Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-29 / 228. szám
I 4 Szombat, 1979. szeptember 29. postaláda társszerzőnk az olvasó Kern hiszem, hogy túlzás, ha azt mondjuk: közérzetünk kis tükre is a hétről hétre megjelenő Postaláda-összeállításunk. A hozzánk érkező levelek ugyanakkor azt is bizonyítják, hogy az elégedettséget nem föltétlenül pénzzel lebet megvásárolni. A panaszok nagy része ugyanis tisztességgel, figyelmességgel, némi humanitással orvosolható lenne. Ita ki-ki munkája közben — de pihenve, szórakozva Is — mások javát szintén szeme előtt tartaná, bizony valamennyien jobban éreznénk magunkat a világban. A héten kapott levelek többsége sem gazdasági gondokról, inkább értékes emberi tulajdonságok hiányáról árulkodik. hogy a forgalmas úton bal- ahogy megteszi minden esetesetet is okoz a sötétség. ben, ha a hibát telefonon Biztosak vagyunk, hogy a vagy személyesen közvetleDÉMÁSZ azonnal orvosolja nül a vállalatnak jelentik olvasónk panaszát, mint be. Csak pénzkérdés ? 31 forint 50 filléres árkülönbözetet? Olvasónk is megnézi, hova rakja a pénzét, olykor azonban szívesen beül kikapcsolódásként egy-egy szórakozóhelyre. Néhány hónapja azonban nagyon megérzi ezt a pénztárcája, hiszen a II. osztályú helyeken csak a legdrágább importsöröket kínálják. Márpedig kinek mindegy az, hogy két üveg sörért 60 vagy netán 30 forintot fizet? Hogy a számla okozta csalódástól megkíméljék a vendégeket, illenék minden asztalra itallapot is elhelyezni. Valami hiányzik Nyolcvankét esztendős, Idős ember Juhász József (Hajnóczy utca 1.). Miután hiába fordult eddig az illetékesekhez, most levelet fogalmazott szerkesztőségünkbe. A tárgyilagos, indulatokat elfojtó sorokat nehéz indulatok nélkül olvasni. Amikor milliókat áldoz államunk azért, hogy az idős embereknek biztonságos, nyugodalmas „őszük" legyen, állami intézmények még a kellő figyelmet is megtagadják tőlük. Egy éve lakik olvasónk 80 éves feleségével a Hajnóczy utca 1. számú ház földszinti lakásában; a Tiszavirág zónázó konyhájának közvetlen szomszédságában. „Már az is tűrhetetlen, hogv a lakás egyetlen kijárati ajtaja egy vendéglő konyhájára nyíljon. Mivel a rengeteg áru ki-behordása is az ebédért állók sora teljesen elzárja a kijáratot, nem tudjuk kinyitni lakásunk ajtaját. Azt elnézzük, hogy munkájuk némi zajjal jár. de az emberhez méltatlan magatartás, hogy az illetékesek semmibe veszik panaszunkat. Pedig semmi különös nincs abban, hogy mi, öregek nyugalomra és csöndre vágyunk." Olvasónk fölsorolja, hova küldött levelet ez ügyben, milyen iktatószámmal látták el a válaszokat, amelyekben közölték velük: az ügyet kivizsgálták. Az IKV ígéretet ls tett: „...a bérleményük előtti Járdaszakaszt a vendéglátó vállalat dolgozói szabaddá lógják tenni." Olvasónk azóta ls arra vár, de ehelyett mindennapossá vált harca a konyhai dolgozókkal. „Az lenne a legjobb megoldás, amit már kértünk is. hogy a kapubejáratnál levő ajtót használják, és ezt szüntessék meg. Mi bérleti dijat fizetünk olyan lakásért, amelyből nem tudunk szabadon kijárni." Abban sem lenne semmi csodálatos, ha a vendéglátó vállalat és az IKV segítő szándékáról biztosítva fölkeresné az idős házaspárt, és együtt megbeszélnék, miként lehetne megszüntetni ezt a valóban áldatlan állapotot. Zsiga Tamásné (Űrhajós utca 8.) negyedikes kislányával elment a tankönyvboltba 20-án, hogy az egyik hiányzó könyvet megvegyék. Az elárusítónő ültében válaszolt a kérésre: „nincs". Az elszomorodott kislányt édesanyja — könyv híján — márkával igyekezett megvigasztalni a közeli édességboltban. Visszafelé