Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-22 / 222. szám

S-zombat, 1979. szeptember 22. Kapunyitás elő Avagy: új módi a művelődésben Ha valahol, a Komplett Ruházati Vállalatnál tudhat­ják, mikor, mi az új módi. Eddig azt hittem, csak a ruhadivat változásaiban já­ratosak, de most kiderült, talán a változások iránt ál­talában is érzékenyebbek, mint mások. Ki tudja, az öltözködés divatjának vil­lámsebességű átalakulásai szoktatták-e őket, minden­esetre meglepő természetes­séggel fogadták egy egészen újszerű közművelődési vál­lalkozás tervét. Arról van szó. hogy a Bartók Béla Művelődési Központ és a vállalat „Komplett-napok" néven egyhetes közös művelődési programot szervez október­ben. A cél: a művelődési központ közönsége és mun­katársai megismerjék a vál­lalat tevékenységét, a Komplett dolgozói pedig a Bartók kulturális kínálatát. A kölcsönös hétnapos ismer­kedés folytatásaként hosszan tartó barátság kivirágzását várják, remélve, az egyszer tápai népi együttesre bizo­kinyitott és úgy hagyott ka- nyára mindenki kíváncsi, az puk között megmarad a köz- idősebbek egészen biztosan, lekedő: a vállalat dolgozói A vállalat pedig áru- és di­bejáratosak lesznek a mű- vatbemutatóval. vásárlói an­velődés házába, ahol már kéttal készül — keresztmet­tudják, milyen kulturális szetet mutatni a tevékenysé­értékekkel szolgálhatnak ne- géról. klk- Ezeken a „nyitott napo­Az október 27-én kezdődő kon" természetesen minden program terve most készült érdeklődő ismerkedhet a el: a művelődési központ munkatársai a vállalat dol­gozóinak igényei alapján ál­lították össze a rendezvé­nyeket, amelyekből minden korosztály kiválaszthatja a neki megfelelőt. Vagyis gon­doltak a Komplett boltjai­ban dolgozók családjára is, a gyerekekre, a fiatalokra, a nyugdíjasokra. Csak ízelí­tő a tervekből: kiállítást te­kinthetnek meg. a festőmű­vész, Vinkler László kalau­zolásával; előadóest lesz; a vállalattal is, a Bartók mű­velődési központtal is. Hátha a máshol dolgozóknak is megtetszik az ötlet! Minden­esetre a művelődési köz­pontban azt tervezik, a „Komplett-hét" egy komp­lett sorozat első eseménye lehet; Szeged valamennyi, ezernél több munkást fog­lalkoztató vállalatával sze­retnének hasonló, közösen kialakított programokat megvalósítani. Hogy min­denki észrevegye ezután: a gyerekeknek bábszínházi pro- kapujuk valóban nyitva van, dukció, zenés irodalmi mű- kinek-kinek érdemes be­sor, a fiataloknak muzsika, lépni. dzsessz, opera és diszkó; a S. E. Pénz a gödörben A gépkocsi óvatosan gyor­sít, hogy kevesebb benzin fogyjon. Közel az úti cél. A Zsitva sor után a szemét­tel feltöltött téglagyári gö­dör következik. Azután egy hatalmas mélyedés, félig te­le a háztartási és az ipari hulladékkal. A városi sze­méttelep. — A szemét eltüntetésé­nek az a legolcsóbb módja, hogy betemetik vele a göd­röket — mondja Horváth Sándor, a Szegedi Városgaz­dálkodási Vállalat üzemmér­nöke. — Azután húszcentis földtakaróval borítjuk be. Csak arra kell vigyázni, hogy a szemét kiszáradjon. Ennek nem kedvez az, hogy a vá­góhídi zsiradék és a szippan­tókocsik tartalma is közéke­veredik. De nincs más lehe­tőség. A szemétégetőre még