Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-23 / 223. szám

Vfesfrnap, 1979. szeptember 23. Életmódunk változásairól /. Átalakuló mindennapok ^Ahogyan az egyének életüket megnyilvánítják, olyanok 6k maguk." G

yorsuló ütemben alakulnak át mindennapjaink. Régi tevékenységmódokban csiszolt Jártasságokon és szép képességeken lép túl a termelés az iparban, a mezőgazdaságban, a szállításban, az építésben és a társadalmi tevékenység más területein is. Szakmák tűnnek el má_ ról-holnapra. s veszik át helyüket az újabb és újabb szerepkörök. Ismeretek, szavak és kifejezések szorulnak ki a munka fő sodrából, kerülnek át a munkahelyről a hétvégi ház-, telel*-,' kocsiés a lakás körüli teendők, vagv a munka utáni-melletti „mellékesék" világába. A tegnapi eszköz és módszer mára megújítást sürget A régi szakik együtt tanulják az új technikát & technológiát a fiatal szakemberekkel. A lényegünkké vált szükségletek ma új tárgyakat kóstolgatnak. A tévé, a rádió, a szomszéd, a kirakat, a reklám újabb és újabb bútorra, szőnyegre és háziszokásokra, kávéfőzőre és kávéfajtára, lemezjátszóra és lemezekre, kicsira és turisfaútra, mosógépre és mosóporra, virágállványra és könyvespolcra, faliszőnyegre és díszpárnára, újmódi „készségekre)" csodálkoztatnak rá naponta bennünket Teremtményeink átformálják tegnapi szükségleteinket, szülnél* és sugallnak sohasemvolt mai szükségleteket. Átalakul a termelés és a fogyasztás, átalakulnak a tárgyak és képességeink, az ismeretek és a szavak, s mi magunk is alakulgatunk az életmódváltozás sodrában. Életszínvonalunk több éves egyenletes ütemű emelkedése időszakában, az elmúlt években, gyakran merült fel a kérdés, hogyan éljünk az emberibbé vált feltételek között, hogyan használjuk fel gyarapodó anyagi javainkat. a munkaidő-csökkentés révén felszabaduló időt, milyen társadalmi, közösségi, egyéni célok szolgálatába állítsuk életfeltételeinket. Á szocialista életmód fejlesztésének feladatait hazánkban az MSZMP KB 1972. novemberi határozatában fogalmazták meg először. Az Időpont mindenképpen figyelemre méltó, hisz a szocializmus építésének extenzív korszakát ekkoriban váltotta fel az intenzív fejlesztésre való áttérés időszaka. A szocialista viszonyok keretében kialakult a gyári nagyipar, a kisüzemek régiója, befejeződőben volt a vidéki ipartelepítés, rendeződött a mezőgazdasági nagyüzemek területi és belső ágazati tagozódása, nagyobb lendületet vett a szolgáltatói szféra fejlődése. A munkaerő hazánkban a munkahelyek kapun belülre került A foglalkoztatottság és ezen belül a nők foglalkoztatottságának növelése is lehetőségeink határaihoz közelít. összességében tehát a hetvenes évekre teljességgel kibontakozott a szocialista teremlési szerkezet hazánkban. Létrejött a műszakitechnikai feltétel rendszere és megszerveződött személyi bázisa. A szocialista termelési szerkezet kialakulása azonban nem a világtól elzártan ment végbe hatónkban. hanem mind a termelés, mind a fogyasztás bővülő nemzetközi gazdasági kapcsolatrendszerben fejlődött az elmúlt években. A termelés gyorsabb ütemű fejlesztése, a társadalmi szükségletek sokrétű kielégítése, gazdagítása érdekében gazdaságunk mind nagyobb felületen, mind szervesebben kapcsolódott be a világgazdaság vérkeringésébe. A fejlett technikák és technológiák, műszerek, vegyszerek, a hazánkban nem található energiaforrások, ásványkincsek, a különböző alapanyagok, a sok-sok fogyasztási cikk. amelyekhez az együttműködés révén hozzájutottunk, elősegítették gazdasági fejlődésünket, gyorsították termelőerőink fejlesztését, bővítették a társadalmi (Marx) szükségletek kielégítési bázisát, újabb szükségletek megjelenésére ösztönöztek. Életünk szerves összetevőivé, mindennapos feltételeivé váltak a világ legkülönbözőbb országaiból származó termelési eszközök, fogyasztási javak. Ki ne tudná hosszan sorolni, hogy közvetlen környezetében, munkahelyén vagy otthon, a