jövet azonban egy férfieladót pillantottak meg a polcok előtt. A kislány beszaladt, öt is megkérdezte, van-e a keresett könyv. És volt Az eladó vette a fáradságot, utánanézett keresgélt — és talált Az esethez nem szükségeltetik kommentár. Szeptember 13-án, délután 6 óra körül az odesszai gyógyszertárba tért be 3 éves kisfiával Tóth Imréné (Csanádi utca 15 ). Amig az édesanya beállt a sorba, gyermekét a patikában levő padra ültette. A kisfiú alatt megcsúszhatott az ülőpárna, és a gyerek arccal a kőre esett. Ajka összezúzódott, az anya alig tudta csillapítani a vérzést. Mindezt a gyógyszerésznőnek és a pénztárban ülő férfinak látnia kellett, mégsem segítettek." Olvasónk részletesen ecseteli még az egészségügyi dolgozóktól való elvárásokat, amelyekkel tökéletesen egyetértünk. Anélkül azonban nem merünk állást foglalni a történtekkel kapcsolatban, hogy biztosan tudnánk: a két. felelősségteljes munkát végző, elfoglalt gyógyszerész észrevette-e. mi történt a várakozók sorfala mögött. Arról ugyanis nem Ir olvasónk, hogy ő vagy valaki más kérte-e a patikusok segítségét. Föltételezzük, hogy ebben az esetben nem mondtak volna „nem"-et. Ha mégis: minden elítélő jelző jogosan zúdult volna rájuk. Okos ember nem dobja ki fölösleges dolgokra a pénzét — ha rajta múlik. Előfordul azonban, hogy bízva az üzleti tisztességben. mégis rájön, értékes forintok folytak ki a kezéből, kevésbé értékes áru fejében. Így járt, nem is egyszer Papdi Jánosné (Bérkert utca 7.), aki papírra vetette tapasztalatait. Szeptember 10-én vagy 11-én történt, hogy az algyői Shell-kútnál vásárolt egy doboz TIP-TOP gyorsragasztót, 99 forintért. Illetve 100-ért, mert az 1 forintot nem kapta vissza, mondván, "majd a tankolás után. Természetesen a forint többedmagával ottmaradt borravalóként. Nem is ez az apró epizód bosszantotta föl olvasónkat, hanem az. hogy ugyanaz a ragasztó 67 forint 50 fillérbe kerül a Kiss Jenő utcai járműszaküzletben. Mi is kíváncsiak lennénk rá, mivel lehet megindokolni a Szocialista üzletpolitikánkhoz ugyancsak nem méltó olvasónk harmadik példája sem:, az Anna-kúti Csemegében vásárolt három kilogramm citrom között öt-hat rothadtat talált odahaza. Vajon mindez csak pénzkérdés lenne? Röviden 17. J.-né azt teszi szóvá, mennyire szemetes a villamosmegállók környéke. Megfigyelte, hogy az utasok a legritkább esetben dobják a szeméttartóba a csikket, többnyire lábukkal nyomják el a parázsló cigarettavéget. Albert János amiatt panaszkodik, hogy a tarláni 400-as épület tetején magasodó tévéantenna sem a román, sem a jugoszláv Il-es adás vételére nem alkalmas. Lakótársaival együtt szeretné. ha tökéletesen " foghatná ezeket az adásokat. Válaszol az illetékes Balesetveszély! t A nagy posta lépcsőin úgy közlekednek az emberek, mintha rossz jégpályán járnának — írja A. I-né a Zákány utcából. Csúszósak, kopottak, letöredezett szélüek a fokok, s naponta sok száz ott megforduló ember testi épségét veszélyeztetik. Ha másként nem. gumicsíkokkal meg lehetne javítani őket. Kiss László (Tarján, 321/A) három fényképfelvételt is mellékelt bizonyítékként leveléhez. „Felsövároson. a körtöltésen kivül. a Bika-tóval szemben levő kiserdőben kutat fúrtak a múlt évben. Tavasszal csöveket fektettek le. az egyetlen. téglából épített járda mellett. Itt félig végeztek a munkával, ugyanis a kiásott árkot csak helyenként fedték be. így a nyáron a jár, da mellefít föld beomlott az [ árokba, a téglaburkolat nagy részével együtt. Több mint két hónapja igy fest a Pihenő utcai lakások eddig egyetlen járható útja, és az oncsai