várni kell. — Másfélszáz járművet fo­gadunk naponta — folytatja Szabó János, a telep vezető­je. — Az ipari üzemek, a vállalatok fizetnek is a sze­mét lerakásáért, köbméte­renként 19 forint 50 fillért. * A hulladékkupacok össze­tételéből következtetni lehet arra, hogy honnan származ­nak. A ruhagyárból például a tarka textília — közte a használható darabok is. A szőrmecsikok a szűcsipari szövetkezettől. A faládákat és a rakodólapokat valószí­nűleg a konzervgyárban se­lejtezhették ki. Akad még több száz összeégett gumi­kesztyű és sok-sok műanyag­forgács. Ezek eredetét már nehezebb „kinyomozni". * — Dolgozgat? — Muszáj. Kevés a nyug­díj. — Azt a sok papírt nem bírja elvinni. — Méghogy nem! Van ke­rékpárom, 30 éves, de ér annyit, mint egy új. A régi dolgokat meg kell becsülni. Ennek a papucsnak például még jó a talpa. Megfejelem, és majd hordja még valaki. Az ócskás is megveszi. A száraz kenyeret is érdemes kiválogatni. Arra is tudok vevőt — azzal a szemétben keresgélő, kopottas ruhájú öregember kihúzza magát, és a telep bejárata felé figyel. Egy kukás kocsi érkezik. Megáll, a tartályát megdön­ti. forgatja, úgy üríti ki. Tu­catnyian állják körül. Elől a kocsi rakodója, ö is szede­geti a penészes kenyérdara­bokat. — Sok a száraz kenyér? — Az áremelés után majd­nem eltűnt. Pedig ez a leg­olcsóbb takarmány a mala­coknak. Üjabban megint töb­bet lehet találni a szemét­ben. * — Sokféle ember dolgozik Somogyi Károlyné felvétele' Űjabb konténer hulladék kerül a földbe nálunk — fordul hátra egy megkereshetnek egy hónap­másik rakodó. ban. A telep dolgozói szerint — A szemeteseknél? tucatnyian űzik rendszeresen — Jobban szeretjük, ha ezt a foglalkozást. Alkalom­köztisztaságiaknak hívnak szerűen pedig többen is. A bennünket. Ha ezt a ruhát szemetet azonban ők sem levetjük, senki sem „vetheti tudják tökéletesen hasznosí­szemünkre", mivel keressük tani. A telep farkaskutyája a kenyerünk. * A keresgélőket távolról né­zi a telep írnoka. Mosolyog. — Ki vesződik ma már a száraz kenyérrel? A többi holmi is általában kacat. A guberálók szakosodnak, mert nem mindenre érdemes oda­figyelni. Azért is kevesen hajlandók lehajolni, amit más eldobott. — Az a baj — mondja Ábrahám Jenő, a telep má­sik vezetője —, hogy a sze­mét fertőzés forrása is lehet. A dolgozóink védőoltást kap­nak. Ruhát és fürdési lehe­tőséget biztosítunk nekik. Az itteni „törzsvendégek" vi­szont nem is kérdik, sza­bad-e bejönni a telepre. Föl­szállnak a buszra is, viszik magukkal az összegyűjtött lim-lomot. Azért ezt meg kellene akadályozni! — Nem áll módunkbán, hogy távoltartsuk a guberá­lókat. Csak a hatóság tudná megakadályozni szorgos te­vékenységüket. Nem örülünk nekik — közli Nagy Iván, a köztisztasági részleg vezető­je. — Azt kellene elérni, hogy az intézmények és a vállalatok jobban mentsék a forintokat. Tervezzük, hogy a közeljövőben a MÉH-vel kö­zösen a telep szomszédságá­ban létesítünk egy átvevőtie­lyet. Egyelőre a papírhulla­déknak, ami persze csak tö­redéke a szemétbe kerülő ér­téknek, mégis jelentős. A szeméttelep letaposott drótkerítése mellett valóban több mázsányi kartondobozt raktak egymásra. Akik ösz­szegyűjtötték, hetenként