lakásában is, hányféle külföldi termékkel van dolga naponta. Tárgyi-dologi környezetünk nemzetközivé vált az elmúlt években. Életfeltételeink nemzetközivé válásával kölcsönhatásban, ellentétként tevékenységünk eredményeivel, termékeinkkel, részeseivé váltunk a nemzetközi piacokon folyó versenynek. Munkánkban mind szélesebb területen válik mindennapos követelménnyé a nemzetközi mérce. Termékeinkkel vállalni kell az összehasonlítást ezeken a piacokon, hogy áruink vevőre, felhasználóra találjanak külföldön is. A szükségletek sokféleségének nemzetközivé válását a képességek differenciálódása és egyben szelekciója, majd általánossá válása kíséri. Mindennapi tevékenységünk eszközeiben, tárgyi-dologi feltételeiben, teremtő készségeinkben és képességeinkben, gyarapodó ismereteinkben, termékeinkben mindinkább nemzetközivé válik. Munkánk naponta megmérettetik a gazdasági kapcsolatok mérlegén, s életszínvonalunk alakulásában meghatározó tényezővé válik, hogy mit mirtat a mérleg nyelve. 2. Életszínvonalunk alakulásában, a világgazdaság változásai mellett, döntő súllyal esik latba az eszközrendszerében, tárgyi-dologi feltételeiben, eredményeiben mind nemzetközibbé váló munkatevékenység hatékonysága. Függvényében alakulhat behozatalunk, s ezzel összefüggésben fogyasztási struktúránk számos jellemzője is. Az életszínvonal és az életmód kölcsönhatásában az életmód alakítása funkcionális szerepet kap az elért életszínvonal további biztosításában, emelésében. Az elmúlt években, az életszínvonal fokozatos emelkedésének időszakában, a fogyasztási struktúra és a fogyasztói szokások alakulásán, az anyagi és szellemi szükségletek egészségesebb arányainak kialakításán, a művelődési tevékenység kiszélesítésén volt a hangsúly, tehát döntően az elsajátítás sajátosságainak kibontakozását, változásait írtuk le, vitattuk. Ebben közrejátszott az a tény, hogy az általánossá vált foglalkoztatottság nyomán a fogyasztási szféra jelentősen kibővült hatónkban. Az elért életszínvonal lehetőségei között milliók törekvésévé vált, hogy társadalmi segítséggel és önálló erőfeszítésekkel javítsák lakásviszonyaikat, fejlesszék életük eivilizatorikus feltételeit, emberibbé tegyék életkörülményeiket, anyagi és kulturális javakat szerezzenek, élményeket gyűjtsenek mindennapi életünkben, hazai és külföldi utazásaik során, szervezett tanulással, közművelődéssel és önműveléssel gazdagítsák képességeiket. ismereteiket, szakmai képzettségüket és általános műveltségüket E társadalmi törekvésekhez fontos előfeltétellé vált, hogy hazánkban, az alapvető szükségletek kielégítését fedező jövedelmi hányadon túl, széles társadalmi méretekben kialakult és bővült az úgynevezett „diszkrécionális jövedelemrész", amelyet az egyének, családok döntően személyes igényeik, egyéni elképzeléseikvágyaik szerint használhattak fel a napi szükségletek kielégítésén felül. 1978-ban több millió magyar utazott külföldre, volt aki értékes bútort, szőnyegeket, más könyvet, könyvritkaságokat vagy festményeket, néprajzi tárgyakat, volt aki herendi porcelánt stb. gyűjtött. Napjainkra 120 milliárd forint fölé emelkedett a lakosság takarékbetét-állománya. Nagy emberi energiák szabadultak fel és öltöttek hol harmonikus, hol pedig éppen ellentmondásos formákat. A családi felhalmozások szemmel látható növekedése és a megtakarítások összege is jelezte, hogy hatónkban is jelentős szintet ért el a diszkrécionális jövedelemrész. Igaz, megoszlása nagyon egyenetlenül alakult, és döntő hányadát az alapvető életkörülmények további javítására gyűjtötték, hisz sokan lakásra, kocsira, jelentősebb családi beszerzésre takarékoskodnak. Műsorok és műsorpolitika 3. A világgazdasági feltételek rosszabbodásával, az életszínvonal növekedésének kényszerű mérséklésével a hangsúlyok szükségképpen áttevődnek az életmód elsajátítási oldaláról az előállítási oldalára.. Csak a magasabb képzettséget