kiskertek tulajdonosai se tudnak itt közlekedni." Emellett azért is aggódnak a környék lakói, mert az esős idő beálltával még veszélyesebb lesz átugrálni a gödröket, és ..megmászni" a földkupacokat. Hogy az út helyreállítása melyik vállalat kötelessége, nem tudjuk, hisz olvasónknak sem sikerült kinyomoznia. melyik intézmény dolgozói hagyták félbe ott a munkát. Ördögh Ödönné (Csongrádi sugárút 49.) a közelmúltban egyszer már kérte a DÉMASZ-t — javítsák meg a lakása előtti közvilágítási lámpát. A szerelők ki is mentek, de két-három nap múlva ismét sötétségbe borult a környék. Hetek óta nem ad fényt a lámpa, félő, Egyszerre öt levél is érkezett a Volántól, amelyben levelekre, cikkekre válaszolnak az illetékesek. Megtudjuk, hogy a 45-ös járattal kapcsolatos panaszok részben jogosak voltak. A személyforgalmi főosztálytól kapott válasz Szerint a nyári módosítás óta többször is elvégzett utasszámlálás azt bizonyította, hogy a forgalomba állított járművek kielégíthetik az igényeket A személyforgalmi üzem vezetőjétől viszont megtudjuk, hogy augusztusban húsz járat kimaradt a 45-06 vonalon, ez valóban komoly gondokat okozott az utasoknak. „Intézkedtünk" — olvassuk a levélben —, „hogy a voltalon járatkimaradás ne legyen. Reméljük, azóta érezhető ennek hatása a 45-ös vonalán." Sarusi Ferenc főüzemvezető tudtunkra adja azt is: hogy a Marx téri pályaudvar illemhelyének nyitvatartását sikerült meghosszabbítaniuk 22 óráig. Egyik olvasónk amiatt tett panaszt, hogy kérésére a vezetők nem nyitják ki az autóbusz csomagtartóját. A válaszból kiderül: helytelenül járnak el, figyelmeztetésben, oktatásban részesítették őket. Közvetlen járattal eljuthatnak-e a személypályaudvarra az Északi városrész lakói? A válasz: „Az autóbusz vonalhálózatának fejlesztési tervében nem szerepel az Északi városrész—személypályaudvar között új autóbuszjárat indítása. Az Északi városrészből a Csongrádi sugárút elnevezésű megállóhelynél a 11 és 21-es számú járatokra egyszeri átszállással közvetlen eljutási lehetőséget biztosítunk a személypályaudvarra. A 1 l-es járatra történő átszállásnál egy perc, a 21-es járat esetében négy perc várakozás szükséges, kedvező eljutási lehetőség áll az utazóközönség rendelkezésére. Véleményünk szerint ilyen átszállási lehetőség mellett közvetlen járat beállítása nem indokolt." Lapunk szeptember 14-1 számában Uszoda címmel jelent meg cikk, melyre dr. Takács Antal, a Szegedi Vízművek és Fürdők igazgatója, valamint Szilléry László főmérnök válaszolt. „A Magyar Rádió tudósítója 1979. szeptember 10-én reggel nagyon helyesen számolt be arról, hogy a szegedi járás több községéből az általános iskolások bejártak úszótanfolyamra a Ligetfürdőbe. Legjobb tudomásunk szerint ezeknek a gyermekeknek a zöme jól megtanult úszni. Vállalatunk a Járási Hivatal kérésére minden segítséget megadott a tanfolyam sikeres elvégzéséhez. A ruhatárosok egyöntetűen állítják, hogy a gyermekek bármikor igénybe vehették az öltözőket, érthetetlen tehát számunkra, ami a cikkben szerepel, hogy a szülök és a tanulók ilyen irányú kérését az uszoda személyzete elutasította. Ami a megfázást illeti, kétségbe vonjuk, hiszen ez a tanfolyam az év legmelegebb időszakában, júliusban volt. Megjegyezni kívánjuk továbbá, hogy vállalatunk sem a városnak 150 forintért, sem a járásnak 200 Jorintért, semminemű úszótanfolyamot nem szervezett és nem végzett. Valószínűnek tartjuk, hogy a kedves levélíró kísérő volt, akik közül többen csak hosszas vita után voltak hajlandók a négy forintos kísérőjegyet megváltani. Pedig teljesen érthető, hogy aki az uszoda, strand területére belép, annak belépőjegyet kell váltani. Nincs arra lehetőségünk, hogy a naponta több száz vagy több ezer vendéget ellenőrizzük, hogy milyen célból jönnek az uszodába. Ezért, aki jelzi a pénztárnál, hogy ö csak kisérő, annak nem kell a 10 forintos belépőjegyet megváltani. helyette négyforintos kíséröjegyet adunk." A válaszlevélhez csatolták a vállalat vezetői Karsai Arpádnénak. a járási hivatal elnökhelyettesének köszönő sorait is: „Hivatalunk sportfelügyelősége úszóoktatást szervezett 1979. év nyarán Szegeden, a Ligetfürdőben a járás községeiben élő gyermekek részére, ön lehetővé tette, hogy járásunk területéről Szegeden mintegy 600—700 gyermek megtanuljon úszni. Kérem, hogy az elkövetkező években is szíveskedjék hasonlóan segíteni a falusi gyermekek körében az úszósport megkedveltetését." A nyugdíj kézbesítésével kapcsolatban jelent meg panaszlevél augusztus 24-i Postaládánkban, amelyre dr. Lénárd László, a Szegedi Postaigazgatóság helyettes vezetóje válaszolt. „A levélíró július havi nyugdíjutalváGondolatok a szökőkútnál Az üj szökőkúttal ott. a Kárász utca végében intim kis tér nyílott. A tudatosan megmentett fák. bokrok és az új padok szép harmóniájába csillogó kis ékszerként illeszkedik a kút. A nap minden szakában összeverődnek a környéken nézelődő emberek. Pihenni, összebújva üldögélni oly kellemes itt. Az „amfiteatrum" vonzza az esti sétálókat ls. Körbeülik a látványt. A néma nézők tekintete felkúszik a vízsugáron; a zene ütemére táncolnak a habos nyalábok. A nagy sugárcsokor alatti kis törpe buzgárok lomhán mozognak. Fönt a kecses sugár gyöngyökké pukkan szét, játszik a színes reflektorfényben; majd aláhull a tiszta víz tükrébe, hogy újra magasba szökkenjen. Csodás revű. Mellettem fiatal pár ül; a fiú duruzsol valamit, majd hallom a lányt: .most nem beszélek... ez az egész olyan romantikus. A szépség rabul ejt". Egyszer csak piros kis üstökös ível a vízbe. Mi ez? Óh, csak egy égő csikk volt, amit a srác unottan fricskázott a „tóba"; a szépség forrásába. Ámulok. Az emberi durvaságnak nincs határa? Beszennyezzük a magunk gyönyörűségére emelt tiszta forrásainkat? Van-e olyan tábla, mely távoltarthatná környezetünk szennyezőit a szökőkúttól, a Kárász utcától. Szegedtől, Földünktől? Fehérvári Pál Berüni körút 12/A Ruhagyári véradók A véradó mozgalom egyaránt fontos szerepet tölt be a megelőző és a gyógyító orvostudományban. Tudjuk, hogy a vér és a vérből előállított sokfajta készítmény a legszélesebb területen alkalmazható gyógyszer. A sáívműtétek, a művesekezelés, a veseátültetés, az újszülöttek vércseréje és számtalan más orvosi beavatkozás elképzelhetetlen a vér, illetve a friss vér alkatrészeiből előállított készítmény alkalmazása nélkül. Szeged több intézményében rendszeresen szerveznek is véradó napokat. A Szegedi Ruhagyárban a szervezd munka fokozottabb összehangolásával, az agitáció és propagandamunka kiszélesítésének eredményeképpen a szakszervezeti bizottság, a pártbizottság és a vöröskeresztes aktivisták kölcsönös segítségével ebben az évben kiemelkedően sok térítésmentes véradó volt. Gyárunk vöröskeresztes titkárai egyik legfontosabb munkájuknak tekintik a véradás szervezését. Két alkalommal volt kiszállásos véradás, valamint két alkalommal külön szervezés saját dolgozónk, illetve annak családtagja életének megmentéséért; öt alkalommal volt behívásos véradás. 