két­szer is fogadnak lovas ko­csit, hogy elszállítsák a MÉH-be, a többi hasznos hulladékkal együtt. Állításuk csővázas fotelben pihenhet. Év végén, amikor a vállala­tok selejteznek, bútor is ke­rül a telepre. Elvész a sze­métben levő nyersanyag / is. Jövőre, amikor várhatóan megtelik a gödör, földdel te­rítik be... Jámbor Ernő Harminc év, harminc opera Meditáció egy kézikönyv ürügyén Ha valaki tesztlapot tenne felszínén úszkálva, cseppet elém. miiyen tárgy, jellemző sem csodálkoznék azon. ha kellék jut eszemoe a zene- A kérőkről Kisfaludy Károly, kritikusról, módjuk a -múlt a Pathelin mesterről a XV. századiról, első blikkre va- századi francia vásári bohó­loszinüleg hóhérpallost. vagy zat, az Odysseus és Nausi­minimum légycsapót rajzol- kaáról Homérosz jut valaki­nék oda (na tudnék rajzol- nek eszébe, s nem Polgár Ti­Pongrácz Zoltán: Odysseus és Nausikaa, 1960, Tardos Béla: Laura, 1966.), kettőt Pécsett (Szőnyi Erzsébet: Fi­renzei tragédia, 1970, Károly Róbert: Japán halászok, 1970) és négyet Szegeden. Helye­sebben szólva három és fe­ni). Napjaink operaitészeinek bor, Láng István, Pongrácz let: Váritus István két darab­rubrikájaba pedig rózsacsok- Zoltán. Akad azért ellenpél­rot, elvétve pár tövissel, da, jóval szerényebb szám­Mindazonáltal paradox hely- ban. Mert a Pomádé király, zet, hogy a műfaj időálló a Vérnász vagy a C' est la alkotásai mégiscsak a 19. szá- guerre például jó eséllyel ka­zadban szúlettek inkább, cérkodik a halhatatlansággal, úgy is szokták mondani, az s noha hazai közvetítéssel, de volt az opera százada, a hu­szadikban termő remekmű­vek jobbadán ezt a „fiktív szabályt" erősítő kivételek. Mitől? Elborongani fölötte mesz­sze vezetne, ámbátor e tényt látszik igazolni az elmúlt harminc év magyar operái­nak dokumentációs gyűjte­ménye, Boros Attila minap megjelent hasznos kéziköny­vének eszmei sugallata. Mint­ha a számok misztikája érvé­nyesülne, minden évre egy tojás, éppen harminc opera jut a három évtizedre, s át­böngészve a kritikai vissz­hangokat, melyeknek bő teret szentel a szerző, úgy fest a dolog, csupa halhatatlan re­mekművel állunk szemben. Így könyvtávolról legalábbis, mert színpadközelből oly ritkán tanulmányozhatók (a kis elemzések olvastán az a sanda gyanúm, magának Bo­ros Attilának sem sikerült mindahányat), hogy hamar­jában nem is tudnám meg­mondani, legtöbbjüket ját­szották-e a bemutatók évad­ja után. hányszor, mikor újí­tották föl, egyáltalán meny­nyi maradt belőlük repertoá­ron és hol. A komponisták rendszerint új utakat keres­tek — olvasni —. szokatla­nul, merészen, úttörőmódon, nemegyszer a megírhatatlan megírására vállalkozva ter­mészetesen nagy-nagy siker­rel, s problémák, ha adódnak egyáltalán, legföljebb a szö­vegkönyvek dramaturgiájá­ban lelhetók föl, mindezen apróságoktól eltekintve azon­ban telies a harmónia és ka­tarzis. korunk magyar operá­ja a paradicsomba ment és megüdvözült legott. Holott. Sebtében kiragadva pár címet a termésből, alig­hanem lelkes operarajongók­nak is föladná a leckét, ki írta és miről ismerszik mond­juk a Lajos király válik, a Laura vagy a Japán halá­szok. Sőt, pusztán a címek Képzőművészeti világhét '79 Pályázatok A gyerekek vizuális kul- beadási határideje 1980. feb­túrájának szentelt idei kép- ruár 17.; eredményhirdetés zőművészeti világhét nem március 1. szeretne néhány napra kon- A másik pályázat címe: centrált, kampányjellegű A mi iskoláskönyvünk. Ez­esemény lenni. A Magyar zei szeretnék mozgósítani a Képző- és Iparművészek művészek alkotó fantáziáját Szovetsege a rrunisztériu- a vizualitás új és elmélyül­mokkal és társszervekkel együttműködve ennek a fel­ismerésnek szellemében hir­tebb felhasználása érdeké­ben, az általános iskola tan­könyveiben. A pályázatot ki­det éppen a világhéten két író szervek bíznak abban, hogy a résztvevők rátalál­nak a vizuális nevelés, okta­pályázatot. Az egyik pályázatot Mű­vészet a technikai nevelésért tás olyan új módszereire, mottóval hirdették meg. Cél- melyek vagy továbbfejlesz­ja annak a többletnek a fel- tik az eddigieket, vagy új ki­derítése és kiaknázása, amit sérletező utat nyitnak oldva, csak az iparművész adhat illetve helyettesítve a még hozzá a technikai műveltség mindig túltengő verbalitást. általános iskolai és iskolán Az érdeklődők október 10-ig kívüli fejlesztéséhez. A jelentkezhetnek részvételi komplex gondolkodásnak, a szándékukkal. Október 24-én dolgok technikai, esztétikai, a pályázni szándékozók kon­funkcionáris stb. oldalai zultáción találkoznak azok­6zerves egységének felismer- kai a szakemberekkel, akik tetése a pályázat célja. Az a tankönyvkiadás valamelyik érdeklődő képzőművészek területének elméleti szak­október 5-ig jelezhetik rész- emberei, gyakorlati munká­vételi szándékukat a szö- Sai. A pályázat beadási ha­szerint 6—7 ezer forintot is vétség titkárságán. A művek tárideje 1980. március 14, eljutottunk külföldi színpa­dokra; a magyar opera klasz­szikusai máris. Sőt a lista még könnyen bővülhet a leg­utóbbi időkben született al­kotásokkal, melyek túlságo­san közeliek ahhoz, hogy kedevző csillagzatukból ér­demes jövőjüket gyorsan jö­vendölhetnénk, amiként a könyv utóhangja is leszöge­zi bölcsen: „ez a feladat az ját (A három vándor. Arany­koporsó), Németh Amadé Villonját meg a szabadtéri játékokon a Vidróczkit — Farkas Ferenc művel elő­ször a rádión hangzott el, a szerző azonban átdolgozta, s így lényegében új magyar bemutatónak számít a roman­tikus népi opera 1964-es fesz­tiválpremierje. A kiadvány­ból elolvasható még az ope­rák cselekményének tartal­ma, megtekinthető egy-egy fotó is az előadásokról, vi­szont a hátsó borítólap aján­lása minden kétséget elosz­lat: a kötetnek „nem célja, hogy a magyar operaalkotás időre — mindmáig a leg- stiláris útját elemezze", mely megbízhatóbb kritikusra vár". (Minő kalandot kínál­na e legmegbízhatóbb kriti­kust a könyvben szereplő „megbízhatatlanokkal" szembesíteni...) Boros Attila hézag- (pon­tosabban, lexikon) pótló ké­zikönyve eligazításokkal szol­gál a premierek szereposztá­sáról. idejéről, helyéről, ahonnan egyebek között meg­tudhatjuk, harminc év har­minc operájából kilencet vi­déken tartottak keresztvíz alá. Hármat Debrecenben (Csenki Imre: A bajusz, 1959, szempontnak Boros Attila gyűjteménye maradéktalanul eleget is tesz. A Zenei He­tekre ezenkívül még nyolc