen erős nyomása alatt állunk. közeleg az országgyűlési választás, és nagyon fontos lenne, hogy újra megszerezzük Kéthly mandátumát. Nem sokat kellett magyarázgatnom Ladvánszkynak. megértett és kezet adott rá. hogy megtesz minden tőle telhetőt. De nyomatékosan figyelmeztetett a rendőrség alattomos módszereire, amiről akkor már voltak tapasztalataim. Minden lépésemet megfigyelte a politikai osztály, s ami alaposan megdöbbentett, pontos értesülései voltak a végrehajtó bizottság üléseiről. Gyötrődtem, ki lehet a rendőrség informátora? Nos. Ladvánszky ígérete nem maradt üres szó. Oly sok elvtársat mozgósított a körzeti időszaki választás agitációs munkájára, hogy alig néhány szavazat hiányzott a mi győzelmünkhöz. A pesti központ igen elégedett volt az eredménnyel, és kiszámította belőle, hogy Kéthly mandátuma biztos. De ez a győzelem az én számomra nem maradt következmények nélkül. Az volt a rendőrség véleménye — bizonyára, a besúgók tájékoztatása alapján is —. hogy együttműködtem a kommunistákkal. Tjjdtomra adták. hogy okosan tesaem. ha Szegedről mennél hamarább eltűnök. de még az országgyűlési választások előtt. Lehetetlenné váltam. Szakasits maga is belátta, nem maradhatok Szegeden. Ügy oldotta meg a problémát, hogy mint képviselőjelöltet Makóra küld. Illúzióink nem voltak a tekintetben. hogy Makón SzőlősiNaszluháccal szemben győzhetünk. de a választás ürügyén alkalom kínálkozott arra. hogy rendbe tegyem a szétmállott makói szervezetet is. és mint agitátor. sok gyűlést tarthassak. Tartottam is két tucatnyit. Kéthly elvitte az egyik szegedi mandátumot. De az SZDP-t országosan annyira szétverték, hogy mindössze öt (5) mandátummal vonulhatott be a parlamentbe. Én Makón megbuktam, még a pártszervezetet sem tudtam újjászervezni, aminek fő okát abban láttam, hogy a kommunistákkal nem sikerült olyan kapcsolatot teremtenem, mint Szegeden. Ráadásul a makói kommunisták már ab ovo. gyanakodva fogadtak. Szerintük SZDP-képviselőjelölt nem lehet tisztességes ember. Nem akarom megbántani őket utólag sem — de bizonyos vagyok benne, hogy a politikai helyzet buktatóit nem ismerték eléggé. Nem csodálom, hiszen még a makói hitközség is Szőlősi-Naszluhác milliomos patikusra szavazott, aki ügyesen titkolta nyilas voltát... Arról szó sem lehetett többé, hogy Szegedre visszakerüljek. Elfoglaltam helyemet a Népszava szerkesztőségében. Hirtelen eltűnésemnek Szegedről ez a magya- ' rázata. Vannak tapasztalataim és emlékeim Szegedről bőven. Ezek közül több megérdemelné, hogy ne merüljenek teljes feledésbe. Sok régi szociáldemokrata — az érdemesek közül —. és sok akkori kommunista alaposan rászolgált, hogy mennél több szemtanú megemlékezzék tetteikről. E névsorból az öreg Komócsin. Ladvánszky. Te és sokan mások — nem maradhatnak ki. Alig várom azt a napot, amelyen átesek második műtétemen, és hozzáláthassak az 1938—1939-es szegedi emlékeim megírásához. Remélem, akad majd közöttük jó egynéhány. amelynek a szegedi helytörténet is hasznát veszi."