1979 folyamán összesen 318 dolgozónk adott térítésmentesen vért. Ezúton köszönjük a Szegedi Orvostudományi Egyetem Vértranszfúziós Állomása, dolgozóinkhoz küldött köszönőleveleit, melyekkel segítették véradóink megtartását és megbecsülését. Gyárunk a múlt évben kitüntette a kiváló véradókat bronz, ezüst, arany fokozatú jelvénnyel, és egy dolgozónkat 30-szoros véradásért. A kiváló véradó brigád serleget a végleges kimutatás alapján tudjuk értékelni, és ünnepélyes keretek között fogjuk átadni. Köszönjük dolgozóink aktív részvételét az ez évi véradásban. Orosz Péterné, a Szegedi Ruhagyár Vöröskereszt-titkára nyának hó végén történő kifizetésére azért került sor, mert a panaszos lakást változtatott. Az új kézbesítőjárásban nyugdíjának kifizetése, a nyugdíjkifizetési időszak 8. napján esedékes. A július havi nyugdíjutalvány kifizetésekor helyettes kézbesítő végezte a kézbesítést, aki nem tudott kellő felvilágosítást adni a nyugdíjkifizetés megváltozott időpontjáról. Időközben, augusztus hónapban a hivatal már értesítette a panaszost a nyugdíjutalvány kifizetésének új időpontjáról. A hírlapdíjak beszedése alkalmával pedig egy-egy hírlapkézbesítőnek nagyobb összegű díjat kell az előfizetőktől beszednie, ezért minden hónap 10-töl már meg kell kezdenie ezt a munkát." Szeptember 18-án fénykép és rövid írás jelent meg lapunkban arról, hogy a Hungária-cirkusz szemetes teret hagyott maga után. Vágvölgyi Sándorné, a városi tanács vb hivatalának osztályvezetője válaszában a következőket írja: „Közterülethasználati engedélyt kapott osztályunktól a Szeged, Ybl Miklós tér területére a Hungária-cirkusz, vendégjátéka miatt. A terület meghatározásánál figyelembe vettem az előzetes szakvéleményt, amelyet a Szeged megyei városi tanács vb építési és közlekedési osztálya adott. A terület biztosításánál figyelembe vettem továbbá a művelődési osztály szakvéleményét is a program- és időpontok meghatározásánál. Az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően most ezen vendégszereplés alatt is megrendelték az eltávozás utáni takarítást, a közterület eredeti állapotba történő helyreállítását a Szegedi Városgazdálkodási Vállalattól, amely helyreállítást határozatunkban is előirtunk. A vállalat köztisztasági részleg képviselőjével történt (1979. szeptember 14én) megbeszéléskor a takarítással megbízott közölte, hogy a munkálatokat 1979. szeptember 10-én elvégezték a szerződésben foglalt kötelezettségüknek megfelelően. Az újságcikk megjelenése után ismételten beszéltem a vállalat képviselőjével, aki helyszíni szemle után közölte, hogy a területen, a kifogásolt szemét nem található, amelyről személyesen is meggyőződtem szemrevételezés során." Hogy szemét mégiscsak volt, azt fényképünk és a környék lakóinak telefonhívásai is bizonyítják. Talán a dátumok okozhattak némi zavart: a fénykép ugyanis 10-e után készült, amikor még bánthatta a szemét az arra járók szemét. Szeptember 21 -i számunkban Keresőszolgálat címmel jelent meg panasz, amelyre Szöllősi Sándor tűzoltó hadnagy, tűzmegelőzési csoportvezető válaszolt. Idézi a tűzvédelmi szabályt, amely szerint „a levegőnél nagyobb relatív fajsúlyú, éghető gázzal üzemelő palackosgáz-készüléket az egyszintesnél magasabb panelos és blokkos építési móddal készített lakóépületben használni nem szabad". Ezazelöirás később úgy módosult, hogy a tűzoltóság nem emel kifogást az ellen, ha a fenti építési móddal épült kétszintes lakásokban, egyemeletes épületekben a pb-gáztűzhelyet és a palackot a földszinten helyezik el. Lehetőség van azonban arra, hogy külön gázpalacktároló létesítésével, kiépített vezetékhálózaton szállított pb-gázzal üzemelő tűzhelyeket használjanak ezekben az épületekben is. összeállította: Chikán Ágnes 4