felhasználó, fegyelmezettebb, intenzívebb munkával biztosítható ugyanis életszínvonalunk védelme és emelése. Az • életmód összetevői közül a produktivitás fokozását elősegítő megoldások feltárására kell nagyobb gondot fordítanunk, arra, hogy az elsajátítás a produktivitással összhangban növekedjék. A „hogyan éljünk?" válaszai, az életmód alakulásának és alakításának tényezői, elválaszthatatlanul összefüggnek gazdasági struktúránkkal és helyzetünkkel, termelési szerkezetünk sajátosságaival, a gépi és az emberi munka változó viszonyával, átalakulási tendenciával, az infrastrukturális fejlesztés tendőivel, a városiasodás, a kommunális rendszer-, a szolgáltatás-fejlesztés problémáival és eredményeivel, a termelés és a művelődés kapcsolatával, végső soron pedig a termelés és a közélet kérdéseivel is. A válaszokban aktuálisan találkoznak eredményeink és gondjaink. feltételeink és teendőink, ötvöződnek bennük a gazdaságpolitika. az életszínyonal-politika. a kultúrpolitika erőfeszítései, áthatják közéletünk alapvető sajátosságai. Az emberek életük anyagi feltételeinek gyarapodása, szellemi értékeik gazdagodása, önön sorsuk mind tudatosabb formálása mellett igénylik, hogy egyre nagyobb súllyal szólhassanak bele a közös dolgok alakításába is. Az életmód céltudatos alakításának feladataiban egymást feltételező módon összegződnek építőmunkánk optimalizálására, .eredményességének fokozására és humanista elveink további megvalósítására irányuló törekvéseink. BESENYI SÁNDOR I

dőről időre a legmagasabb fórumok elé kerül a közművelődés ügye. Legutóbb a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság jelentése alapján a Minisztertanács tárgyalt róla. Ez egymagában is mutatja, hogy hatónkban igen nagy jelentősége van a közművelődésnek, üt éve látott napvilágot az ezzel foglalkozó párthatározat, nem sokkal később törvényt alkotott róla az országgyűlés. Széchenyi sokat idézett tétele ma sokszorosan áll, hiszen kicsiny és anyagikban éppen nem bővelkedő országban elsőrendű jelentősége van a „kiművelt emberfők sokaságának". S ha már az ország anyagi erőiről van szó: csupán az elmúlt évben, 1978-ban csaknem 7 milliárd forintot fordítottak közművelődési célokra, de ebben az öszszegben nem szerepelnek az ilyen tárgyú beruházások. A közművélődési intézményhálózat fenntartásának költségeit 70 százalékban központi állami források fedezik. Mindez — az ország jelenlegi gazdasági nehézségeivel súlyosbítva — különösen indokolttá teszi, hogy jól meg kell nézni: milyenek is azok a kulturális célok, közművelődési események, amelyek ekkora, nemzetközi összehasonlításban is jelentékenynek számító összegekbe kerülnek. Kétségtelen, hogy számottevőek az eredmények, s azt is nehéz volna vitatni, hogy az említett párthatározat és törvény hatályba lépése óta eltelt négy-öt év egy ország műveltségi színvonalemelkedésének leméréséhez még rövid idő. Ahhoz azonban már mindenképpen elegendő, hogy le lehessen vonni néhány következtetést, A KNEB jelentése megállapítja: „Az intézmények létesítése, a működésükre biztosított anyagi eszközök felhasználása sokszor nem elég hatékony." A művelődési házak és otthonok látogatóinak nagy többsége — elsősorban a községekben — mindenekelőtt szórakozni kíván. Ennek a tömegóhajnak a kielégítése fontos közművelődési feladat — de korántsem mindegy, hogy milyen színvonalú a szórakoztatás. Aki ezen csal* beatzenei koncerteket (a fiatalabb nemzedék számára) vagy csupán magyar nótaesteket (a középkorúak nak és az idősebbeknek) ért, az — lebecsüli a közönséget Ez is szórakoztatás, s vitatkozni sem lehetne afelől, hogy kedvelt válfajai a szórakoztatásnak. De korántsem egyedüli lehetősége a közérdeklődés kielégítésének. Még akkor sem. ha a megvizsgált területeken a beatzenészek vonzották a művelődési intézmények nézőterére a legtöbb vendéget Pátkai Tivadar Szél a postása pörög le a diólevél az ösz írogatja nincsen néki kopertája a Tél majd mégis leragasztja anyám szegény; várja nyitva az ajtaja nyitva — tárva Oláh /ónos Két dal 1. (Fiatalos) Érdekel engem minden, ami új. minden, ami 6. e kettérágott világban ami látható, hallható, ízlelhető, tapintható. 2. (öreges) Nem érdekel már semmi, ami új, semmi, ami ó. e kettérágott világbán ami látható, hallható, ízlelhető, tapintható. Másik, igen népszerű módja a szórakoztatásnak az úgynevezett tarka yagy vegyes műsorok sokasága. Látogatottságban második helyen állnak ezek a műsorok — nem utolsósorban azért, mert igen sok kis és közepes községben ennyiből áll a választék. Ezeket a műsorokat gyakran úgy hirdetik, hogy valamelyik ismert fővárosi művész szerepel a plakátokon „húzónévként". vágyta azért, mert alaposan feltételezhető, hogy miatta megnézik a többi műsorszámot ls. S a „sláger" olykor elmarad: a jó nevű művész nem érkezik meg. helyette azok adnak műsort, akit éppen meg tudott nyerni a célnak a szervező. Ez pedig már nem egyszerű műfaji kérdés. A közművelődési törvény végrehajtása során a városi és nagyközségi tanácsok jogot kaptak arra. hogy engedélyezzék a területükön szervezett előadásokat, „Az engedélyezés az esetek többségében mechanikusan, nem érdemi elbírálás alapján történik" — állapítja meg a KNEBjelentés. Ne szépítsük a dolgot: sok helyen a tanácsnak olyan hivatalnoka üti rá a bélyegzőt az engedélyre, aki maga sem elég művelt ahhoz, hogy eldöntse, elég színvonalas műsort akarnak-e a községben bemutatni. Máskor sok elfoglaltsága miatt igyekszik a „felelős" szabadulni az erőszakos szervezőtői s megadja az engedélyt. A többi úgyis a művelődési otthon vezetőinek dolga. Legalábbis annyiban, hogy nekik kell kifizetniük az olykor hihetetlenül magas fellépti díjakat — az ugyancsak nem ritkán hihetetlenül alacsony színvonalú műsorokért. Kevés színházi előadás jut el újabban a falvakba. Ennek egyik föoka a Déryné Színház elhamarkodott megszűntetése — a helyébe alakított Népszínház műsorpolitikája városközpontú, sőt kifejezetten a fővárosi közönség kis részének igényére alapozott, a társulat pedig igen erősen csökkentette a falusi előadás számát. Számos művelődési otthonnak valóban nincs színházi előadásokra színpada. Segíteni ezeken a hibákon is lehetne. Lehet is. csak jobban keli törődni a falusi művelődési otthonokkal a megyei művelődési felelősüknek éppúgy, mint a műsoraikkal falura járó színtársulatoknak. Az előbbieknek úgy, hogy megvizsgálják — például — az otthonok korszerűsítésének lehetőségeit kis költséggel, társadalmi munkával: hogyan lehetne az öltözőt bővíteni, a fűtést javítani. A társulatok pedig mehetnek kisebb helyekre — néhány helyen sikeres kísérletek történtek már — kamaradarabokkal, pódiumelőadásokkal. Érdeklődés van ezek irárf: is; noha a színpadi művek az idézett statisztikában a harmadik helyre szorultak, de a látogatottság itt is megközelíti a 80 százalékot. Elmegy a közönség az irodalmi és a komoly zenei műsorokra is. Mind jobban kifejezésre kell jutnia a gyakorlatban annak az alapelvnek, hogy a kultúra, a műveltség nem egyik vagy másik réteg, korosztály, s nem is a városi lakosság monopóliuma, hanem az egész ország, az egész rtép közös tulajdona. A KNEBvizsgálat egyik fontos és elgondolkodtató megállapítása, hogy a intézmények és a gazdasági szervek között alig-alig van érdemleges együttműködés, pedig „az általános kapcsolatrendszer és tartalmas együttműködés a kisebb községekben a közművelődési tevékenység integrálása nélkül nem halad előre". Mélyen és őszintén tárta fel a vizsgálat a közművelődés — elsősorban a községek kulturális élete — terén tapasztalható jelenségeket. Nem megy egyik napról, de még egyik évről a másikra sem az észlelt hibák megszüntetése — de mindenesetre hozzá kell fogni. Nemcsak azért, mert 7 milliárd forintról van szó — elsősorban a kisebb településeken élő emberek műveltségi színvonalának emeléséért. VÁRKONYIENDRE 109