könyvet ajánl a Zeneműki­adó. Carelli Gábor: Utam a Metropolitan-be című ön­életírását, Bónis Ferenc ösz­szeállítását, Így láttuk Ko­dályt címmel. Várnai Péter Ligeti Györggyel készült be­szélgetéseit, valamint Kroó György Rácz Aladárról írott tanulmányát, egyebek között Nikolényi István Hiánycikkek nyomában J&iufőliea Két-három évvel ezelőtt még reklámhadjáratot in­dítottak népszerűsítésére. A rádiót, a televíziót is segít­ségül híva győzködtek ben­nünke.t, alkalmazása prak­tikus. Megkönnyíti, meg­gyorsítja a főzést. Kíméli pénztárcánkat, mert ener­giát spórolhatunk vele. Kí­méli szívünket, mert meg­ment a felesleges kilóktól. Az alufólia immáron aligha szorul reklámozásra Megszoktuk, megkedveltük. S mire idáig jutottunk: hoppon maradtunk. A rá­dió és a televízió mostan­ság már azért foglalkozik vele, mert se égen, se föl­dön nem lehet kapni. A hírverés és a valóságos le­hetőségek libikókáján elé­gedetlenül hintázik a vá­sárló. S kérdéseket zápo­roztat a kereskedőkre. Mi lesz a játék vége? A bolti eladók tanácstalanul vál­lukat vonogatják. A Pl ÉRT szegedi kirendeltségén vi­szont elmondták: ismerik a gondokat. Sót Tesznek is azért hogy a lakosság elé­gedetlenségét némelyest leszereljék. Évről évre töb­bet rendelnek a népszerű tekercsekből. Míg tavaly mindössze 37 ezret forgal­maztak a megyében, idén már 83 ezret osztanak szét az üzleteknek. S mivel a Kőbányai Könnyűfémmű­ben a közeljövőben üzembe helyezik az új fóliagyártó gépsort októbertől már valószínűleg megnöveke­dett árualappal állhatnak a lakosság rendelkezésére. Ez a mennyiség feltehetően elég is lesz. Időközben ugyanis sokan visszatértek a főzés hagyományos for­máihoz ... 'IVB|SOB* Kevesebb érdeklődőnek kellene elmagyarázniuk, hogy a tejszínpor alapanya­ga tőkés importból szárma­zik. Kemény valutával kell fizetni érte. Az első szállít­mány tavaly szeptember­ben érkezett meg. abból 120 tonna tejszinpótló port tudtak előállítani. Ez a mennyiség nyárra elfo­A recept még fejünkben van. A tasak tartalmát fél liter tej fokozatos adagolá­sával - kell összekeverni, s felverni. Máris kész a tej­színhab. Szóval a recept megvan. A por viszont nem kapható. Sem a jugoszláv importból származó, sem a hazai. Főképp az utóbbit hiányoljuk. A Szegedi Pap­rikafeldolgozó Vállalat ter- gyott." A vállaíat október­méke — alkalmi közvéle­ménykutatásom eredmé­nyét adom közre — úgy­szólván lehengerelte a kon­kurrenciát. Amíg volt a bői­ben újabb importengedélyt kért. S miután ezt jóvá­hagyták, várható, hogy a közeljövőben ismét felbuk­kannak a boltokban a tokban. Olcsóbb, több, tej- nyalánksággal kecsegtető színhab ízűbb, édesebb tasakok. De a készlet való­színűleg volt, mint a vetélytárs. Nem csoda hát, hogy min- 8an kifut denféle propaganda nélkül megnyerte az édesszájú la­kosság tetszését. Az átütő siker még a gyártó céget is meglepte. Talán kisebb népszerűséggel is megelé­gedtek volna. Most kevés­bé főne a fejük ... megintc6ak gyor­A tejszínhab­potló port újra felírhatjuk a hiánycikkek listájára. Ha csak addig ki nem találják a helyettesítőjét. A tejszín­habpótlót pótló port... Ladányi Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom